Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

F^ídművies 1954. szept. 26. HÁROM PILLANATKÉP Ы épi egyetem — általánossá vált ki­­fedezéssel Így hívják az állandó jellegű moszkvai Mezőgazdasági Kiál­lítást. Valóban: találó a hasonlat. Mint­ha egy hatalmas könyv lapjai fordul­nának folyton változó új színekkel « látogató szemei előtt. A könyvnek 16 fejezete van, 16 testvér hősi tettét me­séli el. Minden fejezet szép a maga egyéni színeiben, de talán a legjobban mégis az Oroszországi Szövetségi Köztársa­ság pavilonja ragad meg. Itt a képze­letnek hatalmas területeket kell befut­nia, hogy egybefogja a földrajzi távol­ságot, az Északi Jeges tengertől a Fe­kete Tengerig, és a Csendes Óceántól a Baltikumig. Valamikor Gleb Uszpen­­szkij orosz író „Egynegyed ló” című könyvében arról írt, hogy minden o­­rcsz muzsik portára egynegyed ló jut csupán, 6 ma 5541 gépállomás, 54.341 kolhoz és 2748 szovhoz segíti a szovjet parasztot ezen a hatalmas területen. 'A főpavilonhoz 12 „zóna-pavilon” kapcsolódik, megkönnyítve a tájé­kozódást ez óriási területen való eli­gazodásban. Külön pavilont kapott Szi­béria. A. Krasznojárszk-vidéki Molotov kolhoz a szűzföldek feltörésében elért kiváló eredményeiért kapott meghívást a kiállításra: négy év alatt 1492 hektár szűzföldet törtek fel és vetettek be ta­vaszi búzával. Tavaszi búzájuk hektá­­ronkint 27.2 mázsás terméseredményt adott. Az Ural pavilonban azt is meg­tudjuk, hogy az Ural-vidék adja a Szovjetunió tavaszi búzatermésének több mnt egynegyedét. Ebben a pavi­lonban mutatja be kolhozának eredmé­nyeit a Szovjetuniónak ma 'kétségtele­nül legnépszerűbb mezőgazdásza, Tye­­rentyij Malcev is. Kolhoza óriási labo­ratóriumhoz hasonlít, nem kevesebb, mint 5250 hektár területen folytatja nagyjelentőségű kísérleteit. \l an egv festő ecsetjére kívánkozó ' kép is a kiállítás területén, egy micsurini kert, amely a kezdeményezés jogán szintén az Oroszországi Szövet­ségi Köztársasághoz kapcsolódik. Itt élt ugyanis« Micsurin, aki 300 új növény­fajtát állított elő s egyszerű orosz em­ber létére világhírnévre emelkedett. Müvének folytatása itt látható egy hat­­hektárnyi területre sűrítve, ahol 560 különböző fajta gyümölcsfa ejti ámu­latba a látogatókat. Az „Arany nyár” nevű tarack s a Dél szülötte, a szőlő itt érik be Moszkva kevéssé napsugaras ege alatt H Az „Ukrajna” pavilon oszlopcsarno­kában kis asztalkán vastag vendég­könyv. ^Oldalait már sűrűn teleírták. Alig akad látogató, akit ne fogna meg az ukrán föld kincseinek szinte mese­szerűen összehalmozott gazdagsága s ezen érzésének ne adna hangot a ven­dégkönyv lepjin. át nem csodálatos az, ha megele­venednek a mesék cukorhegyei s fehér kristályos csillogásuk betölt egy egész termet? A Hmelnyickij környéki Lenin-kolhoz varázsolta ide ezt a cu­korlátomást. A Szovjetunió cukorter­melésének 70 százalékát Ukrajna adja, a Lenin kolhoz a múlt évben annyi cu­korrépát termelt, hogy abból 14 ezer mázsa cukrot gyártottak. Vagy nem az Ezeregyéjszaka meséit idézi az a hatalmas színes fénykép, e­­mely az egyik csarnok faláról tekint a látogatókra? A virágtenger közepén egy lányka hajlong, rózsákat tép. A krimi Vörös Rózsa szovhozban készült a kép, ahol a virágokból pompás illa­tokat párolnak. A tavalyi évben 547 ki­szövegével: „Gazdag és bőséges vagy, te kolhozföld!” ♦ Az állattenyésztési „városrészben” , sokan veszik körül Anna Albertinát, a j lettországi Vörös Október kolhoz ál­­! lattenyésztőnőjét. - A nagy érdeklődés ) annak a két remek bikának szól, ame­­j lyeket Anna Albertina nevelt fel. A j kisebbik „még csak” 778 kilogramm sú­lyú, az Atom névre hallgat, de a na­gyobbik kis híján 1 tonna, ami bika­berkekben is ritkaság. Anna Albertina , készségesen ad felvilágosítást nevelési j módszeréről, azért a nagy tolongás a I jártató körül. j A nna Albertina maga is megérdemli hogy megkülönböztető érdeklő- I déssel nézzenek rá. Középiskolát vég- I zett, leérettségizett, mégis a kolhozban maradt. Mikor osztálytársnői az egye­­: temre hívták, tréfásan így búcsúzott ; tőlük: „Menjetek csak, találkozunk mi még majd Moszkvában!” A tréfás bú­­! csúszó valóra vált. Anna Albertina a I kolhoz képviseletében Moszkvába jött a Mezőgazdasági kiállításra. Nappal fe-ЙИМЯЯМПИЯ ■ИРУ ■....Ш m ^1 .......... л-.*.. Az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás látogatói a kiállítás paradicsom­tábláján szemlélik a bőséges termést. ló rózsaolajat és 7820 kiló levendula­olajat készítettek. Búzából Ukrajna szállít a legtöbbet a Szovjetunió éléstárába. Az őszi búza vetésterületének 40 százaléka Ukraj­nára esik. Itt látható a Bastankörnyéki Üt a komún izmushoz kolhoz kiállítása, ahol 42 mázsa őszi búzát termelnek hektáronkint. Él lehet mondani a dal hér köpenyében az istállóban fogadja a látogatókat, este ünneplőbe öltözik és a kolhoz énekkarát dirigálja a kiállítás szabadtéri színpadán. Egyébként is igen sokoldalú ember ez a fiatal lány. Szakköröket vezet, népi táncos, s rá­adásul kiváló lovas is, a köztársasági lóversenyek második díját ö vitte el tavaly. Mi újság a helyi szovjetekben ? A legutóbbi választások alkalmával a vinyicai területen lévő Mailje Kruslinci falu lakói több megbízást adtak küldöt­teiknek. Azóta a faluban egy nagy ha­lastavat létesítettek, befejezték az áru­ház építését, hozzáfogtak 300 férőhe­lyes klub létesítéséhez, < Egyre-másra teljesítik a küldöttek választóik megbízatásait Lvov városá­nak, Levandovka kerületében is. Le­­vandovkát már autóbusz köti össze a város központjával, megindult a tro­libuszközlekedés is. A munkáskerüle­tekben új iskola, új óvodák épültek, parkot létesítettek, több házba beve- ! zették a gázt és a villanyt. A tambovi területen lévő Sztolovoje ■ faluban mindenki ismeri Marija Jero- I fejeva orvosnő nevét. Jerofejeva a he- i lyi szovjet küldöttje. Szorgalmas mű- : ködésének köszönhető, hogy teljesült a j választók kívánsága: kiszélesítették a falusi kórházat, megnyitották benne a szülészeti osztályt. Ő tette lehetővé, hogy a mezei brigádoknál egy-egy e­­gészségügyi dolgozó működjék. Ozon udmurt falu szovjetjének ál­landó mezőgazdasági bizottságé nagy segítséget nyújt abban, hogy a helyi Sztálin-kolhoz évről-évre fejlődjék. A kolhozban új földeket müveinek meg, alkalmazzák a tudomány vívmányait. Nemrég nagy lóistálló és disznóhizlalda épült. Az asztrahányi városi szovjet egyik legjobban működő állandó bizottsága az egészségügyi bizottság. Kezdeményezé­sére a városi orvosok segítséget nyúj­tanak a terület mezőgazdasági vidékei­nek. Több mint 5Ö0 orvos és ápolónő jelentette be, hogy falusi egészségügyi intézményeknél kíván dolgozni. Augusztus elején befejeződtek a vizs­gák a helyi szovjetek dolgozóinak ki­sinyevi továbbképző iskolájában. Az iskola hat éve működik. Ez alatt az idő alatt körülbelül 1400 elnököt és titkárt képeztek ki. A Groznij meletti Rubezsnyen falu szovjetje sokat segít abban, hogy meg­szilárduljon a munkafegyelem a helyi Kujbisev-kolhozban. A helyi szovjet küldöttei személyesen keresték fel a munkafegyelmet megsértő kolhoztago­kat. Ma már a Kujbisev-kolhoz tagjai szinte teljes számban részt vesznek a mezei munkákban. A krasznojarszki határvidéken lévő Brazsenszk falu szovjetje nagy figyel­met szentel a kulturális munkának. Az elmúlt évben a faluban 85 előadást tar­tottak, az idén pedig 51 előadást és 10 beszámolót. A mezei brigádokat ván­dorkönyvtárak látogatják, a kultúrcso­­portok tagjai előadásokat tartanak a mezei szállásokon. Ki ne ismerné azt a tréfás ma­gyar népdalt, amelyben a legény úgy bizonygatja kitartó szereimét szíve választottjának, hogy a lehe­tetlent is megígéri: ..........Azt a he­gyet a zsebkendőmnek a négy sar­kában is elhordom...’’ Nos, Borisz Haritonov, Vitalij Kozlov, Lev Markov, Bogdan Ovecs­­nyikov és sok-sok ifjú társuk nyu­godt lélekkel ígérhetnek ilyesmit. Ök ugyanis valóban elhordanak a helyéről egy vólgamenti hegyet. Igaz, nem a zsebkendőjük négy sár. kában, hanem táláigyalukkal, exka­vátorokkal, bülenOszekrényes teher­autókkal, iparvágányokon gördülő szerelvényekkel... A dalokban, regékben annyiszor megénekelt, Ősrégi Nyizsnyij Novgo­rod — a mai Gorkij — gabonapia­cáról, malmairól, kikötőjéről volt híres. Ez a háromnegyedmülió la­kosságú, lüktető nagyváros ma a szovjet ipar termékeinek özönét — acélt és vasat, traktort és gépkocsit, repülőgépet és üveget — küldi szét az országba. Nemsokára pedig a „fehér szén”, a vízienergia haszno. sításával még inkább bekapcsolódik az ország vérkeringésébe. ÜJ TENGER SZÜLETIK ITT a Volga vízéből: a gorkiji víztároló. Megtorpan a folyam, felgyülemlik a vize. s az ember akarataié1 függ Elhordják a hegyet majd, mikor mennyi hömpölyögjön belőle tovább, hogy lejjebb, először Kujbisevnél, majd Sztálingrádnál egy-egy újabb, még nagyobb tengert alkotva, ismét megálljon és csak ezután jusson el a Káspi-tengerbe. Ez lesz sorrendben — Ivanykovo, Uglics és Scserbakov után — a ne­gyedik volaai vízlépcső. A gorkiji víztároló számára több­száz kilométer hosszú, 30—40 kilo­méter széles ágyat készít a gépko­­losszusokkai fel fegyver zett szovjet emberek lelkes serege. A szokatlan látványok egész sora fogadja az erre vetődd idegent. A legszemtünőbb talán az, hogy a szárazföldön, jó háromórányi járóföldre a folyam partjától — kikötő épül. Aztán ha­jógyárak, raktárházak, lakótelepek. Ott, ahol most ezrével sürögnek az emberek, zúgnak a vontatók és fürgén hajladoznak a darugémek, nemsokára víz borít mindent, s a mólóknál, az halakú dombkanyar lábánál hajók horgonyoznak majd, vitorlások lebegnek, motorcsónakok siklanak. ÁTKÖLTÖZNEK A FALVAK ÉS VÁROSOK, arrébb húzódnak, magasabb helyek, re. Házastól, mindenestől. Több vá­rost és falut, gyártelepet és gazda­ságot pedig magas töltés vesz körül, hogy megvéd ic a .nagy víztől, amely ma még sok kilométerrel ar­rébb folyik. Pucsezs városát újonnan építik fel egy magas partrészen. Jurjev, az egyik legrégibb volga­­menti város lakosai is új lapot ír­nak a város történetébe: házaikkal, kertjeikkel együtt magasabbra köl­töznek. Itt épül az egyik nagy vé­di! gát, ide hordjak el, ennek a tes­tébe ömlesztik át a partig nyúló György-hegyet... S hogy a viz, ho majd idáig ér, kárt ne tegyen ben­ne, nehéz vasbetonlapokkal borítják az oldalát. Károsodás nem éri az átköitöző városok és falvak lakosságát. Az ál­lam megfizeti az elárasztásra kerülő övezetben épült házak értékét, épí­tőanyaggal, hosszúlejáratú kölcsön­nel segíti a réginél szebb, nagyobb, kényelmesebb hajlékokba költöző családokat. Teherautók százai robog­nak állandóan a lebontás után még felhasználható építőanyaggal az új helyékre. Iskolák, boltok, kórházak, szórakozóhelyek nőnek ki szinte gomba módjára a földből. Több kot­­hoz már be is fejezte a költözködést: jövOre az új földeken aratnak, az új szérűkön csépelnek. Még az őszön rákerül a Volgára a gorkiji vízierlhnű zárógátja. Goto. nyecnél megszületik az új tengef, amelynek vize a turbinákat hajtva még több erővel, még több fénnyel gazdagítja a festOi tájat. Hírek a népi demokratikus országokból ч Árleszállítás a Német Demokra­tikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott az élelmiszerek, élvezeti cikkek és fo­gyasztási javak árának, valamint a pos­ta- és távíróilletékeknek jelentős le­szállításáról. Ezen intézkedések követ­keztében az év végéig mintegy 600 millió német márkával növekszik az NDK, lakosságának vásárlóereje. Az ál­lami, szövetkezeti és magá«ikiskereske­­delmi árak 10—50 százalékkal csök­kentek. Otto Grotewohl miniszterelnök ebből az alkalomból méltatta az árleszállítás jelentőségét és felhívta a Német De­mokratikus Köztársaság minden polgá­rát, hogy a jövőben még nagyobb erő­vel dolgozzék a tervek teljesítéséért. Hangsűlyozta, hogy jóminőségű és gazdag választékú közszükségleti cik­kek fokozott termelésével kell megte­remteni a dolgozók életszínvonala to­vábbi emelésének feltételeit. A kínai kormány segítsége az árvízkárosult parasztoknak Amint e „Zsenminzsibao” jelenti, a kínai belügyminisztérium és a Kínai Népi Bank visszatérítés nélküli segélyt nyújtott az árvízkárosult kínai parasz­toknak. A segély összege 554 milliárd jüan. Ezenkívül 940 milliárd jüan öez­­szegben hosszúlejáratú hitelt bocsá­tottak ki. Az állami üzletek és keres­kedelmi szövetkezetek az árvízsújtotta területre nagymennyiségű közszükség­leti cikket küldtek. Albán régészeti kutatások Az albán régészeti és néprajzi mú­zeum kutatóinak egy csoportja a Vlora megye déli, részén levő Kote és Hima­­re kerületekben őskori lakott helyeket, barlangokat, régi városok és erdők nyo­mait tanulmányozta. ' A csoport jelentős felfedezése körül legérdekesebbek az időszámításunk e­­lőtti III. és IV. századbeli illír város nyomai a Ceri-hegy csúcsán. Ásatáso­kat végeztek továbbá a Vaiza falu mel­lett levő temetőben, ahol már a múlt éven megkezdődött a kutatás. Ezekben a sírokban az időszámításunk előtti VIII.—X. századból származó tárgyakat találtak. A napvüágre került leletek azt bizonyítják, hogy az illírek már a bronzkorszek előtt Albániában laktak. A csoport sok anyagot gyűjtött, a­­mely -kitűnő képet ad a délvidék üHr törzsek társadalmi fejlődéséről, vala­mint az időszámításunk előtti VIII. szá­zadtól a X. századig tartó bronz- és vaskorszak közti átmeneti időszakról. Szeptember — Varsó újjáépí­tésének hónapja A’Lengyel NéDköztársaágban már ha­gyománnyá vált, hogy minden év szep­tembere Varsó újjáépítésének hónapja. Ebben a hónapban a város apraja-nagy­­ja társadalmi munkában részt vesz az épít.őmunkában, a város csinosításában, szépítésében. Nemcsak a varsóiak, ha­nem vidékről jött önkéntes csoportok is hozzájárulnak fővárosuk felépítésé­hez. A közvetlen társadalmi munka mellett az ország lakossága másképen is segíti Varsó építését. 1946-ban gyűj­tés indult Varsó újjáépítésére. Azóta 840 millió zloty gyűlt össze. A lengyel dolgozók együttes munkájából Varsó­ban egész városnegyedek, kultúrpar­­kok, középületek épültek újjá. Százezrék látogatják a Lipcsei Vásárt A Lipcsei Vásárt első öt napja elett több, mint 300 ezer látogató kereste fel, köztük Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinből több mint 10 ezer, külföldről pedig 5 ezer 492. Szeptember 8-ig csupán Hamburgiban 1000 vásári igazolványt adtak ki. A külföldi álla­mok közül Ausztria szerepel az élen, ezerkétszáztizenegy látogatóval. A dollár árnyékában; Libéria dolgozói félgyarmati sorsban Libéria néger köztársaság a felső­­guineai partvidéken, angol és francia gyarmatok közé ékelődik. Kiterjedése körülbelül olyan nagy mint hazánké, lakossága azonban mindössze alig két és fél millió. Nagyon elmaradott or­szág, melynek népe rendkívül primitív viszonyok között, nyomorban él. Gaz­dasági, politikai és kulturális elmara­dottsága felülmúlja még a közeli angol és francia gyarmatok elmaradottságát is. Az őserdőkben élő őslekó négerek főfoglalkozása a kapás földművelés, önellátásra termelnek gumós kenyér­­pótlókat, rizsit, kölest, kukoricát. To­vábbá kaucsukot, gyapotot, indigót, ka­kaót és cukornádat termelnek. Ásványi kincsei nincsenek kiaknázva. Ipara és vasúti hálózata jóformán nincsen. Százhuszonöt év telt el Libéria ala­pítása óta. Történelmének szálai a XIX- ik század első felébe vezetnek, az E- gyesült Államokba. Az USA-ban ebben az időben még fennállott a rabszolga­­rendszer. A rabszolgák főleg Afrikából, Amerikába hurcolt négerek voltak. A XVII-ik század utolsó felében a reb­­szolgarendszer már megszűnőben volt, mert egyrészt a rabszolgamunka ke­vésbé volt termékeny, mint a bérmun­kásoké, és az ipari tőkések maguk is követelték a rabszolgák felszabadulá­sát, mert szükségük volt gyári munká­sokra. Akkor találta fel Whitney a gyaipottisztítógépet, amellyel a gyapot­termesztés még a rabszolga-munka mellet is igen jövedelmezővé vált. Az ültetvényesek rávették magukat a gyapottermesztésre és most már min­den áron megakadályozták a rabszol­gák felszabadítását. Ebben az időben azonban már vagy 12 százaléka a rab­szolgáknak, azaz 480 ezer néger fel­szabadult. Ezek már puszta létezésük­kel is veszélyt jelentettek ч rabszol­gatartókra, akik ezért igyekeztek tőlük az USA-t megszabadítani. így valósult meg az a terv, hogy visszaszállítják őket Afrikában és megalakul egy tár­saság, melynek ösztönzésére a-kormány 43.000 négyzetméter földnyi területet vásárolt Nyugatefrikában a vissza tele­pítendő négerek számára. Ez azonban csak részben sikerült, mert a felsza­badult négerek közül csak néhányez­­ren tértek vissza Afrikába. A lakosság tehát ezeknek a leszármazottjaiból és szudáni törzsekhez tartozó négerekből áll. Ezekből a népekből alakult meg Li­béria néger köztársaság, amely még ma sem szabad, hanem az amerikai im­perializmustól függő, kizsákmányolt or­szág, az USA félgyermata. Libéria valódi urai a Fireston Tire and ‘Rubber nevű kaucsuk-társeság, a - melynek 400 ezer hektárnyi kaucsukül­­tevénye van. A másik hatalmas mono­­poltárseság a Liberia Company a vas­érctermelést vette kezébe. Ma Libéria az USA egyik katonai tá­maszpontja, Monroviában hadikikötőt és repülőteret építenek. Az Amerikai sajtó gúnyos hangon szokott nyilatkoz­ni Libériáról. Ezzel két célt akar el­­'émi, egyfelől ütni az USA-ban élő né­gereken, bizonyítva azok alsóbbrendű­ségét, másfelől igazolni akarnák Libé­ria feletti gyámkodásukat. Faul Robeson, Sztálin-díjas világhí­rű énekes, Libéria népszerű ifia, akit 1950 óta „Az afrikai szabadság védő­jének” neveznek, átor hangon felszó­lalt nemrégi nyilatkozatában. „ Ma éppúgy, mint sok éven keresz­tül, minden erőmet a békéért és de­mokráciáért vetem latba, valamint a négereknek és gyarmati népeknek fel­szabadító harcára fordítom. Az imperia­lizmus felett már kimondták az ítéle­tet. Ázsia felébredt és nemsokára fel­ébred majd Afrika és más gyarmati ( országok, hogy lerázzák bilincseiket.” Grek I. V 'V

Next

/
Thumbnails
Contents