Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-11 / 28. szám

195í. július 11. Hatred Földművese з A kombájn nyomában, Ebeden Szövetkezeteink a baladó módszerek bevezetésével növelik jövedelmüket Alig egy hete még csak, hogy új kombájn érkezett az ebedi traktoros­­brigádra Ez a gépcsoda a faluban óriási érdeklődést váltott ki, hiszen még a szövetkezetnek nem volt sze­rencséje önarató-cséplövel betakarí­tania termését. Így hát természetes mindenki alig várta, hogy az új gép elkezdje munkáját. Amint a nagv táblák napról-napra szökültek. eleredt az eső. a falu népe és a szövetkezet tagjai bizony ború­látóan néztek az aratás megkezdése e'é. Nehéz lesz az idei aratás — mon­dogatták a faluban és a puha talajon még a kombájnt sem vethetjük be — vélekedtek a szövetkezet tagjai. A kedvezőtlen időjárás azonban pár napi tombolás után csaknem teljesen meg­szűnt. Morvay elvtárs. a szövetkezet elnöke és a tagság úgy döntöttek: megkezdik az aratást. Kosa Pál kiváló fiatal kombájnve­zető. a szakszerűen elkészített gépet begyújtotta és megindult vele a ha­tárba. hogy e'ösegitse az ebedi szö­vetkezet tagjai egészévi fáradsága eredményének betakarítását. Ünnepi kifejezés, a boldog várakozás ült az arcokon, amikor a gép óvatosan bele­szelt a ringó harminchektáros őszi­­árpa táblába. A gép motolója egyön­tetű forgásaival hárította a dús ka'á­­szokat a kasza élére. A kombájn csep­­lőszerkezete működésbe kezdett és a kanalak szaporán öntögették a nagy vastartályba a fejlett gabonaszemeket. Kotra Istv'n, aki a zsákolást végezte, alig pár méter után földre eresztette az első zsákot, a közös munka, a gépi segítség elsü gyümölcsét. Az önarató-esépldgép a puha tala­jon is biztosan és a szövetkezet tagiai legnagyobb megelégedésére haladt to­va a nagv gabonatáblán és hagyta magaután a telt gabonazsákokat. Ha a talaj még egyenletesebb volna — szól közbe Laca József segédkom­­báj nvezető — sokkal gyorsabban ha­ladhatnánk. Így azonban csak közepes sebességgél folyathatjuk az aratást. -­­Bizonyára okulnak majd ebből a szö­vetkezet tagjai és a jövőben simára művelik azokat a parcellákat, ahol kombájnnal szeretnék elvégezni a ga-1- na betakarítását. Ezidén Ebeden úgy számítanak, hog\ a kombájnnal több. mint 140 hektárt aratnak le, de jövüre a szerzett 11 pasztalataik alapján bizonyára ezt a mennyiséget legalább megkétszerezik Ezt tükrözik vissza Csurgali János szövetkezeti tag szavai is. akinek igen nagyon tetszik a géppel végzett mun­ka. Hát hiába, géppel gyorsabban éi sokkal kevesebb szem veszteséggel vi­hetjük véghez a betakarítást — teszi hozzá — miközben az önarató cséplő csak egv órai munka után immár há­romszor kerülte meg az érett árpa­­táblát. _ Dehát nemcsak a kombájnra vár to­vábbi derék munka, hanem a szövet­kezet munkacsoportjaira is. akik a többi galonanemüek learatásához ugyancsak gépisegítséget — önkötözü­­ket kapnak, hogy mielőbb befejezhes­sék a kenyérbetakaritást. A szövetke­zet főleg asszonyi kezek szorgosságá­ból tevődik, bizakodó a hangulat a tagság -között. Igaz, a paraszti élet szívós küzdelmei alatt itt Ebeden is megedződtek az asszonyok, akik nemcsak a főzökanál, hanem a többi mezei munkának is igazi nagy mes­terei. Könözsi elvtárs. a szövetkezet köny­velője nem gvőzi sorolni azoknak a kiváló dolgozónőknek a nevét, akikre biztosan támaszkodhat a szövetkezet. Többek között saját felesége is egyike azoknak, akik fáradhatatlanul végzik a reájuk eső feladatokat. Ez pedig a többieket is arra serkenti, hogy még jobb munkát végezzenek, aminek per­sze csakis saját maguk látják hasznai. Egyébként mielőtt a szövetkezet tagjai megkezdték volna az aratást, arra törekedtek, hogy elvégezzék a növénvápolási munkákat. De nemcsak a kapálások ápolását fejezték be, na­­nem a takarmányt is betakarították, hogy teljes erővel a gabona Maratásá­nak szentelhessék minden idejüket. Így is van ez jól. mivel az aratás idénymunka, amelyet nem lehet ha­logatni. Ebben a tudatban indul él minden nap a szövetkezet, a falu dol­gozó népe, hogy idejében és szem­veszteség nélkül betakarítsa egész°vi fáradságos munkájának gazdag termé­sét. (Sz. A ) iOkok elemér: Magadnak aratsz Nemn'U uteč/ Kutaknak vágtad a rendet, meg-megálltai, hogy markodba töröld gyöngyöző verejtéked, Elnyúltál szúrós szalmaágyon, lihegtél fulladt pajták szegletén, keserűn rágtad risznyád száraz kenyeret Ma magadnak aratsz. Szisszen a kalász, vágja a kombájn kése; Látod elvtárs, így arat ma a földek népe. Ma tiéd a szőke mező, a susogó erdő, a csobogó patak. Tiéd minden amit látsz. /Állj őrt, légy éber elvtárs ne fogjon rajtad a kulák-ravaszság, ha az ellenség bújtogut. öklöd, mint a villám sújtson le rá, ne félj, veled a Párt. Ki Íey — ki úgy Orosz Viktor kaposvajkóci (nagyka­­posi járás) 4 hektáros gazdálkodó egészévi beadási kötelezettségét ser­téshúsból 125, marhahúsból 155, tojás­ból 100, tejből 50 százalékra teljesí­tette. Beadási kötelezettségének példás tel­jesítésével egyben kifejezésre juttatja népidemokratikus rendszerünk iránti szeretetét is. Nem így cselekszik Horváth Erzsé­bet kaposkelecsényi 14 hektáros kulák­­asszony. Ahelyett, hogy tej és tojás­beadását teljesítené, Királyhelmecre hordja hamisított tejtermékeit. így például a tejfelt liszttel keverte össze, s így árusította a dolgozóknak. Bizton­sági szerveink azonban leleplezték, s igazságszolgáltatásunk keze lesúlyt rá és mindazokra, akik még ma is dolgo­zóink becsapásából, megkárosításából szeretnének tökét kovácsolni, dologta­­lan, könnyű életet biztosítani maguk­nak. E két példa kiáltó ellentét. Világosan kitűnik belőle, hogy kik fáradoznak élelmiszerellátásunk zavartalan biztosí­tására: a becsületes kis- és közép­­földművesek-e, avagy a falu dolgozói­nak megátalkodott ellenségei, a kulá­­kok? (k.) Pártunk X. kongresszusa nagy, de örömteljes feladatokat tűzött elénk: 2—3 éven belül emelni kell a mező­­gazdasági termelést. Ezek a feladatok azért örömteljesek számunkra, mert tudjuk, ha teljesítjük őket, hazánk minden dolgozójának emelkedni fog életszínvonala, s ezzel a világbéke ügyét is előbbre visszük. Mi a duna­­szerdaheiyi járásban a kongresszus irányelveivel lelkiismeretesen foglal­koztunk, hiszen ezek mutatják a he­lyes utat a mezőgazdasági termelés emeléséhez. Vannak még bizonyos hiá­nyok, de ezeket fokozatosan kiküszö­böljük s biztos lépésekkel haladunk előre. Az állattenyésztésben új, külö­nösen szovjet módszereket vezetünk be. Tíz EFSz-en Surikov módszer, né­gyen Malinyina metódus és kettőn Ljusková módszere honosodott meg. Fokozatosan bevezetjük a borjak szel­­lős nevelését s kiterjesztjük a haladó módszerek ha nálatát az összes EFSz­­en. A szövetkezeti tagok már ismerik ezek előnyösségét mind az állatte­nyésztésben mind a növényápolásban. A mihályfai szövetkezetben világosan megmutatkoztak a Malinyina módszere eredményei, a hol a féléves tejbeadá­son felül 20.000 liter tejet adtak be feláron. A nagyudvarnoki szövetkezet­ben a sertéshúsbeadás tükrözte vissza a haladó módszerek előnyét, mert a tagok már teljesítették egészévi be­adásukat. Ilyen példa nem egy akad. Ezenkívül minden szövetkezetben be-Az osztravai kerület egyik EFSz­­ben, a Beszkidek lábánál fekvő Pržno községben, a szövetkezeti tűgok kö­telezettségvállalást tettek, hogy ebben az évben 15.000 liter tejjel többet adnak be közellátásunknak, mint be­adási kötelezettségük előírja. Popelár Emília szövetkezeti tag eb­ben az évben elhatározta, hogy egy istállózott fejőstehéntől 3.100 liter évi átlagos hozamot ér el. Az 1953-as évben a tervezett átlaghozamot 44.000 vezetjük a teto.iek háromszori eteté­sét, amivel emelni fogjuk a napi tej­átlagot. A növénytermelésben TMra maradunk le. A tavaszi munkák első és második szakaszát agrotechnikai időben befe­jeztük. Hogy ezt a munkát a szövet­kezeti tagok megtehették, értékes kö­telezettségvállalásaiknak köszönhetik, melyeket a X. kongresszus tiszteletére tettek. 676 hektáron elvégezték a cu­korrépa másodszori kapálását, ebbel 250 hektárt proszenicei mozgalom alapján müveinek meg. A kukorica má­sodkapálását is befejezték, valamint a dohány elsőkapálását. A lucerna és lóhere kaszálásával is végeztek s a lóhereféleségeket már mind boglyába rakták. A tavaszi munkák befejeztével ké­szen állunk az aratásra. Hogy idejében learathassunk, ki kell használnunk a szovjet módszerek gazdag tárházát, különösen a Bredjuk cséplést koU be­vezetni. Ki kell használni minden per­cet. Az aratási és cséplési munkák ezidén már sokkal könnyebben fognak lefolyni, mert több a szovjet kombáj­nunk, melyet a testvéri Szovjetuniótól kapunk. Munkánk számbavevése még több erőt ad nekünk az aratás és cséplés befejezéséhez s ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a X. kongresszus kitűzte fela­datokat: emelni a mezőgazdasági ter­melést. Krajcsovics N. literről 57.123 literre növelte. Ez azt jelenti, hogy egy istállózott fejőstehén 9.75 liter tejet adott naponta átlago­san. Ez évben munkája eredménye­ként, melyet csoportja segítségével Malinyinova módszere szerint végez, elérte azt, hogy a terven felül vál­lalt tejnek felét már beadták. Az el­múlt napokban az istállózolt fejőste­henek napi átlagos tejhozatna 10.58 liter volt. Popelár Emília asszony a talpán Д CsKP X. kongresszusa határozatai teljesítésének biztosítása Szlovákiában (Folytatás e 2. oldalról) lyeznünk az eddig már kiépült belterjes és fokozottan trágyázott gazdaságokat és kisze­melt területeken újak építését kell kezdeni. A hegyvidékeken dolgozó elvtársaknak a szakemberek segítségével részletesen ki kel­lene használniuk a magasan fekvő hegyi le­gelők fiatal marhák legeltetésére való fel­­használásának lehetőségeit. A kongresszus anyaga a műtrágyatermelés növelésére is kitér. Ez helyes. Majdnem min. den egyes EFSz-ben előfordul, hogy a szövet­kezeti tagok ezzel állnak elő: „Adjatok több műtrágyát", emellett azonban az istállótrá­gyát széthányják a szövetkezeti udvar szél­­tében-hosszában, a tehenek latyakban topog­nak, mivel nein vezetik el a trágyalét, amely végigfolyik az egész falun át és fertőzi a levegőt. A trágyával való ilyen gazdálkodás nem helyes. E tekintetben a parasztoknak maguknak kell rendet teremteniök. A mezőgazdasági termelésnek a legközeleb­bi két-három éven belül való növelésére vo. natkozó, a kongresszuson elfogadott irányel­vek számítanak a szántóföld területének 200.000 hektárral való bővülésére, emellett az irányelvek kidolgozásakor Szlovákiában 12.700 hektárra, ebből 1955-ben csak 700 hek­tárra számítottak. Nézetem szerint többet is elérhetünk, ha megkezdjük a parlagon heve­rő föld, a kevésbbé termékeny legelők és ré­tek feltörését, melyek Szlovákiában több tíz­ezer hektárt ölelnek fel. Nagyon fontos probléma a megművelt föld rendes nyilvántartása. Az idén 62.100 hektár fold után nem volt kiróható beadási kötelezett­ség. A Központi Bizottság áprilisi tárgyalása után e területből 26.800 hektárt újra meg­műveltek, azonban még mindig 35.000 nektár az elveszett föld, melynek tulajdonosa isme­retlen. Az említett 35.000 hektár földön átlagtermés mellett annyi takarmány ter­melhető, amivel 9—10.000 tonna sertéshúst tudunk kitermelni. Ezért fontos, hogy a CsKP X. kongresszu­sa irányelveinek értelmében minden egyes községünkben rendbehozzuk a földtulajdono­sok nyilvántartási lapjait, hogy ezzel szilárd alapot nyerjünk a termelési és beadási felada. tok szétirására. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy a falusi pártszervezetek, nemzeti bi­zottságok községeikben elbánjanak azokkal, akik eltagadják földjüket. Földterület nyeréséhez fontos az is, hogy alkalmazzuk a Szlovákiában jelentősen elha­nyagolt talajjavítást. Egyedül Kelet-Szlová­­kiában a keletszlovákiai folyók szabályozá­sával több mint 50.000 hektár termőföldet, valamint további 50.000 hektár jó legelőt és rétet nyerünk. Ennek elhanyagolását látjuk Oroszváron is. Csáky gróf annakidején egész öntözőrendszert építtetett itt a birtokán. Tö­kéletesebben épültek fel itt a vizvezetöcsa­­tomák, mint pl. a guta! rizstermelőtelepen. Az öntözőrendszer ma elhanyagolt és azok a földterületek, amelyeket elláthatna vízzel, kiszáradt legelőkké változtak. Hasonlókép­pen elhanyagoltuk a vízlevezető csatorna­­rendszert Dél-Szlovákiában. Hetven évvel ez­előtt kb. 1880 körül vízlevezető csatornarend­szer épült a Csallóközben. Ma kevés figyel­met szentelnek ennek a csatornázásnak, a vízgazdasági szövetkezet munkáját nem el­lenőrzik kellőképpen és egyes helyeken, ahoi ötven évvel ezelőtt még gazdag termőföldek terültek el, ma mocsarak terpeszkednek. Ha­sonló a kérdés egész Csallóközben is és sok az olyan hely, ahol a Dunának minden egyes alkalommal történő emelkedésekor ta­lajvíz veszélyezteti a termést. Hasonló a helyzet a keletszlovákiai síkságon is. A X. kongresszus határozatainak értelmé­ben az állati termékek termelésének a követ­kezőképpen kell növekednie: marhahús 14.1 százalék, sertéshús 55.1 százalék, tej 34.3 szá­zalék, tojás 49.3 százalék, gyapjú 71.1 száza­lékkal. E feladatok teljesítésének érdekében a ta­karmánynövényekről való gondoskodáson kí­vül fontos, hogy: Bővítenünk és javítanunk kell a szövetke­zetek és az állami gazdaságok közös állatte­nyésztését. Ezt azzal érjük el, hogy érdekel­tekké tesszük az állatgondozókat az elért eredményekben, elegendő takarmánnyal látjuk el az állatokat, nem pazaroljuk a takar­mányt és nem lopunk el belőle, hogy meg­akadályozzuk a fiatal marhák elhullását és a helyes takarményadagok betartásával jó minőségű takarmányt teszünk el télire. Az elvtársak talán azt mondják, hogy ez már mind ismert dolog, hogy erről már sok. szór szó volt és hogy valami újat kell mon­­dánunk. Nem, nincs semilyen ismeretlen cso­darecept, amellyel csodaszerüen megszüntet­hetnénk minden hanyagságot és minden gon­datlanságot, amellyel biztosítanánk a marha­­állomány rendes takarmányozását. Ilyen cso­dák nincsenek. Midőn egy szövetkezetben tett látogatásom alkalmával megkérdeztem az ál­latgondozót, miért etet nyáron száraz lóhe­rét, és nem fáj-e a szíve, midőn látja milyen állapotban van a marhaállomány, hogy egyé­ni gazdaságában így takarmányozta-e, így gondozta-e az állatokat, azt felelte, hogy nem,' hogy marháit mindig jó karban és rendben tartotta. Arra a kérdésemre, miért nem tö­rődik most így a, szövetkezeti marhákkal, hisz ezek is az övéi, azt válaszolta, hogy ez nem egyedül tőle függ, és hogy ha a többi állat­­gondozók is száraz lóherét etetnék, noha mindenütt elegendő nedvdús zöldtakarmány áll rendelkezésükre, ez csak azért van, mert a száraz lóhere mindjárt az istálló közelében hever és nem kell behordani, így tehát ő is így cselekszik. Ez a helyzet elvtársak! Természetes át kell vennünk az új módszereket a marhagon­dozásban, mint pl. a Malinyina-módszert, a legfontosabb azonban az, hogy érdekeltté tegyük az állatgondozót a hasznosságban, hogy a marhákat az előirt adagokkal rendesen etesse, hogy ne hagyja a mar­hákat a trágyalébe tapicskolni, hogy úgy törődjön minden darab marhával mint a sa­játjával, hogy megértse: a közös szövetkeze­ti vagy állami tulajdon az övé és hogy ez a tudat általános javulásra vezessen a marha­tenyésztésben és a sertéshízlalásban. A természetben nem történnek csodák, ál­lattenyésztésünk javulásáért szüntelenül és fáradhatatlanul küzdenünk kell. Ez lényegében a sertéstenyésztésre is vo­natkozik, amelynek nagy nehézségei vannak és számos megoldatlan problémája. A szo­­pósmalacoknak az állami gazdaságokba irányuló szállítási tervét csak 46 százalékra teljesítették. Annak ellenére, hogy a politikai vezetőség már jó néhányszor kiemelte, hogy az állami gazdaságoknak gondoskodniok kell saját szopósmalactenyésztésröl, az anyaserté­sek tervét tavaly csak 73.5 százalékra telje­sítették. Márpedig az anyasertések tenyész­tése csak az egyik alapvető feladat. A másik a szaporulat biztosítása. Az egy anyasér­­téstöl tervbe vett 10 malaccal szemben, az állami gazdaságok tavaly csak 8.09 malacot értek el. Ezzel szemben sok malac elpusz. tűit. Ennek következtében az állami gazda­ságok sertésbeadási tervüket az idén csak 87.2 százalékra teljesítették. Tehát 18.000 mázsa sertéshússal adósak. Nyilvánvaló, hogy ha legalább az állami gazdaságok, amelyekre mint szocialista szektorra támaszkodunk és amelyek sok pénzünkbe kerülnek, teljesíte­nék kötelességükat, nem lennének zavarok a húsellátás terén. Végül is EFSz-eink és egyé. nileg gazdálkodó parasztjaink sem teljesítik sertésbeadási kötelezettségeiket. Az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 56 százalékra tel­jesítették a beadási tervet. Májusban rend­kívüli intézkedéseket foganatosítottunk. Szlo. vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának titkársága rendszeresen kiértékeli egyes kerületek szerint a begyűjtés teljesíté­sének minden egyes dekádját. Nincsenek azonban megbízható értesüléseink arról, ho­gyan ellenőrzik és biztosítják a kerületi párt­­bizottságok irodái és a járási pártbizottságok útján a kerületi begyűjtési vállalatoknál a begyűjtést. Űgylátszik, hogy ebben elernyedtünk és nagy annak a veszélye, hogy megfeledkezünk a hús és a tej begyűjtéséről különösen azért, mert jön az aratás és a gabona begyűjtése. Ezért a kommunisták kötelessége, hogy a pártszervek ülésén az aratás biztosításával kapcsolatban újra megtárgyalják a gabona begyűjtésének kérdését és az aratás idején is biztosítsák a hús, a tej és egyéb állattenyész. tési termékek rendszeres, normális százszá­zalékos begyűjtését. A CsKP X. kongresszusának okmányaiból Szlovákiára az a kérdés is vonatkozik, hogy javítsuk és bővítsük a juhtenyésztést. Szlo, vákiában erre minden feltétel megvan. A magasan fekvő vidékeken kellő mennyiségű eső és jóminöségü rétek vannak. A juhte. nyésztésben is vannak tapasztalataink. A pro­bléma az, hogyan használjunk fel ma min­den rendelkezésünkre álló legelőt, még az cjdei övezetek között is és javítsuk juhte­nyésztésünket, hogy a juhok több és fino­mabb gyapjút adjanak. (Folytatás a 4. oldalon} I

Next

/
Thumbnails
Contents