Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-08-29 / 35. szám
1954. augusztus 29. IO Földműves A kukorica betakarítása A .cukorka érés előtti törése meg•lehežíti a tárolást és könnyen okozhatja и csövek megromlását. He nagy jondda! .és munkaerő-pazarlással meg s tudjuk óvni az éretlen kukoricát a megromlástól, a kényszeréredten befáradt szemek akkor is csökkent ér'kü takarmányt szolgáltatnék. Feltétlenül terteuk be e teljes érésien való törés idejét. A törés ideje Amíg a kelászosok érési fokozata és az aratás időpontja e szár és e levélhet elváltozásából is megállapítható, addig e kukoricánál csak a rövid tenyészidejű. ú. n. korai fajtáknál esik egybe a szár és levélzet elszáredáse. ■örékennyéválása a teljes éréssel. Sok fajtánál, a legtöbb lófogűnál, e ■eljes érés bekövetkeztét ez mutet ja, nogy a csövek a föld felé hajiénak. Küönösen a hosszú tenyészidejű kései •'ajtánál, a szár és a levélzet egy ré~ze még zöHes. a szemek teljes beérelése idején. Ezért megbízható módon a csövek kibontásával és a szemek megvizsgálása alapján állapítsuk meg a örés idejét. Az aprószemü kukorica kkor érett és törhető, ha a szemek 'ényesek és körömmel már nem kar'olhatók, A negyszemű puha, (lófogű) cukorkák érési, illetve törési ideje akkor van, amikor a szemek — az érett fin mellett — körömmel csak nehezen •larcolhatók. A kukorica teljes érését azért kell bevárnunk, hogy a szemek tökéletes ^száradásán kívül, a csutka is, minél tevesebb vizet tartalmazzon és tudjuk, togy a teljes érés bevárása — ellenétben a kalászosokkal — nem okoz íergést. A vetőmagnak valót külön törjük Az érés, illetve a törés időpontjának megállapítása érdekében figyeljük és járjuk keresztül-kesu! tábláinkat, hogy a törés idejét jóelöre beállíthassuk munkatervünkbe, kössük össze ezt a jövőévi vetőmagszükséglet kiválasztásával. Keressük ki és jelöljük meg, ekár egy pálca mellészúrásával. akár egy színes rohgydareb rákötésével azokat a 'öveket, amelyen a fajtának meqfelelő iól fejlett, szabályos alakú, lehetőleg két csövet találunk és amelynek érési fokozata megelőzi, de mindenesetre eléri az átlagot. Ezeket a csöveket előre törjük le és Dárosáve! egybe köt"e, vagy koszorúba fonva, gondoskodjunk azok tökéletes ^'«zá rítusé ró’ és fagymentes tárolásáról. A nagyüzemi gazdálkodás a kukoricatörésben is megmutatja a fölényt. Ez természetesen csak jő szervezéssel érhető el. A munka jó megszervezése A törést megelőző napon gondoskodjunk arról, hogy a táblán, a termést behordó szekerek számára utat vágjunk. Ha tíz főből álló munkacsapat fog a töréshez, úgy a 11—12 sort kell előre letörni és a szárat levágni. A letört kukorica részére a levágott szárbő! 20—20 méter távolságban kupachelyeket kell készíteni, hogy a kihordáshoz minél kevesebb já-rkálás legyen szükséges. Nagyüzemi kukorica-törésnél a csöveket a száron fosztjuk meg. Ezzel munkaerőt takarítunk meg, mert nem kell a csöveket fosztáskor mégegyszer kézbe venni, de amellett biztosítjuk a különben kárbemenő kukoricahéj, csuhé legjobb felhasználását. Száron a fosztás úgy történik, hogv a jobb kéz csuklójára kötött, hegyesre faragott keményfadarabbal, a cső aljától a tetejéig, egy húzó mozdulattá feihesítjuk a héjat, két kézeel lehúzzuk azt a csőről és a csövet egy törőmozdulattal eltávolítjuk. A kukoricetörők elvégzett munkáját, munkaegységét, a letört sorok szerint úgy számítjuk ki, hogy a terület lemérése alapján megállapítjuk: egy sor hány négyszögölnek felel meg. A törés után azonnal vágjuk le a szárat A kukorica betakarítása nem fejeződik be a töréssel. Feltétlenül nyomon kell azt követnie a szár levágásának és felkötésének. A szárat közvetlenül a föld felett vágjuk le! Ezzel nemcsak a takarmány menynyiségét növeljük, hanem megkönnyítjük a kukoriceföld további telajmunkáját és megóvjuk az utóveteményt attól a károsodástól, amit az üreges talaj okoz. A szárvágás eszközei: a kendervágó kasza és a szárvágó kapa. Kerüljük э sarló használatát, mert azzal nem tudjuk a kellő mély levágást biztosítani. A levágott szárat nyomban kössük kévébe, minél előbb hordjuk le a kukoricatábláról és silózzuk be. A kukoriceszárat becsüljük meg jobban, mint ezelőtt, mert silózve és hely esen etetve ' értékes takarmányt jjé - lent. vetőburgonya téli tárolása A Közélelmezésünk egyik legfontosabb pillére a burgonyatermés hektárhozamainak évről.évre való fokozása. A fövi) évi burgonyatermés sikerének egyik fontos feltétele az ültetnivaló gumók helyes téli tárolása. A hibásan kitelelt, bemelegedett, vagy a fagyos prizmákban áthült vetőgumók gyenge, satnyán fejlődd új termést hoznak. Ezért fontos, hogy mindjárt a szedésnél megkezdjük a vetőgumók előkészítését a beteleléshez. Azt a táblát, amelyből a jövO évi i'etőgumókat akarjuk biztosítani, gondosan átvizsgáljuk. Minden olyan bokrot, amelynek a szárán, vagy a Ivvélzetén valamilyen rendellenes elráltozás van, megjelöljük és ezekből i fészkekből származó burgonyát küön szedjük és más célokra használóik fel. A vidékünkön a leggyakoribb burgonyabetegségek: a levélfodrosodás. levélsodródás, érfeketedés, mozaik, burgonyavész. rizotrórnús betegség, szárrothadás síb. Az ily módon kiszelektált burgonyából azután felszedjük az egészséges fészkeket, ügyelve arra, hogy a gumókat egy napig sem szabad a forró nap hatásának kitéve, takaratlanal hagyni. A forró napon a gumó meg. zöldi’l és az erős felmelegddés hatására elveszti csírázást erélyét és tavasszal csak gyenge csírát hajt. A tenyészidő folyamán pedig csak satnyán, gyengén fejlődik. A legtanácsosabb azonnal ideiglenes prizmákba rakni és azt jól betakarni szálas, rozsszalmával. ami alatt a felszedésnél tapasztalt nagyfokú nedvesség egy része fokozatosan lerakódik. Ügy az ideiglenes, mint a végleges téli prizmák készítésének lényege a ló szellőztetés. Ezt elérhetjük, ha a prizma közepére, végig egymásra folytatólagosan vastag rözseköteget, vagy 30—35 cm széles háromszögalakú lécszelelőt teszünk. Erre fölfelé a gerinc irányában két méterenként szellőztető kéményeket rakunk, úgy. hogy ezeken keresztül a tél folyamán a felmelegedést hőmérővel tudjuk ellenőrizni. Amikor az ideiglenes prizmában mér a frissen szedett burgonya egy-két hét után elvesztette a fölösleges nedves, ségét, akkor kezdjük a vetőburgonya kiválasztását, a végleges téli elraktározását A téli burgonyaprizma alapszélessége 130—140 cm-nél szélesebb ne legyen, oldalról pedig olyan magasra rakjuk, amennyire falapáttal vagy gombosvülával rendesen fel tudjuk rakni. A prizma hosszúságára nincs szabály. Az ültetni való gumók kiválasztásánál az 5—10 dekagramm közötti gumók a legmegfelelőbbek.. Ügyelni kell arra, hogy a vetőgumók kőié sérültek, rohadtak ne kerüljenek, mert a sérült gumók az egészségeseknél fokozottabban lélegzenek. amivel az elraktározás helyén a meleget és a nedvességet aránytalanul növelik és éppen olyan könnyen romlanak, mint az éretlen gumók. Ezek később az egészséges gumókat is befüllesztik és elrodhadássa.1 fenyegetik. Az átválogatott és téli teleltetésre átrakott prizmákra a megszokott szalmatakaróm először csak 2 cm vastag földréteget rakjunk és csak már, amikor a külső hőmérséklet éjjelenként az 5—10 Celsius fok fagypont alá süllyedt, akkor adjunk 30—35 cm vastag földtakarót. A tél folyamán a hőmérővel való ellenőrzéseknél a prizma alsó felében plus 2 és minus 4 Celsius fok körül i hőmérséklet a legmegfelelőbb. Ha ennél magasabb, akkor fokozatosan szellőztessünk. ha alacsonyabb, akkor trágyatakaroval kell bevonni a prizmát. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak a fogyasztásra szánt burgonya téli tárolására is. eswi шс‘Мот Készüljünk fel a kukoricaszár silózására A dunaszerdahelyi járásban ez éven az EFSz-ek nem nagy gondot fordítottak a silózásra. Eddig 6.200 köbméter takarmányt silóztak le, ami járási méretben nagyon kevés. Nagyüzemi gazdaságokban, mint amilyenek az EFSz-ek és az ÄG-ok, lehetetlen biztosítani a takarmányalapot silózás nélkül. Azokban a gazdaságokban, ahol nincsen még elegendő lesilózott takarmány, feltétlen készüljenek fel a kukoricaszár silózására. A kukoricaszárból is jóminőségű silótakarmányt nyerhetünk, ha azt helyesen lesilózzuk. A helyesen és idejében lesllózott kukoricaszár egyenlő a középminöségü széna tápértékével. Sok helyen ezt az értékes takarmányt nem becsülik meg. Előfordul a magángazdálkodóknál és az AFSz-eknél, hogy a kukoricaszárat tüzelőanyagnak használják. Természetes, hogy ha a kukoricaszár nincs idejében lesilózva, a tápértéke egyenlő a szalmáéval. Ezért a szárat törés után silózzuk, amíg nedvességet tartalmaz. » A báróm f «tollak közül tudjuk, hogy legértékesebb a lúdtoll. De értékes a kacsa, fehérpujk-a és a tyúkfélék tolta is. A töltet mindig szárazon kopasszuk. Csak tiszta tollat adhatunk el. Évente csak kétszer tépjük. A letépett toll -t és száraz legyen. A különféle tol• -t sohase keverjük össze. Az érett A szerdahelyi járásban levő nagyabonyi EFSz elnöke kijelentette, hogy ez évben az EFSz összes kukoricáját rendes időben lesilózzák. Az elnök elvtárs továbbá elmondja, hogy a kukoricaszár milyen jó takarmány, azt a múlt évi tapasztalatok bizonyítják. Az összes kukoricaszárat lesilózták, bár nem volt elég sllógödrUk. Hogy ezt hogyan oldották meg, azt is elmondta. — Szerződést kötöttünk a traktorállomással és a traktoristák nehéz mechanizációs gépekkel 600 köbméter űrtartalmú silógödröket ástak. Az ilyen nagy gödrökbe nehéz az aprított keveréket betaposni. — Egyszerű módszerrel nehéz, de felhasználtuk a szovjet tapasztalatokat és a leszecskázott növényeket hernyótalpas traktorral nyomattuk le. A nagyabonyi EFSz-ben a kukoricaszárakhoz zöld csalamádét, a kertészetből hulladékot és gyomot összekevertek és így a silótakarmány jóminöségű lett. A silózásra csak az a kukoricaszár A tollértékesítésről száraz toll egyébként^ is többe: nyom, mint az éretlen. Az éretlen toll bekeverésével az érett is veszít ez érté.céből. Az érett tollat azonnal haszná.juk fel, vegy adjuk el, mert ha sokáig áll, veszít minőségéből. A pehelytoltet külön gyűjtsük, mert ez sokkal értékesebb. alkalmas, amelyik legalább 60 százalék víztartalommal rendelkezik. Ha a szárban nincs annyi víztartalom és nincs elegendő keveréknek alkalmas nedvdús takarmányunk, feltétlenül szükséges, hogy tiszta vagy 2 százalékos sós vízzel nedvesítsünk. Legjobb, ha az öntözésre híg melaszos vizet használunk. A besilózott anyag kell, hogy 60—80 százalékos nedvességet tartalmazzon. Ha 60 százaléknál szárazabb az anyag, akkor penészedni kezd. Viszont, ha 80 százaléknál nedvesebb, akkor megrothad. A silózáshoz hasznos útmutatásokat a most megjelent „Üjabb silózási tapasztalataink” t ■ könyvecskéből szerezhetünk. А X. pártkongresszus Is foglalkozott a silózás jelentőségével. „Biztosítsunk elegendő jóminőségű silót a téli időszakra. Minden tehénre legkevesebb 25 métermázsa, növendékekre 10 métermázsa jóminőségű silót tároljunk.” KRAJCSOVICS NÁNDOR Dunaszerdahely. Ha ki akarjuk számítani, mennyi tesz ez értékesíthető toll, akkor öt .úaa-t, tíz kacsát és tizenöt tyúkot, vagy csirkét számíthatunk egy kg tolira. Tudjuk, hogy a toll kereset: cikk, ezért gondosan gyűjtsük és ad; >k a\ az államilag' kiküldött felvásárlóknak tollfeleslegünket. S. I. Méhészolvasóinkhoz ! Méhészolvasóink kérték, hogy indítsunk tanfolyamot lapunkon keresztül. Teljesítjük kívánságukat azért is, mert mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a méhészkedni akarók tanuljanak s mind a kezdő, mind a haladó méhészek bővíthessék tudásukat. Ezzel elérjük azt, hogy több tudással méhészeink nagyobb eredménnyel tudnak majd méhészkedni, így országunknak töbl méhcsaládja lesz, ami nagyon fontos a többtermelés elérésében. Minden méhész és méhészkedni akaró nem járhat méhésziskolába, bár erre nagy szüksége volna, mert nem engedi meg elfoglaltsága. A közölt tananyag helyettesíteni akar egy ilyen iskolát, azért kérjük méhészeinket, hogy a tanfolyam megkezdésétől rakják félre a Szabad Földműves példányait, hogy azután azt szükség esetén hármikor elővehessék. Még sok olyan méhészünk van, akinek nem jár a Szabad Földműves. Ez részükre nagyon káros, különösen most. hogy a tanfolyamot megindítjuk lapunkban. Kérjük olvasóinkat, hogy ezt tudassák azon méhészekkel is, akik nem olvassák rovatunkat, hogy a lapot időben megrendelhessék. A szükséges tananyagot Szijjártó Gyula, méhészszaktanító, állítja össze. Tervét jövőheti számunkban ismertetni fogjuk. (Szerkesztőség.) Szűzlépet ne hagyjunk a fészek közepén Több méhész úgy épített, hogy a műléppel ellátott keretet elhelyezi a költőfészek közepébe. Ezt különösen akkor csinálja, ha sürgősen akar építettni, a méhek pedig a gyönge hordás következtében csak nehezen építenek. A friss lép nyáron nem okoz különleges gondot a családnak, de már télen igen. Ugyanis a szűzlép kettéosztja a fészket, vagyis a méhek télen csak azokat a kereteket ülik meg, amelyekből már több ízben kekek méhek. így megtörténhetik az, hogy télen a család a frissen -kiépített lép miatt kettészakad, ez pedig a család pusztulását idézné elő. Tanácsos tehát, hogy szedjük ki a fészekből a frissen kiépített kereteket, hogy a téli fészek esek telelésre, kifogástalan lépeken alakuljon meg. A légeknek azért . is kell elsőrend űeknek lenniök, hogy korat-avass-zal, amíg a méhek életébe nem avatkozhatunk be, az anya a petelerakást folyamatosan, vagyis zökkenőmentesen végezhesse. Ha a félig kiépített lépekben méz van raktározva, a pecsételést ny-issuk fel, helyezzük el őket a kaptár végébe, ahonnan a méhek a mézet elhordják a kaptár belsejébe, oda, alól a télj fészket alkotják. S. G. Méhésztudósok megfigyelései az anya megtermékenyüléséről Dr. Nőid a „Hessische Biene”-ben néhány megfigyelést közöl az anya megtenné kény illésére vonatkozólag. Többek között foglalkozik azzal a kérdéssel is. hogy az anya párosulhat-e .többször, amint azt a bel- és külföldi irodalomban ismételten állítják. Dr. Nőid maga számos és hosszú évekig tartó megfigyelései folyamán ilyen esetet nem tapasztalt és nem is tartja valószínűnek. Minthogy ez a kérdés a méhtenyésztés szempontjából rendkívül fontos, kéri a méhészeti tudományos világ állásfoglalását erre vonatkozólag. Erre a felszólításra Gontarskl válaszol. Először elméleti alapon fejtegeti a kérdést az anya ivarszervének felépítési és funkcióbeli sajátosságai alapján. Zander és Lőschel vizsgátatai-ból tudjuk, hogy a be nem párzott an.ye ovariuma a petevezetékek felé egy válesztófeilal van elválasztva, amely még a nász-repülésből hazatérő anyánál is megvan. A párzásnál a párzási anyag átvitele meglehetősen hirtelen és nyomós statt történik. Emellett a két petevezeték és a hüvely túltöl-tödik, úgy, hogy az ivarszervek erősen megduzzad-ta-knak látszanak. Azáltal, hogy a párzási anyag átvitelénél a here ivarszerve a-z anya hüvelynyílását elzárja és a szétválásnál leszakad és bennmarad (párzási jelvény), a m-ag-tömegeknek kiáramlását megakadályozza, a-mely mellett még a nyál-ke-tömegek is biztosítják a zárást. A magnak a petefészek pete-tömlőibe való behatolását, az előbb említett választófal akadályozza. Saida Is” hak Ogly szerint mindjárt a párzás után a sperm-iumszálak megkezdik vándorlásukat a mag tarisznyába, a-z i-g-en s-zűk csatornán keresztül, 48—62 óra lefolyása alatt, ahonnan egy ellenáram indul ki, egy víztiszta, erősen alkáli folyadékból, amellyel eddig meg volt töltve. Ez a folyadék valószínűleg a petevezetékben lévő mag-tömegeket a mag tarisznya felé irányított mozgásra indítja. Leukart szerint a m-ag tarisznya legfeljebb csak a negyedét tudja felvenni egy normális párzásnál belejutott magtömegeknek, hogy színül-tig megtöltődjön. A fennmaradó rész, éppen úgy. mint a nyál-ke-tömegek kiürülnek. Minthogy a petevezeték nincs úgy körülvéve lzomhálózatta-1, mint a mézhóly-ag és az ü-rü-lé-khólyag, fel keli tételeznünk, hogy az anya « kiürítést egész potrohúnak mozgásával segíti elő. Ennek a folyamatnak befejeztével az anya tüzelését elveszti. Olyan esetekben, amelyekben kisebb magtömegek következtében (a here csekélyebb testi érté-küségénél fogva) a mag tarisznya nem töltődik meg, feltételezhető, hogy az anya tüzelése nem szűnik meg, illetve a tüzelés újból felléphet. A gyakorlat azonban megszámlálhatatlan esetből az-t mutatja, hogy ilyenre nem kerül sor. Ellenkezőleg, azt mutatja, hogy az első peték lerakása után az anya tüzelése visszavonhatatlanul veszendőbe megy. így be nem párzott herepetéző szűz anyák nem tüzelnek, és természetes úton már még nem termékenyíthetők. Az utóbbi időben gyakran tett megfigyelések sajnos azt -mutatják, hogy fiattal anyák röviddel a párzás után a magtarisznya egész vagy részben történt megürülése következtében egészen, vegy -részben herepeté-zőkké válnak. Ez az állapot megmarad, nem elegendő magá-tvitelnél sem lép fel újabb tüzelés és az azt követő második párzás. Tehát a magkészletnek idő előtti, vagy időben történő kimerülése sem vá-l-t ki -már többé tüzelést az anyánál. Adódhatnék egyes esetek, amidőn ugyan-az az anya kétsz-e-r -röviddel egymásután párzási jelvénnyel teljes bizonyossággal megfigyelhető. így Botcher is megfigyelhetett egy anyát, amelyik 3 napon belül kétszer jött vissza párzási jelvénnyel. Szerinte ez első párzás nyilvánvalóan nem folyhatott szabályosan. Minden egyes esetben, amelyekben anyák rövid időközökben kétszer (esetleg többször) -is jöttek haza párzási jelvénnyel, a párzási folyamat biztos ismeretében, minden nehézség nélkül feltehető, hogy egy ilyen anya, bár össze volt akadva egy herével, de a magtömegek átvitelezése nem történhetett meg. , M-uzalewsklj és Ko-zlow adatai szerint a tüzelő herék mintegy 5 százaléka „steril”, ami azt jelenti, hogv képesek ugyan egy anyával összeakedmi anélkül, hogy me-got tudnának leadni. (Ugyanezt megerősítik Armbrus-ter, Klothilde Müller és Fyg, bár a százalékos arányszám náluk -még -kedvezőtlenebb.) Az a-z anya, amely steril herével a-kad össze, meg termékeny ítetlenffl marad és a tüzelését megtartja, továbbra is párzóképes marad. Egy ilyen anya továbbra is, -mint szűz anya viselkedik. Ilyen esetekben, csak megismételt párzás-nál történik meg a megtermékenyítés.
