Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-02 / 18. szám

1954. május 2. 7 Szád udvar по к legifjabb jelöltje Ez a május a nemzeti bizottságok és az EFSz-ek megerősödésének a diadala lesz Nagykeszi néhány kilométernyire fek­szik Csallóközarenyostól. Ez 0 néhány kilométer azonban nem szájnít. A két község egymás fejlődését féltékeny fi­gyelemmel kiséri, s bár nem állnak egymással hivatalosan versenyben, egy­más munkájának minden mozzanatáról pontosan értesülnek. A két szövetke­zetei közös nevezőre hozza ez a tény, hogy a tagok, Jókei szavaival élve: „Aranyemberek". A felszabadulás, azt a rejtett erőtartalékot hozta belőlük felszínre, amely biztosítja közös mun­kájuk eredménye révén, jólétük állan­dó errHkedését. A C6önde6, iratlen sza­bályokkal folyó, szívós verseny a két szövetkezet között abbén is megnyil­vánul például, hogy Nagykeszi asszo­nyai egy arasznyival nagyobb kenye­ret sütnek a osallóközaranyosi asszo­nyoknál. Egy-egy barnára sütött gyö­nyörű kenyér nagyságé, egy-egy trak­tor kerekének a nagyságával vetek­szik. Viszont a házépítésben sem akar­nak lemaradni, amit a l is bizonyít, hogy eddig 72 há.Jket osztottak ki a község c. lgozói között és nagyban fo­lyik itt is a családiházak építése, akár­csak Csellóközaranyoson. A heves, nagy verseny hatása azonban az évvégi osz­talék kiosztásánál mutatkozott meg a legszemléltetőbben. Ezzel kapcsolat­ban Szemerei Ferenc elvtárs, a szövet­kezet elnöke ezeket mondja: Verseny, amelynek nincsenek írott szabályai — Az aranyosiak azt hitték, hogy túlszárnyalnak bennünket az évvégi osztalék kifizetésével, azért, mert ők 12 korona, mi pedig csak 10 korona e­­löleget fizettünk egy ledolgozott mun­kaegység után. Hát nagyon tévedtek. Amig mi 9.50-et, addig ők csupán 7 korona osztalékot fizettek. Tehát, mi mégis 50 fillérrel többet adtunk tag­jainknak. Ennek ellenére, ha az em­ber elmegy Komáromba és kérdi, hogy melyik a járás legjobb szövetkezete, azonnal rávágják, hogy .»ranyos. És az ember bárhová is megy, mindenütt azt hallja, hogy Aranyos. Az egész világ tele van velük, persze rólunk egy szó sem esik. Az van benne, hogy az ara­nyosiak értenek a doboláshoz, mi pedig nem. Így beszél a nagykeszi szövetkezeti elnök. Nemes felháborodásában égnek mered kis arcán a nagy bajusz min­den szála, szeme pedig tréfásan fel­csillog. Szenvedélyes hangján érezni, hogy egyáltalában nem fájnak neki a csallóközaranyosi dolgozók sikerei, csak éppen túl szeretné azokat szár­nyalni, ami komoly munkát igényel tő­le és a tagoktól. De hát Nagykeszi tartja a verseny iramát Csallóközara­­nyossal is, bár hivatalosan Ekellel ven párosversenyben, Ä- Ekeiről kevés szó esik, inkább a másik, az igazi, a csen­des versenytárs eredményei fűtik. Az elnök megemlíti, hogy minap csak ügy véletlenü bekukkantott a csallóköz­­aranyosi raktárba, hát íme, legnagyobb meglepetésére emelgették a naprafor­góval telt zsákokat, holott, már napok­kal azelőtt telekürtölték a világot, hogy a napraforgót elvetették. E leleplezés után kis pihenőt tart, amit arra használ fel, hogy borzas baj­szát kétoldalt helyresimítsa. művelet után, amint beleegyezzen bólogatunk, a középnövésü elnök szemünk láttára megnő, azonnal hangot változtat, dolgos kezével határozottan int, mintegy meg­cáfolva tologatásunkat. — Azért nem lehet a csellóközara­­nyosiakra egyetlen eay rossz szót sem mondani.. . becsületes, rendes szövet­kezeti tápok ők ... csak éppen nem jobbak nálunk. Bevezették a pótjutalmazást Persze .nőst már bólogatni sem merünk ... csöndesen hallgatjuk és mi tagadás, élvezettel hallgatjuk, amint zenqi szövetkezete dicséretét, amiből a tagok iránti őszint ragaszkodása, megbecsülése és szeretete árad. A fel­szabadult ember öröme lüktet minden szavában, amikor elmondja, hogy ép­pen ma adták be a ' mázsa sertés­húst, amivel a második negyedévi hús­­beadást teljesítették. Igaz. a tojásbee­­dásben lemaradtak, de most mindent elkövetnek, hogy azt behozzák. A szö­vetkezet vezetősége a nemzeti bizott­sággal karöltve oda hat, hogy biztosít­sák a szövetkezeti vagyon gyarapodá­sa' és a tagok jólétének emelkedését. Ezidén bevezették a pót jutalma zást is a szövetkezetbe. A beszélgetésbe ekkor Szabó elvtárs, a pártelnök kapcsolódik be. Tavaly me­zei munkás volt, ezidén résztvett Le­­leszen egyhónapos tanfolyamon és zoo­­technikussá nevezték ki. A tanultakat, amit Leleszen elsajátított, most a gya­korlatban alkalmazza. így nagy gon­dot fordít arra, hogy necsek a tehe­nek kapjanak ízesített takarmányt, ha­nem a többi növendékm^‘hát is pácolt, füllesztett takarmáimyal etessék. E célból 24 órával előre készítik el a takarmányadagokat. Azok az állatte­nyésztők, akik nemrégen még erélye­sen tiltakoztak a hozamszerinti jutal­mazás ellen, ma már meggyőződtek ar­ról, hogy ennek a módszernek a be­vezetése biztosítja jólétük emelkedé­sét. így például, amíg tavaly egy fejő n pi jövedelme 1.90 munkaegység volt, addig ezidén a márciusi hónap ponto­san kimutatja, hogy a napi jövedelem 2.22-re emelkedett. Ugyanez érvényes a fiaztatóban és hizlaldában dolgozó ta­gokra is. Természetesen a szövetkezet vezetősége mindent elkövetett, hogy biztosítsa a hozamszerinť és a pótju­talmazás bevezetésének az előfeltéte­leit. így a takermányalep, továbbá a zöldfutószalag megteremtésére nagy gondot fordított A tavaszi hónapoktól az ősz végéig el id zöldtakarmány áll rendelkezésére az állatállománynak. Most a silózott takarmány kitart a zöl­dig ... Ennek a gondos előrelátásnak köszönhető az is, hogy egy-egy tehén átlagos napi tejhozama 6,2 litert tesz ki, és biztos, hogy a tavalyi malacsze­porulatot, amely 11 volt, ezidén a pót­jutalmazás bevezetése által növelni fogják. Határkő i — Igen, a növekedés, a fejlődés je­gyében áll a mi szövetkezetünk, — veszi át újra a :mt Szemere elvtárs. — Ha a fslszabadulás előtt itt Nagyke­­szin szegény emberek, napszámosok, részaratók, szenvedélyes törtetéssll, e kapitalisták, a burzsujok, kizsákmányo­­láí ellen ünnepelték május 1-ét, ak­kor ma, jómódú doloozókként ünnepel­jük valamennyien a mi szabad máju­sunkat. És itt látom én a nagy különb­séget a régi és a mai felszabadult má­jus között. Május 1-e az igazi mérleg, amely megmutatja a fejlődést, amin a felszabadulás ót? keresztülmentünk. Azért mondom, hogy mérleg, mert el­jutottunk hazánk történelmének leg­­demokrati. usabb választásáig, ami ha­tárkövet jelent oz életünkben. Most már úgy fogjuk ünnepelni május 1-ét. mint a Szovjetunióban a szovjet em­berek. Ez az ünnep, a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok megerősítésének a diaaale lesz. Most van itt az ideje annak, hogy emlékezzünk, hogy össze­hasonlítsuk a múltat a mával. Régeb­ben gondokkal és csendőrökkel vias­kodva ünnepeltük a májust, mégis Ro­máron ig 20 kilométert gyalogoltunk, hogy csatlakozzunk a munkások, és a munkanélküliek nagy tömegéhez. Jól tudtuk, hogy csendőrök gumibotokkal felszerelve várr :k ránk, de nem ha­boztunk. mentünk elszántan, szenve­délyes harckészséggel. Hogy kék meg fekete foltokkal érkeztünk haza, azzal nem t irődtünk, mi is otthagytuk ke­zünk nyomát, ott, ahol lehetett... Gyakran gondolok arra, hogy e fekete és kék foltok nélkül talán ma nem is ünnepelhetnénk oly örömmel a mi sza­bad májusunkét. Ha akkor nem mérjük össze az erőnket a kapitalrtákkal, ak­kor ma nem tudn'nk annyira értékel­ni pártunkat, amely vezetett bennün­ket harcunkban és nem tudnánk érté­kelni a Szovjetuniót sem, amely fel­szabadított bennünket a kizsákmányo­lok járma alól. Amikor ma fellobogó­zott traktorokon, Komárom utcáin vo­nulunk fel a munkásokkal, ahol kő és ház mozgásban van, hogy felépüljön egyik legszebb ipari városunk, a mi si­kereinket és jólétünket ünnepeljük Mert tudnod kell, nálunk a tagság 70 százalékának a háztáji gazdálkodásban saját tehene van. és nyugodt lehetsz afelől is, hogv minden tagunk hízót ölt, de nem akármilyen hízót, hanem olyat, amelynek vastag a szalonnája. Az elnök itt pihenőt t„rt, végigsi­mítja a homlokát, mintha el akarná 1 üsegetni valenv”’ ’ régi rárohanó emléket, hogy a máról beszélhessen, a máról, amely betölti életét. Pár perc után folytatta: — Ma, mint a nemzeti bizottság je­löltje nagyon elszeretném érni azt, hogy a község dolgozói úgy örüljenek a mi életünknek, mint ahogy én örü­lök annak. Szeretném, h minden szü­lő gyermekét otthon is szocialista szel­lemben nevelné, felszabadult szocialis­ta hazánk szeretetére. A szövetkezeti elnök otthonában Szemere elvtárs, hogy szavainak súlyt, és mondanivalójának nyomatékül adjon, elvezet bennünket lakására, e­­melyet most frissen padlóztak és gyö­nyörű új bútorral bebútoroztak. — Mindezt — mondja csöndesen, — amint az új hálóra mutat, — az év­végi osztalékból vásároltam. 5.800 ko­rona volt az osztalék, a bútor ára pe­dig 4.800. Miután még egyéb kiadásaim is voltak, csak 500 koronát sikerült félretennem a bank. ,. Alkonyodik, az elnök lakásában most csönd van, az asszony a konyhában a tűzhely körül foglalatoskodik. Zsír ser­­ceg a tepsiben, olyan ez a hang, mint a zene, mint a tücsök ciripelése. A lámpafény most megvilágítja azok­nak a jelölteknek az arcát, akik eljöt­tek az elnökhöz a május 1. ünnepé­nek megbeszélésére. A terv az, hogy öt feldíszített traktoron vonulnak fel Ko­máromba. A többiek autóbuszon és vonaton mennek a városba. A jelöltek közt itt van az 52 éves Tóth Mihály, a nemzeti bizottság elnöke, aki 25 évig részarató volt. Munkájával kapcsolatosan ezeket mondja: — Két éve vagyok a nemzeti bizotts elnöke, azelőtt elelnök vol­tam. Az a tény. hogy most a nép egy­hangúan hozzájárult jelöltségemhez, arra kötelez, hogy még jobban végez­zem feladatomat, mint eddig. Hazudnék, he azťmondanám, hogy nincsenek ne­hézségeink, viszont az is igaz, hogy örömmel gyűrjük le azokat. Szívesen szolgálom községünk dolgozóinak ü­­gyét. Az én helyemen minden becsüle­tes dolgozó ezt tenné. Ha hazánk dol­gozóinak szolgálatot teszünk, ezt két­szeresen kapjuk л issza. I t van az én példám. Két gyermekem van. Mihály fiam, aki Bratislavá an gépészmérnök­nek készül, s Karolin Iái im, aki Ko­máromban 0 pedegóqiai g mnáziumban tanul. Mindketten internátusbán élnek állami költséoen. Hát ilyen nagy szol­gálatot, azt, hogy pártunk és kormá­nyunk gondoskodik arról, hogy a falu dolgozóinak gyermekei tanuljanak, csakis hűséges és odaadó munkával le­het viszonozni. És abban is biztos va­gyok, hogy nemcsak én, hanem gyer­mekeim is hűséges dolgozói lesznek szocialista hazánknak. Nagy dolog az, — folytatja némi szünet után. — hogy nálunk új házak épülnek, de ennél sok­kal nagyobb jelentősége van annak, hogy az új házakban, új emberek fej­lődnek ... Ezt a fejlődést az új nem­zeti bizottságnak még jobban kell elő­segítenie, mint eddig. Még ma is kínlódhatnék földemen Kiss Pál elvtárs, a mezei csoport dolgozója, jelöltségével kapcsolatosan a következőket mondja: — Ha a nép belém helyezte bizalmát, akkor ezt a bizalmat munkával kell kiérdemelnem. Feladataimról nem tudok sokat beszél­ni ... Annyit azonban mondhatok, hogy örülök jelöltségemnek, mert ez . a jele annak, hogy a falu népe észrevette, hogy szeretem a szövetkezetét, szere­tem a közös munkát. Nem is fognak bennem a választók csalódni. Jól tu­dom, hogy régebben 5—6 kilométert kellett gyalogolnunk a munkába, és örülni kellett annak is, mert az em­ber legalább kenyérhez jutott. Ma vi­szont traktor visz bennünket ki a ha­tárba. Ez a gondoskod . kimutatható a ruházaton és a mindennap étkezésünk­ben. Ezért mindenki, aki ezt látja, szí­vesen szolgálja hazánkat szivével, agyá­val és két keze munkájával. Podhadský Ferenc, a szövetkezet ko­csisa a jelöltek közül az egyedüli, aki nem volt részarató, aki néhány hektár földjén otthon dolgozott. Megalakulása óta tagja a szövetkezetnek. — Megértettem, — mondja — hogy a szövetkezeté, a na yüzemi gazdálko­dásé a jövő. Ha ezt ..em értettem vol­na meg, akkor még mc is kínlódhatnék földemen, amiből ugyan meg tudnék élni, sőt a beadást is teljesíteném, de semmiesetre sem foglalkozhatnék az­zal a gondolattal, hogy ” házat épít­sek, mint ahogy azt most tervezem. Az új ház alapjait már leraktam. A szőve ezet megák- se óta új bútort is vettem. Tehát nyilvánvaló, hogy a közös munka segítette elő családunk­ban az életszínvonal emelkedését. Ezt a közös munkát azon' - n még tökéle­esíteni kell a szov módszerek bé­vé .etésével és a munka még jobb meg­A Rozsnyót és Kassát összekötő’ au­tóbusz nagy porfelleget hagyva maga után befutott Szádudvarnokra. A megállótól nem messze, a nemzeti bi­zottság épületéből a rádió hangját hozta felénk az esti szél. Bent az iro­dában fiatalok hallgatják a szebbné1.­­szebb énekeket. Amint belépünk hal­kabbra csavarják a rádió hangját és megindul a beszélgetés. Keselyük Jánostól megtudjuk, hogy Ot jelölték a nemzeti bizottságba. — Bizony — mondja Görcsös Géza CsISz-tag — amikor megtudtuk, hogy mi közülünk is jelölnek a nemzeti bizottságba, a CsISz gyűlése egyhan­gúlag Keselyük Jánost ajánlotta. Hát kit is jelöltünk volna, ha nem János, ö a legidősebb CsISz-tag s nagyban neki köszönhetjük azt is, hogy a CslSz megalakult. Ezenkívül bármilyen munka van, ő vállalja és velünk együtt végre is hajtja. Keselyűk elvtárs nyulánktermetű, kissé sovány fiatalember. Azok közé tartozik, akik keveset beszélnek, de annál többet végeznek. Azt sem sze-Urbán Lajos 5 és fél hektár földjén egyénileg gazdálkodik. Példás gazdál­kodásával és beadási kötelezettségeinek rendszeres és pontos teljesítésével jó hírnévnek örvend Pelsőcön. Amikor belérünk takaros gazdasági udvarába, éppen az ökrök járomból va­ló kifogását végzi, közben elégedetten beszél az állataihoz, amelyek segítik mindennapi munkáiéban. — Jó napot!... Haszi s munkát! — köszöntünk rá a házigazdára, aki „Ad­­jonistennel” válaszolt, majd dolga vé­geztével betessékelt bennünket hajlé­kába. A pirosságtól majd kicsattanó házi­asszony a határból hazatért férjét jó ebéddel fogadja, mert tudja, hogy az bizony korareggeltől jócskán megéhez­hetett. Ebédidő előtt a tányérok, edények ismert csörömpölésének zajába beleve­gyül a még fiatal, alig pámapos kis­csirkék csipogása. Az idősebb Urbán-anyó — Urbán gazda édesanyja — kissé restelkedve mondja: — Már kinn volna a helyük a sza­badban, de még nü/ós az idő, meg­fáznak. így hát muszáj benn tartanunk őket. Szükséges, hogy baromfival ve­sződjünk, mert másképp nem lesz to­jás beadásra és saját szükségletre. A kotyogó tyúkanyó olyan méltóság­­teljesen vezetgeti ide-oda kiscsirkéit a konyhában — persze így azután csak lábatlenkodnak — mintha csak az udvarban, vagy a trágyadomb körül volna kint a szab dben. Az ebéd után megindul a barátságos beszélgetés. — A kukoricavetésen kívül — mond­ja a házigazda — minden munkával rendben vagyok. Azt is elvégeztem volna már, de attól tartok — amilyen időjárás van most — hogy kikelése u­­tán a gyönge kukoricát a hideg reg­geleken megcsípi a fagy. így azután oda 0 munka, oda a vetőmag. Urbán gazda acoodalmeskodó hang­ján egy csöppet sem csodálkozunk, hi­szen a rozsnyókörnyéki hegyek olda­lán még fehérük a nemrég esett hó. t 'bán tudja, hogy kormányunk az egyéni gazdáknak is lehetővé tette a szervezésével. Ügy vélem, az új nem­zeti bízott-ágban nagy feladatunk az lesz, hogy a szöv Kezet vezetőségével összefogva erősít ,'i к a szövetkezetét, növelj _k a terméshozamot és a tagság jövedelmét. Hogy Podhadský Ferenc feladata el­végzését komolyan gondolja, azt bizo­nyítja a tavalyi 466 munkaegység le­dolgozása, bizonyítja továbbá — is, hogy idén az első három hónapban már 112 munkaegységet ledolgozott. Podhadský réti, ha dicsérik. Ezért csak lassan in­dul meg a beszélgetés. Elmondja, hogy apja nem él, ő a család feje. Foglalkozása kömitves. A Torna-Rozsnyó közötti vasútépítke­zésnél dolgozik már a harmadik éve. Ha kőművesmunka nem volt, ácsmun­kát, vagy egyéb munkát is szívesen végzett. Többek között megtanulta a kismozdony kezelését s hosszú ideig azon dolgozott. — Nekem mindegy — mondja, — fontos az, hogy a vasút minél hama­rabb elkészüljön. A napi munka után otthon kultúr­­munkát végzett. Betanulták a „Leány, csel" című színdarabot, amit nagy si­kerrel még Körtvélyesen a szomszéd faluban is előadtak. Ezenkívül Kese­lyük elvtárs szereti a sportot is. A szepsi járásban mint a legjobb fut­ballkapust . emlegetik. Mindezekért megbecsüli és szereti őt a falu apra ja­­nagyja. Nem .csoda tehát, ha a cáSr fiatalsága bizalmát belé helyezte ts jelölték a nemzeti bizottságba. Azt is elmondják a fiatalok, hogy nincs kultúrotthonuk- Már régebben, még 1936-ban megvolt erre az alap, mert a lakosság elhatározta, hogy épít kultúrházat. Ám mikor a község kép. viselötestülete elé került a dolog,t egy­­pár nagy gazda áthúzva a fiatalok ter­vét, saját vagyonát gyarapította. ott, lett volna fteselvák Jýjtos biűUí. hogy ez nemlórténik meg!~ De Ükkor a fiatalokat nem képviselték a köz. ség vezetésében. Csendőr, jegyző, egy­­pá jómódú gazda és kész. Nem kel­lettek nekik a becsületes fiatalok. Nem Kellett a kultúra, elég volt a vagyon­szerzés. A mi rendszerünk minden polgárnak biztosította a szavazójogot és a választójogot is. Biztos, hogy rövidesen lesz Szad­­udvamokon kultúrház is, mert Kese­lyük János minden tőle telhetőt e1- követ, hogy az ifjúság tanulhasson, szórakozzon és sportoljon. S. gépállomás segítségét. Nem is idegen­kedett igénybe venni ezt a segítséget. A gépállomás „kihúzta a lábából a tö­vist”, vagyis lényegesen előbbre jut­tatta a tavaszi munkák végzésében. — Képzelje csak el, — jegyezte meg Urbán — a földjeim 11 kilométer tá­volságra vannak a hegy mögött. Ha ökrösfog atommal reggel 7-kor elin­dulok, akkor csak délre érek vissza. Ide kellett volna trágyát hordanom, ami annyit jelent, hogy a 32 kocsira való rágye kihordása 16 napot vett volna igénybe. így több, mint fél hó­napon át egyéb munkát nem vé­gezhettem volna, mint 0 trágyázást és a tavaszi munkákkal bizony rettene­tesen elmaradtam volna. A gépállomás pótkocsija pedig nyolcszorra kivitte, így menekültem meg ettől a nagy gondtól, ugyanakkor agrotechnikai ha­táridőben — a kukoricavetést kivéve — minden munkát sikerült elvégez­nem a gépállomás segítsége révén. Majd a beadásra terelődik a szó. Szavaiból kitűnik, hogy negyedévi be­adási kötelezettségét a marhahús ki­vételével 100 százalékra teljesítette. Hogy marhahúsbeadását is teljesíti, ah­hoz kétség nem fér, merthiszen terven felül két darab növendék-szarvasmar­hája van. — Én is eladhatnám terven felül tartott állataimat szabad áron — mond­ja a 45 évesnek kin '-ő házigazda — de elsőrendű kötelességemnek tartom a beadás teljesítését. Urbán Lajos egyéni gazdálkodó félt­ve őrködik azon, hogy becsületén csor­ba ne essék. t?zt mindennél drágább kincsnek tartja. Urbán Lajost választói egyhangúan jelölték a Nemzeti Arcvonal jelölőlis­tájára, belé helyezték bizalmukat. Ha bíznak benne, egészen biztos, hogy május 16-án a választás alkalmával reá adják szavazatukat is. Urbánnak pedig a választás után bőven adódik alkalma arra, hogy a beléje helyezett b; Imát viszonozza ezáltal, hogy kö­vetkezetes harcot folytat a hibák, visz­­szásságok kiküszöböléséért, állandó kap­csolatot tart fenn választóival, meg­hallgatja azok jogos panaszait, kérel­meit és azokat orvosolja. К. I. elvtárs egyébként alelnöke a nemzeti bizottságnak, s mint népbíró is köz­­megelégedésre végzi munkáját. Végül még annyit kívánunk megje­gyezni, hogy Negykeszin a tavaszi munkák idejében való elvégzésével pár­­huz< mosan a dolgozóknak arra is vari idejük, hogy a CsISz és a Csemadok kultúr oyüttesével karöltve a szom­széd községekben kultúrfellépéseket rendezzenek a választások tiszteletére. Szabó Béla. Példás egyéni gazdálkodé a jelölőlistán

Next

/
Thumbnails
Contents