Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-17 / 3. szám
10_________________________________________________ Tartsuk meg a havat földjeinken 1954. janulr 17. v iasztermelö keret A növény élete fenntartásához a táplálékot a földből veszi szervetlen anyag formájában. F.zt azonban át kell alakítania szervessé és csak azután tudja ezt hasznosítani a maga fejlődéséhez. Itt tehát átalakulási folyamat megy végbe. Ennek a végrehajtásához valamíyen erőre van szükség. Ezt az erőt a növényeknek a víz szolgáltatja. Tehát víz nélkül a növény nem tud létezni. A száraz magban szunnyad az élet, csak akkor „ébred fel, ha vizet kap” — mondja Timirjazev. Egy kiló maghoz a gabonaféléknek ezer liter vizet kell felvenniük a talajból, hogy fejlődésük zavartalanul menjen végbe. Honnan van a földnek ez a nagymennyiségű nedvtartalma? Az esőből és a hőiéből. Minél több esőlevet és hólevet szív be a talaj, annál bőségesebb lesz a termés. Hogyan óvjuk meg tehát a fehér hótakarót a nagy szelektől, hogy *öldje nkröl el ne fújják? Télen gyakran előfordul, különösen nyílt terepeken, hogy a szél elhordja a havat a hasadékokba, szakadékokba Tavasszal ez a hó vad Iramban rohan a folyóba. A szántóföldek csaknem semmit sem nyernek belőlük. Az EESz-ekben és az állami birtokokon a mezei csoportoknak télen nincs sok munkájuk, csaknem teljesen szünetel. Meg kell tehát szervezni a hóvisszatartas munkáját. Ez nagyon fontos és kifizető munka. Legegyszerűbb ez a munka, ha magát a havat vesszük igénybe. Deszkából úgynevezett hóekét csinálunk (lásd az 1. ábrát). Ennek nagysága 1.50 m hosszú és 80 cm széles. Ezzel felszántjuk a még nem mély havat a legnyíltabb helyeken. A haladás iránya, vagyis a szántás a szel irányával 90 fokos szöget zárjon be (Lásd a 2. ábrát.) A legújabb szó' et tapasztalatok szerint állatainkat helyesen csak akkoi takarmányozzuk, ha azokat nemcsak a szükséges táplál^anyagokkal látjuk el, hanem részükre elegendő vitaminokat és ásványi anyagokat is biztosítunk Állataink takarmányozísa csak akkor megfeleld, ha az elő rt takarmányada gok étrendi és élettani szempontból wkifogásta'anok. Változatos takarmányozás nemcsak az Ízletességet/ kozza, hanem a takarmány jobb értékesítését is elősegíti. A takarmányok ízletességét változatos összeállításon kívül pácolással, be savanyítással, stb emeihetiük. A jól elkészített takarmányokból az állatok többet és szívesebben fogyasztanak Vigyázzunk arra is, hogy a kevébbé Ízletes takarmányokat a jobb minőse gü takarmányokkal keverten etessük. Ügyeljünk a takarmányok étrendi hatására is. Egves takarmányok felfú vódást mások hasmenést okozhatnak Ezekből a takarmányokból kevesebbet Kacsa: A kacsáknak a magvakat daraörleményként adjuk nedves keverékben az állati eredetű takarmányokkal. A keveréket vízzel nedvesítjük a takarmány súlyának 40-50 százalékos arányban. A vitamínos szénát télen forrázva takarmányozzuk. Január elejével meg kezdődik a kacsé1, előkészítése a tojástermelésre és áttérünk a nagymennyiségű fehérjetartalmú takarmányozásra. Ebbe i az időben nagyon ajánlatos, ha a kacsák csíráztatott árpát. vagy zabot kapnak takarmány adagjaikba. A ka sáknak, egész nap álljon víz rendelkezésükre. Lúd. A ludakat téli takarmányo zással a termékenyítési időszakra úgy kell előkészíteni, hogy a ludak túl ságosan el ne hízzanak, de amellett éhen se maradjanak. A tojástermelés Így a szántóföldön hóbarázdák keletkeznek. A szél pedig a barázdaközöket befújja hóval és egyenletessé teszi a mezőt. Aztán még néhányszor fel kell szántani a havat, inig csak 50—H0 cm vastag hótakaró nem borítja a mezőt. A hó megőrzésének vannak más módjai is. Azokban az EFSz-ekben és állami birtokokon, ahol erdő áll a rendelkezésűnkre, a hó megtartásához pajzsokat, rozsét hasznaihatnak. Ilyen akadáiyok körül a hó buckákban gyűl össze. Kácsos, hézagos pajzsoknál pedig egyenlő hosszú sávokban marad a talajon. A hófogó pajzsokat és rozsét műidig az uralkodó szelek irányával keresztben kell felállítani. A hegyoldalakon mindig keresztbe álljon a lejtőkre. Ha egy helyen már elegendő hó halmozódik fel, a hófogót át lehet helyezni máshová, ahol kevés a hó. A hófogók közötti távolság a hófogó szélességének kétszerese. (l ásd a 3 ábrát) Alti kor a hófogók mögött felhalmozódott a hó, a hóbuckák közé kell állítani őket. A sorok közötti távolság ne tegyen több 20 méternél, másként a szél elfújja a havat. Tavasszal gyors olvadáskor, az olvadó hó lefolyik a szakadékba és magával viszi a talaj felső rétegét. Jól letapogott hóból töltéseket kell készíteni, hogy a víz megmaradjon a mezon és egyenletesen öntözze a földet. Ezsenyi József, Kisgéres. etessünk és azt is ol., an takarmányokkal keverjük.. amelyek a hátrányos étrendi hatást ellensúlyozzák. A sok száraz anyagot és ballasztot tarta jj téli takarmányok nehéz emésztik L»a gét és dugasztó hatását nagyobb m, nv nyiségű vizenyős takarmány adagoló sával ellensúlyozhatjuk. Nagyobb tömegű vizenyős takarmányok etetésével a téli takarmányok étrendi hatását is kedvezőbbé tehetjük. Arra törekedjünk. hogy ebben az időben is a különböző takarmányokat oiyan arányban és mennyiségben etessük, hogy az azokban lévő szárazanyag és víz meny nyisége lehetőleg 1:3 arányt közebtse meg. A legújabb szövi t tapasztalatok be igazolták, hogy a zöldtakarmányok és a vitaminokban gazdag, vizenyős ta karmányok etetése a fiatal, fejlődésben lévő növendékállatoknál és az igényessebb tenyészállatoknál is kedvező étrendi és élettani hatást fejt ki. A takarmányokat könnyen rágható előtt és után fokozzuk a fehérjetartalmú takarmányok mennyiségét. A ludak nagymennyiségű térfogatú ta karmányt képesek elfogyasztani: Ja rabonként 100—150 gramm forrázott szénadarát. 250—300 gramm főtt búi gonyát, zöldség és növénvhulladéko kát is elfogyasztanak naponta. Kellő gondozással nemcsak sok tojást. hanem életerős kislibákat nyelhetünk. Pulyka: A pulyka takarmányadagjának szemes része a rendelkezésre álló szemestakarmány bármelyikébő1 összeállítható: kukoricából, árpából, zabból, búzakorpéból, hulladékmagból. Az állati e detű takarmányokat a fehérjetartalom szerint legalább :0 százalékban besoroljuk főtt hús, vér liszt, illetőleg ' 'o'özött tej alakjában Vitamintartalmú tr’-ármányként télen tboOact FtildmírvftS A takarmanyalap biztosítása Állattenyésztésünk mennyiségi és minőségi fejlődétsét csak úgy valósíthatjuk meg, ha az okszerű takarmányozás végrehajtásához szilárd takarmányelapot: (takarmánybázist) létesítünk. Állattenyésztésünk csak ott virágozhat fel, ahol az állomány takarmányszükségletét, főleg a nagy térfogatú és nehezebben szállítható szálas és vizenyős takarmányokét a gazdaságban termelik. Ezt a feladatot csak előrelátó, tervszerű munkával oldhatjuk meg. Elsősorban is meg kell állapítanunk az állatállomány egészévi takarmányszükségletét. A vetési terv beállítása előtt ezért évről-évre részletes takarmányozási előirányzatot készítünk. Ha figyelembe vesszük az évközben bekövetkezendő változásokat, elléseket, elválasztásokat, stb. Ügyeljünk arra is, hogy a gazdaság egyéb szükségleteit is kielégítsük. Egyéb számos állat naponta 50,60 kg zöld takarmányt fogyaszt. Az őszi keveréket 4—5 héten keresztül is etethetjük, ha a szöszös vagy pannonbükkönyt törekkel vagy leves takarmánnyal (takarmányrépa, tadórépa) összekeverjük és ezáltal biztosítjuk a takarmány illetve tápanyag szükségletet az állataink számára. Áüate.nk téli takarmányozásánál ugyanis a jöminöségű pillangósszénák játszák a legfontosabb szerepet. Számos állatunkra a téli takarmányozás idején 200 nap alatt a termelés nagysága szerint 6—12 mázsa szükségletet számolhatunk. Ezt a mennyiséget V4—V2 holdon kitertelmelhetjük. Legfőbb törekvésünk az legyen, hogy állataink számára naponta legalább 3 kg pillangósszéna vagy kétszerannyi széna-mennyiséget b’ztoslthassunk. A földművesszövetkezetek takarmányszükségleteiket egyszerűbb módon is megállapíthatják: mégpedig a takarmányaikat rendszeresen osszák be állataik szükségleteire. Az állatállomány takarmánys zükség létének megá 1 la pl tá - sa céljából először számos állatra kell azt átszámítani. Ha az így nyert szükségletet összegezzük és szembeállítjuk a vetésterületi terv és a tervezett átlagtermés alapján nyert hozammal, megkapjuk az állatállomány takarmányellátottságának mérlegét. Dohányos Sándor alakban adagoljuk. A kellő mennyiségben és helyes arányban nyújtott takarmányok csak akkor fejtik ki álla tatokban a legnagyobb termelőhatást, ha azokat kellően elkészítve, romlatlan, ízes állapotban adagoljuk. Az abrak darálása, a durvább szálasrakarmányok tépése, szecskázása vagy füllesztése a bennük lévő táplalóanyagok értékesebb kihasználását segítik elő. Ne változtassuk hirtelen a takarma nyokat. Minden takarmányváltozas kisebb-nagyobb zökkenővel jár. ami a/ állatok termelését visszavetheti A ta karmánykészletet tehát úgy osszuk be hogy az változtatás nélkül biztosítsa a szükségletet, é 7 állattenyésztő igen helytelenül iáma el. ha a meglévő szénakészletét az egész téli időszakra nem osztaná szét. A silókészletet és a takarmányrépa készletünket is úgy osszuk be, hogy a tavaszi zöldetetésig lehetőleg egyforma adagolásban kitartson. Simkó János. 30—60 gramm szénaőrieményt adjunk, legjobb a lucerna, vagy hereszéna. Tojástermelés idején a to.jáshozam növelése érdekében, 10 gramm élesztőt vagy pedig a fehér csírázásig kicsírá zott árpa, illetőleg zabszemeket ad lünk egy-egy tojónak. Olyankor, ami kor a pulykák legelnek, a takarmá nyozási normát 30—50 százalékkal csökkentlük aszerint, hogy mennyi eleséget találhatna! a legelőn. A pulykáknak a szemestakarmányt magalakban adjuk (30—50 %-ig) és lisztkeverékben az * liati eredetű takar mányokkal együtt, vízzel nedvesítve A pulykákat naponta háromszor— négyszer takarmányozzuk. váltogatva a szemes és nedves keveréket. Ásvá nyi sókeverék is tiszta vr egész nap álljon a pulykák rendelkezésére. Kalapos József. Lelesz A méhekkel építtetnünk kell, amint felébred bennük az építési ösztön. Az olyan családoknál, melyek kora tavasztól napi serkentésben részesülnek, az építési ösztön korán, már a füzek és gyümölcsfák virágzásánál felébred. A méhészeknek a termelési ösztönt viasztermelésre kell kihasználni. A viasztermelés nem megy a fogyasztás rovására. (Lásd Sándor Gábor méhész-rovatvezető cikkét a „Szabad Földműves" 1953. évi 47. számában). Viasztermelő keretek segítségével a jól fejlett családoknál már a fűzek és a gyümölcsfák virágzásánál lehetővé tehetjük a viasztermelést. Viasztermelésre csak a jól fejlett családok alkalmasak, kora tavasszal lehetnek ezek szűkített téren is. Ilyeneknél bővítjük a költöteret egy viasztermeló kerettel. Ez a bővítés azonban ne akadályozza a rendszeres keret-bővítést a családok fejlődése arányában. A viasztermelő keretei mindig a szélső keret után helyezzük el. Alkalmas hordási időszakban ezt az üres helyet meglepik a fiatal viasztermelő méhek és kiépítik azt. Kiépítés után a sejtet késsel levágjuk a termelő lécről és ezt mindaddig ismételjük, míg a hordási lehetőség tart. A viasztermelő keretet úgy készítjük, hogy keretlécből olyan hosszú léceket darabolunk fel, amilyen a keretünknek felső léchossza. Ezekre a feldarabolt lécekre 1—2 cm széles műlép-szalagot ragasztunk. Ezt az előkészítési munkákat a téli hónapokban végezzük. A méhek testén leginkább nyáron és ősszel lehet látni a rajtuk élőskö dő méhtetűt. A méhtetű kicsi, körül belül 1 У2 mm hosszú. Egészen fiatal korában fehér, később megsárgul, megbámul végül vöröses-barna. Lá bának fésűjével és tapadónyúlványaival ügyesen kapaszkodik. Leginkább az anya hátán élősködik. de sokszor a dolgozó méheken őt még a heréken is Jelentősen káros hatással nincs a méhekre. csak izgatja őket, különösen az anyát. Ha sok van rajta, tápiáié kábóľ sokat elszívnak. Ennek követ keztében rosszul petézik, néha el ;s pusztul. Ezért, ha elszaporodnak, a méhésznek segítenie kell, hogy meg szabadítsa tőlük méheit. Ha csak az anya tetves, leszedjük Elfoglaltságomban nem tudtam minden sonkolvhulladékot. mézfedelezést a napviaszolvasttón kiolvasziani. Viaszfőzőt ne sikerült kikölcsönözni az egyesülettől, mert hol itt hol ott hever évekig. Tehát úgy főztem ki a viaszt, ahogyan minden kéz dő méhész kifőzheti. A hulladékokat, öreg lépeket. sonkolylabdákká gyúrom és egy vékony zsákba teszem. \ sonkoly alá a zsák fenekén három kg-os követ helyezek el azért, hogy a sonkolyt a fenekén tartsa. (Vas nem jó. mert oxidálódik és még a viasz szinét is megváttoztatja). Ezután zsinegggel el-kötöm a zsákot, amely egv nagyobb labdát képez és ezt egy nagy zománcozott fazékba teszem. Annnyi vizet öntök rá. hogy a zsákot 10 cm-re ellepje. Mikor a viz forrni kezd. a viasz feljön r víz tete lére, úgy mint a húsleves tetejére a zsír. Szedőkanállal főzés közben lete delezem a szép sárga viaszt és egy üres fazékba öntözöm. Azonban a víznek nem szabad túlságosan forrnia, mert 'a víz a fortyogás következtében nem lesz sima felületű és a viaszt nem A szőlő Uzbekisztánban jó mezelő és virágport adó növény. A méhek munkája a szőlőtermést fokozza. Szoktatással a szőlőt látogató méhek száma növelhető. ♦ A csuvas A. Sz. Sz. K. kaptárkészító helyiipari vállalatai beszüntették a 12 keretes rakodó kaptárak gyártását. Teljesen a fekvő kaptárak gyártására tértek át. Az olyan méhésztársak, akiknek e munkák elvégzésére nincs idejük, és az «üzemi méhészeknek, ajánlom, hogy viasztermelésre használják fel mézürüket. Ez nagyon egyszerű, kevés munkát igénylő módszer, amit még a legelfoglaltabb méhészek is alkalmazni tudnak. A téli hónapokban készítünk magunknak annyi félmézürt, ahány családnál gyakorolni akarjuk a viasztermelést. A félmézür mérete csak magasságban különbözik az egész mézűrtől. Szigetelést ugyanúgy alkalmazunk a fél-mézürnél, mint a költőtérnél. Ezeket a félmézúreket nem helyezzük a költőtérre a tömeghordás megkezdésénél, hanem csak akkor, amikor a rendes mézúrt a méhek mézzel megtöltötték, de még ezt nem pecsételik. Most leemeljük a mézűrt és a költőtér fölé helyezzük, megtöltve viasztermeló keretekkel, utána ráhelyezzük a rendes mézűrt. Az üres teret a költőtér és mézűr között meglepik a fiatal dolgozó méhek és csakhamar kiépítik ezt, amit egyidejűleg mézzel is meghordanak. Ez idő alatt a felső rendes mézűrbe a méz beérik. A félmézürbe lévő viasztermelőkeretekből a mézet nem szoktuk pergetni, hanem ezt meghagyjuk a melleknek az őszi feletetéshez. A méz feletetése után a lécekről levágjuk a sejteket és kiolvasztjuk a viaszt. Ezzel a munkával biztosítjük évről-évre az élelmet és a viasztermelést, sőt túltermelést is elérhetünk viaszban. Sinkovics Béla, Ipolynyék. róla mézes gyufával, vagy marokba rekesztve dohányfüsttel megfüstöljük, amitől a tetvek elkábulnak és lepotyognak. Ha már a család is tetves, naftalinnal szokták elkábítani és a lehullott tetveket meg kell semmisíteni, elégetni. Gombos István, nádszegi méhésznek a következőképpen sikerült a méhtetveket eltávolítani: A kaptár fenekére paradicsomleveleket tett. Néhány nap múlva az átvizsgálásnál az összes méhtetű a paradicsomlevél szagától el kábulva a kaptár fenekén hevert. Hasznos még a méhtetű petéinek eltávolítása is a fedett sejtek lefedelezése által. Ezt lehetőleg hordáskor csináljuk Szíj jártó Gyula, méhésztanító. tudjuk róla lekanalazni. A lekanalazásnál sok vizet kiszedek és sok elpárolog. Ezt egy másik fazékból pótolom, amelyben forró víz van a tűzhely szélén. Vmikor már nem ugornak föl viaszbuborékok, a fazékból kiveszem a zsákot, kemény tárgyra helyezem és az odakészített deszka vagy vasdarabbaľ lenyomom, úgy hogy a benne lévő viasz e?-' része kipréselödik belőle, ami a szék vagy asztal alatt elhelyezett -fénybe folyik. Amelyik fazékban a lekanalazott viaszt tettem, a tűzhelyre teszem és öntök hozzá egy liter vizet, mellyel együtt úgy átmelegítem, hogy minden viaszrész folyékony állapotban lesz. Majd a fazekat lehűtöm A kihűlést gyorsítani léggel vagy hideg vízzel nem szabad, mert a salak nem tud leszáll ni a viasz aljára. Másnap láng felett kissé megmelegíte-1 a fazék fenekét és a viaszkorong kicsúszik a fazékból. Az aljáról, a leült sala .ot szépen levágom és oltóviaszkot ..csinálok belőle. Azonban a viaszfőzésnek már vannak fejlettebb formái is, amit nagyobb méhészetekben sikerrel alkalmaznak. Csurilla József Távol keleten igen gyakori a méhek nyári pusztulása. A gyüjtöméhek tömegesen hullanak el. Ez a termelésben igen nagy kiesést okoz. A távolkeleti méhészeti kutató intézet kísérletezett és megfigyeléseket végzett a baj okának felderítésére. Megállapította, hogy a veszteséget mérges növények okozzák, de fehérjetoány is hozzájárul (Pcselovodsztvo, 1953, 8—9.) A télitakarmányok összeállítása Víziszárnyasok és pulykák takarmányozása A méhtetűről A viaszíőzés legegyszerűbb módja KIS HÍRADÓ
