Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-05 / 36. szám
It) Földműves 1954. szeptember 5. Mire ügyeljünk a gépi vetésnél? A méhészeti tanfolyam terve Jövő évi kenyerünk biztosítása érdekében minden traktoros és vetőgépkezelő, lelkiismeretes munkával végezze az őszi vetést. Természetesen jó vetés csak gondosain előkészített földön lehetséges. Ne feledjük soha, hogy a rendesen elmunkált föld nemcsak a jó vetés előfeltétele, hanem a jövő évi aratási és gépi betakarításé is. Hektáronkénti magmennyiségre az ismert forgatási próba alapján a gépállomáson állítsuk be a vetőgépet. A gépkezelő üzem közben ügyeljen arra, hogy az állítókar rögzítő csavarja meg ne lazuljon. Ha ugyanis az állítókar elmozdul, az elvetendő magmennyiség vagy kevés, vagy sok lesz. Mind a kettő hiba. Az elvetett magmennyiség helyességét naponta könnyen ellenőrizni tudjuk, éspedig úgy, hogy a felhasznált mag súlyát elosztjuk a bevetett hektárok számával. Ha nagy az eltérés, Ismét forgatási próbát kell tartanunk. Jo ellenőrzési módszer, ha a folyóméterenként kivetett magszámot olvassuk meg. Vetés közben gyakran előfordul, hogy a vetőcsoroszlyák a csoroszlyatartő sínen meglazulnak. Ilyenkor a vetőcsoroszlyák elcsúsznak s ha tovább Is Így dolgozunk a géppel, vetésünk egyenetlen, csíkos lesz. A vetőcsproszlyákat ] visszatesszük eredeti helyükre s jól meghúzzuk felerősítő csavarjaikat. A gondos munkagépkezelő naponta egyszer felülvizsgálja, hogy a vetőcsoroszlyák rögzítése rendben van-e. Ugyancsak vigyázni kell a nyomjelző pontos beállítására. De bármilyen jól van is beállítva a nyomjelző, ha a traktorvezető gondatlan a vezetésben, ugyancsak rossz lesz a vetésünk. A csatlakozás helyességéről többször győződjünk meg, s ha a legkisebb hibát veszsziik észre, a tárcsás nyomjelzőt szükség szerint hosszabbra, vagy rövidebbre állítsuk be. Az őszi gabonaféléket általában 4—5 cm mélyen kell elvetnünk. A talaj Ulepedettségétől függően a vetöcsoroszlyákat vagy súly nélkül, vagy súllyal terhelve kell járatnunk. Itt mindig ügyeljünk arra, hogy a mag a legmegfelelőbb mélységbe kerüljön. Előfordul, hogy ugyanazon a vetendő tábla egyik részén súlyok nélkül is megvan a szükséges vetési mélység, míg a másik felén, ha súly nélkül dolgozunk a föld tetejére szórjuk a magot. A vetőgépkezelőnek erre mindig gondja le- I gyen. i A magládába töltsünk elegendő magot. Amennyiben hosszú táblán vetünk és oda-visszamenetre nem lenne elegendő a vetőmag, ügy vagy a tábla nvndkét oldalán töltsünk magot, vagy a vetőgép vonókeretén vigyünk egy zsákban tartalékot. Traktorvontatású vetőgépeken a vetögépcsoroszlyák mögött járódeszka van felerősítve. Ez azt a célt szolgálja, hogy a vetögépkezelőnek ne kelljen a gép után gyalogolnia. A járódeszkán, mint azt a neve is mutatja, a gépkezelő végig tud menni a gép mögött és áttekintést szerez arról, hogy a vetőcsoroszlyák nincsenek-e eltömődve. Nem szorult-c közéjük rög stb. Nem megengedhető, s a legnagyobb fokü lelkiismeretlenségre vall az, ha a vetőgépkezelő munka közben a magládára felül s mitsem törődik a gép működésével. A tábla végén, fordulás előtt kell a csoroszlyákat felemelni és fordulás után szabad leengedni, mikor már a gép egyenesben van, a csatlakozósoron áll. Mint minden lépnél, a biztos üzemeltetés előfeltétele a gondos műszaki karbantartás, a gép ápolása, tisztogatása és főképpen az előírás szerinti kenése.' I. Bevezetés. A méhekről általában. Hogyan kel! kezdeni? II. A méhészkedés és a kaptárkérdés fejlődése. III. Tavaszi fejlődés a méhcsaládban. (Biológiai és fiziológiai törvényszerűségek ismertetése). Tavaszi munkálatok. IV. Egyesítés. Serkentőetetés. Itatás. Fészekbővítés. V. Előkészület a főhordásra. Méztér megnyitás. VI. Főhordás. Szaporítás. Anyanevelés. Anyásitás módjai. VII. Vándorlás. Pergetés. Rablás. VIII. A méhlegelőről. A méhek röpirányítása (drezúra). IX. A telelési munkálatokról. A cukor és méz, mint élelmiszerek összehasonlítása. X. Hogyan, miből gyártsunk jó, olcsó időszerű kaptárakat. XI. Méhbetegségek (Pathológia, Therápia), Ismertetés, védekezés és gyógyítás. XII. A méhek ellenségeiről. Megjegyzés: Kedves méhéssztársak! A tanfolyam egyes leckéit úgy írom meg, hogy ezt minden kezdő méhész könnyen megértse és megtanulhassa. Eredetileg úgy terveztük, hogy 12 leckét adunk, minden hónapban egyet. Ez nem lett volna célszerű, mert nyá-. ron mind földműveseink, mind méhészeink munkájukkal nagyon elfoglaltak. Tehát azért indítjuk már most fi tanfolyamot, hogy a hosszú őszi és téli estéken a kezdő és haladó méhészek a leírt leckéket jól áttanulmányozhassák. Ezért, ha lehetséges, az anyagot május 1-ig folyamatosan leközöljük. Kérem méhésztánsaimat, hogy a tanfolyam leckéit gyűjtsék össze, hogy ezután az anyagot teljes egészében többször is átolvashassák. i Szijjártó Gyula méhészeti tanító. Ki mint vet — úgy arat! A bőtermő, jő csallóközi föld az idén júniusben és júliusban bőséges esőt kapott. A gabona betakarításánál bizony nem kímélhettük a káros tiprástál ez átázott talajt, mert gabonatermésünket veszélyeztette egyrészt a Nagy-Duna rendkívüli áradása, másrészt pedig a szempergéssel is számolni kellett. így az összetaposott, lágy termőtalej e hőség következtében pár nép alatt kőkeménnyé száradt. Tehát a szükséges 5—8 centiméter mélyeégű terlóhántást lehetetlen volt elvégezni, mert sekélyszántással a talaj az ekét „kidobta". Mélyebben engedtük ez ekét, s mi történt? A tarló a mélyebb talajrétegbe került, в a keverőszántással, mind a felszínre jutott, ahol a rovarkártevők fészkévé, melegágyává lesz. A helyes eljárás az lett volna, he sekélyen ekével nem tudtunk tarlót hántani, tárcsával keresztbe-hosszába kellett volna megjáretni, s ma a talajunkon meg-felelő keverő, avagy vetőszántást tudnánk végezni. Nagy hiba sz, hogy csak igen kévés helyen végeznek tarlóhántás után hengerezést és boronálást. Pedig erre nagy szükség volna. A lőfejnagyságú hantokban, telajülepedés nélkül, baktériuméletről szó sem lehet. így a tarlóhántás után a gyommagvak sem képesek kikelni, s ez ilyenirányú gyomirtás előnyeitől te egfosztjuk magunkat. Az sem csekély hiba, hogy a len, borsó és bükkönyföldjeinket tarlóveteménnyel vetjük be, holott ezek a legjobb előveteményei az őszibuzának. A tarlóvetemények letakarltása után — miután e vetés ideje e nyakunkon van — a talaj pihenése, ülepedése és beérése nélkül vetünk, elkésett határidővel. Ezt ne tegyük. Más — agrotechnikai eljárásokat betartó — országokban még a feketeugaros vetésforgót is alkalmazzák, mi pedig még e nyári időszakban 6em akarjuk talajainkat pihentetni, beéretni, a talejbaktériumoket elszaporítani, ugyanekkor mindenáron jó bu-GAZD A TERMÉST ELSŐSORBAN azokról e területekről takarítsuk be, ahová őszivetés kerül. A kukorica törését teljeséréteben kell elvégezni. A napraforgó aratását száraz állapotban — amikor * mag a tányérból könnyen kidörzsölhető — azonnal el kell végezni. / A harmadik kaszálású szátestekarmányokat és a takarmánynak termelt másodvetésü növényeket a legkedvezőbb fejlettségi állapotban kaszáljuk le és lehetőleg szárítsuk szénává. Minden szénává nem szárítható szálastakarmányt, valamint a silózásra alkalma« kukorieaszSrat, csalamádét, leveles cukorrépafejet és egyéb takermányértéket jelentő növényhulladékot silózáera használjunk fél* * * HA A TAVASZIVETÉSÜ BURGONYA szára sárgulni kezd és a gumók már nem fosztanak, kezdjük meg a betakarítást. Előbb azonban a legegészségesebb és fegszebb bokrokat jelöljük meg és »zoknak termését szedjük külön és tegyük el vetőmagnak. Szedés közben végezzük el a burgonya osztályozását. A vermelést azonban halaszszuk későbbre, hogy e felszedett burgonya kilevegőzhesse magát. Vermelés za termést /árunk attól a talajtól, amellyel ennyire mostohán bánunk. A yetóágy előkészítésénél már előre kísért a múlt tapasztalata. Ugyanis a föld végén, a betérőknél a traktorosok hanyagsága miatt mély vakbarázdák maradnak, a tábla hosszanti -irányában pedig sok a megszántatlan bakhát. Az ilyen ttelajbam a gabona egyenlőtlenül kel, ugyanakkor hiányosan. A kikelés után sok el is pusztul a növényzetből, ráadásul pedig a gabona betakarításánál az egyenlőtlen talaj kárt tesz drága gépeinkben. Jön a vetés. A növénytermelés vezetőjének az utolsó pillanatban jut eszébe a pácolás. „No nem baj — mondja — majd a gépben bepácolunk", — s mint, aki jól végzi dolgát, kiviszi a porpácot a búzatábla sarkára. Az első fordulónál még ott áll és a vetógépbe öntött magot a porpáccal összekeveri Majd meghagyja a vetögépkezelőnek, hogy ezt egész naip így kell csinálni. Egy darabig megy te szépen a munka, de az egyéni felelősségérzetről megfeledkezve, a pácpor a traktor kereke A K A L ENDÁ előtt szalmaréteggel takarjuk le a prizmákat és csak később földeljük le, amikor hidegebbre fordul az időjárás. * * * A SZŐLŐSGAZDÁK KÉSZÍTSÉK ELŐ a csemegeszőlő szüretelését és szállítását. Csak teljesen ép fürtöket rakjunk a szállítóládákba, a sérült vagy rothadó szemeket tartalmazó fürtökből pedig készítsünk mustot. Minden csemegeszőlőiaj-tát külön kell szüretelni. * * * AZ ŐSZIMUNKAK DANDÁRJA nemcsak .i szántó-vető embert teszik próbára, hanem az igaerőt is. A jármos ökröket, igásloveket fokozott mértékben abrekoljuk, hogy az őszi szántásvetés és terménybetakarítáe alatt jól bírják a munkát. A jó erőben lévő igásjószág bőségesen meghálálja a fokozott gondozást. * * * LUCERNÁBÓL, TAKARMÄNYTÖKBŐL, sárgarépából készítsünk külön silót a sertéseknek. A tököt, sárgarépát, répavágőn szeleteljük le, a lucernát pedig silózó géppel tépessük. Az így készült sertés-silóból з baromfiak télitakarmányát is jól kiegészíthetjük és változatosabbá tehetjük. alá kerül, s a kipukkadt dobozból a pác egy része a talajba laposodik. A megmaradt pácot csökkentett adagokban használják. — No nem baj ... ez is elég! — állepítják meg. — Ügy sem használ . .. tavaly te üszögös volt a gabona. Ez nem igaz, Porpácának jók, de annak rendje-módja szerint pácoló-dobban a vetés előtt pár nappal lelkiismeretesen be.kell pácolni a búzát, hogy a szemek bolyhos végére в pácpor rátapadhasson. elegendő mennyiségben. A pácolatlan szemek — ami felületes pácolásnál fordul elő — az egész termést nyár elején megfertőzhetik. Az őszi kalászosokat mind egy szemig vessük kereszt- vagy szűksorosen. Hogy ez mennyire előnyös, azt az eddigi tapasztalatok igazolják s legjobban. Tehát használjuk ki a megasebb terméshozamok elérésére az összes lehetőségeket. Vessünk idejében. Korai vetés — bő termés. Csepy Zslgmond kér. növénytermelési vezető R I U M HÁROMSZORI FEJÉSSEL, tőgymaszszázzsel, változatos takarmányozással növeljük teheneink tejhozamát. Az őszi legelők kihasználása különösen nagy segítséget jelent a tejhozam fokozásában. A sarjú betakarítása után legeltessük a téteket és használjuk ki azokat az alkalmi legelőket is, amelyeket a kicsirásodott szántások és a zöldelő kukoricatarlók nyújtanak. * * * KÉSZÜLJÜNK FEL A SZÜRETRE. Mossuk ki, áztassuk be a szüretelő kádakat, hozzuk rendbe a préseket, szőlőmalmoket. Különösen nagy gondot kell fordítón' a nordókra. Csak alaposan kimosott, szagtalan és gondosan kénezett hordóba szűrjük a mustot. Helyreigazítás Ä múlt számben „A vetőburgonya téli tárolása” című cikkbe sajtóhiba csúszott. „A tél folyamán a hőmérővel ..” mondatot a következővel helyettesítsük : A tél folyamán a hőmérővel való ellenőrzésnél a prizma alsó felében kettő—négy C fok körüli hőmérséklet a legmegfelelőbb. Bőséges, jóminőségű silótakarmányt készítenek a nagyszarvai EFSz-ben (Somorjai járás), hogy télen elegendő nedvdús takarmánnyal magas tejhozamot biztosi tsanak. Egyesítsük a gyönge és utórajokat Azok a családok, amelyek többször Ierejoztak, nagyon leszegényedtek népben és mézben egyaránt. Egyesíteni mégsem kell őket, mert a rajzás után fiatal anyák maradtak a képtárakban és a lépeket még az előző évben kiépítették, ígv a család még felerősödik. Alkalmazzunk nyárvégi serkentőetetést, őszre pedig feletetjük őket, s így a jövő évben jó mézelők, vagy rejzóképesek lehetne!.. A gyenge utórajokat azonban feltétel nélkül egyesíteni kell. Nyár utolján, augusztus 20-től, a méhek beszüntetik az építkezést, még akkor is, ha etetünk. Ilyenformán a gyönge rajok csak félig építik ki a kereteket. Ezekben a keretekben nincsen annyi födött méz, ami a telelésre szükséges. A mézhiányt még pótolni lehetne, de virágporhiányt csak nehezen, mert minden családnak kell. a maga készlete. Tudnunk kell azt, hogy a gyönge családoknál a félig kiépített lépekben csak kéthárom keretben van annyi virágpor, mint az erős telelőképes családok egyegy keretében. Ha pedig összeszedünk a többi megsemmisített családoktól négy-öt virágporos lépet és aizt »djuk az egyesített családnak, hogy legyen elegendő virágpora, nem lesz jő, mert elzárjuk a felesleges virágporos keretekkel a mézet a fürtbe húzódott családtól, Ha • telelő-fürt mellé helyezzük el őket, akkor télen és kora tavasszal a nedves lecsapódás következtében a virágpor megpenészedik, tönk-: remegy. Ezek szerint az utórajokat egyesít-: sük, de nem egymással, hanem öreganyás, első rajokkal, vagy gyöngébb törzscsaládokkal. Aki három gyönge rajt egyesít, a három fiatal anya közül kettő megmarad feleslegnek, amit a méhész enyésításra felhasznál, de legtöbb esetben megsemmisíti azokat. Ha öreganyás családokhoz tesszük a kisbajokat, az öreganye elvétele után biztosítva lesz a fiatal anya és az egész család részére az elegendő lépkészlet és virágpor. Így kora tavasszal még a méhek nem járhatnak ki, az anya mTj gyobb terjedelemben is petézhet, mert bőven van lép, a fiasítás etetéséhez szükséges méz és virágpor. Az ilyen családok a főhordásra jő erősek lesznek. A fiatal, jőlpetéző anyákat saját érdekünkben ne dobjuk el, hanem hasznosítsuk őket. Cs. J. Mézestésztával serkentek Mivel a nyárvégi hordás nem volt kielégítő, serkentő etetést alkalmaztunk a rajoknál és lerajzott családoknál. A serkentő etetést mézes tésztával végeztük. A mézestésztával való serkentésnél kisebb a rablás kitörésének veszélye, mint • mézzel, vagy a sziruppal velő serkentésnél. A rablás hordástalan Időben könnyen kitörhet és komoly károkat okozhat. A mézestésztát a következő módon készítettük el: egy rész méz és három—négy rész finom porcukor. Ezt az adagot összekeverjük és elkeverés után kézzel addig gyúrjuk, amíg el nem válik az edény falétól. Tehát röviden. • jól elkészített mézestésztának nem szabad ragadósnak lennie és durvább cukormorzealékoket tartalmaznia, mert a méhek a durva cukormorzsát úgyis kiszórják. A mézestésztát kizárólag csak nyárvégi serkentőetetésnél alkalmazzuk. Mézzel azért nem serkentünk, mert az nagyon drága. Egy kilogramm mézért két kilogramm cukrot vehetünk és ezáltal * 160 családos méhészetnél már tekintélyes összeget takaríthatunk meg. A mézet, amit így meg takarítunk, egyéb célra sokkal jobban felhasználhatjuk. Ami pedig a méheket illeti, a cukorra] ugyanazt a célt elérjük, a serkentésnél, mint a mézzel. A cukrot egy az egyhez arányban hígítjuk. Ezt töké'etesen megfelel erre e célra. Bubenko Imre méhész Chym Méhek a sarkkörön túl A murmanszki kerület micsurinista agronómusai és zootechnikusai sokat dolgoznak a sarkvidéki földművelés és állattenyésztés megszervezésén, fej. lesztésén. A Sarkkörön túl ma már nemcsak üvegházakat és melegágyakat láthatunk, hanem gyümölcsösöket, bogyós gyümölcsöző ültetvényeket, szántóföldeket és kövér gulyákat. Most pedig a murmanszki kerület kolhozai és szovhozai bevezetik a méhészkedést is. 1949-ben Avestyissjan G. A. kezdeményezésére néhány méhcsaládot hoztak be ide. 1950-ben vedig már 100 kavtárban hoztak méheket a moszkvai kerületből. A kísérlet teljes sikerrel járt. A nyár a Sarkvidéken rövid, ^ de navos. A navvalok melegek, derűsek. Érdekes, hogy júniusban, mikor a nap itt egyáltalán nem nyugszik le, a méhek navonta több mint 20 órát dolgoznak. A röptevékenység csak éj. jel 24 órától 3-ig szünetel, amikor a levegO hőmérséklete nagyon lehűl. EzelOtt az lndustria, Akrtyika, Polarnüj szovhozok és más gazdaságok üvegházaiban az uborka megporzását kézierővel végezték. Ez sok munkát igényelt és mégsem adott kielégítő eredményt. Itt szerveztek most méhészeteket. A méheket jó eredménnyel alkalmazzák zárt területen — üvegházakban termesztett növények megporzására. Az lndustria szovhozban az uborka méhmegporzással elért terméstöbblete csak az elmúlt évben 120.000 rubelt tett ki. Vadon is sok mézélO növény tenyészik. Fűzcserjék, vad rozmaring, füzike, berkenye, hanga, fekete áfonya, hamvas áfonya és más növények adnak bO hordást. A hosszú sarki nappalok időszakában a napi hozam családonként 7—8 kg-ot is elér. A méhek a sarki telet jól bírják. Ezek az első eredmények arról tanúskodnak, hogy sikerült lerakni a sarkvidéki méhészet alapjait, és a méhek a Sarkkörön túl új otthonra találnak. *
