Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 3. szám

4

1954. Janulr 17.

az épülő kommunizmus országából

(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiwmiiiiiiiiiiiiiHiiHfliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH .................................................

Mi is dz a személyi tulajdon?

Rendkívül népszerűek a Szovjetunió- | ban azok az újságcikkek, amelyekben kimerítően válaszolnak az olvasók egyegy közérdekű kérdésére. Ilyen cikkek a Pravdában is gyakran megjelennek.

Nézzük csak, mit kérdezett Grecsiskin penzai olvasó a Pravdától és milyen választ kapott. Arra volt kiváncsi, hogyan kell felfogni a személyi tulajdon kérdését a socialista társadalomban. A szocializmusban általában magántulajdon nincs, de van személyi tulajdon. A személyi tulajdon az egyéni foggyasztásra, felhasználásra való tárgyakat és eszközöket jelenti.

Milyen gondolatokat vet fel a Pravda? Először is a termelés növekedésével emelkedik a nemzeti jövedelem, amely a szovjet dolgozók személyi tulajdonának gyarapodását eredményezi. Szószaporítás lenne, ha közismert adatokat ismételgetnénk arról, milyen mértékben növekedett a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem és gyarapodott ezzel párhuzamosan a személyi tulajdon. Egy-két bizonyítékot azonban tanácsos megjegyezni. Az utóbbi 28 év alatt az áruforgalom nyolcszorosára nőtt, s ami a holnapot illeti: 1955-ben a kiskereskedelem áruforgalma — 1950-hez képest — kétszerte lesz nagyobb. Nagyon jellemző az, ami a sztálingrádi területen elénk tárul: az utóbbi években az ottani lakosok körülbelül öt és félezer autót vásároltak.

Közel jutottunk ahhoz a kérdéshez, miből is áll a személyi tulajdon. Szóval: a munka alapján szerzett jövedelmekből, megtakarításokból, fogyasztási, használati cikkekből vagy tárgyak- I ból, háztartási felszerelésekből áll. A j személyi tulajdon sérthetetlen; a szovjet törvény védi. Hozzátartozik a családi ház is. A párt és a kormány, az óriási állami lakásépítkezések mellett nagy gondot fordít a családi házakra is. A falvakban a lakások túlnyomó többsége személyi tulajdonban van. A háború utáni években faluhelyeken három és félmillió lakóházat építettek. Persze a munkásoknak is lehet családi házuk. Különben a személyi tulajdon kérdését nagyon szemléltetően megvilágítja egy bányászdolgozó példája. A Dimitrov-bányában mozdony vezetősködik J. Szarancsa. Saját háza, saját Pobeda-autója van. Lakásában csinos bútor, rádiókészülékek és nagy magánkönyvtár található.

Ezzel azonban nem merítettük ki a személyi tulajdon körét. Odatartozik a kolhozparasztok háztáji gazdasága is, amely a munkaegységből származó jövedelem mellett a család szükségleteinek kielégítésére szolgál. A Szovjetunióban rendkívül fontosnak tartják a háztáji gazdaság szerepét, s mindaddig így is lasz, amig a közös gazdaság nem tudja kielégíteni az emberek minden irányú, legapróbb szükségleteit is. Éppen nemrég bírálták meg az utóbbi években a kolhozparasztok egyéni érdekei ellen elkövetett hibákat — s azon vannak, hogy szigorúan összeegyeztessék a kolhozparasztok közös és egyéni érdekeit.

Klicskó megmenti a nyájat

A szél dühösen cibálta a tetőt, marokszámra csapkodta a nedves havat az ablakba. A Káspi-tenger jelöl fújt a szél. Az ítéletidő hamar hazakény szerítette a juhokat a legelőről. Ezen a komor napon a Gigant-kolhnz pásztora, Maxim Anyifatovics Klicskó is, akárcsak a többiek, még alkonyat előtt hazahajtotta nyáját, óz idős pásztort, aki a Fekete Földeken húsz telet élt át, nagyon aggasztotta a váratlan időváltozás.

— Valahogy nem tetszik nekem ez

az idő! — mondta bojtárjának, Kapiton Pascsenkónak. — Félek, hogy ez a szél bajt hoz. ,

— Hát, jót nem várok — bólintott Pascsenkó.

Bizony, kutyaszelek érkeznek a Káspi—tenger jelöl a Fekete Földeknek nevezett sztyeppe-vidékre. Jaj a juhásznak, ha a hóvihar a nyílt mezőn éri! Régente százával pusztultak a juhok, ha a sztyeppe mélyére kergette őket a zimankós vihar. Ma már sok helyen épültek a sztyeppén melegedők, laborator.umok, rádióállomások, lakóházak. A sztálingrádi területen lévő Gigant-kolhoz egész kis lakótelepet létesített. Van ott bolt, kovacsmühely,, iskola, orvod és állatorvosi rendelő.

De a vihar még ma is kemény megpróbáltatásoknak teszi ki a pásztort és a nyájat. Ez történt Klicskó juhásszal is.

Másnap reggelre ugyanis enyhült a szél, és Klicskó kihajtotta a nyájat. Pascsenkó is vele volt. A széllel sze-nben mentek, mert ha netán erősödik, könnyű visszafordulni és hazatérni. De váratlan dolog történt. A szél hirtelen megfordult, sűrű, nedves hó kezdett esni A ködben már nem látszottak a lakótelep körvonalai. A juhok arra tartottak, megállíthatatlanul, amerre a szél vitte őket. Gyorsan besötétedett, a hó még sűrűbben hullt. A pásztorok elfáradtak, de követték a nyájat. Amikor eg i csapat juh kivált a nyájból, Pascsenkó utána ment és szerencsésen elérkezett egy szomszédos akolhoz.

Klicskó egyedül kisérte a nyájat. Egyszer a távolba~ fényeket pillantott meg, de a nyáj más irányban haladt, nem tudta megállítani. Fagyos, ködös éjszaka következett. Az elcsigázott Klicskó igyekezett szorosan egybeterelni a juhokat.

Jött a második éjjel. A vihar még vadabb lett. A juhász mindeddig egyetlen falatot sem evett, szédülni kezdett, többször leesett a hóra, de mégis összeszedte magát és folytatta az utat. Végié hajnaltájt akolhoz érkeztek. De segítséget nem kapott, az akol üres volt.

Még egy nap, még egy éjjel tartott a nehéz menet Akkor elcsitplt a szél. A Volga-vidéken feltűnt a nap vörös pírja. A láthatáron fekete pontok látszottak: lovasok jöttek Klicskó megmentésére. Napok óta úton voltak, hogy megtalálják nyomát a hóviharban ..........

Klicskó ma ismert ember. Hőstettéről kitüntető helyen: a Pravda első oldalán olvasták a szovjet emberek.

Szulejman Sztalszkij:

/Я gurzsisztáni elofárs

Lenin volt az első, akit e földnek árva népe áldott. Csodatévö szívével itt rabokból teremtett világot.

S szétzúztuk a bilincseket.

Ö, hegyi patakok hazája, Gurzsisztán, tőled érkezett, ő, aki fényt hozott e tájra.

Aki élni napot adott, sötét felhőket összetépett s ha jött nyomor, vad viharok, szárnya alá vette a népet.

A szívünk más ütemre vert, már szinte új, nagy születésben; hűség, okosság, szeretet: tőle kaptad, ó, drága népem.

Kemény öklével lecsapott gazdag herékre, sáskahadra; a szívbe szót, földbe magot vetett s igazunk visszaadta.

A százados láncot e név leszakította karjainkról, s nevét kiáltotta a nép, őt hívta, mikor harcba indult.

Amikor Gurzsisztán felett feltört a hajnal villogása, a nép bátor és büszke lett és vörös fény hullt a világra.

Boldog Szulejman, zeng dalod, mert köztünk Ö, és Ő a béke, s a nép szívében élni fog, nevét a századokba véste.

Szász Imre fordítása

Sztyepan Scsipacsov:

(2'ей in

Lenin bronz szobra. Körötte a fákra felgyújtott házak törmeléke hull. Ellenség tört a szovjet városkára s ledöntötték a szobrot gonoszul.

A dölyfös ezredes nyilván örül, könnyú volt a szobron nyert győzelem. Fotóriporterek köröskörül, s a készülék kattan készségesen.

Mulattak éjjel, csak úgy dőlt a bor, annál nagyobb reggel a rémület: talpazatán áll megint a szobor, fölemelték láthatatlan kezek.

Riadt zavar kél a tisztek között. Távolból árnyak gyülekeznek, ím: a partizánok bezárták a kört, s előretörnek.

Vezérük: Lenin.

Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása

A földművelésügyi miniszter utasítása

(folytatás a 3. oldalról.)

Divatbemutató a kolhozban

Egy tűt sem lehetett volna leejteni, annyira csúfolt v It Csulkovó fa'u klubjának terme, amikor a moszkvai Modellház küldő1 *vége divatbemutatót tartott. Még az öregasszonyok sem ma-» radtak ki az izgalmas eseményből, a 'kíváncsiskodó férfiak pedig, akik kiszorultak, nem átallották kívülről az ablakon keresztül figyelni, mi történik a színpadon.

Ami azt illeti, a Thälmann-kolhoz tagjainak megvaivrá a módjuk, hogy törődjenek a divattal, a szebb, ízlésesebb, változatosabb öltözködéssel, л kolhoz jövedelme meghaladja a két ts félmillió rubelt. Van a faluban középiskola, könyvtár, rendelőintézet, szülőotthon, bölcsőde, fel sem tudnánk sorolni mind! Nem egy kolhozparaszt házában televízió is van.

A divatbemutató Vorobjeva művészettörténész előadásával kezdődött. — Idézzük csak néhány-szavát:

— A leendő ruha a Modellházban, a művész asztalán készül. A vázlatot’ megvitatják, maid átadják a tervezőknek, akik elkészítik a mintadarabot. Aztán a művészek tanácsán vitatják meg, ahol ott vannak a ruhagyáiak és a kereskedelmi szervek megbízottai is

Vorobjeva később is szóhoz jutott: amikch' a próbakisasszonyok bemutatták az új ruhákat, elmagyarázta, kire alka-mas ez vagy az a fazón, milyen anyagból a legelőnyösebb ilyen ruhát varrni, hány méter kell hozzá.

A próbakisasszony egyik igen eredeti pongyolája nagy sikert aratott. A pongyola műrostból készült. Valaki megkérdezte:

— Milyen fonal szükségs ahhoz a hímzéshez, amely a ruhát szegélyezi?

Kiderült, hogy ez nem is hímzés, hanem a scser bakovi kombinát szövete de olyan művészi, hogy nehéz megkü’önböztetm a kézzel készü't népi hímzéstől.

Több mint hetven olyan ruhát mutattak be, amelyek egyszerűek, kényelmesek, de amellett nagyon szépek.

Az ilyen ruhabemutatók igen jelentősek az ízlés fejlesztésében.

A íyúKatjyoról . . .

Élt, éldegélt egy tyúkanyó, — jónéhánv ezredmagával — a Kirov-kolhozban, a tyumeni területben A tyúkanyó. amint mondani szokták — a tyúkokkal kelt és feküdt. Ám egysz т egy téli éjszaka után szokaťanul hirtelen beköszöntött a reggel, mégped'g nappali fénnyel. Este megint különös dolog történt. A szokásosnál később kezdődött az éjjel. Ettől kezdve így volt egész télen és koratavasszal. A tyúkanyó reggel hattól este nyolcig szemelgethetett.

Hogy miért van ez így, ezt az öreg tyúkanyó nem érte fel tyúkeszével. - Nem tudhatta, hogy a tyúkfarmon villanyfénnyel hozták korábbra a reggelt és halasztották későbbre az estét. A tyúkanyó úgy élet. mint a nyári napok idején — s úgy is tojt. Annyira termékeny volt, hogy egv év alatt 150 tojásnál is többet tojt. Így esett a dolog a farm sok-sok ezer más tvúkanvójával is

Igaz, a tyúktenyésztőknek korábban kellett kelniök. hogy elvégezzék az etetést. de megérte. Korán kelve — ha nem is aranyat — de tervenfelüli tyúktojásokat leltek.

csolni a kerületi, járási és körzeti zootechnikusokat, és az állategészségügyi szolgálatot, akik ellenőrzéssel és a hibák kiküszöbölésével segítenek a kerü'eti és járási nemzeti bizottságok takarmány felelőseinek e feladatok teljesítésében.

II.

A traktorállomások igazgatói és agronómusai és a KNB-k gépesítési osztályainak vezetői kötelesek végrehajtani a következő intézkedéseket:

1 ) 1954 február 5-ig a traktorállomások kidolgozzák a tavaszi és őszi ápolás, trágyázás, lecsapolás és szán tás tervét, amelyet aztán összhangba hoznak az EFSz-ek és állami gazdaságok tervével. A tervet szét kell írni az egyes központokra és a réteket lecsapoló brigádokra, megállapítva egy gép napi feladatát, a tervet meg kel! vitatni a brigádtanácsokon az összes traktorossal és az EFSz-ek és állami gazdaságok kiküldötteivel, hogy műiden traktoros megismerhesse feladatát és azokat a területeket, amelyen a munkát végeznie kell.

2) 1954 február 5-ig meg kell kötni az állami gazdaságokkal és az EFSz-ekkel a szerződést a rétek és a legelők tavaszi ápolására, csapolására, trágyázására és szántására, 1954. szeptember 30-ig pedig az őszi ápolásra kell szerződést kötni. A kis- és középföldművesekkel is szerződést kell kötni a számukra nyújtandó segítségre.

3) 1954 február 1-ig a téli gépjavítások ^keretében be kell fejezni a rétek és legelők ápolásához szükséges traktorokat, simítókat, hengereket, trágyaszórókat és boronákat.

4.) 1954 február 15-ig meg kell valósítani a gépek és szerszámok szét-, helyezését olyan módon, hogy a traktorállomások biztosítani tudják a szerződésekből eredő feladatok agrotechnikai időben való teljesítését.

5) 1954 február 20-ig a határszéli traktorállomások vízlevezető brigád.] ít el kell látni a legjobb traktorosokkal, a szükséges gépekkel és más felszereléssel és biztosítani kell a traktorosok rendes elszállásolását és étkezését.

Meg vagyok győződve arról, hogy a rétek és legelők hektárhozamainak emelésére és ezzel a takarmányai apunk biztosítására irányuló akció minden mezőgazdasági dolgozónk ügyévé válik, akik munkahelyeiken elősegítik e feladatok teljesítését és a hibák kiküszöbölését.

UHER s. k„ földművelésügyi miniszter.

Nyikoláj Gribacsov:

Tény a házunkban

D ármiről beszélünk is, lehetetlenи ség nem gondolnunk azokra a határozatokra, amelyeknek célja a köz" szükségleti cikkek mennyiségének : emelése, minőségének megjavítása, a kereskedelem kiszélesítése. Nemrégiben valaki erre vonatkozóan — mintegy aforizmaként — így szólt: „Az igazi nagy akkor kezdődik, amikor a legkisebbet is tekintetbe veszik!”

Igaz, ami kicsiny, az kicsiny. Ha őszintén beszélünk, el kell ismernünk hogy bármelyikünk is meglehetne, mondjuk, az olyan óra nélkül, melynek tokja nem engedi át sem a port, sem a vizet, nem is szólván az aranyóráról. Hiszen az óra végeredményben nem azért jó, me ‘ csillog, hanem azért, mert pontosan jár. Márpedig a pontos órák készítését mi már megtanultuk. De ez az apróság óriási jelentőségű tényezővé válik, amikor a párt- és kormányhatározatot látjuk. Azt jelenti, hogy az emelkedésnek és a felvirágzásnak olyan fokára értünk, amikor már nemcsak a szovjet ember esztétikai ízlésére helyezünk súlyt, hanem az ízlés legkisebb részlete is az állami gondoskodás tárgyává, az ember iránti nagy-nagy figyelem tárgyává válik. Az órák ilyen körülmények között már szinte jelképpé válnak: szocialista létünk új, sokkal magasabb szakaszát jelzik.

ГЛ e itt nem annyira és nem csu ^ pán az órákról van szó — csak példaképpen említettük. Mégcsak nem is arról beszélünk, hoey jóllakottak és jólöltözöttek legyünk hiszen ezt a kérdést megoldott már a jegy rendszer megszüntetésével és az árak többszörös leszállításával. Most már á bőségről. a szépségről (annak minden megnyilvánulási formájában), a jó ízlésről van szó. És nem csupán az embereknek egyetlen, kiváltságos rétege, hanem az egész nép számára.

Ennek a ténynek igazi nagyságát csupán történél nünk fényében iát hatjuk meg. Ránkzúdult a maga soksok frontjával az ellenforradalom, fojtogatott bennünket az intervenció, blokád, pusztulás, éhség, tífusz — mi ásókkal és kubikostalicskákkal felépítettük az első nagy gyárakat. Hóbanfagyban sátrakban és vékonyfa'ú oarakkokban lak mk. Akkor örültünk a száraz kenyérnek. — csak minél nagyobb darb legyen — és a legegyszerűbb kartonanyagnak — csak ele gendő jusson belőle.

M őst azonban más időket élünk és ezért mások is az igényeink. Népünk munkával és harccal meg szerezte magának a jogot a szép élet

hez. A mi gazdaságunk nem a gyarmatok népeinek könnyeire és verítékére épült. Néni rablóháborúban na rácsoltuk össze, nem más népek szájából szakítottuk ki atom- vagy egyéb zsarolással. Mi magunk vagyunk en nek a gazdaságnak alkotói és teljasjogú gazdái!

Amikor azonban gondoskodunk az élet szépségeiről és kényelméről, nem válunk önelégültté, nem mondjuk azt. hogy minden nagyszerű és elérkezett a pihenés időszaka. A mi anyagi és sze'lemi értékeink, a mi jólétünk ts kényelmünk a mindennapi életben mindez ösztönzés a még bátrabb és még "vorsabo előrehaladása a cél felé. Célunkat pedig nem változtatjuk meg, sem akkor, amikor új lakásba kö'tözünk, sem pedig amikor új. szép ruhát veszünk fel!

ps nézzük meg egy másik olda*-J Iáról is ezt a nagy kezdeményezést. Az egész nép kívánja a szépen és jól elkészített cikkeket. Ez feltétlenül maga után vonja a munka kultú rájának felemelését, -- mert enélkül messzire ‘nem 1 •■'hatunk. Ennek iS magán kell viselnie - és magán is viseli majd — a tömegjellegét, mert az öntudat legmagasabb fokára kell

támaszkodnia. Mindenki, a munkástól a művészig, az asztalostól az Íróig köteles mindig szem előtt tartani, hogy ő nem általában a piacra dolgozik, nanem az elvtársaknak, a fegyvertársaknak. kivel együtt éhezett a nehéz esztendőkben, akivel együtt volt a háború tűzében. Lehetetlen, hogy ne érezz maró szégyent, ha az elvtársadtól, a tegnapi ezredtársadtól megkívánod, hogy amit ő készít, az minden tekintetben kitűnő legyen, te magad pedig az Ő számára rosszat és nem tartósat készítesz! Persze, az lehetetlenség. hogy miden egyszerre, fennakadás nélkül a helyes irányban haladjon. de az elvtársak előtti felelősség érzése napról-napra erősödik, ez pedig az egész nép számára új erkölcsi nyereség.

A dolgozók jól haladnak nálunk. A rágalmazók és gonosztevők a reakció táborából meg egyre csak azzal a kérdéssel vesződnek: milyen trükkhöz folyamodjanak, hogy befeketíthessék saját népük előtt a Szovjetunió Kom munista Pártjának és kormányának új intézkedéseit. A kommunisták három hónapig sem tarthatják magukat — mondták ők valamikor. És tartót tűk magunkat! A Szovjetunió agyaglábon mozgó kolosszus — kárörvendeztek egykor. Kárörvendeztek — és csak önmagukat csapták be! Annak örültek, hogy mi elpusztulunk a fasisztákkal vívott harcban, és azt jövendölték, hogy hosszú éveken át Ínség és pusztulás lesz a sorsunk. Es egész Európában mi voltunk az elsők a jegyrendszer megszüntetése terén, azóta is évről évre csökkentjük az árakat.

|\/I inéi nagyobbra nőtt a ml sikerünk, annál badarabbá és szánalmasabbá vált az ő mormogásuk. A hazugsággal el lehet sötétíteni a lámpa fényét, de nem lehet eltakarni a nap fel kel tét. És most, amikor állami és népi feladattá vált nálunk annak a kérdésnek megoldása, hogy megteremtsük az árúbőséget és kielégítsük az egyéni ízlést — a burzsoá rágalmazók azzal vesződnek, hogy milyen újabb hazugságot találjanak ki sikereink leplezésére. De semmiféle hazug beszédek és írások sötét folyama sem képes arra, hogy megállítsa az igazság diadalútját a földön!

íme, ilyen sokféle gondolat támad bennünk ezekben a napokban. És ezektől a gondolatoktól átforrósult a szivünk és fény árasztja el a házunkat.

Az új napok új megelégedettséget hoznak valamennyiünk számára.

(Rövidített fordítás)