Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-09 / 19. szám

6

1954. május 9.

GYERK

He az ember végighalad Gyerk * községében a főúton, igen lesújtó képet kép a község fejlődéséről. Bár a községben bevezették a villanyt és ittott néhány új házat is lát ez ember, mégis erősen kirínak azok e házak, amelyek még a fasLrta háború nyomait viselik magukon. A dolgozók közös munkája eredményének, amely a járás és e kerület községeinek zömében már mindenütt szer. léltető módon látható, itt alig van nyomé. A szövetkezeti eszme csak most, e napokban kezdi felütni a fejét.

Amikor Holas Emília elvtársnőnél, a nemzeti bizottság elnöknőjénél érdeklődünk a fejlődés visszamaradásának okairól, igen figyelemreméltó tanulságokra bukkanunk. Megtudjuk, hogy Holas elvtársnő mindössze egy esztendeje foglalta el funkcióját és komoly nagytakarítást kellett végeznie, amíg eltakaríthatta azokat a szokásokat, amelyeket Vanka Péter, a régi nemzeti bizottság elnöke meghonosított a községben. Ez a Vanka Péter, aki öt-hektáros gazda, néhány /vei ezelőtt két cséplőgarnitúra birtokosa volt.' Tudjuk, hogy az ilyen cséplőgépek elég súlyos alkotmányok, mégis Vanka Péternek pehelysúlyúak voltak, amíg dolgoztak számára és szedte szépen általuk a vámot, ahol tudta. Am abban a pillanatban, amikor a gépek eltűntek a birtokából, egyszerre oly súlyosan megfeküdték életét, hogy szegény szíve két hatalmas cséplőgép temetője lett. így, gyászoló szí /vei került a nemzeti bizottság élére és hozzáfogott a községi ügyek intézéséhez. Nem szabad hát csodálkozni azon, hogy Vanka Péter mélységes gyászában, szíve minden dobbanásával a halottak felé fordult és az élőkről megfeledkezett.

Joggal mondta Vanka Péter az egyik járási gyűlésen, hogy: „Amióta Krisztus járt a földön, nem tett annyi szolgálatot az emberiségnek, mint amenynyit ő tett Gyerk* község dolgozóinak. Hát először is a községi parókiát meg a halottas házat rendbehozta, azonkívül a temetőt is körülkerítette — nehogy a halottak megszökjenek, — Vanka Péter szavait persze megrendítő csönd fogadta azon a gyűlésen. Mindenkit valahogy megdöbbentett ennyi őszinte gyász, amely Vanka Péter cselekedeteit irányította. Közbe is szólt ekkor valaki a hallgatóság köréből, vájjon nem akarja-e, most mindjárt megrendelni a község koporsóját is?!

Ekkor, ezen. a gyűlésen ébredt rá a járás — elég. későn — hogy a gyá%»•* 4.%% %

Az életetinditó tavaszi nap legyőzte a szeszélyes áprilist és meleg sugaraival megszínesítette a bratislevai Kerületi Nemzeti Bizottság hatalmas épülete felé igyekvő vidéki emberek arcát. Az embercsoportok nagyon különbözőek voltak, bátor tekintetű, lelkes fiatalok és deresedő fejű megfontolt, higgadt gondolkodású idősebbek, akik egyforma érdeklődő igyekezettel lépegettek a „végnélküli” lépcsőfokokon. Mi készül? Hová megy ez a rengeteg ember? Kérdésünkre megkaptuk a feleletet. Egytől egyig mezőgazdasági dolgozók ezek. A járás legjobb és legrosszabb állattenyésztési dolgozói és takarmánytermesztői és a járás legjobb és leggyengébb EFSz-einek elnökei gyűltek össze a KNB nagytermében, hogy a tudományos dolgozók szakelőadásából és egymás tapasztalatéiból tanulva előbbre vigyék az állattenyésztési termelés fejlődését.

A szépen feldíszített nagyterem zsúfolásig megtelt. Az értekezlet megnyitása előtt a jelenlevők érdeklődéssel nézegették a kiállított mezőgazdasági szákkönyveket s örömmel állapították meg, hogy megint újabb jó könyvekkel gazdagíthatják szövetkezeti könyvtáraikat, amelyekből hasznos ismereteket és tapasztalatokat gyűjthetnek s jobb munkamódszereket sajátíthatnak el.

Az előadóasztalnál Krajčovič és Žiak mérnökök, valamint Seres elvtárs, a bratislavai KNB IX. ügyosztályának dolgozója foglalt helyet.

Serei elvtárs megnyitó beszédében rámutatott a párt és kormány kívánalmaira a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban, majd Široký elvtárs március 29-én elhangzott beszédére hivatkozva a mezőgazdasági termelés hiány -Ságéinak részletezésére tért s ezen hiányosságok eltávolításának módját is ismertette.

Krajčtvc mérnök ez első szakelőadó, aki jól ismeri a bratislevai kerület talaj és éghajlati viszonyait, a_ ta; kermányalap helyes megszervezéséről beszélt. Kijelentette, hogy a kerület helyes úton halad a takarmányalep biztosításában. Népi szólás-mondás szerint — jegyezte meg humorosan — a tehén a száján keresztül tejel, de a sertés és a többi gazdasági állat sem gyarapszik rendes takarmányozás nélkül. A kisparaszt. akinek kevéske háziállata volt tudta mennyi takarmányra lesz szüksége egész évben, nem írta papírra takarmánytervét, mert azt a

A FEJLŐDÉS ÚTJÁN

Balázsŕán felszántanak minden talpalatnyi földet

szoló embert nem szabad zavarni közügyekkel. Hagyni kell őt tűnődni, mert igy talán kiheveri egyszer gyászát, a két cséplőgép elvesztését, amelyek oly drágák ez ö szívének, mintha két eleven ikergyerekét vesztette volna el. Tehát Vanka Pétert igen tapintatosan félreálütották és helyébe kinevezték Holas Emilia elvtáisnőt, akinek mindazt rendbe kellett hozni, amit elődje „fájdalmas szomorúságában” elmulasztott. Holas elvtársnő a járástól Major elvtárs személy, ben komoly segítséget kapott és sikerült elérnie azt, hogy

Gyerk dolgozói tavaly teljesítették nagyjában beadásukat. Ez pedig nagy eredményt jelent, mert Vanka Péternek a beadás kérdésével nem volt ideje foglalkozni . . gyászában ma sem engedi magát zavartatni, mert 5 hektár földje után ezidén még nem teljesítette beadását.

Mondanunk sem kell, hogy Gyerkén van még mindig egynéhány gyászoló, akik siratják Vanka Péter két cséplőgépét és nem teljesítik a beadást. Am a község dolgozóinak a zöme, amely idén az első negyedévb n 70 százalékosan teljesítette a beadást, már tudja merre fordítsa tekintetét, már azt is * tudja, ki Vanka Péter.

— Meggyőződésem — mondja az elnöknő, akit egyhangúan most újra javasoltak a nemzeti bizottságba, — hogy Gyerk • dolgozói megindulnak a fejlődés utján, s ezidén nemcsak teljesíteni fogják a beadást, hanem mindent elkövetnek, hogy ezek a romok, amelyek elcsúfítják a községet, eltűnjenek és helyükbe új házak épüljenek.

Mindent elkövetek, hogy meggyőző munkával, az elvtársak segítségével és támogatásával meginduljon nálunk is a szocializmus építése. Biztos tudom, hogy lesznek komoly segítőtársaim. Nézd. itt van egy új jelöltünk.

Az új jelöltet, Tóth Józsefnek hívják, 8 hektár föld gazdája és mindössze 24 esztondős. íemrégen jött haza a katonaságtól, ahol megtanulta a szerénységet és fegyelmet. Jelenleg a község zootechnikusa. Hogy kitűnő és becsületes gazda, azt az a tény is bizonyítja, hogy a tavasziak vetésével idejében elkészült és nem fér kétség hozzá, hogy a kapásnövények ápolásai anyja és apja segítségével ugyancsak idejében elvégzi, mert elsőrendű feladatának tartja a beadás teljesítését, így az első negyedévben a tejet 200 százalékosan teljesítette. Ezt úgy érte el, hogy gazdaságában 3 tehene van és minden tehén átlagos napi tejhozama napi 10 liter. Csupán a sertéshúsból maradt le, ezt pedig a második negyedévben behozza, mihelyt a süldők meghíznak.

— Nehezen beszélhetek feladataimról — mondja az ú^ jelölt. — mert még sosem vettem részt a közigazgatásban, de annyit Ígérhetek, hogy mindent elkövetek, hogy a gazdák biztosítsák takarmányai -jukat, ezenkívül szakszerűen takarmányozzák állataikat. Saját példámmal, saját tapasztalataim feltárásával bebizonyítom minden dolgozónak, hogy jó, szakszerű gazdálkodással nemcsak teljesítheti a beadást, hanem vásárolhat is sok mindent, amire szüksége van. Mi tavaly is teljesítettük a beadást, amellett prést vásárolhattunk és villanymotort a szecskavágóhoz. Tehát, kormányunk mindenkinek megadja a lehetőséget, megteremti a feltételeket a jóléthez. Ezt a néphadseregnél is tapasztalhattam, ahol jó dolgom volt, s ahol szívesen szolgáltam. mint katona.

Nem lesz azonban érdektelen itt megemlíteni ez: a felszólalást is, amely elhangzott azon a népgyűlésen, amikor Tóth József távollétében a község dolgozói előtt feltárták a fiatal jelölt életét és munkáját. Ez a felszólaló Bežeckí Anton volt, aki Tuth jelölése ellen ezzel érvelt, hogy nem szabad öt javasolni, mert feljelentette feketevágásért. Ha pedig feljelentette, akkor ! árulója a dolgozó répnek. így beszélt Bezecki, aki nyilván ema gyászvitézek- I hez tartozik, akiknek vezetője Vanka ! Péter. Persze mondanunk sem kell, I hogy Tóthnek semmi köze a feljelen- !

Elindulunk, hogy megtekintsük a oalázsfai szövetkezet határát. A hideg tavasz nyomai t ég átszőnek ugyan, de az eső és a meleg rohamosan fejlődésnek indította a kalászosokat, e kapásokét.

— Amit az április elront, azt helyrehozza a május — mondja a régi közmondás szerint Szöcs Lajos, a szövetkezet könyvelője.

Nem messze a falutól néhány szövetkezeti ragot látunk uolgozni. — A magfüvet kapálják — mondja a könyvelő. — Ez nagyon fontos, mert — ha a sorok között a gaz elburiánzik, esetleg még fel is megzik, nem lesz tiszta és jóval kevesebb mag termést érünk el.

Két traktor zúgását hallani messziről. Ügy tűnik, mintha a piroskerekű Skodát akarná összeg,, umi az utána haladó Zetor. Gyors iramban művelik a talajt, mert a vetést minél hamarabb be akarják fejezni.

— Minden talpalatnyi földet felszántunk és bevetünk — folytatja Szöcs elvtárs. — Szükségesnek tartottuk, hogy az évekig parlagon heverő földeket bevessük csalamádéval, takarmányfélékkel. Itt van ez az ezeréves legelő. A birkák egyszer legázolják és kész. Évről évre nem hoz semmi termést. Široký elvtárs beszéde után a gyűlésen elhatároztuk, hogy egy részét feltörjük és termelünk benne csalamádét, ami jó lesz silónak.

Ott állunk a feltört legelő részénél. A többezeréves felszántott legelő talaja fekete, aprómorzsás. Virágcserepekbe és melegágyaikba komposztnak lehetne használni.

— Ebben a zsíros, humuszos talajban nem nőtt meg a fű? — kérdezzük.

„Fekete Tóni”-nak nevezi. Hagyományos cselekedeteivel megérdemelte ezt a gúnynevet. Olyan művész ö a feketézésben, hogy a villanyfény világosságát is „feketén” használja. - Ragyogó érvei ugyancsak sötétlenek a feketeüzérkedés eíveitől, mert amikor rajte— A fű nem, — de a csalamádé igen — mondja Kiszucky Miklós csoportvezető. — Tavaly már a legelő egyik szélén felszántottunk egy darabot. Embermegasságnyire nőtt benne a csalamádé.

Tehát rájöttek arra a szövetkezet tagjai, hogy sokat veszítetttek azzal, hogy tavaly az öt hektár réten nem termett semmi. Ez érthető is, mert az öt hektáron, ha csalamádét termelnek, tíz-tizenkét vagon zöldtakermányhoz jutnak. A csalamádét pedig jól lehet értékesíteni zölden és a felesleges lesi lózva eláll, ameddig akarjuk, hisz köztudomású, hogy a siló a legjobb iédús takarmány és télen helyettesíti e zöldet az állatoknál, ami igen fontos, mert nagyban hozzájárul a tejtermelés fokozásához.

A nemzeti bizottság is nagy körültekintéssel végzi feladatát, azért küzd. hogy egy talpalatnyi föld se heverjen parlagon.

— Nézz oda — mond.it Matus Lajos a nemzeti bizottság titkára — miközben két karját kinyújtva mutat a major parlagon elterülő földre. — Ezt is felszántjuk. Már több ilyen darabot felszántottunk és részben be is vetettünk. Azokat a területeket, ahol burgonyakészletünk, kazlaink álltak és az egyéb kisebb-nagyobb parlagon heverő területeket most felszántjuk és bevetjük. Ha csak pár kocsi csalamádé is terem rajta, az is pótolja a száraz takarmányt.

Mindent összegezve a balázsfai szövetkezet a nemzeti bizottsággal karöltve mindent elkövet, hogy az eddig parlagon fekvő földeket termővé tegyék. S. G.

bírt ellentállni.

A község dolgozói persze mulatnak ez egész ügyön, mert mindenki elképzelheti igen élénken, milyen disznó is volt, az a „disznó”. Bezecky azonban nem mulat, de ez is érthető.

Sz. B.

téshez, mert van Gyerken elég becsületes dolgozó, aki ezt megtehette ... Azt is hozzá kell tennünk, hogy Bezecky felszólalását senki sem vette komolyan, mert a községben mindenki

csípték a feketevágáson, azt mondta, hogy a disznóval a határban találkozott ... A disznó röfögött, direkt kérte, .könyörgött neki, hogv vágja le feketén és ő gyönge ember létére nem

é

Értekezlet az állattenyésztés fejlesztéséről:

Egymás tapasztalataiból tanulva tegyük jövedelmezővé az állattenyésztést

keveset észben tudta tartani, de a nagyüzemi gazdálkodásnál már nem néľ. ülözhetjük a papírra vetett, pontosan összeállított takarmányozási tervet. Itt már nem elegendő a találomra tervezés, mert az megbosszulná magát. Minden szövetkezet állatállományának megfelelően állítsa össze a tervet és annyi takarmánynövényt termesszen, amennyi állatállománya rendes ellátásához szükséges. Nagyon fontos a termő területek pontos kijelölése és a takarmánynövények kiválasztása a helyi viszonyoknak megfelelően. Nagyon sokféle takarmánytermelési lehetőség áll szövetkezeteseink rendelkezésére s ha ezeket gazdaságosan kihasználják, bőven biztosíthatják a takarmányelapot. Az egyéves, évelő takarmánynövények, valamint a tavaszi keverékek, tarló és őszi keverékek mind gazdag készletet nyújtanak. A takarmánynövényeket ne hagyjuk elvénülni, hanem a fölösleget idejében silózzuk vagy szárítsuk meg, mert a téli hónapokban mind e zamatos silótakarmányra, mind az értékes szénáié szükségünk lesz állataink folyamatos termelékenységének megtartásánál.

Állataink zöldtakarmányozását legjobban zöld futószalag létesítésével biztosítnatjuk. Az őszi keverékeket leghelyesebb tíznapos időközökben fokozatosan vetni, met. így tavass :al folyamatosan jutunk zöldtakarmányhoz

A hallgatóság minden figyelme az előadásra összpontosult. Minden szó termékeny talajba hullt, hogy idejében dús termést adjon. Hisz tudjuk, hogy ha állatállományunk számára nem biztosítjuk a kellő takarmányalapot, nem növelhetjük azok termelékenységét, akkor bizony hiába várjuk a mezőgazdasági termékek árainak leszállítását Minden talpalatnyi földet ki kell használni, ne maradjon semmi parlagon. ; Nem szabad megfeledkeznünk a vetőmag biztosításáról sem s az őszi keverékek 10 százalékát vetőmagnak kell , meghagyni, mert sokan saját tapasz- j talatböl tudják, mit jelent a vetőmag- I hiány a termelésben. A rétek és lege- '

lök rendbentartására különös gondot kel) fordítanunk s trágyázásukat rendszeresen kell végeznünk

Azt a takarmányt, amelyet Krajčovič mérnök előadásában „kitermelt”, Žiak mérnök egész évre beosztotta és helyesen „feletette” Žiak mérnök előadása során megemlítette, hogy az állatok minden újdonsággal szemben bizalmatlanok s e-ért az új takarmányozásra mindig eprődonként, fokozatosan kell rászoktatni őket. Tavasszal a zöldtakarmányozás megkezdésekor 2—3—4 hétig nagyon óvatosan kell eljárnunk. Szecskázott szalmát egész éven át adagoljunk, naponta 2—3 kg-t darabonként. Žiak n.émök szerint egy 500 kg-os tehén 30 kg őszikeverékből 6 lner tejet képes előállítani, míg egy 600 kg súlyú tehén 30 kg lucernából 10 liter tejet tud orodukálni. Ha az állatgondozó percnyi pontossággal betartja az etetéei időt, ha naponta, télen-nyáron háromszor etet, ha állandóan meghatározott munkarend szerint igazodik, ha helyesen állítja össze a takarmányadagokat, úgy teljes mértékben biztosítja az állattenyésztési termelés növekedését.

Legideálisabb zöldtakarmányozás a legeltetés, mert ilymódon nemcsak friss zöldenyaghoz jutnak az állatok, hanem az éltető napon és tiszta levegőn való mozgással megedzödnek s ellenállók lesznek minden betegséggel szemben. Žiak mérnök a szakaszos legeltetést ajánlotta. Azonban a legeltetésnél is óvatosan kell eljárnunk. Eleinte az állatokat jóltartjuk az istállóban s csak azután eresztjük ki őket a legelőre. A növényzet ne legyen alacsonyabb 10—15 cm-nél, mert különben tönkremegy. A legelési időt 3-4 hét múltán meghosszabbítjuk. Déli forró napsütésben nem legeltetünk. A jó tiszte víz nagyon fontos az állatok termelékenységének biztosításánál. Tapasztalatból tudjuk, hogy ha a tehénnek nem áll elegendő víz rendelkezésére, tejelő képessége csökken, azonban az ásványi erede v tápanyagokról és a takermánysóról sem szabad megfeledkeznünk. Biztosítsunk elegendő silótakarmányt gazdasági állataink számára — mondta többek között Žiak mérnök — mert nemcsak szarvasmarháink, hanem sertéseink, beromfiaink és a többi háziálla.ok is mmd szívesen fogyasztják a vitamin és fehérjedús silótakermányt. Takarékosan kell gazdálkodni a takarmánnyal, mert minden könnyelműen eltékozolt takarmány a munkaegység rov ára megy.

A hallgatóság helyeslőén bólogatott, az előadó szavainak igazságában senki sem kételkedett. .Az idetartózó többi problémát a vita során tárgyalták meg, kölcsönös tapasztalatcsere keretében.

Rövid szünet után vitafelszólalásokra készültek fel a hallgatók. A példás dolgozók sikereik titkát árulták el, hogy segítsenek gyengébb társaikon, a gyengék pedig elpanaszolták bajaikat, nehézségeiket és tanácsot kértek, hogyan térhetnének a jó gazdálkodás útjára. Elsőnek Navračič elvtárs, a virágzó vistuki EFSz elnöke szólalt fel. Beszéde során megállapította, hogy szövetkezeteink a tervet nagyon sablonszerűén állítják össze, betűszerint a járás terve szerint, ami sokszor nem egyezik a szövetkezet helyi viszonyaival. Bár az ő szövetkezetük jó, az állattenyésztés náluk sincs megfelelő színvonalon s a tejtermelés alacsony. Tavaly volt elég silótakermányuk, de minőségileg nem felelt meg. Az idén már nem kockáztatnak semmit, mindent tökéleletesen akarnak tartósítani. Most 50 méter hosszú silógödröt válytak s azt 6 kamrára osztották be, hogy a zöldanyagot frissen és fokozatosan lesilózhassák. Ha aztán biztosították az egész évi takarmányelapot, s olyan dolgozók veszik kezükbe az állattenyésztési termelést, akiknek munkaviszonya kifogástalan, a termelékenység szemmelláthatóleg növekszik, a szövetkezet gyarapodik, a tagok megelégedettek s dolgozóink asztala dúsan terített.

Sok, nagyon sok felszólalás hangzott el. A sumorjai járás tonkovcei EFSzének e'nöke is elmondta hogyan gazdálkodnak, milyen nehézségekkel küz, denek, hogyan kívánják eltávolítani a 1 hibákat s ez elért sikereket is megemf lítette. A további felszólalók között

volt Rákócza József, e bresztovcei áliáttenyésztési csoport vezetője, ö dunaszerdahelyi járás dunatőkési EFSzébő! Egri Ferenc és még sokan, akik mind elmondták, hogyan tértek a szövetkezeti nagytermelés útjára. A kezdet nehéz volt, sokhelyütt a föld tagosítása révén rossz, elhanyagolt talaj jutott a szövetkezetnek, eleinte bizony a termés sem volt jó, sőt az állattenyésztési termelés volt még rosszabb. Kötelezettségeiket részben vagy egyáltalán nem teljesítették, a tagok oolitikaileg fejletlenek voltak, ehhez járult még a gazdasági felszerelések hiányossága is. De a harcot nem adták fel s az eredmény fokozatosan javult, erős akaratuk, mindennapi apró becsületes munkájuk sikerre vitte a szövetkezeti gondolat megvalósítását. Azóta a gyenge szövetkezetek megerősödtek s büszkén csatlakoztak a példás EFSz-ek soraiba.

Mindenki egyetértett abban, hogy az állattenyésztésben leghelyesebb a hasznosság szerinti jutalmazás. így minden dolgozó legbensőbb érdeke, hogy minél nagyobb eredménnyel gondozza a rábízott állatokat.

Az ilyen értekezletek nagyon hasznosak és szükségesek s bizonnyal meghozzák a kívánt eredményt. Mind ez erős, mind a ove„ge szövetkezetek dolgozói új tapasztalatokkal gazdagodva térnek munkahelyükre, hogy itt elhangzott ígéretüknek teljes mértékben eleget tegyenek, vagyis — hogy a legközelebbi árleszállításnál a mezőgazdasági termékek árai is lecsökkenjenek, mert jobb munkamódszerek bevezetésével és szaktudásuk elmélyítése által emelik majd az állattenyésztési termelést.

Az értekezlet a legjobb dolgozók kitüntetésével végződött. Elismerő oklevelet és értékes szakkönyveket kaptak a példás dolgozók s elhatározták, hogy szaktudásuk elmélyítésével még jobb eredm.iiyeket fognak elérni, A kitüntetettek közül megemlítjük Vieskáról Косо Istvánt, G' lántáról Varga Sándort, Nádszegről Bertalos Józsefet, Szentmihályról Mórák Lajost, Dunatőkésrő! Egri Ferencet, de rajtuk kívül még nagyon sokan voltak, akik kitüntetésben részesültek.

Öröm sugárzott a szemekből s a leggyengébb EFSz-ek dolgozói lelkében nagy elhatározások fogamzottak, ők is a legjobbak sora. a akarnak jutni. Akaratuk erős s így győzni foqnak

Li