Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-02-21 / 8. szám
19.44 febrnnr ZI. fufb&f Földműves 7 A daróci kulákok igazi arca Szép. derüft, napsütéses ez idő. Szebbet. jobbat még kívánni sem lehet ilyenkor, — febguár derekán. A levegő egészen áttetsző olyan tiszta, mint a kristály. A nap melegétől kásaszerű anveggá olvadt piszkos havat messzire fröcsköli az országúiról « Penyidaróc felé haladó autóbusz kereke ... Vájjon olyan derűs-e a hangulat a pany daróci szövetkezetben is — ahova igyekszünk. — mint amilyen derűs az idő? — öblik fel bennünk önkéntelenül a kérdés. — Amíg ezen töprengünk, persze az autóbusz is halad s azon vesszük magunkat észre, hogy máris a faluban vagvunk. Útnak indulunk, h tgv az uwrzás közben felvetődött kérdésre választ kapjunk. Ami a kulisszák mögött van ... A faluban itt-ott elejtett szavakból olyan kép rajzolódik ki előttünk, hogy a szövetkezetben nem megy minden a -oaga md.jén. így pl. Felső József igy fhutatott rá a szövetkezet alapvető hibájára — Nem voltak állandó munkacsoportjaink — mondotta. Reggel, amikor munkába kellett volna indulni, nem tudtuk sohasem, hogy ki hova megy dolgozni. Kiálltunk a kapuba és vártuk, amíg a hangszórón keresztül kihirdetik. Nemcsak Felső Józsefnek, hanem a szövetkezet minden becsületesen dolgozó tagjának tisztában kell lenni azzal. hogy .jól megszervezett munkacsoport ol nélkül jó szövetkezeti gazdálkodást folytatni lehetetlenség Kell. hoqv minden növénytermelöcsoport önálló fíVdo-rülettel és a szükséges igavonó állatokkal, továbbá az ehhez szükséges gazdasági felszereléssel rendelkezzen. Szükséges továbbá, hogy a munkát a szövetkezeti tagok által jóváhagyott normák alapján végezzék, nem úgy, mint azt az előző évekber. tették. A fő hiba azonban ott van. hogy a szövetkezet tagjai megtűrték mind a mai napig sorainkban a kulákokat. Pedig felejthetetlen köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs, a szövetkezeti dolgozók I. országos kongresszusához intézett levelében arra figyelmeztetett bennünket hogy: „A szövetkezeti tágok között helyes kapcsolat és alkotó együttműködés csupán akkor alakulhat ki, ha a szövetkezeti tagok leszámolnak a kulákokка! ée segítőtársaikkal, akik a szövetkezetbe furakodtak és belülről bomlasztják a szövetkezetei. A szövetkezeteknek határozottan le kell rázniok testükről ezeket a piócákat. Ugyanúgy le kell számolniok a javíthatatlan naplo pókkal is. akik kárt tesznek a szövetkezeti vagyonban és kerülik a munkát." A panyideróc szövetkezet példája is bizonyítja, hogy Gottwald elvtárs szavai egvtől-egyig mélyen igazak. Vájjon a daróci szövetkezetben a 44 hektáros Kovács Barnabás, a 37 hektáros Kapse Béla, a 42 hektáros Kucsere Sándor, a •38 hektáros Rubint Flórián és a többi befurakodott kulik — akik a szövetkezet leple a'att megbújtak — az alkotó együttműködésre törekedtek’ Maguk egymás közt igen, de nem a széles taqsánaal A szövetkezeti alapszabálvzat be nem tartására tö^kedtek. Meg kell emlífeni. hogy állatállományuk egy részét saját otthonukban tartják, főleg ? lovakat. Miután a ku'ákok által befolyásolt egyének több fontos vezető helyet elfoglaltak, nem csoda, hogy a járás szövetkezetei között ennek a szövetkezetnek voltak csaknem a legrosszabb eredményei. Miattuk pusztult el a szövetkezet kukoricája. a dohánvültetvény fe’ét is a gyom nyomta el. Fmellett lopkodták is a szövetkezeti vagyont. A kulákok kizárása a szövetkezetből már csaknem egy éve vajúdik. A szövetkezet eme ..díszvirágei" úgy „megszerették" a szövetkezetét, hogv kizárásuk ügyéről hall mi sem akarnak Dehát miért is ez я görcsös „ragaszkodás” a szövetkezethez? — A kuľssza-titkot a munkaegységnyilvántartó könyv árulja el. A ku'ákok ugyanis többnyire mint állatgondozók, vagy kocsisok helyezkedtek el. Persze igy azután az esetek túlnyomó részében indokolatlanul sok i munkaegységhez ‘ottak, mely nem áll arányban a kitermelt mezőgazdasági cialista gazdálkodás mérhetetlen előnyeit felismernék; — ez azonban a daróci „díszes” kuláktánsaság egzisztenciáját veszélyeztetné. Az agronómus leleplezi önmagát i Miután a szövetkezet elnökével nem sikerült találko nunk, utunk a tehénistállóba vezetett, amelynek ereszén méteres nagyságú jégcsepok függtek. Már messzeről észrevettük, hogy valaki az istállóban tartózkodik. A kihallatszó nagy csörömpölés hallatára arra gondolunk, hogy ez „nagyon jót tesz” a fejősteheneknek. Itt szigorúan „betartják” a csendet az istállóban — s bólntunk. Bent az istállóban Barta Kálmánnal, a szövetkezet agronómusával találkozunk. Olyan elmélyülten végzi a csörömpölési műveletét, mint valami képzett hajókovács. A cukorgyári melasz szállítására készíti elő a lejtőt, ami persze nem az ő feladata volna. — Nagy szükségünk van a cukorgyán melaszra — szólal meg az agronómus. — Mennyiségre van elegendő takarmányunk. de nem kielégítő minőségileg és ezzel szeretnénk ízesíteni. Ez m'nd helyes, de vájjon Barta Kálmán agronómus máskor ie -ennyire szívén viseli az állatállományról való gondoskodást ? A való tények arról tanúskodnak, hogy nem. Ezt az a példa is bizonyítja, hogy az 1954-es gazdasági évre szóló 19 hektárnyi takarmánykeverékből — amit a műk év őszén kellett volna elvetmök — egy dekányit sem tettek a vetőmagból a földbe. Hogyan akarnak jól jövedelmező állatállományt fenntartani takarmány nélkül ? S most „ugrik ki a meseka a zsákból”, ami ezután következik. Anélkül, hogy majd az ezévre tervezett munkaegység összességét, mely 50 ezret tesz ki — szintén soknak tartja. A szövetkezet taglétszámát összeveti a munkaegységek számával és megállapítja, hogy egy tagra 700 munkaegység esik. Ennek ledolgozása pedig szerinte lehetetlen. U- gyamkkor nem néz tovább az orránál, pedig szavai között valóságos ellentétet fedezünk fel. Úgylátszik az agronómust nem az aggasztja, hogy a szövetkezetbe tömörült becsületes kis- és középparasztok ez>dén már több munkaegységhez juthatnak, hanem fájlalja, hogy a kulákok kizárásával a Kapsa és Kucsera-féle kulákok elesnek az 1000—1000 munkaegységtől. Lapunkban már két évvel ezelőtt, a nyár derekán figyelmeztettük a szövetkezet tagságát az agronómus űzőiméire. Barta annakidején sem véletlenül osztotta be a kulákesszonyokat könnyen jövedelmező munkába a kertészetbe és a kis-föld mű vesek feleségeit a nehéz munkába, ahol keményen meg kellet dolgozni a munkaegységért. a kulákok taktikát változtattak... Két évvel ezelőtt Panyidarócon az volt a helyzet, hogv a szövetkezetbe befészkelődött kulákok nem titkolták munkaundorukat. A szövetkezet becsületesen dolgozó tagjai itt-ott a fejükre olvasták a munkakerülést. Telt, múlt az idő. A szövetkezeti tagok úgy gondolták. hogy a kulákban „megtér a borjú”, megjavul, becsü'etes szövetkezeti taggá válik, úgymondd „belenő a szocializmusba”. Ezalatt megfeledkeztek az éberségről A „jó kulák” elmélet megtévesztette őket. Kétféle kulákot képzeltek el' jót és rosszat. Kólák azonban csak egyfajta van. mint ahogy azt Lenin elvtárs mondotta. A kulákok ma egészen simulékonyak, csaknem hogy szent emberkék. Megtanultak szépen, mézes-mázosen beszélni a kis- és középföldművesekhez. A múlt évben azzal a részükre jól bevált elmélettel rukkoltak ki. hogy a szövetkezet adja ki tagjainak részes megművelésre a kapásnövényeket, mégpedig harmadába Ezzel persze még nagyobb lehetőségük lett volna a közös tulajdon szétlopkodására. Bezzeg, amikor még földjeiken cselédek dolgoztak. nem propagálták a harmados részes munkát, hanem 6-odos, 7-edesként adták ki. Nagylelkűen verték kldüllesztett mellüket, hogy ők adnak az ' országnak kenyeret. Ezt tette Kucsera Flóri 18.72 hektáros kulák is. Mihalik Pál. Kucsera egykori cselédje így emlékszik vissza a vele való összetűzésre : — Szeme közé vágtam: nem ő adta az országnak a kenyeret, hanem azok, akik látástól — vakulásig dolgoztak nála: én, a fiam és a többi. — Te ve-szett ku-u-tya! — válaszolta elnyújtottam majd folytatta. — Ha az isten adna nekem erőt, a fél falu koldusát kidögieszteném. A jóságos „mennybeli atya” sem hallgatta meg esdeklérét. nem ruházta fel semilyen láthatatlan erővel, amivel szerette volna a falu nincstelenjeit kidögleszteni, hanem hátat fordított neki. De Rubint Flórián sem különb a „deákné vásznánál”, sőt még szemfülesebb volt Kucseránál Losoncon, a múlt fasiszta Horthy rendszer alatt épületfakereskedőként horáoson. Itt kipihentette „kifáradt" izmait. Majd a felszabadulás után jobbnak látta lelépni a polcról és v-sszetért Darócra. Ott kezdte, ahol előzőleg abbahagyta. Petyhüdt testét most sem erőltette meg. Ferencz Antalt, a szövetkezet állatgondozóját fogadta fel cselédnek, akit háború előtt is embertelenül kizsákmányolt. A szövetkezettől kapott félhektár földet is Ferenc Antallal, illetve annak feleségével műveltette. A szövetkezet vezetői „kutyára bízták a hájét”, amikor Rubintól a szövetkezet borjúállományának gondozásával bízták meg. A szarvasmarhaállomány fejlesztése terén igen sok függ a jó borjúnevelésen. A „gondos” borjúápolásnak az eredménye kiütközik a fiatal állatok nyakán. Tenyérnyi csupasz foltok tanúskodnak arról, hogy „kifogástalan” ápolásban részesítette a kis állatkákat. Ugyanis a férgek bele telepedtek a borjak szőrzetébe és lemarták azt. A múlt évben ezért az „odaadó, fáradságos" munkájáért 1055 munkaegységet könyveltek el részére. Rubint egyben jó politikus is volt. Befészkelte magát a helyi pártszervezetbe. Bírta ő a kritikát, de az mind csak „falra hányt borsó” volt. Egy évvel ezelőtt kizárták a párt soraiból. Itt az ideje, hogy kizárják társaival együtt a szövetkezetből is, nehogy megkopasszák a szövetkezetét, mint a férgek a kulák által kezelt borjak nyatermékkel. így gé’dául a tehenészetben, amellyel olyannyira szeretnek dicsekedni. a tejátlag rendkívül alacsony uzinvona' m áll. Az önelégültségre — ami felütötte e fejét ecces tagokban — semmi ok. Ehelyett jobban tennék, ha a szükséges takarmányelap biztosítását tűznék maguk elé cé'ul, továbbá az egyedi takarmányozás bevezetését szorgalmaznák. Persze, ezzel a szövetkezet jövedelme növekedne és « tagok jobb’éte s emelkedne. dehát ez oda 'ezetne. hogy a szövetkeezt erősödne és megerősítené a tagok jövőbe vetett bizalmát. => szoegy szóval is kérdeznénk, rövid önéletrajzot mond magáról: elmondja többek között, hogy négy hektár tőiddel lépett a szövetkezetbe. Ebben még nincs semmi különös, de a másik percben olyat mond. hogy a kulák semmi - I ről sem tehet, mindennek a föld ... az az átkozott sok föld. az oka, hogy süly- i lyedne el... Ha Föld-anyánk meghallotta volna, hogy Barta Kálmán öt tette felelőssé, ráruházta a kulákok min! den szennyes, mocskos cselekedetéért, kárpótlásul menten megnyílik s a borúlátó. kuláks’retó agronóm üst társai- i val együtt elnyeli. További beszélgetésünk során a ki• írt húsbeadási kötelezettséget sokallja. kát. Kovács István addig harcolt, amíg megkapta a cukorgyártól a 70.000 koronát. Mindez persze csak ott lehetséges, ahol az ellenőrző bizottság jól dolqozik. ahol s könyvelő tisztában ’tan feladataival. ahol e könyvelő tudja, hogy áll a szövetkezet a pénzügyi tervvel, nem-e lépte túl a tervezett munkaegységeket. Ha mindenre nincsenek tekin tettel, akkor a szövetkezet gazdálkodásában olyan hézagok, réeek támadnak. hogy elfolyik a munka eredménye és az évvégén senkisem tudja, hova tűnt az osztalék Ezért fontosnak tartja, hogy a szövetkezetek mindent kövessenek el. hogy szakképzett könyvelőik legyenek, akik a közösség, a szövetkezet érdekeit tartják szem előtt. Felszólalása végén Lanquuer elvtárs 'elsorolt néhány szövetkezetét. ahol az ilyen könyvelők már fejlődőben vannak, de ezt a fejlődést ikvetlen meg kell gyorsítani a tanfolyamokon való részvétellel. Farkasd elfogadja Szelöce versenyfelhívását Fiam elvtárs. a farkesdi szövetkezet elnöke, értékes felszólalásában azt mondotta. hogy a szövetkezet' gazdálkodás sikereinek, eredményeinek a forrása a reális, kidolgozott egészévi munkaterv és az alaposan megszervezett munka. ( !l k például, a tavaszi munkálatok terve nvnden csoportnak teljesen készen' van. Ezt a tervet a vezetőség megismerteti a tagsággal, hogy mmdenk' ismerje a ráháruló feladatokat a közös munkában. Fontosnak tartja, hogy a terv úgy legyen kidolgozva, hogy a tagok érdekelve legyenek a terv megvalósításában, ahogy a Szovjetunióban van bevezetve. Ezért szükséges nagy súlyt helyezni a pótjutelmazásra. Szövetkezetükben 4 vagon gabonát és nagymenynyiségü .cukrot osztottak szét pótjutalomként a taqok között. Gabonából egv tagra 5—7 mázsa is jutott. Ezzel elérték azt. hogv az őszi munkákat a legnagyobb rendben, a pontos időben elvégezték. Viattenyésztésük я pótiutal mazás révén egyre fejlődik. Érthető, hogv в sertésgordozé különíti gonddá’ kezeli a malacokat, ha tudja, hogy kiváló munkájáért prémiumként malacot is kap. Hasonló i helyzet a tejnél is. Ezért minden szövetkezetnek nagyon ajánlja a pótju'almazás bevezetését Ez e módszer tette lehetővé «zt :s. hogv 50-et fizettek ki aszta ékként minden ledolgozott munkaegység után Befejezésül a hallgatóság nagy érdeklődése mellett kiielentette. hogy Sókszelöce verse- v'elhívását tagsága nevébe!. elfogadj« h konferencia nailgatóságánek négy derültségére szólalt fel Szabó Ernő, a sókszelőcei szövetkezet egy idősebb tagja. Szószerint kell az ő mondanivalóját közölnünk, mert esek igy van értelme: Akik szeretik munkájukat — Elvtársek — mondotté — szeretettel szólok most hozzátok, s kell hogy ti ezt megé- zzétek. Itt a konferencián beszélnek az állattenyésztésről, a tehénről, meg a sertésről, csak éppen a lóról hallgat mindenki. Holott mindenki tudja, hogy a ló szeretettel dolgozik. Szomorúan állapítom meg. hogy itt-ott látunk ugyan lovakét, de csikót vajmi keveset látunk. Már pedig ezen a helyzeten változtatnunk kell. a lovakat szeretettel keli gondoznunk, mert gyönyörű és hasznos állat a ló. szép és hűséges. Miért ne neveljünk hát szép lovakét és csilingelő csikókat? Miért, ezt kérdem én? Viharos taps fogadta Szabó elvtárs felszólalását. Utána mosolyogva lépett a pódiumra a fiatéi Eremiás elvtárs, az álle mi birtok bacsáia. Ő a juhokról beszél . ugyanolyan szeretettel, mint Szabó elvtárs a lovakról. Ezeket mondotté ■ — Mert kevés szó esik a juhokról. holott a gyapjú egyik legfontosabb terméke hazánknak, azért, hadd szóljak én. Felszólalását feszült csend követte, mert mindenki tud te, hogy most зг ország első juhte> vésztője beszél a munkájáról. Az ő felszólalása is e konferencia ünnepi percei közé tartozott Derűs tekintete, öntudatos magatartása. ahogy elmondta munkája -navogr eredményeit, egy csapásra mindenkit meghódított. Elmondta, hogy a Szovjetunióból 300 darab fajbirkábó! és 10 fej-apaállatból álló sztavropolszKei merino-juhokat bíztak rá. Az első nyírásnál a birkák darabonként 5—10 kilogramm, a bárányok pedig 6.82 kilogramm gyapjút adtak átlagosan. 1953-ban ô kötelezettséget vállalt, hogy egy anyától 7.10-et, a báránytól pedig 10 kilogramm gyapjút ér el. Az eredmény azonban vállalását túlhaladta, amennyiben átlagban 7.92 kilogrammot ért el. Ami pedig a szaporulatot illet 100 anyától 117 juhot ért el. Ezt az eredményt a munkaverseny váltotta ki belőle, mert a cseh bacsák versenyre hívták ki az ország valamennyi bacsáit. ő elfogadta ezt a felhívást, és az eredmény azt hozta magával, hogy ma első lett az országban. Bejelentését óriási taps fogadta. Eremiás elvtárs ezzel a bejelentéssel azonban nem elégedett meg Befejezésül még a következőket mondotta: — Elvtársak, hogy fogalmatok legyen, mit jelent a pótjutalmazás, azt is el kell mondanom, hogy én és a fársam munkánkért 9.000 koronát kaptunk. Mindenkinek tehát 4.500 korona jutott. Szép összeg. Ezt e keresetet a szocialista munkaverseny juttatta számunkra. Eremiás elvtárs mosolyogva távozott az emelvényről és ez a mosoly visszatükröződött a jelenlévők arsán is. Mindenki szintén örült Eremiás elvtárs sikereinek. Vállalások а X. pártkongresszus tiszteletére A konferencián ki kell emelni Berci László, a peredi szövetkezeti elnök vitefelszólelását, aki, miután rámutatott szövetkezetük fejlődési állomásaira, a X. kongresszus tiszteletére a tagság nevében a következő kötelezettségek vállalását jelentette be: A tervezett 24 mázsás búzahozamot 26-re. az előírt 23 mázsás árpahozamot ugyancsak 26 mázsára emelik. Burgonyából а Ш mázsás hozamtervet 140-re növelik Ezenkívül még ez év júliusában 400 mázsa burgonya szállítását vállalták, hogy elősegítsék dolgozóink közellátásit. A tervezett 222 mázsa cukorrépa helvett nedig 250-et termelnek. A tejhozamot 5 literről 7- re, a disznóhús-beadást 200 mázsával és az előírt 66.600 tojást 130.000-rei növelik. A peredi szövetkezeti tagok egyéni | vállalásai а X. kongresszus tiszteletére a következők: Csicsola Bertalan és Venkó Menyhért kötelezték magukat, hogy cukorrépa-táblájukon 220 mázsa heiyet 300- at termelnek hektáronként. К ss Ká1- , mán sofför egy hektár cukorrépa meg- ! művelését vállalta és 222 mázsa helyetti 280 mázsát ér el. Csicsola Katalin vál- j balta, hogy a tavalyi ledolgozott 250 j munkaegységet ezidén 350-re növeli. I Urbancsok Zsuzsanna kötelezte magát, [ hogy a 2000 csirkéből legalább '800-at nevel fel. Zsók János. Szelőcéről, ezt a javaslatot tette a konferencia hallgatóságának, hogy minden szövetkezetben alakítsanak egy külön tekarmánycsoportot, amely gondoskodna arról, hogy elegendő takarmány jusson az állatállománynak. Hatvani elvtárs. a sellyei szövetkezet agronómuse kritizálta a gépállomás munkáját és főleg agronómusart. Egyébként helyesnek tartotta Zelman elvt-árs javaslatát, hogy a szövetkezetek a legjobb dolgozóikat adják traktorosoknak. A maga részéről oda fog hatni, hogy ez megvalósuljon. Felszólalása további részében javasolta, hogy minden szövetkezet alakítson Micsurin-kört, egy bizonyos, területen, amelynek célja a szovjet módszerek meghonosítása lesz. — Ez a terület — mondotta — legyen mentes a beadástól. Szépséghiba A szládeoskovcei elnök felszólalásában bejelentette, hogy szövetkezetük ugyan kicsi, de munkájukkal elérték azt, hogy a ledolgozott munkaegvséq j után fizetni tudtak 11 50-et pénzben, | természetben pedig 4.80 kg gabonát, i Ez az eredmény magával hozta azt, j hogy januárban 10 újabb tag jelentkezett szövetkezetükbe Reméli, hogy jó. odaadó munkájuk által jövőre nagyobb eredményekről számolhat be. Pastyuka elvtárs Szelőcéről. felhívta 1 a konferencia hallgatóságának figv I- mét arra. hogv nepvobh gondo* fordítsanak a magángazdákkal velő baráti j viszonyra. Helyesnek tartja, hogy olyan I helyzet alakuljon ki minden községben, hogy a szövetkezet éppúgy támaszkodhasson a mag mgazdák segítségére, mini a magángazdák a szövetkezetére. Egyszóval, vegyék igénybe egymás segítségét. Délután 5 órakor Zimerman elvtárs, a járási nemzeti bizottság elelnöke értékelte a vitát és rámutatott azokra e módszerekre, miként kell a felmerült hibákat mielőbb és minél eredményesebben kiküszöbölni. A vágsellyei konferencia értékes határozathozatallal ért véget, majd az Internacionále eléneklése után a küldöttek közösen megtekintették „Az Aratás” című szovjet filmet. A vágsellyei konferenciának komoly és értékes vitája ellenére volt egy szépséghibája mégpedig az, hogy a beszámoló, amely ugyan a legátfogóbb képet nyújtotta j járás szövetkezeteiről, a női dolgozókkal vajmi keveset foglalkozott. T'gyt tűnt, mintha ezt a beszámolót csupán férfiak készítették volna, és a nőnek itt annyi szerep jutott, hogy a beszámolót legépelte. És bár a gépelés nem megvetendő munka, mégis rá ke". itt mutatnunk, hogy a nőknek, a falu dolgozó asszonyainak nagyobb szerepet kellett volna adni a beszámolóban, mert biztos, hogv szövetkezeteink fejlődésiben nagyban hozzájárultak becsületes munkájukkal. Gottwald elvtárs azzal tüntette ki nőinket, hogy „aranykezű asszonyok”-nak nevezte őket. És joggal tette ezt, mert mindannyian, akik tanúi vagyunk szövetkezeteink sikereinek, eredményeinek, tudjuk, hogy az asszonyok, „lányok lelki'smeretés munkája révén szökött szárba falvaink határába*t a kukorica és nőtt a cukorrépa meg a dohány. Igaz, a konferencia ezt a szépséghibát helyreigazította, amennyiben a határozatban kimondja, hogy az arra megfelelő nőket bevonja úgy э község, mind a szövetkezet vezetőségébe, mégis a beszámoló hiánya, továbbá az a tény. hogy я konferencián részvevő asszonyok nem vették észre ezt « hibát, arra figyelmeztet bennünket, hogy ezután nagyobb figyelmet kell szentelni я vágsellyei járásban a nók, az asszonyok és lányok továbbképzésére. Sz. B.
