Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-19 / 38. szám
Földműves 1954. szeptember 19. I 2 Békés eszközökkel rendezni lehet a népek közt támadt bármilyen vitát Mint jelentettük, De Castries tábornokot, aki Dien Bien Phunál a vietnami néphadsereg fogságába került, a vietnami néphadsereg főparancsnoksága szeptember 3-án az északvietnami Viet- Triben szabadon bocsátotta. Szabadonbocsátása előtt vietnami és külföldi újságírók kérdéseket tettek fel De Castries tábornoknak. A tábornok elmondotta az újságíróknak, hogy az alatt az idő alatt, amit mint hadifogoly a Vietnami Demokratikus Köztársaságban töltött, sohasem volt a táborban, hanem mindig a polgári lakosság körébe- élt. „Ennek köszönhető — mondotta — hogy megismertem a vietnami nép vendégszeretetét és tiszteletreméltó életmódját.” De Castries elmondotta, hogy az egész lakosság körében, de különösen az ifjúságnál „bámulatraméltó bizalmat tapasztalt a demokratikus kormány magatartása iránt”. Saját életkörülményeiről szólva De Castries ezeket mondotta: „Ugyanúgy éltem, mint körülöttem a katonák és több alkalommal meggyőződtem arról, hogy élelmezésem jobb az övéknél.” De Castries tábornok hangsúlyozta, hogy a vietnami néphadsereg a világ egyik legjobb gyalogsága. „Ennek a hadseregnek kiváló harci szelleme — mondotta — természetszerűleg fakad abból az eszméből, amelyért harcolt”. A tábornok kifejtette, hogy „az a könnyedség, amellyel a vietnami néphadsereg parancsnoksága a támadást vezette Dien Bien Phu ellen, azt bizonyítja, hogy tökéletesen ismeri a harcászatot és teljes mértékben tiszteletben tartja a hadvezetés legfőbb elveit”. De Castries a továbbiakban hosszasan foglalkozott az indokínai fegyverszünettel. Egyetlen észszerű megoldásnak nevezte azt, s kijelentette” „Régóta meggyőződésem, hogy a konfliktust nem lehet fegyverekkel elintézni. Az egyezmények, amelyek mindkét népre nézve igazságosak és tisztességesek, azt bizonyítják, hogy egymás jogainak kölcsönös tiszteietbentartása alapján, békés eszközökkel rendezni lehet a népek között támadt bármilyen vitát. Sőt, az egyezmény politikai cikkelyei elsőízben szavatolják az egész vietnami népnek, valamint Laosz és Kambodzsa népének egyesítését a közeljövőben.” A tábornok befejezésül ezeket mondotta: „A fegyverszünet nagy lépés a szilárd és tartós béke felé Indokínában, az indokínai népek és a francia nép közötti kereskedelem vagy más szóval: a népek közötti barátság felé”. Pietro Néni: Oldják meg tárgyalások útján a vitás kérdéseket A Békevilágtanács Pietro Nenninek a Békevilágtanács alelnökének következő nyilatkozatát tette közzé: A hitlerista hadsereg 15 évvel ezelőtt megtámadta Lengyelországot és kirobbantotta a második világháborút. Szomorú emlék ez mindazon népek számára, amelyek hat éven át szenvedtek a megszállás és a hallatlan terror miatt a szörnyű világháború és a náci uralom idején. Noha a hitlerizmust 1945-ben szétzúzták, a békét mégsem biztosítottak. A népeket ma is ugyanaz a veszély fenyegeti, mint akkor. A béke barátai azonban megtalálták azokat az eszközöket, amelyek elejét vehetik a háborúnak és megteremthetik a békét. A népek napról-napra egyre erőteljesebben követelik, hogy mondjanak le az erőpolltikárbl és oldják meg a vitás kérdéseket tárgyalások útján. 1954. szeptember elsejéig a népek kivívták a Lyon városában vasárnap ünnepelték meg a felszabadulás 10. évfordulóját. Ez alkalomból nagyszabású em. lékünnepség zajlott le, amelyen felszólalt Eduard Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, aki sok év. tizede a város képviselője. Felszólalásában hangsúlyozta: Franciaországot most ismét súlyos válság fenyegeti, ezért minden igaz francia hazafinak, politikai nézetre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, össze kell fognia, hogy Franciaország megőriz. koreai, indokínai fegyverszünetet és miután a francia nemzetgyűlés elutasította az európai védelmi közösségre vonatkozó szerződést, most kiharcolták az első győzelmet az újjáéledő német militarizmus felett. Ezek a győzelmek a népek közös akcióinak és azoknak az embereknek köszönhetők, akik együttműködve, arra használták fel befolyásukat, hogy kivívják a népek függetlenségét és a világbékét. Az emberiség — lépésről lépésre — a béke útján halad előre s nem akarja, hogy megismétlődjék Varsó pusztulása, megismétlődjenek az auschwitzi gaztettek. Most a kollektív biztonság kérdése vár megoldásra. Csakis a kellektív biztonság nyithatja meg az utat az egyidejű és ellenőrzött lefegyverzés sikeres megvalósítása felé. Eben az esetben azután az egységes, demokratikus és békeszerető Németország nem fenyegeti majd Európát és az egész világot és helyreállíthatja nemzeti függetlenségét.” Hesse helyét a nagy nemzetek sorában. Az emlékünnepségről szóló tudósítások kiemelik, hogy a város lakossága körében — de szélesebb körökben is — nagy benyomást keltett az a tény, amelyet Herriot felszólalása is jelké. pezett, hogy a nemzeti és demokratikus erük teljes egységben felsőrákos, tak a háború alatti ellenállási mozgalom nagy és maradandó hagyományai, nak védelmében, a Franciaországot fenyegető újabb veszélyek elhárítására. G. Whitlam, ausztráliai képviselő: „ideje, hogy elismerjük a Kínai Népköztársaságot“ A GUARDIAN című hetilap arról számol be, hogy az ausztráliai parlament külpolitika: vitája során G. Whitlam, labourista képviselő felszólította a kormányt arra, hogy Mybasson reális külpolitikát. A képviselő kijelentette: „Meg kell találni a módját annak, hogy békében élhessünk szomszédainkkal. Az USA politikája szöges ellentétben ál! szomszédaink politikájával.” A kormány tagjaihoz fordulva, a képviselő ezt mondotta: „Ideje, hogy elismerjük a Kínai Népköztársaságot, annál is inkább, mert valamennyi szomszédunk és N :gy-Britannia is elismerte. Meg kell értenünk, hogy a délkeletázsiai országok nem tekintik ellenségüknek Kínát. Д mi álláspontunk nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja a valóságot, hanem egyben veszélyezteti az ázsiai békét is.” Az Ausztráliával szomszédos államoknak a délkeletázsiai paktum kérdésében tanúsított magatartását illetően a képviselő megemlítette, hogy India éppen úgy mint Indonézia, Burma és Ceylon, határozottan elutasította ezt a paktumot. „A délkeletázsiai paktum nem válik valósággá, ha nem képviseli Délkelet- Ázsiát és nem is képviselheti, ha csupán a Fülöp-szigetek és Thaiföld csatlakozik hozzá” — mondotta a képviössze kell fognia minden igaz francia hazafinak A kínai népnek hagyományos joga van Tajvánra Az AZS nevű hindu lap Tajván kérdésével kapcsolatban a következőket írja: „Senki sem tudja, miféle elvek alapján és miféle demokratikus eszmék nevében veszélyezteti az USA a békét ázsiai beavatkozásaival”. A lap eíitéli Eisenhower elnöknek azt a kijelentését, hogy meg akarja akadályozni a kínai népet Tajván felszabadításában. „A kínai népnek hagyományos joga van Tajvánra: miért ne élne ezzel a jogával” — teszi fel a kérdést a lep. A lep azzal vádolja az USA-t, hogy Cseng Kai-sek szétzúzott klikkjét felhasználja érdekeinek megvalósítására és arra, hogy beavatkozzék Ázsia ügyeibe. „A tajváni kuomintangista kormány támogatása nem csupán • demokratikus elvek megszegését jelenti, hanem azt is, hogy az USA nem néz szembe a valósággal”, állapítja meg a lap”. NÉHÁNY Amit Eisenhower „elfelejtett” Az USA-ban választásokra készülődnek. Eisenhower elnök Springfieldben elindította a köztársasági párt választási hadjáratát. A szólamokban ezúttal sem volt hiány. Az elnök szárnyaló szavakkal dicsérte saját pártját, s kijelentette, hogy „a republikánus kormány kormányzásának két éve alatt betartotta a jólét emelésére vonatkozó ígéreteit”. Eisenhower úgylátszik „elfelejtette, hogy két év alatt az USA-ban három és fél millióról — ötmillióra emelkedett a munkanélküliek száma. „Jelentéktelen dolog” Törökországban több mint egymillió ember éhezik, rengeteg a munkanélküli, csupán a fővárosban 200 ezer a hajléktalanok száma, számos üzemben a munkások már hetek óta nem kapják meg fizetésüket, mert a cégek csődbe jutottak, sokszázezer parasztnak még ekéje sincs — és lehetne még kötetekre való bajt felsorolni. Vájjon mit szól ehhez a kormány? Szószerint idézzük Köprülü török külügyminiszter augusztus 18-i nyilatkozatát: „Nem foglalkozunk jelentéktelen problémákkal, figyelmünket kizárólag a szabad világ 1 ;ztonságának nagy kérdéseire irányítjuk”. SORBAN Éhező parasztok Dél-Korea parasztsága súlyos helyzetben tengődik a háborús adóterhek és a kormány parasztellenes politikája miatt. A közelmúltban 75 ezer paraszt volt kénytelen elhagyni földjét, mert nem tudott boldogulni rajta. Ezzé! csaknem félmillióra emelkedett azoknak a parasztoknak száma, akik az elmúlt egy évben elhagyták földjüket. Most vándorló parasztok lepték el Dél-Korea országútjait és munkáért könyörögnek. Vájjon mi lehet az ő véleményük Li Szin Man egyik legutóbbi nyilatkozatáról, amely szerint „a délkoreai lakosság megelégedett sorsával és nem kívánja az északi életformát”?! Szicíliai parasztok újabb földfoglalása Az olasz parasztság földfoglaló mozgalma legutóbb újabb sikerre! járt. Mint az OGGI IN ITALIA rádióállomás jelentette, a szicíliai parasztok kisajátították- 370 földbirtokos földjét és kényszerítették » hatóságokat, hogy az 1950. évi földreformtörvény értelmében rendeletileg hagyják jóvá a földek elkobzását. Az olasz kormány ugyanis négy év óta halogatja az agrárreform végrehajtását. A szicíliai parasztok sikerei nagy lelkesedést váltottak ki a lakosság körében. „Minden nap a halállal nézünk szembe“ — A kenyai négerek megrendítő felhívása — A „Daily Worker” közölte a legnagyobb kenyai törzsek — a kikuju, az embu és a meru törzs — felhívását angol néphez és az egész világ népeihez. A felhívás beszámol a kenyai négerek szörnyű viszonyairól: „Mindennap a halállal nézünk szembe. Szerencsétlenségünk és nyomorunk egyre fokozódik. Minden vezérünket letartóztatták, sokat közülük megöltek, Sok lakóházat felégettek. Kitelepítenek bennünket falvainkból és elűznek földjeinkről, „tiltott övezetnek” nyilvánítva földjeinket. Nincs hová lehajtanunk a fejünket. Sok asszonynak és gyermeknek sincs hajléka. Szöges dróttá! körülvett táborokat létesítenek számunkra .ahol reggel 6 órától este 6 óráig kell dolgoznunk minden élelem nélkül. Gyermekeinket nincs mivel táplálnunk. Agyon vagyunk gyötörve.” A felhívás felszólítja az angol népet és a világ közvéleményét, hozzák széleskörű nyilvánosságra, mi történik Kenyában és kényszerítsék az angol hatóságokat politikájuk megváltoztatására. VÉRES ESEMÉNYEK SZÍHELYE már jóideje Marokkó. Tüntetésekről, sztrájkokról, berber lovasok és gyarmati-légiós katonák kegyetlenkedéseiről számolnak be i hírügynökségek. Fellángoltak a szenvedélyek Észak-Afrika forró homokján. A gyarmati iga elleni nemzeti felszabadító mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt és pozíciók elvesztésével fenyegeti az imperialistákat. A jelenlegi marokkói események inditóokai a múltba nyúlnak vissza. A francia imperializmus 1912-ben tette rá kezét az országra és azóta tartja könyörtelen elnyomás alatt. A második világháborúban a német fasiszta megszállás elleni harc fellendítette a marokkói nép nemzeti felszabadítást mozgalmát. Sidi Mohamed Ben Juszef szultán nemzeti politikája az adott körülmények között megfelelt a népi törekvéseknek és széleskörű támogatásra talált. Az érdekeit féltő francia burzsoázia azonban növekvő rosszalással figyelte a marokkói függetlenségi mozgalom izmosodását. „Megbízhatóbb kezekbe kell adni az országvezetés gyeplőjét” adta ki a jelszót a francia nagytőke. Kilenc évi, puccskísérletekkel, diplomáciai fogásokkal és katonai terrorral teli mesterkedéssel sikerült csak valóra váltani az imperialista jelszót. Az 1944, majd az 1951. évi kudarcot vallott próbálkozások után tavaly, augusztus 20-án sikerült a francia gyarmatosítóknak megfosztani trónjától Sidi Mohamed Ben Juszefet. A 26 évi uralkodás után leváltott szultán trónjára Mohamed Ben Arafat ültették, aki kötelezte magát arra, hogy — elődjétől eltéröleg — nem fogja követelni a tárivalások megkezdését Marokkó függet-Mi történik Marokkóban lenségének ügyében. így került „megbízható” kezekbe az egyik legjelentősebb francia gyarmat, Marokkó vezetése. Természetesen ez a „vezetés” nem érthető szószerint, hiszen az ország tulajdonképpeni parancsolói a francia gyarmati hatóságok. A reakciós propoganda azonban úgy tüntette fel a külföld előtt, mintha a marokkói nép akarata fosztotta volna meg trónjától Ben Juszefet. Ha akadnak is külföldön, akik elhiszik ezt a hazugságot, Észak- Aírikában aligha talál hitelre. Ezt igazolják azok az események, amelyek most oly nagyon veszélyeztetik a marokkói imperialista érdekeket. VAN BŐVEN MIT FÉLTENIE a nemzetközi reakciónak Marokkóban. Busás extraprofit és háborús érdekek teszik oly értékessé e nagy afrikai érdekterületet az imperialisták számára. Egymillió hektár termőföld van az ország területén francia telepesek birtokában. A gazdasági életet három francia tőkéscsoport irányítja. Az egyik ilyen csoport élén Maas bankár, a hirhedt sajtó- és reklámkirály áll, akinek a legtöbb házhely-pa cellája van Casablancában. Az ország igazi urai azonban már nem a franciák, hanem az amerikaiak. Az amerikai tőke térhódítása a francia versenytárs rovására egyre nagyobb méreteket ölt. Marokkó hadászati szempontból is fontos szerepet tölt be az USA terveiben. A Pentagon véleménye szerint egyaránt alkalmas haditámaszpontoknak és visszavonulási területnek, egy esetleges háború során. Csalhatatlan jelek mutatják, hogy Washington máris kivetette háborús terveinek hálóját az országra. Francia lapvélemények szerint mintegy 35 ezer amerikai katona és 10 ezer „szakértő” tartózkodik j lenleg Marokkóban. Képzelhető, mibe kerül mindez az ország dolgozó népének. A francia és az amerikai imperializmus mérhetetlen nyomort zúdított az országra. A gyarmati hatóságok terrorja megfosztotta a lakosságot legelemibb szabadságjogaitól. A terror azonban egy olyan következménnyel is járt, amely csöppet sincs Ínyére az imperialistáknak: létrehozta a nemzeti érdekeket képviselő különböző politikai irányzatú pártok összefogását. Megindult a harc azért, hogy nemzetközi fórntn döntsön Marokkó kérdésében. „Függetlenséget Marokkónak! — ez a jelszó lett a mozgalom mozgatórugója AH Yata, a Marokkói Kommunista Párt főtitkára két ízben küldött emlékiratot az Egyesült Nemzetek Szervezetének és kérte a marokkói helyzet megvitatását. Az ENSZ 1952-ben meg is vitatta a kérdést és azt a határozatot hozta, hogy Franciaország a jogegyenlőségnek és a népek önrendelkezési jogának tiszteietbentartása alapján, az ENSZ alapokmányának szellemében rendezze kapcsolatait Marokkóval. A tiszavirágéletú különböző francia kormányok azonban semmit sem tettek a marokkói kérdé ügyében, sőt végrehajtották a tavaly augusztusi államcsínyt s ezzel még beljebb taszították az országot a gyarmati nvomor mocsarába SIDÍ MOHAMED BEN JUSZEF trónfosztásával e váratlan katonai puccs végrehajtásával sikerült csapást mérni a nemzeti függetlenségi mozgalomra. Az imperialisták által annyira áhított viszonylagos szélcsend azonban nem soká tartott. Marokkó népe hamar felocsúdott megdöbbenéséből és a múlt hónap elején már magasan lángolt az újjáéledt nemzeti függetlenségi harc tüze. Az ország közvéleménye azóta egyöntetűen követeli Sidi Mohamed Ben Juszef újbóli trónraléptetését. A francia kormány egyre-másra kapja a felszólításokat a volt szultán szabadonbocsátására. Casablancában röpcédulákon szólították fel a lakosságot, bojkottálja a francia árukat és lépjen sztrájkba a gyarmati hatóságok önkénye ellen. Fezben, Rabatban, Port- Lyauteyben, Marratsben sztrájkok, tüntetések zajlottak le. A marokkói nemzeti Isztiklal párt egyhetes általános sztrájkra szólította fel a lakosságot. Casablancában a legkülönbözőbb pártállású marokkói hazafiak részvételével nemzeti egységbizottság alakult, amely a francia kormányhoz intézett üzenetében követelte a rendőri terror megszüntetését az összes politikai foglyok szabadonbocsátását, a tárgyalások nieg- I kezdését Franciaország vezetői és Sidi Mohamed Ben Juszef, Marokkó törvényes uralkodója között. Nap mint nap érkeznek újabb jelentések, amelyek a marokkói hazafiak bátor akcióiról számolnak be. MOHAMED BEN ARAFA „megbízható” kezei mégis -sak gyengének bizonyultak a marokkói nemzeti mozgalom elfojtására. Annál erélyesebben látott hozzá a „rend helyreállításához” a francia gyarmatpolitika. Casablanca utcáira tankokat, katonai gépkocsikat vezényeltek ki. Felszították ismét az arabok és berberek közötti ellenségeskedést, hogy a mesterségesen táplált berber lovasbanditákkal fojtsák vérbe az arab lakosság szabadságmozgalmát. A TIME című szélsőségesen reakciós amerikai hetilap, riportban számol be azokról a borzalmakról, amelyek az izlám legnagyobb ünnepén, az Aid el Kebir-napján Port Lyautey-ben lezajlottak. A berber lovasok körülvették a medinát, majd utána 20 ezer arabot botoztak meg. A LIBERTÉ című lapot, amely azt követelte, hogy Marokkót kiáltsák ki köztársasággá, elkobozták. Franciaországból a tengeren és légiúton egyaránt folynak a csapatszállítások Marokkóba, hogy Mohamed Ben Arafa uralmát megóvják az összeomlástól. így akarja az imperializmus továbbra is hálójában tartani Marokkót. EGY HÉTTEL EZELŐTT JELENTETTÉK a francia lapok, hogy a bordeauxi kikötőmunkások két egymást követő napon megtagadták a fegyverszál\ lítmányok berakását a Casablancába I irányított „Agadir” nevű hajóra. Ez a hír több egyszerű napi eseménynél. Azt 1 jelképezi, hogy a marokkói hazafiak ! nincsenek egyedül, harcos társakra találnak a francia dolgozókban és a világ minden becsületes emberében. Nem kétséges, hogy ez a szolidaritás óriási j szolgálatot tesz még a marokkói nép I igaz ügyének. Szabad Földműves, a Földművelés-jgy Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség, Bratislava. Križková 7. — Telefon 243 46 — Főszerkesztő- Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp nakladateľstvo" n. p„ závod Bratislava Krlžková 7. — — Nyomja: Merkantüné tlačiarne, n. p. zz.. Bratislava. Ul. Nár Po,,.- • r 41 — tränvttÖ öostahfvetal: Bratislave. 2 — Évi -’Wfmté* Wf 20 Ró félévre v-* 10 40 4 1зт> 'elmondható minden év vénén ott “í«<~iéfo Eno szám: P1C 5fiR>52 TV 2. D-5138«
