Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

A szocialista faluért! 'T zafaaci Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA c Bratislava, 1954. szeptember 26. Ara 40 fillér V. évfolyam, 39. szám. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának és a Megbízottak Testületének fel­hívása a kukoricakóró betakarításáról és si­­lózásárló. Jó vetőmag — bő termés Mi újság a helyi szovjetekben Tovább egy lépéssel Fegyverneken Oj dolgozókat a mezőgazdaságnak ifjúságunk és asszonyaink soraiból. Sürgős feladataink az állattenyésztés fejlesztésében Ezekben a napokban falvaink, az őszi munkák mellett, rendkívüli figyel­met szentelnek az 1955. évi terv szét­­írasának is. A jövöévi mezőgazdasági termelési terv — a kongresszusi irány­elvek jegyében arra mozgósítja dolgo­zó parasztságunkat, hogy emelje a hek­tárhozamokat és az állatok hasznossá­gát. Ezt a tervet a kormányülésen ala­posan megvitatták. Az erről szőlő hi­vatalos jelentés külön kihangsúlyozza, hogy „a mezőgazdasági termelés 1955. évi fejlesztési tervének fő részét az állattenyésztés fokozása kell, hogy ké­pezze a CsKP X. kongresszusának irányelvei alapján.'’ A terv meghatároz­za, hogy az állattenyésztési termelés fokozását mindenekelőtt az állatok hasznosságának emelésével, a haladó állattenyésztési módszerek széleskörű alkalmazásával kell elemünk. Először is az 1953-as évhez viszo­nyítva a jövő évben országos viszony­latban 20 százalékkal kell csökkente­­nünk az újszülött állatok elhullását, és fokoznunk a súlygyarapodást és a tej­hozamot. Ezek a feladatok teljesíthetők. Hiszen már ma van számos olyan szövetkeze­tünk és állami gazdaságunk, amelyek magasabb hasznosságot érnek el az állattenyésztésben, mint ahogy azt az 1955 évi terv előírja. Vegyük például Rendár Ferdinándot, a lucsivnai EFSz tagját, aki a gondjaira bízott 19 tehén­nél napi 12,5 liter átlagos tejhozamot er el. A královai szövetkezetben pedig Kovacsik János állattenyésztési cso­portja 9 liter átlagos tejhozamot mu­tat fel a gondjaira bízott teheneknél. A radványi szövetkezet állatgondozpi pedig az első félévben az anyadisznók­tól átlagosan 7 malacot választottak el. a sertések súlygyarapodását pedig na­ponta és darabonként 0,70 kilogrammra emelték. Az ilyen szövetkezetben ter­mészetesen minden nehézség nélkül teljesítik a beadási kötelezettséget és egyúttal a szövetkezeti pénztár is egy­re jobban megtelik. Mezőgazdaságunk fejlesztése 1955. évi tervének teljesítése az állattenyész­tés szakaszán szinte elképzelhetetlen anélkül, hogy ne biztosítsuk állataink sikeres áttelelését. Éppen ezen a sza­kaszon fordult elő a legtöbb hiányos­ság az elmúlt években. A hibák gyö­kere főleg abban rejlett, hogy nem biz­tosítottunk állatállományunk számára elegendő takarmányt, főleg pedig jó­­minőségú silótakarmányt, aminek kö­vetkeztében az állatok nem egyszer a legnagyobb nélkülözésnek voltak kité­ve: hasznosságuk szinte lezuhant, és sok esetben csak a nyáron tudtak újra magukhoz jönni. Ilyen tapasztalatok­ról sokat beszélhetnének a tornaijai, a galántai és más járások dolgozói. Most ismét a téli takarmányozás kü­szöbéhez érünk. Még 30—40 nap és ál­latállományunk arra a takarmányra lesz utalva, amelyet számára télire bekészí­tettünk. Van már számos olyan állami gazdaságunk és szövetkezetünk, amely jól felkészül az állatok sikeres áttelel­­tetésére. Erről számolhatnak be a vág­­sellyei járásban lévő. farkasdi szövet­kezeti tagok is, vagy a nagyudvarnoki, zólyomszalatnai és több más szövetke­zet tagjai is. A másik oldalon azonban bőven van még olyan község is, amely nem vonta le a tanulságot a múlt évek­ből. Így például, ha Pelsőcardón nem teszik meg azonnal a szükséges lépése­ket, akkor az idén is úgy járnak, mint tavaly, amikor bizony úgy kellett az állatokat emelgetni. Ennek semilyen körültflények közt nem szabad megis­métlődni. Rendelkezésünkre , áll még 30—40 nap. Ezalatt az idő alatt sokat tehetünk még a takarmányalap qteremtésé­ben. Földjeinken van m elegendő si­lózásra alkalmas anyag. Ha ezt kihasz­náljuk, sokat segíthetünk. A múlt héten például az SzKP Köz­ponti Bizottsága és a Megbízottak Tes­tületé nagy takarmánykészletekre hív­ta fel figyelmünket, amelyek főleg a kukoricakóróban rejlenek. A 130.000 hektár kukjoricaterületről 50 mázsás át­lagos termés mellett csaknem 6 és fél millió mázsa silózásra alkalmas zöld­anyagot nyerhetünk. Ez a mennyiség 260.000 szarvasmarha téli silótakar­­mány-szükségletét fedezi. Sajnos azonban, eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy sok helyen egész télen át kint volt a földeken a kuko­ricaszár. A partizánszkei járásban és sokhelyen másutt, bizony kint pusztult a határban az értékes takarmánynak­­való. Emellett még egy másik kár is származott belőle, mégpedig az, hogy azokon a földeken, ahol kint maradt a kóró, nem lehetett elvégezni a mély­szántást. Ezzel a talaj is veszített ter­mőképességéből, ami aztán megmutat­kozott nem egy helyen az idei termés­­eredményekben is. A szovjet tapasztalatok, de egyúttal saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy ha idejében, vagyis amikor még megvan a kellő nedvtartalma, lesilóz­­zuk a kukoricaszárat, nagyon jó takar­mányt nyerhetünk. Bebizonyított tény, hogy a szeptemberben lesilózott 100 kilogramm kukoricaszár 30 kilogramm keményítőegységet és 1,5 kilogramm emészthető fehérjét tartalmaz. Egy hónappal később a keményítőegységek száma 20—25 kilogrammra csökken és a fehérjetartalom is lényegesen ala­csonyabb lesz. De menjünk tovább. Ha idejében betakarítjuk és lesilózzuk a Kiikoricaszárat és a tél folyamán terv szerint kiegészítjük azzal a feljebb jel­zett 260.000 tehén takarmányadagát, minden egyes tehénnél legalább egy li­ter tejhozamemelkedést várhatunk, ami tehát 260.000 liter tejet tesz ki. Ez annyit jelent, hogy 1,300.000 fogyasz­tó naponta 2 deciliterrel több tejet fo­gyaszthat. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy szövetkezeteink és földműveseink naponta 570.000 koronával több bevé­telhez jutnak. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy az idén egy szál kukoricakóró sem ma­radjon kint a földön. Silózzunk le minél többet és minél előbb. Gazdagabb lesz így állataink takarmányalapja, gazda­gabb lesz hasznosságuk, ezen keresztül gyedüli forrás, amelyből kiegészithet­­gozó parasztjaink jövedelme is több lesz. A kukoricakóró azonban nem az e­­gyedüli forrás, amelyből kiegészéthet­­jük takarmányalapunkat. Sok, sok más lehetőség is akad. Ott vannak például a másodnövények, amelyeket szintén be kell takarítanunk, továbbá a napra­forgószár, különböző zöldséghulladékok, burgonyaszár, répafej, cukorgyári sze­let. stb. Mindez a silógödrökbe tarto­zik. Minél több lesz a silógödrök tar­talma, annál nagyobb lesz a biztosíték arra, hogy állatállományunk sikeresen áttelel. Szolgáljanak példaként a vágvecsei, a zólyomszalatnai, a tanyi, stb. szövet­kezeti tagok, akik már annyi silóta­karmányt készítettek, amennyit a kong­resszusi irányelvek előírnak, vagyis 25 mázsát minden felnőtt szarvasmarhái a es 10 mázsát minden fiatal állatra. Fő­leg azok a szövetkezetek kövessék a jó példát, ahol a silózást elhanyagolták, mint például a párkányi járásban a barti, bélai, és kéméndi EFSz-ek, az érsekújvári járásban a baromlaki és koltai szövetkezetek, az ipolysági járás­ban pedig a sundicei, százdi és gyerki EFSz-ek, stb. Ezekben a szövetkezetek­ben augusztus végéig egy köbméter takarmányt sem silóztak le. Egész nemzetgazdaságunk, népünk jólétének szempontjából szükséges, hogy ma minden szövetkezeti tag, min­den dolgozó paraszt az állami és trak­torállomások minden egyes dolgozója szem előtt tartsa, hogy az állattenyész­tési termelés egyik legfontosabb pont­ja mezőgazdaságunk fejlesztésének, to­vábbá, hogy elegendő és jóminóségíj ta­karmány biztosítása a legfontosabb elő­feltétele annak, hogy fokozni tudjuk állataink hasznosságát. Ezzel megte­remtjük az előfeltételeket közellátá­sunk további megjavítására, az állami kiskereskedelmi árak további csökken­tésére, s összegezve falvaink és varo­saink dolgozóinak szebb, gondtalanabb és gazdagabb életére. INOVECKÍ I. Falvaink az őszi munkák jegyében Országszerte megindultak az őszi munkák. Az őszi árpát és rozsot már sok kelyen elvetették. Megindult már a burgonya és kukorica betakarítása és rövidesen sor kerül.fontos ipari növényünk, a cukorrépa betakarítására is. ЕЫ) képünkön: A падуеЬрпщ szövetkezet .W hektáros rozstábláján Bpráros Géza traktoros agreqáttal végzi a ve. test. Második kópéink pedig a titétai szövetkezet kukoricatábláját ábrázoltja, amint arról a termést kombájnnal la. hárítják be.--------------------------------------------------------------------­­★ ir ★ ----------------------------------------------------------------------1НШН1Шт>|Щ|11Ш11Ш1111|1Ш1Ш1Ш1ШШ1|||||||1Ш1Ш||1|111|1|Ш11М111Ш11_ 5 í Hogy minél több kukoricakórót z z Imilózhassanak ,.. j Л mqwnÁhályi traktoráücmuk аЫ- | I gezói teljes megértéssel fogadták az \ I SzK'P Központi Bizottságának és a | j Megbízottak Testületének felhívását \ f a kukoricakóró lesilózásáról. Hogy a f j szövetkezetek minél több kukorica- j I kórót lesilózhassanak, mégpedig a § j legrövidebb időn belül, hogy a szári f értékét ne veszítve, a traktorállomás j j dolgosam, eiúkön Martin Miklóssal, 1 \ Csurma Andrással és Kurcs Mihály- \ { it/ol, egy üzemképtelen 930 mm.es 1 I cséplőgépet szecskázógéppé alakító. | I nak át. A kukoricaszár levágását | I átalakított. ritkafogú fűkaszálógép- \ I pel fogjak végezni. A kórót azonnal f I a szecskázóhoz hordják. Az új gép- \ i pel egy nap alatt 5 hektárról feldől_ | 1 gozzétk a kukoricaszárat. KombájfinaS aratják a rizst A szlovákgyarmeti egységes fbld­­művesszövetkezet 15 hektárnyi rizste­rületén is beérett már e rizs. Az ara­tást ezért nyomban megkezdték. Hogy ezt a munkát a legrövidebb idő alett és szemveszteség nélkül elvégezzék, kombájnnal aratnak. Smid Gábor korr­­bájnos munkájával nagyon megelége­dettek a szövetkezet tagjai. Nem egész két nap alatt több mint 5 hektáron le­aratta és kicsépelte a rizst. A tagok a kombájnnal kicsépelt rizst azonnal tisz­títják és úgy szállítják a szövetkezet raktárába, hogy ott az rendesen kisza ■ radjon és kifogástalan állapotban ke­rüljön az állami raktárakba. A gyar­mati szövetkezet átlagos riashozama hektáronként 35 mázsa. mtiniitiitimmtttiiifmtNNHmMimttititimiiiiiiiiiiiiiMiiHiuiiiiiiiiiiiiiiiiii Szeptember végéig befejezik a rozsvetést Vetik már a búzát lliesházán’ Az illésházi szövetkezet azok kosé az BFSz-ek közé tartozik, amelyek jól felkészültek az őszi munkákra. Az idén már megvan az előfeltétele annak II- lésházán is, hogy mind a vetést, mind az őszitermények betakarítását az ag­rotechnikai határidőre elvégezzék. Az ősziárpát és rozsot már elvetet­ték a szövetkezet szorgalmas tagjai. Az utóbbi napokban pedig megkezdték a búza vetését is, amelyet a trektorál­­lomás segítségével ugyancsak rövideset! elvégeznék. A traktor három vetőgép • bél álló gépcsoportot vontat maga után a szövetkezet búzatábláján. A trakto­rosok azzal bíztatják a szövetkezei tagjait, hogy határidő előtt teljesítik a vetési térvet. A szövetkezeti munkákban nagy se­gítséget nyújtanak a fiataiok is. Magas kendertermés Pódatejeden A duneszerdahelyi járásban lévő pó ■ datejedi szövetkezeti tagok az idén rendkívül magas kendertermést értek el. Tíz hektáron 700 mázsa elsöosztályú rostot termeltek, ami annyit jelent, hogy 440 mázsával túlteljesítették a tervet. A jó eredmény nagymértékben Póda Mátyás egronómusnak köszönhe­tő .Póda elvtárs és Kolár Pál csoport­­vezető érdeméből a kender vetésénél és ápolásánál a haladó agrotechnikai irányelvek szerint jártak el. A kender alá a szövetkezeti tagok négyszer fel­szántották a földet, és hektáronként 300 mázsa istállótrágyát hordtak szét. A növény fejlődése közben állandóan ü­­gyeltek arra, hogy a gyom ne akadá­lyozza a kender fejlődését. Az EFSz a beadott kenderért a pré­mium és a jutányos textilvásárlásre jo­gosító igazolvány mellett 50.000 koro­nát kapnak. Amikor az újságból olvassuk, hogy valamelyik községben néhány tag kilépését kérte a szövetkezetből, mi kispakai szövetkezeti tagok csak azt tudjuk mondám, hogy ennek az az oka, hogy az EFSz működése, a munka megszervezése és egyáltalán a vezetés nem halad helyes meder, ben. Nálunk ugyanis senki sem hagyná el klltlenül szövetkezetün­ket, mert annak ellenére, hogy van­nak még nehézségeink, mégis jól, vagyis napról napra jobban gazdái­­kódunk. A tagok itt, a közös gazdái, kodásban látják jövőjüket s éttől nem térítheti el őket semmi. Vegyük csak például a beadást. Először, egyenesen a cséplőgéptől teljesítettük állam iránti kötelezett-A palárikovói egységes földmű­vesszövetkezet tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a X. kongresszus irányelveinek megfelelően elérjék a hektárhoza­mok emelését. Először is pontos tervet dolgoztak ki, melynek alap­ján következetesen dolgozhatnak a magasabb termésért. Az 1954-es évhez viszonyítva 1955-ben a gabo­nafélék hektárhozamát átlagosan 3,80 mázsával emelik. Ebből a rozs hozamát 50 kilogrammal, az árpáét pedig 2,6 mázsával fokozzák.--------------- ★ ★ ★ --------------­ségünket. Ezenkívül terven felAili beadásra is jutott 250 mázsa árpa, 902 kilogramm búza és 30 mázsa rozs. A terven felül beadott termé­nyekért természetesen magasabb árat kaptunk, ami tagságunk jöve­delmének növekedését jelenti. Állattenyésztési termelésünkben is sikerült kiküszöbölni a midt évek hibáit: Ma már gazdag takarmány­alappal rendelkezünk. Ennek és a helyes munkaszervezésnek köszön­hetjük, hogy az azelőtt 2 literes át­lagos tejhozam szövetkezetünkben 7—8 literre növekedett. Amióta ser_ téseinket az új, korszerű hízlaldá. ban helyeztük el, a súlygyarapodás is megnövekedett. Most az őszi munkák idejében A helyes talajelőkészítés után 50 hektáron, agrotechnikai határidőre elvetették az 50 hektár ősziárpát. Most a rozs vetése folyik teljes ütemben. Szeptember végéig ezt a munkát 125 hektáron befejezik- A búza aiá az agrotechnika előírásai szerint 450 hektáron előkészítették a talajt. A búza vetésénél is’úgy fognak igyekezni, hogy a mag az agrotechnikai határidőre földbe ke­rüljön, mert ez az egyik legfonto­sabb előfeltétele a hektárhozamok emelésének. szövetkezethez . . . való és jó elvégzésére összpontosít­juk erőnket. A földet a vető alá már előkészítettük, mégpedig az agro­technikai irányelvek szerint. Mikor, ra e sorok az újságban megjelennek, akkorra már a vetés is teljes ütem­ben folyni fog szövetkezetünkben. Eddigi tapasztalataink meggyőztek berniünket arról, hogy mennyire ér­demes az új vetési módszereket al­kalmazni. Ezért mi minden gabo. nárikat kereszt- és szűksorosan vet. jük el. A kapások, termésének be­takarítása is folyamatban van. A burgonyát még szeptemberben fel. szedjük, hogy idejében hozzáláthas­sunk a cukorrépa és a többi termény betakarításához is. Posvanc Béla, Kispaka Nálunk mindenki ragaszkodik a

Next

/
Thumbnails
Contents