Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-09 / 19. szám
Шагайте 2 1954. május 9. Hazánk népe lelkesen ünnepelte szabad május elsejét Becsületesen akarom szolgálni a közösséget Ghýmes községben a grófnak és talpnyalőinak már nyoma sincs. A falu szívében elterülő grófi kastély ma a középiskolát fogadja magába, az erdőket itt snár bz állami gazdaság kezeli, a grófi földeket pedig felparcellázták. Egész sor ház épült rajtuk. Általában kevés faluban láttam olyan építkezést, mint Ghýmesen. Az állomástól befelé csupa új épület szegélyezi az utat. A falu vegyes szlovák, magyar lakossága békés egyetértésben él egymás mellett. Együtt is választ a szlovák, magyar munkás, a szlovák, magyar kisparaszt. A HNB épületében kitették a jelöltek lajstromát: Svec István, ifj. és id. Molnár József, Laczika Károly, Puchovszky János, Fazekas János és Borbély András. Borbély Andrást kerestük fel elsőnek. Üj-Ghymesen lakik. így hívják Ghýmesnek azt a részét, mely a másik oldalon nemrég épült % • faluhoz a Piliske hegy alatt. Sok íj ház és csupa munkás és kispareszt lakja a modem, higiénikus házakat. Borbély András is a ghýmesi malom dolgozOja. — Apám nincstelen ember volt — magyarázta Borbély András — 10 gyermeke volt. Én 1918-ban születtem, tehát a régi Magyarországot már nem ismerte i Csak azt tudom, hogy a burzsoá demokrácia idejében korén kellett munkához látnom, zsákoló munkás voltam a nyitrai malomban. Naponta 26 kilométert tettem biciklin a munkahelyemre, esőben, fagyban egyaránt. Azt hiszem további komentár ehhez felesleges. Ma boldog vagyok. Családommal együtt új házban lakhatom. Nincs munkanélküliség. A nép fia vagyok, és hű is maradok hozzá. Becsületesen akarom szolgálni a községet és szert; etre tanítom a kisgyerekeket a népi haj* iránt, mely mindezt lehetővé tette. Szívesen dolgozom, mert tudom, hogy eszel • hazát szolgálom. Magam is szeretettel foglalkozom műkedvelő színészettel. Most két bogárszemű jószág fut be e szobába, a 7 éves Margitka és e 4 éves Mancika, majd utánuk szerényen az asszony. Matrózruhás kis jószág tipeg mellette, a fietel András, s úgy vesszük észre, hogy az egykori zsákoló munkás szeme ez ö láttára jobban megcsillant. Borbély András felesége is örül, hogy az ura ilyen örömmel dolgozik, mégpedig azért, mert tudatában van annak, hogy most először dolgozik megának. Mikor Borbély András örömmel mutatta házát, arra ment új Ghýmes egy másik jelöltje Svec István. Középparaszt, vagy 9 hektáron gazdálkodik. A többi jelölt is mind a nép hű szorgalmas dolgozója. A két Molnár erdőmunkás, s erdőmunkás Laczika Károly is. Puchovszky János és Fazekas János kisgazdák. A választások még szebb, újabb életet hoznak. A szocialista építő munka boldog ritmusa cseng az egykoron büszke grófi vár alatt, a boldog jövő ritmusa. m. L. Apám két lábáért koldulási engedély volt a fájdalomdíj ... Prága Köztársaságunk fővárosa polgárainak százezrei juttatták kifejezésre Csehszlovákia Kommunista Pártja, a haza és a Szovjetunió iránti szeretetüket a május elsejei felvonulásban. A dicső májusi nap Prágában nevünknek ae ötéves terv idején elért nagy sikereinek szemléje volt és a május előtti Kötelezettségvállalások hatalmas seámának tükrében Prága dolgozói megmutatták azt a szilárd elhatározásukat, hogy még gyorsabb ütemben akarnak előrehaladni a szocializmus győzelme és hazánk további békés felvirágzása felé. A prágai május elseje megmutatta népünknek egységes íelsorakozásdt a nemzeti bizottságokba való választásokhoz javasolt Nemzeti Arcvonal kiöléseinek győzelméért es kifejezője volt a munkások, földművesek és dolgozó értelmiség törhetetlen és szilárd szövetségének Egyúttal hatalmas manifesztációja volt a nagy kínai níp, a testvéri népi demokratikus országok, valamint a kapitalista és gyarmati, függő országok dolgozó népe iránti barátságunkak. Május elsején már a kora reggeli órákban hangosak lettek Prága utcái. Az egész város a zászlók, traszparensek és virágok özönében úszott. A legnagyobb mozgalom az ipari körzetekben volt. A munkások egész családjukkal eljöttek a felvonulásra. A hatalmas tömeg a Václav-térre vonult. Közben lelkes kiáltások hallatszottak: „Éljen a oéke!’’ „Éljen május elseje!" Félkilenckor megérkeztek az ünnepségre и CsKP KB politikai titkárságának tagjai, Antonín Zánotocký köztársasági elnök, Viliam Široký miniszterelnök és közéletünk számos, más elöljárója Antonín Zápotocký köztársasági elnökünk ünnepi beszédet mondott, amelyet a dolgozók hatalmas tömege a legnaaun^h lelkesedéssel fogadott. Bratislava Május elsejének reggele Bratislavának utcáit ünnepi díszben találta. A házak és üzemek homlokzatán zászlók lengtek. A bejáratokon transzperensefc voltak láthatóak jelszavakkal. Az ut ■ cákon a kora reggeli órákban is nagy a sürgés-forgás. Már másfél órával az ünnepség megkezdése előtt, az emelvény körül és a főútvonal szélén a dolgozók százai sorakoztak fel, énekeltek és vigadtak. Az emelvény mellett h, szlovák és orosz dalok ritmusát, a tér másik részén éneklő Csemadok tagok magyar dalai váltják fel. A Duna-áruház felől a köztársaságunkban tartózkodó koreai diákok éneke hallatszik. Fiatalok, öregek, munkások, parasztok és értelmiségiek különböző nemzetek fiai és lányai közösen dalolva köszöntik a dolgozók nagy napját: „Éljen május elseje!” A hatalmas menet félkilenckor indult el. A menet élén az üzemek legjobb dolgozói és a Nemzeti Arcvonal jelöltjei meneteltek. A pionírok és az ifjúság is fegyelmezett sorokban vonult fel A Sztálin téren a csehszlovák és szovjet himnusz hangjai szálltak, ■mialatt a tömeg éppúgy, mint az emelvényen a Nemzeti Arcvonal képviselői mozdulatlanul álltak. Az ünnepi beszédet Bacilek elvtárs mondotta. Szavaira a dolgozók lelkes tapssal válaszoltak. A délután folyamán a város különböző részein kultúrműsorral egybekötött népmulatságok voltak, amelyek egész a késő esti órákig elhúzódtak. Ipolyság Nincs szebb május elseje, mint amikor a tavaszi esőt hirtelen, minden átmenet nélkül az áldásthozó tavaszi napsugarak váltják fel. Nincs szebb május elseje, mint amikor a sötét felhős tömegektől borús eget a tiszta, kék. derűs ég váltja fel. Szinte percek alatt tiszta volt Ipolyságon a tér, harmatcseppektöl reszketett, csillogott fa és bokor. Az emelvény előtt egyre sokasodott a nép, az üzemek ss- szövetkezetek. a tömeg- és kultúrszervezetek a sportolók és iskolások, a vörösnyakkendös pionírok tömegétől tarkállott a tér. Féltíz táján, az Internacionálé elhangzása után, kezdetet vette az ünnep. A nép szoros félkörben „ette körül az emelvényen helyetfoglaló funkcionáriusokat és a jelölteket, akik a járás minden községéből érkeztek a szabad május elseje megünneplésére. Az ünneplő szónoklatok elhangzása után megkezdődött a felvonulás a nagy seregszemle. amely a déH órákig tartott. A dolgozók a marrizmus klasszikusainak képét magasra tartva a zászlóerdő közepette fegyelmezett sorokban vonultak. A felvonulókat feldíszített kocsik tömege kísérte. A jelképes kocsik közül kitűnt, a begyűjtési üzem berlini konferenciát ábrázoló élőképe, amely a felvonulás én eleien fehér galambokat szabadított ki. A május elseje ünnepi légkörét emelte a déméndi szövetkezet kertészeti kocsija, amely a melegágyakban kitermelt korai uborkával és kalarábévál fejezte ki hűségét a• körös munka iránt. Kiemelkedett továbbá az ipolyviski szövetkezet nagy menete, amely büszkén hirdette: ,,Százötven százalékra teljesítettük a sertéshúsbeadást!” Az állami gépállomás hatalmas szovjet kombájn kíséretében vonult fel. A Csemadok helyi szervezeteinek szereplése is nagy mértékben hozzájárult a szabad május megünnepléséhez. Nyitra Reggel még fátyolos volt az ég és a vonatokban és autóbuszokon, amelyek a nyitrai járás dolgozóit szállították a kerületi székhelyre, az emberek kicsit drukkoltak is, „jaj. csak ne essen ma, május elsején”. Hűvös szél lebegtette a házak vörös é$ nemzetiszír ű zászlait és a transzperenseket. A város csupa dísz. A hivatalok az üzemek és a boltok már pénteken vetélkedtek egymással, melyiknek lesz szebb az ablaka, kirakata, vagy bejárata. a kerületi nemzeti bizottság bejárata. vörös baldachínos folyósává alakult és felette az egész homlokzatot vászonlap borította Malenkov, /Л- potocký és široký elvtársak képeivel. Az emberek kabátgomblyukában vörös szegfű, a kerékpárok küllőin vörös kokárda. Alig lehetett félhét és máris zajosak lettek az utcák. Szlovákok és magyarok, munkások és parasztok, városi dolgozók és szövetkezeti tagok. CslSz-tagok és pionírok gyülekeztek Az emelvény a főutcán állott zászlóerdővel és volitikusaink fényképeivel körülvéve. Dávid elvtárs szólott röviden és tömören a néphez, majd elindult a hatalmas menet. A pionírok népviseletes csoportja mögött táncoló ifjúság haladt, majd a nyitrai állami qazdasáq dolgozói nyitották meg a sort. Ez volt a jutalmuk becsületes munkájukért. A kerületi szocialista munkaversenyben az első helyen állnak. Az év első hónapja alatt 93. US liter tejet. 28.767 tojást, és 41-791 kilogramm húst adtak be terven felül De felvonultak a nyitrai falvak és szövetkezetek is. A vksápapáti szövetkezet transzparensén azt olvastuk, hogy a szövetkezet terven felül bead 15 mázsa sertéshúst és az árpa. valamint a zab hektárhozamát 2 mázsával túlteljesíti. A stefanovicsovai község transzperense büszkén hirdette hogy a beadást 145 százalékra teljesítették. A felvonuláson nagy volt a vígság. Ürménv község dolgozóit például ciaánvbanda kisérte és vattoqí névdalokkal lelkesítette a tömeget Az órákig hullámzó színes menetben a kékinges CslSz-tagok. nirosnyakkendős pionírok és fehérruhás egészségügyi dolgozók mellett pompásan festettek a nvitragerencsér! és a nyitraeaerszegi lányok gyönyört/ népviseletükben. Mártonvölgyi László Galánta Berregő motorkerékpárok nyitották meg május 1-én a felvonulást Galánta utcáin. Felszabadult örömöt zengett a nép, a trombiták, a zeneszó hangja. Még a napocska is az embertömeg öröméhez csatlakozott, mert előbújt a felhők mögül és bearanyozta a felvonulók hadseregét, a zászlók piros színét. A galántai nehé 'oari dolgozók büszke léptekkel haladtak el a tribün előtt transzperensek és zászlók erdejében. Kékinges CslSz-tagok, fehéringes piroskendős pionírok jöttek egymásután sorjában. Öregapa fiával, unokájával mutatják meg szeretetüket vártunk és kormányunk iránt s méltóképpen megünnevlik a nagy napot, május l-ét. A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes vidáman, jókedvvel, májusi nótákkal vonul végig az utcán. / A Jednota dolgozói kezében feltűnnek a demokratikus államfők arckévei. amit szeretettel visznek bátran előre mint a világbéke őreit. A nők a fehér békegalambokat a magasban tartják Ezzel fejezik ki békeakaratukat és magasba csap a hangjuk „mi békét akarunk”. Most a diószegiek jönnek hosszú sorban és gyönyörűen feldíszített piros csillagot és transzperenst hoznak, amin az a jelszó tündököl, hogy: „Élten május 1." Szövetkezeti dolgozók ezrei, egyenruhás leányok, asszonyok jönnek végtelen sorokban „Közös erővel a tavaszi munkálatok második szakaszának befejezéséért”, „Szovjetunióval a békéért”. jelszavak láthatók a szövetkezeti dolgozók transzparensein. Á felvonulás után a csaknem tizennyolcezret kitevő tömeg egy emberként gyülekezett a galántai parkban hogy meghallgasa az ünnepi beszédet amit szlovák nyelven Viezdák János magyar nyelven pedig Sárkány Miksa tartott Az ünnepi beszéd után a diószegi. félsőszeli és a nagymácsédi kultúrcsoportok szép előadásokkal szórakoztatták a közönséget. S. C Vágsellye Mi vágsellyei dolgozók alig vártuk nagy ünnepünket, május elsejét. Végre elérkezett. Ekkor látszott csak meg igazán, milyen erős a mi népünk és milyen lelkesedéssel juttatja kifejezésre építő akaratát. Az emberek nem törődtek a kedvezőtlen idővel, hanem szilárd sorokban meneteltek. A járás székhelyén több mint 12.000 dolgozó gyltlekezett. A tűzoltók egyenruhában vonultak, az egészségügyi dolgozók pedig fehér ruhát öltöttek az ünnepélyes alkalomra. Szinte ragyogott az arca körülbelül 620 iskolýsgpermeknek. Mikor ezeket a fiatalokat látjuk, arra kell gondolnunk, hogy nem volt hiábavaló az a sok nehéz, betiltott. de azért mégis megünnepelt május elseje, amelyek a múltban voltak. Községeinkben óriási fejlődést tapasztalunk, vegyük csak például Vágvecsét, ahol a dolgozók az elmúlt négy év alatt 97 lakóházat építettek. Ez bizony a múltban nem volt lehetséges, most vált csak lehetővé, amikor a dolgozó parasztok összefogtak és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy minél többet termeljenek. Én már 30 éve dolgozom, azelőtt bizony nemegyszir csaknem ingyen. A legnehezebb munkákat is vállaltam, csakhogy valamire vigyem, mégsem tudtam gondolni a múltban arra, hogy házat építsek családomnak. De én nem akarom magamat példának felhozni, mert népi demokratikus hazám száz és ezer szabad polgára házat épít. Azelőtt görnyedt a dolgozó nép a munka alatt, de haszna mégsem volt belőle, mert a hatalom az urak kezében volt. Hát ezek a gondolatok merülnek fel bennem, amikor a vágsellyei május elsejei ünnepségekről számolok be. Még azt szeretném elmondani, hogy az ünnepi beszéd után gyönyörű énekszámokkal szórakoztatta a dolgozókat az iskolásífjúság. Hankó J-, Vágsellye Kassa A kassai május elsejei ünnepségeit is nagyok voltak. A menetelük serege a transzparensek, illatozó tavaszi virágok és zászlók tengerében úszott. A manifesztálók a szabadságunkért életüket áldozó hősök márvány emlői - műve mellett elvonulva, a Felszabadítók terén gyülekeztek, hogy meghallgassák az ünnepi beszédeket. Az ifjúság a menet élén haladt. A békéért harcolnak a legjobb kassai üzem, a magnezit bányák és kohók dolgozói is akik állandóan teljesítik tervezett íe - adataikat és munkahelyeiken példás gazdák. Az építőmunka és a békeszeretet sugárzik a környékről összegyiílekezett szövetkezeti tagok arcáról is A keletszlovákiai dolgozók szeretettet dolgoznak és építik hazájukat. Ennek adtak kifejezést a május elsejei felvonuláson is. A délutáni óráktól kezdve pedig egészen a késő éjszakai órákig a különféle kultúrműsorokat látogatták. A nagy népmülatságon kívül lehetőségük nyílt 16 kultúrműsor megtekintésére, köztük a kassai Nemzeti Színház balettegyüttesének fellépését és a .-épművészeti együttesek műsorát Most a választások előtt nem árt visszaemlékezni az elmúlt időkre. Nem árt, ha abból a sok szenvedésből, amelyet „a régi urak” a dolgozóknak okoztak egy-két példát felemlítünk. Az 1928—30-as években a szegényemberek a munkanélküliség és a nyomor miatt tömegesen hagyták el hazájukat, abban bízva, hogy helyzetükön ezzel segítenek. De csalódtak. Ezek közé tartozott az én apám is, aki 1930- ban elhagyta családját és hazáját és elment: Argentínába. Ő elment, de mi itt maradtunk, s velünk együtt a nagy szenvedés is. Hiába vártuk в postást, hogy mikor hozza a pénzt, nem győztük kivárni. Levél is ritkán érkezett, mert még annyit sem keresett az apám, hogy sajátmagát el tudja tartani. így még levélre sem jutott. Az útra 6000 korona kölcsönt vett fel ez Ipolysági bankból. Mi gyermekek ketten és az anyám erre dolgoztunk, hogy legyen miből a kamatokat fizetni. Amikor nem tudtuk a túl magas kamatokat egyenlíteni, ami bizony többször is előfordult, akkor jött az intés, hogy jön — a végrehajtó. Ettől nem féltünk, mert nálunk nem volt mit lefoglalni, hanem az volt a baj, hogy az összegért jótállók is voltak, akik nem szerették volna, ha ők is bajba kerülnek. Nepról-napra rosszabb lett a helyzetünk. Az adósság nem hogy kevesebb lett volna, hanem állandóan szaporodott, mert ha nem bírtunk belőle törleszteni, akkor negyedévenként bizonyos százalékokat hozzászámítottak még. Ez volt a helyzetünk a Masaryk-köztársaságban. Aztán jött a Horthy fasiszta-rendszer. Helyzetünk itt sem javult. Ráadásul apám az egyik munkássztrájk alkalmával elvesztette mindkét lábát. Amikor pedig hivatalosan értesítettek, hogy apám a szerencsétlenségért nem kaphat semmi kárpótlást, mert az ottani „urak” úgy állították be, hogy a szerencsétlenség a s ját hibájából történt. Ekkor anyám elment az akkori vezetőséghez, hogyha lehet segítsen a két gyermeken, mert kenyér nélkül vannak és szenvednek, akkor az elnök úr válaszként „koldulási engedély”-! nyomott az anyám kérges markába. Szenvedtünk, amennyit csak bírtunk. Mi gyermekek a környék gazdagjainál szolgáltunk. Anyám pedig részes ültetvényeket kapált az uradalmi birtokon, hogv legyen mivel libákat nevelni, amelyeket aztá, hízott állapotban a község piócáinak adott el. Sokszor az is megtörtént, hogy anyám levágta a libát, de számunkra csak и lábai, szárnyai és a nyaka maradt, a többi kamatra ment. Pedig nekünk, ayönge gyerekeknek, szükségünk lett volna jó táplálkozásra. Iskolába is csak ritkán, vagy egyáltalában nem mentünk. Nyáron a tehenekkel kellett járni, télen pedig nem volt sem ruhánk, sem cipőnk, hogy a hidegben felöltözködhettünk volna. A község vezetői mindezt nem látták, hogy helyzetünkön segítettek volna. Egyedüli segélynyújtásuk volt: „a koldulási engedély” és karácsonykor a szent Antal perselyéből alamizsnaként egy-két korona. De elérkezett végre a Szővjet Hadsereg, a felszabadítónk. Apám is hazajött, de bizony két falábbal. Mér most nem az volt a válasz az apámnak, hogy saját hibájából történt a szerencsétlensége, hanem pártunk és kormányunk felkarolta és szociális segélyben részesítette. 1948. februárja, sztálini nemzetiségi politika helyes megoldása lehetővé tette, hogy mi magyarok egyenrangú állampolgárai lehettünk hazánknak. így 1949-ben a volt „Dacsó”-féle uradalmi birtokból 3 hold földet kaptam, melyen családommal együtt a lehető legjobban élünk. Hogy pártunk és kormányunk gondos intézkedéseit viszonozni tudjam, az 1953-as évben a beszolgáltatás! kötelezettségemet gabonából 5 mázsával, burgonyából 2 mázsával és a többiből is mind 100 százalékon felül adtam be. A felszabadulás óta a helyzetünk nagyon változott. Két kis gyermekem a lehető legjobb körülmények között nevelem. Ök már nem tudják', mi az a szenvedés. Nekik már nincsen szükségük alamizsna fillérekre, amit olyan gúnyosan osztottak szét a szegény dolgozók között a régi „vezető urak" Most, amikor már cse1 napok választanak el bennünket a választásoktól, jó, ha visszagondolunk i múltra és értékeljük a jelent, — amikor már nem kell hazát és családot elhagyni, hogy egy kis munkát lehessen szerezni, — hanem, ahol a főcél a dolgozók igényeinek legtökéletesebb kielégítése lett. Szálljon magába minden dolgozó, hogy a nemzeti bizottságokba olyan dolgozókat válasszon, akik biztosítékai lesznek arra, hogy a nép bizalmát élvezik, e akik szemük előtt tartják a dolgozó nép egyre emelkedő jólétének ügyét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogyha azt akarjuk elérni, hog; életszínvonalunk egyre jobban emelkedhessen, akkor ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy mind a mezőgazdaságban, mind az iparban harcoljunk a tervek teljesítéséért. Amenynyiben községünkben még nincs nagyüzemi gazdálkodás, — bízzunk abban, hogy Rövidesen az is neg lesz — így köteleztem magam, hogy úgy, ahogy a múlt évben, ez évben is túlteljesítem beadási kötelezettségemet. Azonkívül pártunk X. kongresszusa tiszteletére vállaltam, hogy május 30-ig teljesítem egészévi tojásba dásorr.et, hogy ezzel is hozzájárulhassa., gyermekeink boldogabb holnapjának megvalósításához. ZATYKÖ JÓZSEF — Dacsókeszi Bíró Anna, a vaghosszúfalusi HNB Gazsi József, a szaíóci Nemzeti Arcjelöltje vonal jelöltje.
