Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-09 / 19. szám
. 10 ши* -földműves 1954. május 9. A kukorica kártevői: Növényeini közül a csírázó kukorica szenved legtöbbet a drótíérgek kártételétől. A drótféreg különösen a tavaszi szárazság idején belefúrja magát a csirázt vagy kicsírázott kukoricaszembe, májé később a kukorica földalatti részeibe Rágása után egyes szemek csírázás közben elpusztulnak, azok a szemek pedig, amelyekben már kikelt a kis növény, annyira sínylődnek, hogy vagy idő előtt elpusztulnak, vagy ha életb°n is maradnak, termés nem lesz rajtuk. Tekintettel arra, hogy a kukoricát széles sor és tő-távoiságra termesztjük a drótféreg kártétele következtében mutatkozó tőhiány nagyon feltűnő és a terménykiesés is jelentékeny. Védekezés: kisebb területeken többfelé vágott burqonyaszeleteket rakunk szét a földbe, egy két centiméter mélyen, amibe a drótférgek belefúrja1' magukat és sok-zor húsz, harminc d: rab is van egy-egy darabban. Összeszedjük és elégetjük őket. Szovjet kutatók szerin* a drótféreg elleni védekezést elsősorban .íelyes vetésforgóval kell megoldani. Különösen vonatkozik ez a kukoricára. Már ősszel tájékozódni kell a drótférgek számáról a szántóföldeken próbaásásokkal és olyan földben, ahol nagyon sok a drótféreg, tukoricát nem szabad vetni. Vetési varjú: A csapatosan élő varjak főleg buzár és kukoricát termesztő tájegységeken, ott, ahol megfelelő fészkelöhelyet is találnak, a tavaszi kukoricavetés idején igen nagy károkat okozhatnak. A varjú elsősorban rovarokkal táplálkozik, de ha nincs elegendő rovar, illetve ha nagyon sok táplálékra van szüksége, mint költés idején, akkor a csírázó gabonaféléket és különösen a kukoricát huzigálja ki a földből, azzal táplálkozik, illetve táplálja a fiókáit. A kártétele különösen a csírázó kukorica másodi levelének megjelenéséig veszedelmes. Védekezés: A kukorica vetésénél nagy gondot fordítsunk arra, hogy ne maradjon a földön vetőmag szabadon, amely a varjakat odacsalogatja. A főkártételek idején őriztessük a vetést. Jó védekezési módnak bizonyult: egy ideig madárijesztönek, illetve egy-egy lelőtt varjú hullájának kiakasztása. A répa kártevői: lisztes répabarkó. A kelő sziklevelts vagy néhány leveles répát a kifejlett bogár teljesen letarolhatja, úgyhogy a répát újra kell vetni. Csarkovskij szerint egy bogár élettartama alatt 9—12.’' о zöld levélanyagot fogyaszt, tehát saját testsúlyának körülbelül százszorosát. Egy bo-M'elííbb kezdjük meg a napraforgó ápolását Annak ellenére, hogy a legigénytelenebb kapásnövények közé tartozik és kártevője is kevesebb, az idejében és jóminőségben végzett ápolási munkákat nagy terméssel hálálja meg. A kelőfélben levő napraforgót, soros- és négyzetes vetés esetén is, könnyűboronával fogasoljuk meg. Ha a talaj összetömődöttsége, vagy cserepesedése akadályozza a fiatal növények fejlődését, már a kélés előtt meg kell járatni a táblát, a sorokra keresztben, könnyű boronával. A növények sorközét kelés után fogatos és qépi eszközökkel sekélyen saraboljuk m i. A napraforgó 3—4 leveles fejlettségében és 5—10 cm-es magasságban el kell végezni az első kapálást. Négyzetes vetés esetén keresztbe-hosszába történő művelést alkalmazunk, soros vetés esetén azonban a sorközöket fogatos vagy kézi eszközökkel kapáljuk meg. Az első kapálással egyidejűleg végezzük el a napraforgó egyelését. A késői egyelés a napraforgónál is jelentős terméskiesést jelent. A napraforgósorok átvágásának, a csokrosításnak, legjobb eszköze a kultivátor. Ebben az esetben előzetes vonalzásra nincs szükség, mert a csatlakozó sorok kijelölését a traktor elejére szerelhető nyomvezető végzi. A meghagyott csokrok egyelését és porhenyítását kézi eszközökkel végezzük. Az Így végzett emelésnek a munka meggyorsítása mellett az a nagy előnye, hogy a soron következő kapálási rrrankák a négyzetes vetéshez hasonlóan, fogatos vagy gépi erővel keresztben-hosszában végezhetők. gár egy szikleveles répával 5 per alatt végez. A lerágott csíranövénybe csak a sziklevél ahtti szár marad meg Az ilyen lerágott -épa, ha még kedve zö is az időjárás, elpusztul és az újra vetéssel járó 3 heti késedelem a tér mésben már feltétlenül kiesést jelent Az idősebb répa eveiét rendszertelel rágásokkal karéjozza a barkó, különösen a tojásrakó nőstény. A répabarki lárvája a répa gyökerén rág 1—4 cn hosszú és 2—4 cm mély vályúalaki mélyedéseket. A lárva rágását elparásodott, bemélyedt sebek jelzik. Harminc negyven cm mélységben sokszoi egészen elrágja lárva a gyökeret Szovjet adatok azt bizonyítják, hogi tömeges lárfa esetén az egész répavetés kipusztulhat. A 12—16 mm-es ormányosbogái alapszíne fekete, de a sűrű pikkelyektől szürkésfehérnek, vagy szürkésbarnának látszik és nagyon hasonlít < száraz talaj színéhez. A fedőszárnyakról rézsútosan egy-egy f- kete sáv vonul, amelyen nincsenek szürke pikkelyek. A répabarkónak jól fejlett repülőszárnya van. Az 1—3 mm hosszú tojás sárgásfehér színű. Lárvája fehéi meggörbült kukac, barna fejjel. Bábja fehér, majd vörhenyes színű, szabadbáb. Rendszerint a kifejlett bogár 15—40 cm mélyen telel a földben. Az áttelelt bogár akkor jön elő, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 8—10 fokot, Az éhes bogár eleinte gyalogolva keresi a répát. Szovjet adatok szerint 9—39 napig táplálkoznak, amíg a tojások a nőstényekben kifejlődnek. Tizennyolc-húsz C* hőmérsékleten már repül a bogár. A repülő bogár 3—4 méter magasságban száll, keresi a répavetéseket. A tojásrakás ideje május, június. Egy nőstény átlag 100—200 tojást rak. A tojásállapot 10—14 nap. A lárva körülbelül 2 hónapig fejlőd k. A bábállapot 16 napos. A bogár a földben augusztus-szeptemberben bebábozódik. A 16 napos bábállapot elteltével a bábból előjön a bogár, de nem jön fel a föld felszínére, hanem a földben várja a tavaszt. Védekezés: Ha sok a répabarkó, akkor a répabogárfogó árkot nemcsak a multévi, hanem az új tábla körül is elvetés után ássuk meg. A Szovjetunióban vizsgálat tárgyává tették a legmegfelelőbb árokméreteket, ezek szerint a meredekialú árok mélysége 35 cm, szélessége pedig 25 cm legyen. Az árokból kikerülő földet a répatábla külső oldalára dobáljuk. A bogárszedés ideje délelőtt 10 órától délután 4 óráig tart. A zöldségfélék feloszlása vízfogyasztás szerint Az alábbiakban megismerjük a zöldségfélék gyökérfe .illésének jellegzetességeit, mert ezek nélkül a vízgazdálkodásban betöltött szerepüket nem tudjuk értékelni. A zöldségféléket Petrov szerint a vízfelvétel és a vízfogyasztás szempontjából a következő csoportra osztjuk: 1. Jó vízfelvevő és a vizet erőteljesen fogyasztó növények. Például cékla, répa, burgonya stb. Ide tehát azok a növények tartozna. , amelyek a vizet erős, sűrű és viszonylagosan gyorsan növekvő gyökérrendszerükkel könnyen felteszik, de a párolgás ellen kevésbbé védett Ievélzetükke! gyorsan el is párologtatják. Jól bírják a szárazságot, de erősen reagálnak az öntözésre, mert az öntözés következtében nem kell időt ás tápanyagokat fordítani gyökérrendszerük kifejlesztésére. 2. Jó vízfelvevő, de a vizet gazdaságosan felhasználó növények. Pld. paradicsom, gyökérfélék, dinnye stb. Az eiső csoportban lévő növényektől abban különböznek, hogy megfelelő berendezéssel a párolgóhetást csökkenteni tudják. Ezeknek a levélzete kevés vizet párologhat, illetve a párolgóhatás*. szabályozni tudják, gyökérzetük pedig nagy talajmennyiséget hálóz be, ezért v.szonylag kevés öntözést igényel. 3. A harmadik csoportba azokat a növényeket soroljuk, amelyeknek gyökérrendszere nem sűrű és csak kisebb mélységig hatol a talajba. A levélzetük a párolgóhatással szemben nem védett, tehát a vizet pazarlóan használják fel. Ide tartoznak a fejeskáposzta, karfiol, uborka, saláta, spenót, paprika stb. Ezek az öntözéssel szemben a legigényesebbek, gyakori és bőséges öntözésre van szükségük. 4. A negyedik csoportba olyan növények tartoznak, amelyeknek gyökérrendszere nem terjedelmes, ritka és lassan nő. Ilyen pl. a hagyma. Ezek bőséges talajnedvességet kívánnak, levélzetük azonban nem nagy, tehát kevés vizet fogyasztanak. Horváth Benedek Szőlészeti és Borászati 1бко1е, Szőlöske Gabonafélék gyomtalanítása A gabonafélék első tavaszi ápolása a fogasolás volt. A csírázásban levő, sekélyen gyökerező gyomokat a kellő időben történt fogasolással kiirtottuk. A mélyen gyökerező, később kikelő gyomokat azonban ki kell húzkodni, vagy ki kell vágni. A kalászosok v-szedelmes gyomnövénye az acet, am ly éveiönövény és magja nagy távolságokra elrepülve, megfertőzi a vetéseket. A legjobb védekezési mód, ha még a virágzás, de legfőképpen a magkötés előtt, eltávolítjuk a vetésből. Az acatot acatolóvassai, mélyen a földben kell kivágni, olyan mélyen, hogy ne tudjon ujrahajtani és még aratás előtt magot hozni. A vadrepce és repcsénretek különösen a tavaszi gabonák között szaporodik gyorsan. Mindkét növény elnyomja e tavaszi kalászosokat és ha idejében nem gondoskodunk a gyomlálásrói, jelentősen csökkentik a termést. A vadrepcét és repcsénretket még a gabona szárbaindulásu előtt ki kell gyomlálni a vetések közül, mert ha késünk a gyomlálással, V t teszünk a gabonában is. • Az acatolást és gyomtalanítást a legrövidebb időn belül be kell fejezni. Köztermelés a szőlőben Sokhelyütt szokás, hogy a szőlőtelepítések közé a terület kihasználására konyhakerti vagy takarmánynövényeket vetnek vagy ültetnek (pl. babot, retket, hagymát, sárgarépát stb.). Ez a szokás következményeiben ritkán előnyös. A köztesen termelt növényeknek. rendszerint buja lombozatánál fogva, ugyanolyan káros hatása van a szőlőre mint a gyomnak. A köztes elősegíti a rovarok és gombebetegeégek fellépését és elhatalmasodását. Ezeken kívül pedig a köztesen termelt növény, messzeágazó gyökereivel a talaj tápanyag és vízkészletét a gazdanövénytől, a szőlőtől vonja el. Ezeket a szempontokat figyelembevéve a köztermelés csak gazdag talajon és akkor is csak korán lekerülő, tehát rövid tenyészidejű, kislombú és kevésbbé talajzsaroló növényeket termelhetünk, amilyen például a saláta, borsó, gyalogbab, korai hagyma, korai kalerábe. A csillagfürtöt és bíborherét zöldtrágyának alászántásra vagy alákapálásra, tehát talajjavítás céljából alkalmazhatok. Fital, új ültetésü szőlőben jó köztes a szamóca, amely a sorközökben trágyázás mellett termesztve a területet jó! hasznosítja. A szemeca a szőlőre káros hatással nincs, s mire a szőlő termőre fordul (a negyedik éven) a szamócát ki is dobhatjuk. KASKO JÁNOS, PMS, Szölőske Elesz tősített fák ármány a csirkenevelésben A baromfinevelés egyik l&ifonbjsabb feladata, hogy a baromfinak könnyen emészthető tápanyagokat adjunk. A kevésbbé értékes takarmányokkal is jó eredményeket érhetünk ti, ha azokat megfelelő módon elkészítjük. Az egyik legmegfelelőbb mód: a takarmányok élesztősítése, vagyis erjesztése. Az élesztösítési művelet folyamata a következő: Egy kg kukoricadarához 1.5 liter 30 fokos vizet használunk, amelyben 2 dkg élesztőt szétmorzsolunk, egész apróra, hogy élesztörögöcskék ne maradjanak. Az egészet 5 óra hosszat olyan helyiségben hagyjuk erjedni, amelynek hőmérséklete mintegy 20 C . Az élesztősítést reggel hatkor hajtsuk végre és az élesztösített takarmány első adagját 11 órakor, a másodikat 15 órakor adjuk a baromfinak. Az előbbi takarmányozásból visszamaradt száraz keverékeket nedvesített, erjesztett takarmánnyal keverjük össze, hogy ne ragadjon az etetövályuk pléh felületére. Leghelyesebb, ha az erjedést, fateknőben végezzük. Minden erjesztés és etetés után az edényeket, meleg vízzel tisztára mossuk. Az élesztősítés tartama alatt a takarmányt háromóránként átkeverjük, hogy levegőt kapjon. . Ezáltal az erjesztőaombák tevékenységét is megélénkítjük. Ha az erjesztett anyagot 5—10 százalékban főtt burgonyával, malátacsírával, zöldanyaggal, csíráztatott gabonával vagy melasszal egészítjük ki. ■az erjesztett takarmány értéke fokozódik. Az ígv elkészített takarmány rendkívül ízletes és a csirkék jó fit"ággyal fogyasztják. Erjesztésre mindenfajta gabona ■ és dara alkalmas. ILLÉS BERTALAN. kövessürsK el mindent,hogy gazdagon pergtthesuink Ha idáig minden feltételét biztosítottuk a családok zavartalan fejlődésének, akkor már megközelítjük azt a fejlettségi fokot, amelyet a jó családtól akácvirágzás előtt megkívánunk. Az áprilisi húvös éjjelek, amelyek fagyban is éreztették hatásukat, a családok fejlődésére rossz hatással voltak. Azonban, akik jó melegen takarták méhcsaládjaikat, most erős családokban gyönyörködve élvezhetik fáradságuk jutalmát. Az akác virágzása előreláthatólag e hónap u.ólján kezdődik. A főhordás minél jobb kihasználására tegyünk meg mindent. A főhordásig most már elég virágport találnak méheink. Legfőbb gondunk az élelem biztosítása legyen. Ahol erre szükség van, etessünk, mert a fokozódó fiasítás meglepő n sok méz fogyasztását vonja maga utat . Az itatót ne hagyjuk víz nélkül egy napig sem. Hűvösebb napokon, amikor a méhek nem tudnak kirepülni, öntsünk az etetőbe egy kevés langyos vizet. Az előző év eredménye és a telelés tapasztalata alapja válasszuk ki a legjobb családunkat. Ettől neveltessünk anyát a többi család részére. Most van az ideje, hogy tervet készítsünk. A családot helyzetét mérlegelve, állapítsuk meg, hogy mennyi családdal szaporítsunk és mennyivel mézeltessünk. A szaporítást valamilyen mértékben még akkor is tervezzük be, ha állományunkat nem szándékozzuk növelni. A szaporulatot jó áron el lehet adni. Az egyéni méhészetek fejlődése n ellett így a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságaink méhészeteinek az alapjait segítjük lerakni. Aki kerete t n\ nem készítette elő, most már haladéktalanul tegye meg. A keretek hálózásánáí arra ügyeljünk, hogy a huzalszálak feszesek legyenek, de a keretlécet ne hajlítsák bo. A műlép beillesztését úgy eszközöljük, hogy azt a hálózás két oldalon fogja közre. Meleg helyen végezzük ezt a munkát, mert a műlép .túvösön törékeny. Készüljünk fel a "vándorlásra. Rossz kaptárainkat javítsuk ki, mert az ilyen kaptárban szállított családdal útközben komoly kellemetlenségünk lehet. Menekülőhely és bőséges szellőzés nélkül ne induljunk hosszabb vándorútra. Minden fajta kaptárt alkalmassá lehet tenni vándorlásra egy kis ügyességgel. A vándorlással magasabb méztermést érünk el, tehát lehetőleg minden egészséges méhcsaládunkat vigyük legelőre. A vándorhely kiválasztásánál legyünk körültekintőek. Csoportosan vándoroljunk, de kerüljük a túlzsúfoltságot. A fejlődéskor megszűkített kijárót a termelés időszakában fokozatosan bővíteni kell. Az idő most már melegebb, a család több levegőt kivan, a szűkített kijáró a gyütjögető méhek közlekedését és az érő mézből kihajtót; vízpára távozását gátolja. A fészek takaróit csak rajzásra, vagy anyanevelésre kiválasztott családon tartjuk meg. A tartalék lépekre és általában a viasz-moly garázdálkodására ebben az időszakban kell legjobban ügyelni. A tartalék-lépeket tíznaponként kénezzük. Főhordás előtt 10 nappal a két-anyás rendszerű kaptárakban a családokat egyesítsük. Hogy mikor virágzik ki az akác azt arról tudjuk meg, ha az akácvirág fürtje 3—4 cm hosszú, akkor rendes időjárás mellett 10 nap múlva virágzik. Készítsük el a mézkamrákat, mert rövidesen sor kerül a felrakásukra. S. G. A Mptóvárallai méhésziskola életéből Az új, negyüzemü méhészetekhez sok szakemberre ven szükségünk. Ezért kormányunk 1952. őszén egyéves méhésziskolákat alakított Liptóváralján, ahol az új mi..észkáderek szakszerű oktatást nyernek mind elméleti, mind gyakorlat terén. Lehet, hogy sok méhészünk nem is tud arról, hogy ilyen iskola létezik. Éppen ezért pár sorban szeretném ismertetni iskolai életünket. Télen, április 4-ig csak elméleti oktatásban részesültünk, mivel ebben az időszakban nem lehet a méhekkel dolgozni. A téli megfigyelésen kívül az iskola műhelyében a képtárak építését és mindenfajta egyéb méhészethez tartozó n.unkáket végeztünk. Továbbá az elméleti tantárgyak közé tartoztak a következő tárgyak :A vanevelés, méhtenyésztés, « méhek betegségei, a méh szervezete és fölépítése _tb. Ezeket e tantárgyakat elsőrendű szaktanítók tanítják és mindent a legaprólékosabban megmagyaráznak. Ezenkívül szakköreink vannak, itt mindenki megtalálja azt, ami a legjobban érdekli. Ezekben a körökben, ha például valakinek valami nem világos, a legjobb tanítók előadást tartanak, megmagyarázzák e felvetett kérdést, különösen, ami a szaktantárgyakat illeti. A tanuláshoz szükséges segédeszközök pedig szintén rendelkezésünkre állanak, úgyhogy a tanultakat bármikor a természetben is keresztülvihetjük. Április 1-től megkezdtük a gyakorlati munkát, hogy a tanultakat meglássuk a valóságban s egyúttal ellenőrizzük úgy van-e, mint ahogy tanultuk. Eddig még egyszer sem csalódtunk, itt nagyon érdekes megfigyelésekre nyílik alkalmunk, mint például a legújabb módszerű anyanevelés módszere, többféleképpen kipróbálva. Hogy melyik les ■ a legjobb, ezt később fogjuk eldönteni. Megfigyeljük a méhek fejlődését a meteorológiai és fenológiei megfigyelésekkel összefüggően, ami nagyon fontos méhészeti szempontból. Továbbá megfigyeljük a méhek munkáját a mezőgazdasági növények beporzásánál. így betekintést nyerünk a méhészet mi..den ágába és reméljük, jó szakemberek váln-k belőlünk. A méhésztáreedalomnak pedig hasznos tagjai lehetünk, mert az itt tanultakkal mezőgazdaságunknak erőnkhöz mérten segítünk. Bubenko Imre, méhészeti iskola. Liptóváralja. Magam kárán tanultam Minden tavaszon megfigyelem méheim életét, s azokról feljegyzéseket készítek. Amit nem jegyzek fel, abból is sok megmarad az emlékezetemben. Most egy ilyent akarok közzétenni, hogy méhésztárseim hasznát vegyék. Tavasz kezdetén, mikor a levegő 8—10 fokra felmelegszik, kibontom a képtárakat, megnézem van-e penészes keret, vérhas, vagy mézhiány. Mézhiánytól nem tartok, mert a méheket mindig bőséges eleséggel telelem, de az megtörténik, hogy a méz nem ott van, ahol kellene lennie. A virágporos keret mellől a méhek elfogyasztják a mézet és ha az üres keret nem alkalmas a Hasításra, a méhek tovább mennek a pefézésre alkalmas keret és a méz felé. így a fészek kettészakad. A méz ez egyik oldalon van, a virágpor a másikon. Az üres keretek fölöslegesen függnek a középen. Volt olyan családom, amelyiknél az első átvizsgálás alkalmából a szélső kereten is Hasítást találtam. Örömmel újságoltam szüleimnek, hogy ez a család nagyon erős. Ök intettek, hogy a 1. szat csalhat. Mi csalás lehet itt, vetettem fel a kérdést. Erősek és ez jó. Rajozni nem engedem őket és ha az idő tovább к dvez, egy-két hét múlva felteszem a mézkamrát. Két hét múlva, amikor a mézkamrát fel akartam Unni, nagy csalódás ért. A Hasításon domború utak voltak térkép formára rajzolva, mint a televényes föld, a. likőr a vakond összetúrja. Ez nem volt más, mint ho^y a fiasítás és a fedelezés között viaszmolyok ösvényeket csináltak. Ez azért következett be, mert a méheknek a szélső keretek voltak a Hasításra alkalmasak, azokat takarták és gondozták. A kaptárban lévő belső lépekre nem jutott belőlük, mert a méhek a fiasításnál összetömörültek, hogy a meleget fenn tudják tartani. így a másik oldalon a molylepkék ütöttek tanyát. A molylepkék után a hernyók elszaporodtak és átjöttek a jó viaszcsemegére a Hasítás fedelezésére. A fedelezés alsó oldaláról esznek, de teljesen át nem rágják egy ideig. A Hasítás azonban elpusztul. Ez évben is volt 4 olyan családom, amelyik a szélső kereten kezdte meg a jiesítást. Ez ellen úgy védekeztem, hogy a másik oldalról 3 keretet kivettem: egy virágporosat, két mézeset. Ezek helyére a többi keretet toltam és a Hasítás mellé elsőnek a virágporos keretet, utána a két mézeset tettem, így a fészek a középre került. A méhek jól tömörülnek, a kijárőnyílást j bben védhetik és az élelem is kéznél van. Csurilla József Védekezzünk a növények kártevői ellen
