Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-16 / 20. szám

2 1954. május 16. патта FAMmtiwes Felszabadulásunk 9. évfordulójának ünnepségei Nagy nemzeti ünnepünket, felszabadulásunk 9. évfordulóját egész népünk országszerte megünnepelte. Az ünnepségek mégis Prágában, Plzenben érték el csúcspontjukat, ahol ugyanis hadseregünk óriási díszszemlét tartott. A dolgozók mind a három helyen manifesztálva juttatták kifejezésre szeretetü­­ket néphadseregünk iránt, amely ma erősebb, mint bármikor azelőtt és ala­posan felkészülve a dicsőséges szovjet hadsereg példája szerint éberen őr­ködik határank felett és védelmezi szabad hazánkat és mindazt, amit dolgozó népünk a felszabadulás óta eltelt 9 év alatt felépített. A prágai díszszemlén résztvettek a CsKP KB politikai titkárságának tag­jai, valamint a kormány képviselői. A manifesztáló tömeg lelkes éljenzéssel fogadta Antonín Zápotocký köztársasági elnökünk beszédét, amelyet e nagy nemzeti ünnepünkön néphadseregünk tagjaihoz intézett. Hatalmas volt a fegyveres erők szemléje Bratislavában is. A Gottwald téren felállított emelvényeken gyűltek össze a hivatalos vendégek, a közélet, gazdasági és kulturális élet képviselői, a konzuli testület tagjai, a Nemzeti Arcvonal képviselői, az üzemek legjobb dolgozói, az államdíjasok, tábornokok és tisztek. Amikor Bacüek elvtárs és a párt központi bizottságának többi küldöttei, valamint a Megbízottak Testületének tagjai megjelentek, még a nap is szebben ragyogott. A reggeli órákban ugyanis úgy látszott, hogy az eső megzavarja kissé a díszszemlét, de mégis bebizonyosodott, hogy még az időjárás is kedvez nagy ünnepünkön. Május 9-én pontosan 10 órakor kez­dődött meg a hadsereg, a határ- és belsőőrség, valamint a népi milíciák harci zászlókkal felsorakozott alakulatainak szemléje. A szemle után Jaroslav Tokán tábornok felolvasta Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek, a csehszlovák védőerö főparancsnokának hadparancsát. Utána Rudolf Strechaj a Megbízot­tak Testületének elnöke beszélt. „Először is — mondotta Strechaj elvtárs — engedjék meg, hogy jókívánataimat fejezzem ki a 9. évforduló, történelmünk legboldogabb napja alkalmával, amikor a dicső szovjet hadsereg felszabadí­totta hazánkat és elhozta számunkra a legértékesebbet — a békét és ezzel a boldog holnap örömteli építésének lehetőségét is. A Gottwald-téri szemle után hadseregünk alakulatai végigvonultak Bra­tislava utcáin a dolgozók lelkes tapsvihara és éljenzése közepette. A Sztál ív téri emelvény előtt díszlépésben vonultak el. Május 9-én este gyönyörű tűzijátékkal szórakoztatták hadseregünk tagjai Szlovákia fővárosának dolgozóit. Jó munkával köszöntjük a választásokat Jól megy a cukor répa egy elés A nánai állami gazdaságban tel­jes lendülettel megkezdték a cu­korrépa egyelését. Az egyes oszta­gok versenyeznek egymással. ’Ne­mes verseny ez, mert nem a min­denáron vedó győzelemért harcol­nak, hanem az egyes osztagok köl­csönösen kisegítik egymást. A gazdaság dolgozói a dohány­­palánták kiültetését is megkezdték már. Május 6-ig 9 hektár palántái kiültettek. Az eddigi eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a tava szí munkák második szakaszát if idejében elvégezzük, ami minden bizonnyal meg jog mutatkozni a hektárhozamok emelkedésében. Nagy J., agronómus, Nóna. Gyertek bátran a mező­gazdasági szakiskolákba A bélai mezőgazdasáoi mesterisko­lának 40 hallgatója van, akik egész Szl"vákia magyarlakta területeiről jöttek ide, hogy elsajátítsák a legfej­lettebb mezőgazdasági tudományt, s hogy visszakerülve a munkahelyükre felhasználják tudásukat a közösség ja­vára. A hallgatók között vannak szö­vetkezeti tagok, traktorállomási dolgo­zók és állami gazdaság alkalmazottai. Nagv szorgalommal folyik itt a tanulás, annak ellenére, hogy több családos apa is van köztünk, akik bizony már ki­nőttek az iskola padjaiból. Mindennel megelégedettek vagyunk, mind az elő­adásokkal, mind a rólunk való gon­doskodással a napi ötszörös étkezéssel, stb. A hallgatók nevében bátran szólok a szövetkezeti tagokhoz és az állami gazdaságok, valamint a traktorállomá­sok dolgozóihoz, hogy minél többen jöj­jenek mezőgazdasági szakiskolákba, mert olyan tudást szerzünk itt, amely­­lyel valóban elősegíthetjük mezőgazda­ságunk felvirágoztatását. Egyidejűleg a vezető elvtársakhoz is szólok, hogy nagy gonddal végezzék a káderek ki­választását, s hogy olyanokat küldje­nek a szakiskolákba, akiknél megvan annak az előfeltétele, hogy jó szak­emberekké válnak. A taníttatással járó költség és a tanulással járó fáradság rövid időn belül sokszorosaft visszaté­rül. ONÖDY IMRE, a mezőgazdasági mesteriskola hallgatóinak nevében. A nagygéresi asszonyok a szövetkezet felvirágoztatásáért — Hogy mennyire előnyös az állandó munkacsoportok keretében végzett munka, erről már meggyőződtünk a nagygéresi szövetkezetben — mondja Dorka elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Eleinte nehezen ment a csoportok megszervezése, egyes tagok féltek a felelősségtől. De sikerült meggyőzni min­denkit arről, hogy csakis a munkacsoportokban végzett mun’-át lehet mennyi­ségi és minőségi téren ellenőrizni és csakis így lehet igazságosan jutalmazni. A csoportok munkájában tevékenyen bekapcsolódnak az asszonyok is. A zöldségtermelés! csoport például csaknem csupa asszonyból áll. Pál József csoportjában szorgalmas munkát végez Gács Istvánné, Vágó Itvánmé, Váredi Lászlóné, Balog Gézáné, Gönci Lászióné és Demeter Józsefné. Szabó Pál csoportjában is mindenki megbecsüli a szorgalmas asszonyokat, mint Fekete Jánosnét, Büti Jánosnét, Béres Józsefnét, Gál Esztert, Ócskái Já­­nosnét ée Battyányi Györgynét. Mirge János csoportjának asszonyai is derekasan kitesznek magukért. Ba­lázs Ilona. Sohajda Béláné, Liska Istvánné, Balog Rozália és Tűrik Sándorné minden erejükkel arra törekednek, hogy a csoport idejében teljesítse munka­­feladatait. ----— —— A dohánytermelő csoportra sem hoznak szégyent az asszonyok. De a fiat- ' lányok sem maradnak le a munkában. Lukács Joli, Gönci Gizella, Brezo Mar­git és Gsabala Júlia traktorral vontatott pótkocsival hordták a trágyát a szövetkezet földjeire. Naponta 450—500 mázsát is kihordtak. KULIK G. — Királyhelmec. Első helyen állunk a tavaszi munkák versenyében Ha visszatekintünk az eddig elvégzett tavaszi munkákra, azt kell meg­állapítanunk, hogy a kezdet nagyon nehéz volt. Nálunk a bélai szövetkezet­ben is bizony kedvetlenek voltak a tagok, mert a rossz időjárás lehetetlenné tette, hogy idejében a földekre vonulhassunk. így tulajdonképpen csak már­cius 15-én láthattunk hozzá a vetéshez. A munka ütemét azonban annál job­ban fokoztuk. Így mégis sikerült elérnünk, hogy határidőre elvetettünk és ugyancsak határidőre elszórtuk a műtrágyát, majd elültettük a kapásokat. Az idén sokkal jobban mentek a munkák, mint az elmúlt éven. A gabonabetake­­rításig azonban még nagyon sok feladat vár ránk. Nem bizakodhatunk el még ekkor sem, ha a tavaszi munkák versenyéiben járási viszonylatban az első helyre kerültünk Vár még ránk a növényápolás, mert gondosan bevetett és elültetett földeink csak ekkor adnak bő termést, ha a fejlődési idő alatt is megadjuk a növénynek azt. amire szüksége van. Pásztor Vidor Az ipolyhidvéoi EFSz bátor kötelezettségvállalása Az Ipolysági III. típusú EFSz ver­senyre hívta az in alyhidvégi III. típusú szövetkezetét. Az ipoiyhidvégiek elfo­gadták a versenykihívást és ez alka­lommal a következő kötelezettségválla­lást tették: 1. Az egészévi .sertéshúsbeadást szeptember végéig 100 százalékra tel­jesítik és a í tralévő hónapokban be­adnak terven felül 80 mázsa sertés­húst. 2. A tejbeadási kötelezettségnek ugyancsak szeptember 50-ig elegei tesznek és az év végig terven felül beadnak 40.000 liter teje-3. A rozsbeadást 100 mázsával, a hüvelyesek beadását 160 mázsával túl­teljesítik. 4. A burgonyabeadást korai krumpli­ból még július hónapban teljesítik. 5. A gyapjúbeadást 100 kilogrammal teljesítik túl. (Ezt a kötelezettségvál­lalást már teljesítették a szövetkezeti tagok.) A tagok munkához va,' viszonya az ipolyhídvégi szövetkezetben nagyon jó. Tavaly még a csoportvezetőknek kel­lett a tagokat munkába hívni, az idén már minden tag előző este tudni akar­ja, hogy milyen feladat vár rá a kö­vetkező napon. Ezt az is elősegítette, hogy a g' rdasági eredmények alapján az idén 22- korona- a munkaegység ér­téke, holott tavaly csak lT'Kcs volt. Köpöncei Lajos Ipolyság az állattenyésztés fokozásáért A füleki AG A füleki állami birtok dolgozói an­nak tudatában, hogy már nem a régi kizsákmányolok zsebére dolgoznak, hanem a szocializmusért, a nép boldo­gabb jövőjéért és a köz érdekeiért, -­­a május 1. és 9-i ünnepségek alkal­mából a következő szocialista kötele­zettségvállalást tették: Sihelsky Pál a 15 gondjaira bízott tehén után terven felül 3.180 liter tejet szolgáltat be, ami pénzben 3.489 koronának felel meg. Csonka Géza fejésí tervét tehenen­ként 219 literrel növeli, így Ю tehén után 2190 liter terven!elült tejet ad be. Ezenkívül versenyre hívta Bölcső Juliannát, a Sv. Kríi-i fejőt, aki ezt lelkesen elfogadta. Melicher Márton ugyancsak köte­lezte magát, hogy 1 tehén tejhozamát évi 512 literrel emeli. így 14 tehén után 7.168 liter tejet fej ki, valamint terven felül szocialista munkaverseny­re hívta ki a füleki gazdaság összes fejőit. . Botos Miklós, a sidi gazdaságban 11 tehene után kötelezte magát, hogy 3,398 liter tejet fej ki terven felül. Hasonló kötelezettséget vállalt még Palica. János, aki 10 darab tehén után 3640 liter tejjel fogja tervét túltelje­síteni. Palica István végül vállalta, hogy 10 tehene után 4360 liter tejet fej ki ter­ven felül. Azonkívül a sidi gazdaság állattenyésztési dolgozói versenyre hívták ki a dórái dolgozókat я terv túlteljesítésére.­A vállalásokat a munka helyszínén a dolgozók jelenlétében fogják kiérté­­keni. A győzteseket jutalomban része­sítik. Bolčo N., Losonc A téli takarmányozás időszaka Szlo-. vákla területén az egyes vidékek sze- j rint 180—240 napig tart. Az idén azon- ! ban az állandó húvös időjárás követ- j keztében a téli takarmányozás idösza­­ka 3—6 héttel meghosszabbodott. Ez annyit jelent, hogy sokkal több takar- [ mányt kellett elfogyasztani, mint ere­detileg terveztük. Azok az £FSz-ek, j állami gazdaságok és egyénileg gaz- j dálkodók, akik azzal számoltak, hogy | elég takarmányuk lesz, most mégis ■ hiányt éreznek. Ez arra késztessen bennünket, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a takarmányozásra és olyan gazdaságosan bánjunk vele, ahogy csak j lehet. Az állattenyésztési termelés gaz- j daságossága a takarmányozástól függ, mert a termelési költségnek több, mint fele éppen a takarmányra vonatko- | zik. Mindenekelőtt biztosítanunk kell a ! zöldtakarmányozásra való helyes át­térést. Nem szabad, hoqy áldozatalva essünk annak a téves nézetnek, hegy a tél folyamán a takarmányhiány miatt kiéhezett állatok gyorsan felépülnek, ha teletömjük őket zöld takarmánnyal, j Nagyon téves, sőt veszélyes nézet ez. ! Éppen ellenkezőleg áh a helyzet. Az j állat nagyon is reagál a takarmányo­zásban beálló bármely változásra. Ez- ! ért az átmeneteknek nem szabad hir- ! teleneknek lenni, hanem folyamatosan, j lassan kell az új takarmányhoz hozzá- 1 szoktatni állatainkat Az állat szerve- j zete nem tud gyorsan alkalmazkodni a I sok zöldtakarmányhoz, amely sok fe­hérjét és vitamint tartalmaz. Gyakran emésztési zavarai vannak, hasmenést I Biztosítsuk a zöldtakarmányozásra vafó helyes áttérést és kólikát kap, aminek következménye hasznosságának további csökkenése. A zöldtakarmány i is kezdetén, az első napokban egész kis adagokat a­­dunk, sőt még azt is szecskázott szal­mával keverve. Aztán fokozatosan e­­meljük a zöldtakarmányadagot, csök­kentjük a száraztakarmányt és csak egész lassan térünk át a zöldtakarmá­nyozásra, vagyis, úgy etetünk, hogy a takarmány túlnyomó részét zöldtakar­mányok képezzék. Annak azonban nem szabad előfordulni, ho <y állataink kizá­rólag csak zöldtakarmányt kapjanak. Az egész éven át, tehát a nyári hóna­pokban is, 2—3 kilogramm szecskázott szalmát kell adni minden állatnak, ter­­méuzetesen zöldtakarmánnyal keverve. Ezzel elősegítjük a nyálkaképzŐdést és az emésztősavak keletkezését, ami el­­kerülehetetlenül szükséges az állat e­­gészségéhez. Az állat kennelen alapo­san megrágni a takarmányt és Így ele­jét vesszük az emésztési zavaroknak. A zöldtakarmányt célszerűen összeál­lított adagokban adjuk állatainknak, figyelembe véve minden esetben в he­lyi vis onyokat és lehetőségeket. A zöld­­takarmányt minden nap mérjük, le, mondjuk kosárral és kosarak szerinf állapítsuk meg a takarmány mennyisé­gét. Tudnunk kell azt, hogy 30 kilog­ramm őszi takarmánykeverék 3 kilog­ramm szalmával elég 8 liter tej elő­állítására egy 500 kilogrammos te­hénnél. Gyakran előfordul az, hogy a lucerna, vagy hereíéle etetésénél pa­zaroljuk a fehérjét. Harminc kilogramm fiatal lucerna annyi fehérjét ad a te­hénnek, amely képes helyettesíteni a napi 10 liter tej által elveszített fe­hérjét egy 600 ilogrammos tehénnél. Ezért a hereféléket és más fehérjékre gazd. g takarmányokat, mindig kemé­nyítőtartalmú takarmányokkal együtt etessük, hogy gy . megjavítsuk a táp­anyagok arányát, főleg ami a fehérjéi és a keményítőt Illeti. Ugyanakkor sok értékes fehérjét megtakarítunk a téli időszakra. Ne felejtsük egy percre sem, hogy az állat nem képes fehérjét al­kotni, csak fehérjét átdolgozni. A zöldtakarmányt mindig szalmával szecskázzuk, mert a szecskázás meg­takarítást jelent: az állat jobban fel­használja a takai'-’lny értékét. Ha egészben adjuk a zöldtakarmányt, azt az állat csak szétdobálja, összepiszkít­ja és semmiesetre sem tudja úgy fel­használni tápértékét, mintha szecskáz­va adagoljuk. Nem szabad megfeledkeznünk a ta­karmányok kaszálása helyes Időpontjá­nak megválasztásáról sem. Minden ta­karmányt a teljes kivirágzás előtt ka­száljunk, legkésőbb azonban akkor, mi­kor egyharmada már kivirágzott. A legértékesebb takarmányokat elrakjuk télre, megfelelő konzerválás, szárítás, vagy silózás által. Ne féljünk u silózás­tól. Az elmúlt években szerzett ta­pasztalatokat használjuk fej az dén és tökéletesítsük. A helye n készített si­­lótakarmány nagyon jó tartalék nem­csak a téli időszakra, hanem a nyár végére is, amikor rendszerint kevesebb a takarmány, Gondoljunk az úgyneve­zett vitaminszéna termelésére is, ami nagyon szükséges, az anyadisznók, ki­zósertések, borjúk és beteg állatok szá­mára. A vitaminszénát úgy készítjük, hogy a zsenge növényt idejében leka­száljuk, gondosan i legszárttjuk szárí­tókon és külön raktározzuk. A sertéseknek, baromfinak és lovak­nak is abból a célból adunk zöldtakar­mányt, hogy helyettesítsük a drága .szemestakarmányt, amelyből állandóan hiányt szenvedünk. E. ;nél az állatok­nál sem szabad azonban feleslegesen pazarolni a zöldtakarmányt, hanem elő­re össszeállított adagokban etessük őket, a takarmányozási terv szerint. A zöldtakarmányozas egyik legelter­jedtebb és leg lőnyösebb módszere a legeltetés. legelőkön az állat nem­csak elsőosztályú eledelt talál, hanem a friss levegőn való mozgás és a nap­fény hatása következtében testalkati­ig helyesen fejlődik, több vitamint ké­pez. Ezért mindenekelőtt a fiatal szar­vasmarhákat kell 'geltetni. Csakhogy I itt is szem előtt kell taitani a gazda­­j ságosság elvét. A legeltetés elején az állatokat rendesen megetetjük és csak 1—2 óráig legeltetjük őket 10—15 cm magas füvön. Folyamatosan aztán meg­­! hosszabbítjuk a legeltetés idejét és csökkentjük a száraz takarmányadago- i kát. Főleg reggel adjunk az állatoknak I 2—3 kilogramm szecskát. Szárazság, vagypedlg kevésbb* tápláló legelő ese­tén a legeltetett állatokat is kell még külön etetni. Vezessük be mindenütt a szakaszos legeltetést. Kerítsük el az egyes szakaszokat. Gondoskodjunk ar­ról, hogy a közelben jó ivóvíz legyen. A szakaszos legeltetéssel elérjük azt, hogy az állatok nem gyúrják le egy­szerre az egész legelőt, a kijelölt sza­kaszokat jobban kihasználják, úgyhogy még lekaszálásra is jut. Az egyes sza­kaszokon legyenek fák, vagypedig va­lamilyen hüsülőt készítsünk, hogy le­gyen az állatoknak hol a nap elől meg­húzódniuk. Vigyáznunk arra, hogy ju­hok és fiatal állatok ne legeljenek a mocsaras legelőkön, mert itt különböző betegségeket kaphatnak. Az állattenyésztés gazdaságosabbá­­tételének ügye a mi kezünkben van. Ahogy már i ngsúlyoztuk, ezen a té­ren a takarmányozás döntő szerepet játszik, tehát minden * íezőgazdasági dolgozónak kötelessége, hogy gondos­kodjon a gazdag takarmányalapról, mégpedig a takarmányvetési terv be­tartásával, de ugyanakkor a takarékos­ság elvének következetes alkalmazásá­val. Dolgozóink egyre fokozódó szük­ségleteinek kielégítése nagyban függ az állattenyészettől. Ma nemcsak azt kell néznünk, hogy elégséges és jó­­minöségű állattenyésztési terméket termeljünk, hanem arra is összponto­sítani kell figyelmünket, hogy olcsón termeljünk. Ezért a helyes takarmányo­zási technikát minden mezőgazdasági üzemben következetesen be kell tar­tani. így lesz csak állattenyésztésünk gazdaságos, kifizetődő.

Next

/
Thumbnails
Contents