Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-19 / 38. szám
1954. szeptember 19. földműves s Sajtónk a szocialista haza építésének segítő fegyvere! Népünk szolgálatában ... JULIUS FUCSIK Minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a csehszlovák sajtó napját. E napon szeretettel emlékezünk meg a dolgozó nép érdekeit szolgáló sajtónk dicső elődeiről; a Rudé Právo-ról, mely harmincnégy évvel ezelőtt jelent meg először, továbbá a Pravda Chudoby-ról. a Munkás-ról, a Magyar Nap-ról stb. Ezek a lapok a burzsoá-demokratikus csehszlovák köztársaság idején mindig az elnyomottak, kizsákmányoltak, munkások és parasztok harcos hangjának tolmácsolói, segítőtársai voltak. A munkások és parasztok érdekeiért, a rothadt kapitalista társadalmi rendszer megdöntéséért, szorosan a tömegre támaszkodva harcoltak. Hasábjaikon forradalmi hangú felhívások jelentek meg, amelyek előkészítették a dolgozókat a harci kezdeményezések: tüntetések, bérkövetelések, sztrájkok megvalósítására. Rettegtek is az urak a kommunista sajtótól, mert hatalmas tömegeket sorakoztatott az a párt mögé. Éppen ezért a burzsoázia mindent megtett annak érdekében, hogy a munkások és parasztok sajtóját elhallgattassa, guzsbakösse. A cenzúra sokszor hatalmas fehér foltokkal engedélyezte csak a lapok kiadását. De a burzsoázia ezzel sem érte el célját. A tömegek bíztak sajtójukban, mert mindig az igazat írta s tudták, mgy a párt és harcos lapjai által matatott utat követve szabadulhatnak meg az éhségtől, a kizsákmányolástól. A haladó irányzatot képviselő forradalmi munkás-sajtó fenntartása ezekben az időkben nagy anyagi nehézségekkel és kockázattal járt, különösen pedig a gyászos emlékű müncheni egyezmény megkötése után. De a népet szerető, néphez hű szerkesztők és lapterjesztők ezt a nagy kockázatot is vállalták, csakhogy a párt harcra buzdító szava eljuthasson a sajtón keresztül a legtávolabbi -városokba, falvakba és tanyákra is. A burzsoá rendszer kopói által üldözve is teljesítették nemes hivatásukat. A forradalmi sajtó fenntartásával járó küzdelem a párttól áldozatokat követelt. E kitartó harc és küzdelem közepette halt mártírhalált Július Fucsík is, a sajtómunkás a párt katonája és egész népünk példaképe. S mit tett a burzsoázia sajtója? A sárguló hasábokon szovjetellenes uszítás, a munkásosztály és a parasztság gyűlöletére nevelő cikkek, népbutító „szenzációk”, lépten-nyomon, csaknem minden számban betörésről, gyilkosságról szóló otromba cikkek. Mindezek azt a célt szolgálták, hogy eltereljék a tömegek figyelmét a valódi helyzetről: a nyomorról, a munkanélküliségről, az égbekiáltó igazságtalanságokról. Céljuk az volt, hogy egyenetlenséget, megnemértést szítsanak, éket verjenek az elnyomott osztályok közé, megbontsák a harcban kovácsolódó munkás-paraszt szövetséget. Megkérdezhetjük, vájjon melyik burzsoá lap emelt szót a kisparasztok vagyonkájának dobraütése ellen? Egyik sem. A végrehajtó a kisparasztok réme volt. Egyedül a munkásság és a parasztság forradalmi sajtója emelte fel tiltakozó szavát a parasztokat kifosztó, koldusbotra juttató végrehajtási rendeletek ellen. A sajtó nagy munkát i végzett abban, hogy a paraszti tömegek már akkor felismerték, hogy nyo- : masztó helyzetükül csak az segít, ha csatlakozik a munkásosztályhoz. A pártsajtó felhívásai ezért találtak nagy visszhangra a parasztság soraiban is. A felszabadulás után — 1945-tő! — sajtónk új utakra lépett. Harci feladata részben megváltozott, de csöppet sem lett könnyebb, sőt még felelősségteljesebbé váll A háború nyomainak eltávolítására, az ország újjáépítésére szervezte és mozgósította a dolgozókat. A Szovjetunió és a szocialista harc iránti szeretetre politikai tisztánlátásra, éberségre. az osztályellenség felismerésére és aknamunkájának leleplezésére tanította a tömegeket Nagy szükség volt e nevelő munkájára, hiszen a Szovjet Hadsereg bátor katonái elől megfutamodott gyárosok, földbirtokosok a határokon túlról ' ujtogatták az ittrekedt reakciósokat, melyeknek gyülevész csoportjai minden módon nehézségeket akartak okozni a szocializmus építésében és arra törekedtek, hogy visszaállítsák a gyűlölt kapitalista rendszert. Harcos sajtónknak nagy szerepe volt abban, hogy a reakciós klikkek igazi arcát felismerte doin'1/о népünk. Része volt abban is, hogy a párt vezette munkásosztályunk 1948 februárjában lerázta a népellenes, burzsoá elemeket s hogy ettől kezdve rohamos fejlődésnek indult hazánkban a szocializmus építése. Ezerkilencszáznegyvennyolc februárja fontos határkövet jelent tehát egész népünk, közte a magyar dolgozók életében is. Ettől a fontos batáridőtől kezdve kapcsolódhattak be ők is ’gazán a közös, boldog szocialista haza építésébe. Hogy ez az építő munkájuk hatásos legyen, hogy saját nyelvükön fejleszthessék tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúrájukat, megjelentek az első magyarnyelvű sajtótermékek is. Gondoljunk csak vissza, milyen lelkesedéssel és örömmel fogadták a magyar dolgozók az Üj Szót, Csehszlovákia Kommunista Pártjának magyarnyelvű napilapját, majd később fiatalságunk az Oj Ifjúságot, asszonyaink a Dolgozó Nőt, s a többi egymásután megjelenő lapokat. Magyar dolgozó parasztságunk is saját nyelvén olvashatja sajtóját, a Szabad Földművest, a Szövetkezeti Termelést. A mezőgazdasági sajtónak fejlődésünk jelenlegi szakaszán bizony nagyon fontos szerep jut. А X. pártkongreszszus, dolgozó népünk életszínvonalának fokozottabb emelése érdekében nagy feladatokat tűzött ki mezőgazdaságunk elé. A mezőgazdasági sajtónak most az a feladata, jogy mozgósítsa dolgozó parasztságunkat a nagy célkitűzések teljesítésére, a szocialista falu mielőbbi kiépítésére. Most, amikor szocialista sajtónkat ünnepeljük jó, ha kritikailag egy pillantást vetünk arra hogyan teljesíti a mezőgazdasági "ajtó, s ez esetben a Szabad Földműves fontos és nemes küldetését. Itt else sorban is az olvasókkal, a földműves tömegekkel való kapcsolaton keresztül kell megítélni a lap munkáját, fejlődését. Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy sokat kell lapunknak fejlődnie még, hogy dolgozó parasztságunknak minden téren teljes mértékben megadja azt, amit sajtójától elvár. Mégis vannak bizonyos eredmények, amelyekről büszkén beszélhetünk. Naponta érkeznek szerkesztőségünkbe olvasóink levelei. Ezek a levelek visszatükrözik újjászülető falvaink életét, földműveseink harcát és munkáját a szebb, gazdagabb jövőért. A Szabad Földműves szívesen helyt ad ezeknek a leveleknek. De érkeznek olvasóinktól olyan levelek is, amelyekben ügyes-bajos dolgaikban tanácsot kérnek. Örömmel fogadja a szerkesztőség ezeket a leveleket is és szívesen válaszol minden egyes kérdésre. A legjobban talán mégis azoknak a leveleknek örülünk, amelyek konkrétan bírálják munkánkat és javaslatokat adnak arra, hogy melyik szakaszon kellene javítanunk. Olvasóink és levelezőink élénk érdeklődése arról tanúskodik, hogy a sajtót sajátjuknak érzik s részt kémek annak szerkesztésében is. Ez lenne tehát az a konkrét pozitív eredmény, amelyet —, amikor örömmel elkönyvelünk, — arra késztet bennünket, hogy a tömegekkel való kapcsolatot még jobban kiépítsük, még jobban írjunk azokról a problémákról, amelyek falvainkban napirenden vannak, s amelyek olvasótáborunkat a legjobban érdeklik. Megmondhatjuk azt is, hony munkánk távolról sem lenne eredményes levelezőink segítsége nélkül. A X. pártkongresszus még folyamatban volt, anvkor levelezőink már is beszámoltak arról, hogy olvasták Široký elvtárs beszédét, s hogy milyen tapasztalatokat szűrtek le belője. Sőt még azt is megírták, 1 ogy szövetkezetükben, vagy községükben hogyan lenne a legcélszerűbb újult erővel munkához látni, hogy a mindannyiunk érdekét szolgáló kongresszusi irányelveket mielőbb valóra válthassuk. Megérkezett az ilyen levél Csúzról, Papp Jolán és Esek József levelezőinktől, Bölcső Páltól Losoncról, Posvanc Bélátót Kispakáról és még számos más levelezőnktől. Ez azt is mutatja, hogy levelezőink politikai téren is fejlődnek és fontos támaszai lapunknak, mégpedig olyan támaszai, amelyekből új szerkesztőket nevelhetünk. (Itt jegyezzük meg azt is, hogy a Szabad Földműves szerkesztőinek túlnyomó része a levelezők soraiból került ki.) Nem lenne azonban helyes, ha levelezőink munkájához kritikailag nem szólnánk hozzá. Tapasztalataink azt mutatják, hogy levelezőink szívesebben írnak a pozitív eredményekről és bizony nehezen nyúlnak hozzá azokhoz a problémákhoz, ahol kritizálni kell. így például az osztályharc kérdéséhez csak általában szólnak hozzá levelezőink. Ahol az osztályellenség konkrét leleplezéséről lenn? szó, sajtios ritkaszámba megy az ilyen eset. Nyúljanak tehát levelezőink Köpönczei Lajos 'polysági levelezőnkhöz hasonlóan bátran a kritika fegyveréhez. Nincs mitől tartaniok, mert ezekben a kérdésekben is mögöttük áll a párt, mögöttük áll egész dolgozó népünk. Hogy az egészséges kritika, milyen hatásos fegyver, arról lépten nyomon meggyőződhetünk, legyen az az osztályharc terén, vagy akár szövetkezeteink gazdálkodásában, vagy másutt. Csak egy példát hozunk fel. A múltban munkatársunk meglátogatta az országos viszonylatban is nagyon jónak ismert, pálóci szövetkezetét. Itt azzal dicsekedtek az elvtársak, hogy bevezették Malinyina módszerét. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy ennek a kiváló hazafi, író, újságíró, kultúrmunkás Július Fucsík Prága egyik ipari nenegyedében, Smichovban született 1903. február 23-án. Apja vasmunkás volt a prágai Ringhoffer-gyárban. Résztvett a munkás-kultúrmozgalomban, mint énekes. Julicsek megtanulta tőle azt, hogy a töke ellen minden eszközzel harcolni kell, hogy ebben a harcban a kultúra Is éles fegyver. Amit apjától megtanult, arra milliókat és milliókat tanított meg. Nagyon fiatalon kezdett írni: mint iskolásgyerek már diáklapot szerkesztett. Később, amikor félelmetesen nehéz viszonyok között kellett lapot szerkesztenie — harcostársai így mesélik — örömmel vállalta és könnyen végezte a legnehezebb, a legveszedelmesebb munkát is. Harcos volt a legjobbak közül. Férfi korában is életreéhe.s ifjú volt. Izmos és hajlékony sportember, a legvidámabb tréfacsináló, kitűnő énekes, nagyszerű táncos, fáradhatatlan anekdótázó. Alapos tudását sohasem fitogtatta, egyszerűen beszélt, a nép nyelvén. Biztos ítélőképessége volt. Az újságírást tartotta a legnagyszerűbb mesterségnek. Ügy érezte, hogy tollával tehet legtöbbet a népért. Tolla valóban fegyver, a párt éles fegyvere volt. A népdalok és népmesék csábították az irodalom felé: az újságírói tapasztalatait, mint író használta fel. Később gazdag tapasztalatai hotalmas értékké váltak a nép antifasiszta harcában vezetőhelyen részvevő Július Fucsík kezében Többször beutazta a Szovjetuniót. Megismerkedett a legjobb szovjet írókkal, meglátogatta a szocialista építés első hatalmas müveit, megismerkedett a munkások és kolhozparasztok életével, a Szovjet Hadsereggel. Megtanulta, hogy minden ember, aki szereti népét, az szereti a Szovjetuniót is, és aki szabadságot akar és igazi életet, annak a Szovjetunióval kell tanulnia és a Szovjetunióval kell menetelnie. Amikor először volt a Szovjetunióban, Moszkvában az első este megltáogatta a Vörös-Teret. Megállóit Lenin mauzóleuma előtt, a Kreml fölött úszó lángolóan vörös zászló alatt. — Itt a világ közepe! — kiáltotta. Mindhalálig tudta, ml az, amit a Vörös- Tér fejez ki és hirdet: minden dolgozó ember jogát az életre és szabadságra, s minden igaz ember kötelességét, Az Délután van... Itt a póstahordás ideje. A jánoki postás nem tizedeli a házakat. .. mindenhová betér. A S60 lelket számlaló községben 122-en járatnak tizenháromféle újságot■ Ezek közül egyik legelterjedtebb és legolvasottabb lap a „Szabad Földműves” : összesen negyvenöt előfizetője van. Mar us csák István traktoros, aki e lap megjelenése óta előfizető és olvasó, így beszél róla: — Szeretem ezt az újságot, mert megtalálom benne a nekemvalót. A „Traktorán omások hírei” rovatban olvastam először a kereszt- és szűksoros vetésről, a traktorosok munkaversenyéről, a gépcsoportok alkalmazásáról, stb. Mindennapi munkámra serkentőleg hatnak az ilyenféle cikkek. Arra törekszem, hogy még az újságokban közölt eredményeket is túlhaladjam. Stromp József EFSz.elnök — aki levelezője is lapunknak — lelkendezve mondja, s közben a kezében ’evő újság cikkeire mutat: — Ilyen tárgyú írásokat szeretek olvasni, mint például ezek: „Gazdag jutalmazás a garamkereszti EFSz-ben” vagy a másik: „Megkezdték a rizsara. fást", stb a módszernek csak az egyik részét, vagyis a tőgymasszázst és a háromszori fejést vezették be, de az egyedi takarmányozásról megfeledkeztek. Ezért kétszer is megkritizáltuk a szövetkezetei. Az első kritika nem segített. Másodszorra azonban mégis csak megértették, hogy teljes eredményt csak akkor várhatnak az új módszertől, ha azt következetesen alkalmazzák. Eszerint cselekedhettek tehát. Az eredmény pedig nem maradt el, annál is inkább, hogy kritikánk alapján megszüntették az egybefejést is és bevezették a pótjutalmazást. Ma a pálóci szövetkezet hálával gondol vissza erre a kritikára, mint ahogy számos más szövetkezet, vagy traktorállomás és állami gazdaság is, amelyeket bíráltunk — belátta, hogy a kritika segít. Még egy.-két kritikai szót saját munkánkkal kapcsolatban is. Lapunk szerhogy harcoljon a szabadságért és a jövőért. ♦ Mint író azok közé tartozott, akiket a már erőser hanyatló polgári „nagyirodalom” üresen kongó szavú, de annál önteltebb képviselői „csak” újságírónak minősítettek és igyekeztek lenézni. Ezeknek a „nagy íróknak” a halhatatlanságra szánt írásait elsöpörte és elfeledtette két évtized. Fucsík müve pedig érni fog évszázadok múlva is. A német fasiszták fegyházában írott utolsó könyve, nehéz börtönhónapjainak krónikája, amelynek címe magya-J. Fučík 1936-ban, a Szovjetunióban készült fényképe rul: „Üzenet az élőknek”, évszázadokon át hirdetni fogja a kommunista társadalom boldog embereinek, hogy milyen tiszta, bátor, megtörhetetlen erejű volt a világforradalom korszakának harcos kommunistája, milyen bátran nézett a jövőbe és milyen biztosan harcolt az emberiség jövendőjéért. Ez a vérrel írott könyv nem a szenvedések könyve, hanem a minden szenvedést legyőző kommunista meggyőződése. Több millió ember olvassa Fucsík „Üzenet az élőknek” című könyvét 56 nyelven, a háború és az imperializmus elleni küzdelem mai harcosai. Börtönben írott könyve csak azután jelent meg, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát. Koreákesztésénél gyakran beleesünk abba a hibába, hogy nem mentünk a dolgok mélyére. Sokszor megelégedtünk az események megállapításával, de nem kerestük a dolgok gyökereit. Megírtuk például, hogy valamelyik állami gazdaság magas hektárhozamot ért el, de arról nem írtunk minden esetben, hogy milyen módszerrel jutottak hozzá a jó eredményhez, hogy abból másutt is tanuljanak. Ezen a téren is meg , kell javítanunk munkánkat, s azt hisszük, hogy ezzel olvasóink is teljes mértékben egyetértenek. Természetesen van még sok más javítanivalónk is. Épúgy, mint a termelésben dolgozó parasztságunk, úgy szerkesztőségünk is arra törekszik, hogy a fennálló hibákat mielőbb kiküszöbölje. Ehhez azonban szükséges olvasóink segítsége. Azt ősz és tél folyamán tervbevett sajtóbeszélgetéseinban, Vietnamban, Kínában a néphadsereg katonáinak egyik legkedvesebb könyve. Mindnyájan erőt merítenek belőle a harchoz és megacélozza jellemüket, hogy méltók legyenek ehhoz a nagy küldetéshez, amelyet kitűztek maguk elé. ♦ 1942 áprílis 24-én a német Gestapo letartóztatta Fucsíkot. A pártba befurakodott árulók, Slánský pecérei juttatják hóhérkézre. Tizenhat hónapon át kínozták. Vallomástételre, árulásra akarták rákényszeríteni. Minden csontját összetörték, de az akaratát, hitét, meggyőződését nem tudták megtörni. Már nem bírt lábraállni, már csak suttogva beszélt, de minden szava, minden mozdulata tiltakozás volt a fasiszta barbárság, az imperializmus szovjetjétellenes háborúja ellen. Minden suttogó szava messzehangzó kiáltás volt, betöltötte a börtönt, erőt öntött a börtönben szenvedő hazafiak leikébe és erőt sugárzott ezer börtönfalon keresztül. 1943. szeptember 8-án reggel a berlini Plötzensee-fogházból náci gyilkosok kísérték a vesztőhelyre Július Fucsíkot. Menet közben az Internacioanálét énekelte. Nem egyedül énekelt: a foglyok, akik meghallották a proletárhimnusz dallamát, együtt énekeltek vele. Ezen a napon végződött be a fasizmus ellen, a szabadságért harcrakelt hatalmas hadsereg egyik hősének élete. E harcban Fucsík nem keresett személyi dicsőséget és nem kérkedett hősiességével. De éppen azért, mert a párthoz és a néphez hű, forradalmi harcos típusa és példaképe volt, az igazi hősiesség jelképévé vált. Ö maga írta egyszer: „Hős az az ember, aki döntő pillanatban kész mindent odaadni azért, hogy úgy cselekedhessék, ahogy an azt az emberi társadalom érdeke megkívánja.” Fucsík az utolsó betűig teljesítette lelküsmeretének ezt a parancsát. Fucsík alakjában azonban még va’amit találunk, ami több, mint a kötelességtudat és a harci feladathoz való hűség: igazi lángolást a proletariátus ügyéért és a szabadságért vívott harcáért, nagy szeretetet az emberek, gz élet iránt. Példája ezért világító fáklya minden ember előtt, aki szereti az életet, jobbá és szebbé akarja tenni azt. • • • szóló elbeszélésre. Amikor elolvastam, úgy éreztem, hogy felfrissültem, nem éreztem semmi fáradságot. Olyan munkakedvem támadt, hogy akár abban a pillanatban munkához láttam volna. * * * A tornai nyolcéves iskola egyik osztályának tanulói egyhangúan, szin. te kórusban zengték: — Több verset, több elbeszélést közöljön a „Szabad Földműves”. Ne ‘fa. ledkezzen meg az iskolai Micsurinkörök munkájáról sem. * * * — Sportkedvelő vagyok — mondja Farkas Irén, áji kislány — szeret, ném, ha az újság többet írna a vidék sportjáról. * * # Lapunk olvasóinak megjegyzéseit és kívánságait örömmel vesszük. Arra fogunk törekedni, hogy kezükbe még magasabb színvonalú, még harcosabb lapot adjunk. Túróczi traktorosnak és a többi olvasó kérésének is készséggel teszünk eleget. Farkas Irénnek azt válaszoljuk, hogy írjon a községében lefolyó sporteseményekről. Ezzel sportrovatunkat segíti még értékesebbé, még változatosabbá kifejleszteni. CSURILLA J. ken, amelyeket különböző falvakban, EFSz-ekben, traktorállomásainkon és állami gazdaságokon fogunk megtartani minden bizonnyal módunkban lesz sok értékes bírálatot és javaslatot szereznünk munkánk megjavításával kapcsolatban. De még ezelőtt várjuk olvasóink segítségét azzal, hogy megírják észrevételeiket, kívánságaikat. Magángazdáink is vegyenek bátran tollat kezükbe, s Bújna Lajos, kürti és Kara Márton, kőhídgyarmati magángazdák példáját követve írjanak munkájukról, nehézségeikről, javaslataikról, hiszen a Szabad Földműves az ő lapjuk is. Ez az útja annak, hogy a Szabad Földműves szerkesztői olyan lapot adjanak dolgozó parasztságunk kezébe, amilyent az tőlük, a népből kikerült és a népért dolgozó újságíróktól elvár. • (Ко—Hi) — Úgy látom, a munkacsoportvezetők leginkább a szakrovatot bújják, mert szaktanácsot, útmutatást találnak benne munkájukhoz, E lapon keresztül ismerték fel á kukorica négyzetes vetésének fontosságát és előnyösségét. Az egyik csoportvezető: Molnár László azonban megmakacsolta magát. Nem... és nem... ü nem veti el négyzete, sen a kukoricát. S mi az eredmény? .... az, hogy' annak ellenére, hogy a csoport-tagok igyekeztek a munkában, az ö táblájukon jóval kevesebb kukoricatermés Ígérkezik, mint azon csoportokén, amelyek négyzetesen vetettek. — Nagyon megszerettem a ,.Szabad Földműves" -t — mondja Túróczi Béni, traktoros. — Októberben bevonulok katonának, tehát arra kérném a szerkesztőséget, hogy az újságot küldjék majd utánam. Polc István traktoros eképpen vélekedik: — Egy alkalommal a munkából fáradtan tértem haza. Otthon kezembe került a .,Szabad Földműves" legfrissebb száma. Az a szokásom, hogy először átlapozom, majd utána, fogok hozzá az olvasáshoz. Lapozás közben nhnkkantam eoy zselízv' traktorosról
