Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-09 / 19. szám
1954. május 9. i A jelöltek bemutatkozása Ipolyságon Gondosan végzett növényápolás magasabb hektárhozam * több pótjutalom Forró ünnepi légkör uralkodott az Ipolysági járási nemzeti bizottság előadótermében, amikor Május l-е előestéjén a kerületi és járási jelöltekkel eg gütt bemutatkozott Szebelai János elvtárs, a JNB mostani elnöke. A terem zsúfolásig megtelt választókkal nemcsak, hogy ülőhelyhez nehézen lehetett jutni, hanem megfelelő állóhelyet is alig kaphattak a későn érkezők. Jókedvű izgalom uralkodott az arcokon, szól a zene és a színpad kulisszái mögött az iskolák és kultúr szervezetek együttesei ugyancsak ünnepi izgalommal készülődtek fellépesükre. hogy méltó kulturprogrammal járuljanak hozzá a jelöltek személyes bemutatkozásához. A gyűlést, a választókkal való beszélgetést alapos felkészültség jellemezte. A zenekar, amely szebnálszebb dalokat, indulókat játszott, a JNB dolgozóiból tevődött össze. A karmester Szőllősi Pál so ff őr vo t, aki elsőrangúan látta el feladatát, mögötte nem maradt el Pázmány Ernő ozngorista, sem a harmonikás Klucsiki Ferenc s Zubec János a trombitás és Balog a dobos. A zenekar nagysikzrű szereplése után következett a város kultúregyütteseinek színvonalas kultúrprogrammja. Itt, ezen az estén lehetett látni, hogy a népművészet, a szocialista kultúra micsoda kimeríthetetlen forrása dolgozóink egészséges jókedvének. A fiatal lányok és fiúk dal- és tánccsoportjai mint színes, eleven virágcsokrok bontakoznak ki a nézők előtt, akik jelöltjeiket jöttek ünnepelni. A Csemadok együttese, a szlovák er, magyar iskolák pionírcsoportjai, továbbá az állami birtok dolgozóinak müsorszáma; az egyszerű, közvetlen szívhezszóló derűs dalok és táncok olyan fényes ünnepi légkört teremtettek a dolgozók között, amely híven visszatükrözte választóink Örömteljes érdeklődését hazánk legdemokratikusabb választása iránt. A miisorszámok után következett a jelöltek bemutatkozása. Az első Panelová Zsuzsanna asszony, KNB jelölt, a helyi EFSz tagja. Egyszerű szavakkal ecsetelte munkáját a szövetkezetben, majd feltárta a kerület tervét 1956-ig. Mondanivalója hitelességét alátámasztotta az a becsületesség, amelu minden hazafias dolgozót kílemez, aki képességeivel építeni akarta szocialista hazáját. Supková elvtársnő járási jelölt, ugyancsak meghitten mintha a család tagja között lenne beszélt az életénf, munkájáról és a megvalósulandó tervekről. Utána Béres elvtársi járási titkár elmondta nehéz élete körül ménveit. mert kétéves kora óta mint árvaaverek nevelkedett végW Szebelai elvtárs. a JNB elnök» került 'rra. Valamennyi jelöltjét kitörő tapssal fogadta a haVgalóság. Ám a legviharosabb tapsot Szebelai elvtárs a béres és kanászguerekbő1 lett elnök каЫа. Az az ős-inte ragaszkodás a választók részé ’<V amely megnyilvánult a viharos taoshan. érvényre futott a vitaiéi szólal ásókban is. Tóth Tibor tanító tn1 szólal ásóban hangsúlyozta, hopp örül Szebelai ehdárs jelölésének már azért is. mert <" megbecsüli a rakat az é telmiségi dolgozókat akik munkáinkkal ho?~á akarnak iárulni szocialista hazánk fp1 viráao-tatósáhar A nagymegyeri járási hivatal mezőgazdasági osztályán vagyunk — amitor elhangzik a kérdés — kik. a legjobb csooprtvezetők a járásban? A járási agronómus kis gondolkozás után megszó'cl. — Minden szövetkezetben vannak ló csoportvezetők — mondja. — >ti van például Kovács Albert. A megyeri szövetkezetben a legjobb csoportvezető. Ügyes, szorgalmas ember- Jól megszervezi a munkát, szeretik öt csoportja tagjai. Ez arra késztet bennünket, hogy A továbbiak során, a pedagógusok es a szülők nevében kifejezte afölötti örömét, hogy Ipolyság végre megkapja a hőn-óhajtott XI. osztályú iskolát. - .Köszönet — mondotta — azért, hogy ez a szép régóhajtott terv most megvalósul- Köszönet azért is. hogy legjobb dolgozóink kerülnek a nemzeti bizottságba.” Az egész gyűlést ezek a szép, meghitt, szívből jövő szavak jellemezte*, amelyek a nép, a dolgozók bizalmának és feltétlen hitének a bizonyítékát hordozták magukban. Hogy a nép bizalma érvényesül, azt Szebelai János elvtárs igazolhatja leginkább. Nem lehet dele végigmenni Ipolyság utcáin anélkül, hogy 5—6 ember ne állítaná meg és ne fordulna hozzá problémájával. És Szebelai elvtárs komoly figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja meg mindenkinek a kérését. Ez az érdeklődés bensőséges és komoly segítőkészségről tanúskodik. Látni, hogy amikor tanácsot ad, valóban segíteni akar, javítani az emberek jólétén. Ennyi őszinte ragaszkodás közepette érthető, hogy nehezen lehet Szebelai elvtárssal' zavartalanul elbeszélgetni Mégis sok utánjárás után sikerült elérni, hogy hivatalhelyiségében leültünk beszélgetni,. de csak másnap, a Május 1-i ünnepségek lezajlása után. Május 1-e ünnepi izgalma ott izzoti a fiatal 30 éves elnök arcán. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy nős, négy gyermek apja. Édesapja béres oolt Szécsénykéri gróf SomsichfiáV Fiatal gyerek volt, amikor apja meghalt és mivel a családban ő volt a leu- I idősebb, rászakadt a gond a család fenntartásáért. Természetesen, hogy apja örökébe tépett, a szolgaságba, közvetlenül a 8 elemi elvégzése után. Erre az időre igen élénken emlékszik, mert mélységesen fájt neki az, hogy tovább nem tanulhat Tett is abban az irányban lépéseket, hogy továbbkénezze magát, de Eszényi Károly, a község tanítója azt mondta neki, hogy „Te nem tanulhatsz, mert neked dolgoznod kell”. Egyszerű szavak voltak ezek és akkoriban mindenki számú •■o érthetőek. Nem is lehetett komoly ellenérveket felhozni, mégis a szavak belevésődtek mélyen az emlékezetébe és szolgasorsa közepette nem egyszer gondolt arra, hogy hát éppen ellenkzmeglátogassuk Kovács elvtársat s elbeszélgessünk veléj igen ám, de hol léhet öt megtalálni. j(L jó csoportvezető még esős időben is talál munkát, a szerencse azonban kedvezett, men Kovács elvtárs éppen a raktárban tartózkodott. Egy pillanatra úgy tűnik mintha egy 25 éves fiatalemberrel állnánk szemben. Ám később meggondolt, határozott beszéde után nagy meglepetésünkre kiderül, hogy 7Í> éves. — Bizony, már megettem a kenyerem javát, — mondja — de mégsem dicsekedhetem a múlttal, habár 9.60 hektár földön gazdálkodtunk édes. apámmal. Persze nagy része haszonbéres volt. Huszonöt évig gürcöltem apám mellett szakadatlanul. Ennek о 25 évi munkának csupán csak a mindennapi kenyér vol az eredménye De sokszor azt is úgy kellett megvennünk. Mert úgy volt az ember, hogy először a haszonbér, azután a vetőmag, a takarmány az állatoknak ésokszor megtörtént, hogy nekünk semmi sem maradt. Ezért az elsők között léptem a szövetkezetbe s azótmegváltozott életünk. Mehettem volr.az ivarba, állami birtokra dolgozni, d engem csak a szövetkezetbe húzott szívem, itt akartam dolgozni. Kovács elvtárs jó munkájával kiérdemelte, hogy a tagság csoportvezetőnek választotta. Szorgalma és a szövetkezet iránti szeretete még fokozó dott, amikor megkapta a szövetkezet vagyonának egyharmadát, hogy irányítsa és gazdálkodjon rajta. Mint a többi csoportvezető, ő is 609 hektár zőleg: Neki, akinek mint gyereknek el kell tartania a családját, sokkal többet kell tanulnia, többet kell tudnia. mint annak a gyereknek, akinek nincsenek családfenntartó gondjai. — Nőst azt — folytatja elgondolkozva — amit a tanító nem értett meg, azt megértették az elvtársak. Ök vezettek rá a helyes útra, pontosan megmutatták, hogy hol a helyem. Emlékszem 1944 őszére, mintha most lenne. Húsz esztendős voltam akkor, vizet hordtam a gőzgépekhez, ahol Major elvtárs, a ti főszerkesztőtök fűtő volt. Munkánk közepette voltak kis Pihenők és ezt a drága időt Major elvtárs felhasználta arra, hogy megmagyarázza a Szlovákiában folyó partizánmozgalom jelentőségét. Lelkesedéssel magyarázta nekem, hogy a partizánok harca sietteti a fasiszták bukását, pusztulását és érleli a talajt a felszabadulásunkra- Nagyon jól es pontosan emlékszem ezekre a beszélgetésekre. amelyék kinyitották szememet, hogy lássak és szivemet, agyamat előkészítették a felszabadulásra. — Közvetlenül a . felszabadulás — mondja az öröm izgalmával — úgy hatott rám, mint aki főnyereményhez jut és nem tévedek, ha azt állítom, hogy Szécsényke minden dolgozója hasonlót érzett, mert a főnyeremény közös volt. Annyira közös, hogy nem is tudtunk örömünkben egyedül lenni. Állandóan gyűléseztünk akár csoportosan, akár az egész község dolgozóival együtt. A teendőkről tárgyaltunk a felszabadulás e forró napjaiban, amikor az elvtársak vezetésével birtokba vettük gróf Somsich földjét, amely a miénk volt, mert mi dolgoztunk rajta. Az elvtársak vezettek rá bennünket arra is, hogy az ősszel gróf Somsichnak elvetett földeket 1945-ben, a felszabadulás évében közösen arassuk es takarítsuk be. E munka közepette szii' etett meg a szövetkezeti eszme is. — így volt — mondja tűnődve, ünnepélyesen. — Abban az; esztendőben, amikor a föld birtokosai lettünk, sokat tanultam az elvtársaktól. Amit ma tudok, azt az elvtársaknak, a párt nak köszönhetem, amely a felszabadulás óta állandóan törődött azzal, hogy továbbképezhessem magam, hogy behozzam azt, amit a kapitalista rendszerben elmulasztottam. Nagy utat kellett megtennem, amíg az istállóból idekerültem a nemzeti bizottság élére Eddigi munkám során szerzett tapasztalataimból azt vontam le, hogy minien jelöltnek,-nemzeti bizottsági tagnak szoros kapcsolatot kell megteremtenie a dolgozókkal, mert az, aki élvezi a nép bizalmát, az kell, hogy tanítsa a népet és ugyanakkor tanuljon a néptől. Dolgozóink joggal elvárhatják, hogy választottjai törődjenek velük. Tudom, ha kapok egy levelet valahonnan és íróját felkeresem, bizony nagyon boldognak érzi magát, ha elmondhatja panaszát és tudja, hogy vártunk és kormányunk azt orvosolni akarja. Éppen ezért heves ellensége vagyok mindenfajta bürokratizmusnak. Arra törekszem, hogy nálunk egyetlen JNB. dolgozója se mondta senkinek, hogy holnap vagy holnapután intézi el ügyét, ha azt azonnal elintézheti. És végül arra is megtanított engem a párt, hogy a szlovák és magvar dolgozók ügyét egyforma igazságérzettel intézzem. Sz. B. föld gazdája lett. Külön vannak trmtorai, 13 pár lova, 117 darab marhaállománya. Ebből 49 fejőstehén. Az ő csoportja külön fej, saját fogata hozza be a tejet a csarnokba. Hogy az állatoknak biztosítsák egész évre a taknmányt, 36 hektárra tervezték a mósodveté-st. Van 12 hektár őszibükkönyük és még csatornádénak vetnek . 1 hektár kukoricát, hogy legyen bőven siló a teheneknek. Beszélgetés közben megérkezünk Kovács elvtárs lakásához. Felesége és két gyermeke kitörő örömmel fogadja a ‘ szokatlan időben hazaérkező apát, Tibi és Pityu az apjukra kapaszkodnak és rángatják jobbról-bi ól. Az asszony ügyes mozgásúnak lát szik. Kiscsirkék, kacsák csipogása hallatszik. Kovács elvtárs táskájához megy, kiúesz belőle egy papírlapot és kiteríti az asztalra. — Nézd meg — mondja — hogy egy-egy tag mennyi kapálnivalót vállalt. Nem egyformán osztottuk ki, hanem minden tag megmondta, mennyit bír megmunkálni. Például itt van Ládi Vendel Vállalt 0.20 hektár cukorrá’át, 0.25 takarmányrépát. 0.10 szóiét 0.30 burgonyát, 0,20 napraforgót és- 1 hektár kukoricát. Földes Béla. aki nek segítsége is van a munkánál majdnem egyszerannyit vállalt, buckó András és Németh Károly pedig uagyon szorgalmas emberek, mert a topáhiivalókból ők vállalták a légibbet. Én is vállaltam az asszony őszére 0.20 ha cukorrépát és 1 hektár kukoricát. Persze azt mindenki Lídia, hogy a túltermelésnek 25 szá-Vághosszúfalu — '.mint a neve is mondja — valóban hosszan, mintegy két kilométernyire elnyúló falucska. A földszintes lakóházak úgy lapulnak a Vág balperti hullámgátja mögött, mintha most is ettől függne teljes létbiztonságuk. Ma már ez az állítás siznte nevetségesnek tűnik. A régi szeszélyes V'g teljesen megszelídült. A megzebolázott csikó szelídségével hömpölyög széles medrében. — Nem ípv viselkedett még pár évvel ezelőtt — mondja egy 30 évesnek kinéző f'atelember, akivel a töltésen találkozunk. — Olyan hirtelen szokott megáradni, — folytatja — hogy napszálltakor még a medrében nyargalt, reggelre pedig megduzzaat, s a hullámok kitartó szorgalommal ostromolták a yát oldalát. Amióta a Duzzasztó-gát felfogja a Vág felesleges vizét, nem is fenyegeti árvíz a vágmenti községeket. A Vág töltésén haladva jutunk a. faluba. A házakhoz tartozó kertekben virágbaborult gyümölcsfák pompáznak. A hullámtérben botló fűzfák is lassan zöld lombot öltenek. A töltés mindkét oldala, mintha zöld bársonyszőnyeggel volna bevonva, olyan szépen zöldéi rajta a zsenge fű. hz eddig udvarokban raboskodó aprójószág, mintha parancsot kapott volna, birtokába vette a töltésoldalakat. A sárgászöld pihés kislibák egész regimentje legelész itt, amelyekre féltő gonddal vigyáznak a harcias, sziszegő lúd-mamák. Az idő egészen szomorkásra fordult. „Lóg az eső lába” — így jellemzik az ilyen időt földműveseink. Az eső nem is váratott sokáig magára, — megjött. Hazakergette a munkából még a csalemádé alá trágyát hordó szövetkezeteseket is. így került haza az esőtől jócskán megpaskolve Bíró Péter is, az EFSz egyik legodaadóbb, legszergalmasabb tagja. Mivel, a szövetkezet elnökével, Okenka elvtárssal nem beszélgethettünk a munkaszervezéssel kapcsolatos kérdésekről, mert elutazott, — így hát őt kérdeztük meg. — Hogyan tökéletesítették a munkaszervezést most, a múlt évivel'szemben? — Három növénytermesztési csoportunk van. Ebből a múlt évben csak a Farkas Ferenc által vezetett csoportban osztották fel egyénekre a növényápolást. Mivel a csoportok egymással versenyeztek, kitűnt, hogy a Farkascsoport — mert szervezettebben dolgozik — gyorsabban halad a munkával. Persze így ezután nem csoda, hogy a két csoport tagjai ősszel már saját maguk sürgették, hog, egyénekre felosztva takarítják be a kapásnövények termését. — A múlt* évben voltak sorainkban megbújva kulákok — folytatja Bíró zalékát megkapják mint pótjutalnun. Annak, hogy túltermeljünk, meg van minden feltétele. Az összes kapások alá érett istállótrágyát hordtunk. — Ezenkívül 10 hektáron fészkesen ültettük el a kukoricát fészektrágyázással. Bízom abban, hogy a növényápo'ást időre elvégezzük, hisz csoportomnak minden tagja jól tudja, ha többet termelünk, abból csak nekünk esz hasznunk. Kovács Albert szorgalmát, iparkodását mindenki észrevette. Nem csoda, tehát, hogy jelölték a nemzeti bizottságba. Ezt meg is érdemelte. Jelszava az, hogy „gyarapítani és megvédeni a közös vagyont”. Ezért azt is elható•■ózta, hogy szigorúan ellenőrzi a munkaegységfogyasztást, mert eggyel sem akarja azt túllépni. Pontosan tudja, mennyinek szabad elfogyni a kalászosokra, a kapásokra, a trágyázásra, a silózásra. Azt akarja, hogy csoportja zgjai a pót jutalmazáson kívül, min'en munkaegység után a 8.50 korona 'őlz-g után újévkor az előleg másik miét is hiánytalanul megkapják. — Minden gondolatommal, tettemnél, — mondja Kovács elvtárs — а ■őzt szolgálom. Nagyon szeretem a föl'°t. a csoportot. Mikor elbúcsúzunk Kovács elvtársit és megszorítjuk munkától kérőm •ezét, arra gondolunk, hogy sok ilyen soportveztőre lenne szükségünk. Meirdemli, hogy a nemzeti bizottságba ■mlasszák, mert nála érvényesül az r. rí szó: „hogy a jók közül is a léc 'óbbat.” Sándor Gábo elvtárs — akiknek kedvezett a helytelen munkaszervezési módszer. Ezek kivagdosták a sorból azt a répát is, amit meg kellett volna hagyni. így mutatták ki „foguk fehérét”, mely cselekedetükkel világosan kifejezésre juttatták, hogy ellene gei szövetkezetünknek, közös vagyonúnknak. Nem azon törték fejüket, hogy magasabb hektárhozemokat érjünk el, hanem ellenkezőleg. Persze ez a rossz szervezési módszer megnehezítette a munka ellenőrzését is. így adódott elő az az eset, hogy a vághosszúfalusi szövetkezetben csak akkor jöttek rá a kulákok kártevésére, amikor vágkirályfaiek — akikkel versenyeztek — megszemlélték az elvégzett munkát mennyiségi és minőségi szempon—ól egyaránt. Ez év tavaszán már nem akadt egy szövetkezeti tag sei... aki amellett „tört volna lándzsát”, hogy a múlt évi helytelen munkaszervezés alapján végezzék a kapások ápolását, hanem egyöntetűen arra kérte az EFSz vezetőit, hogy a csoportokon belül egyénekre is osszák fel azt. A vezetőség a tagok eme kívánságát teljes mértékben he.yesnek találta és ennek alapján a cukorrépából 40, a kukoricából szintén 40 ár területet mért ki egyéni megművelésre. Mészáros János növénytermesztési csoportjában figyelemreméltó kezdeményezés született. E kezdeményezésnek az e célja, hogy mentesítse az idősebb, csökkent munkaképességű szövetkezeti tagokat a munka neheze alól. így például a Mészáros-féle csoportban 10-en vállaltak nagyobb területet: kukoricából, cukorrépából a 40—40 ár helyett 1—1 hektárt. Az egyforma feltételek arra ösztönözték Vészeli Jánost, hogy páros versenyre hívja fel Bíró Pétert. Ehhez az a megjegyzésünk, hogy a termelési verseny megkötését papíron is rögzítsék, ne csak szóbelileg, továbbá tüntessék fel azt is, hogy például a cukorrépából és a kukoricából menynyit termeltek terven felül. Az a munkakedv és a jó munkafegyelem, ami a szövetkezetben tapasztalható, annak köszönhető hogy « munka jutalmazásán kívül bevezették a pótjutalmazást is, amely serkenti, jó. munkára ösztönzi a szövetkezeti tageket. Veszel! János példamutató kezdeményezését — a páros versenyt illetően — kövesse a szövetkezet többi tagja is. A páros versetsy keretében a magas hektárhozam elérésére való törekvés teljesen új módszereket, újításokat hozhat felszínre, amelyek széles körben való alkalmazása országos jelentőségű eredményekhez vezethet, mely emeli a szövetkezet jó hírnevét is. A csoporton belüli páros-verseny során a tagok tudásuk, találékonyságuk teljes latba vetésével dolgoznak, ami azután a legmagasabb terméshozam elérését segíti elő. A csoportok közötti munkaversenyt a vághosszúfalusi szövetkezetekben havonta értékelik. Ez kicsit hosszú idő. Nagyon ajánlatos volna, ha hetenként értékelnék a m mkaverseny eredményeit, ez még fokozná a munkelendületet. A tavaszi munkák során elért eddigi szép eredményeik arra kötelezik a szövetkezet tagjait, hogy a további munkákban se lankadjanak el, különös súlyt helyezzenek a gyors és jó növényápolásra, amely azután bőségesen meghozza gyümölcsét a termés betakarításakor. A terven felüli terméshozamból jut azután bőven a megállapodott pótjutalomnak megfelelően a tagok padlására is. Kovács István A SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLÁKBAN Példás csoportvezető a nagymegyeri szövetkezetben
