Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-19 / 38. szám

10 földműves 1954. szeptember 19. Felhívás vadászainkhoz! Kedves vadásztársak! иЪ Ш A tananyag első leckéiéből A méhekről általában Az elmúlt hetekben tömegesen ér­keztek szerkesztőségünkbe levelek, amelyekben a magyarnyelvű vadá­szok kének, hogy a Szabad Föld­műves nyisson vadászrovatot. Szer­kesztőségünk a vadászok kérelmét meghallgatta, s azonnal érintke­zésbe léptünk az illetékes szervek­kel, aminek az lett az eredménye, hogy a Szabad Földművesben va­dászati rovat nyílik. Ezek szerint úgy terveztük, hogy már szeptem­ber 16-tól megnyitjuk a rovatot, amit már a multheti számunkban be is jelentettünk. Ettől az elhatá­rozásunktól azonban el kell térnünk, azért, mert időközben vadászainktól nem jött be annyi megrendelés, hogy a rovatot érdemes lett volna megnyitni. Ismételten felhívunk tehát min­den érdekelt magyar vadászt, hogy a lehető legsünösebben rendeljék meg a Szabad Földművest, mert megfelelő számú előfizetésen múlik, hogy minél előbb megnyíljon a sür­getett vadászati rovat. Üjból közöljük tehát a Szlovákiai Vadászati Védegyletek Szövetségé­nek körlevelét és egy igen fontos közleményt vadászaink számára, hogy legalább azok tudomására hoz­zuk, akik már előfizették lapunkat. Szerkesztőség. ♦ Á Szlovákiai Vadászati Védegyletek szövetsége, Bratislave 3354/1954 sz. Bratislava, 1954. szeptember 3. Vadászati rovat megnyitása a „Szabad Földművesben”. Az ÖS6ZP6 vadászati védegyletieknek Szlovákiában. 22. körlevél. A szlovákiai vadászati védegyletek szövetségének közgyűlése utasította az újonnan megválasztott választmányt, hogy gondoskodjék arról, miszerint a „Roľnícke noviny” hasábjain megjele­nő „Poľovnícky obzor”-on kívül a „Sza­bad Földműves” C. lapban rendszeres vadászrovat nyíljon meg e magyarul beszélő tegtársek számára. A vadászati védegyletek szövetségé­nek elnöksége alapos megbeszélés u­­tán megegyezett a „Szabad Földműves” szerkesztőségével, hogy ez saját lap­jában külön rovatot indít, „Vadászati szemle” címén. Ez a lap hetenként egyszer jelenik meg, s így a magyerul beszélő elvtársaink ennek útján éppúgy értesülhetnek majd a vadászok összes kérdéseiről, mint a szlovák anyanyelvű tagtársak. Felhívjuk ezért mindazon vadászegy­leteket, melyeknek magyar tagjai is vannak, s akik. a magyar nyelven meg­jelenő lapban a „Vadászati szemlét” akarják olvasni, állítsák össze tagjaik névsorát, pontos címük megjelölésével, s ennek egy példányát kiidljék meg a „Szabad Földműves" kiadóhivatalának, Bratislava, Krížková 7 címre, egy má­sodpéldányát pedig a vadászati védegy­letek szövetségének, Bratislava, Jirás­­kova ulica 6. 4 alatti címre. Ezen névjegyzéket a lehető leggyor­sabban küldjék be, mert a „Szabad Földműves” folyó év IX. 19-én megje­lenő számában már a „Vadászati szem­léivel bővülve fog megjelenni. A lap kiadóhivatala a beküldött névjegyzéke­ket átvizsgálja, s az eddig a „Poľov­nícky obzo'"-t előfizető magyar tagtár­sak címkéjét áthelyezi a „Szabad Föld­műves” kartotékjába. Felhívjuk vadászati védegyleteink elnökeit, titkárait, de különösen kultúr­­referenseit, hogy ezt az . ügyet lelki­ismeretesen és időre intézzék el. Egy­úttal felhívjuk egyleteink vezetőségei­nek fi-gyeimét arra is, hogy vadászati sajtónkat állandó figyelemmel kísérjék, ezt támogassák, s a „Roľnícke noviny”, valamint a „Szabad Földműves” elő­fizetését tagjaik között népszerűsítsék. Vadászüdvözlettel 1 G. Kováčik, s. k. J. Hője, s. k. titkár elnök ★ Fontos figyelmeztetés összes egyesületeinkhez és ezek tagjaihoz! A Földművelésügyi Megbízotti Hiva­tal 1954. évi 65. sz. hirdetménye, me­lyet egyidejűleg közlünk, újabb hirdet­mény szerint a következőleg módosul: Az őzbek lelövési ideje tart 1954. jú­nius 1-töl, szeptember 30-ig, a szar­­vestehén és borja lelövési ideje pedig szeptember 10-től, december 31-ig, Országos szövetségünk felhívja az összes vedászgazdákat, hogy használ­ják ki ezt az előnyös változtatást bea­dási kötelezettségük idejében való tel­jesítésére. Szlovákiai Vadászati Védegyletek Szövetsége. Tudjuk, hogy az emberiség már az ó-korban és a középkorban is méhész­­kedett, persze nagyon kezdetlegesen. Később, mikor a cukorgyári kémények mint a gombák „nőttek”, a cukrot nagyban kezdték gyártani és ennek kö­vetkeztében a méhészet elhanyegolő­­dott. Akkor az emberek még nem is­merték a méz előnyeit, értékét a cu­korral szemben, de ennek megismeré­se után a méhészkedés újabb fellen­dülésnek indult. Az eredményes méhészkedés főté­nyezője a szaktudás! Ennek majdnem mindenki birtokosa lehet. A feltétel: erős akarat. Már magában a méhész­kedés kellemes foglalkozás és sokszor élvezetté válik. Az ember kedélyére és idegeire megnyugtatóan hat. Egészsé­gi szempontból ninci a méz, mind a méhszúrás — hasznos. A mézelő méhek csak tömeges éle­tet élhetnek. Aki ekeknek titokzatos, érdekes és szorcalmas életét, tervsze­rű munkabeosztását, továbbá biológiai és fiziológiai törvényszerűségét tanul­mányozza, többnyire nagyon megszere­ti őket. A méhek szerepe a természetben je­lentékeny és szüksége van rájuk mint megtermékenyítőkre. A méhészkedés eredménye tehát két­féle: 1. közvetlen (a méz és a viasz ter­melése), 2. közvetett (a növények megtermé­kenyítése. Ez az eredmény sokkal nagyobb jelentőségű, mert ezáltal a gyümölcs, takarmány és olajnö­­vények hektárhozama sokkal ma­gasabb.) Tavasszal, amikor még kevés a többi megtermékenyítő rovar, a méhek szá­ma olyan lehet, amilyent épp akarunk és a röpülésüket is arra a növényre tudjuk már Irányítani, ahová szüksé­ges. Ez óriási előny! A méhbiológiai ku­tatóintézetek megfigyelése alapján a méhek 50—70 százalékkal emelik a vö­rös lóhere hektárhozamát és ha ráirá­nyítják a méhek repülését, akkor 200 —300 százalékkal, a gyümölcsfáknál 70 százalékkal, a napraforgónál pedig 120 százalékaki több az eredmény a méhek beporzásával. (Folytatás a következő számban) Minden erőt a szántás-vetésre — Agrotechnikai tanácsadás — NYESZTERVODSZKIJ V. A.: Д méhcsaládok előkészítése a telelésre Á jövőévi nagyobb gabonatermés, nagyobb részesedés sorsa dől el az őszi munkák határidőelőtti, jóminőségű el­végzésével. Tehát egyetlen EFSz, egyet­len magángazdálkodó se maradjon el az őszi munkákkal. IDŐSZERŰ TENNIVALÓK: Az ősziek gyors, veszteségmentes betakarítása, ezek közül is elsősorban azoké, amelyek után őszi gabona kerül. Az őszi búza vetőágyának, talajelő­készítésének meggyorsítása. A vetéssel egyidöben a szabad foga­tok felhasználása a trágyázási terv teljesítése érdekében. Tavaszi vetésű növények első mun­kájának, az őszi mélyszántásnak elvég­zése. * Ne csak nyáron legyen jelszó a vesz­teségmentes betakarítás, hanem ősz­­sze! is. A kukoricaszár késedelmes be­takarítása hektáronként legkevesebb 1000 liter tej elvesztését jelenti. Az idejében betakarított napraforgószárat nagyszerűen lehet felhasználni ideigle­nes építkezésekhez, kerítésnek, stb. A cukorrépafej, a répalevél alkalmas a silótakarmány megjavítására. A JÓ VETŐMAGAGY a bő termés biztosítéka. Ahol eddig még nem vé­gezték el a mély vetőszántást, most már nincs idő a halogatásra. Minden traktor lehetőleg két váltásban végezze a vetőszántást: Száraz időjárás van, a talaj nem esik szét, a rögöket a szán­tás után azonnal hengerrel — lehető­leg gyűrüshengerrel — tárcsával he­lyes elmunkálni, mert a meghengere­­zett, kellően tömörített talaj az első kisebb eső hatására már porhanyós, jóminöségü lesz. A szántás után hen­gerrel, esetleg tárcsával, s kellő számú boronálással megfelelően üllepedett ve­tőmagágyat lehet készíteni. Semmi­esetre sem szaba"1 megtűrni, hogy a búza alá végzett szántás napokig rögö­sen, lezáratlanul heverjen, mert ez esetben napok múlva még a hengerrel sem lehet megfelelő minőségű mag­ágyat készíteni. Az EFSz-ek agronómusai, csoport­­vezetői úgy irányítsák a traktormun­kát, hogy az egyes munkafolyamatokat egymással keresztben végezzék. Ha minden gép a táblán egyirányban dol­gozik, növekszenek az osztóbarázdák, összevettetések, míg a szántásra ke­resztirányban végzett tárcsázás, henge­­rezés, kultivátorozás simává, egyenle­tes felületűvé teszi a talajt és előké­szíti a jó gépi aratásra. Nem szabad várni az esőre, mert a talajművelő eszközök helyes sorrend­ben végzett munkájával kielégítő mi­nőségű vetőágyat tudunk készíteni. A búza vetésénél még a sietős munka idején sem szabad megfeledkezni a vetőgép munkájának állandó ellenőrzé­séről, arról nem is beszélve, hogy csak tisztított és csak csávázott vetőmag kerüljön a földbe. A kereszt- és szűksoros vetés elő­nyös alkalmazása ma már nem kétsé­ges szövetkezeteinkben, mert hiszen a gyakorlati tapasztalat megmutatta, hogy hektáronként legkevesebb 3—4 mázsa többtermést lehet elérni. Éppen ezért a szövetkezetek most már a ta­valyinál még bátrabban, vagyis egész vetésterületükön kereszt- és szüksoro­­san vessenek. Száz hektár vetés eseté­ben 3—4 vagon gabonával lesz több termésük a szövetkezet hombárjában, amelyből azután emelhetik az 1 mun­kaegységre tervezett természetbeni já­randóságot. Ha kizárólag csak keresztsorosan ve­tünk, a jó munkaszervezéssel elérjük azt, hogy a szövetkezeti nagytáblákon ugyanaznap elvethetjük mind kereszt­­minc hosszirányban a vetőmagot. Végezzünk a nap minden órájában a rendes gazda gondosságával jó mi­nőségű munkát. Ennek eredménye a jövöévi termésbetakarításnál mutatko­zik meg majd igazán. A gondosan kezelt istállótrágya felhasználásával jelentősen növelhetjük termésátlagainkat 5 gyakorlati tudósok rájöttek, hogy az istállőtrágye használata mellett e­­gyes vegyi anyagok, műtrágyák hasz­nálatával kimagasló terméshozamot ér­hetünk el. így kezdtek főként nitro­génban, foszforsevban, káliumban és méezben gazdag műtrágyákat a talajba bedolgozni, aszerint, hogy a talajnak, illetve a növénynek mire van nagyobb szüksége. A Szovjetunióban Liszenko akadémi­kus vezetésével rátértek a szemcsés műtrágyák használatára. A komposzto­­sított istállótrágyát egyszerre adták a szükséges műtrágyával és így az ás­ványi -anyagok nagy veszteségét is ki­küszöbölték. Ugyancsak az ő nagy elődje Viljamsz tudós, a füves vetésforgó bevezetésére azért tért rá, mivel a pillangós virágú herefélék mélyen a talajba ékelődő nit­rogéngyűjtő gyökerei és a füvek gaz­dag bojtos gyökereinek elkorhadása után nagymennyiségű trágyaanyag, azaz humusz marad vissza a talajban. A fenti kísérletek azonban nem ele­gendőek az istállótrágya pótlására. Ott, ahol csak lehet, szaporítsuk az istálló­­trágyát. Csak a helyes istállótrágya­­kezelés és ennek jő felhasználása mel­lett érhetünk el jó eredményeket. Saj­nos, ebből úgy mennyiségre, mint mi­nőségre nézve, nagy a hiányunk, fő­leg Ďél-Szlovákia EFSz-eiben. Hiányoznak a korlátok a trágya tele­peink körül, melyek segítségével az iratainkkal való tiprást végezhetjük. Ez a jő trágyetelep egyik alapvető kö­vetelménye. Ott, ahol több kisebb istál­lóból nagvobb mennyiségű trágya áll rendelkezésünkre, ne rakjunk minden istálló végére egy kis rakást, mert a baromfiak elterítik, a szél és a nap ki­szárítja és végül csak egy szemétrekás marad belőle. Meg kell szervezni, hogy naponta, vagy kétnaponként minden istállóból egy helyre hordjuk, pár mé­ter magasra, földszigeteléssel össze­­tömörítjük. lqy a nyári száraz hóna­pokban még a tömörítés és taposás mellett vízzel meg is locsoljuk, hogy a trágya nyirkos legyen. A locsolást nem szabad permetezve végezni, sem magas sugáron fecskendezni, mint ahogy ezt általában szokták. Hanem úgy kell rá­folytatni a trágyatelepre a vizet, hogy ez kevés levegővel érintkezzék. így le­het azután a trágyatelepeken a trágya­levet is összegyűjteni, amivel lucer­náink, rétjeink és legelőink trágyázását elvégezhessük. Tehát legsürgősebb feladatunk, most az őszi trágyakihordás után, még a tél kezdete előtt megépíteni a jé istál­lótrágyetelepekei és fokozott gondot fordítani azok kezelésére. Műtrágyázással is csak ügy érhetünk el jó eredményt, ha elegendő humusz­­anyag van a talajban. Ha ez hiányzik, akkor nagyon sok esetben a műtrágyák nagyobbarányú használatával tápanyag­­egyoldalúság jön létre a talajban, ami a terméseredményt lerontja. Vegyünk példát a nagymegyeri állami gazdaság Üjmajor-i üzemegységétől, ahol szakszerűen kezelik a trágyát. A csilizredványi EFSz-ben Sidó egronő­­mus szintén nagy gondot fordít a trá­gyakezelésre. Van is jó termésered­mény. Ugyanitt Rekóce Laci brigádve­zető traktorosai ügyes szervezéssel a reggel kihordott trágyát már estére leszántják, majd a talajt lehengerezik és könnyű fogassal megfogasolják. így sem a szél, sem a nap nem tudja a trágyát kiszárítani. Csepy Zsigmond Az őszi csibék nevelése AZ ŐSZI CSIBÉK NEVELÉSÉNÉL nagy gondot kell fordítani az állatok gondozására. A gyengébb, késői kelésű csibék hajlamosak a különféle őszi megbetegedésekre, így különösen a ba­romfinátha szokott soraikban pusztítást végezni. Ezt úgy tudjuk megelőzni, hogy az állatok részére megfelelő elhe­lyezést biztosítunk és hűvös, esős idők­ben nem hagyjuk őket kint járni és bőrig ázni. * Természetes, hogyha zárt helyen tartjuk az állatokat, vitamin­­szükségletükről külön kell gondoskod­ni. Zöld eleséget, sárgarépát vagy ré­pát adjunk az állatoknak. Ezzel alejét vesszük, hogy túlzsúfoltság esetén fel­lépjen köztük a kannibálizmus néven ismert betegség, amikor a csirkék egy­más testrészeit kezdik kicsipegetni. Általában megállapítható, hogy az őszi csibeneveléssel érdemes és kifi­zetődő foglalkozni, ha a szükséges hely és kifutó rendelkezésre áll és ha az állatok megfelelő takarmányozásé és gondozása biztosítható. • A telelés a méhek életének legveszé­lyesebb időszaka A teleléstől függ, mi­lyen erősek lesznek a családok tavasz­szel, és hogyan fe,.lödnek fel a főhor­dásra. 40 éven keresztül Ukrajna különböző helyein egész sor megfigyelést végez­tünk a méhek telelésével kapcsolatban: Ezt a munkát főleg a kievi mezőgaz­dasági intézet méhészetében és az uk­rajnai gyümölcs- és szőlőtermesztő trösztnél folytattuk. A tröszt gazdasá­gaiban ez utóbbi tíz év alatt több mint 60 ezer méhcsalád telelt. Ez a sokéves tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy a telelés sikere főleg at­tól függ, helyesen készültünk-e fel ar­ra. Az anyák korának hatása a jó telelésre Annak tisztázására, milyen jelentő­ségű az anyák kora és minősége a csa­ládok őszi fejlődésére és telelésére, o­­lyan méhészeteket választottunk ki, amelyekben a családok minősége egy­forma volt, azok téli készlettel jól el voltak látva, a telelőhelyiségek egy­formák voltak, azonban az anyák kora különbözött, össze! megfigyeltük a Ha­sítás megszűnésének idejét a különbö­ző korú anyáknál, valamint azt is, hogy egy-egy anya hány lép fiasítást adott. Tavasszal ezekben a méhészetekben ellenőriztük, hogy mennyi méh hullt el télen, hogy hány anya pusztult el és milyen volt azok korszerinti megosz­lása. Fenti megfigyelések után ez egyes méhészetek valamennyi adatait az e­­nyák kora szerint csoportosítottuk. A begyűjtött adatokból megállapít­­bató, hogy az egyéves anyák ősszel e kétéveseknél 10, a hároméveseknél 17 nappal petéznek tovább; a fiatalenyás családoknál a Hasítás terjedelme is nagyobb. Azokban a méhészetekben, amelyek­ben az egyéves anyák arányszáma na­gyobb volt, a téli elhullás sokkal keve­sebb volt, mint azokban, amelyekben az anyák 2—3 évesek voltak. A téli veszteség nagysága nem­csak az anyák korától, hanem a dolgozóméhek korától is függ Az ukrán méhészeti kísérleti állomá­son Taranov G. F. által szerzett tapasz­talatok azt bizonyították, hogy fiatal méh tulajdonképpen alig hull el. Az el­pusztuló méhek túlnyomórészt öregek. Ezért azokban a méhészetekben, ame­lyekben több egyéves (idei) anya van, kevesebb a téli hulla. Végül a téli anyaveszteség is köz­vetlenül az anyák korától függ: egyé­ves anyáknál a téli veszteség 0.2 szá­zalék, kétéveseknél 2.9 százalék, há­roméveseknél 10 százalék volt. További megfigyelések azt bizonyí­tották, hogy főleg a pótanyabölceőből kelt, továbbá a mesterséges bölcsőkben álca áthelyezése el, vagy pároztatókban nevelt anyák pusztultak el. Ez valószí­nűleg azzal magyarázható, hogy a pót­­bölosőkben kelt anyák álcái, végül pe­dig a pároztatókban nevelt álcák nem kaptak elegendő magas tápértékű ele­delt, vagy megszakítások voltak táplál­kozásukban, és nem biztosították szá­mukra a kellő hőmérsékletet sem. Legtovább azok az anyák élnek, amelyeket erős családok nevel­tek a hordás idején A fentiekből látható, hogy az egyéves anyák a kétévesekhez, de főleg a há­romévesekhez viszonyítva, nagyon ked­vező hatással vannak a fiasítás őszi ki­terjesztésére és ezzel a téli elhullás csökkentésére; az egyéves anyák kö­zül télen igen kevés hull el, a kétéve­sek közül valamivel több, a hároméve­sek közül pedig a legtöbb. Ezenkívül az anyák pusztulása . függ nevelésük idejétől és módjától is. Ezért a méhé­szetben kétéveseknél nem idősebb, erős családoknál, hordás alatt nevelt anyák­nak kell lennie. Jó, ha tudják a méhészek A fészek rendezése: % A méhésznek egész éven keresztül a fészekből ki keli selejtezni, a rosszul felépített, görbe és heresejtes lépeket és helyettük a fészekbe zsemlyeszínű, szépen felépített kereteket rakni. A lé­pek fészekben! rendezésére végső ha­táridő a június és júliusi hónap. A lépek sorrendje: Először: a kaptár oldalfala mellett virágporos, másodszor, harmadszor, ne­gyedszer fiasításos lépek jönnek. Ezek után következnek a mézzel teli lépek. A téli fészekben okvetlenül kell, hogy legkedvesebb egy-két virágporos lép legyen, ha több, annál jobb. A téli ételem pótlása: A téli élelem pótlása csak akkor esz­közölhető, ha a fészket megszűkítettük annyi keretre, amennyin a méhek te­lelni fognak, mikor a fészekben lévő méz mennyiségét megállapítottuk és a fietsítás negyrészben már kikelt. A téli etetésre legalkalmasabb 0,5, 0,7 liter víz és 1 liter cukor. Ha kilogrammban számítunk, akkor 5 kilogramm cukor­ra 3—3 és fél kilogramm vizet veszünk. A szirupot a méheknek mindig lan­gyosan adjuk. A méhek a szörpöt meg­változtatják. Megsül ítik mint nektárt és a cukor egy részét a méz cukraihoz hasonlóvá, szőlőcukorrá és gyümölcs­cukorrá alakítják at. Nagy adagokban etessünk. Erős csa­lád 2 liter, gyengébb család pedig 1 liter szörpöt is felhord, ha a méhek jól hozzáférhetnek az etetőhöz.

Next

/
Thumbnails
Contents