Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-11 / 28. szám
2 1954. július И. Лаоса Földműves A CsKP X. kongresszusa határozatai teljesítésének biztosítása Szlovákiában Karol Bacílek elvtársnak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1954. július 2-án tartott teljes ülésén elhangzott beszédéből Tisztelt elvtársak! Szlovákia • Kommunista Pártja Központi Bizottsága partunk, Csehszlovákia dicső Kommu nista Pártja X. kongresszusa után ma első al kálómmal ül össze. Mai tárgyalásunk feladata, nogy a kongresszuson hozott nagyjelentőségű határozatok teljesítése szellemében és keretében a kongresszuson kitűzött feladatokat konkréten alkalmazzuk Szlovákia viszonyaira és a pártszervezetek, a -szlovákiai nemzeti szervek útján kezdeményezően biztosítsuk teljesítésüket. A kerületi és járási pártbizottságok, valamint az alapszervezetek túlnyomó többsége már megtárgyalta a kongresszus határozatait Már megtartották az üzemi és nyilvános gyűléseket, amelyeken a dolgozók széles tömegeinek megmagyarázták a kongresszus jelentőségét. Az elhangzott beszámolókkal kapcsolatban megindult vita értékes volt, a felszólalók túl nyotpó többség helyesen értelmezte a hatá rozatok tartalmát és jelentőségét és munkahelyéről, vagy a szövetkezetéből vett konkrét példákkal rámutatott arra. mit jelentenek a határozatok gyakorlati munkájukban. ' Már a kongresszus előkészítése sqrán a pártszervezetek aktivitásának fokozása és munkájának megjavítása következtében széleskörű szocialista munkaverseny fejlődött ki, amelyben tízezerszámra vettek részt a dolgozók. A CSKP X. kongresszusának tiszteletére meg közelítőleg 104 ezer egvéni, 46,500 kollektiv és 2 530 üzemi kötelezettségvállalást tettek, összesen 456 millió 580 ezer korona értékben. A dolgozók vállalásai világosan bizonyítják szeretetüket , és odaadásukat Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt és azt az elszántságukat, hogv tovább haladnak а X. kongreszszus kitűzte úton. Bacílek elvtárs utalt Novotný elvtársnak a CsKP X. kongresszusán mondott beszámolójára: ' Az egyénileg gazdálkodó, belépve az EFSz-be, a felaprózott, elmaradt és szétforgácsolt kistermelésről áttér a szocialista nagytermelésre, amelyet az egyesített nagyszövetkezeti földeken végzett munka magasabb termelékenysége és fokozott gépesítés jellemez. Az emberi kéz munkájának helvét a gépek munkája váltja fel, egyre nagyobb mértékben nyernek alkalmazást a Jdilönböző műtrágyák és változik a dolgóftfk viszonya ' a közös gazdálkodáshoz is. , , Országos méretben a községek 47 százalékában alakult egységes földművesszövetkezet, amelyek az egész mezőgazdasági termőterület 33 százalékát művelik meg, az állami gazdaságokat is bele számítva, tehát a termőterületnek összesen 43 százaléka van a szocialista szektor kezében. Ma már az állam szükségleteit szótgáló beadások nagyobb része a szocialista" szektorból ered. A 'zocialista falu építésében fontos szerepet játszik a 256 gépes traktorállomás, amelyek megváltoztatják _ a parasztok gondolkozását és közelebb hozzák őket hozzánk. Ma nincsenek munkanélküliek és nincsenek koldusok. A kapitalizmus idején az eladósodás, a nagy adóterhek, a soktagú család csődbe vitték a kis- és középparasztok gazdaságait, egyre nagyobb nyomorba döntötték őket és végül a banktőke dobra verette, elsajátította földjüket , és ingóságaikat. A parasztok és gyermekeik a munkanélküliek számát szaporították, mig. vérükből és verejtékükből gyarapodtak a .kulák-gazdaságok és a nagybirtokok. A gépek "kizárólag a kapitalistákat szolgálták és csak fokozták a kis- és középparasztok függőségét a kulák elemektől. A pártunk IX. és X. kongresszusa között eltelt időszakban elért eredményeink nagyszerűek és minden lehetőségét megednaik ahhoz, hogv sikerrel haladiunk tovább a megkezdett úton. Nem árt azonban, ha felhívjuk a figyelmet^ arra, hogv a mezőgazdasági termelés általános lemaradása mellett is jelentős sikeréket értünk el. ugyanakkor azonban nem sikerült teljesen behozni lemaradásunkat a cseh országrészek mögött, amint azt a Csehországban es Szlovákiában a háború előtt és a ma elért hektárhozamok összehasonlítása bizonyítja. A háború előtt, 1930 ban a cseh országrészekben iegy mezőp izdasági dolgozóra 59 százalékkal több szántóföld, 35 százalékkal több termőterület. 141 százalékkal több szarvasmarha 134 százalékkal több sertés jutott, mint Szlovákiában. 1930-ban a cseh országrészek ben 100 hektár ^területre 65 3 darab szarvasmarha és 100 hektár szántóföldre 72.5 darab sertés jutott, ugvanakkor Szlovákiában 100 hektár termőterületre csak 35.9 darab szarvasmarha és ugyanannyi sertés esett A termőterület hektárhozamai a cseh országrészekben jóval nagyobbak voltak, mint Szlovákiában, még pedig búzában 51 százalékkal, rozsban 41, árpában 50. zabban 61, kukoricában 14, burgonyában 46. cukorrépában 35 és fejeskánosztában szintén 35 százalékkal. Hála kommunista pártunk politikájának és a munkásosztálv részéről a parasztságnak nyújtott hathatós segítségnek, fokozatosan felszámoltuk elmaradásunkat mezőgazdasági téren is a cseh országrészek mögött és a mezőgazdaság hozama Szlovákiában is megközelíti a cseh országrészek színvonalát. Emellett azonban a szarvasmarhatenyésztés fokozása Szlovákiában mindezideig gyönge. Az ötéves terv végén a cseh országrészekben 100 hektár termőterületre 60.7 szarvasmarha jutott. Szlovákiában csak 44.7 darab. Ezeket az aránylag nagv sikereket azért érhettük el, mert részben végetvetettünk a termőterület felaprózottságának. nagyobb mértékben alkalmaztuk a műtrágyákat és fokoztuk a gépesítést. 1949-hez képest 1953-ban a traktorok száma 3.1-szeresére, a gabonakombájnoké 10.5-szeresére. az önkötözőgépeké közel 10-szerrsére emelkedett. A gép- és traktorállomások teljesítményei pedig, a megművelt föld átlaghektáraiban számítva. 13-szorosává nőttek. A munkásosztálv részéről a parasztságnak nyújtott segítség az EFSz-ek építésében is kifejezésre jutott. Öt évvel ezelőtt csak éppen hogv megkezdtük az EFSz-ek alakítását. A CsKP IX. kongresszusa után Szlovákiában 1950. máius 1-én 16 III tínusú EFSz volt. 1954. iúnius 1.-én 1416 III. és IV. típusú EFSz-ünk volt. amelyek hétszázötvenezerkétszáztíz hektár termőterületen gazdálkodtak, ami a kerületi méretben tervezett mezőgazdasági üzemek összes földterületének 33.1 százaléka.- Ezekben a szövetkezetekben összesen 100.379 gazdaság tömörült. Az EFSz-ekben a hektárhozamok nagyobbak, mint az egyéni parasztgazdaságokban. mégpedig búzáhan 12.9. rozsban 21. zabban 20 és dohányban 12 százalékkal Az EFSz-ek. mivel nagyobb hozamokat érnek el. aránylag több mezőgazdasági terméket is adnak be a közellátás céljaira, mint az egvénileg gazdálkodó parasztság. Az állattenyésztésben is lényegesen emelkedett az. EFSz-ek jelentősége, ami abból is látható. hogv a marhahús 53.1 százalékát az EFSz-ek adták be, a magánszektor pedig csupán 32.9 százalékot. Sertésbeadásban a legnagyobb az állami gazdaságok részesedése. Az életszínvonal emelkedése még gyorsabb iramú lehetne, ha mezőgazdaságunk nem maradna el az ipari termelés mögött Tekintetbe kell vennünk azt is. hogv parasztjaink az általánosan termelt cikkekből sokkal többet használnak fel háztartásukban. mint a háború előtt, a közellátásból is többet vásárolnak és jóminőségű élelmiszerekre térnek át. A fogyasztás emelkedése kívánatos jelenség, de csak egyféle következtetést vonhatunk le belőle: ha jobban élünk és többet fogyasztunk, akkor elkerülhetetlenül többet is kell termelnünk. Gazdasági életünk fejlődésével kéz a kézben virágzik fel kultúránk is. sőt fellendülése egyes szakaszokon (főiskolák, film és színművészeti megelőzi a gazdasági fejlődést is. Csehszlovákia Kommunista Pártja a marxizmus-leninizmus tanítását követve, népünket a iólét és a boldogság felé vezeti és csak tőlünk függ. hogy fokozott szorgalommal, a párt határozatainak következetes megvalósításával ezt a fejlődést minden erőnkből elősegítsük. \ A mezőgazdaság felvirágoztatásának útja A mezőgazdasági termelés lényeges növelésének kérdéseivel kapcsolatban főleg azokkal a problémákkal szándékszom foglalkozni, amelyeket Szlovákiában aránylag gyorsan oldhatunk meg és amelyek értékes nyereséget jelenthetnek egész népgazdaságunk szempontjából. . Mik az azonnali teendők? Dél.Szlovákiában már megkezdődött az aratás. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy jelentősen megkéstünk a szénaka. szólással, különösen a besztercebányai kerületben, de a zsolnai és más kerületekben is. A rétek már túlérnek és ezzel hektáronként kb. 40—60 kilogramm fehérjét vesztünk el, ami elegendő lenne 500—700 liter tej nyerésére. Sokhelyütt elkéstünk a téli takarmánykeverék silózásával is. Mindez természetesen megmutatkozik állattenyésztésünk eredményeiben, a tej- és húsbeadásban is. Ezért sür. gösen be kell fejezni a szénakaszálást. Sürgős kérdés az aratás és a cséplés problémája is, amelyet azonnal cselekvőképesen meg kell oldani és irányítani. Idejekoráni operativ közbelépéssel még sokat tehetünk az aratási munkálatok megszervezése és gépesítése érdekében és ezzel jelentősen csökkenthetjük a szemveszteséget. Egyes EFSz-eink, állami gazdaságaink és gépállomásaink már tavaly jól meg tudták szervezni az aratást és jó eredményeket is értek el. De sokhelyütt az aratást és a cséplést úgy végeztük el, hogy aránylag nagy veszteségeket szenvedtünk. Meg kell érteni, hogy ha az aratásnál és a cséplésnél a szemveszteséget hektáronként csak egy mázsával csökkentjük, úgy kereken 8000 vagon gabonával lesz több, ami kb. 160 ezer mázsa sertéshúst jelent, illetve 400 ezer lakos egészévi kenyérellátásának biztosítását. Elvtársak, ilyen fontos feladat tehát, hogy harcoljunk az aratás és a cséplés során a szemveszteség ellen, ilyen értékes eredményekre vezet minden hathatós közbelépés az egész termés megmentése érdekében. Az aratás és a cséplés sikeres elvégzése mellett a jövőre is kell gondolni és el kell végezni a tarlóhántást, biztosítván ezzel a jövő évi bősé. ges termés legfontosabb előfeltételét. Ezt a munkát azonnal keresztül kell vinni, egy napot, egy percet sem vesztve. A pártnak és a kormánynak a mezőgazdasági termelés növeléséről szóló határozatát teljesítve szem előtt kell tartanunk, hogy a mezőgazdasági termelés legfontosabb kérdése a növénytermesztés gyarapítása és ezen belül a hektárhozamok fokozása és olyan növényfajták termesztésének bevezetése, amelyek nagyobb hozamokat biztosítanak. Nálunk ez elsősorban a kukorica termesztésére vonatkozik. A helyes agrotechnika és gépesítés alkalmazásával lényegesen növelhetjük a kukoricatermést. Miről tanúskodnak muítévi tapasztalataink'! Tavaly egész Szlovákiában a kukorica átlagos hektárhozama 24.6 mázsa volt. Egyes EFSz.ek tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a talaj jó megművelésével sokkal nagyobb hozamokat érhetünk el. így pl. a dolná-krupai EFSz hektáronként 70 mázsa termést is elért, a gutái EFSz pedig hektáronként átlag 40 mázsa kukoricát takarított be. Miért múlhatták felül ebben a két és más további szövetkezetekben ily jelentősen a kukorica átlagos szlovákiai hektárhozamát? Csakis azért, mert nagy gondot fordítottak a talaj előkészítésére, trágyázására és megművelésére. Idejében elvégezték az ültetést, a kapálást. Éppen ennek a növénynek az esetében vannak rá a legnagyobb lehetőségeink, hogy növeljük a terméshozamot és minél több takarmányt juttassunk sertés- és marhatenyésztésünknek. Mi kel) ehhez? Az 1955. évi terv kidolgozása során figyelembe kell venni a Szlovákiában termesztendő takarmánygabona mennyiségeit és ott, ahol előnyősnek mutatkozik a kukorica termesztése, növelni kell a kukorica vetésterületét, nem feledkezve meg a növénytermesztés általános terveiről. Hiszen ha a kukorica vetésterületét pl. csak 30 ezer hektárral növelnénk, úgy ez azt jelentené, hogy 4500 tonna hússal többet termelhetünk, mintha ezen a területen takarmányárpát; zabot, vagy más takarmánynövényeket termesztenénk. Szakemberek nézete szerint Szlovákiában már a jövő év folyamán a ku. korica átlagos hektárhozamát az eddigi 24.5 mázsáról 30—35 mázsára emelhetjük. Ez a feladat könnyen teljesíthető, jobb munka és normális időjárás esetében. Hisz a nyárasdi kukoricatermesztők tapasztalatai megmutatták, hogy a kukorica négyzetes-fészkes ültetésével 70x70-es négyzeteknél, két növényt hagyván meg egy fészekben, nagy táblákon 47 mázsás hektárhozamot érhetünk el. A kukorica fészkes ültetése emellett lehetőséget nyújt arra is, hogy e növényt gépek segítségével nagyobb területen termesszük anélkül, hogy fokoznánk a munkaerők számát. Hasonló probléma a silókukorica termesztése is. Persze nem elég, ha a földet csak bevetjük, aztán lekaszáljuk. Ha így gondoskodunk a silókukoricáról, csak 100—120 mázsa zöld silótakarmányt takaríthatunk be. Viszont a Szovjetunió tapasztalatai és a magunk tapasztalatai is azt mutatják, hogy helyes megműveléssel, vagyis soronkénti ültetéssel, elegendő kalászt hajt, ami teljes érés állapotában izesebbé, jobbá teszi a silótakarmányt, ugyanakkor pedig 400—600 mázsa termést biztosít. A silókukoricát csak valamivel később ültetjük, mint a kalászosat, a földet megfelelően meg kell trágyáznunk, elsősorban nitrogéntartalmú trágyával, mert csak igy biztosítjuk a növény bokrosodását és bőséges fehérjetartalmát. Sajnos e fontos kérdésre még mezőgazdasági kutatómunkásaink sem fordítottak megfelelő figyelmet. Szlovákiában csak egyetlen kutatóintézetünk van, amely a kukorica termesztésével foglalkozik. Ebben az intézetben, Nyárasdon, két szakember dolgozik, akiknek arra sincs lehetőségük, hogy munkájuk eredményét nagy vetésterületeken felülvizsgálhassák, noha ugyanabban a községben egy jólvezetett állami gazdaság működik 260 hektár szántóföldön. Szlovákiában nem egészen ismeretlen dolog a kukorica fészkes ültetése. A hiba abban volt, hogy az ültetést kézzel végezték, ami sok munkaerőt követelt és ennek követkéztében nagyrészt lemondtak a fészkes ültetés alkalmazásáról. További fontos probléma a burgonyatermesztés kérdése. Szlovákiában a burgonya termesztése erősén elmaradt a cseh országrészek eredményei mögött, noha Szlovákiában, különösen a zsolnai kerület hegyi járásaiban (Árva, Liptó, a Vág és a Turőc-völgye), az eperjesi kerület hegyaljai járásaiban és a besztercebányai kerületben minden éghajlati előfeltétele megvan annak, hogy nagy hektárhozamokat érjünk el. Ez a kérdés: miért érünk el a jihlavai kerületben 152 mázsás átlagos hektárhozamot, az eperjesi kerületben pedig csupán 110 mázsásat? Hiszen Szlovákia egyes községeiben is nagyszerű eredményeket értünk el, pl. 1953-ban a deményfalvi EFSz dolgozói a zsolnai kerületben, akik a négyzetes fészkes ültetés alkalmazásával 35 hektáron átlag 270 mázsás hektárhozamot értek el, de volt olyan hektár is, amelyen 310 mázsát termesztettek. A kukoricához hasonlóan a burgonyát is ültethetjük négyzetes fészkes módszerrel és az emberkéz munkáját, a kapálást gépekkel helyettesíthetjük. A négyzetes fészkes módszerrel ültetett burgonyát az állami gazdaságok is sikerrel termeszthetik nagy területen, ha gépesítik a munkálatokat. Nagy, kihasználatlan tartalékok rejlenek a cukorrépában, amelyet egyrészt a cukorgyárak nyersanyagaként, másrészt pedig a takarmányalap megjavítását szolgáló igen értékes növényként termesztünk. A cukorrépa a takarmányrépával összehasonlítva is kiadósabb, mert egy hektáron tervbevett termése kereken 11.600 zabegységet képvisel, a takarmányrépa pedig csupán 7200-at. Ez térmészetesen a hústermelésben is megmutatkozik. Megfontolandó az is, hogy az élelmiszeripar szükségletének kielégítése után a megmaradó felesleget takarmányozásra használhatnánk fel. Cukorrépatermesztésben Szlovákia különösen a hektárhozamok terén marad el. így 1953-ban Csehországban az átlagos hektárhozam 245.3 mázsa, Szlovákiában azonban . 220.1 mázsa volt. Miért kisebbek a hektárhozamok Szlovákiában ? Egyes EFSz-ek tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a lemaradás nem szükségszerű, hogy a cukorrépa termesztésben is utólérhetjük és- utói kell érnünk a cseh. országrészek fejlettebb termelési módszereit. Ezt bizonyítják az Ifjúság Falva-i cukorrépatermesztök eredményei is, akik a prosenicei mozgalom keretében 645.8 mázsát értek el, a köztársaságban a 3. helyre jutottak és tavaly is 31-* mázsás átlagos hektárhozamot mutathattak fel. Erről tanúskodnak a mezőkeszi EFSz tapasztalatai is, ahol a prosenicei mozgalom keretében 586 mázsa, átlagban pedig 322 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként, míg az örsújfalusi állami gazdaság 645, illetve 370 mázsás hektáronkénti hozamot ért el. A Csehországban elért átlagos hozainokat Szlovákiában termesztett jóminőségü vetőmaggal kell biztosítani, derekasan harcolni kell a répamoly és egyéb kártevők elleh, be kell tartani az agrotechnikai határidőket, hogy jelentősen fokozzuk a cukorrépa termését. Mikor különösen kiemelem a kukorica, búr. gonya, cukorrépa termesztését, semmiképpen sem akarom ezzel lekicsinyelni a többi mezőgazdasági termények: a búza, rozs, árpa, zab terméshozamainak jelentőségét, semmiképpen sem becsülöm le a hüvelyes takarmányfélék, mint pl. a nehéz talajban termő bab, továbbá az olyan kiadós takarmánynövények, mint a lóhere, lucerna, vagy a nagyjelentőségű ipari növények: a repce, napraforgó, len, ...kender fokozott termelésének jelentőségét. Nagy takarmánytartalékunk van réteinken és legelőinken is. A mélyebben fekvő földeken, az alföldeken, síkságokon és a lankás oldalakon elterülő terméketlen rétekre és legelőkre feltétlenül és gyorsan ki kell terjeszteni a takarmányfélék vetési eljárását. Ez azt jelenti, hogy két-három éven belül elöhántős ekével részenként fel kell tömi és a feltört földeken 2—4 évig nagy hozamot adó szilázs takarmányokat, magra termelt kukoricát, hüvelyes takarmányféléket és egyéb megfelelő tavaszi keveréknövényeket kell termelni, majd ezután 4—5 évig ismét fűvel bevetni és felhasználni szénatermelésre, valamint legeltetésre. A felszántott földrészeken minden egyes hektár föld után 2.400 literrel több tejet termelhetünk, mint a silányabb rétiszénáből, e földrészek befüvesítése után pedig 2.200 literrel több tejet termelhetünk, mint a felszántásuk előtti szénából. A többi réteken és legelőkön is intenzívvé keli tennünk felszíni-rendezésüket, bővítenünk kell természetes és műtrágyákkal trágyázásukat, be kell vezetnünk a meszesitést, a lecsapolást, és az öntözőrendszert Be kell fejeznünk továbbá és teljesen üzembe kell he. (Folytatás a 3. oldalon'
