Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-09 / 19. szám
1954. május 9. jtl/Ítl/IMI IBMIPTOi^Oüi WIPP. Pótjutalmazással a bó termésért A zselízi állami gazdaságok egyre nagyobb sikereket érnek el, mind a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben. Ehhez pedig az új munkamódszerek következetes alkalmazása segítette a' dolgozókat. Hiszen az idén is vetésterületük csaknem 90 százalékán szűk- és keresztsoros eljárással tették földbe a magot. Most a tavasszal pedig a kukoricát vetik el négyzetesen. Ezzel az eljárással nagyobb termést biztosítanak és nagymennyiségű magot takarítanak meg. A cukorrépát illetően ugyancsak nagy gondot fordítottak e fontos pari növény elvetésére és ápolására. Összgazdasági méretben több, mint 140 hektár cukorrépaterületet kapcsoltak be a proszenyicei mozgalomba. Tehát ezeket a parcellákat gondosabb megmunkálásban részesítik. De hadd mondjuk el, milyen eljárást foganatosítottak a proszenyicei mozgalomba bejelentett -területek ápolására és ezt megelőzőleg a talaj előkészítésére. Málason például még az ősszel 400 mázse istállótrágyát hordtak ki c földekre hektáronként és alapos mélyszántást alkalmaztak. Az idei tavaszon ugyancsak hat mázsányi műtrágyát szórtak el hektáronként az új módszerek alapján művelendő cukorrépatáblákra. Természetesen ezután gondos növényápolással kell folytatniok a munkát. Az ilyen eljárással termesztett cukorrépa igen sok munkát, főleg kapálást, sarabolást követel. Minél többször fogják megkapálni répájukat, annál nagyobb termésük lesz. Erre serkenti okét egyébként a málasi gazdaság tavalyi példája is, ahol a proszenyicei mozgalom bevezetése következtében 600 mázsás terméssel dicsekedhetnek. Igaz, ezt az eredményt nem | érhették volna el, ha nem öntözik állandóan a területeket és ha nem fejtrágyáznek következetesen. A málasi dolgozók, akik ezt a mukát lebecsülték és nem jártak el az irányelveknek megfelelően, csak 550 mázsás termést takarítottak be hektáronként. A tavaly elért sikerek pedig kötelezik a dolgozókat annál is inkább, mivel a termelési szerződések megkötésénél arra tettek ígéretet, hogy a proszenyicei mozgalom szerint megművelt területeken 100 mázse cukrot termesztenek ki hektáronként. Az imént elmondottak az igazgatósághoz tartozó összes gazdaságok dolgozóit ,toglalkoztátják mostanában. - A prosenyicei * mozgalom minden munkamozzanata szorgalmas és hatalmas törekvést kíván a magas termés elérésének érdekében. Ezt fedeztük fel a zálogosi gazdaságban is, amelyet az igazgatóságon a legjobbak között emlegetnek. Tény az, hogy ebben a gazdaságban. mint Hetényi elvtárs isjnegerösítette, törekvő dolgozók harcolnak a bó termésért. Hiszen a koratavasziak vetését is idejében elvégezték. Meg aztán nyugodtan hozzátehetjük, nem feledkeztek meg az őszi kalászosok ápolásáról sem, amit legfényesebben a major körül elterülő sötétzöld gabonatáblák bizonyítanak. — De még más is bizonyítja — tette hozzá Csuday elvtárs, a gazdaság ideiglenes vezetője — hiázen május elsejéig több mint 35 ha cukorrépát megsaraboltunk. Persze, meg kell azt is mondanom — folytatja — hogy május elsejéig még egy szem kukoricát sem vetettünk el. Ennek az az oka, hogy ezideig nem kaptuk meg a szükséges vetőmagot. A talajt viszont már jóelöre elkészítettük, szinte megágyaztuk a földet a kukorica alá. Most azonban arról van szó, hogyan szervezték meg a növényápolási munkákat, merthiszen több. mint 120 ha kepásnövény vár a gazdaságban gondos megművelésre. Itt nem hagyhatjuk említés nélkül Berényi elvtárset, aki munkacsoportja tagjaival egyidejűleg a proszenyicei mozgalomba bejelentett öt hektár cukorrépa ápolását is gondozás alá vette. Ez annál is közelebbről érint bennünket, mivel a gazdaság vezetőjével folytatott beszélgetésünk során kiderít, hogy tavaly bizony nem a legszebb eredményeket érték el a kapásnövényeknél. Cukorrépából 180 mázsát termeltek hektáronként. Külön lapra tartozik még megemlíteni, hogy a proszenyicei mozgalom szerint művelt területről is csupán 370 mázsa répájuk termett, holott a szomszédos málási gazdaságban majdnem egyszerannyi répatermést takarítottak be hektáronként. Hol van tehát a hiba gyökere? — ezt kérdeztük a gazdaság vezetőitől. Csudái elvtárs, mint a gazdaság ideiglenes vezetője erre a kérdésre nem tud érdemleges választ adni, ami természetes is, mivel csak pár hete még, hogy e gazdaságban működik. Ennélfogva tehát nem ismerős a helyi viszonyokkal, sőt a munkaszervezés terén sincs a múltból pontos áttekintése. Helyette Verlík József csoportvezető válaszol, aki szintén jelen volt az eszmecserénél. — Be kell ismernünk — kezd bele a beszédbe — tavaly nem sikerült a kapásnövények termelése. — Nem kielégítő válasz ez elvtársek, hiszen e gazdaság termelési lehetőségei ugyanazok, mint Málason, tehát mégis mi volt a hiba? — firtattuk a kérdést tovább. Ezt követőleg az elvtársek bizony elismerőleg vallják be. hogy nem tettek meg mindent a magas termés elérésének érdekében. Pedig minden lehetőségük adva volt ehhez. Verlík elvtárs helyett most Hetényi elvtárs válaszol. — Ami igaz, az igaz, mi nem titkolunk el semmit, így hát meg kell nyíltan mondanunk, hogy bár a kukoricát és cukorrépát is idejében elvetettük, mégsem értük el a kívánt eredmény* Ennek pedig a főoka az, hogy a kapálásokkal elmaradtunk. Pontosan emlékszem még például, hogy a kukoricában térdig érő gaz fojtogatta a növényt. Ekkor azonban már, bár siettünk a munkával, elkéstünk és én ebben látom az alacsony termés igazi okát. — A jelenre vonatkozólag milyen intézkedéseket tettek, hogy mindez meg ne Ismétlődjék ? — Hát az idén már csoportokra osztottuk fel a kapásnövényeket és a megmunkáláshoz alkalmi munkaerőket is biztosítottunk — fejezte be Hetényi elvtárs. Természetes* n a növényápolási munkák ilyen irányú megszervezése már a kezdeti sikert biztosítja. De ez még nem jelenti azt, hogy a több termés elérésének érdekében minden tőlünk telhetőt elkövettünk. Ez ugyanis a továbbbi beszélgetésünk folyamán világosan felszínre került. Itt pedig megint csak a tavalyi munkaszervezésből kell kiindulnunk. A növényápolási munkákban résztvevő dolgozókat nem tették egyénileg érdekeltté abban, hogy a munkákat folyamatosan elvégezzék. Ez aztán magával hozta a munkatorlódást és mint tudjuk, a gaz nem váratott magára, hanem rohamosan elburjánzott és ellepte a növényeket. Tehát ez volt az alacsony termés alapoké. Éppen ennek elkerülése végett e téren is rendet kell teremteni a gazdaságban. Nagy segítségül szolgál mindebben a pótjutalmazás elvének helyes és gyakorlati bevezetése, amelyben, bizony minden lel'kiismeretfurdalás nélkül elmondhatjuk, nem jártak el a legigezságosabban. A terven felül elért eredményeket, tekintet nélkül arra, hogy melyik csoport, vagy személy segítette elő, egyformán jutalmazták. Vámos, a gazdaság korábbi intézője, személyenként 60 kg gabonát osztott széjjel. A természetes következménye aztár. mindennek az volt, hogy a jobb dolgozók, különösen Berényi Béla csoportja, méltatlankodtak az ilyenmódú elosztás miatt. Ez az érvelésük teljesen jogos volt. A váratlanul gyönge termés előidézőjét azonban még a gazdaság vezetőinek összeférhetetlenségében is megtalálhatjuk. A gazdaság fentebb említett vezetője a munkaszervezésnél, a dolgozók munkába való elosztásánál nem Vette igénybe sem az üzemi bizottság sem pedig az üzemi pártszervezet funkcionáriusainak javaslatait. Tehát nem törekedett arra, hogy a Gazdaság funkcionáriusait bevonja a vezetésbe. Inkább önkényesen, a dolgozók előzetes felvilágosítása és megg, özése nélkül döntött. Persze az említett vezetők mellőzésével. Hetényi elvtárs, az üzemi bizottság elnöke nem is hagyja szó nélkül: — Ha valamilyen kezdeményezéssel jöttem Vámos vezetőhöz, mindig azzal utasított el „Ne avatkozzon az én hatáskörömbe, törődjék a saját ügyeivel". Sőt a gazdaság dolgozóit is minduntalan ellenen., a bizottság ellen szította. Ez pedig kiütközött a munkaszervezésen, gazdaságunk tervteljesítésén és nem utolsósorban a munkafegyelem leromlására vezetett. Ha csupán Hetényi elvtárs állítaná ezt a kérdést, így könnyen azt hihetné az ember, hogy csupán személyesj kedésről van szó, de a továbbiak éppen az ellenkezőjéről győznek meg bennünket. Erről pedig Berka elvtárs, az üze-« mi pártszervezet elnöke ad további adatokat: — Vámos intéző bizony nem vezető emberhez méltóan viselkedett Hetény elvtárssal szemben. Erre vall az a cselekedete is, amit a közelmúltban elkövetett, mégpedig Verlík József csoportvezető személye ellen. Ugyanis az eqyik összeszólalkozás alkalmával tettleg is bántalmazta őt.' Ez az egész eset úgyszólván szemeim előtt játszódott le és bizony magam is elgondolkoztam a dolgok felett. Minderről aztán az igazgatóságon is tudomást szereztek és úgy akarták az ügyet els mítani, hogy Vámost más gazdaságba helyezték át. De ezzel egyideben Verlík József csoportvezetőt és Hetényi elvtársat az üzemi bizottság elnökét is külön-külön gazdaságra osztották be. Ez pedig teljesen érthetetlen és nem eléggé indokolt, különösen akkor, amikor a zálogosi gazdaságnak a helyiviszonyokat jól ismeró, közkedvelt vezetőkre lenne szüksége ahhoz, hogy a termelési feladatokat ebben az esztendőben még következetesebben teljesíthesse. Erről egyebek között Uher elvtárs, földművelésügyi miniszter is beszélt a közelmúltban és rámutatott a szakemberek, vezetők, fölösleges áthelyezgetésével kapcsolatos hátrányok; ra a termelés szakaszán. Ügylátszik Gregor elvtárs nem tanulmányozta át eléggé ezt a beszámolót, mert máskép; pen nem nyúlt volna ez ügy ilyenfajta elintézéséhez. A zálogosi gazdaság pedig több figyelmet érdemel az igazgatóság részéről is, a dolgozók joggal elvárják feletteseik támogatását, hogy munkájukban ezidén még nagyobb eredményeket érhessenek el. Tehát nem ártana, ha az igazgatóságon mérlegel-, nék a helyzetet és az igazságnak megfelelően döntetének Vámos és a zálogosi gazdaságot érintő kérdésekről. Ezt joggal el is várjuk. Befejezésül még annyit, hogy a zálogos: gazdaság dolgozói kövessenek el mindent, hogy a munkaszervezés terén mutatkozó hiányosságokat eltávolithassák, amihez a pótjutalmazás helyes alkalmazásán keresztül vezet az út. SZOMBATH AMBRUS Fflipová Anna az adamovcei EFSz ki- Holiencsík József a mártoni állami gazváló sertésgondozónője jó munkájáért daság sertésgondozója példás munkámájue elsejére e Köztársasági Érdem- jáért a Köztársasági Érdemrendet rend kitüntetettje lett. kapta. Eremiás János, a tornóci állami birtokok Köztársaság Érdemrendjével kitüntetett juhásza. Már csak egy hét választ el bennünket a nemzeti bizottságok jelöltjeire való választásoktól. Torna község és az állami gazdaság dolgozói bátran adják le szavazatukat Izsó János jelöltre, az állami gazdaság példás kertészére. Polonec János katona Gömbölyű, barátságos arc, széles mosoly, így ismertük meg. Aztán egy eros elvtársi kézszoritás. Ez ö, Polonec János. Bodrogszerdahelyről. Géplakatos volt. Kis házból indult el, s útja a Szövetségi Vasútvonalon keresztül vezetett, ahol nem egyszer mint községi dobos „hivatalos híreket” közölt a kollektívvel. Ma több katonabajtársával együtt magánjáró páncéloson szolgál, ahol egyike a legjobbaknak. Egyenes őszinte természetével mindenkivei megkedveltette magát. Közismert dolog, hogy Janinak mindene van és mindenhez ért. De valójában, hogy is van csak?... Szükségetek van egy feliujságcikk megírására ? Itt van a Jani. Akarjátok tudni, a burgonyaültetés legelőnyösebb módszerét? Jani majd ebben is tud tanácsot adni. Sofförösködtök, s szeretnétek tudni a motor hibáját? Jani itt is útbaigazít. Mindenhez ért és mindent tud, hiszen a Szövetségi Vasútvonalon alkalma volt sokat tanulni erős ás szilárd világnézetét megalapozni, s ennek ma is hasznát veszi. Az a kis föld, melyből nyolc éhes szájnak kellett jóllakni, kevés volt mindnyájuknak. De ez „a falu atyját”, j aki 3 község vezetőségében székelt, ; nem nagyon érdekelte. Mit bánta azt ó, hogy a Polonec-család éhezik? Neki tele volt a hasa és pénztárcája, s más őt nem érdekelte. Jani a Szövetségi Vasútvonalon dolgozott, s amikor újból hazajött, látta, hogy odahaza nem igen változtak meg a viszonyok. Azt beszélték a faluban, hogy az elnök ismerősei nem adnak be a termékből ennyit, mint amennyi részükre elő van írva. Lehet, hogy ezek csak szóbeszédek voltak, hiszen irigyek mindenütt akadnak. De tény az, hogy az emberek nem szerették öt. Nem tetszett nekik a viselkedése. S igazuk volt, Cabka elnök levitézlett. Még abban az időben, amikor Jani a katonaságnál volt, levelet kapott otthonról, csupa jó örömteli hírrel. Községük egységes földművesszövetkezete teljesítette termelési tervét, szülei olyan jó „hazai” kalácskák akartak neki küldeni a katonasághoz. Jani megírta nekik, hogy nincs semmire szüksége, ennivalója van bőven. A levélben még sok szívélyes üdvözlet között olyan hír is volt, amely a legjobban érdekelte. A nemzeti bizottságból tisztségéről visszahívták Cabka elnököt, s Urbanőik elvtárs került a helyére. Jani jól ismerte az új elnököt, becsületes kommunista volt, s a község lakói kivétel nélkül valóban szerették. A tűnődésből az ebédre hívó hang térítette vú a a jelenbe. S még hozzá milyen ebéd! Rántott hús! A hús illata betöltötte a helyiséget. Majd ebéd után újra belemerült a levél Olvasásába ... Szavak, melyeket az apa kérges, s az anya szerető keze vetettek papírra. Az apró, ndosan írt betűk minden olvasás után valami újat, szépet jelentettek Janinak. Este ô ült le írni levelet szeretettel és hűséges fogadkozással. Nemsokára a legjobb barátja írt neki, aki egy közeli városban, a gyárban dolgozott. Sok szép napot töltöttek együtt. Barátja a legjobb traktoristák köz*' tartozott. Levelében megí ta, hogy a janovi egységes földmüvesszövetkezet magasabb típusába lépett, hogy a szövetkezeti tagok üdvözlik, s örömmel várják vissza maguk közé. Ha a traktorállomásra akarna menni, ott is megállná a helyét. — „De hiszen” — gondolta magában Jani, — „rám itt is szükség van”, s büszkén simogatta egyenruhája gombjait. Most a fegyverrel ismerkedik meg, I annak tanulja meg csinját-bínját, s ugyanúgy megszereti, mint ahogy a szerszámait kedvelte. Megtanulja, igen. Kitesz magáért, nem hiába volt a Szövetségi Vasútvonal becsületes dolgozója. Benne nem fognak csalódni! Soha! Ma. hazagondol Jani az övéire, s községük minden egyes dolgozójára. Hiszen nemsokára választásokra mennek. A legjobbakat fogják megválasztani, azokat, akik biztosítékai lesznek a nép beléjük helyezett bizalmának. Azok, akik igyekezni fognak a legelmaradottabb kis faluból is virágzó kertet alkotni. Szülei helyette is, Urbančík elvtársra fognak szavazni, ezt már világosan tudja. Ki is Jerme erre méltóbb? A falu fejlődése és növekedése ma már mindnyájuk érdeke. Még gy kívánsága van Janinak. S milyen szép lenne, ha ez sikerülhetne. Nem a forma kedvéért, hanem égés* további életének alakulásáért. Polonec Jani, példás katona ezeretne lenni. Nem, nem a kitüntetés vonzza, sem pedig a Vierka iránti érzett szeretete az, ami öt erre ösztönzi. Azért szeretné még, hogy bebizonyíthassa azoknak akik a Szövetségi Vasútvonalon foglalkoztak vele, hogy a katonaévek még jobban megedzették, megerősítették jellemét. Miért is szala 1 úgy ez az idő. A jó vacsora után, jól esik egy kicsit énekelgetni, delolgatni a bajtársakkel. S ahogy odahaza megtanulta falujában az énekelgetést, úgy dalolgatnak most együtt mindnyájan, hogy odahaza Urbanöík elvtársnak, s mindazoknak, akik falujuk fejlődését becsületesen és igazán gondolják, segítő társuk lehessen. Navrátil János Elsők között teljesítették tervöket Az átlátni gazdaságok versenyében a zsolnai kerületben az eted negyedévi munkák értékelése során első helyre a bolesovi gazdaság került. Elsőségüket főleg azzal érdemelték ki, hogy az állattenyésztés termelési feladatait az elsők között teljesítették és beadásokban is a legjobban és pontosan helytállnak. Vágómarha beadásukat az első negyedben több, mint 110 százalékra teljesítették, míg a sertésbeadásban 107.7 százalékot értek el. Ezenkívül magasan túllépték a tervezett tejhozamot is. A zsolnai kerület állami gazdaságai az első negyedévben 52.150 darab tojást adtak be terven felül. Április hónap mindkét beadási szakaszában ezideig a bolesovi gazdaság teljesíti legjobban feladatait. Ez a gazdaság egyébként szocialista munkaversenyben áll a mártoni gazdaságok dolgozóival. Ez pedig hozzásegítette őket ahhoz, hogy tejbeadásukat 100.1, vágómarhabeadásukat 156 százalékra teljesítették.
