Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

1954. szept. äß. Földműves s Minden szál A farkasdiak gondolnak a télre Szövetkezeteink meggyőződtek arról, hogy megfelelő tekarmányalap nélkül nem lehet sikeres állattenyésztést foly­tatni. Jól tudják ezt a farkasdi szövet­kezeti tagok is. Ezért tavasztól fogva ügyeltek arra, hogy minél töbtí takar­mányt készítsenek a téli dőszakra. Szibilla Lajos, tekarmányozó csoportja 28 hektárról az őszikeverékeket: 22 hektárról a tavaszi keverékeket iesi- V -»a. Most pedig • cirokot és a szudá­' et silózzák. A cukorrépa betaka- I sí után a répeszeletet és répafeje­ket is lesilózzák. Most, amikor az SzKP KB-а és Meg­bízottak testületé _ felhívással fordult dolgozó parasztságunkhoz, hogy ne hagyja kárba veszni a kukoricakórót, hanem silózással raktározza télire ez á.latok számára, a farkaséi szövetkezeti tagok elhatározták, hogy az összes ku­koricaszárat lesilózzák. Ezzel a munká­val úgy fognak igyekezni, hogy a ku­­koriceszár minél előbb a gödrökbe ke­rüljön, hogy értékét el ne veszítse. Nem fog így takermányhiányban szen­vedni a szövetkezet 624 szarvasmarhá­ból álló áiletálománya. Eperjesen sem maradnak üresen a silógödrök Á dunaszerdahelyi járásban lévő e­­perjesi szövetkezeti tagok saját káru­kon tanultak: ha nincs elég takarmány, nem emelkedik a tejhozam, nem híz­nak a sertések, nincs haszon az állat­tenyésztésből. Az elmúlt években bi­zony a tél folyamán napirenden volt ez a kérdés. Az idén azonban a szövet­kezet tagjai megteremtik az állatállo­mány jő áteleltetésének előfeltételeit Két nagy silógödör már tömve is van jóminóségü, őszikeverékekből készült * kukoricakórót a eilótakarmánnyel. További két gödröt 6zudánifűvel, egyet pedig csalamádéval töltöttek meg. A terv szerint 1200 köb­méter silótakoirmányt kell biztosítani a szövetkezetnek. Ezt e mennyiséget 600 köbméterrel túllépik. Meg van erre a lehetőségük, mert a 120 hektár kuko­rica termésének betakarítása után a szárat mind egy szálig lesilózzák. Jobban igyekezzenek a födéme­siek, réteiek és magyarbéliek A silótakarmány biztosításáról szo’ó felhívás úgyszólván' figyelmeztetés’ szá­­moe szövetkezet, köztük a pusztefödé­­mesi, rétéi és magyarbéli EFSz-ek szá­mára. Ezekben a szövetkezetekben u­­gyanis igen keveset tőrödnek a silózás­­sal. Eddig jóformán semmi takarmányt sem tettek el télire silózás útján. Kü­lönösen a magyarbéliek nagyon hanya­gok ebben a tekintetben. A növényter­melés vezetője azt mondja, hogy a si­lózás bem az ő feladata, hanem a ta­karmányozási csoporté. Ügy látszik e­­zonban, hogy a takarmányozási csoport sem tette magáévá ezt a feladatot. Közben pedig kinnt rohad a földön a takermánytök, az elvénült uborka és más silózásra alkalmas anyag. Igye­kezzenek tehát a magyarbéliek és az eddigi lemaradást hozzák be legalább azzal, hogy a kukoricakórót és a többi süózásra alkalmas anyagot konzervál­ják télire állataik számára. A traktorállomások is segítenek A bratislevai és nyitrai kérület hat traktorállomáse segíti az idén a szö­vetkezeteket a kukoricebetekarítás munkáiban. A kukoricaszedéshez az S-6-os szovjet kombájnokat alakítják át. A dunaszerdahelyi traktarállomá­­so.n Bíró Gyula és Lukovics Ernő szer­--------------------------- -ir ----------------------------­silógödrökbe 4. késztettek egy ilyen gépet, amelyet a pódafak szövetkezetben ki is próbáltak A traktorállomás nemcsak a Tcukorica­­betekerításban, hanem a kukoriceszár szecskázásában is segítséget nyújt, hogy a szövetkezetek minél előbb lesi­­lózhassák a kukoriceszárat. Az állami gazdaság példát mutat Az ipolysági állami gazdaság már a múlt évek során is jó tapasztalatokat szerzett a silózásban. A jó nedvdús ta­karmánynak köszönhetik az állatgondo­zók azt, hogy júliusban 19.000 tejjel többet fejtek a tehenektől, mint jú­niusba* Az SzlKP KB-ánek és a Meg­bízottak Testületének felhívásával min­den egyes farmon és udvaron részle­tesen foglalkoztak. Hogy a felhívásban kitűzött feladatot teljesítsék, 60 hek­tárról átalakított fűkaszálógéppel ka­szálják le a kukoricakórót és két té­pővei, valamint 6 szecskázóval apróra vágjáik, hogy jó silótakarmpny legyen i belőle. A déméndi és az ipolyviski gaz­daságon még a héten megkezdik a ku­koricaszár silózását. Épülnek a gödrök, szaporodik a silótakarmány A zólyomszalatnai szövetkezetét jól ismerik a környéken. Jó gazdálkodásá­val számos más szövetkezetnek példa­ként szolgálhat. Most, a többi őszi fel­adat mellett a taka.mányalap kiszélesí­tésével szorgoskodnak a szövetkezet tagjai. A másodnövények nagyon jó termést adtak. Amit csak lehet, a szö­vetkezeti tagok lesilóznek. Eddig 40 vagon silótakarmányttkészítettek. Most van befejezés előtt í*vagon takarmány befogadására képes silótérség. További 26 vagon befogadására is a legközelec­­bi időben elkészítik a silógödröket. Kishinden szép kendertermést értek el A nyitrai kerület szövetkezetei, álla­mi gazdaságai és egyéni gazdálkodói különös figyelmet fordítanak a kender betakarítására, mely textiliparunk e­­gyik legfontosabb nyersanyagát képezi. Számos szövetkezetben lekaszálták, szárították, összekötötték és bábokba rakták a kendert. Sok szövetkezetben viszont már hozzáfogtak a kender el­szállításához és a kenderfeldolgozó ü­­zemekbe. A Nyitre melletti ivánkai tilpióba naponta 100—120 szekér szál­lítja a szövetkezetek 8—10 vagon, mennyiségű száraz, jóminőségű rostját. A kender termelése ipari jelentő­ségén kívül, sok előnyt biztosít a ter­melőknek. A verebélyi járás kishindi szövetkezete ez évben 5 hektáron ül­tetett kendert. Hála a tagok gondos­ságának, mellyel a növényt egész fej­lődése idején ápolták, várakozáson fe­lüli szép eredményt értek el. így a szö­vetkezet a tervbe vett 132.5 mázsa helyett 294,9 mázsa rostot adott be. A befdott »rost minősége minden te­kintetben igen jó. Az egész beadott mennyiségből 286,1 mázsa elsőosztályú volt. A szövetkezet közös bevételét az 5 hektáron termelt kender igen gazda­gon jutalmazta; körülbelül 22.4Ô0 ko­ronát kaptak érte. Azonkívül majdnem 135 méter fehérneművászonre jutányos bevásárlási igazolványt is kaptak. U- gyancsak .íóminöséqű kendere van a rastislavicei, stefanovice-i, pol’né-keso­­vi és több más szövetkezetnek is. Akik elősegítették a nyitrai kerület győzelmét \ A nyitrai kerület győzelme, amely­­ivei elérte azt, hogy országos viszony­latban elsőnek teljesítette gabonabe­­gyüjtési tervét, áldozatos munka ered. menye. Először is a siker annak kö­szönhető, hogy a szövetkezeti tagok, valamint a kis- és középföldművesek felsorakoztak pártunk és kormányunk mögé és igyekeztek mielőbb eleget tenni hazafias kötelezettségüknek. A győzelmet ugyanakkor nagyban elősegítették a begyűjtési dolgozók is. Skarba elvtárs, a Begyűjtési Miniszté­rium nyitra.kerületi meghatalmazottja büszkén beszél a legjobb begyűjtési dolgozókról: Lichtenberg és Géas élv* társakról Komáromban, Molnár elv­társról Zselizen és Pápai elvtársról VágseÜyén. Amikor pedig Gécs és Isichtenbesg' elvtársaktól a miinkamódszerük iránt érdeklődünk, azok szívesen válaszol­nak: — Sikerünk titka — mondják — a rendszeresen és becsületesen végzett munka. Állandóan személyes kapcso­latot tartottunk fenn a termelőkkel, mind a szövetkezetekkel, mind az egyénüeg gazdálkodó kis_ és középpa­rasztokkal. Úgyszólván együtt éltünk a gondjainkra bízott falvakkal, azok dolgozóival. Rendszeresen részt vet­tünk a beadással kapcsolatos értekez­leteken, amelyeket a nemzeti bizott­ság rendezett. Közösen megvitattunk minden kérdést. Számos néppel való beszélgetést rendeztünk, segítettük, meggyőztük a termelőket a beadás teljesítésének fontosságáról. Gécs és biehtenbarg efyvtársak mód­szere helyesnek tíigöriyuk. Ennek kö­szönhető például, hogy Gécs élvtárs működési köre, Komárom, Aranyos, Örsújfalu és Nagykeszi községek be­csületesen helytálltak a beadásban. — Most sem akarunk babérjainkon ülni — mondja Gécs elvtárs. Arra tö­rekszünk, hogy a kukorica begyűjté­sében is olyan jó eredményeket ér­jünk el, mint a gabonabegyűjtésben. Meg aztán az állattenyésztési termé­kek begyűjtésében is vannak még feladataink. A siker tehát további jó munkára kötelez. A nyitrai kerület élenjáró kegyíei­­tési dolgozóinak péíÖa jat kövessék többi begyűjtési deUgoz&mk is, hogy több legyen népünk kendere, több le­gyen a hús, tej, tojás vekmennyiünk asztalán. Mértorsvöbg&i Njßttfa Miért nem teltesitik Dacsókeszin a beadást ? Teremtsenek végre rendet a község kulákjaival A felszabadulás óta nagyot változott Dacsókeszi község helyzete. A falu napról-napra új arcot ölt. Az utakat rendezték. Autóbusz viszi a dol­gozókat munkahelyükre. Épült egy új, modem mozihelyiség, iskolák és egyéb kultúrcélokat szolgáló épületek. Azelőtt felsőbb iskolába nem járhat­tak a dolgozók gyermekei. Ma már több mint 10 munkás fia és lánya Vesz részt magasabb iskolákon. í Sokat változott tehát a dolgozók élete is ezalatt a pár év alatt. A nincs­telenek földet kaptak. Többen már új családi házat is építettek. Csak most válhatott valóra Huszár József álma is, aki azelőtt az „istállóban" hajtotta pihenőre fáradt testét, hogy egészséges családi házban lakjon családjával együtt. Huszár József, a volt cseléd is földhöz jutott. A négy és fél hektár földjét a lehető legjobban megműveli. Azon igyekszik, hogy minél magasabb termést érjen el rajta. Búzája 1.20 hektár volt. Erről a területről 23,60 má­zsát csépelt ki. Beadását, ami 10 mázsa búza és azonkívül más gabonaféle, mindjárt a cséplőgéptől teljesítette. — Örömmel adtam be gabonámat — mondja Huszár elvtárs, — mert tu­dom, hogy az kötelességem. Ügy művelem földjeimet, hogy azok mind a családomnak, mind a közellátásnak a lehető legtöbbet nyújtsák. Több becsületes földműves van még Dacsókeszin, akik beadásukat igye­keznek 100 százalékra teljesíteni. Ilyen pédlául if j. Hriech János, Huszár Jó­zsef (Sasko) és még többen, akik azon igyekeznek, hogy minél több kenye­ret, húst, tejet, vajat, adjanak a dolgozók asztalára. De vájjon mindenki igyekszik-e beadását becsületesen teljesíteni Dacsó­­keszin? A felelet sajnos az, hogy: nem. Vannak olyanok is, akik nem törődnek magasabb eredmények elérésére. Földjeiket nem művelik kielégítően. Ez igen nagy hiba, amelyet különösen a nemzeti bizottság rovására kell írni. Hol is gyökereznek tehát a hibák? Először is kezdjük ott, hogy Dacsó­keszin azelőtt Grőne, Dudás, Galbács és Képesék voltak a község kizsákmányo­­lói. Ezek a minden hájjal megkent jómodarak elkövettek mindent, hogy ne­kik ma is jó sorsuk legyen. Grőne úr például földjeinek azt a részét, amely messze volt a falutól, vagy kevés termőerővel bírt, átadta az erdészeti hiva­talnak. Pár száz holdnak pedig a nincstelenek lettek a tulajdonosai. Sajáf ré­szére pedig a „kastély” körül 16.18 hektárt hagyott meg. Hogy ezt a terü­letet Grőne úr „rendesen tudja művelni és a beadást is teljesíteni tudja”, a nemzeti bizottsággal próbált jó kapcsolatot kiépítenf. Ez sikerült is. Ha pél­dául Grőne úr sokalja a beadását, akkor a nemzeti bizottság egyszerűen ke­vesebbre leírja és a fölösleget a kis- és középparasztok beadásához toldja, hogy is lehet az olyan jámbor embert megterhelni, mint Grőne urat? Hi­szen ő nem volt ahhoz szokva, hogy neki tervezzenek, tervezett ő saját maga részére, úgy, hogy a lehető legnagyobb haszna legyen. P asonló a helyzet Dudás birtokánál is. Az öreg Dudás körülbelül 1950-ben * meghalt anélkül, hogy a gazdaságot ráíratta volna az örökösökre. Ami­kor pedig az örökösök látták, hogy a föld megművelése rájuk hárul, egy­szerűen azzal a panasszal rukkoltak az akkori nemzeti bizottság elé, hogy ok a földet nem bírják megművelni, és különben is, a föld nem az övéké, és, hogy a nemzeti bizottság vegye át tőlük a gazdaságot. A spekulánsok szavainak felült a nemzeti bizottság és teljesítette kérésüket, mégpedig olymódon, hogy az „örökösök” még most is a birtokon mint alkalmazottak „dolgoznak” és spekulációk útján hasznot húznak saját részükre a vagyonból. A Dudás-féle gazdaság 84 hektár. Ebből 40 hektár parlagon hever. A kö­telező beadás erre a területre 3,17 vagon gabona. A földet nem művelték úgy, hogy az jó! teremjen. így csak 86 mázsa gabonát termeltek rajta. Dudás Pál és János jól érzik magukat. Ök megelégedettek ezzel a terméssel. Nagyobb baj azonban az, hogy a nemzett bizottság is megelégedett vele. Különösen áz elnök, Zatykó Mihály elégedett, aki különben is Dudásékat nagyon ked­veli. örül, ha ellátogathat hozzájuk és megkóstolhatja a „vörös szilva levét". Elfelejti ő akkor, hogy a X. pártkongresszus határozata azt mondja, hogy talpalatnyi föld se mardjon parlagon. Ki tehát a hibás, hogy Dacsókeszi nem tudta 100 százalékra teljesíteni a beadást? Egész biztos, hogy nem a kis- és középparasztok. Azok dolgoznak és igyekeznek, ahogy csak lehet. Azt azon­ban ők sem tehetik, hogy a Dudás 40 hektár parlagföldje után, és azt, amit Grőne úrról leírnak, ők termeljék ki földjeiken. TV/Г i tehát a feladata a nemzeti bizottságnak ? A kis- és középparasztokkal szoros kapcsolatot kötni. Meghallgatni észrevételüket, és támogatni kez­deményezésüket. Tanulja meg a dacsókeszi nemzeti bizottság,' hpgy a töme­geket tanítani és nevelni kell. A meggyőzést „dobbal” nem lehet elérni. Hiszen a közmondás is azt mondja: „dobbal nem lehet verebet fogni”. A kulákokait pedig, akik szabotálják a beadást vonják felelősségre. Ami Dacsókeszin tör­ténik, azért a nemzeti bizottság a felelős. Hasson oda tehát minél előbb, bogy az erős, erőteljes „örökösök” dolgozzák meg földjüket. Ne várjanak arra, hogy a falu becsületes dolgozói dolgozzák meg azt brigádba. Van tehát tennivalója a dacsókeszi nemzeti bizottságnak. Legelőször is saját tagjainak soraiban teremtsen rendet. Hogyan szolgálhatja a nép érde­keit például Képes Tibor, nemzeti bizottsági tag, ha ő is azokhoz a Képesekhez tartozik, akiknek a múltban 45 cselédjük és malmuk volt? Igaz, most, Ké­pesék is voltak olyan ügyesek és „átvedletiek”. Ma már nem mint kulákok, hanem mint példás dolgozók szerepelnek Dacsókeszin. Ennek ellenére Képes Tibor még most is a Dudás-birtokból hordja a tejet. Bezzeg, amikor jegy­rendszer volt és Képes Tibor is jegyeket kapott, akkor az apjától hordta a tejet. Ezt azért tette, hogy apja a jegyekkel teljesíthesse a beadást. Ebből azt láthatjuk, hogy Képes Tibor agyafúrt módon igyekszik megkárosítani a dolgozókat. A járási nemzeti bizottságnak ezt mind látnia kell. Vagy nem akarja látni? Már pedig itt az ideje, hogy végre Dacsókeszin a hibákat orvosolják, mert ezek fékezik a község előrehaladását. ZATYKO JÓZSEF Jó Tetőmag — bő termés / Szocialista növénytermesztésünk leg­főbb célja a hektárhozamok évről-évre való emelése. A hektárhozamok emelését a helyes talajműveléssel, gondos és szakszerű növényápolással és végül, de nem utol­­só sorban, a nagy terméshozam és jó­­minöségü nemesített vetőmagokkal ér­hetjük el. Ezért a legcélszerűbb a ke­rületi központi vetömagvizsgáló és ne­mesítő állomások által ellenőrzött és elismert vetőmagot vetni. Sajnos,, ma még nem áll módunkban, hogy minden elvetett vetőmagunk on­nét származzék, így vetésterületeink zömét a saját termelésű vetőmagvaink­­kal kell ellátnunk. A legelső a vetőmag kiválasztásánál, hogy a gabonafajok egyes fajtái a gya­kori fajtakeveredésekkel szemben, — amit a szomszédos táblákról jövő be­porzás okoz, — tiszták legyenek. Nem fajtiszta vetőmag a keveredés első é­­vében még hozhat megfelelő termést, de ha nincs meg a céltudatos okszerű nemesítési kiválasztás, akkor a további években elcsöpűsödést, visszafejlődést várhatunk. Szembeötlően megfigyelhet­jük ezt a heterózis-kukoricánál. ‘A nagy terméshozamokra való hajlamos­ságot és tulajdonságot még a termés letakarjtásánál kellett, hogy megfigyel­jük, valamint a gabonaféléink szár és leveleinek a felépítését is, ezt már a gabonaraktárban megtudni lehetetlen. A tökéletesen érett, de nem túlérett vetőmag csírázik ki egyenletesen. U- gyanakkor az éretlen és túlérett keve­rékmagvak vetőmag céljaira való hasz­nálata káros, mert a kikeléstől a nö­vények egész fejlődési időtartama alatt a hamarabb kikelt növények beárnyé­kolják az elmaradottabbakat és így el­vonják a nap sugarait a gyengébb nö­vénytől, amig azután klorofilképződési^ nehézségek miatt elsatnyulnak és így a kultúrnövény gyenge termést hoz A teltszemű vetőmag kikelése mindig erőteljesebb, mint az összesült magé, mivel a gyökérzet kifejlődéséig, illetve a gyökérzet tápanyagszállító munkája megkezdéséig a kikelő csíra az első tápanyagot az elvetett vetőmagból kap­ja. 7 ' A sérült szemek sok esetben meg­csalják a magvetőt. A magvak egész­séges színeződése, nehéz fajsúlya, üve­gessége már előre bíztat a jó liszt és sikerdús termésre, ami egyik legfonto­sabb feltétel. Ahol az elvetett vetőmag vastag héjjal van körülvéve, ott már a legjobb ápolás mellett sem várhatunk finom vékonyhéjjú, sok líszttartalmú termést. Vetőmagvainkat bármennyire ismer­nénk is, mégis vetés előtt okvetlenül próbacsíráztatásnak vessük alá. Elég­séges néhány hét hibás tárolás és már­is nagy csírázási veszteség lehetséges. A próbacsíráztatás 18—20 Celsius fok mellett történjék. A szokásos megszá­molt 100 szem magból, amit itatópapí­rok, homok, vagy szitált föld közé té­ve, elegendő nedvességgel ellátva na­ponta vizsgálunk. így megállapíthatjuk a vetőmag csírázási erejét, egyenletes­ségét és a csírázási képességének szá­zalékát. Ennek alapján azután a csíra­képtelen vetőmagvak arányában több vetőmag elvetésével elérjük a vetés szakszerű elvégzését. Az ezévi száraz időjárás okozta ve­tési megkésések esetleges helyrehozá­sa érdekében nagyon hasznos lenne, ha mi is a Szovjetunióban felismert és jól bevált előcsíráztatási módszerrel vet­nénk. Ezt úgy értsük, hogy ha október 20-ika után is kell még őszi búzát vet­nünk, amikortól már a tél beálltáig csak kevés idő áll búzáink elbokroso­­dására, akkor a kikelési időszak -meg­rövidítése végett okvetlen beáztatott, illetve előcsíráztatott búzát vessünk. Nagy figyelmet kíván, hogy a bepep­metezett, állandóan forgatott magvak a kellő időpontban, azaz a teljes csíra­kipattanás előtt legyenek elvetve, mert a túlcsíráztatott magvakról a vetőgép és az egymáshoz való súrlódás a csírá­kat lemorzsolja. A vetőgépek az elduz­­zasztás arányában pedig nagyobbra állí­­tandók. A vetőmagokkal terjedő gabonabe­tegségek elleni védekezés során a réz­­gáliccal — népiesen kékköves oldat­tal — való jól bevált pácolási módot is lehet az elöcsíráztatással párhuzamo­san, vagy helyettesítve használni. De vigyáznunk kell, hogyha több vizet használunk is az oldat töménysége egy százaléknál erősebb ne legyen, mert ez a csíraképességet veszélyezteti. A leg­jobban elterjedt a gabonabetegségek elleni védekezés során a porpácolás, mert rendkívül egyszerű és a vetés e­­lőtt bármilyen mennyiségben a vetőmag vele előkészíthető. A gyakorlatban a porpácolással foglalkozó dolgozók orru­kat és szájukat kendővel kössék be, mert a levegőben szólló porpácanyag belélegezve hányási ingert, múló rosz­­szullétet okoz. A porpácolószerek rak­tározásánál nagy figyelmet kell fordí­tani arra, hpgy ahhoz gyermekek ne férjenek, vagy háziállataink abrakjába ne keveredjen. A vetésből kimaradt he­pácolt vetőmagot is csak alapos átmo­sás és egy a tízhez arányban való el­­keveréssel lehet takarmányozásra fel­használni. A vetőmagok egyenletességét és ide­gen magvaktól, gyomoktól való men­tességét többszöri rostálással, triörö­­zésseí, szelektorozással érhetjük el. Erre az időt és lelkiismeretes munkát sohasem szabad sajnálni. Járási Be­­gyűjtéi üzemeknél elsőrendű összetett tisztítógépek (szelektorok) állnak ren­delkezésünkre, ahol a vetőmagtisztítást gyakorlott szakemberek végzik. Aki tehát a fenti követelményeknek meg nem felelő vetőmagot vet, az nem is várhat jó termést. Kárba vész a jó talajelökészítés, a sok jó trágya, a gondos növényápolás. Azonban к jó ve­tőmag is megkívája a jó talajelókészi­­tési munkát, majd kikelés után a jó növényápolást. A korszerű, szocialista nagyüzemi növénytermesztés fontos tényezője még a jó könyv és a jó folyóirat, amelyből ismereteinket gazdagítva és egymás­tól tanulva várhatjuk csak a jó ter­méseredményeket. CSEPY ZSIGMOND kerületi növénynemesítési agro­npmus — Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents