Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-02-14 / 7. szám
1954- február 14. •íieüiwd Földműves yllóric óísigmond ; Édesapám már a bárdda! csapkodta e fát. Szantalpat készített. Nappal megfaragta a fejszével nagyjából s este lámpavilág mellett a szobában végezte el a síma munkát. Nekünk ez nagyon tetszett és negyon csodálkoztunk, hogy édesanyánk nem örül neki. A forgács símán pattant s azzal n,i a kemence előtt nagyszerűen tudtunk játszani. Attól sem féltünk hogy a szemünket kiveri, mert az a forgács, amit a bárd lecsap, már vékony és buborékos. Az ha meg is csap nem fáj. Mikor aztán a hosszú gerenda már szép síma volt, édesapám ráült, mint valami lóra, a két lába közé vette és vésővel lyukakat ásott a hátába. Mi if ott ültünk sorra hármen-négyen, s lovagoltunk s csettintgettünk. A szob* jó meleg volt, a forgácsot mindjárt el lehetett tüzelni s a tűzhelyen egy fazékban kukorica főtt. Szép szemes ~ukorica. tiszta vízben Mikor az megfőtt, édesanyánk fakanállal szedett cseréptán.vérba s alig vártuk, hogy egy kicsit kihűljön, szedtük a kis tenyerünkbe s szemelgettük. Boldog kié család volt, nyüzsgés, zsivajgás, csak ha valamelyik gyerek sírósan felslvított, akkor kiáltott ránk édes anám, hogy: — Hallgassatok? Kint hóvihar volt. ki se lehetett menni. Kutyánk nem volt, mert anyám azt mondta, a gyerekeinek se tud enn adni, nem a kutyának. Eqyszer csak naav lábdobogás volt az er alatt. Nagy csizmákat vertek a száraz földhöz, vendégek jöttek. — Ki az ördög már meghat ? — kérdezte édesanyám rossz kedvvel. De édesapám felnevetett. — No. te szívesen látod a vendéget Hátha egy malacot hoznak. Ezen mi negyon jót kacagtunk, gyerekek. mert ennél furcsábbat nem mondhatott volna édesapám. Nekünk ugyanis nem volt malacunk, se disznónk. Üres volt a disznóól és nagyon sajnáltuk, hogy az idén nem lesz disznóölés pedig nagyon szerettünk a perzselésnél jelen lenni. Kis tüzeket csináltunk külön s harcoltunk eovmássel, hogy kinek van jobban égő tüze. A vendégek már a pitvarban dobogtak s már megismertük Pista bácsinak a morgását, korgását. — No, nyissatok már ajtót — kiáltott odaki s úgy vaktábe megverte ököllel az ajtót. В ztosen nem lelte a kilincset. Édesanyám kinyitotta az aifót s két rettenetes nagy ember jött be. Pista bácsi meg Dobos. Ez nem volt rokon, hát nem híjtuk bácsmak. Nagy fürtöe guba volt rajtuk. Fekete nagy gubák a Így behavazva olyanok voltak, mint a hóember. Beljebb jöttek s leültek, egyik az ágy előtt, másik a kemence előtt. Rögtön előkeresték a pipát, megtömték, rágyújtottak 6 nézték az édesapám munkáját. — Idebe kel! ezt csinálni, te Gergely? — mondta Pista bácsi s köszö rülte a torkát i nagyot köpött a forgácsba. — Engem a feleségem kiverne. N-ked jobb feleséged van. É lesanyám nem igen nevetett, inkább savanvuan mondta: — Pedig ott óbban elférnének evvel a nagy gerendá"al. Pst bácsi édesanyámnak unokatestvére volt, e faluban a legnagyobb gazdák közé tartozott s szótalan ember volt. csak ha egy kicsit ivott, akkor szeretett beszélgetni. Most beszédes kedvében volt. Nagy or kedves este volt. Mulatságos volt, ahogy a nagy emberek gubájáról leolvadt a hő és ceöppeVben csörgött körülöttük a víz, mint mikor olvad az ereszről. Mi továb játszottunk, mert még korán volt lefeküdni, ók még beszélgettek. Édesapám nem igen zavartatta magát, szorgalmasan dolgozott s a forgács csak úgy pattogott a lyukakból. amit vésett. ' Mikor ez a talp készen volt. még vésővel -frágot is csinált az orrára, olyant, amilven a kaphhálványokon van. akkor kivitte s behozta a másikat, azt is lebárdolta. legyalulta s elkezdte kivésni a lyukakat. Már nem tudom mit beszéltek, mit nem, de egy nagyon érdekes dolog rörtént. Az emberek csúfolták az apámat, hogy farag. Erre azt mondta nekik édesapám: — Ne ugassatok ... Aki megcsinálja utánam, amit én, annak ingyen adom a szánat. Fog, dást kötöttek, ki tud százszor vágni f szekercével egy nyomba. Mi gyerekek roppant kiváncsiak voltunk és boldogok, hogy ilyen nagyszerű dolognak lehetünk a tanúi. — Csakhogy aki erre vállalkozik és elveszti, az egy disznót ad. A disznót sokalták. jó hosszú alkudozás után megegyeztek így sü dobén De annak szép süldőnek kell lenni, legalább negyven kilósnak. Dobos nem vállalkozott rá, mert azt mondta, hogy ő nem kókler, hanem Pista bácsi ezermester volt és ő kö tötte az ebet a karóhoz, hogy é кё' százszor Is belevág egy nyomta Nekivetkezett 'ngujjre, csak « laib maradt rajta s már annak is név ovii' között, mikor édesapám hozzá' «r ' a virtushoz. Apám úpv ahogy ült, fogta a ki> székén éjét, megslmogatte annak ez élét. ráfujt, az Ingén végigtörú'te s belevágott в fába. Akkor elkezdte n.vu godtan. tempóson csapkodni a baltát .mi olvastuk halkan: — Egy, kettő, három ... tizenöt, tizenhat .. . huszonhárom, huszonnégy .. — s így százig. Édesapám ki volt pirulva s mikor a századikat is belevágta, de úgy. hogy a vágás alig volt nagyobb, mim mikot kezdte, akkor felugrott s eldobta a baltát. A balta majdnem leütötte a varrógép lábát. Édesanyám nagyon rneg is rémü't e lehajlott. a lámpát is letette e földre, úgy nézte, hogy nem törött-e el valami Nem volt semmi baj Most Pista bácsi ült a helyére De úgy keresztbe ülve nem tudott sehogyse elhelyezkedni, hát féloldalt ült a gerendára. Ezt se találta jónak, hanem epv kis székre ült s úgy szembe в gerendával. Hkezdett csapkodni, nem is tudtunk oiyan gyorsan számolni. — Egy, két. ná, négy, öt, hat, hét.. Akkor Pista bácsi megállón é6 várt... Megtörülte magát az ingeujjáva! s nevetett. — Megájjatok csak, apátok ingyen adja a szénát. Mi bíztunk benne, hogy nem fog sikerülni neki. Lélegzetvisszafojtva vártunk. Pista bácsi felemelte a baltát s beillesztette a vágásba, eztán újra kezdte még gyorsabban: — Nyóc, kilenc, tíz, egy, két, hár, négy ... Újra megállóit. — Hő ez nem gilt — kiáltotta édesapám Ez nem egy nyomba van. Nem szabad megállni-Cuzember kend — Híjnye a zistenit — mondja Pista bácsi s újra kezdte: — öt. hat. hét, nyóc, kilenc, húsz, egy, két. hár, négy öt, hat... így ment harm ncötig s akkor valahogy kiszaladt a balta a kezéből s mellé vágott. — E semmi, — mondta — harmincöt má. megvót. Én nem vagyok se ács, se pallér. — Jő van — azt mondja édesapám — három hibát adok kendnek. Kezdd újra. — Ojra? Dehogy is kezdem, eszembe sincs. Folytatom Örülök, hogy eddig megvan. Mennyi is? Harmincöt... Nekidurálta magát, de mi gyerekek már nagyon boldogok voltunk. — Menjetek hátrább — kiáltott ránk édesapám ... s mi kotrődtunk nem 'gén messze, mert a szoba nagyon kicsiny volt. Szinte ez ágy alá bújtunk. — öt, hat, hét, nyőc, kilenc, tíz... — Negyven... — Egy, kettő, hár, négy, öt, hat. hét... így elment Svenháromig, akkor megint mellé vágott. Ügy megrémült, hegy a baltát ott felejtette, ahová vágta 6 csak nézte kimére ,. szemmel. — Neu baj, — vizsgálta apám nagylelkűen — paraszttól ez is kurázsi... Vágd csak, vágd ... Még egyet szabad tévedni. Pista bácsi beleiszonyodott s a baltát felemelve újra kezdte csapkodni s puff. a negyedik vágásnál megint félrement ... Erre eztán igazán nagy visítás és zslbongás lett. Pista bácsi körülforgatta fekete nagy mord fejét és én úgy megtjedf’m, mikor a szeme 3Z enyémbe ért. azt hittem, meg fogja a beitái és kettéhasít vele ... Csakugyan fogta a baltát és elkezdte vágni a gerendát, ahogy bírta. Csak únv hcsgatta, vágta, rontotta. — Nono, nono — kiáltott kacagva édesapám — az istenét a fejszédnek, elrontod a szánat. Megkapta a baltanyelet a sógora kezében s elkezdtek körülötte dulakodni A paraszt kétszer akkora volt. mint az ipám s nem adta. De apám úgy rán jatta. hogy a nagy ember egyszer csak zégigesett a gerendák közt s a feje véres lett. — Megöllek, — hörögte — mos1 iini.dnvájatokat megöllek. Kőhí .nézett valami szerszám utál, 1» и keze csak úgy tétovázott. Mi elcc/liunk sivftani rémülten és torkunk szakadtából s nem láttunk mást, csak ízt, hogy apám és a paraszt ölre kap'ák egymást és csapkodják egyik a másikat a rmbában az ágyakhoz. Mind - két ágy leszakadt, a dunnák kihasadtak, édesanyám a kezét tördelte s e legnagyobb csudálkozásunkra a végén a két verekedő nevetve állott szét. — A* istenit, mibül ven ez a csepp ember — törülgette magáról Pista bácsi az izzadságot. — Nem gondoltam vóna. Evvel leült a helyére, vállára húzta a gubát s kereste a pipáját. Mikor láttuk, hogy nincs semmi baj. akkor m' gyerekecskék újra elöbujtunk az ágy alól s most már aztán kacagtunk és táncoltunk. — Bizony komám, — mondta Dobos nagy flegmával — a süldőt meg kell adni. — Fogja ki megának, ha nem fél a felségemtől — mondta Pista bácsi. — Elmehetek érte? — kérdezte édesapám. — Akár most. — Akkor jő Akkor gyerünk. — Ugyan nem bolondultatok meg, ebben e hóviharban — szólt édesanyám, aki az ágyakat próbálta rendbehozni. De bizony felöltöztek és elmentek. Mi nagyon boldogok voltunk. Ilyen szép ha’-cot még nem láttunk életünkben 6 újra meg újra elismételtük, mit csináltak. Édesapám azonban nem jött vissza s édesanyám az ágyat nem tudta megcsinálni sírva ágyazott nekünk az ágy helyén a földre. Sok lárma és hajcihő után végre elaludtunk, de édesanyám fennmaradt egész éjjel s várta édesapámat. Én felébredtem valamikor éjfél után 6 ijedten láttam, hogy édesanyám még mindig fenn van. Mindjár sími kezdtem, mert megijedtem, hogy talán édesapámnak valami baja lett, de anyám odajött s édes, csöndes hangján duruzsolva biztatgatott, hogy nincs semmi baj, a gazdák elcsalták édesapámat a kocsmába, ahogy szokták, s ott isznak. — Áldomást isznak — mondta. Szépen el is aludtam, csak akkor ébredtem fel, mikor kint malacsivítást hallottam. — Hallod, hallod! anyjuk! — verte ez ablakot édesapám — hozd ki a tálat, kést, mindjárt leöljük a disznót. Erre aztán mind felébredtünk e ugráltunk fel az ágybő', egymást cibálva és ébresztgetve. öltöztünk és mentünk ki. Édesanyám előtt még mindig égett a lámpa. Egész éjszakán keresztül varrt, mert sok munkája volt. A parasztlányoknek varrt ruhát. Gyönyörű szép világos reggel volt A hó sima volt és nagy utakat szántott a tetején az éjszakéi vihar, am: úgy maradt, mintha selyemvégeket húztak volna ki fehéredni. Ezt volt a legszebb disznóölés, amit életemben láttam. Mikor mi kimentünk, már égett a tűz a disznó felett. Óriási nagy lánggal égett és nem bírtunk eleget kacagni, amikor a pernyét elkaparta róla édesapám egy égett végű faággal, olyan kicsi fekete malac volt e tűz alatt. De azért disznóölés volt. Csak mikor a hurkát főzte édesanyám, az olyan v kony volt, mint a csigetészta s olyan gyenge volt. hogy a fazékban minduntalan kifakadt s kiömlött belőle a kása. 5 35 esztendeje annak hogy Ady Endre, а XX. század legnagyobb magyar költője meghalt. ADY ENDRE: <Jfiú szivekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Meri eleiem m Ihr. gyökerű. Szem lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Ig.-n én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas nagy elet jussán. Nem ér föl már szitkozódás piszok: Lányok s ifjak szívei védenek. i örök virágzás sorsa már az enyém, Hiaba törnek élelemre. Szent, mint szent sir s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Élet és örök. 1918. A Csemadok évzáró közgyűléseiről Rövidesen betölti a Csemadok óléves fennállását, évfordulóját, hiszen március 5-én lesz 5 éve annak, hogy az 1948-as februári győzelem után megalakult, hogy a magyar dolgozók széles körében elősegítse a szocialista kultúra fejlődését. Ez alatt az 5 esztendő alatt több mint 450 helyicsoportot alakított talvainkban és városainkban, továbbá több mint 43 ezer tagot tömörített soraiba, és számos szmiegyüttes alakításain kívül többszaz ismertető előadást tartott községeinkben és fal vainkon. Mi sem bizonyítja jobban hogy évről-évre jobb munkát vége'z a Csemadok, mint a most befejeződő évzáró közgyÚlések megtartása. A Csemadok évzáró közgyűlései megtartásának ideiét december 15-től, január 3i-ig tér. jedí! időre tervezték Bár igaz hogy sokhelyütt a határidőt nem tartották be, mégis meg keli állapítanunk, hogy ebben az évben sokkal sikeresebben zajlottak le az évzáró közgyűlések, mint tavaly. Ezt különösen a párkányi járásra lehet mondani, ahol az évzáró gyűlést még tavaly 21 helyicsoportból csak 13 helyen tartották be és ezt is csupán formálisan addig ma a tervezett időre a legtöbb helyen nagy tömegek előtt tartották meg. Példa erre a kéméndx helyicsoport ahol tavaly az évzáró közgyűlést nem is lehetett megtartani, most ellenben 180 magyar dolgozo vett részt rajta. A legtöbb helyicsoport a tömegek mozgósítása terén ért el figy elemi eméltó eredményeket, hiszen számtalan 'helyen 200-tól 400-ig jöttek az évzáró közgyűlésre. Például többek között Diószegen. Békén, SzelOcén. Martoson \ Andódon, Negyeden, Deákin. Korláton, Kőváron, Bottyán s íqy lehetne felsorolni még több más községet is Hiányosság ott mutatkozott, hogy bár nagy érdeklődés kísérte az évzáró közgyűlést, csak kevés helyen alakú’t ki komoly vita, — ahol kritika és önkritika jegyében feltárták volna a mull év hibáit, levonva belőle a következtetéseket, hogy az út évben jobb munkát tudjanak kifejteni-Hogy az évzáró közgyűlésen kevés vita volt kevés kritika és önkritika hangzott el, — ami általános jelenia falvainkon. — ez mind azért van meri nem fejtettünk ki kellőképpen falijainkon népneveid munkát. Sok helyen olyan felszólalások hangzottak fd hogy nem fontos nekünk sem színdarab, sem előadás, csak a munka menjen. Csak arról feledkeztek meg az ilyen helyen, hogy a ió munka a dolgozók volitikai és ku’turális fejlődésétől függ Ennek hiányosságát igen helyesen ismerte fel a perbetei Csemadok újonnan megválasztott vezetősége és ezért olyan határozatot hozott hoqy ebben az évben az előadások szervezésére nagynbl súlyt fektetnek Mert az előadásokon keresztül nemcsak a régi tagokból, de a 65 új tagból is, — akiket 1953-as évben toboroztak — öntudatos dolgozókot fognak szocialista hazánknak nevelni. — Sok helyen elhangzott az is. hogy a Csemadok csak a téli időben tud működni, idényszervezet, nyáron nem tud munkát kifejteni. Erre a kővári kultúrtársak az évzáró közösülésen rácáfoltak a titkári beszámolóban. A kővári Csemadok bebizonyította az elmi 4 miáron hogy a legnagyobb munkaidőben is lehet kultúráidét élni. hiszen aratás és csévlés alatt háromszor léptek fel kultúrműsorral. E mellett meg arra is Wit ideyük, hogy az állami birtokon segítsenek, 1400 brigádórát dolgoztak le. Ezzel a kővari Csemadok megmutatta, hogy lehet es kell is a legnagyobb munka idején kultiirmunkát végezni. De a kőváriak példája nyomán sok ilyen helyicsoportot lehetne még országszerte telsorolni, amelyek azt bizonyítják, hogy a Csemadok kezdi igazi hivatását betölteni a népnevelés terén, a magyar dolgozók sorai között, de amit okvetlenül még egyre fokozni kell. Az érsekújvári járás Andód községében a nők is bekapcsolódtak az évzáró közgyűlésen a vitába, mégpedig a szövetkezet munkájával és életével kapcsolatban. Kritizálták a szövetkezei vezetőségét, hogy nem fordít elegendő gondot a kultúrelőadásokni. Ez hiba mert minden EFSz vezetősége, ha azt akarja, hogy a szövetkezete jól működjön. nagyon fontos, hogy segítse azokat a szervezeteket, amelyek a népnevelési végzik. Jó előkészületeket végzett a surányi járásban a pozbai helyicsoport. Már az évzáró közgyűlés alatt 146 új tagot toboroztak a Csemadok tagjai sorába Kultúrbrigádjuk is kivette részét a szomszédos községekben a kultúrmunkából ellátogattak több helyre, ahol megjelenésükkel mozgósították a tömegeket. Amikor a Csemadok munkáját és az évzáró közgyűlések menetét értékeltük. sok ilyen szép jelenségről es eredményről lehetne beszámolni. így a lévai járási vezetőség, amely az utóbbi időben országos méretben n legjobb, szép eredményt érte el és példát mutat az évzáró közgyűlések szervezésénél A lévai járásban minden vezetőségi tag felelős volt a helyicsoport munkájáért, s ezt a feladatát igyekezett mindegyik a legjobban elvégezni Hasonló szép eredményt értek el az utóbbi időben az előadások szervezés, terén is Helytelen lenne azonban, ha most már azt hinnénk, hogy a Csemadok kiváló munkát vegez és nincsen azon semmi javítanivaló. Hiába például, hogy a többi járási vezetőség nem hatott oda, hogy az évzáró közgyűléseket határidőre fejezzék be. Az évzáró gyűlés fokmérője a Csemadok járási vezetőségeinek, hogy melyik, hogyan végzi munká ját. Hiba van a Csemadok munkája terén még ott is, hogy nincsenek eléggé kihasználva a téli esték, melyeken értékes kultúrműsort és előadásokat lehetne tartani-Tehát ez a pár példa is mutatja, hoqy nem lehetünk az elért eredményekkel elégedettek. Mindenesetre ki kell használnunk az évzáró közgyűlésen elhangzott kritikát és az új vezetőség ebből okulva az 1954-es évben jobb munkát végezzen. Hiszen mind nyáján tudjuk, hoqy ez az év sok feladatot ró ránk. s ezeket teljesítenünk kell. Éppen ezért a Csemadok csoportoknál is. amikor a vezetőséget új, friss erővel töltik fel, arra kell törekedni, hogy minél nagyobb tömegeket vonjanak be a kultúrmunkába Ajánlatos, hogy minden vezetőségi tag tartsa szem előtt a rendszeres vezetőségi és taggyűlések megtartását, ami előfeltétele a jő szervezet>' életnek Ezért az új vezetőségek kövessenek el mindent, hogy az 1954-es évben még jobb műnkét tud útnak kifejteni. hogy a következő évzáró közgyűlésen még nagyobb eredményről tudjunk majd beszámolni. CSANDAL ISTVÁN.
