Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-24 / 4. szám
У FoIdivrMl FM*Í. f&nnár 24. LENIN A PARASZTSÁG ÜJ ÉLETÉNEK KOVÁCSA VLADIMIR MAJAKOVSZKIJ I ОШ i mir {pljics £? en i и Részlet A szavakat nálunk, bármi nagy a súlyuk, megszokják, elnyűjük, mint a ruhát. Cn azt akarom, hogy fényesre csiszoljuk a legfényesebb szót: — a Párt! Az egyes ember! Kinek kell? Mivégre? Az egyes ember hangja kis cincogás, cingár. Ki hallja a szavát? — Talán a felesége! De csak. ha fülébe súg, s nem a piacon jár. A párt, az a csomóra fogott förgeteg, halk és halvány hangok egybeforrt orkánja, az ellenség erődje úgy reped tőle meg, mint ánvúk sortüzéhen szakad a dobhártya. Aki egyedül van, annak rossz a sora. Keserves egvediil. egy harcos, az egy sem — aki erős, az lehet az ura, de még a gyenge is legyűri kettesben. De ha a pártba sok kicsinyke tömörül be — Ellenség, állj, add meg magad és kész! A párt — egyetlen sújtó ökölbe szorított milliónyi kéz. Az egyes ember butaság, semmi az egyes ember, egy ember — bár jelentős, nagy lehet — ötaraszos gerendát egymaga nem emel fel, hát még egy házat, ötemeletesét. A párt — az millióknak válla, váll feszül* a vállhoz. mell szorul a mellre. A párttal palotákat tornyozunk az ég boltjára, egymást támogatva, fogva és emelve. A párt — a munkásosztály gerince. A párt — a mi ügyünk halhatatlansága. A párt > -az egyetlen, mely sohasem árul el engem. Ma inaskodom még. s holnap a térképről letörlök birodalmat s határt. Osztályunk agya. osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk d'csősége — igen ez a párt. A párt és Lenin —* » ikertestvérpár — történelem anyánknak melyik drágább rang szerint? Azt mondjuk mi — Lenin. és úgy értjük — a párt, azt mondjuk mi — a párt és értjük — Lenint. Még hegyként meredeznek a koronás fejek, és burzsoá-raj feketéi! még, mint téli varjúcsapat, de már munkás-Iávafolyó tüze sistereg s a párt kráterén át a föld színére csap Békés István fordítása Qenin tanításai nyomán Lenin a legfontosabb feladat egyikének tekintette a tömegek bevonását az állam igazgatásába. Állandóan azt tanította, hogy a szovjethatalom arra törekszik, hogy az összes dolgozók, párttagok és pártonkívüliek, férfiak és nők. tevékeny részt vegyenek ez állami és e gazdasági építőmuokában. A tömegeket nevelve, Lenin maga is tanult a tömegektől. Kíméletlenül ostorozta mindazokat .akik lóhátról néztek a tömegekre, akik csak tanítani próbálták őket és megfeledkeztek arról. hogy e tömegektől feltétlenül tanulnio1. kell, hoqv meg kell érten iök akcióikat, gondosan tanulmányozniok és általánosítaniok kell a tömegek harcának gyakorlati tapasztalatait. Lenint ezernyi szál fűzte a munkások és a parasztok széles tömegéhez s állhatatosan keresett és talált is új kapcsolatokat velük. 1922. januárjában azt írja a „Bjednota” c. újság („Szegénység”) szerkesztőjének: „Nem írná-e meg nekem röviden (legfeljeb kéthárom oldalon) — hány parasztról kap levelet a „Bjednota”? Mi a fontos (különösen fontos) és új ezekben a levelekben? Milyen a hangulat? Mik a legégetőbb mindennapi bajok? Nem kaphatnám-e meg úgy kéthavonként a leveleket is?” Találkozások, beszélgetések a munkásokkal és a parasztokkal, felszólalások a népgyúléseken, a szakszervezetek széleskörű termelési konferenciáin, a pártonkívüli munkások és parasztok értekezletein, a pártonkívüli kongreszszusi küldöttek tanácskozásain, számtalan gyűlésen, beszélgetések a munkáslevelezőkkel és falusi levelezőkkel, a 'beérkező levelek áttanulmányozása — ezek voltak a‘forrásai Lenin kapcsolatának a tömegekkel. Lenin jellegzetes vonása, a tömegekbe vetett mélységes hit. Megszilárdítani a kapcsolatot a tömegekkel — erre emlékeztette Lenin állandóan a pártot. „Csak akkor kormányozhatunk, ha helyesen fejezzük kf azt. aminek a nép tudatában van" — mondotta Lenin 1922 tavaszán а XI. kongresszuson. A nép tudta, mennyire szereti Lenin, és határtalanul hitt neki. A munkások azt mondották: „Lenin — mi magunk vagyunk.” Hit a tömegek teremtő erejében — ez Lenin működésének az a sajátossága. amely lehetővé tette számára, hogy megértse a soontán mozgalmakat és a proletárforradalom medrébe irányítsa őket." Lenin nem szenvedhette a zajos semmittevést,, mindenben egyszerűséget és szerénységet követelt, s ő maga a rendkívüli szerénység mintaképe volt. A munkások így jellemezték Lenin egyszerűségét: „Egyszerű, mint az igazság”. „Leninnek ez az egyszerűsége és szerénysége, az a törekvése, hogy észrevétlen maradjon, vagy legalább is, hogy ne legyen feltűnő és ne domborítsa ki magas pozícióját — ez egyik legerősebb oldala Leninnek, az új tömegek, az emberiség legmélyebb „aljáról” való egyszerű és közönséges tömegek új vezetőjének." Lenin rendkívül fontos szerepet tulajdonított az államapparátusnak az ország szocialista átalakításában és a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdításában. Lenin nem tűrte a cselást és különösen szigorú volt a szocialista tulajdon fosztogatóihoz. Valahányszor állami pénzek sikkasztásáról, áz államvagyon fosztogatásáról volt szó. a legerélyesebb rendszabályokat alkalmazta. Lenint nem lehetett becsapni. Mindenben őszinteséget és igazságot követelt. Lenin roppant politikai fontosságú feladatot tűzött ki: elérni azt, hogy „a tudomány ne maradjon nálunk holt betű vagy divatos frázis (ami — ne dugjuk a fejünket a homokba — nálunk igen gyakran előfordul), hogy tényleg menjen bele a tömegek vérébe, váljék teljesen és valósággal a mindennapi élet alkotó részévé”. , Lenin él a Szovjetunió dolgozóinak és az egész világ haladó embereinek gondolataiban és szívében. Lenin neve a munkásosztály és az egész világ dolgozói számára lángoló felhívás a kíméletlen harcra az elnyomók ellen, a szabad és boldog életért, a kommunizmusért. Lenin ügye — legyőzhetetlen! A szovjetek az államhatalom fegáifogóbb helyi szervei .........Ez olyan hatalom. amely mindenki részére nyitva áll, mindent a tömegek szeme előtt végez hozzáférhető a tömegeknek, közvetlenül a tömegekből származik, a naptömegnek és akaratának egyenes és közvetlen szervé.” (Lenin elvtárs a szovjetekről) AZ OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM győzelme megdöntötte a földesurak és a burzstiázia uralmát Oroszországban és megteremtette a szovjet hatalmat. A szovjetek, mint munkásküidöttek tanácsai még az 1905-ös forradalom viharos napjaiban, a cárizmus elleni harc tűzében születtek meg. A munkásküldöttek szovjetjei, melyek a gyárak és üzemek küldötteinek testületét alkották, a nép alkotó erejének új forradalmi szervezeti formái voltak. A szovjeteket a lakosság forradalmi rétegei hívták életre. A februári és a Nagy Októberi Szociálist! Forradalom közötti időszakban mindenütt munkás- és katonaszovjetek. valamint perasztszovjetek keletkeztek Lenin a szovjetekben látta az új állami apparátus legmegfelelőbb formáját. amely kifejezi azt. hoqy a munkások és parasztok ez államhatalom birtokosai s amely szoros, elszakíthatatlan. könnyen ellenőrizhető és megújítható kapcsolatot teremt a tömegekkel. A szovjetek lehetőséget nyújtottak a munkásosztály élcsapatának, hogv mozgósítsa, nevelje, tanítsa és vezesse az elnyomott országok irtási tömegeit, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a szovjetek hatalmi ^érvéivé alakultak át, a dolgozók leaszélespbh tömegs7ervPze*eivé váltak I. A SZOVJETUNIÓ A VILÁG legdemokratikusabb állama, a szovjet demokrácia a legkövetkezetesebb demokrácia, mert a valóságban is reális lehetőségeket biztosít a legszélesebb néptömegeknek az államügyekben, az államvezetésben való részvételre. Ezt bizonyítja a helyi szovjetek felépítése és működése is. „A szovjethatalomnak az a lényege — írta Lenin — hogy az egész államhatalomnak, az egész államapparátusnak állandó ás egyetlen alapja éppen azoknak az osztályoknak a tömegszervezete. amelyeket a kapitalizmus elnyomott, vagyis a munkásoknak és a féiproletároknak (azoknak a parasztoknak, akik más munkáját nem zsákmányolták ki és akik állandóan kénytelenek eladni saját munkaerejüknek legalább egy részét) a tömegszervezete. Éppen azokat a tömegeket vonjuk be most az állem- demokratikus igazgatásában valö állandó részvételbe, .amelyeket még a legdemokratikusabb polgári köztársaságokban is, jóllehet törvény szerint egyenjogúak, a valóságban a politikai életben való részvételtől és a demokratikus jogok és szabadságjogok gyakorlásától ezer fogással és fortéllyal elütöttek". A szovjetek a legátfogóbb tömegszervezetek, amelyek felölelik a szovjet dolgozók millióit. „A szovjetek — Irta J. V. Sztálin, a nagy Lenin ügyének továbbfolvtatója — maguknak a tömegeknek közvetlen szervezetei, vagyis a legdemokratikusabb szervezetei, tehát a tömegek legnagyobb tekintélyű szervezetei, amelyek maximálisan megkönnyítik nekik, hogy ez új állam berendezésében és igazgatásában részt vegyenek s maximálisan kifejlesztik a tömegek forradalmi energiáját, kezdeményezőkészségét, alkotó képességét, a régi rend szétzúzásáért, az új, a proletárrendért vívott harcben”. A szovjetek a dolgozók milliós tömegeit a történelem tudatos alkotóivá tették és széles teret nyitottak a dolgozók képességeinek és tehetségének felhasználására és kifejlesztésére az új életért vívott harcban. Ä dolgozó tömegek öntudatát és alkotó kezdeményezését tükrözik azok a nagyszerű eredmények és vívmányok, amelyekkel a Szovjetunióban a gazdasági és kultúráiét minden területén találkozhatunk. A szovjetek nagy ereje éppen abban rejlik, hogy a tömegek tevékenységére, alkotókészségére, a kommunizmus ügye iránti odaadására támaszkodnak. A szovjet hatalom ereje — népi jellegében rejlik. A szovjeteknek, mint a legnagyobb tömegeket átfogó és legdemokratikusabb helyi államhatalmi szerveknek, egyik legfontosabb sajátossága a nély nemzetköziség. A szovjetek a különböző nemzetek dolgozó tömegeinek testvéri együttműködésére támaszkodnak. A Szovjetunió a szabec népek barátságának megtestesítője' erről tanúskodik a szovjetek működése is. A szovjet társadalom vezető ereje s Kommunsta Párt. A szovjetek munkáját is a nagy Kommunista Párt irányítja, amely számára a legfelsőbb törvény a szovjet ember jóléte, a szovjet nép felvirágzása. A helyi szovjetek és végrehajtó bizottságaik munkájúik céljául a párt útmutatása értelmében. a szozjet dolgozók szüntelenül növekvő anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítését tűzték ki. A helyi szovjet minden képviselőjét és a szovjet apparátus minden dolgozóját munkájában a szovjet ember, a szovjet nép, a Szovjet Haza érdekei vezetk.
