Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-06 / 23. szám
1954. június 6. ЛalMMt Földműm» 5 A kultúrcsoportok legközelebbi teendője a pártkongresszus előtt £ CSURILLA JÓZSEF: Ipolyságon mondta nekem a szövetkezet egyik tagja:. „Most látjuk teljes nagyságukban a gottwaldi ötéves terv eredményeit kibontakozni. A mi eredményeink, hidd el, napról mpra nőnek, s ezeket az igényeket — legyen az magamfajta szövetkezeti ember, munkás vagy értelmiségi — rendre ki is tudjuk elégíteni.. Sok minden szóbakerült még beszéd közben. Az anyag* jólét egyre kedvezőbb alakulásának Iá ató jeleit is sorra vettük Azt is megállapítottuk, hogy az anyagi jólét kedvező alakulásával párhuzamosan a nép kultúrigényeinek növekedése is együtt jár. Ezekről a dolgokról szeretnék most egyet-mást elmondani: egyre növekvő kuitúrigényeinKroi, különösen a falu kultúréietéről. A választások és a pártkongresszus előkészítésének ideje alatt láttuk és látjuk, .nilyen tettrekészség, építési és kötelezettségvállalási mozgalom indult meg mindenütt az országban. Különösen érezhető ez a fal- kon. A falusi dolgozók eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel kultúrházak építésébe kezdtek, a meglévőket kibővítik és gondoskodnak azok berendezéséről. Az Ipolysági Százdon és Deménden, Szlovákia számtalan helyén hangyaszorgalommal dolgoztak a falu dolgozói, s a 84 éves Janoviczki bár V nemcsak Százdon, hanem másutt is jelentkeztek önkéntes brigádmunkára. „Nekünk nem volt kultúrotthonunk, hát legalább nektek legyen ..." — mondja' az öregek, s már épülnek vagy fedél alatt vannak az új Kultúrotth;.nok. Esténként benépesedik a kultúrház, gyakorolják műsoraikat a színjátszók, ének- és zenekarok, tánccsoportok, szólisták. örvendetes a kuítúrotthonok agitációs munkájának állandó fejlődése. A színjátszó együttesek a darabok kiválasztásánál igyekeznek bemutatni a múlt elnyomó rendszerét, a klasszikus drámairodalom va,óságábrázoló színmüveit s új életünket tükröző müvet. Láttuk Szigligeti, Móricz, Mikszáth, Kalinčiak, Tajovský színműveinek szép művészi előadását, ugyanakkor Egri Viktor, Urbán Ernő, MuchUrov és Dunajevszkij mai témájú darabjai lelkes bemutatóinál is ott voltunk. A választások 'lőtt mindenütt énekés zenekarok is felléptek. Az agitációs központokban, künn az utcákon és tereken a tömegdalok, népdalok, dalrigmusok erősebbé, szívélyesebbé változtatták az emberek közötti kapcsolatot. A bratislavai Nemzeti Színház előtt, Kassáó, Komáromban s mindenütt a városok és falvak utcáin és terein, a választás előestéjén daloló és táncoló ifjúság derűlátó hangulata magával ragadta a felnőtteket is, együtt daloltak és táncoltak a fiatalokkal. Kevés ember van, aki ne szeretne dalolni, jókedvünkben szívesen kezdünk táncba is. Mégis kevés az énekkar és zenekar a falvak kultúrműsoraiban. Tánccsoport is hiányzik sok helyen. A meglévő zene- és táncegyüttesek közül is csak egynéhány érte el azt a színvonalat, mely kielégíthetné a dolgozók igényeit. Kevés a zenéhez és táncművészeibe;. értő szakember. Szerencsés az a kultúrcsoport, amelynek pl. képzett énekkarvezetője van. Sok helyen azonban erre rácáfoltak s bebizonyították, hogy ez nem is olyan nagy akadály. A népdalok eoyszólamú megszólaltatása ugyanis, ha az ízléssel és egy kis technikai tudással páros .l, nagyon értékes eredmény. Nincs föltétlenül szükség többszólamú kórusművekre. Az énekkarok merítsenek bátran anyagot maguknak azokból a dalokból, táncokból, rigmusokból, amelyek vidékük életét, tájait tükrözik vissza, amelyek ott közöttük élne':. A Csehszlovákjai Magyar Népművészeti Együttes nemrégen mutatkozott be műsorával a fővárosban s már megkezdte körútját az ország falvaiba és városaiba. A Népes műsorát mindenütt nagy tetszéssel fogadják a falu dolgozói, s ez a találkozás kölcsönösen jó eredménnyel jár. A Népes fellépése a falusi énekkarok, népi zeneegyüttesek és tánccsoportok tevékenységét jótékonyan befolyásol i, megmutatja számukra a további fejlődés helyes útját. A kultúrcsoportokra a jelenlegi pártkongresszus előtti időszakban nagy és szép feladat vár. Erre a feladatra ala- 1 posan és gondosan fel kell készülniük. Az agitációs központokban kultúrott- 1 honokban fellépéseiket nem úgy kell ' értelmezniük, mintha azok kizárólag a népművészet eredményeit volnának hivatva bemutatni. Nem ez a cél, ez így ] egyoldalúság lenne. A kultúrcsoportok munkája a művészet eszközeivel hat, de a művészi átélésen keresztül az alkotási kezdeményezés hatalmas erejét kell, hogy felébressze és mozgásba ( hozza, mely az építkezésben, a kultúréletben mutatja meg eredményeit. Ugyanez áll az alkotóművészet egyéb ágazatára is: a versekre, a szavalókő- fp rusokra, a műsorbemondó szerepére. Ide sorolhatjuk a jóízű elbeszélőt is, j bár az ilyen műsorszám még a mi kultúrcsoportjaink fellépéseiből csaknem teljesen hiányzik. Ügy a szavalat, mint a szavalókórus és a humoros elbeszélő az agitációs tevékenység legeredményesebb eszközeinek bizonyultak. Lelkesedést, vidámságot teremtenek mindenütt s a hallgatóság ujjongva és hálásan tap.ol a mÄg fennálló fonákságokat kioúnyoló mulatságos bemondónak. A jó műsorbemondó lenfőbb érdeme az, hogy ő adja meg az egész műsor időszerűségét. Reá hárul az a feladat, hogy a helyi vonatkozású eseményekből, a közösségi és egyéni munkaeredmények tényeiből induljon ki, s hogy a hiányosságokra humorral, könynyű szatírával reagáljon. Feladata, ‘ hogy utat mutasson az építőmunka további fejlődésének a falvakon, váró- ! sokban, üzemekben és szövetkezetekben. Mi a legközelebbi teendő jelenleg a ; kultúrcsoportokban a pártkongresszus 1 előtt? Először is összegezni és m<*“legelni a választási kampányban kifejtett munkát. A tapasztalatok és tanulságok figyelembevételé 'el minden csoportnak ki kell dolgoznia az elkövet- ‘ kező kultúragitáció tervét, melynek! tartalma megfelel’en a politikai feladatoknak. Az egyes műsorszámok tartalmi értéke és formai tökéletessége tükrözi az egyi ttesek eszmei fejlett- ' ségét, művészi színvonalát. mészáros gyula ^Szülőföldem Kis kunyhó volt szülőházam egy viharos tájon, ott gördült ki az első könny gyermek-szempillámon. Ott hallottam tündérmesét jó anyámtól régen, pajtásaimmal kergetőztem a virágos réten.. ■ Füzfasípból fájó nóta a szívembe szállott, azt hittem, hogy falunk tartja az egész világot... Édesapám soh’se mondta, mért borús az arca. Édesanyám könnye is csak titkon hullt a porba... Kepe, kamat, tőkéskorbács hej, de ránk is sújtott! M'g az urak dőzsölködtek, nekünk nyomor jutott. Gyűlölet kelt a szívemben, de hallgatok róla. Űj időkről, újabb lanton szebben száll a nóta ... Csinos ház már a lakásom, * (ott van, hol a régi) lakója is megváltozott, s új világát éli. BATYALIK LÄSZLÖ: Üiruló S2ép Cifra tányér a falakon, így szokás ez a falukon. Görbehátú vén anyókák, mitől görbe? — ők megmondják: — Kapaszkodtunk mi a rögbe, a mi hátunk attól görbe. A dologtól gyötört kezek — nem volt akkor szövetkezet! — élet indult . . . Ma* rónákat traktor rója, a hátakat pút nem nyomja. Gép végii ma a he7<4, ami nekünk kincseket ér. Most, hogy van már szövetkezet, örülhetsz és hálás lehetsz. Viruló szép élet indult: ez a jelen — mi volt a múlt? Hozzászólások Szabó Béla : „Mint szeműnk fényét . . című regényéhez Megjelent nálunk a zselízi járási népkönyvtárban. Szabó Béla: „Mint szemünk fényét” című regénye, s mint mondani szokás, jó bornak nem kell cégér, úgy a könyvet is csak egyszer kellett ajánlanom, s már most kézből kézbe jár, s minden olvasó nagy megelégedéssel nyilatkozik róla. A zselizi járási népkönwtárosnő * * * Nem vagyok irodalmi kritikus, mm is érzem magam illetékesnek arra, hogy komolyan megkritizáljam az írók müveit, de úgy gondolom, hogy sok esetben az olvasó véleménye is számításba jöhet — hiszen végeredményben a könyv keresettsége, hogy úgy mondjam, kapóssága az olvasótól függ. ezért bátorkodom én is, a „Mint szemünk fényét...” című miiről szerény véleményemet nyilvánosságra hozni Sok szocialista szellemben irt könyvet olvastam. Volt, amelyik tetszett, volt amelyik nem. s amikor Szabó Béla: „Mint szemünk fényét...” című regényét a kezembe vettem, azt gondoltam „No, ez is a szövetkezeti mozgalomról szól. ilyet már sokat olvastam. biztos frázisokkal lesz tele”. — Kíváncsiságból azért mégis belepillantottam és — kellemesen meglepődtem mert a könyv azonnal lekötötte érdeklődésemet Az a lüktető erő. amely e könvből árad, magával ragadott, szinte haozsoltam a szavakat és fél éjszakán át olvastam. nem bírtam abbahagyni A szerző oly elevenen oly hűen tárja elénk n szövetkezei és a pártszervezet gigászi harcát a reakciós elemekké1 és osztályellenséggel szemben hogy hozzá hasonló jó könyvei — legalábbis magyar nyelven — nem ■'?vasiam amely úgy megfelelne a népnevelés céljának 's az olvasó szórakoztatására Nem szárazon csoporto' s>tja a szerző az Eseményeket, hanem a rutinos író minden rátermettségéve1 és sokszor zamatos humorba burkol in mondanivalóját Kitűnő ie’lemrajzai színes képet festenek a múltban elnyomott s m'ct mr.Quk -a talált kisemberekről, a <?’• vetkezet 1elkes híveiről és szembenin* in velük a gáncsotrető reakciós ?le meket a „jő kidákoknt”. s azok akna munkáját Lelki szemeink előtt, mint színes fi'm nerea le a falu szociális újjá b-edéso a szövetkezet fejődése. a f”- ' Tusi. ember átalakulása hogy szocialista szellemben felkészülve haladhasson az új élet felé ... Szabó Béla: „Mint szemünk fényét ...” című művét mindenkinek melegen ajánlom. Győződjetek meg róla, kedves olvasók, hogy kritikám őszinte, minden túlzástól mentes. — Olvassátok csak el! KOMÁROMI DEZSÖNÉ. Zseiiz. * * * Tisztelt szerkesztő elvtársak, kérném az alábbi szerény soraim leköz lését, ha megfelelőnek találjátok. Szabó Béla; „Mint szemünk fényét ..." című regényéhez szeretnék hozzászólni. úgv mint egy szerény falusi dolgozó aki nem végzett csak 6 elemit. De nekem az is elég arra. hogy véleményt tudjak mondani erről a könwröl. Engem az élet iskolája ta nitott meg a könyv megbecsülésére, s arra is, hogy milyen könyvet olvassa к Nem vagyok már fiatal, így módomban volt már többféle és fajta könyvet olvasni a letűnt „jó” világban és most a szocializmust építő népi demokráciánkban. A különbség annyi, hogy a múlt butított, a jelen pedig nevel. — Napjainkban megjelent könyvekből csak tanulni, fejlődni lehet, amire bizony nagy szükségünk van, hogy le ne maradjunk. Szabó Béla:,, Mint szemünk fényét...” című regénye teljes valóságában, élethűen tárja elénk a falu életét Mert az egységes földművesszövetkezet megalakítása és továbbfejlődése a példás szövetkezetig, sok küzdelmet harcot követel Mikor ezt a könyvet a feleségem révén a zselízi járási népkönyvtárból megkaptam és belelapoztam, úgv vonzott az olvasás ra, hogy nem bírtam letenni, oly érdekfeszítően írja meg egy szövetkezet élet-halál harcát, a „jó kulák” és bandáiéval szemben, hogy önkényteienül ökölbe szorul az ember keze hogy segítsen minél hamarább lesújtani a kártevőkre. Szabó Béla „Mint szemünk fényét ...” című regényét melegen merem ajánlani mind a házi könyvtárak bővítésére, mind falusi dolgozóink szövetkezeteink magán- és kisgazda ;nk részére hogv fel tudják ismém ki az ellenség és ki az igazi segíter kész ióbarát Nagvon időszerű e kön''\ megjelenése és fontos, hogv mine1 többen tanuljanak be ifile hogvha hasonló Droblémák adódnának, ami elég gyakran fordul e'” azonna1 fel tudják ismerni a helyzetet hogv a bait id-” ben lehessen orvosolni. LISKA FERENC Szodó Zenei és színházi fesztivál Nyitrán Pár cipő a mozgólépcsőn Fonó, nyári mvon a metró márvány előcsarnokában kerestem árnyékot. Kellemes, hűvös levegő fogadott. A pénztárnál egy kislány és egy kisfiú váltott legyet éppen. Napsütötte arcukat szőke haj és pisze orrocslca tette vonzóan kedvessé. Л leánykán fehér ruhácska, lábán finom kis cipő, a fiú hetykén lépdelt könnyű, színes nyári ingben, rövid nadrágban — mezítláb ! Vidáman fecsegve, kéz a kézben mentek a mozgólépcsőhöz. Felmutatták a jegyüket. Az ellenőr meglátta a fiú meztelen lábacskáját — A kisfiú itt marad, te, kislány, mehetsz. Mezítláb senkit sem engedhetek fel a mozgólépcsőn. — Miért nem? — kérdezte a fiúcska — Megsértheti valami a sarkadut. Nálunk nem szoktak mezítláb járni u: emberek___ — Azért jár mezítláb, mert edzi magát — sietett öccse védelmére a lányka. — Edzi magát, az helyes, de ne a mozgólépcsőn. Álljatok félre az útból, ne zavarjátok a forgalmat. A gyermekek tanácskozni kezdtek, mit tegyenek. Figyeltem őket érdekelt, itt hagyja-e öccsét a lányka, vagy visszabaktat vele a forró utcára. S láttam, hogy a leány rálépett " mozgólépcsőre, a fiúcska pedig fönt maradt. Bántott ez a fordulat. A kis leány után én is a lépcsőre álltam Amint leértünk, a kislány nyomban a felfelé haladó „lépcsőhöz” lépett pillanatok alatt levetette a cipőjét is ráhelyezte a lépcső alsó fokára. A vár cipő szépen, illedelmesen, egymás mellett utazott felfelé, fontoskodó Öntudattal. Az utasok mosolyogtak és óvatosan kikerülték. Szerencsésen fel érkezett a küldemény, a kisfiú gyor san felhúzta. — Gombold is be szépen! — figyelmeztette mosolyogva az ellenőr s a fiúcska boldogan állt a lépcsőre, hogy leutazzék nővérkéiéhez. Nekem végtelenül tetszett a két topánka utazása, tetszett az ellenőr a kisfiú és legfőképpen a leleményeskislány. Nyitrán, május 29-én vette kezdetét, az ezévi „Zenei Ny ', mely fölött a Szlovák Mepbízottek Testületé vállalt védnökséget. Ez alkalommal a nyitrai kerület déli részének magyerejkú dolgozói számára is teljes lehetőség adódik a június 20-ig tartó, nagv ^onddal összeállított műsor megtekintésére. Június 5-én első ízben kerül bemutatásra — a nyitrai szabadtéri színpadon — Eugen Suchoň nagysikerű operája: a Krútňava. Június 6- án a Kerületi Színházban a Szlovák Filharmónia hangversenyez, ezúttal Rejter Lajos vezénylete 'att. Június 10- én a Csehszlovák Rádió vegyeskarának hangversenye következik, szintén a Kerületi Színházban. Június 12.< és 13-án változás áll be a már mindenütt hirdetett műsorban, amennyiben a bratislavai Nemzeti Színház belettegyüttesének Csajkovszkij: „Hattyúk tava” c. baiettbemutatója nem vasárnap, hanem előtte lévő n; pon. vagyis 12-én, szombaton lesz a zobori amfiteátrum Kemény törvény Élt egyszer egy szigorú uralkodó, eki nem akart senkit sem beengedni birodalmába. A határfolyón épített hídra állig felfegyverzett órt állíttatott és megparancsolta, hogy ez minden utastól megkérdezze: „Miért jössz?” • Ha az utas hazudott az őrnek, meg kellett a szerencsétlent ragadnia és -ögtön fel kellett akasztania... Ha az itas igazat szólt, akkor sem menekült meg. az őr köteles volt őt azonnal a folyóba dobni. Ilyen kegyetlen volt a kőszívű uralkodó parancsa és nem csoda, hogy senkinek sem sikerült birodalmába bejutnia. Volt egyszer egy parasztember, aki h parancs ellenére nyugodtan ballagott a hetárt elzáró híd felé. „Miért jössz?” — állította meg őt a kegyetlen őr és felkészült arra, hogy szabadtéri színpadán, június 13-án pedig a Szlovái Filharmónia hangversenyez a Kerületi Színházban. Június 17- én az állemdíjas Cseh Filharmónia hangversenyez Ančerl vezénylete alatt, s előadja Smetana: „Hazám” (Má vlasť) című szimionikus költeményét. A zenei és színházi fesztivál záróelőadása június 20-án, vasárnap lesz e zobori amfiteátrum szabadtéri színpa ’án, amelyen a bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttese bemutatja Smetana híres komikus operáját, az „Eladott menyaszszonyt”. — A múlt évben Mártonban 7000 jegy kelt el elővételben — mondotta Repka elvtárs — de számolunk azzal, hogy a nyitrai kerület dolgozói is teljes mértékben megértik ennek a kultúrekciónek rendkívül nagy jelentőségét. Reméljük, hogy beváltják a hozzájuk fűzött remén két: megismerkednek e haladó zenekultúrával, stb. Mártonvöigyi László. a meggondolatlanul biztos halálba menő vakmerőt azonnal kivégezze. De az elképedt őr Olyan választ kapott, hogy urának kemény, parancsát szigorúan értelmezve, semmit sem tudott tenni a furfangos emberrel. * Az őrnek arra a kérdésére: „Miért jössz?” — a paraszt így felelt: „Azért jövők, hogy felakasszanak arra az akasztófára”. Ez a 'elelet megzavarta az órt. Mit tegyen a paraszttal? Felakassza? (Akkor kisül, hogy a paraszt Igazat mondott és akkor az őszinte feleletért a parancs szerint nem felakasztani, hanem vízbe kell fullasztania. De vizb*> sem szabad dobnia, mert ebhen az esetben a paraszt hazudott és a hazug válaszért az előírás szerint fel kell akasztania. így az őr semmit sem tudott tenni az okos paraszttal.
