Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-26 / 39. szám
1954. szept. 26. F^ídmfivi■es A bajmóci iűvész- és állatkertben ... Bajmóc régi vár bejáratával szemben Mátyás király-korabeli hatalma hársfa áll. Hajdan ez a nevezetes vár a gonosz, pénzsóvár Poky Péter földesúré volt, akit a nép „szegények ostorának” nevezett. Az ő tulajdonát képezte a híres gyógyfürdő is, ahol csak az fürödhetett, aki a gyógyító vizet jó! megfizette. Egyszer egy béna koldus azért könyörgött, hogy megfürödhessék legalább abban a vízben, amely a fürdőből használat után lecsurog. Poky korbácsot adatott fürdő helyett a koldusnak. Ez járt eszembe, amikor az autóbusz a privigyei állomásról Bajmóc felé suhant. A terebélyes fák alatt a fürdővendéglő előtt kiszálltam. Hová tűnt el a földesúri kizsákmányolás? örökre elsöpörte a nép ökle. Bajmóc ma már a népé, azé a népé, emeylet a régi földesúri önkény még a víztől is elzárt. A népé a Zöld-tükör, a Sárga-tükör, és a János-fürdő. A kapitalizmus idejében sanyargatott ipari- és mezőgazdasági dolgozók keresnek Szlovákiának egyik legfestőibb vidékén gyógyulást köszvényükre, reumájukra vagy ishiásukra. A langyos víz mossa a múlt sebeit. A gyógyfürdő mellett van más látnivaló is. A régi műkincsei mellé idehelyezték el a nyitra-kerületi múzeumot i6. Az idén azonban egy másik újdonság vonja megára a dolgozók figyelmét, a most létesülő füvész- és állatkert. Mindkettő a kezdet kezdetén van, mégis érdemes megnézni. A füvészkert a várkert egy része. Most kezdik ültetni az egyes növényeket. Már pálma is i " a bajmóci földben. Nemrégen még csak néhány állat futkosott a várárokban, az idén már rendesen felépített állatkert várja Bajmóc látogatóit. A bajmóci állatkert nem olyan mint a prágai, vagy a budapesti, ahol az állatok aránylag kis területeken, kis ketrecekben mozognak. Itt a zárkák olyan nagyok, hogy az állat jóformán észre sem veszi, hogy elzárt területen van. Az állatkert maga a természet, melyet drótkerítéssel szabdalták nagy területekké Az állat tehát otthon érzi magát, ott él, ahol eddig élt, a szabadban, erd.n és mezőn. Legfeljebb kissé leszűkített területen. A lepátagancsú dán-vadak falkában sütkéreznek a fenyves mellett, foltos kicsinyeikkel. A muflonok ősei megszokták Korzika szabad szikláit, itt is hasonló területen mozognak. Az értékes állatol' melyek — mint a tábla jelzi — már régebben meghonosodtak Szlovákiában, a Kis-Kárpátokban és Felső-Nyitrában. A bárány vad ősei, szarvasok és őzek nagy számban tarkítják az álletkert felső részét, ahová lépcsők vezetnek. Ott tanyázik a Dibovszky-féle foltos szarvas is. Lenn. az ütmelletti első ketrecben farkas sütkérezik. A róka Bajmócon is ravaszkodik. Azon spekulál, hogy lehetne ebből a pompás ketrecből megszöknie. Utánuk négy vaddisznó barátságosan röfög. Ezek a megszelídült állatok vizes területen élnek és azt irgalmatlanul feltúrják, a gyermeknézök nagy örömére. Kissé távolabb a teknősbékák hevernek. Órákig sem mozdulnak, csak néha hunyorítnek egyet álmos szemükkel. — Az ondatrának talán nem tetszik a közeledő „vénasszonyok nyara”, mert a fejét behúzta — az egész hódpatkányból egy rőt kupac látszik. Vannak itt különböző nyestek, madarak, a baglyok különböző válfajai, a kányák, majd a kevélyen ülő kőszáli sas, mely már kiveszőfélben van a Kárpátokban, a bajmóci királysas igazán gyönyörű példány, hajlott csőrével, fenséges mozdulatlansággal ül — igazán rászolgált a nevére. — Amott pávák illegetik színes tollaikat. Egy pompás nádassá’ benőtt tóban, féll'bon két gólya áll. Az ember hirtelen azt sem tudja, az álletkerthez tartoznak, vagy pedig a természet telepítette őket ide. Ilyen szabadon élnek az állatok a bajmóci állatkertben, melyeket nagyrészt szlovákiai állatfajokból gyűjtöttek össze. Máj; az állatkert is, ha a jövőben is így fejlődik, érdemessé teszi e pompás szlovákiai fürdőhely meglátogatását. Mártonvölgyi László Az alistáliak nagy buzgalommal készülnek a KERÜLETI KULTÚR-^ZEMLÉRE A listaion arra vártam, hogy az **■ emberek régi szokás szerint vacsora után kiülnek a házelőtti árokpartra beszélgetni arról a „régi jó világról”, amikor 3 krajcár volt egy deci pálinka — tévedtem. Az árokpartok üresen maradtak. Ahelyett az ablakokon át a rádiók hangja szűrd. dött ki az utcára. Az autóbusz-megállónál a saroképület kivilágított ablakain át cigányzene hallatszott, Az előszobán át csak nagynehezen lehetett bejutni abba a szobába, ahol a táncpróba volt. A teremben kipirult arcú fiúk és lányok ropták a magyar népi-táncot. Bugár tanítónO irányította a próbát és rögtön leállította, ha valami hiba csúszott a lépésekbe. Az egyik ablak párkánya telve volt literes üvegekkel. Ezekkel próbálták a lányok az üveges.táncot. Az alistáliak is meg akarnak birkózni a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes egyik legsikerültebb táncszámával, az üveges-tánccal. A fiúk sem akarnak lemaradni a lányoktól, ők pedig a kanásztánccal szeretnék „kivágni a rezet”. Szünetben megkérdeztem, hová ez a lelkes készülődés? — Elmondták, hogy a kerületi кultúrszemlére készülnek. A járási kultúrszemlénél első díjat nyer. tek. Most azért igyekeznek annyira, hogy a kerületi versenyben is megállják a helyüket. E”gy barna fiatalasszonnyal ele- J-/ gyedtem szóba. Azt hittem, hogy 0 is a táncolok közé tartozik. Beszélgetés közben kiderült, hogy hat gyermeke van. Igazi meglepetés csak akkor ért, amikor megmondta, hogy három lánya táncol a tánccsoportban. Büszke is Nagyné a három lányára és csak akkor érzi magát jól, ha velük lehet. Ezért jár a próbákra. A tizenhétéves pzőke, harmonikás Ilkó elvtárs kis piros harmonikájával az orosz népi.táncot kiséri. Egy na. gyobb harmonika vásárlását tervezte. Bízik abban, hogy sikerül is a vétele. Szép volt a gabonatermés és a dohány is jó hozamot ígér. Szorgalmas munkája ny'omán n(l munkaegységeinek száma, s ez megadja az alapot a terv megvalósításához. Sok. sok sikeres szereplés áll a lelkes alistáliak mögött. Nem volt olyan ünnepség, melyhez hozzá ne járultak volna értékes kultúrműsorral. TJ gyanolyan lelkesen dolgoznak ^ ezek a fiatalok az EFSz-ben is. Kevés szövetkezetben látunk annyi fiatalt, mint Alistálon. De az alistáh fiatalokat nem hagyják magukra. Az EFSz elnök, egyben 'a CSEMADOK elnöke is, továbbá a Bugár tanító.házaspár stb. fáradságot nem ismerve segítik a fiatalokat. Alistálon CSEMADOK-vezetök helyesen értei, mezik a kultúrmunka irányítását, tánc- és a színjátszás mellett még hónapban vitaestet rendeznek a „Bol. dog ember” c. regényről. Alistálon tervbevették egy új kultúrház felépítését is. Az biztos, hogy ez nemcsak terv marad, hanem meg is valósul. Első biztosíték erre az EFSz, melynek vezetősége tisztában van azzal, hogy milyen fontos hivatása van a kultúrmunkának a szocializmus építésében. Tóth Dezső a CSEMADOK Központi munkatársa. EGY ANYAROL . .. Az első gyermekét nem ágyban szülte, kukoricaföldön ... s körötte nem volt orvos, sem bába: fájdalmát beszorította a kapába, mely még akkor is a kezében volt. A másodikat sem szülte ágyba, mosóteknő mellett dőlt halom ruhára. Az urak szennyesén vonaglott sírva, nagy volt fájdalma, égető a kínja. Míg szült, teknőből szállt a gőz, a pára. A harmadikat nem hozta világra ... Kettő már éhezik, három minek lenne?... S kicsinyét bölcső helyett, sírba tette. Mégis lett negyedik, ötödik, s hatodik, a szegény mint a gomba, úgy szaporodik. S tovább robotolt, kapált, mosott, súrolt. A munkából, nyomorból bőven jutott neki és az öt apró gyermekének, amig az urak dőzsöltek, henyéltek. Ez az idő lejárt és új világ jött, az anya szivébe béke költözött. Öt gyermeke él; tanító, mérnök, orvos, szennyest az uraknak többé már nem mos. Bárcsak élne a harmadik gyermeke? ma már az is boldog ember lehetne. PSZOXA ENDRE — TAKSONY FECSÖ PÄL: UTAM Sötétségben jártam, vakon, szembekötve, Talpam alatt süppedt az ingovány, Verejtékem hullott a véráztatott rögre, S fásult szívvel mentem az őseim nyomán. Mentek ott sokan, muszájból, vagy önként, Kezükhöz vagy vér, vagy bilincs tapadt. Vajúdásuk ha megunta az önkény, Lecsapott s éltük fonala megszakadt. Üj utat kerestem, új utat találtam. Sötétségből fénybe vitt az eszme; Tövisek közt futottam ziláltan, De szívem, eszem már a Párt tüzelte... Bércre értem ... s állok a szirt fokán, Elhagytam a völgy kisértő árnyait, S hogy mit foglaljon versbe a ceruzám, Engem már arra a népem tanít. Színesebb, változatosabb kultúrmunkát! A CSEMADOK LEGFONTOSABB FELADATA a haladó népi hagyományok ápolása és az új szocialista kultúra terjesztése. Sok olyan kultúrcsoportunk van, amely minden jelentősebb eseménynél sikerrel kapcsolódik be ar kultúrmunkába, a mezőgazdasági munkákba s a dolgozók lelkesítésébe. Az elmúlt évben 1600 kultúrfelíépést tartottak az együttesek és kultúrbrigádok. Ezeket a CSEMADOK kultúrbrigádokat már országszerte ismerik. Ahol megfordultak, ott szeretettel, jószívvel gondolnak reájuk ma is. A dicséret komolyan megilleti e kultúrbrigádok tagjait, akik bizony sokszor esőben, hidegben járják a falvakat, örömet, kacagást visznek f az emberek leikébe. Örvendetes jelen- * ség mostanában, hogy a kultúrcsoportok műsorának megválasztása helyes útra kezd térni. És nem tévesztik öszsze az Ízléstelen vicceket a vidámakkal, a kacagtató jeleneteket az erkölcstelennel. A kultúrbrigádok fejlődésében két jelentős eredmény tapasztalható. Elsősorban fokozódik a vidék látogatása, másodszor pedig helyesebb a músorösszeválogatás. Kultúrbrigádjaink ezzel azt is bebizonyították, hogy olyan műsort is lehet összeállttal», ami vidám és hasznos. Ezt bizonyítja az is, hogy a szocialista kultúrmunka nemcsak összefér a vidámsággal, hanem a jókedv ennek szoros tartozéka. Most nem akarunk arról beszélni, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a népnevelő" munkában a kultúrbrigádok, hanem arról, amiről kissé megfeledkeztünk. HAZÁNKBAN A MAGYARLAKTA VIDÉKEKEN jónéhány helyen még ma is él a népművészet. Az idegen, ha betévedne egy eredeti martosi házba, nagy csodálkozással látná a faragott bútorokat, hímzett párnákat és a szépen díszített falakat. Nem is beszélve a népviseletről, ami talán itt a legszebb az egész országban. Zsérén, Medvesalján, Kéménden Gerencséren, Izsán, Szaláncon ugyanígy megtaláljuk a néphagyományokat. A párkányi, komáromi, ipolysági, nyitrai járásokban még ma is régi hagyományok szerint tartják a lakodalmakat. A párkányi járásban még mindig dívik a farsangi szokás és a szüreti felvonulás. A komáromi járásban télen még ma is előkerülnek a szépen-faragott guzsalyok, rokkák, vetélők, szövőszékek és öregek, fiatalok énekléssel fejezik be az estét. Az elmúlt évben láttuk Felsőcsályon egy délután, hogy az iskola udvarán szép népviseletben, fiatal lányok körbeálltak és szlovák-magyar népdalokat énekeltek, eredeti népi táncokat táncoltak. Az egészséges népi szellem nekik ezt így diktálta, mert együtt élnek. EBBŐL KITŰNIK HOGY VOLNA ITT népi-magyar kultúra, volna mit ápolni, I volna mit tenni saját portánkon. A gazdag népművészet továbbfejlesz- I tése elsősorban a népi együtesekre vár. I A komáromi pedagógiai gimnázium keretén belül Tomasek Mária vezetésével már alakult egy ilyen népi együttes, amely céljául tűzte ki a környék dalainak, szokásainak és táncainak gyűjtését. A gyűjteményeket feldolgozták és betanulták a „Martosi lakodalmast” és a „Május-táncot”. Műsorukat nemcsak széppé tették, hanem magas művészi színvonalra emelték. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1953-ban kitörő sikert arattak Kassán, a Népművészeti Alkotások szlovákiai seregszemléjén. Helytelenül képzelik el a népi kultúrát, azok a csoportok, amelyen egy szál szoknyában, piros mellénnyel a „Ritka búza” dallamára ájtatos kéz- és láblengetéssel akarják továbbfejleszteni a magyar dolgozók kultúráját. Hogy hogyan kell, azt bizonyítja a fenti példa. De már van több együttes, melyektől tanulhatnak a kezdők, nem lemásolást, hanem feldolgozást, tartalmas összeállítást. Az elmúlt évben a komáromi magyar mezőgazdasági iskola alakított népi együttest. Szeptember 5-ére a zselízi járási nemzeti bizottság hívta meg őket a járási aratóünnepélyre. A szereplésük után több szövetkezeti paraszt és dolgozó szájából hangzott el: „Ez aztán kultúrmunka.”, Fellépésüket összehasonlították a többi csoportok szereplésével és megállapították, hogy az együttes műsora nemcsak hagyományokból táplálkozott, bővelkedett, a mai mezőgazdaságból vett kérdésekkel is. Különösen jól hatottak a játékba szőtt rigmusok. Nemsokára egy éve lesz, hogy megalakult a Csehszlovákiai Magyar Népegyüttes (NÉPES). Sok helyen látták már műsorát, amely mindenhol sikert aratott. Tehát vannak már olyan példák arra, hogyan kellene végezni a népi hagyományok ápolását. A CSEMADOK ÖTÖDIK KÖZGYŰLÉSÉTŐL azt várjuk, hogy feltárja a hiányosságokat és a népnevelő munka mellett utat mutasson, hogyan legyenek a népművészeti együttesek hűséges ápolói és továbbfejlesztői a magyar dolgozók kultúrájának. Ezen a téren csak úgy érünk el eredményt, ha a kultúrát szerető emberek komolyan veszik a haladó néphagyományok ápolását. Elsősorban a tanítókra vár ez a feladat. Ok együttélnek a dolgozó néppel, vezetői a falvak kulturális életének. Nekik kell kezdeményezőknek lenniök, megalakítani azokat a népi együtteseket, amelyek a népdalt, zenét, népszokást művészi színvonalra emelve tovább terjesztik. Természetes, ebben a kérdésben nagyon sokat segíthetnek a központi szervek is, mert az ő irányításuk, oktatásuk nélkül nehezen tudnak boldogulni az együttesek. Minden ember tudja, hogy a népdal jó népi zenével kellemes, mulattató. Ennek ellenére mégsem akadt a sok kultúrcsoport közül egy sem, amelyik a népdalok felkutatását rendszeresen végezné és énekelné. Bár az a dolgozó, aki este fáradtan tér haza, a rádió népi zenekarát mindig szívesen hallgatja. Falvainkon alkalmunk van, hogy ezt a kellemes szórakozást magunk szervezzük meg. Csupán egy ügyes ember kell, aki öszszefogja a zenészeket, egy másik, aki törődik a kultúrcsoport műsorával. Természetesen ,a meglévő kultúrcsoportokra is nagy szükség van ezen a téren. A népi kultúra műsoruk színvonalát lényegesen emelné. Gyakran látunk olyan fellépéseket, amelyek igen gyengék és alig van művészi értékük. Ez elsősorban a vezetők hibája, akiknek feladata volna a magasszínvonalú kultúrelőadásokat betanítani. NEM LEHETÜNK MEGELÉGEDVE teljesen a kultűrcsoportok tagjaival sem. Elég gyakori, amikor a hiúság nagy arányban üti fel a fejét a kultúrcsoportok keretén belül. Nemrég láttuk egy kultúrfellépésen, hogy az első siker után öt-hat szereplő csakúgy fülöncsípte a harmonikást, hogy még ezt is, meg ezt is húzd el nekem. Láttuk, amikor egyszerű falusi kultúrbrigád egyik tagja, kottával a kezében az „Ezeregyéjszakából” énekelt egy részletet, kevés sikerrel. Pedig egy népdalt biztosan szebben el tudott volnt énekelni. Mindezen hiányosságok kiküszöbölése hozzájárul ahhoz, hogy a kultúrmunka magasabb színvonalú legyen. Ha a kultúrfelelősök meggondoltan, hozzáértéssel kijavítják a hibákat és többet merítenek a népi hagyományokból, akkor valóban méltó továbbfejlesztői lesznek a magyar népi kultúrának. VAJDA JÓZSEF
