Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

12

1954. szept. 98.

Békés rendezést Ázsiában és Európában!

„Az európai védelmi közösség” megbuktatása a francia nép békeharcának világraszóló sikere volt, méltó párja annak a győzelemnek, amelyet a békés megegyezésért küzdő világerők néhány héttel korábban Genfben elértek. De íme mit látunk? Alig néhány nappal a hírhedt „védelmi közösség” bukása után — amelyről immár Adenauer is elismeri, hogy végleges — új alkudozások kezdődnek és új tervek kerülnek forgalomba Nyugat-Németország felfegyverzéséről, amely valamennyi „atlanti” program közül legjobban nyugtalanítja Európa népeit.

Alig néhány héttel a békés tárgyalások elvének genfi diadala után Manilában — az Egyesült Államok kezdeményezésére és vezetésével, agresszív egyezményt tákoltak össze Délkelet- Azsia országainak békéje és biztonsága ellen. A kép természetesen nem volna teljes, ha kihagynánk belőle, hogy az „európai védelmi közösség” helyettesítése körüli fáradozások az atlanti front élénk zűr-zavara közepette mennek végbe, s hogy a manilai egyezmény aláírói közül éppen azok hiányoznak (a fő ázsiai országok), akiket Amerika leginkább szeretett volna ázsiai csatasorába bevonni.

EZEKRE A VIHARFELHŐKRE IRÁNYÍTJÁK a figyelmet a szovjet kormány legutóbbi nyilatkozatai. Ez alkalommal közöljük a Szovjetunió külügyminisztériumának a már említett délkeletázsiai paktum létrehozásával kapcsolatos állásfoglalását. A Szovjetunió, amely már a manilai értekezlet előtt tiltakozott a genfi értekezlet határozatainak az ellen a megcsúfolása ellen, amelyet egy új ázsiai katonai tömb összetákolása jelent, most hivatalosan is kijelenti, hogy „úgy tekinti a manilai konferenciát” és a „délkeletázsiai védelmi szerződés” aláírását, mint olyan cselekedetet, amely Ázsia és Távol-Kelet biztonsága ellen irányulnak, ugyanakkor fenyegetik az ázsiai népek szabadságát és nemzeti függetlenségét.” A szovjet kormány leszögezi, hogy a szerződésnek félreérthetetlenül támadó céljai vannak, mint ez a manilai paktum zárt jellegéből, az úgynevezett „felforgató tevékenység” ellen meghirdetett beavatkozási szándékaiból, Indokína „védelmére” ajánlkozó kitételeiből s nem utolsósorban az amerikai kormány által megfogalmazott kommunistaellenes kísérő nyilatkozatból kitűnik. Teljesen egyet kell érteni a Szovjetunió külügyminisztériumának ama megállapításával, amely szerint „az új katonai csoportosulás lényegében véve a gyarmattartó hatalmak tömbje, amelyet azzal a célzattal létesítettek, hogy megtartsák gazdasági és politikai állásaikat Ázsiában, ahol a helyzet gyökeresen megváltozott, mégpedig különösen a nagy kínai nép történelmi jelentőségű győzelme folytán.” Hiába beszél a manilai egyezmény „felforgató tevékenységről”, „hasztalan idézi fel az amerikai külügyminiszter az állítólagos „kommunista veszélyt”. Teljesen világos, hogy ez a paktum az érintett világrész gyarmati sorban lévő, vagy abból alighogy kilépett népeinek nemzeti függetlenségi mozgalma ellen irányul. Viszont egyet kell érteni a szovjet nyilatkozattal abban is, hogy „bálminden eszközzel meg akarják akadályozni Ázsiában az egyre jobban kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalmat, az ázsiai népek a független nemzeti fejlődés útjára lépnek.”

EZT JELZIK A TÖBBI KÖZÖTT AZOK a kezdeményezések is, amelyek mostanában az Egyesült Államok által függő helyzetben tartott Japánból indulnak ki a Szovjetunióval л-aló normális kapcsolatok helyreállítására. Minthogy Japán fejlődése az egész ázsiai helyzet alakulásának egyik központi tényezője, érthető módon nagy érdeklődést keltettek azok a válaszok, amelyeket Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere a napokban egy japán lap főszerkesztőjének levelében feltett kérdéseire adott. Molotov elvtárs válaszai kifejtik, hogy a japán-szovjet kapcsolatok kérdése megérett a rendezésre, s ezzel kapcsolatban igen nyomatékosan aláhúzzák a Szovjetunió hajlandóságát a két ország közötti normális kapcsolatok helyreállítására. E nyilatkozat annál is nagyobb figyelmet érdemel, mert a jelek azt mutatják hogy Molotov elvtárs szavai nem tévesztették el hatásukat a japán kormányra. De figyelmet érdemelt azért is, mert a különböző

társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének hangsúlyozása e nyilatkozatban szembetűnő ellentétben áll a különböző rendszerű államok egymás ellen ugrasztása elvén alapuló manilai szerződéssel. Más szóval: a délkeletázsiai paktumhoz ha-1 sonló próbálkozásokkal szemben a Szovjetunió Ázsiában is világosan járható utat mutat a rendezetlen, vagy vitás kérdések békés és békülékeny szellemű megoldására.

UGYANEZ A BÉKÉS RENDEZÉSI SZÄNDÉK hatja át a Szovjetunió külügyminisztériumának azt a néhány nappal korábban kelt nyilatkozatát, amely az európai kollektív biztonság kérdését érintette. A szovjet kormány e nyilatkozatában üdvözölte a francia nemzetgyűlés bátor tettét, amely elvetette a francia nemzeti érdekeket alapjaiban fenveoető „európai védelmi közösség”et. De az a nvilatkozat is éberségre int, különös tekintettel a német militarizmus talpraáUításának új próbálkozásaira. Az eseménvek arról tanúskodnak, hogy az „európa! védelmi közösség” amerikai tervének csúfos és végleges bukása után most az angol kormány kísérletezik Nyugat-Németorszáonak az atlanti katonai rendszerbe való bevonásával, Jó volna, ha Nyugat-Európának azok a ooiltikusai. akiknek van érzékük a realitások iránt, ezzel kapcsolatban szem előtt tartanák a szovjet i kormány figyelmeztetését: „Nvugat- Németország remilitarizálása és valamely katonai csoportosulásba való bevonása leküzdhetetlen akadályokat oördít Németország egyesítésének útjába, tehát lehetetlenné teszi a német kérdésben a megfelelő megállapodást”. Jó volna, ha ezt szem előtt tartanák márcsak azért is, mert a német kérdés megegyezéses rendezése nélkül semmiképnen sem helyezhető tartós alapokra Európa biztonsága, ami pedig — úgy gondoltuk — Nvupat-Euróoa országainak épp olyan érdeke, mint Közép- és Kelet- Európa szocialista államainak.

VÁJJON NINCS-E MÄS ÜT AZ EURÓPAI ügyek rendezésére, mbit amelyen a nyugati hatalmak képviselői — „az erőpolitika” kárhozatos elvei mellett kitartva — továbbra is járnak? Van más út. A Szovjetunió által javasolt összeurópai kollektív biztonsági szerződés a békés megegyezés útját egyengetné. Az „európai védeim1' közösség” hírhedt tervének bukása új lehetőségeket nyitott egy ilyen szerződés előtt. Európa békeszerető embereinek feladata ma az, hogy a német rrpiitarizmus újjáélesztése elleni harccal együtt követeljék a kollektív biztonság európai rendszerének megteremtését valamennyi európai állam részvételével, a két rendszer békés együttélésének elvei alapján.

KIS HÍREK

a nagyvilágból

Az izlandi-szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából szeptember 1-ér. szovjet művészek nagyszabású hangversenyt adtak Reykjarviktoen, Izlend fővárosában.

A Nílus áradása nagy károkat okozott Szudánban. Wedi Kage tartományban a Nilus vize elárasztott négy falut. Több mint 600 ember hajléktalan maradt.

Norvégia és a Bolgár Népköztársaság

újabb árucsereegvezmémvt kötöttek. Az

egyezmény érteimében 1.954. euausztus

1. és 1955. iűlius 30. között mindkét léi

140.000 dollár értékű árut exportál a másik országba.

Az _ amerikai kormány nemrégiben megtagadta a_ beutazási vízumot a? amsterdami „<5oncertheus”-zenekar 4 teqiának, akiket hen »versen vkőrútr.a hívtak meg az USA-ba. A ..nemkívánato«” művészek között van StotHn. a zenekar első oboistája, a Béke-Világtenács tagja.

Az uruguayi filmszínházakban már neov hónapja negv s'kerrel vetítik a ..Berlin eleste” című szovjet filmet. Bár eaves burzsoá lapok ellenséges kamoánvt indítottak a film ellen, továbbra is vetítik Montevideóben és a vidéki városokban

Tnd'a ipari és üzleti köreinek Moszkvában tartózkodó küldöttsége szeptember 11-én koszorút helyezett el Lenin és Sztálin mauzóleumánál. A koszorú szalagjára arany betűkkel ez van írva: „Örök emlékül a nagy Leninnek és Sztálinnak.”

U Nu. burmai miniszterelnök a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának meghívására decemberben Kínába látogat.

Az algíri földrengéssel kapcsolatban a Lengyel. Szakszervezetek Központ: Tanácsa 10 millió frankot, küldött az algíri szakszervezeteknek e földrengés által súlytott dolgozók megsegítésére.

Megkezdődött a lengyel-szovjet barátság hónapja. A Lengyel-Szovjet Baráti Társaság, amelynek több, mint 7 millió tagja van, dús progremmot készített a barátság hónapjára.

V endégfogadás

Londoniba a közeljövőben vendég” érkezik. Az a Hanna Reitsch asszony, aki a múltban Hitler személyes pilótája volt. A ÍI. világháború idején ugyancsak őt bízták meg az „irányított lövedékek”, a V-fegyverek tanulmányozásával. A kontinensen is emlékeznek arra, — íját még a brit szigeteken — hogy annakidején ezek a „csodafegyverek” milyen „csodálatos” pusztítást végeztek az angol városok lakónegyedeiben. A német szárnyasbombák Angliának 8938 halottjába és 25.504 sebesültjébe kerültek.

Hanna Reitsch a kapitulálás előtti napokat a führer személyes óvóhelyén töltötte, hiszen Hitler belső emberének számított. 1945-ben sikerült

megszöknie, elkerülte • felelősségrevonást.

S most — amint azt a REYNOLD'S NEWS angol lap jelenti, — Reitsch asszonyt meghívták Londonba, hogy „részt vegyen a nemzetközi repülőmodellező versenyen!” (a beutazási vízumot már megkapta).

Ma Hanna Reitsch tehát „repülőmodellezik”, de — múltbeli hajlamai után ítélve — holnap esetleg ismét veszélyesebb sportmutatványokra törekszik.

Nem tudni, melyik hivatalos személyiség agyában született meg a meghívás ötlete, annyi azonban bizonyos, hogy az angol nép nem fogja diadalkapuval várni a levitézJett nácirepülőt.

Lhi Sao-csi beszámolója Kína alkotmánytervezetéről

Liu Sao-csi, az országos népi gyűlés első ülésszakának szerdai ülésén a Kínai Népköztársaság alkotmánytervezetét előkészítő bizottság nevében beszámolt az alkotmánytervezetről.

Bevezetőül elmondotta: az orzágos népi gyűlés első ülésszaka elé terjesztett módosított alkotmánytervezet ez egész országra kiterjedő, több, mint 2 hónapos élénk vitában 150 millió ember vett részt és számos javaslatot, módosítási indítványt vetettek fontolóra, illetve fogadtak el.

Liu-Sao-csi beszámolójának első részében hangsúlyozta, hogy az alkotmánytervezet a munkásosztály által vezetett népi demokratikus állam szilárd

Kudarcra Ítélt provokációk

A világ valamennyi józan és becsületes emberét jövőbevetett hittel és bizalommal töltötték el a genfi értekezlet eredményességéről szóló hírek. Érthető ez, hiszen Genfben a béke győzött a vérontás felett. De a Wall-Street banképületeiben, mintha a halál szele sepert volna, mikor megkötötték az indokínai fegyverszünetet. „Csökkent a nemzetközi feszültség ! Minden áron fenn kell tartani a vérontást; újabb távolkeleti provokációkkal kell kárpótlást szerezni az indokínai fegyverszünet okozta kudarcért — morajlott fel a képviselő és szenátor urak ajkán. — Indokínában elhallgattak a fegyverek, máshol kell megszólaltatni őket!”

S gondolataik Tajvan felé szálltak. Az amerikai agresszorok, akik koreai és indokínai kudarcaik ellenére is újabb háborús kalandokba akarnak bocsátkozni, most Tajvan és a csangkajsek-klikk felé fordítják tekintetüket. Mac Arfchúr tábornok, ez a jól ismert amerikai háborús uszító cinikus nyíltsággal beismerte, hogy „Teivan Amerika előretolt csendesóceáni állásainak főtengelye; elsülylyeszthetetlen repülőgép anyehejó. Amerikának ellenőriznie kell Taivent hogy légiereje segítségével állandóan veszélyeztethessen Vlagyivosztoktól Sizngapúrig minden ázsiai kikötőt.” Most a genfi értekezlet után nyíltabban szövögetik Taivannal kapcsolatos terveiket, mint valaha. Weyland, az USA légierőinek parancsnoka kijelentette, hogy Taivannak a szárazföldi Kína elleni támadás legközelebbi támaszpontjává kell válnia, Robertson, amerikai külügyi államtitkár pedig még dühösebb őszinteséggel hangoztatta: Az Egyesült Államoknak szüksége van Taivanre, hogy fenntartsa „a vörös Kína ellen irányuló hadműveletek állandó veszélyét.”

Érdekes figyelemmel kísérni, hogy milyen mértékben csökkent a nemzetközi feszültség, olyan mértékben fokozódott az Egyesült Államok uralkodó köreinek azon igyekezete, hogy Taivant az agresszió föfészkévé alakítsák át. Azokban a napokban, amikor a diplomaták Genfbe, a külügyminiszterek tanácskozására indultak, John Will, amerikai ellentengernagy PARTRASZÄLLÄSI HADMŰVELETI SZAKÉRTŐK egy csoportjával Taiven szigetére igyekezett. Amikor Genfben a zárógyűlések folytak, Van Fleet tábornok, az USA elnökének különmegbízottja a Távol-Keletre utazott: Japán, Dél-Korea, Teivan és a Fülöp-szigetek fegyveres erői növelésének tervét vitte táskájában. S aznap, amikor ismeretessé vált, hogy a genfi tanácskozások sikeresen értek véget, Eisenhower bejelentette washingtoni sejtóértekezle. tén, hogy az Egyesült Államok katona egyezményt köt a kuomintangklikkel. S ma az a helyzet, hogy az USA megbízottai egymást érik Taivamben.

Ezeknek az utazgatásoknak a célja nyilvánvaló: az óceánontúli támadók nem elégszenek meg azzal, hogy megpróbálják egy támadó szövetségbe bevonni a szigetet, hanem kétoldali katonai egyezménnyel akarják Kína ellen irányuló támadó terveik eszközévé tenni. Ebben a „kétoldali biztonsági szerződésiben” az Egyesült Államok vállalja, hogy „megvédelmezi" a kuomintang klikket Teivan szigetén. Csang Kaj-sek pedig arra vállalkozik, hogy ágyútöltelékeket szállít az amerikai imperialistáknak, így tehát ez a szerződés alkotórésze annak az USA harcias eszközei által

kieszelt tervnek, hogy „az ázsiaiakat az ázsiaiak elleni harcra kényszerítik”.

Az Egyesült Államok mind fokozódó katonai támogatása a Kínai Népköztársaság elleni újabb és újabb provokatív akciókra bátorítja a vérszemet kapott csangkaisekista zsoldosokat. A cseogkajsek-klikk az USA 7. flottájának védelme alatt provokációs támadásokat intéz a partmenti vidékek és szigetek ellen, gyilkol, kirabolja a halászokat, haiászhejóket ragad el, titkos ügynököket tesz partra, hogy azok felforgató aknamunkát végezzenek a szárazföldön. Csang Kaj-sek kalózai — mind gyakrabban tartóztatnak fel az óceánon idegen kereskedelmi hajókat. Ilyen módon támadták meg és kobozták el a Tuapsze nevű szovjet tartály hajót, a Prace nevű lengyel hajót, angol, dán, norvég, olasz, portugál, holland, panamai, görök, nyugat-német hajók tucatjait.

A kínai nép, s ma már a világ valamennyi népe által gyűlölt Cseng Kaj-sek arról álmodozik, hogy újre megveti lábát Kínában. Mindenki tudja, hogy a bőven ömlő amerike. segélyek nélkül, az amerikai bombázók és torpédoromibolók nélkül a kuomintang csürhe már régen azon a helyen lenne, amely legjobban megilleti: a történelem szemétdombján.

De ez a sorsa még ilyen körülmények között is kikerülhetetlen. Az egész béke és szabedságszerető emberiség rokonszenvvel fogadta és támogatja a Kína] Népköztársaság vezetőinek nyilatkozatait, amelyek egy hatszázmilliós nép szent elhatározását tükrözik, hogy Tajvan felszabadításával visszaállítja hazája területi sérthetetlenségét, ugyanakkor pedig felszámolja a háborús uszítás és provokáció csangkojsekista fellegvárát.

talaján nyugszik és a munkás-paresztszövetségre, az ország népgazdaságában vezető szocialista szektorokra alapozódik. Az alkotmánytervezet más országok — a Szovjetunió és a népi demokratikus országok — tapasztalataiból is merített. Az alkotmánytervezet magéban foglalja a Kínai Népköztársaság megalakulása óta éltéit öt év új, történelmi jelentőségű tapasztalatait is.

Az elumit öt esztendő alatt az egykor imperialista uralom alatt álló, gyarmati, illetve csatiós-Kína független állammá lett. Nagyhatalommá lett és a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal együtt a világ béöéjének bástyájává vált. Ezalatt az 5 év alatt helyreállította az imperialisták és reakciós Kuominteng-klikk álteí lerombolt gazdaságát és megkezdte a szocializmus építését.

Kína 1953-ben megkezdte a tervszerű gazdasági építés munkáját, amelynek célja a szocializmus felépítése.

A munkásosztály által vezetett egész kínai nép nagy forradalmi egységére nemcsak a kínai nép forradalmi idején volt szükség, hanem szükség van erre az egységre e szocializmus építésében is, mivel az imperializmus még mindig létezik.

Liu Sao-csi felsorolta azokat a formákat, amelyek révén megvalósítják a szocialista átalakulást. A mezőgazdaság és a kézműipar szocialista átalakulásának főformája a szövetkezet, míg a tőkésipar és a kereskedelem államkapitalizmus révén alakul át.

A fontos államügyekben nem egyes személyek döntenek. Az egész nemzetet érintő kérdéseket az országos népi gyűlésnek, vagy állandó bizottságának kell megvitatnia és eldöntenie, a fontos helyi kérdésekben pedig a helyi népgyűléseket illeti meg a döntés joga.

Liu Sao-csi a továbbiakban kijelentette, hogy a népi demokratikus állam igen nagy gondot fordít az egyének érdekeire és hangsúlyozta, hogy az alkotmánytervezet a Kínában élő összes nemzetiségek összes érdekeit tükrözi.

Az alkotmánytervezet meghatározza Kína alapvető külpolitikáját: küzdelem a világ békéjéért és az emberiség előrehaladásáért.

Liu Sao-csi ezekkel a szavakkal fejezte be előadását:

„A hazánkban élő összes nemzetiségeknek tovább kell erősíteniük egységüket, további erőfeszítéseket kell tenniök az alkotmány által megjelölt úton, a Mao Ce-tung elnök vezetése alatt álló Kína Kommunista Pártja vezetésével, hogy biztosítsák az alkotmány teljes végrehajtását és nagy szocialista országgá építsék hazánkat”.

Szabad Földműves, a Földművelésügy' Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség, Bretteleva, Krížková 7. — Telető*) 243-46. — Főszerkesztő• Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohnsp nakladateľstvo* n. p.. závod Bratislava Kriíková 7. — — Nyomja: Merkantillé detHeme, a p. zz., Bratislava. IR. Nôr. Bovs'sni* 41 írAnyítS postahivatal: Bratislava, 2. — Évi riSflzetés Kčs 20.80, félévre K?s 10.40 A tap 'elmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/92. IV. 2. D-51407