Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-16 / 20. szám

1954. május 16. fítaffott F^Mm#vee Mindnyájan egységesen induljunk a választásokba a Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek győzelméért A jók közül is a legjobbakra adiák le szavazatukat A nyitrai kerület dolgozó népe is a szevazóurnákhoz járul. Szavazatát adja « legjobb dolgozókra, akiket a nemzeti Arcvonal jelölt a nemzeti bizottság különböző fokaiba. Korcsek András, korán árvaságra kér üt, s már 14 éves korában a lévai fatelepen dolgozott. Később e ludenici kulákok szolgálatá­­b volt, ahol tökéletesen megismerte a kulák igazi arcát. 1932. óta a párt hűséges tagja. Ner ingott meg a Horthy-rendszer bö; in ->! sem. Fel­­szabadulás után azonnal bekapcsolódott az építömunkábe. Jelenleg a veľké lu­denici helyi nemzeti bizottság elnöke, tisztségét közmegelégedésre végzi, a magyar földművesek előtt igen ked veit. Az EFSz agronómusa A dolgo zók szeretik, s éppen ezért a Nemze ti Arcvonal a zselízi járásban, a nyit rai kerületi bizottságba jelölte, mert tudják, hogy hű marad a néphez, s minden erejével azon lesz, hogy a nyitrai kerületben emelje a dolgozók életszínvonalát. Pintér Rózalia, a zselizi járás nöjelöltje. A Nemzeti Arcvonal a kerületi nemzeti bizott­ságba jelölte. Szegény munkáscsa­ládból származik és már gyermek­korában a nagybirtokosok járma alatt dolgozott. 1941-ben férjhezmént. Fér­je mint a felszabadító hadsereg ka­tonája elesett. A felszabadulás után az állami birtokon dolgozott, de ami­kor Nyirovcén megalakult az EFSz elsők között jelentkezett, hogy példás munkájával az elsők között legyen. Meg is választották az EFSz elnök­­nöjévé. Harcosa a nők jogainak és politika» tudását egyre jobban töké­letesíti. Hosszú ideig a HNB nő­bizottságának volt az elnöke s min­den igyekezetével azon volt, hogy az asszonyokat is bekapcsolja az építő­munkába. 1954-ben a HNB titkára lett. A dolgozók előtt igen kedvelt Határozott harcos egyéniség és fel­tétlen híve a mai társadalmi rendnek, melyben a falusi dolgozók először kapták meg azt a helyet, ami megilleti ' őket. Nemcsak a magyar dolgozó nők kapnak benne harcos vezetőt, de min­den falusi dolgozó is, olyant, aki szí­vén viseli a szocializmus építéséi hazánkban Szalai Já'ioí, nincstelen zsellércsaládból származik és már gyermekkorától kezdve mint munkás dolgozott különböző munka helyeken A kommunizmus régi har cosa. A Horthy-fasizmusa alatt mint katonaszökevényl fegyházra Ítélték majd koncentrációs táborba hurcol­ták. A felszabadulás után azonnal te- I vékenyen résztvett a pártéletben, majd mint az ifjúsági vasútvonal élmun­kását Garam'szentkeresztre helyezték. De községében olyan népszerű volt hogy visszahívták és megválasztok ták a HNB elnökévé Aktívan részt­vett a szövetkezeti mozgalomban Min­den előfeltétele megvan arra, hogy a KNB-ban is példásan helytáll a munkaszakaszán. Zimmerman Lajos, Lajosfaluról származik, a legnehezebb körülmények között járta ki a J pol­gárit, majd géplakatos lett. Résztvett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Ké­sőbb aktívan bekapcsolódott a nemze­ti bizottság munkájába. \ nép ismeri és nagyon szereti. Ennek köszönheti, hogy a párkányi járás őt jelölte a nemzeti bizottságba, hogy ott tovább dolgozhasson egész népünk jólétéért. Sold Lajost ugyancsak a párkányi járás jelölte a kerületi nemzeti bizottság’ tagjává. Soki elvtárs Búcson munkáscsalád­­ból született. Először gyári munkás ; volt, majd amikor a szövetkezet meg­­j alakult, annak lelkes tagjává vált. I Annyira élvezte a tagság bizalmát, hogy öt választották meg elnöknek. Kötelességét minden téren becsülete­sen teljesíti. Ezt látva javasolták öt most e megtisztelő funkcióra. Lipnicki Jánost a vágfarkasdi kombajnost mindenki mint munkaszerető, becsületes em­bert ismeri. Fiatal éveiben cselédsor­ban élt. A felszabadulás után Ifjúság Falvában . képezte ki magát. 1949. óta a vágsellyei traktorállomáson dolgo­zik. Két évvel ezelőtt elvégezte a 10 hetes kombájnos tanfolyamét s a­­zóta mini kombájnos megnyerte a dolgozók bizalmát és szeretetét. A munkában kitartó és minden erejével segíti a szövetkezetét Ezért jelölték őt a kerületi nemzeti bizottságba, s ezérj adják rá szavazatukat a nyitrai kerülel dolgozói május 16-án. Tresnyák Etel ótgyermekes zsellércsaládból szárma­zik. Gyermekkorától kezdve nagybir­tokon dolgozott. Amikor Zsigárdon megalakult a szövetkezet, rövidesen annak tagja lett. Most a napközi ott­hon lelkes • dolgozónője. Gondoskodik arról, hogy a szövetkezeti tagok gyér mekei jó ellátásban és nevelésben részesüljenek. Tevékenyen résztvesz a nóbizottság munkájában is .Minden­­előfeltétele megvan ahhoz, hogy mini a kerületi nemzeti bizottság dolgozó­ja új munkaszakaszán is kiváló ered­ményekei érjen el. Hasonló példás dolgozó a kerületi nemzeti bizottság többi jelöltje is, mini Vrzala Mária, Gyarmati Mihály, Juhász Gizella, Torda József. Német András, Szenei Erzsébet, Molnár Já­nos, Zatvkó István, és Repka Mária. A Nemzeti Arcvonal a legnagyobb kö­rültekintéssel végezte a jelöléseket. A népgyüléseken a dolgozók megis­merkedtek jelöltjeikkel és tudják kikre adják le szavazatukat a választások alkalmával. Mártonvölgyi László Nyitra . Tiszta szívvel megfogadom . . . A szepsi jelöltek bemutatkozása Nagy a sürgés-forgás Szepsiben. A kirakatok díszesek, az utcák tiszták, rendezettek. A kultúrház homlokzatán büszkélkedik a felirat: Agitációs köz­pont. Választásokra készül Szepsi dol­gozó népe. Az egyik este különösen né­pesek voltak az utcák. Mindenki az agitációs központ felé sietett. Ezen a napon ismerkedtek meg ugyanis e köz­ség választói jelöltjeikkel. Az emelvényre elsőnek Szép Magda tanítónő lép, akit a Nemzeti Arcvonal u járási nemzeti bizottságba jelölt. Szercnv hangon beszél életéröl. Kisipa-Erről van szó május ](>-án . . . Szegény-sors, kutva-sors, mondogat­tak azelőtt a cselédemberek, akik egész életüké* majorokban, tanyákon, a leg-, nagyobb kizsákmányolás alatt élték át. Sorsukat a földesurak és az intézők irányították. Tőlük függött, hogy lesz­­e munka, lesz-e kenyér. Ok szabták meg, hogy télen 14 ó-át, nyáron pedig 17 órát kell dolgozni a cselédnek. Munka egyformán robot volt, akár té­len, akár nyáron. A legnehezebb idő­szak mégis az augusztus volt, mert ebben a hónapban dőlt el, mi lesz a a következő évben, nem mond-e fel a földesúr, lesz-e kenyér, lesz-e lakás a családnak. Hogy dönt az uraság — ez a gondolat foglalkoztatott minden cse­lédembert. A fiatalabb mezőgazdasági munkások ilyenkor azzal vigasztalták magukat, hogy: „Száz úrnál több van, száz évig nem étek”. Az idősebbek azonban a legnagyobb félelemmel néz- j tek a jövőbe, mert iszen az uraság in- ' kább fiatalabb munkásokat vett fel, akiket jobban ki - lehetett szipolyozni. Nem volt abban az időben öregségi se- j gély, ha a munkás megbetegedett, hát j a kutya sem törődött vele. Az uraságok nem féltek a legbrutá­­lisabb eszközökhöz nyúlni. Emlékszem rá, mikor a kékkői járásban Nagycsa­­lomián Kégli Elemér földbirtokos úgy megpofozta kocsisát, hogy 3 hétig be­teg volt bele. Természetesen, ezzel ki­váltotta a többi munkás mély gyűlöle­tét. Amikor a legközelebbi alkalomkor hasonló eszközökhöz akart nyúlni, az egyik kocsis nanv felháborodásában a maga módján megakadályozta, hogy a földesúr megüsse. Az eredmény az lett, hogy csendöri karhatalommal do­batta ki a földesúr a kocsist. S hány ilyen eset volt. Ez volt a műit, ez volt a cseléd-sors. Ma az egykori cselédek boldog, szabad élet részesei. Nincs már munka­­nélküliség. Mindenki dolgozhat és munkája után gazdag jutalmat kap. Nem intézők és földesurak íjöntenek ma sorsunk felett, hanem mi sajátma­gunk határozzuk el, hogyan haladjunk tovább a megkezdett út n. Erről van most is sző, amikor május 16-án sza­vazni megyünk. Lehetetlen, hogy ne lássuk, mi történik körülöttünk. Lát­juk a sok épüld iskolát, az épülő la­kásokat, gyárakat, látjuk a virágzó szövetkezeteket, tanúi vagyunk annak, hogy az öregek segélyben részesülnek, a betegek gyógykezelést kapnak. Hát mi erre az útra szavazunk május 16-án. Köpöncei Lajos, Ipolyság. ros családból származik. Szülei korán elhaltak, úgyhogy korán kenyér után kellett látnia. Először Izsán volt óvó­nő, majd mint tanítónő adta legjobb tudását ifjúságunk nevelésébe. Szép Magda kiváló tani' jnő. Mind a szülök, mind a gyerekek megbecsülik és szere­tik őt. Dávid Ferenc, a második bemutat­kozó lépett a választok elé. Elmondot­ta, hogy a régi választások előtt az úri jelöltek is bemutatkoztak még a Iegel­­hagyatottabb faluban is,. A munkások verejtékén szerzett pénzből még pá­linkát fe fizettek, csakhogy a hatás ! cglegyen: hogy a szavazáskor győz­zenek. A választások után pedig a füt­­fát igérö képviselő ura' nak nyoma ve­szett a falvakban, az Ígéret megmaradt Ígéretnek és a nép pedig tovább nyo­morgóit. — Ma én is itt ál előttetek, — mondotta Dávid elvtárs. — Nem Ígér­getek, de tiszta szívvel azt fogadom meg nektek, hogy minden tudásomat és két dolgos kezemet arra fogom fel­használni, hogy nénünk érdekeit szol­gáljam. Majd így folytatta beszédét: — Most pedig azt kérem tőletek, hogy segítsetek ti is abban, hogy • a szepsi járás székhelyét szocialista vá­rossá építsük át. A múltban Szépében éveken keresztül semmit sem építettek. Most azonban pártunk és kormányunk minden segítséget megad ahhoz, hogy életszínvonalunkat minden tekintetben emeljük. Vegyük csak például azt a 12 családi házat, amelyek most épül­tek. A közeljövőben pedig további 36 családi ház fog épülni városunkban. Egészségügyi központunk is lesz, s azt követően pedig korszerű kórházat fo­gúnk létesíteni kormányunk segítségé­vel, A, dolgozók egészségéről való gon­doskodás keret ben felépítjük a rozs­­nvói úton a csatornát a szennyvizek levezetésére. A város föterén pedig parkot létesítünk, hegy városunk szebb, otthonosabb legyen. BOKOR JÓZSEF — KASSA Atkos múlt — boldog jelen Mi, t'olt mezőgazdasági munkások, eselédemberek nagyon örülünk annak, hogy elérkezett űz az idő, liogy fel­­szabadulásunk folytán kiszoríthattuk az ország vezetéséből azokat, akik­nek hosszú ideig lábuk kapcái vol­tunk. Ha a falu kizsákmányolóinúl munka volt elég, annál kevesebb ke­nyere volt a szegényembereknek. So­kat említhetnék meg azok közül, akik színié ' nyúzták a cselédembert, de a sok közül Farkas Alajost említem meg, aki a legnagyobb róka volt a faluban. Jól emlékszem az 1930-as évekre. Az az idő jut eszembe, ami­kor tőle Csömör Vendellel és Dunai Jánossal köásási munkát vállaltunk. Persze ehhez a nehéz munkához nem tolt megfelelő a táplálkozás, egy kis feketekávén tengettük életünket. Kenyérből is igen ritkán jutóit a ta­risznyába. Tejeskávét csak hírből is­mertük. Ebédre kukoricakását, sóba­­fözött krumplit és babot ettünk. A munka közben egymást bíztattuk, hogy majd vasárnapra kérünk egy pár koronát munkaadónktól, aki eb­ben az időben bíró volt a faluban. Elmondtuk neki. hogy nagy szüksé­günk van a pénzre és jobban fog menni a munka is, ha bővebben táp­lálkozunk. így is történt. A bíró urat ünnep­lőbe öltözve az udvaron találtuk Amint észrevett, gyorsan levetettem kalapom a fejemről, hónom alá szo­rítottam és összekulcsolt kézzel — mint a seeniantali vöröskoldus — megkértem a tisztelt bíró urat, szí­veskedne nekünk egy pár koronát tidni elvégzett munkánkért. Farkas Alajosnak az volt a szoká­sa, hogy a nadrágzsebét mindig te­letartotta aprópénzzel, hogy könyö­kig játszadozhasson a munkásbőrön kiizzadt koronákkal. Ügy nézett ki, mintha a bíró ýr ki akarná fizetni bérünket. Bement a lakásba és egy ropogós ezressel a kezében ' ismét elénkállt. Azt mondta, hogy adjunk vissza belőle... bői nagyon jól tud­ta, hogy egy fillérünk sincsen. De mindez már a múlté. A Szov­jetuniónak és Gottwald elvtársnak kö­szönhetjük, hogy sorsunk jórafordult. Beteljesült a kívánságunk, nem kell v többé kukoricakását ennünk. Hiszen most áprilisban hat zsák búzát' óröl­­tettem meg. teöltem két nagy disz­nót. Most viszont a volt bíró úr ki­lónként hordja a tisztel, kenyeret, margarint a holtból. Csömör Vendel, Dunai János szintén jól élnek, ök is szép sertést váglak. Dunai János most a helyi nemzeti bizottság elnö­ke. Valamikor Farkas Alajos táncol­tatott minket, most pedig őt saját sorsa táncoltatja. idősebb Szarvas Benő, Felsópatpny Szoplak Jánosné a helyi nemzeti iskola tanítónője. A legnagyobb odaadással neveli a gond­jaira bízott gyereke Neki, saját­magának három kis yyermeke van. A Nemzeti Arcvonal a JNB-be jelölte. Prescsák Miklós a szomotori állami gazdaság egyik nö­vénytermesztési csoportjának vezetője. Mindenki jó munkásnak ismeri, s ezért je1 Iték a helmeci JNB-be. A Nemzeti Arcvonal jelöltleire szavazunk Séi dulo legényke voltam akkor, amikor 1905-ben választásokra készül­tek. Mindjárt itt megmondom, hogy nem mindenki készült választásra, mert csak az szavazhatott, akinek 5 hold földnél nagyobb birtoka volt. A választások előtt megjelentek a faluban a kor lesek. Nem sajnálták az esz­közt és minden módot felhasznállak urra, hogy megnyerjék az embereket az úri képviselők megválasztására. A kortesek szinte versenyezlek egy­mással. Kürti Pusta és Horli Béta kormánypárti jelöltek voltak, Zichy Mik­lós és Feszty Béla a 48-as pártol képviselték. A mi községünk Udvardon szokott szavazni. így ez alkalommal is Udvarára mentünk A pártok sze­kereken vitetlek az embereket a szavazás helyszínére. Az egyik ilyen sze­kérre én is felkapaszkodtam. Útközben azonban rájöttem, hogy ennek feie sem íré ja, mert a két párt választóinak szekere kölcsönösen minden erő­vel meg akarta egymást előzni. /1 kocsisok hajszolták, ütötték, verték а lovakat. Bevallom bizony szívesen elmenekültem volna, de akkor már nem leheteti. Akkor még nem értettem egészen, hogy miért van az, hogy a szomszédok egymásra kigyót-békát kiállónak csak azért, mert az uralom lévő pártok közül más és más kizsákmányolót választoltak. Amikor a vá­lasztások napján hazatértem, apám megszidott, hogy mit kerestem Udvar­don. hiszen nekünk nincs ott mit keresnünk, mert a szegény aratómunkás nem választhatott. Az ezt követő választásokra már jobban emlékszem. Világosan előttem áll, amint bpám és a többi magunkfajta' kizsákmányolt, elnyomorodolt em­berek 1931-ben választani mentünk. Akkor a kommunista párt 11 mandá­tummal vonult be и községházára. Bizony nem tetszett ez a felsőbb helye­ken. .1 nép azonban a .sok fetrcvezetniakai ás ellenére is már akkor tudta, mely pártban bízhat, és mely párt az, amely következetesen harcot a nép jogaiért, szabadságéiért. Most is választásokra készülünk. Május 16-án egész népünk a szava­zóurnákhoz járul. Azért mondom, hogy egész népünk, mert itt nem a hek­tárok számú dönt. Férfi, nő. munkás, paruszi, értelmiségi dolgozó mind, mind szavazhat egyenlően, kivétel nélkül. Még ez osztódyelíenségnek is szavazójoga van nálunk. Ez azért van így, meri a mi hazánkban a hata­lom a népé és. a nép tudja kire szavaz, tudja azt, hogy további i,.létün­ket úi nemzeti bizottságaink hivatottak biztosítani. Ezért egységesen megyünk a választásokba és leadjuk szavazatunkat a Nemzeti Arcvonal j előlijeire. Sütti József, Perbete. Dallal az alkukon, mosollyal az arcukon , Sokszelűce kuzsey doiyy-oi, m t hozzánk száz- és száz falu iában az. utóbbi napokban lelkes késeiilCai-i lázban épnek. Ez érthető is. h’-z-’n most, május 16-án esznek történe’­­münkben az első begdemokratikusabh. szabad választások. A falu fiataljai Lencsés Ida, CsIS- titkárnö vezetése alatt a 'legnagyobb körültekintéssel díszítik a választási helyiséget, hogy az idei váj aszta- к ünnepélyes' keretek között folyjano.k ’e. A falu népe kíváncsian várja u -á­­lasztás előtti szombatot is, mert ezen , az estén a Hadsereggel Együttműködő Szövetség helyi szervezete tábortüzet készít, amelyet gazdag kultúrműsorral is összekapcsol. Már ez a vár példa is azt mutatja, hogy Sókszelöce dolgozó: dallal az ajkukon, mosollyá az arcukon és örömmel a szívükben, egységesen mennek szavazni a legjobb dolgozókra. Balok Lenke nagytárkányi lakos, nég gyermekes családanya. Szorgalmasan segít s helyi EFSz-nek. Az ő neve is a járási jelö­lőlistán szerepel. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents