Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-19 / 38. szám
1954. szeptember 19. Földműves _ AI ШАШ CA\7/iDAHAVC0lM ШЕИ*. Bukus bácsi büszke lehet fiaira Az öreg Bukus valamikor a fejezési préposti birtokon dolgozott és a sertésnevelésben elért sikereiről olyan híres volt, hogy a környékbeli sertéstenyésztéssel foglalkozó földművesek .főtanácsért mind hozzáfordultak, öt fiúgyermeke volt, akik állandóan ott sündörögtek-forogtak édesapjuk körűi és büszkék voltak arra hogy olyan sokan keresik fel édesapjukat és tanácsért hozzá fordulnak. Az élénkeszü gyermekek — akik maguk is meghallgatták a sok jő szaktanácsot — rövidesei. tisztába jöttek a sertéstenyésztés minden csínja-bínjával. Később, amikor az öt gyermek felcseperedett és édesapjuknak valami halaszthatatlan ügyben hazulról «1 kellett mennie — ők maguk gondoskodtak a sertésekről. Este pedig — amikor édesapjuk hazaérkezett — sorban kikérdezte fiait, hogyan végezték a reájuk bízott feladataikat. Ha jól végezték el a munkát, megdicsérte őket, de ha valami turpiságot követtek el ée rosszfát tettek a tűzre, elővette nedrágszijját és azzal osztogatta az igazságot. Ügylátszik az öreg Bukus értett a tapasztalatcsere átadásához, mert a gyermekei később oly híres sertésgondozókká váltak, mint akár édesapjuk. Hiába igyekezett azonban Bukus bácsi és hiába volt a környék legjobb sertésgondozőja, a régi társadalmi rendszer nem értékelte az ilyen dolgozókat. Mind az öt fiát mesterségre taníttatta és nem akarta, hogy fiai is az ő sorsára jussanak. Többévi szolgálat után ô maga is otthagyta a prépostságot és a második világháború befejezése után földosztás révén földhöz jutott és hosszú küzdelmes cselédsorsát levetve végre sajátján gazdálkodott. Az öreg Bukus csakhamar a falu legjobban gazdálkodó földművesei közé tartozott. Különösen a sertéstenyésztése jövedelmezett, amelyre nagy gondot fordított. Fiai megnősültek és valamennyien igyekvő mesteremberekké váltak. Közben az egész járásban nagy változások mentek végbe. A volt préposti birtokot átvette a kirá'yhelmeci állami gazdaság igazgatósága. A falvakban földmüvesszövetkezetek alakultak és a 6erté6tenyésztés újabb, soha nem látott fejlődésnek indult. Az újonnan alakult EFSz-ekben és állami gazdaságokban sok jó sertésgondozóra volt szükség. Az öreg Bukus szívesen visszament vojna a fejszési állami gazdaságba ser*t$Stjondozónálr, de közben az idők eljártak és lassan azt vette észre, hogy 80 éve felé közeledik. Ilyen korban pedig már nem nagyon lehet új vállalkozásokba bocsátkozni. Dömös elvtársat, a fejszési udvar vezetőjét jó emberismeretéről és kiváló munkaszervező képességéről ismerik. Amikor az udvarban bevezették a sertéstenyésztést, mindjárt ez öreg Bukusra és fiaira gondolt. Azt tudta, hogy az öreg már koránál fogva nem jöhet számításba, de ott van az öt fia, akik közül akármelyiket szívesen felfogadná. A legközelebbi alkalommal felkereste Bukus Antalt, akinek elmondotta szándékát: — Nem jönnél eü hozzánk sertésgondozónak — kérdezte a gondnok Antalt. Ugyanazon a helyen dolgoznál te is, mint annakidején édesapád. Igaz, hogy most már a gazdaság nem a prépo6tsághoz tartozik és nem is olyan keresetről van sző — tette hozzá az udvar vezetője. Antal nem sokáig gondolkodott. Az ajánlatot elfogadta. így került Antal, az öreg sertésetető fia a fejszési udvarba, ahol 60 anyasertést bíztak gondjaira. Dömös elvtárs jól számított és nem csalódott Bukus Antalban. Eddig főképpen a malacok elhullása nyugtalanította a gazdaság vezetőjét. A fiatal Bukus azonban erélyes kézzel rendet teremtett az udvarban. Ez a rend pedig i legnagyobb tisztaság bevezetéséből, a sertések rendszeres etetéséből és róluk va'ó gondoskodásból állott. Különösen nagy gondot fordított az anyadisznók ellésére. Már előre tudta, hogy melyik enyedisznó mikor fog elleni. Ilyenkor az ólat a szokottnál még jobban kitisztította és bő alomzásról gondoskodott. Főképpen arra ■ igyázott, hogy az anyadicznó a malacokat össze ne gyúrja. Antal még az édesapjától hallotta, hogy az enyedisznók ellés közben sokszor nagy ellési lázbe esnek és ilyenkor a disznó ezt sem tudja, mit csinál. Ilyenkor történik meg azután, hogy a malacokat összegyűrje. Tepasztalatbó! tudte, hogy egy körülbelül 200 kg-os enyadisznó egy esetben meges ellési lázában rádobta megát e gyenge malacokra és egyszerre nyolcat agyonnyomott. Bukus Antal jó munkája csakhamar meghozta a várva-várt eredményt. A gazdaság melacelhulláea eddig még soha «I nem ért szintre csökkent. Taoasztaiatait átadta az udvar többi sertésgondozőjának, aminek az lett a következménye, hogy 1954 augusztus havában, amikor legnagyobb volt a hőség és a tisztaságra még fokozottabb gondot kellett fordítani — a malachullás, mindössze 1.1 százalékot tett ki. Bukus Antal azonban nemcsak augusztusban dicsekedhetik ilyen eredménnyel. Ez év júliusában 0,7, júniusában 0,8, májusában 0,9, áprilisban pedig 1.2 százalékos volt a melacelhullás. — Sokan azt hiszik, hogy a disznó csak akkor érzi jól magát, ha minél nagyobb piszokban fekszik — mondja Bukus Antal. Sőt, akadnak még olyanok is, akik azt állítják, hogy azért disznó a disznó, mert szereti a piszkot. Természetes, ennek éppen az ellenkezője az igaz. Én minden másnap az ólakat kitisztítom és frissen almozok. Emlékszem arra, hogy édesapám, amikor még sertésgondozó vök, sokszor egész éjjelen át az istállóban tartózkodott és jelen volt minden enyadisznó ellésénél. Bukus Antal a továbbiakban elért eredményeiről és keresetéről beszélt. Ahogy mondja, volt egy anyadisznója, amely 16 malacot ellett. Magától értetődik, annyi malacot égy enyadisznó táplálni nem képes. Éppen ezért szétosztotta őket a többi anyadisznó között, ahol nem volt elég kismalac. Szorgalmas munkával mind a 16 malacot felnevelte. Nem mindig volt azonban ilyen szerencséje és néha bizony balul ütött ki az enyadisznó ellése. Erről Bukus Antal a következőket mondja: — Egy ízben a „Gyöngyi” nevű anyadisznóm ellésére került sor. Az anyadisznót magesfokú szülési láz lepte el és akárhogy is erőlködött, elleni nem tudott, Láttam, hogy itt azonnal közbe kell lépnem, mert máskülönben nemcsak a malacok, de maga az anyadisznó is elpusztul. Gyorsan cselekedtem, a malacokat darabonként kiszedtem belőle. Összesen 8 malacot szedtem ki, de ebből csak hármat sikerült megmenteni, a többi elpusztult. Az anyadisznót ez a rendkívüli nehéz ellés alaposan megviselte. Két hónapig pihent, nem hagytam bebúgatni. Amikor már teljesen meggyógyult és magához tért, bebúgattam és a következő ellesnél minden nehézség nélkül 10 egészséges malacot ellett, ezeket mind felneveltem. Kissé talán szokatlan, hogy minden anyadisznónak neve van. Bukus Antal azt állítja, hogy a nevek a disznók megkülönböztetése és nyilvántartásuk végett szükséaes. Akárhogy is áill a dolog, az anyadisznók elnevezése nem olyan egyszerű dolog, mintehogy az az első pillanatban látszik. Találjon ki valaki 60—70 olyan különböző nevet, emely pontosan ráillik az anyadisznóra. Bukus Antal bizonyára ezt is az apjától tanulta. Ha diszneiva! beszél, nevükön szólítja őket. — Ez a „Csinos” nevű anyadisznó például — mondja Bukus elvtárs a továbbiakban — a múlt évben 24 malacot az idén pedig 8 malacot hozott a világra. „Szőke” az idén már 8 malacot szült — mutat rá tényleg egy szőke disznóra. Birke" anyedisznóm 15-öt fiadzott. Tizet nála hagytam, ötot pedig más anyadisznóknál helyeztem el. A 60 anyadisznó közül csupán ezzel a Birke névvel sehogyse vagyok kibékülve. Megvallom őszintén, azt sem tudom, hogy ez a né mit jelent, de azt határozottan láttam, hogy amikor Bukus elvtárs ezt a „Birke” nevet kimondta, az egyik anyadisznó bizalmasan nagyot pillantott gazdájára. Bukus elvtárs a 60 anyesertés gondozását Körmendy Mihály társával vállalta. Körmendy ott lakik a gazdasági udvarban és munkájukat a legnagyobb egyetértésben végzik. Beszéd közben szó esik a keresetről is. Bukus és Körmendy sertésgondozók ez év augusztusában fejenként 2.200 koronát kerestek tisztán. Bukus elvtárs azonban rögtön hozzáteszi, hogy júliusban még nagyobb volt a jövedelmük. Ebben a hónapban 91 malacot adtak át 20 mázsa súlyban és ezért keresetük meghaladta a 2.500 koronát. Ilyen szép jövedelemért igazán érdemes dolgozni. Hol keresett valamikor egy sertésgondozó havonta 2.500 koronát tisztán. Tudja ezt a 80 éves Bukus bácsi is. Vasárnap, amikor a fiai meglátogatják őt, sok szó esik a sertésgondozásról. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy' Bukus bácsinak különösképpen mind az öt fia sertésgondozással foglalkozik. László fia a leleszi állami gazdaság neves sertésgondozója és semmiben sem marad e! édesapja mögött. János fia pedig olyan malacokat nevel a bolyi EFSz-ben, hogy a kulákok majd elsorvadnak az irigységtől. Vasárnap, amikor együtt van az egész család, az öreg Bukus sorban kérdezi fiait: — Hát te Antal mennyit kerestél a múlt hónapban? Kétezer koronán alul egyik fia sem számol be kevesebb jutalmazásról. Az öreg Bukus fiai még most is sokszor kérnek tanácsot édesapjuktól. — Az anyadisznók ellésére . a legnagyobb figyelmet szenteljétek — szokta mondani fiainak. A felületes sertésgondozók itt követik ©1 a legnagyobb hibát. Gondos munkával elejét lehet venni a malacelhullásnak. Ha az ellésre jól felkészültök — a siker nem marad el. Bukus bácsi büszke lehet fiaira. A kiráiyhelmeci járásban a Bukus családot mindenütt ismerik. Sertésnevelés terén ez ő szavuk döntő. Eredményes munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mim az a tény. hogy ahol a Bukus család gondozza a sertéseket, nincs is ott egy százaléknál nagyabb sertéselhullás. Csalogatják őket jobbra-balra, hívják őket a szövetkezet vezetői, hogy vegyék át a sertések gondozását. Az öreg Bukus fiai azonban nem azok az emberek, akik helyüket cserélgetik és még ma :s mindegyikük ott dolgozik, ahol megkezdték a sertések gondozását Bukus bácsi méltán büszke lehet fiaira, de büszkék lehetnek a fiűk is édesapjukra, aki ilyen jó sertésgondozókat nevelt belőlük. FÜRY JÓZSEF A kassai kerület gazdaságai a vetést szorgalmazzák A kassai kerület állami gazdaságai az öszirepce vetéstervének túlteljesítése után nagy lendülettel fogtak hozzá a talajelőkészítő munkákhoz és a vetés megkezdéséhez. Szeptember 10.ig csaknem minden (feziárpaveté. sünket elvégezték. Valamennyi gazdaság közül a királyhelmeciek vezetnek, akik alig maradnak el a tervek 100 százalékos teljesítésétől. Ebben a gazdaságban az Osziárpát mind szűksoro. san vetették, az egyes parcellákon pe. dig a keresztsoros vetést alkalmazták. Nincs a munkákban 'fennakadás a tornai gazdaságokban sem. Itt is elve. gezték az ősziárpa vetését és most a rozs vetéséhez fogtak hozzá. A gálszécsi állami gazdaságokban is pezsgő élet folyik. A dolgozók nagy gonddal végzik munkájukat. Ennek köszönheti! többek között, hogy összgazdasági mé. retben vetésterületük több mint egynegyed részét már bevetették. A mun. kák tovább folynak, süt az őszi termékek betakarítását is szorgalmazzák. Jól halad a munka a szenei gépállomáson A szenei gépállomás kerekes és her. nyótalpas traktorai a nyári munkák sikeres elvégzése után sem álltak meg. A gépállomás segítsége folytán egyre több szövetkezeti parcella ölt új színt magára. A járás, területén serényen folyik a talajelőkészítö munka. . A szenei traktorosok ezideig köze! 2000 hektáron végezték el a középszántást. Ezenkívül nagy segítséget nyújtottak a traktorosok a szövetkezeteknek a trágyahordásban is. A gépi segítség nemcsak a talajelükészítő munkálatokban mutatkozik meg, hanem a takarmányok kaszálásában és a silózás meggyorsításában is érezhető. A terv szerint arányosan osztották szét a szecskavágókat és a tráiktorállomás stabil motorjait. Ezek a gépek segédkeznek a silózásnál. Járási méretben augusztus végéig több mint 1500 tonna kiváló silótakarmányt készítettek. A járás szövetkezetei közül legjobban a szeneiek használják ki a gépek segítségét. Szeptember ele. léig csaknem 600 tonna silót készítettek. A gépállomás javítói és szerelői a nvári munkák alatt előforduló géphibákat sikeresen kijavították, sőt arra törekedtek, hogy az őszi munkákban minél több agregátot állíthassanak elő. Ezek szerint 41 agregát segíti elő a vetés gyors elvégzését, amelyeket főképpen a sürűsoros vetögépekre szereltek fel. Gábriska Mihály, a gépállomás fő. agronómusa a brigádagronómusok terveivel összhangban, pontos munkatérveket készített. — Az őszi munkáknál — mondotta a föagronómus az agrotechnikai határidők mellett végezzük el feladatainkat. Ezzel az a célunk. hogy szövetkezeteink termése a jövőre még gazdagabb legyen. A Nagy Októbert Szocialista Forradalom tiszteletére meggyorsítják az őszi munkákat Az eperjesi kerület állami gazdaságai jói folytatják az őszi talajelőkészítő és vetési munkálatokat. A gazdaságok dolgozói már a jövő évre is gondoltak, ezért aprólékosan megtárgyalták az 1955-ös termelési terveket. Különösen a takarmánytermelés kiszélesítését vették tervükbe, amit most az ősszel kezdenek megvalósítani. Ezideig is több mint 32 hektár repcét vetettek el, sőt az őszi takarmánykeverékekből még ennél is többet vetettek. A takarmánytermelés mellett az állami gazdaságok dolgozói nagy gondot fordítanak a kalászosok vetésére is. Az új módszerek egyre nagyobb tért hódítanak az egyes osztályokon. Ennek tudható be többek között, hogy az egész kerületben az őszi gabonanemüek 90 százalékát szűksoros módszerrel vetik el. Az idő sürget, a vetést nem lehet halogatni és a gazdaság traktorosai ennek tudatában végzik munkájukat. A talajelökészítésnél és a vetésnél egyaránt agregátokat alkalmaznak. így minden egyes gépet tökéletesen kihasználnak és lényegesen meggyorsítják a munkák elvégzését, Ez adott aztán alapot ahhoz, hogy a gazdaságok dolgozói és traktorosai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy a vetést szeptember végéig késedelem nélkül befejezik. Ennélfogva a munkák idejét csaknem húsz nappal lerövidítik. Jól haladnak a gazdaságok a kapásnövények betakarításában is. Uzovcén, Revistfán és Szobráncon a burgonya kiszedését siett tik. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a tavalyival szemben hektáronként 30 mázsával emelkedett a burgonya termelése. Jól fizet a rizs Bodrogszögön A bodrogszögi állami gazdaságon megkezdték a rizs aratását. A Kenzőfajtájú rizst 27 hektáron már le is aratták. A múlt évben a rizsföldeket megfertőzte az ú. n. Brusane betegség. Ennek következtében az átlagos hektárhozam csak 26.30 mázsa volt. Az idei gazdasági évben azonban Litavszký István érdeméből olyan ellenálló fajtájú rizst termesztettek a gazdaságon, amelynek hozamát 30—40 mázsára becsülik a tervezett 26.1 mázsa helyett. A legnagyobb termést az idén, vagyis 50—55 mázsát hektáronként a Kenzó és a Medzibrodi fajtából várnak. A jövőre vonatkozólag jólenne, ha teljesen kihagynák a Dunhan-Schali fajtájú rizs termesztését, amely az ötéves tapasztalatok alapján igen hajlamos a Brusonne betegségre. Amellett, hogy ez a fajta a meszes talajokat szereti, további nehézség a termesztésével kapcsolatban az, hogy a gépi aratása úgyszólván lehetetlen. Ugyanakkor a Kenzó-fajtájú rizst könnyen és jól lehet gépekkel aratni. Vegyük csak például a bodrogszögi gazdaság rizstermesztését. Itt nyolc óm alatt önkötözővel learatnak 2.88 hektárt. Szükséges ehhez 5—6 munkaerő. A betakarítása 92.12 koronába kerül. Ez annyit jelent, hogy 2.88 hektár rizs lófogatú marokszedö géppel való Maratásához három merokszedögép és tíz munkaerő szükséges. Egy hektár rizs marokszedőgéppel való learetásának költsége tehát 181.70 Kčs. A kéziaratáshoz 2.88 hektár rizsnél 98 ember munkája kell. Egy hektár aratási költsége tehát 832 koronát tesz ki. A gépi és a kéziaratás közti különbség tehát 739.88 Kčs. Könnyű kiszámítani, hogy 100 hektár Maratásánál a gazdaság 73.988 koronát takarít meg. Szemléltetően láthatjuk tehát, hogy a rizstermesztésnél a jövőben a Kenzó és a medzibrodi-fejte keresztezésére kell összpontosítanunk figyelmünket, melynek termesztésénél, amint az eddigi tapasztalataink bizonyítják, megvannak az előfeltételei annak, hogy egyre magasabb hozamot érjynk el a termelési költségek csökkentése mellett. Leukanics Pál, mérnök Kassa Létesítsenek el árusítóhelyet a fejszési udvarban A kiráiyhelmeci állami gazdasághoz tartozó fejszési udvarban még a mai napig sincsen elárusítóhely, ahol a dolgozók a legszükségesebb élelmiszereiket beszerezhetnék. Még kenyérért is a szomszédos Királyhelmecre járnak, amely kétésfél kilométerre fekszik az udvartól. A dolgozók feleségei naponta 2—3 órát is kénytelenek bevásárlással eltölteni. Mennyivel egyszerűbb volna, ha az állami gazdaság vezetői az udvarban elárusítóhelyet szerveznének. Hiszen nem több mint 45—50 család ellátásáról van szó. Ezenkívül számolni kell még az idénymunkások szükségletével is, úgyhogy kb. összesen 350 ember nélkülözi a helyben: bevásárlás előnyeit. A dolgozók kérésükkel már több ízben fordultak a vezetőséghez, valamint ez illetékes szervekhez, de eddig még semmi intézkedés nem történt. A múlt héten csütörtökön 4 gazdasági udvarban lakó asszony, Koleszár Ferencné. Vörös Józsefné, Homyák Ferencné és Kovács Jánosné súlyos terheket cipeltek lakóhelyükre. — Bevásárlás helyett inkább a cukorrépával dolgoznánk, mennyivel hasznosabb munkát végeznénk ezzel — jegyezte meg nagyon találóan ez egyik elkeseredett asszony. Az elárusítóhely megszervezése a fejszési gazdasági dolgozók halaszthatatlan ügye. Tegyenek meg tehát az illetékesek minden tólük telhetőt az elárusítóhely létesítése érdekében, hogy ne kelljen 45 családnak télen-nyáron naponta 2—3 órát bevásárlás miatt gyalogolnia és ezzel fölöslegesen elpocsékoltok azt az időt, amelyet sokkal hasznosabb célokra fordíthatnának. Az új fizetési rendszer emeli a termést és a dolgozók keresetét Csaknem öt hónap telt el azóta, hogy az állami gazdaságok műszaki és adminisztratív dolgozói részére új fizetési, prémium rendszert léptettek életbe. Ez az eljárás nagy részben pótolta az eddigi fizetési rendszer hiányossságait. Az új fizetési rendszer a tervek teljesítésén alapszik. Az új fizetési és jutalmazási rendszer már sok állami gazdaságban szüntette meg az egyenlősdi elv szerinti jutalmazást. Minden állami gazdaság dolgozója, legyen az a termelés irányítója vagy közvetlen résztvevője, érdem szerint, a termelés emelkedése arányában részesül jutalmazásban. A mezőgazdasági termelés két-három éven belüli lényeges emeléséről szóló határozatok arra intik állami gazdaságunk dolgozóit, hogy még ez év végéig, 1954 december 31-ig minden egyes részlegen érvényesítsék az új jutalmazási rendszer . Az új jutalmazási rendszer lényege mindenekelőtt abban rejlik, hogy a termelés fokozásával lehetővé teszi minden egyes dolgozónak a magasabb jutalom elérését. Ugyanakkor az állami gazdaságok szakembereit, növénytermesztési csoportvezetőit, a zootechnikusokat arra serkenti, hogy a haladó módszerek életbeléptetésével még nagyobb eredményeket érjenek el a termelés minden szakaszán. Ezenkívül nagy kihatással van az adminisztratív erők, mint a könyvelő stb. fizetésének emelésére abban az esetben, ha munkájukban olyképpen járnak el, hogy késedelem nélkül vezetik a gazdaság Írásbeli jelentéseit. Bár még nincsenek széleskörű tapasztalataink az új jutalmazási rendszerrel kapcsolatban mégis elmondhatjuk, hogy azokon a helyeken, ahol bevezették a dolgozók nagy megelégedését váltotta ki. Országos méretben ázállami gazdaságok több, mint egy negyede az új jutalmazási rendszer alapján fizeti dolgozóit. A nánai állami gazdasághoz tartozó csenkei részlegen például a nyári munkák alatt, tehát július hónaptól fogva érvényesítik az új fizetési rendszert. És ez meglátszott már az aratási és cséplési munkák idejében való elvégzésében, sőt az állattenyésztésben is szép eredmények elérésére serkentette a dolgozókat. Példájukon a többi gazdaságok is okulhatnának és arra törekedjenek, hogy részlegükben is mielőbb rátérjenek az új fizetési rendszer alkalmazására. Kérjük állami gazdaságaink dolgozóit, olvasóinkat, írják meg az új jutalmazási rendszerrel kapcsolatos észrevételeiket, miképpen emelkedett a termelés és ugyanakkor a tervek teljesítése arányában, milyen jutalomban részesültek. Ezenkívül írjanak bátran a hiányosságokról is, mert csak igy tudjuk megszüntetni az előforduló akadályokat és az esetleges félreértéseket. Rovatunkban ezentúl fokozatosan közöljük az új jutalmazási rendszert érintő fontos kérdéseket és a rendeleteket.
