Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-02 / 18. szám
A szocialista faluért! fialtad Földműves A FÖLDMŰVEL ESCIGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1954. május 2. Ara 4-0 fillér V. évfolyam 18. szám A diadaiurtis илщм е1$це-SZABÓ BÉLA 1954. május 1-én, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napján, a földkerekség emberlakta területének nagy részén vörös zászlóerdök lengenek és milliók emelik magasra a proletár-nemzetköziség harcos békezászlaját. Az egész világon, a szocializmus országaiban éppúgy, mint a kapitalista országokban ezen a napon száz- és százmilliók a béke mellett szállnak síkra és arra figyelmeztetik a háborús úszítókat, hogy van erő, amely féken tudja tartani az imperialista fenevadat Ez si erő a nemzetközi béketábor, amely a Szovjetunió vezetésével lankadatlan és kitartó éberséggel áll őrt az emberiség békéje felett. Ezen a május elsején a nemzetközi szolidaritás kitartó éberségével figyelik a világ dolgozói a genfi értekezlet eredményeit is. A világ népei jól tudják, hogy az öthatalmi tárgyalások gondolatát és az ázsiai kérdésekről való tanácskozás szükségességé' a Szovjetunió vetette fel a berlini értekezleten. A Szovjetunió kezdeményezésére jött létre Berlinben a megegyezés, amelynek értelmében ült össze e napokban Genfben a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság és más érdekelt hatalmak értekezlete a koreai kérdés békés rendezésére és az indokínai béke helyreállításának előmozdítására. A Szovjetunió békepolitikája arra kényszerítette az Egyesült Államok külügyminiszterét, logy leüljön a zöld asztalhoz tárgyalni a Kínai Népköztársasággal és biztos, az imperialisták, az atombrigantik kezéből kiüti a gyilkos fegyvert is, mert békepolitikája mögött szorosan felsorakozik az egyre sokasodó százmilliód béketábora Minderre most május 1-én kell gondolnunk, nemzeti ünnepünkön, amikor szocialista hazánkban vívmányainkat, sorozatos győzelmeinket, történelmünkben sosem ismert fejlődésünket és egyre emelkedő jólétünk életszínvonalát ünnepeljük. A vörös lobogóerdökkel felvonuló dolgozóink százezrei és milliói a gottwaldi ötéves terv diadalát hirdetik hazánk városaiban és falvaiban ezen a napon, hirdetik országunk műiden eldugott zugában, mert mindenütt élvezik az épülő szocializmus áldásait. E néhány esztendő Szlovákiát, az elmaradt agrárországot, korszerű iparral rendelkező ipari-mezőgazdasági országgá változtatta. Nem kevesebb, mint 125 új üzemet, gyárat h.lyeztünk üzembe, ezenkívül 109 nagyobb üzemet kibővítettünk, átépítettünk. Ennek eredménvekép az 1955-as esztendő termelése 1937- hez viszonyítva négy és félszeresére, 1948-hoz viszonyítva pedig 2.4-re növekedett. Szlovákia iparával párhuzamosan óriási fejlődés ment végbe mezőgazdaságunkban is. Az ötéves terv végén a szocialista szektor a mezőgazdaságban. a szántóterületek 42 százalékát foglalja magában. A mezőgazdasági termelés fejlődése révén 1953-ban, 1948- hoz viszonyítva 25 százalékkal növekedett. Érthető ilyenformán. hogy népgazdaságunk összes ágában elért eredmények folytán rohamosan emelkedett dolgozóink életszínvonala és eddig példátlan méretekben emelkedett a fogyasztás. Okkal mondta egy idősebb munkás nőnap Dunaszerdahelyen az egyik irodalmi vitaesten, hogy: „Hiába rágalmaznak bennünket ez amerikai imperialisták, hogy nélkülözünk, éhezünk és rongyosan járutik .. . Aki ma meglátogatja városainkat, falvaínkat, az nagy meglepetéssel veszi észre, hogy máról-holnapra nőtt ki gombamódra hazánkban a hatalmas épületek egész sora. Óriási gyárak és lakóházak emelkednek városainkban, falvainkban pedig valóságos új utcák létesülnek, a korsz üen berendezett új majorok, gazdasági épületek mellett. Akinek szeme van, az látja, hogy gyermekeink, a munkások és parasztok gyermekei ápoltat^—gondpzottan, rendes öltözetben járnák iskolába és rózsás arcuk majd kicsattan az egészségtől, ami azt igazolja, hogy pártunk és kormányunk levette vállunkról a mindennapi kenyérgondot és megszabadított bennünket a munkanélküliség rémétől. Bizony az én gyerekkorom gondokból állt, mint ahogy ruhám és cipőin foltokból tevődött össze. Én bizony nem tanulhattam. Nagynehezen mindössze 5 elemi! végeztem, mert a burzsujok nem akarták, hogy tanuljak, inkább robotra, kizsákmányolásra ítéltek engem, mint ahogy ezt sok ezer és tízezer társammal megtették. Ma azonban, a felszabadulás óta a munkások és parasztok gyermekei előtt megnyíltak nemcsak a középiskolák, hanem a szakiskolák és egyetemek kapui”. Tehát május 1-én, a műnk ás szavaival élve, nemes; к az újonnan épült gyárak"; családi házakat, iskolákat és egyetemeket ünnepeljük, hanem örömünknek, boldogságunknak adunk kifejezést annak tudatában, hogy az új gyárainkban, családi házainkban, egyetemeinken az új emberek százezrei nőnek, fejlődnek. Üj emberek, akik értékein; tudják a mát és munkájukat a szocialista hazafiság szenvedélyes szeretete hatja át. Ezen a májuson a szocialista hazafisdg forró és diadalmas érzésével készülődnek dolgozóink hazánk legdemokratikusabb választásaira, hogy a szovjet példa nyomán legjobb, legkiválóbb dolgozóinkat válasszák nemzeti bizottságainkba. Hogy ezek a választások mit jelentenek szoc'alista hazánk fejlődésében, legyen szabad idézni néhány hírt a múltból, amelyek pontosan visszatükrözik a kapitalisták kíméletlen kizsákmányolását és visszatükrözik azt a kegyetlen nyomást, amit a munkás-paraszttömegekre gyakoroltak a választások alkalmából. Az 1935 május 1-i hír a „Munkásban” így szói: „Az Állami Statisztikai Hivatal kiszámította, hogy 1933- ban nem kevesebb, mint 1,529.045 végrehajtást eszközöltek. Ez anny t jelent, hogy minden kilencedik embernél járt végrehajtó. Persze arról, vájjon-a-végrehajtók a nagy kapitalistáknál, akik hét milliárd adóval tartoztak, ugyanolyan gyakran tették-e tiszteletüket, mint ahányszor a szegényeket zaklatták, a statisztikai hivatal nem beszél”. A kérdés nyitva maradt, ám a további hirek erre is feleletet adnak. A további hírek közük, hogy ebben az esztendőben, amikor a parlamenti választásokra készülődtek, Viliam Široký elvtárs 40 politikai fogollyal együtt tüntető éhségsztrájkba lépett. Nyilvánvaló, hogy így akarták menfosztani Г hszlovák:a dolgozóit a választási harcokban a legjobb vezetőiktől. Hogy ez mennyire így volt, ezt a következő hír is bizonyítja. így Steiner Gábor elvtársat olymódon akarták megfosztani választójogától, hogy közvetlenül a választások előtt perbe fogták. Erről a vádiratról a Rudé Právo így ír' „A vádirat 1934. okt. 13. óta a komáromi törvényszék íróasztalfiókjában hever és csak most a parlament feloszlatása után vették elő. A vád alapját a komáromi munkanélküliek 1930. május 5-én tartott tüntetése képezi, amikor Steiner elvtárs hivatalos engedély nélkül beszédet intézett a városháza előtt az izgatott tömeghez és amikor a munkanélkülieket a rendőrség szétkergette, bevonultak a munkásotthonba, ahol Steiner elvtárs folytatta beszédét. Amikor a csendőrök oda is beállítottak, tiltakozott beavatkozásuk ellen, de eredménytelenül. Ekkor összeütközésre került a sor, amelynek folyamán a vádirat szerint 8 csendőrt padokkal, székekkel, asztallábakkal megvertek. A vádirat Steiner elvtársat ható íg elleni erőszak elkövetésével vádolja, amikor is nem az „őrség bántal(folytatáe e 3. oldalon) щ» щщк Ш& IM i'f
