Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-02-21 / 8. szám

,1954 fphrrmr 21. 6 Лейки! Földműves A mintaalapszabályzat betartásával a tagok jólétéért Este érkezünk Felsőpatonyra. Fel­­sőpatony régebben két kis községet alkotott, de nemrég egyesítve lett. — Már lassan összeépül a két község о egy bend. Hogy a lakók ne elégedetlen­kedjenek. az egyik faluban van a köz­ségháza, a másikban a szövetkezet iro­dája. Meg kell említenünk, hogy a község lakossága 100 százalékban a szövetkezetbe tömörült és áttért a ne­gyedik típusú gazdálkodási formára Ezt örömmel tették azért, mert a falu lakossága pártunk és kormányunk se­gítségével lerázhatta nyakáról azt a pár földbirtokost, s kulákot, akik a fa ut uralták, felszámolta azt a rend­szert, amely lehetővé tette a dolgozó nép kizsákmányolását és megfosztotta a dolgozókat a becsületes munka gyű mölcsétől. Ezért nem csoda, ha az esti órák­ban a szövetkezet vezetőségét és ne­hány tagot is az irodában találunk. A munkaszervezésről, a hibák orvoslásá­ról beszélgetnek. — Nyakunkon a tavasz — mondja Rencés Sándor, az eiső csoport veze­tője. Mégegyszer át kell gondolnunk, nem-e csúszott be valamilyen hiba a munkaszervezésbe. Tavaly azt hittüK, hogy minden rendjén van. Az ősszel azonban rájöttünk, hogy van min mó­dosítani, mert korántsem éltünk azok­kal a lehetőségekkel, amit a nagy­üzemi gazdálkodós biztosit. Zsemlye Karoly agronómus közbe­vág. — Hát csoda ez? Mi többnyire pár hold földön gazdálkodtunk, amit va­lahogy csak megmunkáltunk. De az 1869 hektárhoz szakértelem kell. Igaz a szekrényben ott álltak a könyves de ráfogtuk, hogy nem érünk rá ol vasni. Idővel azonban rájöttünk arra hogy tanulnunk kell és azóta a köny vek kézrdl-kézre járnak, mindenki ta­nulni akar. Rájöttünk, hogy maguns­­nak keli sorsunkat irányítani, miénk a föld, ha többet termelünk, több jut nekünk is. A mintaalapszabályzatot be kell tartani Már 1952-ben bevezették a kilenc­éves füves vetésforgót. Ezért minden csoport a saját földterületét küenc évig terjedő időre kapta meg. Az igás állatokat, a gazdasági szerszámokat egyenlően szétosztották a csoportok közöt. Jól is indult a tavaszi munka, mindent idejében elvégeztek. A ta­goknak fel volt osztva egyenlően a kapálni való. Kukoricából 0.74 hek­tár, cukorrépából 0.27, burgonyából 0.27 hektár jutott egy-egy tagra. — Tehát a kapálás egyénekre szét volt osztva és a munkát versenyszerűen végezték. Ennek a versenynek, biztos, lettek volna győztesei, ha ellenőriz­hettük volna az elért eredményeket. — Sajnos, nem tudtuk a cukorrépát lemázsálni — mondja Szűcs Gyula, n második csoport vezetője. — Kint az állomáson mindent elkövettünk Pol­­lák József elnökünkkel, hogy a cu­korgyár megbízottja mázsái ja le a megrakott szekereinket. Hiába kértük, ő ellenállt. — Ez nem az én dolgom — mondta — Eieg. ha a vagont lemérjük, mire ménük meg külön a kocsikat. Kiss Dezső, a cukorgyár megb zuttia nem akarta megértem a szövetkezet elnökét, aki magyarázta, hogy csak a mérés által tudják meg, ki termel rüietén, — hogy megkaphassa érte a mieten, — hogy megkaphassa érte a pótjutalmat. De mit bánta Kiss Dezső a mi versenyünket, ha neki a mérés nem volt megfizetve. A végén azonban kiderült, hogy m vagon répával adtak be többet a ter­vezettnél. így hát a versenynek vol­tak eredményei. Azonban arra is rá kell mutatnunk, hogy a kukoricát már nem az állomásra, hanem haza hordtak és ígv le is mérhették volna. — Igaz — mondja az agronómus — volt olyan tagunk, hogy 0.74 hektáron 38 mázsa kukoricát is kitermelt. En­nek mar járt volna pótjutalom s még sem kapott. Nyilvánvaló tehát, a szö­vetkezet vezetőségében is keresni keli a hibát. Tekintetbe kell venni a vezetőség­nek. hogy a tagsag nagy része a ku­­iákoknál sínylődött. A kölcsönért ma­gas kamatot és a földekért nagy bért fizetett. Érthető tehát, hogy a szövet kezeti dolgozók, akik salát bőrükön érezték a kizsákmányolás átkát, most azt kívánják, hogy saját szövetkezetük ben a termés- és a pénz.lövedeiem ki­osztásakor ne érje őket károsodás. — Tehát szövetkezetük jövedelmét a gaz­dálkodás, gyarapítása körül szerzett ér­demek aiapián osszák fel az egyes ta­gok között. Feltétlenül szükséges, hogy necsak az év elején tervezzék be a pótjutalmat, hanem nnnden типка befejezésével osszák is szét azokat. A helyes jutalmazás pedig megköveteli, hogy szövetkezetünkben minden mun kát norma szerint végezzenek úgy, ahogy azt a mintaalapszabálvzat elő­írja. A tanultakat azonnal átviszik a gyakorlatba A szövetkezet hiányosságai ellenért fejlődött, gazdagodott. Míg 1950-b-‘n csak száz darab volt marhaállomá nyuk száma, most ez a szám 680 da­rabra növekedett. Sertésük szintén lűo darab volt, most pedig 1100-ra szapo­rodott. Elvitathatatlan tehát, hogy lói gazdálkodnak. Nagy örömöt szerzett nekik az a kitüntetés is. hogy nálus tartják a háromeves szövetkezeti mun­kaiskolát, amelyen huszonnégy szövet­kezeti tag vesz részt. Rencés Sándor csoportvezető, bol­dogan újságolja, hogy mi mindent ta nulnak az iskolán. — A heret — mondja — kora ta vasszai nem fogjuk megboronami. At első kaszaias után megszórjuk mütra gvaval es azt beieboiónáliuk. Az isko lan megtanuljuk a talaj szerkezetemé osszeletelet. hogy milyen tapanyago kát fogyaszt el egyes növény hogy azutan azt helyesen pótolni tudjuK Meg kel: mondanunk, a feisőpato­­nyi szövetkezet ez őszön es a télén műiden lehetőt elkövetett, hogy föld .leik tápértékét növelje, hogy ezzei magasabb terméshozamot biztosítson a tagságnak. — Az őszi vetéseiket az őszi-árpán kívül (amit sürüsorosai vetettek) mmd keresztsorosan vetet­tek el. Továbbá letrágyáztak 137 hek tár földterületet istálló trágyával. - Ezenkívül nyolc hektár legelőt de­cemberben feljavítottak komposztra gyazasra. Decemoerben 120 hektár fű­­veskeveréket es 70 hektár vetettlűvit műtrágyaztak. A tragyaievet a kerté­szetben zöldségek ala használták fel. Ezenkívül elraktározták azt a műtru­­gyamenn.yiséget, amire meg a tavaszon szükségük iesz. Mindebből megállapít naijuk, nogy nagy gonddal indulnak a tavaszi munkáknak s mar az isko ián tanultakat alkalmazzak a gyakor­latban is. Csóka János a hároméves szövet­kezeti munkaiskola vezetője mindent elkövet, hogy a gondjaira bízott ta nulok a tananyagot elsajátítsak. — Hog.y nenézsegekbe ne ütközzünk — munü.ia — jó voma ha a mező­­gazuasagi KÖnyvkiadóvailaiat az előirt tananyagot mindig pontosan megkül üene. Mindezekből láthatjuk, hogy a szö­vetkezeti munkaiskola hasznos a ta­gok részére, ha a tanultakat bátran a gyakorlatban alkalmazzák. Nem kell lelmök az újtól. A tehenek gonaozasa körül is van mit javitaruok. Fel lehet emelni a tejatiagot gondos etetéssel a jói bevárt Malinymova módszer be ve­zetésevei. Anogyan gabonából, cukor­répából, disznóból túlteljesítettek a beadást, úgy tejet is termelhetnek terven felül, hisz ennek megvan min­den alapja és feltétele. Mindent egy­bevetve a vezetőség használjon ki min den lehetőséget, hogy a haladó tudo­mányt a leimeiés összes szakaszán be­vezessék. Ezzel és a mintaalapszabály­­zat szigorú betartásával a szövetkezeti tagok élete szebb és virágzóbb lesz. SÁNDOR GÁBOR Korai simítozással a bö termésért! A párolgás megakadályozása és a morzsalékos magágy elkészítésére leg­alkalmasabb eszköz a simító. A simító­zás a tarlóhántás, őszi mélyszántás mellett a növénytermelés harmadik döntő talajmunkája. Simítozással végezhetjük el legkoráb­ban a tavaszi porhanyítást. Mihelyt pir­­kad a talaj, felülete kissé megszárad, még nyirkos, de már nem sáros, a si­mítózást meg kell kezdeni Ilyenkor a szántásra még gondolni sem lehet. Az elsimí.ott talajba, már néhány nap múl­va megindulhat a vetés Az ősszel fel­szántott, átfagyott talaj omlik a simí­tó alatt és a legkedvezőbb morzsalé­kos magágyat biztosítja. A simító munkája gyors. Az egyetlen eszköz, amivel napok alatt elő tudjuk állítani az őszi mélyszántás felületén a porhanyós, vékony réteget. Tavasz­­szal pedig nemcsak a napok, hanem az órák is számítanak. Az őszi mélyszán­tás felületét télen a csapadék kissé mindig jsszetömíti Ha minél előbb nem porhanyójuk meg a talajt, kemény ké­reg alakul ki a föld tetején, a nedves­ség pedig gyorsan elpárolog. Legalkalmasabbak az olyan simítok, amelyek nem túrják maguk előtt a föl­det, mint a tömör szekéroldal, hanem a hézagok között átbuktatva, teljesen egyenletessé, simává, finoman omlóssá teszik a talajt. Legjobban végzi a simítózást a Vil­­jamsz által szerkesztett simító Ez rontja legkevésbbé a talaj szerkeze­tét. A simító elejére egy sor fogakból álló „fés"” van szerelve. Ez megtöri a a kis cserepedést, de mivel más fogsor nincs a simítón, a talaj szerkezetét nem rombolja A fésű után 4—4 darab héza­gosán egymásmögé állított léc van a­­kasztva. Ezek a lécek a fogak által meqtört pirkadó kis talajcserepeket ö­­kéletesen Dortv nyitlak. A simítok használata a gépesített nagyüzemi gazdálkodásban nélkülözhe­tetlen. A fűkaszálógépek és különféle aratógépek csak simítóval elmünkéit, egyenletes talajfelszínen végezhetnek eredményes és jó munkát. Haraszty János A földművelrsiigyi miniszter rendelete a tavaszi munkák biztosítására (folytatás a és ki kell szélesíteni a kutató intéze­tek szakembereinek, és az egységes földművesszövetkezetek, állami gazda sá.gok. gép- és traktorállomások dolgo­zói, valamint az egyénileg gazdálko­dók közötti együttműködést olvan módon, hogy a kipróbált tudományos ismeretek és a mezőgazdaság bevált tapasztalatai a lehető legszélesebb mértékben érvényesülhessenek a gya­korlatban. VI. A kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági elő­adóinak elrendelem: 1. Szétdolgozní e rendelet és a nemzeti bizottság tanácsa és plénuma elé terjeszteni megtárgyalás céljából, mellékelve e rendeletek szervezési biz­tosításának tervét. Meg kell ismertetni minden mezőgazdasági dolgozót e rendelettel és állandóan figyelemmel kell kísérni annak teljesítését, el keli távolítani a hibákat és a szocialista munkaverseny állandó fejlesztésével 3. oldalról.) biztositani kell az összes feladatok teliesítését. 2. Legkésőbb 14 nappal a tavaszi munkák megkezdése előtt, biztosítani kell a felkészülés ellenőrzését az ősz szes szocialista mezőgazdasági üzem­ben és községben. A felmerülő hibá­kat el kell távolítani olvan módon, hogv azok ne okozzanak zavart a ta­vaszi munkák megkezdésében. Azok a feladatok, amelyeket a kor­mány mezőgazdaságunk elé tűzött nagyok, felelősségteljesek, de ugyan­akkor örömteli esek. Ha teljesítjük e feladatokat, ez annyit ielent. hog.y megsokszorozzuk az ipari és mezőgaz­dasági termékek bőségét és sokoldalú­ságát és építjük egész dolgozó népünk boldog jövőjét. Meg vagyok győződve arról, hogy minden erőt és eszközt latba vettek annak érdekében, hogy a tavaszi munkákat idejében, rendesen és szer­vezetten elvégezzétek. J. UHER, s. k. földművelésügyi miniszter A vágsellyei járás szövetkezeti konferenciája: A párt- és kormányhatározatok megvalósításáért A vágsellyei II. szövetkezeti konfe­rencia szombaton, 13-án 9 órakor a hallgatóság nagy érdeklődése mellett vette kezdetét. Kukán elvtárs, a járási nemzet, bizottság elnöke részletes és áttekintő beszámolója után sor került az értékes vitára, amely feltárta a vágsellyei járás szövetkezeteinek hely­zetét, hogy a hibákat kiküszöbölve megteremtse a feltételeket a további fejlődéshez. A konferencián a munkás-paraszt­­szövetség jelentősége a legmarkánsab­ban akkor jutott kifejezésre, amikor a vágsellyei gépállomás egyik dolgozója bejelentette, hogy ma, a konferencia napján, reggel 7 órakor elkészültek a gépek javításával, egy hemyótelpa* traktor kivételével, amelynek hiányzó alkatrészeit most kapták meg és ígéri, hogy mire a konferencia befejeződik, este 6 órara, ez is elkészül. A bejelentés, a közel 200 küldöttből viharos, örömteljes tapsot váltott ki. Ám még mielőtt üt a szívből jövő tet­szésnyilvánítás elcsitult volna, az e­­melvényen már is megjelent Lipnicky elvtárs, a kombájnbrigád vezetője, s azt e hírt jelentette be, hogy brigádja 12-én délután 5 órakor elkészült a kombájnok javításával és ezzel a javí­tások tervezett határidejét 41 nappal rövidítették meg. Lipnicky elvtárs bejelentése még erő­teljesebb eljenzést váltott ik a konfe­rencia hallgatóságából. A munkában érdekeltté kell tenni a tagakat Utána Samei elvtárs, a negyedi szö­vetkezet könyvelője következett, aki rámutatott, hogy jogosan kritizálták szövetkezetüket. Azok, akik az mond­ják, hogy a negyedi állattenyésztés azért gyönge, mert nincs elegendő ta­karmány, azok nem mondják meg az igazságot, mert az igazság az, hogy a takarmány kinn rothadt a határban, ahelyett, hogy időben betakarították volna. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a munkaszervezés sem állta meg a he­lyét és sem az agronómus, sem az el­­lenörzóbizottság, sőt a járási nemzeti bizottság oktatói sem teljesítették fe­ladatukat úgy, ahogy kellett volna. Valahogy úgy látszott, mintha minden­ki elaludt volna Negyeden, amíg Br­­nula elvtárs, a mostani kinevezett ok­tató be nem avatkozott a munka me­netébe. Ezért fontosnak tartja felhívni az új vezetőség figyelmét arra, hogy az évi termelési tervet nem hagyja porosodni az asztalfiókban, hanem legyen gondja rá, hogy minden tag megismerje pon­tosan a tervből ráháruló feladatát. E- zenkívül az ellenórzobízottság is álljon helyzete magaslatán, munkájával mu­tasson példát a többi dolgozónak. Csak­is ily módon lehet bevezetni a szövet­kezet valamennyi szakaszán a munka­­versenyt. A munkeverseny csak akkor lehet eredményes, ha abban mindenkit érdekeltté teszünk, ami a normák he­lyes megállapítását, továbbá a pótju­talmazás bevezetését jelenti. — Tehát — hangsúlyozta befejezé­sül — újból ismétlem я munkaverseny csak akkor lehet eredi nényes, ha min­den szövetkezeti tag pontosan ismeri a normát, ismeri a pótjutalmazással já­ró előnyöket, tudja, hogy mit kell ten­nie és tudja, hogy hűséges, odaadó munkájával milyen jutalmat kap. Zelman elvtárs, a gépállomás hibái­val kapcsolatosan rámutatott arra, hogy a gépállomás maga is rohamos fejlődésen megy keresztül és ezt e fejlődést kell, hogy a szövetkezet elő­segítse. Feltétlenül szükséges, hogy minden szövetkezet a legjobb dolgozóit adja a traktorosoknak, ezáltal hozzá­járul, hogy jobbminőségű munkát kap­jon. Mert igaz ugyan, hogy a gépállo­más most már kitűnő, elsőrangú Jgépek­­kel rendelkezik, de ezekhez a kitűnő gépekhez, kiváló és lelki ismeretes em­berek kellenek. Ezeket a hűséges dol­gozókat pedig csakis a szövetkezet se­gítségével szerezhetik meg. Ez fogja elősegíteni a munkás-paraszt szövetség kimélyítését, amelyre pártunk és kor­mányunk oly nagy gondot fordít. A közös ebéd után, Takács elvtárs, járási párttitkár emelkedett szólásra. Beszédében hangsúlyozta: bár a szö­vetkezetek megszilárdultak, és minde­nütt komoly fejlődés tapasztalható, mégis úgy véli, a fejlődés nem halad abban az iramban, ahogy kellett volna, ahogy az adott feltételek mellett lehe­tett volna. A főhiba ott van, mondotta — hogy felszántottuk ugyan a baráz­dákat, de dolgozóinkban még nem szán­tottuk fel azokat a régi gondolattárat, szokásokat, amelyeket a kapitalizmus plántált beléjük. Ez megmutatkozik a közös vagyon hűtlen kezelésében, nem­csak a szövetkezeti tagok részéről, ha­nem, sajnos a funkcionáriusok részé­ről is. Ügyelni, hogy a hibák meg ne ismétlődjenek Ezután konkréten megnevezte Rehák Edét, vécsei csoportvezetőt, aki egy­szerűen hazaszállított magának két ko­csi kukoricát a szövetkezet földjeiről. Ilyen körülmények között érthető, hogy a többi tag is az ő példáját követte. Zsigárdon a cséplésnél a csoportveze­tő megengedte, hogy a tagok haza vi­hetnek pár kiló gabonaszemet az ap­rójószágnak. El lehet képzelni, hogy a pár kiló, hány mázsává nőtt és érthe­tővé válik, hogy az ilyen szövetkezet nem fejlődhetett, nem gyarapíthatta vagyonát és az évvégi osztalék még az olyan dolgozóknak sem jutott, akik hű­ségesen és odaadással dolgoztak a kö­zösségért. De Zsigáidon az is előfor­dult, hogy a vezetőség tagjai többet hagytak maguknak a háztáji gazdál­kodásra, mint egy fél hektárt. A tagok, persze nem szóltak egy szót sem, de a hallgatás fejében elvárták, hogy nekik se tegyenek szemrehányást, ha elkövet­nek valami szabálytalanságot. A „kéz­kezet mos” elve alapján olyan helvzet : «lakúit ki. hogy a taggyűléseken sem í kritika, sem önkritika nem hangzott el. amely a fejlődés feltétele. — Ma azonban — folytatta Гак ács elvtárs — hogv úgy Zsigárdon, Versén, Negveden beismerték az elkövetett hi­bákat, ez nagyban elősegítette з szö­vetkezetek fejlődését. Most feltétlenül fontos arra ügyelni, hogy ezek a hi­bák újra meg nem ismétlődjenek. Kí­méletlenül ki kell irtani azokat az átkos hagyományokat, melyeket a kapi­talizmus hagyott dolgozóinkban. Arra kell mindenkinek gondolnia, hogy a kö­zös vagyon hűtlen kezelésével Közvet­lenül dolgozó társát károsítja meg. A hibák kiküszöbölésével kapcsolat­ban Takács elvtárs a következő pontok betartására hívta fel a hallgatóság fi­gyelmet: 1. meg kell szüntetni a só­­gor-komaság elvét, 2. aki hibát követ el, aki komolyan vét a szövetkezet sza­bályai ellen, azt felelősségre kell von­ni, 3. feltétlenül fontos a munkaver­senyt kiszélesíteni és a pótjutalmazast bevezetni, 4. kíméletlen harcot kell foly­nám a kulákok, az osztályellenség el­len, akik befurakodtak a szövetkeze­tekbe és megbontják ott az egységet. Felbujtatnak jó tagokat, hogy lépje­nek ki, míg ők maguk bennmaradnak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy vigyázni keli, hogy olyan eset ne forduljon elő, mint Deákin történt, ahol a középgazdákat zárták ki a szö­vetkezetből a kulákok helyett. Ezután Kubicska István elvtárs, Sók­­szelócébő! felszólalásában kiemelte, hogy a szövetkezetek közötti szocialista verseny igen elősegíti a fejlődést és a munkához való szocialista viszony kia­lakulását. Náluk legalább is így volt. ők Negyeddel és Farkasddal álltak versenyben, és amikor a szövetkezeti tagok megtudták, hogy a versenytár­­goztak, olyan lelkesedéssel, hogy az öröm volt. Sajnálkozását fejezte ki, hogy ősszel ez a verseny abbamaradt. Éppen ezért a szelőcei tagság nevében felhívja 3 farkasdi szövetkezetei pá­rne versenyre. Kiköti azonban, hogy a verseny ellenőrzés mellett egész esz­tendőn át tartson. A farkasdi szövet­kezetei arra kéri. hogy még mast, а konferencián adjon választ a verseny­­felhívásra. Kopacsek, e sellyei szövetkezet el­nöke, vitafeLszőlalásáben azt mondta, hogy ok azért értek el figyelemre mél­tó eredményeket, mert a vezetőség megértette a tagsággal, hogy a szövet­kezet vagyonának gyarapodásával saját jólétének a színvonala emelkedik. A tagság zöme ezt az elvet magáévá tet­te és az eredmény az évvégi osztalék­nál meg is mutatkozott. Egy-egy ledol­gozott munkaegység után 13.50 koro­nát, 3.40 kg gabonát, továbbá 1.20 kg kukoricát adott a szövetkezet. Az elnök ezután hangsúlyozta, hogy ehhez a szép osztalékhoz a kormány segítsége nagyban hozzájárult. Éppen ezért azt a felhatalmazást kapta a tag­ságtól, hogy а X. kongresszus tiszte­letére a következő kötelezettségeket vállalja: 3 vagon gabonával, 20 vagon cukorrépával és 40.000 liter tejjel tel­jesítik túl az 1954-es esztendő beadá­sát. Szakképzet* kádereket kell nevelni Langauer János elvtárs, az Állami • Bank igazgatója, felszólalásában azt mondotta, hogy pártunk és kormá­nyunk segítségét arra kell felhasználni, hogy feltárjuk minden szövetkezeti tag előtt a jövő távlatát. Minden szövetke­zeti tag lássa azt, hogy becsületes munkájával saját érdekeit szolgálja. Ezt a látást csakis a tiszta helyzet megteremtésével lehet elősegíteni, és­pedig, az évi munka- és pénzügyi terv pontos betartásával. Sok zavar támad abból, hogy a könyvelő más munkát is végez és nem tartja rendben a köny­­saik ellenőrzik munkájukat, úgy dol­­veiést. a kiadást es bevételt. Előfordult például, hogy Királyiénak befutott 100 ezer koronája a bankba és a szövet­kezet nem tudta, >gy miért. Tehát az a helyzet is előfordulhatott volna, ha a vásárló történetesen nem fizet, akkor a szövetkezet meg sem mukkant vol­na. Más a helyzet ott, ahol a szövetkezet vezetősége és a 'könyvelő figyelemmel kíséri a napi árakat és tud mindazok­ról a rendeletekről, amelyek a szövet­kezet érdekeit érdeklik. Volt olyan eset is a járásban, hogy az egyik szövet­kezetnek ellentéte volt a cukorgyárral, helytelen levonások r iatt. A szövetke­zet vezetősége igazságának tudatában.

Next

/
Thumbnails
Contents