Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-02 / 18. szám

10

dm times'

1954, május 2.

Május a növényápolás időszaka

A letűnt világban a növényápolás, a kapálás jelentette a szegény parasztság számára a leghosszabb ideig tartó, egyik legnehezebb munkát. Most a gépek ezrei segít- , s kímélik életerejét. Mindegyik gép 40—50 ember helyett végzi a kapálás, növényápolás munkáját. A kultivátorok mellett fogatos kapálógépek allnak rendelkezésre, hogy akár fogattal vontatva, akár újítóink leleményességének felhasználásával, gépkapcsolással, traktor után akasztva kapálják a kukoricaföldeket, napraforgót, burgonyát, cukorrépát.

A növényápolás nagy feladat. Nem elég a régimódi gazdálkodás szerinti

kétszeri Kapálás. A kukorica, cukorrépa, napraforgó, burgonya akkor adnak igazán nagy termést, na legalább háromszor-négyszer i.iegkapálják földjüket. „Eoy-egy kapálás felér egy esővel”, tartották a régiek. Tartották, azonban a hiányos felszerelés miatt nem tudták teljesíteni. Ma már minden lehetőség megvan arra, hogy akár

4—5 kapálást végezzünk.

A feladat minden munkát a maga idejében s a legjoob minőségben elvégezni, a fejlett módszerek széleskörű alkalmazásával. Egy-egy növényápolási munka időben elvégezve mázsákkal jelent nagyobb termést.

Nevelünk mennél több kacsát

A szárnyasok közül a kacsa termel a legrövidebb idő alatt legtöbb húst, zsírt és tollat. Tenyésztése tehát a jövőben több gondot és figyelmet érdemel, mert busásan megtéríti a ráfordított munkát. .4 kacsa tenyésztése nagyobb kiterjedésű, sekély, rovarokban gazdag állóvizek közelében igen gazdaságos.

Mindazok az állami gazdaságok és szövetkezeti csoportok, amelyek ilyen területtel rendelkeznek, feltétlenül foglalkozzanak kacsa tenyésztéssel. Az említett állóvizekben a kacsák bőségesen találnak állati eredetű eleséget: békát, halat és különféle rovarokat, amelyeket az üzem szemeleséggel egészíthet ki.

De ne mondjanak le a kacsa tenyésztésről azok a dolgozó-parasztjaink sem, akiknek háztáján nincsen megfelelő

24—30 óráig semmiféle táplálékot nem adunk. A 30 óra elteltével egy kis vizet kapnak. Vigyázzunk arra, hogy vizesek ne legyenek. Különösen az első héten óvjuk a kis állatkákat a megfázástól. Abban az esetben, ha pecsenyekacsákat akarunk előállítani, úgy 1 m2 területre 3—4 kacsát számíthatunk, tehát kis területre kényszerítjük őket. Szérűkben, udvarokon, ahol korlátlan kifutó áll a kacsák rendelkezésére, az öthetes kacsák alig érik ei az átlag 25 dkg-os élősúlyt, míg az általam nevelt, kis helyre szorított (1 m2-re 3 darab) kacsák, majdnem azonos takarmányozás mellett 50—60 dkg-osek voltak. A feltűnő .súlykülönbségnek az a magyarázata, hogy a kacsa falánk természetű állat, állandóan keresi az eleséget s a sok járkálással, futkosással lejárja magát, fejlődésében

állóvíz. Dolgozó parasztesszonyaink eddig nem törődtek eléggé a kacsatenyésztéssel, mert az volt a felfogásuk, hogy ahol tó, folyóvíz, pocsolya nincsen, ott nem érdemes ezzel a munkával bíbelődni. E balhiedelem eloszlatására közlöm többéves tapasztalataimat.

A kacsák növekedésére és súlygyarapodására vonatkozóan kísérleteket folytattam. A napi takarmányfogyasztást és súlygyarapodást rendszeres mérésekkel állapi attam meg. Az 5 dkg súllyal beállított, egynapos kiskacsa a kilencedik hét végén 220 dkg volt, tehát 215 dkg súlygyarapodást ért el. E súlygyarapodás eléréséhez a következő mennyiségű takarmányra volt szükséa:

6.6 kg darakeverrk (korpa, árpakeverék),

5.8 liter lefölözött tej,

1.6 kg burgonya,

2.6 kg apróra vágott csalán (vagy

lucerna).

A kis kacsák táplálása, vagy gondozása

A kacsa tojást tyúkkal, vagy géppel keltetjük. A kikelt kis pipák felnevelését a következőképpen végezzük: A kis pipéknek a kikeléstől számított

visszaesik, mert a felvett táplálóanyagok legnagyobb részét a haszontalan és felesleges mozgásra fordítja.

Az állatok kis helyen való nevelésének azonban megfigyelésem szerint van egy hátránya. Éspedig az, hogy a kacsák bizonyos idő múlva egymás tollát tépdesik (kannibalizmus). A tollevés tollrágás ellen úgy védekezünk, hogy egy marék iucerneszénát zsineggel összekötünk és eléjük tesszük. A kis kacsák az első héten két-óránként apróra vágott, csalánnal kevert darakeveréket (korpa árpa), időnként fölözött tejet és négyhetes kortól kezdve 10 százalék burgonyát kaptak. Ekkor naponta négyszer etettem, mindenkor csak annyit, amennyit egy negyedóra alatt jóízűen megettek.

Hét-nyolchetes korig csak annyi vizet tegyünk a kacsák elé, amennyi az ivásra és csőrük öblögetésére, kimosására szükséges. Nyolc hét elteltével a kacsák vízrebocsáthatók. Fiatalabb korban nem tanácsos vízre engedni őket, mert gyenge pihetollaik átáznak és a még gyenge pipék hamar megfáznak. Téves felfogás az, hogy a kiskacsát már kéthetes korban kell vízre bocsátani, mert kacsát víz nélkül nem lehet felnevelni.

A sampion gomba jelentőségéről

A gomba már ókori népek étrendjén szerepelt. Ételeinket változatossá teszi. A gombafajok közt első helyet foglal a esiperkegómba, mely sampion — sampinyon néven is szerepel. Tápértéke több mint 50 százalékban pótolja a marhahúst, körülbelül 20 százalék fehérjé' is tartalmaz, azonkívül A, B, D vitaminokban bővelkedik.

Nemz -tgazdasági szempontból fontos szerepet tölt be élelmiszereink közt, s a gomba nagymértékben hozzájárul a népélelmezés súlyos problémájának megoldásához. Különféle formában hozható forgalomba, s mint kiviteli cikk is számottevő összeggel gyarapítja külkereskedelmi mérlegünket. Üjabban igen fontos gyógyszer gyártásával is kísérleteznek.

Mesterséges termelése a körülöttünk lévő országokban már régebb idő óta elterjedt. Hazánkban ezideig főleg Cseh-Morva vidéken értek el szép eredményeket. Példájukat követve szlovák területeinken, az múgy is parlagon fekvő várak, alagutak, óvóhelyek hasznos kihasználásával naponta több 100 kg sampion gombával tehetjük gazdagabbá dolgozó népünk étrendjét.

Termelése egyszerű eszközökkel, s nem túl fárasztó munkával érhető el. Első alapfeltétele a helyiség megszerzése, mely bőven rendelkezésünkre áll. Másodszor igen fontos kellék a lótrágya, itt figyelembe keli venni, hogy a lovak kizárólag zabbal és szénával legyenek táplálva. Harmadik főkelléke a jó életképes gombacsíra (mycélium). A sampion-gomba termelésének részletesebb lek ásóval a következő számban jelentkezünk újra

Amennyiben főleg nagy állami gazdaságoknak, szövetkezeteknek áll rendelkezőére a már fentemlített minőségű ótrágva, így felhívjuk az itt vezetőszerepet betöltő egyéneket, hogy termelési ágaik kö vezessék be a sampion-gomba term-'lését, mivel ezzel újabb munkalehetőség, biztos, jó megélhetés nyílik tagjaik számára.

Tervez ük be a mezei növények öntözését

Ez évi mezei földmunkánknál nem szabad kihagynunk a mezei növények öntözését mint egy fontos tényezőt, amely útján módunkban áll magasabb hektárhozamokat elérni. Az utolsó évek tapasztalatai azt mutatják nekünk, hogy kevés a csapadék és nem elegendő a növények fejlődéséhez, különösen némely évi időközökben. Itt keresni kel! módokat és eszközöket az öntözéshez, mert a víz nélkülözhetetlen tényező a mezőgazdaságban. Nemzetgazdasági szempontból az öntözésnek nagy a fontossága, mivel egy területi e9ységen kétszeres termést elérünk, úgyhogy több élelmiszert biztosítunk a dolgozóknak, az állattenyésztés részére pedig jobb takarmányalapot saját forrásainkból. Elsősorban öntözni kell kapásnövényeket, cukor- és takarmányrépát, burgonyát, kukoricát továbbá lóherefélé cet, füveshere-keveréket, réteket és legelőket.

Az öntözést nagy területeken tanácsos elvégezni, különösen az állami birtokokon, az egységes földművesszövetkezetekben, mint a többi szocialista szektorokban. Itt szükséges kihasználni azt az előnyt, ahol a víznek a medre magasabban fekszik mint a terület, amelyet be akarunk öntözni. A vizet önresésse! levezetjű a beöntözendö föld területére. Úgyszintén más természetes módokat is — amelyek rendelkezésünkre állanak — kell kihasználnunk. Továbbá fontos az is, hogy az összes öntöző bérén’'zéseket, melyek nagy számban már rendelkezésünkre állnak, célszerűen kihasználjuk Vagyis az öntözőberendezések aszály idején, < olgozzanak éjjel-nappal.

Jó eredményeket ért el az öntözéssel a Maié Trkany-i EFSz (Kistárkánv) a királyhelmeci járásban, ahol a lucernát ötször kaszálták és minden kaszálás után 25—30 mázsa száraz herét értek el.

A diószegi cukorgyár birtokán, a Réti-major udvarán répát termeltek és elértek 680 mázsa cukorrépát. Ezt a jó eredményt öntözés révén érték el. A répának a cukortartalma 16 százalék volt. Együtt 109.12 mázsa poiirizált cukor. A takarmányok együtt kitettek 877 mázsái (répalevéi 478 mázsa, répaszelet 596 mázsa, melasz 3.41 mázsa). Még jobban úgy lehet a hozamot kifejezni, ha átszámítjuk, hogy egy fejlett szarvasmarhának egy évre 50 mázsa takarmány kell, tehát 1 hektáron termelt takarmány elegendő 18 darab szarvasmarhának 1 egész évre mint szilázs.

Ha egy gazdasági egységnek 12 hektár cukorrépája volna öntözve és ha elérnének a fent említett 1 hektáron 877 mázsa takarmányt, akkor 877x12 — 105.24 vagon takarmány elegendő 210 darab szarvasmarhának egész évre mint szilázs.

A fent említett gazdaságban nem öntözött cukorrépából elértek 1 hektáron 270 mázsa cukorrépát, a cukortartalom 20 százalék volt. A cukor 54 mázsát, a takarmányok együtt 308 mázsát, tettek ki. — (répalevéi 150 mázsa, répaszelet 156 mázsa és melasz

1.45 mázsa).

Az előbb említett példákból látjuk, hogy az öntözésnek nagy j jelentősége. Nemcsak, hogy nagyobb termést érünk el mint a nem öntözött területen, hanem a jövedelem is magasan emelkedik. Például »gyünk 1 hektár öntözött cukorrépát, ennek brutto jövedelme: 23.090 Kds-t tesz ki, ebből leszámítjuk az öntözésnek és a hozzátrágyázásnak a kiadásait: 1.875 Kčs-t, úgy maradt jövedelemnek 21.215 Kčs.

Az öntözött répa jövedelme ellenében a nemöntözött kitesz 4640 Kčs. Az öntözött és nemöntözött cukorrépa alapmunkáit egyformán elvégezték. A 21.215 Kčs-bói n vonták le a répatermés betakarításánál a többlet-termésnek a kiadásait. A jó eredmények elérése érdekében 1954. évben a cukorgyári birtokok 3.5 hektárról fölemelik 30 hektárra az öntözést.

Az itt felsorolt példákból tanulva, mind a szövetkezetek, állami birtokok és a többi közbirtokok dolgozói, minő magángazdáink hassanak oda, hogy saját kezdeményezésükkel minél többel öntözzenek mezei növényeket és ezzel kihasználják saját víztartalékaikat és így járuljanak hozzá a magasabb és egyenletes termések eléréséhez.

Méhészeink május havát nagy felkészültséggel és lelkesedéssel úgy várják. hogy ebben a hónapban válnak gyümölcsözővé azok a küzdelmek, me h/eket az elmúlt év folyamán kitár, tóan vívtak. Nektárdús akácvirágzást zavartalan hordást és bőséges pergőtest várnak.

De ezeken túlmenően méhészeinkre május hónap első napja más jelentőséggel is bír. Ezen a napon mi :s együtt ünnepelünk dolgozó társainkkal szabad országban, bélkés munka mellett és hálás szívvel emlékezünk meg azokról a hős dolgozókról, kik önfeláldozásukkal kivívták részünkre is a szabadságot.

Mi szabadon ünnepelhetjük a proletárnemzetközíség harcos ünnepét és békét építő munkánkkal elősegíthet -A legrégebben ismert és számtalan. szór. leírt méhbetegség, amit gyógyítani ma sem tudunk. Lehet, hogy — különösen régebben — sokféle más bajt is ezen a néven könyveltek el, de bizonyos, hogy méheinknek ma is egyik fenyegető veszedelme. Ma az ellenkező végletbe esünk, s mihelyt a tavasz folyamán méhhullást látunk, azonnal nosemára, vagy mérgezésre gyanakszunk. A nősemét egyszerű mikroszkópiái —. a mérgezést vegyvizsgálattal meg lehet állapítani; a májusi vész esetében sem a górcső, sem a vegyvizsgálót nem tud semmi rendellenességet kimutatni, a méhek mégis rakásra hullanak.

De megeshet gyakran az is, hogy a májusi vész nőset fertőzéssel társul, s a méltók pusztulását teljesen ennek a számlájára írjuk, holott talán már a fertőzés elhatalmasodásában az előbbinek volt nagyobb szerepe.

Voltaképpen mi a májusi vész?

Az irodalomból csupán a legűjabbat. Örösi Pál Zoltán: Méhek között című könyvének ezre vonatkozó megállapításait idézem kivonatosan. „A májusi vész a kifejlett fiatéi méhek nem fertőző b“tegsege. Nem korlátozódik csupán májusra, de leggyakoribb az év eiső felében. Rendszerint hűvös napok után jelentkezik. A fiatal méhek emésztő- és vastagbele igen erősen megtelik virágporral. A bél virágportartalma rendesen sűrű. A potroh hatalmasra duzzad. A méh kimászik a kaptárból, de nem tud repülni, a földre pottyan, szaladgál, reszket és elpusztul. Ha ürítkezik, ürüléke sűrű és zsinorszerü. A májusi vésznek valószínűleg több oka van. Közvetlenül legtöbbször a virágpor megrekedésével függ össze, de ennek eredetét nem ismerjük eléggé. Rossz virágporra, egyik-másik növény virágporának és gombáknak mérgező hatására is gondoltak. Mostanában gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a májusi vész virágpormérgezés, különösen boglárkefélék virágporától. A mérgezés tünetei is hasonlók lehetnek. A májusi vész kisebb nagyobb pusztítás után magától ъ megszűnik néhány nap alatt".

A virágpormérgezésre való gyámkodás már igen régi. Valamikor a somot okolták, újabban a boglárkaféléket. Ha a som virágpora valóban mérgező volna, akkor pl. Visegrád vagy Nagymaros környékén nerc lehetne méhészkedni. A boglárkamérgezés pedig a nagyobb kiterjedésű rétek közelében zárná ki a méhé zkedés lehetőségét. Már pedig szék köztudomás szerint kiváló tavaszi méhlegelők. 1951-ben Somogybán, Öreglakon méheim heteken át előbb saláta-, majd réti boglárkáról temérdek virágport hordtak be, s ez э legcsekélyebb mértékben sem ártott nekik. Saját méhészetemben mindöszsze kétezer volt alkalmam a májusi vészt megfigyelni, azt is régen.

Annál inkább módomban volt ezt megtenni másoknál, tavaly tavaszon. Nem kevesebb, mint hat méhészetben láttam fájó szívvel a képtárak előtt ezerszámra vergődő letal méhek pusztulását anélkül, hogy segíteni tudtam volna rajtuk. Sem nosemát, sem mérgezést nem sikerűit kimutatni egyik esetben sem. EUenb n a beteg családok átvizsgálásakor találtam mást. Mindegyikben akadt több-kevesebb „bezág ilt" fiasítás. Ugyancsak találtammindenütt csökevényesen fejlett, sodrott szárnyú, vagy teljesen szárnyatlanul kikelő méheket, jeléül annak, hogy a fiasítás előzőleg alaposan megfázhatott.

jük azt, hogy a még háborúra uszító kizsákmányol ók jármát húzó gyű, maii sorban élő dolgozótársaink is minél előbb velünk együtt, szabadon ünnepelhessenek a béketábor népei között.

Mi is bekapcsolódunk új éretünk építésébe az eddiginél fokozott abban, példamutató munkánkkal minél előbb hozzá kell járulni nagyobb mértékben szocialista hazánk továbbépítéséhez és célkitűzéseink megvalósításához.

És akkor ünnepelhetünk megérdemelten többi dolgozóinkkal együtt, ha mi is a legjobb tudásunkkal, megfeszített akarattal a saját területünkön mindent elkövetünk azért, hogy minél előbb eredményre vigyük nép. gazdaságunk többtermelésre irányuló célkitűzéseit.

A baj okát kutatva, napokig tűnődtem, gondolkoztam. Közben eszembe jutott egy régi, szomorú élményem. 1938-ban 8—10 fokos áprilisi fagyok idejűi kórházban feküdtem. Nem a saját — eléggé reménytelen — állapotom aggasztott, de szinte reszketve gondoltam arra, mi van a méheimmel?! Nem is ok nélkül! Hazatérve, azonnal végigvizsgáltam családjaimat. Siralmas látvány tárult elém. Minden kaptárfenék tele volt kiszórt bábokkal, javában takarították az előző héten bezápult fiesítást. Még megállapítható volt. hogy csaknem minden fias kereten, a fiasítás szélén egy-két ujjnyi széles sávban teljesen elpusztultak a bábok. Százszámra lehetett látni szárnyatlan vagy csökevényes szárnyú fiatal méheket, amiket az épk áb dolgozók könyörtelenül dobáltak ki a kaptárakból. S minthogy a baj sohasem jár egyedül, néhány nap múlva tele volt a kaptárak előtti térség tehetetlenül mászkáló, vergődő fiatal méhekkel, s tartott a reménytelen pusztulás kb. két hétig.

Már akkor kapcsolatot láttam a fiatal méhek pusztulása és az előzetes bezápulás között. Ezen okulva, a következő években, tavasszal mindig résen volt_m. Esténként leszűkítettem, erősebb lehűléskor teljesen elzártam a röpnyíl ásókat.

De még egy keserves leckét kellett kapnom a májusi vészből ’

1947-ben idegenben teleltettem a méheimet. Hivatali beosztásom annyira lekötött, hogy tavasszal is csak kétháromhetenként udtam egy-egy félnapra hozzájuk jutni. Sorsukra voltak bízva és a sors beteljesedett rajtuk. Április végén jött egy hetes „hideg betörés” s a már akkor hatalmasan kiterjedt fiasítás aleposan átfázott. Az eredmény az lett, hogy a május 10-én meginduló akácvirágzás elején tömegesen hullottak ei a méheim. Azóta még fokozottabb gonddal óvtam őket a tavaszi lehűlések idején, s azóta nem volt okom a panaszra.

Megfigyelésem szerint tehát a májusi vész nem betegeég, hanem fejlődési rendellenésság.

Okozója a fejlődés során szenvedett meghűlés.

Eszerint a fiasítás meghűlésének három fokozata van:

1. A teljes pusztulás (bezápulás).

2. Csökevényes Kifejlődés (szárnyatlenság v. »sonka szárnyak).

3. Látszólagos hibátlan kifejlődés mellett életképtelenség.

Minthogy nem betegséggel állunk szemben, gyógyításról sem lehet szó. Annál inkább a megelőzésről.

Gondoskodnunk kel! arról, hogy ha a kiterjedt fiasítás idején erősebb lehűlés következik be, méheinket megóvjuk a megfázástól. Nagy hidegben a méhek ösztönszerüen tömör’ fürtbe húzódnak össze. Ha a fiasítás túlterjed ennek a fürtnek e határán, olyan megfázásnak van kitéve, ami vagy azonnali pusztulását, vagy életképtelen ivadékka való fejlődését kozza. Ezt kell tehát megakadályoznunk, b a májusi vésszel le akarunk számolni.

A baj megelőzésének módja.

Az erősebb lehűlések, hideg betörések idején fokozott gonddal igyekszünk családjainkat melegen tartani. A szokásos takaráson kívül éjszakára — tartós hidegben nappalra, vagy akár napokra is — erősen leszűkítjük, vagy teljesen lezárjuk a röpnyilásokat. Ebben az időszakban a méhcsaládok akár napokig zárva tarthatók minden veszély nélkül.

Ugyanezt kell tennünk nyár végén, ha még kiterjedt Hasításunk van.

(Méhészetből) Koitay Pál

Védekezzünk a májusi vész ellen