Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-17 / 3. szám
s 1954. január 17. re*®»*"»FÄIrimfóftB* L i ska Albert találkozik apjával Amikor megérkeztek Alsóialura én kiszálltak az autóbuszból, az az aszszóiig, aki megtörülgette Albert könynyes areát, igu szólt hozzá: „Mondd meg édesanyádnak, hogy üdvözlöm Csak annyit mondj neki, hogy Kecskemetiné üdvözli . . ö mar tudni fogja ...” Albert' mosolyogva bólintott,~majd mint akinek hirtelen eszébe jut valami, azzal a kérdéssel fordult az asszonyhoz, vájjon nincs-e fia. — Dehogy nincs, olyan idős, mint te. — Adja banyásztanoncnak. — Meggondolom lelkem... . hallgattalak én figyelmesen ... — Küldje hát el... úgy vigyázok majd rá, mint a testvére íme ... Az autóbusz megindult... Kecskemétiné zsebkendővel a kezében meg jó sokáig integetett feléjük ... — Gyertek velt..i... — Szólt Albert Ferihez és Józsihoz. Ellenvetés nélkül követték. Mindkett.n érezt ek, hogy segítségüket kéri, erőt akar meríteni a beteg apjával való találkozáshoz. Liskáék a falu >•égén, közvetlenül a kertészet mellet* laktak egy cis házikóban. Az apu régivágású ablakszárnyak tárva-nyitva voltak és természetesen az elmaradhatatlan muskátlik és juksziák is ott virítottak különböző színű elhasznált zománcos edényekben ... Albert kint az udvaron találkozott az apjával... Apja ott ült mereven egy széken, behunyt szemmel és sápadt, megviselt arcát a májusi nap felé fordítva sütkérezett. - Mankóit kétoldalt a székhez támasztotta. Senki, egy lélek nem volt a házban, csak számtalan szárnyas népesítette be az udvart. — Alszik — mondta csendesen Józsi, amint óvatos léptekkel közelebb mentek hozzá. — Nem alszom — válaszolta Liska és kinyitotta a szemét. Tiszta, sötétkék szeme úgy felragyogott, amíkir megpillantotta bányászfiát, mint egy suhanc szeme, ha nagy boldogság éri Ez a fény azonban azonnal kihűnyt, mert ez első pillanatok nagy boldog ságában hirtelen talpra akart ál'ni.. és ha Feri idejében oda nem ugrik bizony elesik... Zavartan kapkodott mankói után ... De erre már nem volt szükség. Albert ott termett, arcon csókolta apját, aztán hosszú, erős karjaival forró szeretettel átölelte Egyforma magasak voltak. — De megnőttél, amióta elmentél ■ - mondta Liska — mintha élesztőt ettél volna. — Dehogy is ettem én élesztőt - válaszolta Albert boldogan, mert örü't hogy már beszélhet. — Eszem cn húst. meg szilvásgombócot, amennyit akarok — Es milyen szép az egyenruhád! — Tiszta gyapjúszövet. — Látom én azt fiam. nagyon iól látom. Olyan vagy te fiam. mintha a párt katonája lennél. — Az is vagyok, édesapám. Feri figyelte őket. Apa és fiú nagyon hasonlítottak egymásra és mégis, ahogy ottá'ltak egymással szemben. Feri úgy találta, mintha a múlt ex jövő megtestesítői lennének. Az orr a száj, a mosoly, az öröm kifejezése m-ndkét arcon ugyanaz volt és mégis más .. A csapás, amit a kapitalizmus mert rá, ott volt az apa minden m >zdu'atában, a törés ott volt kék szeme fényében és mosolyában, ahogy gyönyörködött felnőtt, nagy fiában .. .- Tud már járni édesapám? — kérdezte Albert. — Persze, hogy tudok — és miközben átölelte fia izmos nyakát, a mánk kezevel fogta a mankót és elindult lassú. nagyon apró léptekkel a kert télé. Albert nagy gonddal kísérte. — Most még nehéz egy kicsit, de gyakorolnom kell... Később belejövök . ■ Hát olyan óriás, amüycn voltam, már sosem leszek — mondta fájdalmas lemondással. Kalinovszky, a pártelnök érkezeti meg nagy lármával. Részlet Szabó Béla „Mint szemünk fényét...” e napokban megjeleni) re gén véből. ★ — No nézd csak, hát te már nagy ban sétálgatsz. Hadd lássalak benne tekét . Te Péter, ha majd még joobún rendbe jössz, alkalmazunk a szövetkezetben ... Mit szólnál hozzá, "j pénztáros lennél? Nem kel'ene egyebet tenned, mint pénzt számolni... — Én meg azt hittem, hogy traktorost akarsz belőleni faragni, — nevetett Liska — Csak ne gúnyolódj, lesz még belőled ember. Pénztáros leszel, ahogy mondtam. Szilágyinak így is elég a munkája... Hat mondd Péter, nem örülsz te annak, hogy már olyan gazdagok vagyunk, hogy pénztárosra van szükségünk? ..., — Dehogy nem örülök, csak tudod, az örömöm is egy kicsit sánta. — Péter, nem szabadna így beszélned .. Jól tudod, sokat seg.tettél uk kor is nekünk, amikor ágyban fekvő mozdulatlan beteg voltál .. . Hát még most, hogy az állapotod naponta javul .. Nem is tudom ... nem is értelek. ... hisz akkor egyetlen vágyad csuk az volt, hogy járni tud)... hoyi, legalább tanúja lehess a mi építőmunkánknak .. Most aztán egyszerű eleyedetlen vagy.... Liska Peter elfáradt. .. Vissza krt lett őt kisérni a székhez, hogy megpihenjen Albert ott állt apja mellett komolyan és fegyelmezetten, mint eg>, testőr. Egyetlen szóval sem avatkn zott a vitába Tiszteletteljesen és komolyan hallgatott is hallgattak a tób biek is. — Csodálkozom, hogy te, éppen ip a mi pártelnökünk ezt nem érted. — válaszolt Liska kimerültén. — Nekem most egyetlen vágyam, hogy igenis dolgozni tudjak veletek. Mi van ezen csodálkozni való?.. Eddig vetettem arattam... de milyen vetés, milyet, aratás volt az? Éppen olyan munka volt. mint amikor azt a fal kérdést ép - tettük a temető körül, hogy a halott.к meg ne szökjenek. . . Arattam, letettem. hogy a kulákoknak, a nagabirtokosoknak még több legyen ... üt ma. amikor magunknak retünk és átütünk ... tétlenül kell néznem а и munkátokat. . Mindenki tesz-vesz . igyekszik .. . valamivel hozzájárul a nagy műhöz .... De mit teszek én? . Itt sütkérezem a napon... terhére vagyok telesegemnek es gyermekeim nek .. Minek is élek én? — kérdezd a kórülállóktól elkeseredetten. Albert nem állta tovább szó nélkii' apja keserves panaszáradatát. Különösen apja utolsó ki jelentése fájt nem az, hogy terhére lenne anyjának es nekik . . — Hogy is mondhat ilyesmit, - méltatlankodott — hogy terhűnkre van, amikor minduntalan magára gon dőlünk. . Egyetlen óra nem múlik el az életemben, hogy magára ne gondolnak Lenn a bányában, amikor szenet •ejtünk, az iskolateremben, amikor tanulunk .. A kultúrkörben, amik >r énekelünk .. . mindig van annyi időm hogy magára gondoljak.... Ha látná, a mi tágas, szépen feldíszített tantermünket, akkor látná a mi lövőnket. . Ha hallgatna bennünket énekelni. . ha hallaná a mi zenekarunkat játszani még arról is megfeledkezne, hogy '-j. laha kizsákmányolok éltek a világon .... Gyakran gondolok arra. hogy két ember helyett fogok dolgozni... Maga helyett is, apám ... Ismerek еду bányászt, egy szovjet sztahanovistát Brígykónak hívják. Egész biztos, ő akár öt bányásszal is felvehetne a versenyt. Hát mondja, miért nem dolgozhatnék én maga helyett is? ... Nézze, erős vagyok - mondta diadalittasan és egyetlen mozdulattal lerántotta magarái kabátját, feltürte ingújját és meg mutatta hatalmas izmait. — Látja, az én karom a maga karja is.,. Liska szeretettel simogatta végig fia izmoktól duzzadó, erős karját. Már mosolygott, szeme kékje felcsillant w úgy ragyogott, mint fia szeme. Albert felhasználta ezt az alkalmit, hogy apját meglepje ajándékával. Felnyitotta kofferjét, pár percig turkált a szépen összerakott holmik között, am'g véye kihalászta azt a könyvei, amit apjának vásárolt, Polevoj „Egy igaz ember" című müve volt. — Ezt magának vettem, apám -mondta — Ha elolvassa, akkor majd meglátja, hogy mire képes egy ember aki szereti hazáját. Arról szól... -de hirtelen abbahagyta, — nem, nem mondok semmit, majd ha elolvasta, beszélünk róla ... Apja büszkén forgatta a tetszetősen bekötőit, vadonatúj könyvet, majd lapozgatott benne. — Jól van, fiam, elolvasom... — Aztán a nyitott kofferre tekintett és így folytatta: — Mi mindent vásároltál még össze?.... — Mindjárt megmutatom! — Albert újságpapirost terített az ajtó küszöbe elé és sorra kezdte kirakni az ajándékokat. Az 1800 koronás cipőt és lycmkendöt, amit anyjának vásárolt, a töltőtollat és a pizsamát, a két nyelv tant és könyveket, amelyeket barátainak vásárolt meglepetésül. — Te aztán bevásároltál, — mondui Kalinovszky mosolyogva. — Tessék — válaszolta Albert és ál nyújtotta neki a szlovák-orosz nyelvtant — ezt magának vettem, — Hát még ram is gondoltál, Albert? — Hogyne gondoltam volna ... Ekkor érkezett rneg : anyja, hai>ver(J, meg egy hatalmas kék zumán cozotl edény volt a kezében. Az Ünnep tiszteletére tortát készült sütni es a kezében levő edényeket most ké'te kölcsön. Kissé felindultan érkezett haza, meri éppen Albert miatt heves összetűzése vo’t szomszédasszonyával, de am.nt meglátta nagy, daliás bányászfiát, mindenről megfeledkezett és kitörd ö öm mei kiáltott fel... — A bért . . Albert .. .. hát te már itthon is vagyi Albert nem válaszolt. Nagy léptekkel sietett anyja elé és hosszú karjaival mag hoz ö'elle Egy ieitel voll magusabb édesanyjánál, de abban u pillanatban, ahogy megölelte, újra kisfiúvá vált. A viszontlátás ünnepi pil lunataiban szőke göndör leje úgy pihent anyja vállán, mint egy gyermeke 1 Tisztelettel vegyes szeretet volt az az erős kapocs, amely anyát es gyermekét elszakíthatatlan szálakkal egymás hoz fűzte. Kérdések és feleletek hangzottak el most, olyan kérdések es te eletek, melyeknek minden egyes szava egy-egy ölelés volt. Feri és Kalinovszky áhítutos csendben hallgattak, boldogságtól sugárzó tekintette! nézte Okét az apa, a családfő Kovács Józsi kissé félrevonultán, szégyenlősen, szinte míg igézelten figyelte buraija és anyja •«lálkozásat. Nem is az volt a fontos, hogy mit kérdeztek egymástól, hanem ahogy kérdezték. Külön nyelv volt az a szeretetben összeforrott munkáscsalád felszabadult nyelve. Józsi hirtelen halaszthatatlan szükségét érezte annak, hogy lássa az anyját, hogy beszéljen ve'e. Ezért fogta a kofferjét és észrevétlenül akart elillanni. Persze Liskáné azonnal észrevette... Nem engedte ... — Várj Józsikám, mutasd meg mit hoztál édesanyádnak ... Hisz íáthatod, nem tudok a házamba belépni. Л? ajándékok elállják az utamat... Józsi szabadkozott, hogy nem. Először az ő «яyjának kell látnia az ajándékot. — Helyes fifim, helyes. Na, akkor menj szépen haza .,. Szólj édesanyádnak, hogy jöhetne segíteni a tortasütéshez. — Szólok — mondta és nagy léptekkel elsietett. (Ocmulj. hogy boldogulj Irta: Czuczor Gergely. Sok csínja binja van a jó gazdaságnak. Ha valahol, itt kell lenni tudománynak Hogy tudjuk lehat azt иду télválion venni Mintha csak kanállal meg lehetne enni? „Mi tevő legyek hát" azt kérdezed tőlem. „Hogy oly okos gazda valhassék betölem?’’ Öiülök buraiam, hogy e kérdést tetted. Csak azt sajnálom, hogy már régen nem kérdezted. Tanul], ez legyen a fő-fő parancsolat, Haszonra ford'tsd tapasztalásodat. Ne var) mindent csupán Isten áldásától, Hanem egyszersmind magad munkájúiul. Ha látod, hogy másnak vetése szebben áll Ne érd be vele, hogy rajta csudátknzzal. Hanem tudd meg okát tövérül-heyyére S te is úgy műveld magadét jövőre. Ha szépek szomszédod csikai. tinai Míg a tieidet nem bírják inai, Ne irigyeld neki, hanem jár] nyomába. Hogy te is juthass ily jószág birtokába. Gyümölcsösöd vackort s fűzfaalmát terem, Ped:y jobb is nl'.ne ugyanazon helyen. Nézz csak ama okos gazdának kertébe, Mily drága gyümölcsű fával ü'teté be. Újra mondom, tanulj, s ha könyvből is értesz, Tapasztalásodat nevelni fogja ez. Olvasd szorgalmasan az olyan könyveket, Melyekből a gazda okosabba lehet. Hej de ott van a baj szintén elfeledtem. Pedig erről szólni előre föltettem. Hogy az olvasáshoz még sok gazda пе\ч ért, Vagy ha ért> is. könyvre nem adna egy fülért. Hány apa nem küldi fiát iskolába S eitarisznyáztatja az időt hiába. Felnő a sok gyerek, mint paszkoncakender, Hogy válnék ezekből szemrevaló ember? Czuczor Gergely 1800-ban szü'etett s tseo-ban halt meg. Egyszerű paraszti családból ^származott, tizenketten voltak testvérek s így nem csoda, hogy papnak tanult Mint paptanárt felettesei és társai állandóan üldözték — ha’adó gondolkodása, nemzeti érzései miatt. A bécsi udvarnál is feljelentették. mert „enyelgő, derűs hangú veiaeivel megsértette a papi méltóságot és vendéglőbe, kaszinóba, sőt színházba is járt”... A szabadságban' idején irt „Riadó” című hazafias verséért a bécsi udvar böitönbe vttette. Margita Fi üli: yl íosf meg lu> ez a hóz be A közöst -művelem ott и heyyyk alján, mint a málna olyan pirospozsgás orcám. Meg is csókolhatod jobbról is, balról is, meglátod, te legény, milyen üde és friss. A közöst művelem én is, lent a völgyben, Kívüled nem tetszik leány nékem egy sem. 0 Szív már szívre talált most még kéz a kézbe s könnyen megy a munka, nem is veszed észre. Fordította: FÜGEDI ELEK. Végre megindult a kultúre et Várkonyon is л Az értékelő bizottság eredménye 1953 december 31-én összeült a SOR és a ROH-Práca kiadóvállalat közti kultúrverseny értékeld bizottsága a bizottságban resztvettek a Közművelddésügvi Megb.zotti Hivatal, a SOR. a Csehszlovák írók Szövetsége, valamint a ROH-Práca kiadóvállalat sz ó vák osztályának képviselői A kultúrverseny szem előtt tartotta újítóink a szépirodalom tömegtermelési szakaszán végzett munkamóds/e remek népszerűsítését (riportok, rai zok. elbeszélések, stb.) A versenyben való részvétel, és a versenyben lésztvett munkák szinvo na a azt mutatja, hogy szerzőink m-g telies szívvel nem tették magúkévá ezt a problémát, s hogy a jövőben a Pró ca kiadóvállalat feladata lesz, hogy hasonló versenyek keretében vezesse az üzemek ku>túrdolgozóit és íróit, hogy még nagyobb mértékben foglalkozzon az új emberek fejlődésével üzemeinkben és építkezéseinkben munkamódszereik népszerűsítésével, hogy igy ezzel is elősegítse a szocializmust építő újítók nevelését. Az értékeld bizottság úgy döntött, hogy törli az elsd d jat, a második és harmadikat összevonják és a 6.090 korona értékű jutalmat két szerző között osztják fel. És pedig: ..Emberek a lámpával' (elbeszelesek a bányászok életéből) című munka kapta melynek szerzőié Holoubek Bohumil. Továbbá: „Kitárt szemekkel” (kultúrriport Szlovákia fejlődéséről), című munka kapta, melynek szerzője Svetoň Emil. Az értekelő bizottság további dijak szétosztását javasolta: Dr. Ing. Streit Jurajnak 2.500 koronát a joblonovski a ágút építéséről szóló bizonyitéK- anyagért., László Karin elvtársndnek 2 000.— koronát a komáromi hajógyár dolgozóinak életéből szóló bizonyítékanyagért és Tomaščik Károly elvtársnak 1.500 koronát Kaliak Gvörgv újítóról irt arcképéről. Az értékelő bizottság továbbá figvelmeztpti az érdeklődőket, hogy a veisenv*- második részének értékelése 1954 február 25-én végződik. Év végen a várkonyi dolgozó ifjúság. újra magáratalálva, egy nagyon nehéz és sok munkát igénylő színdarabbal tette az ünnepeket kellemessé az ottani dolgozok részére A „Noszthv fiú esete Tóth Marival’' című színdarabot tanulták be erre az alkalomra. A választás helyesnek bizonyult, mert tényleg nagyon aktu á'is most, amikor mi is szocialista na zánkban komoly választásokra készülődünk. Ezért a szereplők azt tartottak szem előtt, hogy a darabban lévő XIX századvégi szavazási hadjáratot, úgy adják elő. hogy a közönségnek módjában álijon különbséget tenni az akkori korrupciós és csalásokkal tarkít itt k( lédia öc a mi igazi demokratikus szavazásunk köz 4t A szereplőknek ez sikerült is annak ellenére, hogy kisebb naC"obb hibák merü’tek fel amelyek még kiküszöbölésre várnak Ezek a hibák főleg a rendezés terén mutatkoztak és abban, hogy a szereplők némelyike nem volt teljes tudatában annak, miiven egyéniséget kell alakítania. A hibák ellen e a darab mégis határkövet jelentett a váskonyi ifjúság életében, mert a pislákoló kultúráiét újra lár^ra lobbant és ezután még na gyobb láfiggal fog világítani a szocialista kultúra fáklyája. Már most Készülnek a fiatalok, hogy a közeljövőben még egy tanulságos színdarabot tanuljanak be és ott már nagyobb gyakorlattal és tapasztalattal készüljenek fel. A szereplők közül ki kell emelni a két főszereplőt: Sandula Piroskát es Nagy Jenőt aki Tóth Mari és N oszt hí/ Feri személyét kifogástalanul alakították. Rajtuk kívül nagyon jó teljesítményt nyújtott: Szőke Bandi — Kopereezkv főispán Végh László — Noszthy Pál Vizv Zoltán — Pázmány doktor és Szabó Ilonka Noszthy Vilma szerepében. A többiek is megtettek mmden tőlük t°” é nem rajtuk múlott, ha esetlee nem sikerült npkik úgy, mint az előbbieknek. Például Bódis Panni — Tuthné szerepét nem játszhatta úgy, mint azt kellett volna, mert még fiatal lány és nem tudta magat beleélni az aggódó am a alakításába Ez feltétlenül rendezési hiba, amit Végh Dezső igazgatótanító elvtársnak lobban kellett volna megfontolnia, mint rendezőnek és a következő szereposztásnál ezekre a körülményekre okvetlenül gondolnia kejl De a közmondás azt mondía: ..Minden ió. ha vége ió” és ezt mi is fenntartjuk. Az első krt előadás, sikerült és a következők bizonyára még jobban fognak sikerülni. Ezt várják el dolgozó fiataljaiktól a várkonyi dolgozók és remélik, hogy mindnyá'-'i úgv mint a munkában, élenjárók lesznek a kultúra fölvirágoztatásában is a kis falujukban. KORNFELD FERENC Dunaszerdahely.
