Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-16 / 20. szám

10 fialtad Földműves 1954. május 16. Ideiében fogjunk hozzá a kukorica ápolásához A kukoricát a kelés megindulásával egyidoben sarabolni, logasolni kell. Am^t a kelés megindul, könnyű io­­gassal igen jó növényápolást' munkát tudunk végezni, lényegesen gyorsab­ban, mint a kapálással. A könnyű fo­gast a sorok irányára keresztbe vagy rézsutosan kell járatni. A kellő mély­ségbe vetett kukoricanövényben a könnyűfogas nem tesz ' árt. A fogaso- ! lás teljesen pótolja a saraboló kapá- I lást. A kukorica első kapálását és az ez­zel egybekötött egyelést, illetve ritkí­tást 4—ö levele-- korban kell elvégezni. A sorközöket gél • vagy fogatos kapá­val ápoljuk, a sorokat pedig kézikapá­val feltétlenül utána kell igazítani. A sorok talajanal- gyomtalanítá-Svai és porhanyításával eqyidőben végezzük az egyelést vagy ritkítást. Az egveléskor mindig a meghatározó,t növénytávol­ságba eső legerőteljesebb kukoricanö­vényt hagyjuk meg. A kezdeti fejlő­désben elmaradt növények később is gyenoébben fejlődnek, ezért minden i esetben az erőteljesebb növényt kell meghagyni akkor is, ha az nem pon­tosan a növénytávolságnak megfelelő helyen kelt. Négyzetes művelés esetén is minden esetben a legerősebb szálat kell -eghagyni. Kétszálas művelés ese­tén a két legerősebb növény maradjon meg. Ügyeljünk azonban arra, hogy a két növény egymástól pár cm távol­ságra legyen. A teljesen egymás mel­lett kelt és összetonódof gyökerű nö­vények nem tudnak elég erőteljesen növekedni. A késői egyelés rendkívül káros, mert akkorra a szomszédos növények oldalgyökerei összefonódnak és az egyeléskor a kihúzott növény gyökerei elszakítják a meghagyott növény gyö­kereit is. Az első kapálás és egyelés a kuko­ricatermés kialakításában rendkívül nagyjelentőségű, m- -t a növény ebben az időszakban szenved legtöbbet a gyomoktól és ekkor sínyli meg legin­kább a tömődött, 1 -gőtlen talajt A kukorica kapálására minden alkal­mas gépet állítsunk munkába. A leg­megfelelőbb és leggyorsabb munkát az egyetemes kultivátor végzi A lóvon­­tatású ekekapa is jó munkát végez. A kukorica meghálálja a fejtrágyá­zást. Hektáronként 60—70 kg pétisó és szuperfoszfátkeverék az egyelés, il­letve' első kapálás előtt növeli a ter­mést. A szarvasmarha legeltetésének szakszerű megszervezése A szarvas marha tenyészet sikerének alapja: a legeltetés. Kizárólag jóminő- i ségú legelőkön tenyészthetünk egész­séges, edzett szarvasmarhát, amely a legjobb tenyésztulajdonságokkai ren­delkezik. A legeltetés nemcsak a te­nyészállatok. hanem a hústermelésre szánt szarvasmarha számára is rend­kívül előnyös. Legeiéi közben ugyanis kitágulnak az emésztőszervek, aminek kedvező hatása a későbbi istállói hiz­lalás alkalmával mutatkozik meg. Ki­elégítő eredmény két azonban csupán akkor yárhatun' a legeltetéstől, ha a szarvasmarha legelő elhelyezését cél­szerű módon oldjuk meg. Jól válasszuk mvg legelő terüle­tét, a ves~e elmésnek mutatkozó ré­szeket kerítsük el, mert nem tudhat­juk, hogy ezeket nem árasztották-e el termelékenységi csoportokba. Kevésbbé dús legelőkön a legei tetést alaposabban meg kell szerveznünk az egyes terü­leteken, fokozatosan előre meghatáro­zott terv alapján kell legeltetnünk, hogy biztosítsuk a qelöknek folyama­tos újjáéledését és megakadályozzuk a fű fölösleges összetaposását. Kedvezőtlen, esős időben egy vagy két területrészt a nyári istálló közelé­ben tartalékoljunk, nehogy a guiye összetapossa a legelők füvét, mialatt a messzefekvö legelőkre tereljük. Egyébként a legeltetési kkor kezdjük, amikor a legelők füve ■ zárba szökken (a fű Körülbelül 10—20 cm magas). Kétszer legeltetünk naponta, mégpe­dig a reggeli és a délutáni órákban. ; Egv-egy leg tetés időtartama 4—5 1 óra legyen. kórokozó baktériumok. Rekesszük ki az iszapos vagy nedves területeket is, amelyek élősdieket terjeszthetnek. Az állatokat , legeltetési időszakban ál­latorvosi vizsgálatnak vetjük alá, hogy idejében védelmet nyújthassunk a bőr­­élősdiek, valamint egyéb kórokozók ellen. Sok függ a helyes legeltetési technikától, tehát a legelő állatnak mindenko- elegendő táplálékot kell biztosítani. A termékenyebb területe­ken ezt úgy érjük el. ha szakaszosan legeltetünk, vagyis ha a legelörészeket kerítéssel v'lasztjuk el egymástól. Ez­által az állatok zsenge, könnyen emészthető táplálékhoz jutnak, bizto­sítjuk a fűtermés gyors legeltetését, időt hagyunk az újrasarjedzásnak és az állatokat könnyebben oszthatjuk be A legeltetési időszakban rendszere­sen ellenőrizzük a súlygyarapodásokat és ennek alapján állapítsuk meg a pót­takarmányozás me"t két. A siker egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a legelő állat mindig kifogástalan vizet talál­jon. Ahol a legelők folyó vagy patak mentén terülnek el, az itatás részére kirekesztett t-erületet hozzáférhetővé tesszük, körülhatároljuk és megszilár­dítjuk a part mentén. A vizet itató­­vályukban is ve ethetjük. Ez esetben biztosítsuk a víz gyors 1-folyását, hogy megelőzzük az iszaposodást és az ivó­víz szennyeződését. Ahol folyóvízhez nem juthatunk, kutakat kell ásni és azokat szivattyúkkal kell felszerel­nünk. Illés Bertalan A szőlő szakszerű zöld válogatásával a magasabb terméshozamért Tavaszi metszés után egyes terme­lők — sőt nagyüzemek is — gyakran a szólöt magára hagyják, mely elsűrű­södik, hajtásai szerteágaznak és a gombabetegségnek meg a rovarkárte­vőknek esnek áldozatul. A megmetszett tókék rendszerint több hajtást hoznar mint amennyit mi előirányoztunk. Egy rügy helyén gyakran kér hajtás is ejlódik, s a töke idősebb fásrészeiből hajtások törnek elő. A zöldválogatáskor azokat a haj­tásokat, amelyek a tőke alakja miatt és a termes végett nem tartunk fon­tosnak, eltávolítjuk. Zöldválogatás a metszés kiegészítő mupkája, lehetőleg akkor végezzük, amikor a termöhajtá­­sokat már íól meg tudjuk különböz­tetni a nem termőktől. A kései válo­gatásnál nagy hajtásokat törünk ki és ezzel a töke termőerejét gyöngítjük. Zöldválogatásnál a munka menete a következő: A tőke közepéből előretörő hajtáso­­k-t mindenképpen kitörjük még a ko­­peszfejmüvelésnél is. "zek itt csak sűrűsítik a tőkét, s a többi hajtástól elvonják a fényt és a 'evegőt. .. tőkealapból va más idősebb fás­részből jövő hajtásokat eltávolítjuk. A szálvesszőkről is kitörjük a meddő hajtásokat. Ha a sarok pótlására vagy a sarok szaporítására egý-egy alkalmas állású hajtást találun1 úgy azt meg­hagyjuk. Ha egy íznél két hajtás fejlődik, csak az erősebb maradhat meg. fia mé.c mindig sűrűnek tál. lnánk i tő­két, a váltómetszés elvének megfele­lően kiritkítju'k. A válogatásnál azon­ban ügyeljünk arra, hogv túlságosan ne ritkítsuk meg a u ké mert ezáltal csökkentjük az asszimiláló lombfelü­letet és hátráltatjuk termés beérie­­lését. Zimka Ferenc A növények lej trágyázása л fejtrágyázás lényege abban áll, hogy a növényeket fejlődésük idején, tehát abban az időszakban, amikor a legnagyobb a tápigényük, tápanyagok­kal látjuk el. Számtalan kisériet bebizonyította, hogy a trágyaedagot nem szabad egy­szerre, vetés előtt a talajba juttatni, hanem különböző időpontban, a növé­nyek korától, valamint attól függően, hogy fejlődésük különböző időszakai­ban milyen tápanyagot igényelnek. Például a cukorrépa növekedésének kezdetén a le . ek fejlődéséhez több nitrogént kíván, mint foszfort és ká­liumot, viszont vegetációjának máso-űk feléber több foszforra és káliumra van szüksége, nitrogénszükséglete pe­dig c. ökken. Az or/.i gabonaféléknek tavasszal könnyen oldható nitrogén­trágyákra van szüksr , a kalászolás idején pedig m“o övekedik foszforigé­nyük. A hosszú tenyészidejű növények mint példáu. a cuk. rrépa, len kender és őszi gabonafélék, nagyobb adagú és gyakoribb fejtrágyázást kívánnak, mint e rövidebb tenyészid-'jű növények, pl. az árpa. Nagymértékben befolyásolják a fej­­trágyázas eredményét a csapadékvi­szonyok- M:né! több csapadék hullik akkor, amikor gabonaféléket fejtrá­gyázunk. tehát nyár elején (május, jú­nius), annál jelentősebb a termésered­mény növekedése. E?ért az öntözéses földművelési körzetekben a fejt.rágyá­­zás mindig jelentős eredményekkel jár, míg nem öntözéses termelésnél a feitrágyázás hatása csak akkor érvé­nyesül egéázen, ha elegendő a csapa­dék és megfelelő mélyen dolgozták a talajba a műtrágyát. Fejtrágyázni különböző módon lehet: 1. Szárazon alát.ikarás nélkül. Ezt a módszert - alkalmazni lehet a könnyen oldható nitrogéntartalmú (salétrom és kénsavas ammonium) és ь kálium­­tartalmu műtrágyákká’ történő trágyá­zásnál. Foszfortartalmu trágyák közül szárazon csak a szuperfoszfáttal lehet fejtrágyázni. 2. Száraz alátakarással. Az eltaka­rást boronával, kultivátorral,, műtré­­gyaszóró géppel végezzük. A száraz trágyázásnál a hatás növekszik, ha utána eső esik. 3. Folyékony formában. Folyékony trágyával történő f Jjtrágyázás esetén először trágyaoldatot készítenek. A trágyalevet felhígítják, úgyhogy 1 súly­rész trágyeléhez 2—3 súlyrész vizet öntünk. Eszenyi József, kísérletező Kisgéres Lhtársak, gyertek közénk a gazdasági iskolába A mi szociális nagytermelő mező­­gazdaságunk nagy feladat előtt dl, mint Široký elvtars mondotta a har­madik árleszállítás alkalmával szóló beszédében. Mezőgazdasági árucik­keinknek az árát nem lehetett leszál­lítani olyan mértékben, mint az ipar­cikkekét, azért mert nem teljesítettük tervünket a mezőgazdaságban. A mi szövetkezeteink, állami birtokaink és gazdálkodóink termése nem kielégítő. Hogn ezen segítsünk, fontos, hogy tanult kádereink legyenek minden szövetkezetben, állami birtokokon, akik tisztában vannak a haladó mezil­­'qazdasági tudomány alapjaival. Ezt pedig csak tanulással lehet elérni. Ezt a célt szolgálják a mi mezőgazdasági szakiskoláink Mezőgazdasági szakiskoláinkban sok fiatal tanul, akik itt szerzik meg el­méletben és gyakorlatban az új ha­ladó földművelés alapját. Igen előnyös az iskola olyan tanulóinak, ’ akiknek 5—6 éves gyakorlatuk van. Az isko­lában szerzett gyakorlati tudásukat kiszélesítik és megerősítik. Azért fordulok ezen1 felhívásommal azon elvtársakhoz, akiket az agronó­mia érdekel, jöjjenek sorainkba. Pár­tunk és kormányunk anyagilag gon­doskodik lóluk. mintha munkában volnának. Nős embereknek a pénz­­iáridékot felemelték és azon felül segélyt kapnak feleségük és gyerme­keikre. Elvtársak, aki közelebbről akar megismerkedni a részletekkel, jöjjön ide hozzánk. Zemianske Sady-ba, a mi tanuló közösségünkbe, melynek Iá éves tanulói is vannak. Berecz Jenő tanuló mezőgazdasági iskola, Zemianske Sady. Eiiesek hevernek előttünk es nem vesszük észre Ha nyitott szemmel járod a határt, erdőt, akaratlanul is meglátod a sötét­­zöfd fű között a sárgavirágú salátabog­lárkát, a gyümölcsösben a cseresznye­­fa fehér, a barack fehérpiros virágait. Egyet sem lépsz anélkül, hogy virágot ne látnál. Ez ígv van Csallóközben, vagy Délszlovákia részein bárhol. Rozs­nyótól Tornáig a i zgyoldalak sárgák a temérdek sok virágtól. De nemcsak a gyümölcs és a vadvirágé1' nyílnak mil­lió számra, hanem a jól megtrágyázott és elmunkált földben elvetett repce, bükköny, borsó, baltacím, facél'a, napr raforgó és még sok számtalan olyan növényt felsorolhatnánk, amit sok hek­táron termelünk s tömegesen virágzik. Ezenkívül ki ne ismerné a fehér akác­virágot. Hiszen ha kinyílik, az egész környéket betölti pompás illatával. A hársfavirágot, amelyet teának főzünk. Akác, hársfa és málnaerdőink vannak. Lz a sok virág a talajnedvesség és a napsugár hatására édes nektárt termel vagonszámra. Virítnak, szinte moso­lyognak a napsugár özönében és fel­kínálják nedvüket, csöpp nektárt, de kinek. Nincs méh, amely meglátogatná és csókjaival ’ •'lmozná el, miközben magával vinné rejtett kincsét a csöpp mezecskét, Undok dongók, darazsak lakmároznsk a drága kincsben s elpa­zarolják. szétszórják az ezreseket És te földműves, aki izzadsz, hogy a virágtengert megteremtsd, ezt nem ve­szed észre Nem veszed észre azt, hogy ezresek hevernek előtted, csak meg kellene ognod, föl kellene tárnod ezt az igazi rejtett tartalékot. Ha meg­gondoljuk, hogy egy-egy hektár bal­táén virága 1 mázsa, hársfa 10 mázsa, akác pedig 3,50—17 mázsa mézet rej­teget kelyhe méhében hektáronként, helytelen, hogy ezt tétlenül nézzük és veszni hagyjuk, ezzel vétkezünk ma­gunk és a természet ellen. Hogy a természetadta virágerdők nektártermését elveszni ne hagyjuk, töntos, hogy méhészkedéshez fogjunk. Legelőször azért, ogy bevételeinket növeljük. Ezenkívül a méz közellátá­sunk, de különösen egészségügyünk egyik legf ntosabb nye/őie Ami a legfontosabb, a méh beporozza, termő­vé teszi az általa bejárt virágokat. Ez a három fontos tényező arra kész­tet bennünket, hogy haladéktalanul szerezzünk be méheket. A méhvásár­­lásnak most van az ideje. A családok megkezdték a rajzást, a szaporítást. Menj el a legközelebb1 méhészhez, kérj tőle tanácsot, vásárolj tőle ra­jokat. Ne félj a nein sédektől, a be­fektetéstől. Sikeres esztendőkben a méhek nemcsak kamatot, hanem az egész befes etett tökét visszafizetik. Méhészeinket pedig kérjük, hogy szeretettel fogadják a kezdőt és ne úgy nézzenek rá, mint vetélytársra. Ne ad­janak el nekik kis, vagy öreg anyás rajt, vagyis rendes méhcsaládokat jut­tassanak a venni szándékozóknak. Aki rajt, vagy méhcsaládot akar venni vagy eladni, annak szívesen adunk szakta­nácsot s egyéb felvilágosítást. Kezdő méhészeinket a tudomány te­rén is segíteni fogjuk, mert augusz­tustól, vagyis a méhész-év kezdetétől Szijjártó Gyula éhészszaktanító új­ságunkon keresztül méhésztanfolyamot indít olvasóink kérelmére. A tanfolyam egy évig óg tartani, s tindig idősze­rű dolgokat fog közölni. Azt hiszem, hogy min n földműves, EFSz és állami birtok dolgozója és ve­zetősége megfogadja tanácsunkat és saját érdekében észreveszik a rengeteg virágot s méheket szállít a közelükbe. Ezek azután a nektárt összegyűjtve hazahordják és gazdájuk mosolyogva teheti zsebre a mézért kapott ezrese­ket. sAndor Gábor időszerű tudnivalók A mézkamra megnyitására (felraká­sára) ak’.or kerülhet sor, amikor a család lepi a költőfészek összes kere­tét, oknak a i ládoknak, amelyek ik felét vagy kétharmadát foglalják el a költöfészeknek, a mézkamrát ne nyissuk meg, illetve ne tegyük fel, mert azok úgy sem jönnek fel a méz­térbe. Ha a család igen népes és me­legek vannak az egész mézkamrát megnyitjuk. Ha a család nem népes és hűs éjjelek vannak, akkor csak e felét, mert bővíteni később is lehet,-ha lát­juk, hogy szükség van rá. A rajzásra szánt családokra mézkamrát nem te­szünk, mert akko£ a -ajre hiába vá­runk. A gyönge családokat főhordásra ha­ladéktalanul egyesítjük. Egyesíteni szo­kás a betel ’ s előtt is, mert akkor is az a óél, hogy erős családokat elegen­dő mézzel teleljünk be. Általában az egyesítéstől fél a méhész, mert hiszen ezzel fogy a létszám, pedig az ered­mény az egyesítéssel csak fokozódik. Gyenge család nem fog tudni annyi mézet gyűjteni, hogy abból a méhész is pergethessen megának, sőt megtör­ténik, hogy 111 oyenge család nem tud 20 kilogramm mézfelesleget termelni, viszont egy erős család ezt a mennyi­séget egymaga begyűjti a saját táplá­lékán kívül. Egyesítés alatt azt értjük, hogy több kisebb (gyengébb) családot egy kaptár­ba helyezünk. Az ilyen egyesítésnél a következőképpen kell eljárni. Ha két családból akarunk egyet alkotni, úgy az egyiktől elvesszük az anyát és egy nap múlva a népet léppel együtt ah­hoz a családhoz visszük, amellyel egyesíteni akarjuk. Ezt a munkát csak estefelé végezzük. Ezután mind az egyik, mind a másik méhcsaládot jó! megfüstöljük, hogy a méhek egysze­­gűak legyenek. Az legyen a méhész célja, hogy fő­hordásra minden családja teljes né­pességű és erős legyen. Ha ezt nem tudta elérni, úgy egész évi termését veszti. ságá. Méz a betegápolásban A méz nemcsak súlyos betegség zk után. mint erusítőszer jön tekintetbe, hanem mint tulajdonképpeni gyógysze,. egyre jobban előtérbe nyomul. Meg­állapítások szerint azt mondhatjuk tehát, hogy olyan betegség, amelynél a méz nem mutatja meg legrövidebb időn belül gyógyító hatását, rejtett és szervezeti okokban kell, hogy gyölce­­rezzék. így a méz a keletkező bajok ellenőrzésére kiválóan ható szert ad kezünkbe. Ezért is fontos, hogy törődjünk a méhlegelök feljavításával és a legelőik­kel kapcsolatban felmerülő hiányossá­gok orvoslásával . Már többízben olvastam, hogy mi­ként és milyen mézelő növények ter­mesztésével s fák ültetésével lehet a méhlegelő megjavítását elérni. Ezek azonban csak akkor lesznek eredmé­nyesek és aranyatérő jó tanácsok, la a méhlegelök feljavításánál figyelembe vesszük a méhlegelök védelmét is. A kékkői járásban lévő Dacsókeszi községben körülbelül 10 hektár aká­cosunk van. A mézelő növények ter­mesztésével egyelőre még nem dicse­kedhetünk, amennyiben községünk még a mai nap is egyéni gazdálkodást folytat. Községünk egész területin körülbelül 3—4 hektár a gyümölcsös Ezen csekély terjedelmű méhlegel’lre községünkben 200 méhcsalád van. Azonkívül községünktől a szomszéd községek is csak 2—3 km-re feksze­nek, így ezen községek méhcsaládjai­nak röpkörzete érinti csekély lege­lőnket. 1952. és 1953. nyarán a dacsóke.nÁ méhészeknek gazdag akácvirágzásri volt reményük. Hozzá is láttak már jóval előbb a gazdag mézhozamra. Azonban egy szép napon az akáco­sunk közepére a korponai járásból vá­ratlan vendégek érkeztek több mint 200 méhcsaláddal. Ennek az lett az eredménye, hogy a jó mézlegelö és minden igyekezetünk ellenére ősszel etetnünk kellett. Nem volt lehetőség arra sem, hogy gyermekeink a ke­mény, hideg télben egy kis mézet ehettek volna. Az etetésnek pedig az lett a következménye, — mivel se-m nem időben, sem természetes eledellel nem táplálkoztak a méhek — hogy a nyári pergetést a söpréssel elöztikc meg. Tehát a dacsókeszi méhészek az 1952. és az 1953-ik évben elért „ered­ményei” azt mutatják, hogy ha az 1954-es év is így sikerül, akkor nem­hogy emelni tudják a méhészek lét­számát a nők bevonásával, de még a legodaadóbb méhészek is félreállnak a méz termelésének fokozásától. Szük­séges tehát, hogy helyes és értékes hozzászólásokkal megoldjuk ezt a fon­tos kérdést, miután mezőgazdaságunk is jövedelmezőbbé válik és a mézho­zam fokozásával elérjük, hogy mézet betegnek, egészségesnek, gyermeknek, serdültnek, felnőttnek egyaránt adha­tunk. ZaAykó József. Daesókeszi.

Next

/
Thumbnails
Contents