Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

12 1954. szept. 98. Békés rendezést Ázsiában és Európában! „Az európai védelmi közösség” meg­buktatása a francia nép békeharcának világraszóló sikere volt, méltó párja annak a győzelemnek, amelyet a békés megegyezésért küzdő világerők néhány héttel korábban Genfben elértek. De íme mit látunk? Alig néhány nappal a hírhedt „védelmi közösség” bukása u­­tán — amelyről immár Adenauer is el­ismeri, hogy végleges — új alkudozá­sok kezdődnek és új tervek kerülnek forgalomba Nyugat-Németország fel­fegyverzéséről, amely valamennyi „at­lanti” program közül legjobban nyug­talanítja Európa népeit. Alig néhány héttel a békés tárgyalá­sok elvének genfi diadala után Manilá­ban — az Egyesült Államok kezdemé­nyezésére és vezetésével, agresszív e­­gyezményt tákoltak össze Délkelet- Azsia országainak békéje és biztonsága ellen. A kép természetesen nem volna teljes, ha kihagynánk belőle, hogy az „európai védelmi közösség” helyettesí­tése körüli fáradozások az atlanti front élénk zűr-zavara közepette mennek végbe, s hogy a manilai egyezmény a­­láírói közül éppen azok hiányoznak (a fő ázsiai országok), akiket Amerika leg­inkább szeretett volna ázsiai csataso­rába bevonni. EZEKRE A VIHARFELHŐKRE IRÁ­NYÍTJÁK a figyelmet a szovjet kor­mány legutóbbi nyilatkozatai. Ez alka­lommal közöljük a Szovjetunió külügy­minisztériumának a már említett dél­keletázsiai paktum létrehozásával kap­csolatos állásfoglalását. A Szovjetunió, amely már a manilai értekezlet előtt tiltakozott a genfi értekezlet határoza­tainak az ellen a megcsúfolása ellen, amelyet egy új ázsiai katonai tömb összetákolása jelent, most hivatalosan is kijelenti, hogy „úgy tekinti a ma­nilai konferenciát” és a „délkeletázsiai védelmi szerződés” aláírását, mint olyan cselekedetet, amely Ázsia és Távol-Ke­let biztonsága ellen irányulnak, ugyan­akkor fenyegetik az ázsiai népek sza­badságát és nemzeti függetlenségét.” A szovjet kormány leszögezi, hogy a szerződésnek félreérthetetlenül táma­dó céljai vannak, mint ez a manilai paktum zárt jellegéből, az úgynevezett „felforgató tevékenység” ellen meg­hirdetett beavatkozási szándékaiból, In­dokína „védelmére” ajánlkozó kitételei­ből s nem utolsósorban az amerikai kormány által megfogalmazott kommu­nistaellenes kísérő nyilatkozatból ki­tűnik. Teljesen egyet kell érteni a Szov­jetunió külügyminisztériumának ama megállapításával, amely szerint „az új katonai csoportosulás lényegében véve a gyarmattartó hatalmak tömbje, ame­lyet azzal a célzattal létesítettek, hogy megtartsák gazdasági és politikai állá­saikat Ázsiában, ahol a helyzet gyöke­resen megváltozott, mégpedig különö­sen a nagy kínai nép történelmi jelen­tőségű győzelme folytán.” Hiába beszél a manilai egyezmény „felforgató tevé­kenységről”, „hasztalan idézi fel az amerikai külügyminiszter az állítóla­gos „kommunista veszélyt”. Teljesen világos, hogy ez a paktum az érintett világrész gyarmati sorban lévő, vagy abból alighogy kilépett népeinek nem­zeti függetlenségi mozgalma ellen irá­nyul. Viszont egyet kell érteni a szov­jet nyilatkozattal abban is, hogy „bál­­minden eszközzel meg akarják akadá­lyozni Ázsiában az egyre jobban kibon­takozó nemzeti felszabadító mozgalmat, az ázsiai népek a független nemzeti fejlődés útjára lépnek.” EZT JELZIK A TÖBBI KÖZÖTT AZOK a kezdeményezések is, amelyek mosta­nában az Egyesült Államok által függő helyzetben tartott Japánból indulnak ki a Szovjetunióval л-aló normális kapcso­latok helyreállítására. Minthogy Japán fejlődése az egész ázsiai helyzet ala­kulásának egyik központi tényezője, érthető módon nagy érdeklődést kel­tettek azok a válaszok, amelyeket Mo­lotov elvtárs, a Szovjetunió külügymi­nisztere a napokban egy japán lap fő­­szerkesztőjének levelében feltett kér­déseire adott. Molotov elvtárs válaszai kifejtik, hogy a japán-szovjet kapcso­latok kérdése megérett a rendezésre, s ezzel kapcsolatban igen nyomatékosan aláhúzzák a Szovjetunió hajlandóságát a két ország közötti normális kapcso­latok helyreállítására. E nyilatkozat an­nál is nagyobb figyelmet érdemel, mert a jelek azt mutatják hogy Molotov elv­társ szavai nem tévesztették el hatá­sukat a japán kormányra. De figyelmet érdemelt azért is, mert a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének hangsú­lyozása e nyilatkozatban szembetűnő ellentétben áll a különböző rendszerű államok egymás ellen ugrasztása el­vén alapuló manilai szerződéssel. Más szóval: a délkeletázsiai paktumhoz ha-1 sonló próbálkozásokkal szemben a Szovjetunió Ázsiában is világosan jár­ható utat mutat a rendezetlen, vagy vitás kérdések békés és békülékeny szellemű megoldására. UGYANEZ A BÉKÉS RENDEZÉSI SZÄNDÉK hatja át a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának azt a néhány nap­pal korábban kelt nyilatkozatát, amely az európai kollektív biztonság kérdését érintette. A szovjet kormány e nyilat­kozatában üdvözölte a francia nemzet­gyűlés bátor tettét, amely elvetette a francia nemzeti érdekeket alapjaiban fenveoető „európai védelmi közösség”­­et. De az a nvilatkozat is éberségre int, különös tekintettel a német milita­rizmus talpraáUításának új próbálkozá­saira. Az eseménvek arról tanúskodnak, hogy az „európa! védelmi közösség” amerikai tervének csúfos és végleges bukása után most az angol kormány kísérletezik Nyugat-Németorszáonak az atlanti katonai rendszerbe való bevo­násával, Jó volna, ha Nyugat-Európá­­nak azok a ooiltikusai. akiknek van ér­zékük a realitások iránt, ezzel kapcso­latban szem előtt tartanák a szovjet i kormány figyelmeztetését: „Nvugat- Németország remilitarizálása és valamely katonai csoportosulásba való bevonása leküzdhetetlen akadályokat oördít Né­metország egyesítésének útjába, tehát lehetetlenné teszi a német kérdésben a megfelelő megállapodást”. Jó volna, ha ezt szem előtt tartanák márcsak azért is, mert a német kérdés megegyezéses rendezése nélkül semmiképnen sem he­lyezhető tartós alapokra Európa biz­tonsága, ami pedig — úgy gondoltuk — Nvupat-Euróoa országainak épp olyan érdeke, mint Közép- és Kelet- Európa szocialista államainak. VÁJJON NINCS-E MÄS ÜT AZ EU­RÓPAI ügyek rendezésére, mbit ame­lyen a nyugati hatalmak képviselői — „az erőpolitika” kárhozatos elvei mel­lett kitartva — továbbra is járnak? Van más út. A Szovjetunió által java­solt összeurópai kollektív biztonsági szerződés a békés megegyezés útját egyengetné. Az „európai védeim1' kö­zösség” hírhedt tervének bukása új le­hetőségeket nyitott egy ilyen szerző­dés előtt. Európa békeszerető emberei­nek feladata ma az, hogy a német rrp­­iitarizmus újjáélesztése elleni harccal együtt követeljék a kollektív biztonság európai rendszerének megteremtését valamennyi európai állam részvételével, a két rendszer békés együttélésének elvei alapján. KIS HÍREK a nagyvilágból Az izlandi-szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából szeptember 1-ér. szovjet művészek nagyszabású hang­versenyt adtak Reykjarviktoen, Izlend fővárosában. A Nílus áradása nagy károkat oko­zott Szudánban. Wedi Kage tartomány­ban a Nilus vize elárasztott négy fa­lut. Több mint 600 ember hajléktalan maradt. Norvégia és a Bolgár Népköztársaság újabb árucsereegvezmémvt kötöttek. Az egyezmény érteimében 1.954. euausztus 1. és 1955. iűlius 30. között mindkét léi 140.000 dollár értékű árut exportál a másik országba. Az _ amerikai kormány nemrégiben megtagadta a_ beutazási vízumot a? amsterdami „<5oncertheus”-zenekar 4 teqiának, akiket hen »versen vkőrútr.a hívtak meg az USA-ba. A ..nemkívá­­nato«” művészek között van StotHn. a zenekar első oboistája, a Béke-Világ­­tenács tagja. Az uruguayi filmszínházakban már neov hónapja negv s'kerrel vetítik a ..Berlin eleste” című szovjet filmet. Bár eaves burzsoá lapok ellenséges kamoánvt indítottak a film ellen, to­vábbra is vetítik Montevideóben és a vidéki városokban Tnd'a ipari és üzleti köreinek Moszk­vában tartózkodó küldöttsége szeptem­ber 11-én koszorút helyezett el Le­nin és Sztálin mauzóleumánál. A ko­szorú szalagjára arany betűkkel ez van írva: „Örök emlékül a nagy Leninnek és Sztálinnak.” U Nu. burmai miniszterelnök a Kí­nai Népköztársaság központi népi kor­mányának meghívására decemberben Kínába látogat. Az algíri földrengéssel kapcsolatban a Lengyel. Szakszervezetek Központ: Tanácsa 10 millió frankot, küldött az algíri szakszervezeteknek e földrengés által súlytott dolgozók megsegítésére. Megkezdődött a lengyel-szovjet ba­rátság hónapja. A Lengyel-Szovjet Ba­ráti Társaság, amelynek több, mint 7 millió tagja van, dús progremmot ké­szített a barátság hónapjára. V endégfogadás Londoniba a közeljövőben vendég” érkezik. Az a Hanna Reitsch asszony, aki a múltban Hitler személyes piló­tája volt. A ÍI. világháború idején u­­gyancsak őt bízták meg az „irányí­tott lövedékek”, a V-fegyverek ta­nulmányozásával. A kontinensen is emlékeznek arra, — íját még a brit szigeteken — hogy annakidején ezek a „csodafegyverek” milyen „csodá­latos” pusztítást végeztek az angol városok lakónegyedeiben. A német szárnyasbombák Angliának 8938 ha­lottjába és 25.504 sebesültjébe ke­rültek. Hanna Reitsch a kapitulálás előtti napokat a führer személyes óvóhe­lyén töltötte, hiszen Hitler belső em­berének számított. 1945-ben sikerült megszöknie, elkerülte • felelősségre­­vonást. S most — amint azt a REYNOLD'S NEWS angol lap jelenti, — Reitsch asszonyt meghívták Londonba, hogy „részt vegyen a nemzetközi repülő­­modellező versenyen!” (a beutazási vízumot már megkapta). Ma Hanna Reitsch tehát „repülő­­modellezik”, de — múltbeli hajlamai után ítélve — holnap esetleg ismét veszélyesebb sportmutatványokra tö­rekszik. Nem tudni, melyik hivatalos sze­mélyiség agyában született meg a meghívás ötlete, annyi azonban bi­zonyos, hogy az angol nép nem fogja diadalkapuval várni a levitézJett ná­cirepülőt. Lhi Sao-csi beszámolója Kína alkotmány­tervezetéről Liu Sao-csi, az országos népi gyűlés első ülésszakának szerdai ülésén a Kí­nai Népköztársaság alkotmányterveze­tét előkészítő bizottság nevében be­számolt az alkotmánytervezetről. Bevezetőül elmondotta: az orzágos népi gyűlés első ülésszaka elé terjesz­tett módosított alkotmánytervezet ez egész országra kiterjedő, több, mint 2 hónapos élénk vitában 150 millió em­ber vett részt és számos javaslatot, módosítási indítványt vetettek fontoló­ra, illetve fogadtak el. Liu-Sao-csi beszámolójának első ré­szében hangsúlyozta, hogy az alkot­mánytervezet a munkásosztály által ve­zetett népi demokratikus állam szilárd Kudarcra Ítélt provokációk A világ valamennyi józan és becsü­letes emberét jövőbevetett hittel és bizalommal töltötték el a genfi érte­kezlet eredményességéről szóló hí­rek. Érthető ez, hiszen Genfben a béke győzött a vérontás felett. De a Wall-Street banképületeiben, mint­ha a halál szele sepert volna, mikor megkötötték az indokínai fegyverszü­netet. „Csökkent a nemzetközi fe­szültség ! Minden áron fenn kell tar­tani a vérontást; újabb távolkeleti provokációkkal kell kárpótlást sze­rezni az indokínai fegyverszünet o­­kozta kudarcért — morajlott fel a képviselő és szenátor urak ajkán. — Indokínában elhallgattak a fegyverek, máshol kell megszólaltatni őket!” S gondolataik Tajvan felé szálltak. Az amerikai agresszorok, akik kore­ai és indokínai kudarcaik ellenére is újabb háborús kalandokba akarnak bocsátkozni, most Tajvan és a csang­­kajsek-klikk felé fordítják tekinte­tüket. Mac Arfchúr tábornok, ez a jól ismert amerikai háborús uszító cini­kus nyíltsággal beismerte, hogy „Teivan Amerika előretolt csendes­óceáni állásainak főtengelye; elsüly­­lyeszthetetlen repülőgép anyehejó. Amerikának ellenőriznie kell Taivent hogy légiereje segítségével állandó­an veszélyeztethessen Vlagyivosztok­tól Sizngapúrig minden ázsiai kikö­tőt.” Most a genfi értekezlet után nyíltabban szövögetik Taivannal kap­csolatos terveiket, mint valaha. Wey­­land, az USA légierőinek parancsno­ka kijelentette, hogy Taivannak a szárazföldi Kína elleni támadás leg­közelebbi támaszpontjává kell válnia, Robertson, amerikai külügyi államtit­kár pedig még dühösebb őszinteség­gel hangoztatta: Az Egyesült Álla­moknak szüksége van Taivanre, hogy fenntartsa „a vörös Kína ellen irá­nyuló hadműveletek állandó veszé­lyét.” Érdekes figyelemmel kísérni, hogy milyen mértékben csökkent a nem­zetközi feszültség, olyan mértékben fokozódott az Egyesült Államok ural­kodó köreinek azon igyekezete, hogy Taivant az agresszió föfészkévé ala­kítsák át. Azokban a napokban, ami­kor a diplomaták Genfbe, a külügy­miniszterek tanácskozására indul­tak, John Will, amerikai ellentenger­nagy PARTRASZÄLLÄSI HADMŰ­VELETI SZAKÉRTŐK egy csoportjá­val Taiven szigetére igyekezett. Ami­kor Genfben a zárógyűlések folytak, Van Fleet tábornok, az USA elnöké­nek különmegbízottja a Távol-Kelet­re utazott: Japán, Dél-Korea, Teivan és a Fülöp-szigetek fegyveres erői növelésének tervét vitte táskájában. S aznap, amikor ismeretessé vált, hogy a genfi tanácskozások sikere­sen értek véget, Eisenhower beje­lentette washingtoni sejtóértekezle­­. tén, hogy az Egyesült Államok kato­na egyezményt köt a kuomintang­­klikkel. S ma az a helyzet, hogy az USA megbízottai egymást érik Tai­­vamben. Ezeknek az utazgatásoknak a cél­ja nyilvánvaló: az óceánontúli táma­dók nem elégszenek meg azzal, hogy megpróbálják egy támadó szövetség­be bevonni a szigetet, hanem kétol­dali katonai egyezménnyel akarják Kína ellen irányuló támadó terveik eszközévé tenni. Ebben a „kétoldali biztonsági szerződésiben” az Egyesült Államok vállalja, hogy „megvédel­mezi" a kuomintang klikket Teivan szigetén. Csang Kaj-sek pedig arra vállalkozik, hogy ágyútöltelékeket szállít az amerikai imperialistáknak, így tehát ez a szerződés alkotórésze annak az USA harcias eszközei által kieszelt tervnek, hogy „az ázsiaiakat az ázsiaiak elleni harcra kényszerí­tik”. Az Egyesült Államok mind foko­zódó katonai támogatása a Kínai Nép­köztársaság elleni újabb és újabb provokatív akciókra bátorítja a vér­szemet kapott csangkaisekista zsol­dosokat. A cseogkajsek-klikk az USA 7. flottájának védelme alatt provo­kációs támadásokat intéz a partmen­ti vidékek és szigetek ellen, gyilkol, kirabolja a halászokat, haiászhejóket ragad el, titkos ügynököket tesz partra, hogy azok felforgató akna­munkát végezzenek a szárazföldön. Csang Kaj-sek kalózai — mind gyak­rabban tartóztatnak fel az óceánon idegen kereskedelmi hajókat. Ilyen módon támadták meg és kobozták el a Tuapsze nevű szovjet tartály hajót, a Prace nevű lengyel hajót, angol, dán, norvég, olasz, portugál, holland, panamai, görök, nyugat-német hajók tucatjait. A kínai nép, s ma már a világ va­lamennyi népe által gyűlölt Cseng Kaj-sek arról álmodozik, hogy újre megveti lábát Kínában. Mindenki tudja, hogy a bőven ömlő amerike. segélyek nélkül, az amerikai bombá­zók és torpédoromibolók nélkül a ku­­omintang csürhe már régen azon a helyen lenne, amely legjobban megil­leti: a történelem szemétdombján. De ez a sorsa még ilyen körülmé­nyek között is kikerülhetetlen. Az egész béke és szabedságszerető em­beriség rokonszenvvel fogadta és tá­mogatja a Kína] Népköztársaság ve­zetőinek nyilatkozatait, amelyek egy hatszázmilliós nép szent elhatározá­sát tükrözik, hogy Tajvan felszaba­dításával visszaállítja hazája területi sérthetetlenségét, ugyanakkor pedig felszámolja a háborús uszítás és pro­vokáció csangkojsekista fellegvárát. talaján nyugszik és a munkás-pareszt­­szövetségre, az ország népgazdaságában vezető szocialista szektorokra alapozó­dik. Az alkotmánytervezet más orszá­gok — a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok — tapasztalataiból is merített. Az alkotmánytervezet magé­ban foglalja a Kínai Népköztársaság megalakulása óta éltéit öt év új, törté­nelmi jelentőségű tapasztalatait is. Az elumit öt esztendő alatt az egykor imperialista uralom alatt álló, gyarmati, illetve csatiós-Kína független állammá lett. Nagyhatalommá lett és a Szovjet­unióval és a népi demokratikus orszá­gokkal együtt a világ béöéjének bás­tyájává vált. Ezalatt az 5 év alatt hely­reállította az imperialisták és reakciós Kuominteng-klikk álteí lerombolt gaz­daságát és megkezdte a szocializmus építését. Kína 1953-ben megkezdte a tervsze­rű gazdasági építés munkáját, amely­nek célja a szocializmus felépítése. A munkásosztály által vezetett egész kínai nép nagy forradalmi egységére nemcsak a kínai nép forradalmi idején volt szükség, hanem szükség van erre az egységre e szocializmus építésében is, mivel az imperializmus még mindig létezik. Liu Sao-csi felsorolta azokat a for­mákat, amelyek révén megvalósítják a szocialista átalakulást. A mezőgazdaság és a kézműipar szocialista átalakulásá­nak főformája a szövetkezet, míg a tő­­késipar és a kereskedelem államkapi­talizmus révén alakul át. A fontos államügyekben nem egyes személyek döntenek. Az egész nemzetet érintő kérdéseket az országos népi gyű­lésnek, vagy állandó bizottságának kell megvitatnia és eldöntenie, a fontos he­lyi kérdésekben pedig a helyi népgyű­léseket illeti meg a döntés joga. Liu Sao-csi a továbbiakban kijelen­tette, hogy a népi demokratikus állam igen nagy gondot fordít az egyének ér­dekeire és hangsúlyozta, hogy az al­kotmánytervezet a Kínában élő összes nemzetiségek összes érdekeit tükrözi. Az alkotmánytervezet meghatározza Kína alapvető külpolitikáját: küzdelem a világ békéjéért és az emberiség elő­rehaladásáért. Liu Sao-csi ezekkel a szavakkal fe­jezte be előadását: „A hazánkban élő összes nemzetisé­geknek tovább kell erősíteniük egysé­güket, további erőfeszítéseket kell ten­­niök az alkotmány által megjelölt úton, a Mao Ce-tung elnök vezetése alatt ál­ló Kína Kommunista Pártja vezetésé­vel, hogy biztosítsák az alkotmány tel­jes végrehajtását és nagy szocialista országgá építsék hazánkat”. Szabad Földműves, a Földművelésügy' Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség, Bretteleva, Krížková 7. — Telető*) 243-46. — Főszerkesztő• Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohnsp nakladateľstvo* n. p.. závod Bratislava Kriíková 7. — — Nyomja: Merkantillé detHeme, a p. zz., Bratislava. IR. Nôr. Bovs'sni* 41 írAnyítS postahivatal: Bratislava, 2. — Évi riSflzetés Kčs 20.80, félévre K?s 10.40 A tap 'elmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/92. IV. 2. D-51407

Next

/
Thumbnails
Contents