Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-26 / 39. szám
földműves 1954. szept. 26. Л sok-sok szövetkezet sorakozik. Ezek közül fejlődésben a fegyvernek! szövetkezet érte el a legszebb eredményeket. Az idén is a nyári munkák sikeres elvégzésével és az őszi munkák tervszerű megkezdésével hívta fel magára a figyelmet. Lássuk csak közelebbről a szövetkezet életét. Akkor is ősz volt, mint most, amikor 3 évvel ezelőtt a község kis- és középparasztjai nagy elhatározásra jutottak: megalakították a közös gazdálkodást, a szebb gondtalanabb életet hozó szövetkezetét. Három év nem nagy idő, A fegyverneki dolgozó parasztok életében mégis igen nagy változást hozott. Ezalatt a pár év alatt a falu szinte rohamos léptekkel haladt előre a fejlődés űtján. A múltban nehéz viszonyok között épített kis falusi házacskák mellett az új családi házak egész sorát láthatjuk. Ott sorakoznak továbbá a nagy, korszerű szövetkezeti építkezések, Tovább egy lépéssel Fegyverneken erre milyen nagy szükség volt, azt csak most látjuk igazán, amikoi másutt azon siránkoznak, hogyan lesz a vető, mert az eső hiányában szinte porzik a föld. Ménesi elvtársnak igaza van Most, amikor a középszántást végzik, a traktor ekéje nyomán felszínre került friss fekete földön egy cseppet sem látszik a csapadékhiány. A 150 hektár, amelyen már elvégezték a középszántást, kifogástalan magágy lesz az őszi vetések alá- Itt kell megmondanunk azt is, hogy a szövetkezet már most gondol a tavaszi vetésre is. A hernyóíalpas traktor éjjel-nappal végzi a mélyszántást, hogy tavaszra is legyen elég nedvtartalom a földben, hogy a tavaszi vetések se szenvedjenek kárt az esetleges kedvezőtlen időjárás következtében. A faluban új mintha csak a közös gazdálkodás diadalát hirdetnék ... mintha csak arról beszélnének, hogy a falu szorgalmas népének munkájából ma már nem az urak dőzsölnek, hanem a dolgozók saját maguk élvezik az új, felszabadult munka gyümölcsét. Uj arcot öltött a falu határa is- Ahol azelőtt nadrágszíj módjára sorakoztak egymás mellett a kis parcellák, ott ma hatalmas szövetkezeti táblákon traktorok és más korszerű gépek dolgoznak, hogy megszabadítsák az embert a nehéz, fárasztó munkától s hogy a föld gazdagabb termést hozzon, több kenyeret teremjen. Az azelőtt hasznavehetetlen lápos, zsombékos, 30 hektárt kitevő rét a tudomány és a szorgalmas szövetkezeti tagok munkája nyomán virágzó rizsteleppé fejlődött. Az új környezetben, a szabad életben pedig új emberek nőnek... házsorok épülnek. — Csak az volt a bánatunk — veti közbe Jávorka elvtárs, a szövetkezet elnöke — hogy Rusznyák elvtárs a gépállomás főagronómusa a hernyótalpas traktort más községbe akarja irányítani. Mi azonban nem engedjük hernyótalpasunkát, amíg szükségünk van rá. Valóban nem is engedték elvinni a magasteljesítményű gépet. Ott dolgozik az továbbra is a fegyverneki szövetkezet, az ország érdekében. A szövetkezet elnöke a tapasztalt gazda nyelvén beszél a jövő tervekről: —Az idén 23 mázsát fizetett búzánk hektáronként. A jövő évnen még magasabb termést szeretnénk elérni. Ennek érdekében a jól előkészített talajba csakis jóminőscgű, nemesített vetőmagot teszünk. A zselizi állami gazdaságról több, mint 100 mázsa elsőrendű acélos vetőmagot hoztunk. sem gazdasági felszerelést, sem pedig gazdasági állatokat nem kapott. Márpedig a szövetkezetnek A szövetkezet tábláin a hernyótól pás már a mélyszántást végzi. — Az idei nyárutón bizony kevés ;ső esett — mondja Ménesi Pál, a szövetkezet örökké mozgó agronórnusa. — Mi azonban nem panaszkodunk, ha nem esik az eső, akkor is rábírjuk a természetet arra, hogy mindannyiumk érdekében a lehető legtöbbet nyújtsa. Először is az aratással egyidejűleg elvégeztük a tarlóhántást. Ezzel — folytatja mondanivalóját az agronómus — sok nedvtartalmat viszszatartottunk a talajban. S hogy R < Ez is a fegyverneki szövetkezet igyekezetéről tanúskodik, amellyel azt a célt követi a tagság, hogy minél többet termeljen. Szükséges is bizony a nagy törekvés és igyekezet, mert a szövetkezet 500 hektár gazdátlan földet is megművelés alá vett. itt te hát a tagságnak 790 hektár szán! tót s ezenkívül nagyobbterjedelmű ! rétet és legelőt kell megművelnie. Ez annál is nagyobb feladat, hogy I az 500 hektár volt parlagföldhöz Ménesi Pál, a szövetkezet örökké mozgó agronómusa nemcsak a növénytermesztést, hanem az állattenyésztést is fejlesz tenie kell. Mindkét termelési ágnak szorosan és arányosan egymás mellett kell haladnia. Vájjon mit tesz a szövetkezet az állattenyésztés fejlesztése érdekében és vájjon ezen a szakaszon is olyan jó eredményekről számolhat-e be, mint a növénytermelés szakaszán. A sikeres állattenyésztés egyik legfontosabb előfeltétele a gazdag takarmányalap. A takarmánytermelés terén kielégitőek az eredmények. A meglévő szántóterületet úgy osztották el, hogy az állatállományhoz mérten elég takarmány teremjen- Lucernát és herét 37 hektárt termeltek. Füveskeverékekkel 20 hektárt vetettek be- A füveskeverékek termése szép volt. hektáronként átlagosan 30 mázsa termett. A 22 hektár silókukorica ugyancsak jó termést adott. Ennek egy részét frissen, • zölden feletették, a többit pedig lesilózták. Öszszesen 400 köbméter silótakarmányt készítettek télire, mégpedig a következő összetételben: két rész csalamádé, egy rész zöld lucerna és egy rész száraz lucerna. Az igyekezet tehát megvan. Mégis valamilyen hibának kell itt lenni, mert a tehenek tejhozama alig haladja túl valamivel az 5 litert. A hibára s annak gyökereire rövidesen rájön az ember. A következő jelenetnek voltunk szemtanúi: eggel 5 óra van. A tehéngondozók kihordták a trágyát az istállóból és hozzálátnak a fejőshez- Közben az állatok ropogtatják a takarmányt. Ez a ropogtatás úgyszólván kívülről is hallatszik. Szinte becsalja az embert! Hát most már érthető a ropog tatás. A tehenek száraz lucernát esznek árpaszalmával keverve ... Ez a takarmány úgy fest és úgylátszik olyan kemény is, mint a drót. Az állatok ide-oda tologatják. Egyikmásik megunja a rágcsálást, ösztönszerü dühhel kidobja a takarmányt a jászolból. Közben folyik a fejés, fröccsen a friss hófehér tej a kannákba. Az etetőknek eszük ágában sincs, hogy felfigyeljenek a kárbaveszendő takarmányra, hogy abból akár csak egy szálat is megmentsenek. A hiba első gyökere tehát már megvan.'Az aránylag alacsony tejhozamot az okozza, hogy az állatgondozók nem fordítanak kellő gondot a takarmányok előkészítésére, s egyáltalán a helyes, gazdaságos takarmányozásra. De menjünk tovább. Mi okozza az állatgondozó felelőtlen munkáját? Talán nekik nem érdekük a magasabb tejhozam? Elgondolkodásra ad ez okot. Közben Kohárik elvtárs zootechnikus a munka megszervezéséről beszél. Szavai szépen hangzanak: — Az állatok gondozását arányosan elosztották a dolgozók között — mondja — majd a jutalmazásról kezd beszélni. Köbben azonban újabb jelenetre leszünk figyelmesek. Kis Béla fejő a tejjel teli edénnyel siet a kannához. Ki is üríti szaporán az edény tartalmát. Ugyanakkor azonban szinte futószalagszerűen Szebelecky János és Zsovq Sándor is a kannához igyekszik és ók is ugyanoda öntik a fehéren habzó tejet, ahová má sodpercekkel ezelőtt öntötte Kis Béla. Tehát itt, az egybefejésbengyökerezik az alacsony tejhozam. Hogyan is lenne érdeke Kis Bélának, vagy Szebelecky Jánosnak, hogy többet fejjen, vagy meszszebbről nézve, a magasabb tejhozam érdekében jól takarmányozzon, ha úgysem lehet tudni, hogy ki mennyit fejt, s ha nem számít az a jutalmazásnál sem. Mire is kezdeményeznének a fejők, a juta'■ ‘ ■ t? miért nem tudja fokozni az állattenyésztést. A vezetőségnek legelső és legsürgősebb feladata az, hogy az állattenyésztési dolgozókat érdem szerint jutalmazza. Ki milyen hasznosságot ér el a gondjaira bízott állatoknál, aszerint igazodjon keresete is. A terven felül elért eredményekért pedig pótjutalom jár a dolgozóknak- Majd lesz elég kismalac a fegyverneki szövetkezetben, ha Bacsa János minden terven felül elválasztott malac után külön jutalmat kap. Jobban fognak ügyelni a tehéngondozók is a takarmányozásra, ha a kifejt tejet szépen külön kannákba öntik és állandóan nyilvántartják, ki mennyit fejt ki. Majd fognak igyekezni a fejők és szívesen bevezetik Malinyina és a többi új módszert, ha „fehér a feketén” előre tudni fogják, hogy milyen jutalmat kapnák, ha túlteljesítik a tervet. Feltétlenül be kell vezetni tehát a fegyverneki szövetkezetben a pótjutalmazást, a helyes munkaszervezést. Elkerülhetetlen előfeltétele A gondosan berakott takarmánykazlak mánytermelésre gondot lom így is úgy is egyforma. Mire lenne az egyéni felelősségérzet, hiszen a közös kanna nehezen mondaná meg, kit kell felelősségre vonni a hanyag munkáért. Az istállókban tehát ezekután világos a helyzet. Nézzük meg milyenek a viszonyok a sertéstenyésztésben. A hizlaldában Kosa János és Katyina Anna mégis kissé kedvetlenül dolgoznak. — Nem kapjuk rendesen a takarmányt a disznók számára — mondja Kosa bácsi. — Jó takarmány nélkül pedig nem lehet súlygyarapodás, legalább is nem olyan szép, mint amilyent mi szeretnénk. Meg azután úgy is mindegy, menynyit híznak a disznók. A fizetés, ha híznak, ha nem, egyforma. Tehát a hizlaldában is az egyenlősdi, az, ami akadályozza a mégjobb eredmények elérését. Sajnos airól tanúskodnak, hogy a bakon, fordít a szövetkezet. ez annak, hogy a szövetkezet a növénytermesztéssel arányosan fejleszteni tudja az állattenyésztést is. Érdeke ez nemcsak az állatgondozóknak, hanem minden egyes szövetkezeti tagnak EFSz-ük további megszilárdítása szempontjából. A községben ugyanis még 52 magángazda van. Ezek figyelik a szövetkezetnek minden egyes lépését. Ellesték például a szövetkezettől a helyes növénytermesztés módozatait, igaz ezt nem szívesen ismerik be. Ugyanakkor azonban látják az állattenyésztésben előforduló hibákat is- Vájjon Palcsovics József 5.28 hektáros példás középgazda, aki nemcsak a gabonabeadásból, hanem az állattenyésztési termékekből is becsületesen teljesítette állam iránti kötelességét, szívesen adná le a köA sertéstenyésztésben K-ésa János és Katyina Anna szorgoskodnak. hasonló a helyzet az , anyasertésszálláson is. Lévák Mihály és Bacsa János átlagosan csak 6 malacot választanak el kocánként. Az elválasztott malacok átlagos súlya bizony nem éri el még a 12 kilogrammot sem. A dolog nyitja itt is az, hogy a dolgozók nem a szaporulat szerint kapják jutalmukat. Megvan tehát a magyarázata annak, hogy a növénytermesztésben élenjáró fegyverneki szövetkezet zösbe szép állatait, teheneit, ha tudja, hogy ott mostohán bánnak velük. Hasonló a véleménye a többi kívülállónak is. Nem szabad ezt egy percig sem szem elől tévesztenie a szövetkezetnek. Csakis akkor nyerheti meg a magángazdákat és akkor szerezhet soraikból öntudatos szövetkezeti tagokat, ha azok a szövetkezeti gazdálkodás minden szakaszán jó példát látnak. Szombath Ambrus
