Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-09 / 19. szám

Шагайте 2 1954. május 9. Hazánk népe lelkesen ünnepelte szabad május elsejét Becsületesen akarom szolgálni a közösséget Ghýmes községben a grófnak és talpnyalőinak már nyoma sincs. A falu szívében elterülő grófi kastély ma a középiskolát fogadja magába, az erdőket itt snár bz állami gazdaság kezeli, a grófi földeket pedig felparcellázták. Egész sor ház épült rajtuk. Általában kevés faluban láttam olyan építkezést, mint Ghýmesen. Az állomástól befelé csupa új épület szegélyezi az utat. A falu vegyes szlovák, magyar lakossága békés egyetértésben él egymás mel­lett. Együtt is választ a szlovák, magyar munkás, a szlovák, magyar kispa­­raszt. A HNB épületében kitették a jelöltek lajstromát: Svec István, ifj. és id. Molnár József, Laczika Károly, Puchovszky János, Fazekas János és Bor­bély András. Borbély Andrást kerestük fel elsőnek. Üj-Ghymesen lakik. így hívják Ghýmesnek azt a részét, mely a másik oldalon nemrég épült % • faluhoz a Piliske hegy alatt. Sok íj ház és csupa munkás és kispareszt lakja a modem, higiénikus házakat. Borbély András is a ghýmesi malom dolgozOja. — Apám nincstelen ember volt — magyarázta Borbély András — 10 gyermeke volt. Én 1918-ban születtem, tehát a régi Magyarországot már nem ismerte i Csak azt tudom, hogy a burzsoá demokrácia idejében korén kel­lett munkához látnom, zsákoló munkás voltam a nyitrai malomban. Naponta 26 kilométert tettem biciklin a munkahelyemre, esőben, fagyban egyaránt. Azt hiszem további komentár ehhez felesleges. Ma boldog vagyok. Családommal együtt új házban lakhatom. Nincs mun­kanélküliség. A nép fia vagyok, és hű is maradok hozzá. Becsületesen akarom szolgálni a községet és szert; etre tanítom a kisgyerekeket a népi haj* iránt, mely mindezt lehetővé tette. Szívesen dolgozom, mert tudom, hogy eszel • hazát szolgálom. Magam is szeretettel foglalkozom műkedvelő színészettel. Most két bogárszemű jószág fut be e szobába, a 7 éves Margitka és e 4 éves Mancika, majd utánuk szerényen az asszony. Matrózruhás kis jószág tipeg mellette, a fietel András, s úgy vesszük észre, hogy az egykori zsákoló munkás szeme ez ö láttára jobban megcsillant. Borbély András felesége is örül, hogy az ura ilyen örömmel dolgozik, mégpedig azért, mert tudatában van annak, hogy most először dolgozik megának. Mikor Borbély András örömmel mutatta házát, arra ment új Ghýmes egy másik jelöltje Svec István. Középparaszt, vagy 9 hektáron gazdálkodik. A többi jelölt is mind a nép hű szorgalmas dolgozója. A két Molnár erdőmun­kás, s erdőmunkás Laczika Károly is. Puchovszky János és Fazekas János kisgazdák. A választások még szebb, újabb életet hoznak. A szocialista építő munka boldog ritmusa cseng az egykoron büszke grófi vár alatt, a boldog jövő ritmusa. m. L. Apám két lábáért koldulási engedély volt a fájdalomdíj ... Prága Köztársaságunk fővárosa polgárai­nak százezrei juttatták kifejezésre Csehszlovákia Kommunista Pártja, a haza és a Szovjetunió iránti szeretetü­­ket a május elsejei felvonulásban. A dicső májusi nap Prágában nevünknek ae ötéves terv idején elért nagy si­kereinek szemléje volt és a május előtti Kötelezettségvállalások hatalmas seámának tükrében Prága dolgozói megmutatták azt a szilárd elhatározá­sukat, hogy még gyorsabb ütemben akarnak előrehaladni a szocializmus győzelme és hazánk további békés fel­virágzása felé. A prágai május elseje megmutatta népünknek egységes íel­­sorakozásdt a nemzeti bizottságokba való választásokhoz javasolt Nemzeti Arcvonal kiöléseinek győzelméért es kifejezője volt a munkások, földmű­vesek és dolgozó értelmiség törhetet­len és szilárd szövetségének Egyúttal hatalmas manifesztációja volt a nagy kínai níp, a testvéri népi demokrati­kus országok, valamint a kapitalista és gyarmati, függő országok dolgozó népe iránti barátságunkak. Május el­sején már a kora reggeli órákban han­gosak lettek Prága utcái. Az egész vá­ros a zászlók, traszparensek és virágok özönében úszott. A legnagyobb moz­galom az ipari körzetekben volt. A munkások egész családjukkal eljöttek a felvonulásra. A hatalmas tömeg a Václav-térre vonult. Közben lelkes kiáltások hallatszottak: „Éljen a oé­­ke!’’ „Éljen május elseje!" Félkilenc­­kor megérkeztek az ünnepségre и CsKP KB politikai titkárságának tag­jai, Antonín Zánotocký köztársasági elnök, Viliam Široký miniszterelnök és közéletünk számos, más elöljárója Antonín Zápotocký köztársasági elnö­künk ünnepi beszédet mondott, ame­lyet a dolgozók hatalmas tömege a legnaaun^h lelkesedéssel fogadott. Bratislava Május elsejének reggele Bratislavá­­nak utcáit ünnepi díszben találta. A házak és üzemek homlokzatán zászlók lengtek. A bejáratokon transzperensefc voltak láthatóak jelszavakkal. Az ut ■ cákon a kora reggeli órákban is nagy a sürgés-forgás. Már másfél órával az ünnepség megkezdése előtt, az emel­vény körül és a főútvonal szélén a dolgozók százai sorakoztak fel, éne­keltek és vigadtak. Az emelvény mel­lett h, szlovák és orosz dalok rit­musát, a tér másik részén éneklő Cse­­madok tagok magyar dalai váltják fel. A Duna-áruház felől a köztársasá­gunkban tartózkodó koreai diákok éneke hallatszik. Fiatalok, öregek, munkások, parasztok és értelmiségiek különböző nemzetek fiai és lányai kö­zösen dalolva köszöntik a dolgozók nagy napját: „Éljen május elseje!” A hatalmas menet félkilenckor indult el. A menet élén az üzemek legjobb dol­gozói és a Nemzeti Arcvonal jelöltjei meneteltek. A pionírok és az ifjúság is fegyelmezett sorokban vonult fel A Sztálin téren a csehszlovák és szovjet himnusz hangjai szálltak, ■mialatt a tömeg éppúgy, mint az emelvényen a Nemzeti Arcvonal képviselői mozdu­latlanul álltak. Az ünnepi beszédet Bacilek elvtárs mondotta. Szavaira a dolgozók lelkes tapssal válaszoltak. A délután folyamán a város külön­böző részein kultúrműsorral egybe­kötött népmulatságok voltak, amelyek egész a késő esti órákig elhúzódtak. Ipolyság Nincs szebb május elseje, mint ami­kor a tavaszi esőt hirtelen, minden átmenet nélkül az áldásthozó tavaszi napsugarak váltják fel. Nincs szebb május elseje, mint amikor a sötét fel­hős tömegektől borús eget a tiszta, kék. derűs ég váltja fel. Szinte per­cek alatt tiszta volt Ipolyságon a tér, harmatcseppektöl reszketett, csillogott fa és bokor. Az emelvény előtt egyre sokasodott a nép, az üzemek ss- szö­vetkezetek. a tömeg- és kultúrszerve­zetek a sportolók és iskolások, a vö­­rösnyakkendös pionírok tömegétől tarkállott a tér. Féltíz táján, az Inter­­nacionálé elhangzása után, kezdetet vette az ünnep. A nép szoros félkör­ben „ette körül az emelvényen helyet­­foglaló funkcionáriusokat és a jelölte­ket, akik a járás minden községéből érkeztek a szabad május elseje meg­ünneplésére. Az ünneplő szónoklatok elhangzása után megkezdődött a fel­vonulás a nagy seregszemle. amely a déH órákig tartott. A dolgozók a mar­­rizmus klasszikusainak képét magasra tartva a zászlóerdő közepette fegyel­mezett sorokban vonultak. A felvonu­lókat feldíszített kocsik tömege kísérte. A jelképes kocsik közül kitűnt, a be­gyűjtési üzem berlini konferenciát ábrázoló élőképe, amely a felvonulás én eleien fehér galambokat szaba­dított ki. A május elseje ünnepi lég­körét emelte a déméndi szövetkezet kertészeti kocsija, amely a meleg­ágyakban kitermelt korai uborkával és kalarábévál fejezte ki hűségét a• kö­rös munka iránt. Kiemelkedett továb­bá az ipolyviski szövetkezet nagy me­nete, amely büszkén hirdette: ,,Száz­ötven százalékra teljesítettük a ser­téshúsbeadást!” Az állami gépállomás hatalmas szovjet kombájn kíséretében vonult fel. A Csemadok helyi szerve­zeteinek szereplése is nagy mérték­ben hozzájárult a szabad május meg­ünnepléséhez. Nyitra Reggel még fátyolos volt az ég és a vonatokban és autóbuszokon, ame­lyek a nyitrai járás dolgozóit szállí­tották a kerületi székhelyre, az em­berek kicsit drukkoltak is, „jaj. csak ne essen ma, május elsején”. Hűvös szél lebegtette a házak vörös é$ nem­zetiszír ű zászlait és a transzperense­­ket. A város csupa dísz. A hivatalok az üzemek és a boltok már pénteken vetélkedtek egymással, melyiknek lesz szebb az ablaka, kirakata, vagy bejá­rata. a kerületi nemzeti bizottság be­járata. vörös baldachínos folyósává alakult és felette az egész homlokza­tot vászonlap borította Malenkov, /Л- potocký és široký elvtársak képeivel. Az emberek kabátgomblyukában vö­rös szegfű, a kerékpárok küllőin vörös kokárda. Alig lehetett félhét és máris zajosak lettek az utcák. Szlovákok és magyarok, munkások és parasztok, vá­rosi dolgozók és szövetkezeti tagok. CslSz-tagok és pionírok gyülekeztek Az emelvény a főutcán állott zászló­­erdővel és volitikusaink fényképeivel körülvéve. Dávid elvtárs szólott rövi­den és tömören a néphez, majd elin­dult a hatalmas menet. A pionírok népviseletes csoportja mögött táncoló ifjúság haladt, majd a nyitrai állami qazdasáq dolgozói nyitották meg a sort. Ez volt a jutalmuk becsületes munkájukért. A kerületi szocialista munkaversenyben az első helyen áll­nak. Az év első hónapja alatt 93. US liter tejet. 28.767 tojást, és 41-791 ki­logramm húst adtak be terven felül De felvonultak a nyitrai falvak és szövetkezetek is. A vksápapáti szövet­kezet transzparensén azt olvastuk, hogy a szövetkezet terven felül bead 15 mázsa sertéshúst és az árpa. vala­mint a zab hektárhozamát 2 mázsá­val túlteljesíti. A stefanovicsovai köz­ség transzperense büszkén hirdette hogy a beadást 145 százalékra teljesí­tették. A felvonuláson nagy volt a vígság. Ürménv község dolgozóit pél­dául ciaánvbanda kisérte és vattoqí névdalokkal lelkesítette a tömeget Az órákig hullámzó színes menetben a kékinges CslSz-tagok. nirosnyak­­kendős pionírok és fehérruhás egész­ségügyi dolgozók mellett pompásan festettek a nvitragerencsér! és a nyit­­raeaerszegi lányok gyönyört/ népvise­letükben. Mártonvölgyi László Galánta Berregő motorkerékpárok nyitották meg május 1-én a felvonulást Galánta utcáin. Felszabadult örömöt zengett a nép, a trombiták, a zeneszó hangja. Még a napocska is az embertömeg öröméhez csatlakozott, mert előbújt a felhők mögül és bearanyozta a fel­vonulók hadseregét, a zászlók piros színét. A galántai nehé 'oari dolgozók büsz­ke léptekkel haladtak el a tribün előtt transzperensek és zászlók erdejében. Kékinges CslSz-tagok, fehéringes pi­­roskendős pionírok jöttek egymásután sorjában. Öregapa fiával, unokájával mutatják meg szeretetüket vártunk és kormányunk iránt s méltóképpen meg­­ünnevlik a nagy napot, május l-ét. A Csehszlovákiai Magyar Népművé­szeti Együttes vidáman, jókedvvel, májusi nótákkal vonul végig az ut­cán. / A Jednota dolgozói kezében feltűn­nek a demokratikus államfők arckévei. amit szeretettel visznek bátran előre mint a világbéke őreit. A nők a fehér békegalambokat a magasban tartják Ezzel fejezik ki békeakaratukat és ma­gasba csap a hangjuk „mi békét aka­runk”. Most a diószegiek jönnek hosszú sorban és gyönyörűen feldíszített pi­ros csillagot és transzperenst hoznak, amin az a jelszó tündököl, hogy: „Él­ten május 1." Szövetkezeti dolgozók ezrei, egyen­ruhás leányok, asszonyok jönnek vég­telen sorokban „Közös erővel a tavaszi munkálatok második szakaszának be­fejezéséért”, „Szovjetunióval a béké­ért”. jelszavak láthatók a szövetkezeti dolgozók transzparensein. Á felvonulás után a csaknem tizen­nyolcezret kitevő tömeg egy ember­ként gyülekezett a galántai parkban hogy meghallgasa az ünnepi beszédet amit szlovák nyelven Viezdák János magyar nyelven pedig Sárkány Miksa tartott Az ünnepi beszéd után a dió­szegi. félsőszeli és a nagymácsédi kul­­túrcsoportok szép előadásokkal szóra­koztatták a közönséget. S. C Vágsellye Mi vágsellyei dolgozók alig vártuk nagy ünnepünket, május elsejét. Végre elérkezett. Ekkor látszott csak meg igazán, milyen erős a mi népünk és milyen lelkesedéssel juttatja kifeje­zésre építő akaratát. Az emberek nem törődtek a kedvezőtlen idővel, hanem szilárd sorokban meneteltek. A járás székhelyén több mint 12.000 dolgozó gyltlekezett. A tűzoltók egyenruhában vonultak, az egészségügyi dolgozók pedig fehér ruhát öltöttek az ünne­pélyes alkalomra. Szinte ragyogott az arca körülbelül 620 iskolýsgper­meknek. Mikor ezeket a fiatalokat látjuk, arra kell gondolnunk, hogy nem volt hiábavaló az a sok nehéz, betil­tott. de azért mégis megünnepelt má­jus elseje, amelyek a múltban voltak. Községeinkben óriási fejlődést tapasz­talunk, vegyük csak például Vágve­­csét, ahol a dolgozók az elmúlt négy év alatt 97 lakóházat építettek. Ez bi­zony a múltban nem volt lehetséges, most vált csak lehetővé, amikor a dol­gozó parasztok összefogtak és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy mi­nél többet termeljenek. Én már 30 éve dolgozom, azelőtt bizony nemegyszir csaknem ingyen. A legnehezebb mun­kákat is vállaltam, csakhogy valamire vigyem, mégsem tudtam gondolni a múltban arra, hogy házat építsek csa­ládomnak. De én nem akarom maga­mat példának felhozni, mert népi de­mokratikus hazám száz és ezer szabad polgára házat épít. Azelőtt görnyedt a dolgozó nép a munka alatt, de hasz­na mégsem volt belőle, mert a hata­lom az urak kezében volt. Hát ezek a gondolatok merülnek fel bennem, amikor a vágsellyei május elsejei ün­nepségekről számolok be. Még azt sze­retném elmondani, hogy az ünnepi beszéd után gyönyörű énekszámokkal szórakoztatta a dolgozókat az iskolás­­ífjúság. Hankó J-, Vágsellye Kassa A kassai május elsejei ünnepségeit is nagyok voltak. A menetelük serege a transzparensek, illatozó tavaszi vi­rágok és zászlók tengerében úszott. A manifesztálók a szabadságunkért éle­tüket áldozó hősök márvány emlői - műve mellett elvonulva, a Felszabadí­tók terén gyülekeztek, hogy meghall­gassák az ünnepi beszédeket. Az ifjú­ság a menet élén haladt. A békéért harcolnak a legjobb kassai üzem, a magnezit bányák és kohók dolgozói is akik állandóan teljesítik tervezett íe - adataikat és munkahelyeiken példás gazdák. Az építőmunka és a békesze­retet sugárzik a környékről összegyií­­lekezett szövetkezeti tagok arcáról is A keletszlovákiai dolgozók szeretettet dolgoznak és építik hazájukat. Ennek adtak kifejezést a május elsejei fel­vonuláson is. A délutáni óráktól kezd­ve pedig egészen a késő éjszakai órák­ig a különféle kultúrműsorokat láto­gatták. A nagy népmülatságon kívül lehetőségük nyílt 16 kultúrműsor meg­tekintésére, köztük a kassai Nemzeti Színház balettegyüttesének fellépését és a .-épművészeti együttesek műsorát Most a választások előtt nem árt visszaemlékezni az elmúlt időkre. Nem árt, ha abból a sok szenvedésből, ame­lyet „a régi urak” a dolgozóknak okoz­tak egy-két példát felemlítünk. Az 1928—30-as években a szegény­emberek a munkanélküliség és a nyo­mor miatt tömegesen hagyták el hazá­jukat, abban bízva, hogy helyzetükön ezzel segítenek. De csalódtak. Ezek kö­zé tartozott az én apám is, aki 1930- ban elhagyta családját és hazáját és elment: Argentínába. Ő elment, de mi itt maradtunk, s velünk együtt a nagy szenvedés is. Hiába vártuk в postást, hogy mikor hozza a pénzt, nem győztük kivárni. Levél is ritkán érkezett, mert még annyit sem keresett az apám, hogy sajátmagát el tudja tartani. így még levélre sem jutott. Az útra 6000 korona kölcsönt vett fel ez Ipolysági bankból. Mi gyermekek ketten és az anyám erre dolgoztunk, hogy legyen miből a kamatokat fizetni. Amikor nem tudtuk a túl magas kamatokat egyen­líteni, ami bizony többször is előfordult, akkor jött az intés, hogy jön — a vég­rehajtó. Ettől nem féltünk, mert ná­lunk nem volt mit lefoglalni, hanem az volt a baj, hogy az összegért jótállók is voltak, akik nem szerették volna, ha ők is bajba kerülnek. Nepról-napra rosszabb lett a helyzetünk. Az adósság nem hogy kevesebb lett volna, hanem állandóan szaporodott, mert ha nem bírtunk belőle törleszteni, akkor ne­gyedévenként bizonyos százalékokat hozzászámítottak még. Ez volt a hely­zetünk a Masaryk-köztársaságban. Az­tán jött a Horthy fasiszta-rendszer. Helyzetünk itt sem javult. Ráadásul apám az egyik munkássztrájk alkal­mával elvesztette mindkét lábát. Ami­kor pedig hivatalosan értesítettek, hogy apám a szerencsétlenségért nem kap­hat semmi kárpótlást, mert az ottani „urak” úgy állították be, hogy a sze­rencsétlenség a s ját hibájából történt. Ekkor anyám elment az akkori veze­tőséghez, hogyha lehet segítsen a két gyermeken, mert kenyér nélkül vannak és szenvednek, akkor az elnök úr vá­laszként „koldulási engedély”-! nyo­mott az anyám kérges markába. Szen­vedtünk, amennyit csak bírtunk. Mi gyermekek a környék gazdagjainál szolgáltunk. Anyám pedig részes ültet­vényeket kapált az uradalmi birtokon, hogv legyen mivel libákat nevelni, ame­lyeket aztá, hízott állapotban a község piócáinak adott el. Sokszor az is meg­történt, hogy anyám levágta a libát, de számunkra csak и lábai, szárnyai és a nyaka maradt, a többi kamatra ment. Pedig nekünk, ayönge gyerekeknek, szükségünk lett volna jó táplálkozás­ra. Iskolába is csak ritkán, vagy egy­általában nem mentünk. Nyáron a te­henekkel kellett járni, télen pedig nem volt sem ruhánk, sem cipőnk, hogy a hidegben felöltözködhettünk volna. A község vezetői mindezt nem látták, hogy helyzetünkön segítettek volna. Egyedüli segélynyújtásuk volt: „a kol­dulási engedély” és karácsonykor a szent Antal perselyéből alamizsnaként egy-két korona. De elérkezett végre a Szővjet Had­sereg, a felszabadítónk. Apám is ha­zajött, de bizony két falábbal. Mér most nem az volt a válasz az apámnak, hogy saját hibájából történt a szerencsét­lensége, hanem pártunk és kormányunk felkarolta és szociális segélyben része­sítette. 1948. februárja, sztálini nemzetiségi politika helyes meg­oldása lehetővé tette, hogy mi ma­gyarok egyenrangú állampolgárai le­hettünk hazánknak. így 1949-ben a volt „Dacsó”-féle uradalmi birtokból 3 hold földet kaptam, melyen csalá­dommal együtt a lehető legjobban é­­lünk. Hogy pártunk és kormányunk gon­dos intézkedéseit viszonozni tudjam, az 1953-as évben a beszolgáltatás! kö­telezettségemet gabonából 5 mázsával, burgonyából 2 mázsával és a többiből is mind 100 százalékon felül adtam be. A felszabadulás óta a helyzetünk na­gyon változott. Két kis gyermekem a lehető legjobb körülmények között ne­velem. Ök már nem tudják', mi az a szenvedés. Nekik már nincsen szüksé­gük alamizsna fillérekre, amit olyan gúnyosan osztottak szét a szegény dol­gozók között a régi „vezető urak" Most, amikor már cse1 napok válasz­tanak el bennünket a választásoktól, jó, ha visszagondolunk i múltra és ér­tékeljük a jelent, — amikor már nem kell hazát és családot elhagyni, hogy egy kis munkát lehessen szerezni, — hanem, ahol a főcél a dolgozók igé­nyeinek legtökéletesebb kielégítése lett. Szálljon magába minden dolgozó, hogy a nemzeti bizottságokba olyan dolgo­zókat válasszon, akik biztosítékai lesz­nek arra, hogy a nép bizalmát élve­zik, e akik szemük előtt tartják a dolgozó nép egyre emelkedő jólétének ügyét. Nem szabad azonban megfeled­kezni arról sem, hogyha azt akarjuk elérni, hog; életszínvonalunk egyre job­ban emelkedhessen, akkor ehhez min­denekelőtt az szükséges, hogy mind a mezőgazdaságban, mind az iparban har­coljunk a tervek teljesítéséért. Ameny­­nyiben községünkben még nincs nagy­üzemi gazdálkodás, — bízzunk abban, hogy Rövidesen az is neg lesz — így köteleztem magam, hogy úgy, ahogy a múlt évben, ez évben is túlteljesítem beadási kötelezettségemet. Azonkívül pártunk X. kongresszusa tiszteletére vállaltam, hogy május 30-ig teljesí­tem egészévi tojásba dásorr.et, hogy ez­zel is hozzájárulhassa., gyermekeink boldogabb holnapjának megvalósítá­sához. ZATYKÖ JÓZSEF — Dacsókeszi Bíró Anna, a vaghosszúfalusi HNB Gazsi József, a szaíóci Nemzeti Arc­jelöltje vonal jelöltje.

Next

/
Thumbnails
Contents