Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-31 / 5. szám

2______________________________________FÔÍdmflve» _______________________________________________ И34. Január Sí. Dolgozó népünk vitatia a nemzeti bizottságok törvényiavaslatát Öntudatos dolgozó nőket a nemzeti bizottságokba... A kassai kerület üzemeiben és fal­­variban az utóbbi napokban teljes ütem­ben megindult a nemzeti bizottságok­ról szóló törvényjavaslat megvitatása Szombaton több m'nt 30 üzemben és 13 községben jöttek össze a dolgozók, hogy közösen megvitassák népidemok­ratikus kormányunk törvényjavaslatát. A viták során a dolgozók összehasonlí­tották a mait nyomorait jelenlegi bol­dog életünkkel, amelyet népidemokra­­t kus állatnunk biztosit számunkra. Emellett több mint 20 felszólaló konkrét javaslatot adott a törvényja­vaslathoz. A Kassán megrendezett első vitát Mózes elvtárs vezette be Beszámoló- i Ját Szilvási elvtársnő vitafelszólalása I A lévai járás dolgozói megtárgyaljak a törvényjavaslatot A lévai járásban gundot fordítanak a néppel való beszélgetések ió élőké­­sz fősére. amelyeken a nemzeti bizott­ságokról szóló törvényjavaslatot vi­­tari-'k meg. A múlt vasárnap a járás 11 községének dolgozói vettek részt {Íven beszélgetésen. Garamkelecsényen és Léván nagy súlvt fektettek a cl kumentációs anyag kiválasztására. A községi és járási hivatal régi iratait összegyűjtötték és faliújságra függesztették. A dolgozók ennek alapján vi’-eos képet alkothat­nak maguknak arról, hogy a Masarvk- Benes-féle köztá-casávban müven nép­­nvúzó intézkedéseket foganatosítottak Nmcs olyan közsé - ahol ne ismernék mit jelentettek az árverezők, mit ie­­’ az. hogv a 'araszt vagyonát, kínos-keservesen megszerzett földecs­­kéiét dobraütötték. Mindez azonban már csak a borza'mas mu!té. Nem kel) félni a parasztnak. he°y elveszik föld jét. hogv eladlak feje fplül a házát Nyugodtan dolgozhat és építheti bol­dog jövőjét saját maga és gyermekei számára. Hnrsa község dolgozói is nagv ér­deklődéssel készültek a törvényjavaslat megvitatására. Itt azonban hiba volt a szervezésijén. A helvi nemzeti bi­zottság titkára pé' Iául még a gvíiiés előtti napon sem tudta, hogv mikor fogiák megvitatni a törvényjavaslatot A funkcionáriusoknak teh^t sokkal lelkiismeretesebben kell bekancso lóriniok ebbe a kampányba. Szűrjék le a tapasztalatokat az eddig megtar­tott népbeszélgetésekból. hogv ennek a'aoián az egész járás területén a le­hető legszélesebb mértékben kifejlőd­jön a vita. követte. Szilvási elvtársnő nagyon he­lyesen mutatott rá arra, hogy eddig nemzeti bizottságainkban kevés nő volt képviselve Ezt helytelennek tartja, — mégpedig jogosan —, mert a nők a férfiakkal vállvetve kiveszik részüket a munkából, tehát kell, hogy a veze­tésben is részt vegyene k. Azt javasol­ja tehát, hogy a választásoknál gon­doskodni kell arról, hogy a legjobb és legöntudatosabb nők is tagjai legyenek a nemzeti bizottságoknak. „örömmel látjuk, — mondotta, hogy kormányunk egyre több bölcsődét, napközi otthont létesít. Ezzel kormányunk azt a célt követi, hogy könnyítsen a dolgozó nő­­j kön A szocializmus építéséhen és ve­­í zetésben való részvétel tehát annál­inkább is lehetséges, sőt megindokolt”. Hozzászólt a vitához Jarkovszky Jó­zsef is. Kiemelte, hogy nemzeti bizott­ságainkra nagy, de örömteljes felada­tok várnak. Komoly feladatokat tűz ki elébük a párt- és kormányhatározat is. Ezért mind a városokban, mind a fal­vakban arra kell ügyelni, hogy a leg­jobban bevált dolgozók kerüljenek a nemzeti bizottságokba. Pecsenyék János, a „szövetségi va­sút” dolgozója hozzáfűzte ehhez a fel­szólaláshoz, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a nemzeti bizottságok dolgozói deológiai téren fejlődjenek Csakis, aki tanul, az taníthat, az vezethet. Nálunk legfőbb érlék az ember 1954 január 10-én gyógykezelés céljából egy tátrai gyógy szanatóriumba utaltak be. Bevallom egy kicsit féltem tőle, mivel nem szeretem a sava­nyúképű embereket. És én azt gondoltam, hogy ott minden ember bána­tos. s ha beszél akkor csak a saját betegségét emlegeti. De hála népi de­mokráciánknak. oly kényelmes 'szanatóriumra találtam, oly kedves orvo­sokra, az igazgató-főorvostól kezdve egész a segédorvosokig, hogy az ember egészen elfelejti a betegségét. A betegsége miatt a kapitalizmusban az ember ki volt tasz’tva a társadalomból mivel féltek, hogy elkapják egy mástól. Ismertem olyan községet a Masaryk köztársaságban, ahonnan évekig nem sorozhattak katonát a tüdövész miatt, de mégsem utaltak egy pro­lit sem a Tátrába, hogy gyógykezeljék, hogv megakadályozzák e veszélyes betegséget. Teltek a temetők 18—20 éves if jakkal. Nem úgy ám a népidemokráciában. A Szlovákiát szegéiyzS természeti kinccsel megáldott tátrai hegység te’ve van szebbnél-szebb szanatóriu­mokkal A tüdőbetegeket itt a legúkibb gyógymóddal kezelik, fáradságot nem ismerő orvosáink. Ehhez népi demokráciánk minden kényelmet meg­ad, hogy a gyógyulásra vágyó betegek jól éhezzék magukat — mivel a jókedv fél egészség. így hát folyik az élet itt éppúgy, mint az ország bár­mely részében. Az emberek jobbná'-jobb vitamindús ételeket esznek, me­lyekre a tüdőbetegeknek nagy szükségük van hogy mielőbb felgyógyulja­nak. Az emberek szórakoznak, tervezgetnek, bizonyos meghatározott órák­ban sétálnak a jó levegőn és beszélgetnek arról, hogy a burzsoá államban milyen kihalt lehetett ez a vidék, remikor csak grófok, bárók és egy ma­réknyi burzsuj-söpredeknek volt módjában itt dévajkodni. Mostpedig и gyógyulásra vágyó betegek és a iól dolgozó munkások szórakozásától vissz­hangzanak a magas tátrai csúcsok Megható ünnepély keretében emlékeztünk meg Lenin elvtárs halálának 30-ik évfordulójáról, mely ünnepségen az összes orvosok és betegei resztvettek. Dr. Formanek igazgató ünnepi beszéde után a mosolygó arcok komollyá váHak. mert minden ember megértette, hogy annak az embernek iinneoeltük hnlálaévfordulójit, akinek mindezt a sok gondoskodást köszön­hetjük. amit ma a szocializmus ad az embereknek. L1SKA FERENCN? A nagyobb termésért A viglasi kerületi Mezőgazdasági Ku­tatóintézetben január 21-én fejezték be a mezögezdasági kísérleti -dolgozók a népi igazgatás aktíváját, amelyen ki­értékelték a mezőgazdasági tudomány­ról, kutatásokról, és ennek terjeszté­séről szóló kormányhatározat múlt évi teljesítését. A vita a kutatóintézet, valamint a népi kísérletezők munkájá­nak szép eredményeit mutatta. A dió­szegi kfcérlet: dolgozók például újfaj­ta takarmánynövényeket termeltek. Kí­sérleteztek a szudáni fű és a cukor­nád keresztezésével. Három hektáron átlagosan 500 métermázsa keresztezett növény termett. Ez a takarmánynövény zöldtekarmányozásre éppúgy alkalmas, mint silózásra. Az agitátorok segítségére Hogyan kell értelmezni a kettős alárendeltség elvét A nemzeti bizottságok törvényja­vaslata, melyet kormányunk orszá­gos vitára bocsátott, megállapítja, hogy a nemzeti bizottságok tanácsai elsősorban saját nemzeti bizottságuk­nak. másodsorban pedig e felsöbbfo­­kú nemzeti bizottság tanácsának és a kormánynak vannak alárendelve. Hasonlóképp alakul a helyzet az e­­gyes ügyosztályokkal és a nemzeti bizottságok vezetőségeivel is, amelyek alá vannak rendelve egyrészt a saját nemzeti bizottságuknak, másrészt pedig a felsőbbfokú nemzeti bizott­ság Illetékes osztályának, vezetőségé­nek és az illetékes központi hivata­loknak. Most, amikor országszerte megin­dultak a törvényjavaslat vitái, az előadóknak gyakran kell arra vála­­szolniok, hogy mit is jelent a kettős alárendeltség. Ennek megmagyará­zása nem mindenkinél megy köny­­nyen. Milyen célt követünk teihát ez­zel az intézkedéssel ?Nincs ellentét­ben a kettős alárendeltség a demok­ratikus centralizmus elvével? Olyan kérdések ezek, melyek gyakran elő­fordulnak a vitában. A nemzeti bizottságok, mint az ál­lamhatalom szervei a demokratikus centralizmus elveinek stopján épül­nek. A demokratikus centralizmus egyik főrésze az, hogy a nemzeti bizottságok tagjai választhatók és visszahívhatók, és hogy a dolgozók ellenőrzik a nemzeti bizottságok munkáját. Ide tartozik az is. hogy a végrehajtó bizottság a nemzeti bi­zottság alá tartozik. Egy másik lon­­tos része a demokratikus centraliz­musnak az, hogy az alsóbb szervek alá vannak rendelve a felsőbb szer­veknek és a felsőbb szervek hatá­rozatai kötelezők az alsóbb szervek számára. A demokratikus centraliz­mus az egyik legfontosabb előfelté­tele annak, hogy egész országunkban teljes mértékben érvényesülhessen a szocialista törvényesség. vagyis, hogy ne forduljon elő olyasmi, hogy például a szepsi járásra más törvény van érvényben, mint például a duna­­szerdahelyi járásra. Vegyünk egy példát: ha valaki vét a közös vagyon ellen, akkor az ál­lamügyésznek egyforma törvény sze­rint kell eljárnia, legyen az akár a na-gymíhályi, akár a nagymegyeri já­rásban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy dogmeszerűen kell eljárni. A helyi viszonyokat mindenesetre^iej^etombe kell venni, mert egyébként „bürokra­tikus centralizmus”-ba esnénk. E2 annyit jeleptene, hogy megsértenénk az észszerű munka alapját. Éppen ennek megakadályozását szolgálja a nemzeti bizottságok vég­rehajtó szerveinek kettős alárendelt­sége. Ezek kötelesek a demokratikus centralizmus vonalán haladni, betar­tani a felsőbb szervek és az állami igazgatás határozatait és rendeletéit, de ugyanekkor ezeket a határozato­kat alkotóan összhangba kell hozniok a helyi viszonyokkal. Ezért vannak alárendelve saját nemzeti bizottsá­guknak mint a népi állami hatalom helyi szervének. Ezért a bizonyos mértékű helyi önállóság, amelyet a nemzeti bizottságok végrehajtó szer­vei kettős alárendeltségének elve juttat kifejezésre, teljesen helyes és szükséges és csakis, ha betartjuk a szocialista törvényességet egész államunkban, csakis akkor biztosít­hatjuk, hogy a nép államhatalmának demokratikus centralizmusa a helyi viszonyokhoz mérten rugalmasan tel­jesítse küldetését. A viták során gyakran felmerül 1 kérdés, hogy rnit jelent a választó­jog egyenlősége. Amint ez a tényle­ges demokratizmusból folyk, az egyenlő választójog megköveteli, hogy minden egyes polgárnak csak egy szavazata legyen, és az egyik szavazat olyan érvényes, mint a má­sik. Ez az alapelv azzal van bizto­sítva, hogy az összes polgárok részé­re ugyanazok a választási szabályok érvényesek. A közvetlen választójog alapelve pedig abban áll, hogy az összes kép­viseleti testületeket közvetlenül a nép választja, hogy a nép közvetlenül választja képviselőit, vagy az állam­­hatalom helyi szerveinek tagjait. A kapitalista országokban máskép ven ez. A választók nem közvetlenül vá­lasztanak, hanem a nép először a vá­lasztókat választja meg, és csak azok választják a képviselőket, az USA- ban például az elnököt. A kapitalista országokban még a választások köz­vetlensége sincs biztosítva. Nálunk a szavazás titkossága biztosítva van. A titkos szavazásnál ki van zárva a vá­lasztók béfolyásolása. harmadik sze­mély által. Míg nálunk ezt az alap­elvet szigorúan betartják, a kapita­lista országokban ezt mindenfélekép­pen kijátszák, mint például a szava­zócédulák számozáséval, stb._______ Lenin tanítása - szocializmushoz vezető utunk iránytűje Karol Bacílek elvtársnak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának beszéde a bratislavai V. I. Lenin-múzeum ünnepélyes megnyitásán Bacilek elvtárs beszéde elején érté­kelte nemzetünk életének nagyjelen­tőségű eseményét — a Vladimír lljics Lenin-múzeum megnyitását Ez a mú­zeum mindazt a nagyot, élőt és halha­tatlant ábrázolja, amit Lenn nekünk és e jövő nemzedékeknek örökségül hagyott Baritok elvtáns kiemelte, hixjy V 1. Lenin gondolatai materiális erővé váltak, amely világszerte' lelkesedéssel tóit’ el a tömegeket és e tömegek erő­feszítésére széttörnek az évszázados elnyomás bilincsei. Majd Így folytatta. „E múzeum megnyitásakor ismét tudatosítjuk, hogy mnden jóakaratú ember szamára nagy szükség as meg­tiszteltetés V’adimir Ujicstrv tanu'ni. A kuli mának ebbe a hajlékába eljön­nek egyetem: tanáruk és akadémiku­sok. munkás'-k és parasztok, eljön ta­nulóifjúságunk — a CsISz tagjai és a P’onlr'ik, hogy mélyen merítsenek а marxizmus-lemnizmus qa/dag kincstá­rából A leninizmus ugyanis a tudomá­­nvuK tudománya, a lenini tanítás ma­­yaba foglalja m nden tudomány böl­­c.sesegét. választ ad minden kedesre. alkotó és éló és nem tudja nélkülözni a marxizmus-lerv.n zmus Ismeretét sen­ki. aki a kor szellemével és a haladás­sal eqvütt akar tartani. Lenin azt ta­nkolta. hogy a marxizmusban a leg­több az <>sztályharc, a proletariátus győzelme a burzsoázia fölött. Lenin azt tanította, hogy a kapitalista társaoa­­lómban az alaptényezők a burzsoázia j és a proletariátus.' „A burzsoázia mint ennek a tőkés társadalomnak építője, mint vezére, mint mozgatóereje — a proletariátus mint a burzsoázia sírásó­ja, mint ez az egyedüli erő. amely a burzsoáziát képes má6 társadalommal helyettesíteni". Érthető, hogy a proletárforradalom- | nak két ellenséges osztály, a proleta- 1 riátus és a burzsoázia közötti alapvető | viszonyból kellett kiindulnia. „A fő j feladat az volt. hogy átadják a hatal­mat a munkásosztály kezébe — tanít­ja Lenin, — biztosítsák diktatúráját, meqdöntsék a burzsoáziát és elvegyék tőle hatalmának ama gazdasági erőfor­rásait. amelyek bármilyen szocialista építést kétségtelenül gátolnak”. Len n | e fő tanulságból kiindulva rávilágít arra, hogy egyedül a munkásosztály | képes a dolgozók széles tömegeit — a munkásosztály hatalmának gondolatát a tőkésrendszer megdöntése után Lenin mindig összekötötte « munkások és parasztok szövetségével. Lenin elvtárs az oroszországi kapitalizmus fejlődésé­­! ről szóló müveiben az agrárprogramm- I ban és szárpos további inasában jeti­­! zonyítja, hogy éz a szövetség a mun­kásosztály győzelme szempontjából el­kerülhetetlenül szükséges Másrészt a burzsoázia által üldözött és kizsákmá­nyolt széles paraszttömegeket egyedül a qvozeimes proletariátus tud|a meg­menteni a pusztulástól, a proletari/á­­lódástól Lengi bebizonyította, hogy a rőkésrendszerben a paraszt tönkreme­­nésnek van k'téve. hogy e tök és reá lő­szer fejlődése a falvakon a társadalom igyanazon fejlődési törvényeinek van alárendelve, mint a városokban, emel­lett természetesen, a telu proletárizá­­lódása sokkal fájdalmasabb és hossza­dalmasabb folyamat. A városokban a középrétegek prole­­fárizálódásának folyamata aránylag gyorsabban folyt le Más volt a hely­zet a falvakon. Az a tény, hogy a kis­munkásoíkat, parasztokat és értelmisé­gieket a burzsoázia ellen vezetni és könyörtelen osztályharcban győzni a burzsoázia fölött és megteremtem egy osztály, a proletariátus diktatúráját. „A burzsoázia ellen az uralomért folyó í harc kérdését csak egy osztály — a j proletariátus diktatúrája döntheti el. A burzsoáziát csak a proletariátus dik­tatúrája verheti le A burzsoáziát csak a proletariátus döntheti meg. A bur­zsoázia ellen csak a proletariátus ve­zetheti magával a tömegeket". és középparaszt földnek és más ter­melési eszközöknek tulajdonosa, ez a tény, hogy termékeinek nagy részét maga és családja fogyasztják el. a tő­­késrends^orben bonyolultabbá, nehe­zebbé és sokkal fájdalmasabbá teszi a parasztok koldusbotra jutásának folya­matát. A tőkésrendszerben a paraszt :sak látszólag volt tulajdonosa a ter­melési eszközöknek. Eladósodása évről évre fokozódott. Rossz termés, beteg- , iég a családban, a marhaállomány el­hullása, elviselhetetlen adók, a vagvon felosztása a család számos tagja között j eladósodásra és a bankoktól való oly- | méretű függéshez vezetett, hogy a oaraszt a bank beleegyezése nélkül semmit sem tudott eladni vagyonából és egész éven át a végrehajtás és egész vagyonának pusztulása fenyegette. A oaraszt látástól vakulásig robotolt, fe­­esége is gömyedezett a maga és az írek birtokán A fiatalság örömétől megfojtott parasztgyerekeket is be­fogták a nehéz rohotmunkába olyan mértékben ami még a több’ termelés; ágakat is felülmúlta. A paraszt ez emberfeletti munkájának ellenére a pe-Szüárdí *uk állandóan a munkások és parasztok szövetségét A proletariátus diktatúrájának, a | rasztok nagy többsége fokozatosan hanyatlott gazdaságilag, földjeiket né­hány jómódú paraszt felvásárolta és Mytnódon a falu összes lakói túlnyomó többségének rovására gazdagodtak egyesek — a zsírosparasztok. A letűnt tőkésrendszerben a szlovákiai kispa­­rasztok tízezrével vándoroltak ki ide­genbe, elvesztették a kapcsolatot ha­zájukkal és könyörtelenül kizsákmá­nyolták őket az amerikai, vagy más! külföldi kapitalisták. A gyárimunkás tehát kis- és középparasztjamk édes fia, vérüknek vére. A hasonló körül­mények között élő és társaihoz a köl­csönös szolidaritás szálaival fűzött pro­letariátus létrejöttével, a társadalmi j érdekek tudata is növekszik, fokozó- j dik a parasztok osztályöntudatossága, j amely a forradalmi gondolat létrejöt- j tőnek — forradalmi pártban való egye- 1 sülösüknek előfeltétele. Lenin elvtárs nagysága abban is megnyilvánult, hogy megértette a marxizmus lényegét és megteremtette a forradalmi párt alapjait, melyeknek értelmében a ' munkásosztály harcában a dolgozó parasztok széles tömegeire lámaszkodik. Ezért már az októberi napokban kitűzték a nagybirtokosok xs nemesi földek szétosztásának jel­szavát és a parasztok milliós tömegei Lenin elvtárs vezetésével a munkás­sággal együtt megmozdultak. A pa­rasztság egységesen állott a forrada­lom oldalán a földbirtokosak és a bur­zsoázia ellen. Lenin elvtáns a követke­zőket írja erről: „1917. októberében az egész parasztsággal együtt kezünk­be vettük a hatalmat. Ez bürzsoa for­radalom volt, mivel az osztályba«: a falvakon még nem fejlődött ki. Mint már mondottam, csak 1918 nyarán kezdődött meg az igazi proletárforra­­delom a falvakon. Munkánk nem letí volna teljes, ha nem tudtuk volna fel­szítani ezt a forradalmat. A forrada­lom első szakaszában kezünkbe vettük a hatalmat a városban, bevezettük a hatalom szovjet formáját. A forrada­lom második szakaszában az Jörtént, ami minden szocialista számára alap­vető fontosságú, ami nélkül a szocia­listák nem lennének szocialisták: a fal­vakon elválasztottuk a proletár és fél­­proletár elemeket, tömören harcba so­rakoztattuk őket a városi proletariá­tussal a falusi burzsoázia ellen. A for­radalomnak ez a szakasza is lényegileg befejeződött”. Ebben az időszakban Oroszországban tehát befejeződött a f*.­­lu differenc’álódása, a falusi szegénypa­rasztok, a mezőgazdasági félproletariá­­tus és a földbirtokosak által kizsák­mányolt kisparasztság szilárdan a pro­letariátus oldalára állott. A falvakon létrejöttek a falusi szegényparasztok bizottságai, melyeknek alapján átszer­vezték a helyi szovjeteket. Törvénye­ket adtak ki a földbirtok szocialista rendezéséről és átmeneti jellegű mező­gazdasági intézkedésekről. Helyet legyen viszonyunk a középparaczthoz Lenin elvtárs a forradalom e szaka­szának befejezése után 1919-ben a párt Vili. kongresszusán kiemeli annak fon­tosságát, hogy meg kell találniuk a helyes viszonyt a középparaszthoz, a szocializmus alapjainak lerakásában a proletariátus további szövetségeséhez is. Természetesen az, hogy a középpa­raszt felé fordultak, nem jelentette és nem jelenthette a proletárhatalom gyöngülését. Lenin elvtárs erről a kő­vetkezőket írja: „A legfőbbet, ami a v

Next

/
Thumbnails
Contents