Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-29 / 35. szám

1954. augusztus 29. Fcíídmüves 9 >liért csak eimyi és miért nem több A nanai állami gazdaság dolgozói re­ménykedve néztek ez új termés elé. Gabonánk sok veszélynek volt kitéve. Most már lassan azt mondhatjuk, hogy л termés a zsákban van. Nemcsak azt állapíthatjuk meg, hogy mennyi volt e termés, hanem arról is gondolkozha­tunk, hogy miért esek annyi, és miért nem több. Érdemes ilyenen elgondolkodni, mert lie a hibákét megtaláljuk, a kővetkező evben azokat kerülni fogjuk, a termés­­eredményt fokozzuk. A gabona jó mű­veléssel, az időjárás viszontagságait is könnyebben képes elviselni. A termelési hibákkal sokat kell most közvetlen az aratás után fog­lalkoznunk, hogy azokat a jövőben megszüntethessük. Ilyen nagy hiba például a tarlohántás elmulasztása. Ezzel sok gyomot és kár­tevőt irtunk és ezenfelül a porhanyó réteggel fedett föld nem szárad ki eny­­nyira, hogy ne lehetne rendes munká­val újbői szántani és kellőképpen elké­szíteni. Gondoljunk csak az őszi mély­szántásra: elvégeztük-e, és he igen. mikor és hogyan, stb. A hibák kiküszö­bölésével lehet csak a terméseredmé­nyeket sikeresen biztosítani és emelni. Gondoljunk a vetésforgókra is. Ha ka­lászos után kalászost vetünk, vagy ten­geri, répa után őszit akarunk vetni, akkor a munkát sietve kell elvégez­nünk. Nem adhatunk jó munkát, ha nem tartjuk be a vetési határidőt. A jövő termés biztosítása érdeké­ben szem előtt keli tartani a vető­mag minőségét, a hibátlan talajelő­készítést, tisztában kell lennünk a vetésápolás fontosságával, valamint a műtrágyák okszerű használatával stb., s*b. Amennyire csökkenteni fogjuk a ter­melési hibákat, annyival javítjuk a terméseredményt és hazánk dolgozói­nak jólétét. Valamennyien, akik a növényterme­léssel foglalkozunk, akár az állami gaz­daságokon, akár a szövetkezetekben, vagy akár magángazdálkodásban, te­gyünk egy kis visszapillantást most az aratás és cséplés befejezése után és állapítsuk meg, hogy hol, mikor és mi­lyen hibát követtünk el és igyekezzünk ezt a jövőben teljesen kiküszöbölni. Az erre fordított idő nem vész kárba, s különösen hasznos lesz, ha közösen be­szélgetünk erről. Nagy János, Nána. Ahol az átvevőválialat gátolja a beadást Az utóbbi időben többször szó eset: már a párkányi járásban lévő csenke: állami gazdaságról, amely igen szép e­­redményt ért el, különösen zöldség­­termesztésben, ahol Juhász Sándor zöldség termesztési csoport brigádja o­­daadó munkája eredményeként, bősé­ges mennyiségben jutott mindenféle zöldség a dolgozók asztalára. Meg kell állaptíanunk, hogy a zök­kenőmentes beadást — maguk az át­vevőszervek gátolják. A Slovenské bryndziame, n. p. zólyomi-szalatnai osztálya például, ahová a gazdaság te­kintélyes mennyiségű juhsajtot szállít. Mint ismeretes, a juhsajt előállításá­hoz úgynevezett oltóra van szükség, amit maga az átvevőválialat köteles megküldeni olyan mennyiségben, ahogy ezt a termelő megkívánja. Amikor az első ködlemény oltó elfogyott, gazda­ságunk mindössze 76 százalékban tett eleget beadási kötelezettségének. Ezt megelőzően írásban, táviratilag, négy esetben kértünk további oltókülde­ményt, azonban hiába. Amikor láttuk. hogy tovább nem várhatunk a fentem­­lített vállalat küldeményére, a kör­nyékbeli EFSz-ekhez és állami gazdasá­gokhoz fordultunk. Végül is a nánai ál­lami gazdaság adott kisebbmennyiségű oltót, hogy beadási kötelezettségünk­nek idejében eleget tehessünk. Mos' hogy az előírt mennyiséget beadtuk, augusztus 12-én megkaptuk az annyira kért oltót is, de körülbelül 6 hét után. hogy az első részünkre küldött meny­­nyiség elfogyott. Tudomásunk szerint minden begyűj­tőszervnek kötelessége, hogy a beadá­si lehetőségeket segítse és ne pedig gá­tolja a zökkenésmentes beadást. Ez fontos annál is inkább, mert gazdasá­gunkban megvalósítottuk az érdemsze­­rvpti jutalmazást és ennek következté­ben a fogyasztó dolgozókon kívül anya­gilag érinti magukat az alkalmazotta­kat is, akik a juhtenyésztésben dol­goznak. Vlahy Béla, zootechnikus NANA. Felkészülnek az őszi munkák megkezdésére Az eperjesi kerületben lévő állami gazdaságok dolgozói a cservenicai ud­var kivételével befejezték az idei ter­més betakarítását. A cservenicai udvar dolgozói éppen olyan gazdag termést várnak, mint amilyet a kerület többi gazdaságai elértek. Az őszi árpából pél­dául, amelyet már elcsépeltek, hektá­ronként 38.3 mázsás- termést értek el. A napokban befejezték az eperjesi kerülethez tartozó gazdaságok a here második betakarítását. Most a cseia­­mádé silózásával foglalkoznak, amelyet a buryonya és a cukorrépa betakarítá­sának megkezdéséig szeretnének befe­jezni. A gazdaság dolgozóinak a terv szerint 70.034 mázsa silótakermányt kell elkészítenie. Az eperjesi kerületben lévő állami gazdaságok dolgozói a tarlóhántási ter­vüket teljes egészében befejezték. A gépesítők és traktorosok az előhántós ekéket készítik élő, rendbehozzák a ve­­tögépeket. Tervük az, hogy amint el­érkezik az őszi vetéseknek ideje, fel­­készülten, késedelem nélkül megkezd­hessék ez őszi terv teljesítését. A gyakori szántás meríti ki a tatait! Tyerentyij Malcev, a kolhozparaszt-tudós új módszere Tyerentyij Malcev „Mire tanít a mi tapasztalatunk” címmel cikket írt a Pravda július 17—i számában. Ki ez a Tyerentyij Malcev, akinek cikke olyan nagy figyelmet keltett a szovjet mezőgazdasági szakemberek körében? Autodidakta tudós, egyszerű kolhozparaszt ez Uralon-túli Kurgánai területen. Mezőgazdász a „Lenin vég­akarata” kolhozban, és egyben igazga­tója a kolhoz egyedülálló és a maga ne­mében páratlan kísérleti gazdaságának, kísérletet hosszú évekre nyúlnak visz­­sza. Azt kutatta, szükséges-e minden évben vetés alá szántani. A tudomány és a gyakorlat hosszú ideig nem adott feleletet felvetett kérdéseire. Néhány évvel ezelőtt a kolhoz földjén újfajta, a szokástól eltérő eljárást vezetett be: a 4—5 éves vetésforgóban csupán egy­szer szántotta mélyen a földet, a többi években csupán szélesfogú tárcsával tárcsázta meg a földet aratás után. Ez az eljárás azt eredményezte, hogy a gabona gyökérzete a ’talajban elősegíti a szerves anyagok felgyülemlését és a föld szerkezetének helyreállítását. Célja a talaj termőképességének ál­landó növelése volt. Malcev eljárása (amelyet már a kolhoz egész területén többezer hektáron bevezettek) meggyő­zően bizonyította, hogy nem a termés meríti ki a talajt, hanem a gyakori szántás. Továbbá, ha elhagyjuk az éven­kénti szántást és csak tárcsázzuk a földet, a talajban maradó növényi azer­­veeanyagok annyira megnövelik a ta­laj termőképességét, hogy nem lesz szüksége pihenésre, sőt több éven át ■edményesen vethetünk bele gabonát 'bona után. A „Lenin végakarata" kolhozban Malcev eljárásával állandó­sult a bő termés: 1953-as aszályos év­ben, átlagosan 20.2 mázsa gabonát ta­karítottak be hektáronként 2350 hek­tárnyi területről (ez 12 mázsás holdan­­kinti termésátlag, több mint 4 ezer holdnyi területről. A szerk.) Malcev újítása szembefordulást je­lent-e Viljamsz akadémikus tanításá­val? Korántsem. A malceyi agrotechni­ka csupán kiegészíti, sokban lényegesen kijavítja Viljamsz tanításait. Viljamsz tanítása alapján az évelő füveknek, mint talajszerkezet-helyireáilító tényezőknek monopol iszfcikus helyzetük volt a mező­­gazdaságban. De mindjárt hozzátehet­jük: az évelő füvek egyeduralmát az biztosította, hogy a vetésforgó-rend­szerben a fűvel bevetett földet nem szántották. Malcev bebizonyította, hogy nemcsak az évelő füvek gyökérzete ja­vítja a talajt, hanem minden egyéves növényé, így a iiabonáé is, amely a talajba kerülve megakadályozza annak kimerülését. A mélyszántás „holt” föld­réteget forgat ki, amelyben hasznos növényi baktériumok nincsenek és így hosszú időre van szükség, amíg a mély­szántott föld termőképes lesz. Malcev eljárásában is szere о'Я a mélyszántás, amint említettük (4—5 évenként 40— 50—60 centiméteres), de ez a mély­szántás lényegesen különbözik a ré­gebbi mélyszántástól. Tyerentyij Malcev új — kormánylemez nélküli — ekét szerkesztett, amely a föld mély rétegéi nem forgatja ki a felületre, hanem alá­vágja a növényi gyökérzetet, porha­­nyítja a talajt, de nem keveri az alsó és a felső rétegeket. __а\7/ /Ш/ШИ с/м/1РАт\с<ш imiiipp__ Minden késedelem nélkül fogjunk hozzá az őszi munkákhoz Állami gazdaságaink a nyári munkák sikeres befejezésével most az ősz: munkákra való felkészülést szorgalmaz­zák. Igaz, még a zsolnai és a beszter­cebányai kerületben, sőt a kassai kerü­let északabbra fekvő gazdaságaiban ja­vában folyik a cséplés, de napok kér­dése csak és ezeken a helyeken is el­végzik a gabonabetakarítást. Állami gazdaságainknak, mint szocialista nagy­üzemeknek éppúgy, mint az összes mezőgazdasági munkákban, most, az őszi munkák elvégzésekor is példát kell mutatniok szövetkezeteinknek és a me­­qángazdálkodó kis- és középperaszt­­iainknek. Mik tehát most a legfontosabb feladatok? Főleg az eddig elmulasztott tarló­­hántás befejezését kell mielőbb szor­galmaznunk. A pozsonyi kerület gaz­daságai idejében elvégezték a tarlóhán­tást és most bőven jut idejük az őszi talajelőkészületekre. A gépeket ugyan­úgy, mint a nyári munkák alatt, az őszi vetési és szántási csatában is tö­kéletesen ki akarják használni. Ez az alapja ugyanis a tarlóhántásban elért sikerüknek. A nyitrai kerület gazdasá­gainál éppen ellenkezőjét tapasztalhat­juk. Itt nem fordítottak elég gondot a népek kellő kihasználására. A hernyó­ra 1 pás traktorokon kevés gazdaságban öcűjjoztak két műszókban. Ez viszont тЯ)bosszulta magát a tarlóbuktatás a­­‘acsony százalékarányában. Mezőgazdaságunk dolgozói éber szemmel figyelik az állami gazdaságok tevékenységét, főképpen a magas ter­més elérése érdekében kifejtett törek­vésüket. De ha az előnyöket, az új munkemódozatokat látják, észreveszik a hiányosságokat is, amelyek még bő­ven akadnak egyes gazdaságainkon. Az őszi munkák arra kötelezik állami gaz­daságaink mindenegyes dolgozóját, hogy még nagyob' mértékben alkal­mazzák az új munkamódszereket, tart­sák be az agrotechnikai irányelveket és így váljanak a szocialista nagyterme­lőé iskoláivá. A szerediek már őszi tervet készítenek A közös nagyüzemi gazdálkodás ter­mészetesen nem folyhat sikeresen, elő­re kidolgozott tervek nélkül. Állami gazdaságainknak nemcsak arra kell irá­­nyítaniok figyelmüket, hogy az egyes munkákat elvégezzék, hanem főképpen oda kell hatniok, hogy a munkákat hogyan fogják befejezni. A szeredi állami gazdaság dolgozói a nyári munkák után egész Szlovákiá­ban elsőnek fogtak hozzá az őszi mun­kák terve elkészítéséhez. A gazdaság által kidolgozott terveket a Földműve­lésügyi Megbízotti Hivatal is jóváhagy­ta és mint példás terveket az összes állami gazdaságnak megküldötte, hogy ennek alapján minden egyes gazdaság, osztály, megjelölhesse elvégzendő fel­adatait. Tehát az említett terv szolgál­jon irányelvül, főleg azokon a helye­ken, ahol a feladatokat eddig nem dol­gozták szét a csoportokra, sempedig az egyes munkacsapatokra. A szeredi gaz­daságban már tavaly is úgy jártak el a tervek összeállításánál, hogy annak minden egyes mozzanatáról tudtak a dolgozók, akik közvetlen részt vettek a termelésben. p Legsürgősebb a tarlóhántás befejezése Állami gazdaságaink legsürgősebb feladatai közé tartozik, többek között az eddig elmaradt tarlóbuktatás befe­jezése. Ezt követőleg haladéktalanul hozzá kell fogni a középszántáshoz, hogy az őszi búzát, rozsot és a takar­mánykeveréket mielőbb a földbe tehes­­sük. A gyakorlat is azt igazolja, hogy a korai vetés sokszorosan megtéríti a fáradságot a magas hektárhozamokban. A pelárikovói állami gazdasághoz tar­tozó miklósi részlegen tavaly is az ag­rotechnikai határidőkhöz szigorúan ra­gaszkodva végezték el az őszi kalászo­sok vetését. Persze meg is volt ennek a látszata, hiszen a tavalyihoz mérten is magasabb termést értek el minden­egyes gabonaneműnél. A csenkei gazda­ságban ugyancsak jó terméseredmények születtek a helyes agrotechnika alkal­mazása által. Hektáronként csaknem ké: és fél mázsával lépték túl termelési tervüket. A királyhelmeci gazdaságok is büszkék lehetnek elért eredményeik­re, amit semmiképpen sem biztosíthat­tak volna, ha nem ragaszkodnak a ha­ladó eljárásokhoz. Az ősziárpa az első Az őszi gabonafélék közül elsőnek az ösziárpát kel! a földbe tenni, amelynek az agrotechnikai határideje augusztus 31-ével már lejár. Ebben a munkában ezideig a nánai állami gazdaság mutat­hat fel nagy igyekezetei, ahol több mint ötven százalékra vetették el az ösziárpájukat. A rozs terméshozama szintén elválaszthatatlan az idejében elvégzett talajmunkáktó! és a vetés idejétől. Minden egyes gazdaság leg­főbb kötelessége, hogy szeptember 20- ig minden szem rozs a jól előkészített talajba kerüljön. Ezenkívül a búza ve­tését is szorgalmaznunk kell, amelynek a vetési határideje október 20-ával le­jár. Mindenekelőtt nagy szerepet tölt be mezőgazdasági üzemeinkben az őszi takarmánykeverékek elvetése is, amely 'a bőséges takarmányalapot biztosítja Ezért úgy igyekezzünk, hogy szeptem­ber végéig utolsó szemig elvethessük a keverékek magvait. Nagyszerű gépekkel rendelke­zünk Egy-két évvel ezelőtt még nem volt meg a vetés befejezésének idejében va­ló elvégzése. Igaz, még nem rendelkez­tek állami gazdaságaink olyan nagysze­rű gépekkel, mint ezen az őszön, de az igyekezet már akkor is megvolt, ami­nek mo6t a gépi segítség mellett még fokozottabban kell érvényrejutnie. A gépeket ott használják ki tökéletesen, ahol a szántásban két műszakra dol­goznak. Minden késedelem a termés­­eredmények lényeges csökkenésére ve­zethet. Ha a gépesítés szerepéről van szó, külön fejezetben kell megemlítenünk az őszi termények betakarítását, amit a vetéssel-szántással egyidóben kell el­végeznünk. A burgonya, kukorica, nap­raforgó, dohány és egyéb termények betakarítása fontos mezőgazdasági munkáink közé tartoznak. Tehát nem­csak a vetés elvégzésében, de a kapás­növények betakarításában is elöl kell járni állami gazdaságainknak. Az őszi betakarítás csúcsmunkái kö­zé tartozik a cukorrépa kiszántása, megtisztítása és a cukorgyárba való el­szállítása is. Ez fontoe ipari növényünk és nagymennyiségű takarmányt is biz­tosít állatállományunknak, főleg akkor, ha a betakarítással igyekezni fogunk. Ajánlatos lenne, ha minden gazdaság­ban, ahol cukorrépatermeléssel foglal­koznak, elszállítási tervüket egybehan­golnák a cukorgyár terveivel. Ez lénye­gesen megkönnyítené a répa betakarí­tását. Sürgős a len betakarítása A len és a kender betakarítását sem lehet halogatni. Bár még ezen növé­nyek betakarítási ideje nincs itt, az e­­lőkészületeket már most kell megejte­nünk. Az iglói állami gazdaságban ér­dekes felfogás', kapott lábra a kender A gazdaság vezetői, de még a dolgozók nagyrésze is inkább előnybe részesítik az egyszerű tépögépeket a kombájnok­nál. Azt hangoztatják, hogy inkább odaadják a kombájnt más gazdaságnak, csak helyette két tépőgépet juttassa­nak rendelkezésükre. Milyen helytelen nézet, maradi felfogás! Bár az iglói vi­dék dimbes-dombos, mégis célezerübo a kombájn alkalmazása, amely az ara­tással, egy időben a magtalanítást is ké­pes elvégezni. Dehát minden az ember­től függ, a legmodernebb gép sem mű­ködik, dolgozik önmagától. A gabona kártevői ellen is most az ősszel kell a harcot elkezdenünk. Régi igazság az, hogy soha se vessünk e! csávázatlan gabonát, mert a betegség ellepi a kalászokat és üszögös búzát arathatunk. Ez viszont nem lenne jó cégér állami gazdaságainkra. A takarmánymagvak cséplése Az őszi betakarítás mellett fontos feladatot kell még megoldanunk, ami nem más, mint a lucerna és egyéb ta­karmánymagvak cséplése. A határidő itt is szeptember második felében jár le, de minél előbb kicsépeljük a lucer­nát, a hereféléket, annál minöségesebb magot nyerünk. Tehát ezen a téren is igyekeznünk kell, mert az idő nem vár, egyik napról a másikra az esők sok kárt okozhatnak terményeinkben. Nagy vonalakban ezek lennének e legfontosabb feladataink, amelyekre az ősszel minden figyelmünket összponto­sítanunk kell. Ha sikeresen akarjuk el­végezni munkánkat, akkor minden e­­gyes munkamozzanatot papírra kell fek­tetnünk és a tervekkel minden csopor­tot, csapatot, egyszóval mindenegyes dolgozót meg kell ismertetni. Ez az e­­lapfeltétele állami gazdaságaink további sikereinek.. A jó gazda nevéhez híven állami gazdaságainkon a sor, hogy a szocialista munkaverseny kiszélesítésé­vel az őszi munkákban is hasonló sike­rekkel szerepeljenek, mint a kenyérért folyó harcban, a nyári munkák idején tették. (Sz. A.) t okozzuk a gépi segítséget az őszi munkákban A forró augusztusi napfény úgy tűzött a földre, mintha minden ned­vét ki akarta volna szívni. A Zselíz felé vezető országút két oldalán javá­ban folyt a tarlóhántás, s a könnye­dén mozgó traktorok egyenletes dobo­gása visszhangot vert a közeli dom­bokon. Amikor megérkeztünk a kis városba, első utunk a traktorállomásra vezetett, hogy elbeszélgessünk a zse­­lízi kombájnosokkal az idei aratás ta­pasztalatairól. Elsősorban Nap János­sal. a zselízi gépállomás legjobb kom­­bájnosával akartunk beszélni. Ám megtudtuk, hogy Csehországba ment, hogy visszafizesse azt a kölcsönt, amit a cseh kombájnosok nyújtottak a szlovákiai aratás meggyorsítása érde­kében. Nap János most Seifert Fe­renccel és a többi szlovákiai kombáj­­nossal együtt aratja a cseh földek ringó gabonatábláit, hogy meggyor­sítsa az aratás olyannyira fontos munkálatait és ezzel hozzájáruljon pártunk és kormányunk határozatai­nak hiánytalan teljesítéséhez. A gép­állomáson felkerestük tehát Tóth Mik­lóst. a kombájnos csoport vezetőjét, mondjon néhány szót az aratási és csépié*! munkák tapasztalatairól. — Mindenekelőtt azzal kell kezde­nem — mondotta Tóth Miklós, hogy a tavalyihoz képest az idén már sok­kal több kombájnnal arattunk a zse. lízi járásban. Számszerint 24 kom­bájnnal több népet vetettünk be az aratási munkákba, mint tavaly. Ezen­kívül még 10 kombájnt kaptunk se­gítségül az északabbra fekvő járások­ból és Csehországból. Tehát, amíg ta­valy 16 kombájn aratott és csépelt, a járásban, ez a szám az idén már több mint kétszeresére szaporodott. Mielőtt hozzáláttunk a kombájnok_ kai való aratáshoz — mondja a továb­biakban Tóth elvtárs — többszöri megbeszélést tartottunk és minden in­tézkedést megtettünk arra vonatkozó­lag, hogy zökkenőmentesen végezhes. sük az aratást. Kombájnjainkat ala­posan megjavítottuk, és mondhatom, nem is volt nagyobb hiba az aratási munkák végzésénél. A gépeket pon­tosan elosztottuk azokba a szövetkeze­tekbe, amelyek velünk aratási szer­ződést kötöttek. Amikor az aratási szerződést nem kötő szövetkezetek tagjai meggyőződ­tek arról, hogy milyen Sikeres és gyors a kombájnnal való aratás, hoz­zánk fordultak és kombájnokat kér­tek. Mi igyekeztünk eleget tenni ké­résüknek és módját ejtettük, hogy ki­segítsük őket. A fakóvezekényi szö­vetkezet szintén azok közé tartozott, amely nem kötött szerződést. Amikor azonban a dolgoz 9k l'átták a kombájn munkáját, annyira megtetszett nekik, hogy egy gép helyett kettőt kértek, és megfogadták, hogy jövőre, ahol csak lehet, kombájnnal fognak aratni — fejezte be beszédét Tóth elvtárs. Gépállomásunk komba inasai tehát becsülettel megállták helyüket, kivé­ve egy-két újoncot, akik még nem. tettek szert kellőképpen tapasztalatra a kombájnnal való aratásban. A leg­jobb teljesítményt a nagysallói bri­gádban dolgozó Nagy János nyújtotta, aki a járás területén 192 hektárnyi gabonát aratott le, csak kevéssel ma­radt el mögötte Nagy Lajos, aki közel 100 hektárnyi gabonát vágott le kom­bájnjával. Á többi kombájnos is igyek. vő munkával végezte az aratást. A gépállomás sikerei nagymérték. ben előmozdították a köbölkúti gépál­lomás dolgozóival folytatott versenyt, amelyet a zsélíziek nyertek meg. Az aratást és a cséplést traktorosaink és kombájnosaink a szövetkezeti tagok teljes megelégedésére végezték. Nap János khmbájnos gépével Csehország­ba ment aratni, Medved Márton pe­dig a morvaországi szövetkezete sek földjein vesz részt az ország gaboná. iának betakarításában. A gépállomás visszaadja azt a segítséget is. amelyet az északi járásokból kapott és így oda is 4 kombájnos indult, hogy résztve­­gyen a nekik segítséget nyújtó gép­állomások feladatának teljesítésében. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy amint hazánk más járásaiban, úgy a zselízi járásban is egyre na­gyobb teret hódít a kombájnnal való aratás és szövetkezeti tagjaink évrol­­évre jobban meggyőződnek a gépi­munka előnyéről, amelyet az őszi munkákban még fokozni kívánunk. D. Gy

Next

/
Thumbnails
Contents