Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-18 / 16. szám
/ 1954. április 18. 7 és magyar dolgozók közösen harcolnak a határvidéken minden talpalatnyi löfd megműveléséért Cseh, szlovák Kartové Vary környékén, mint hazánk minden részében, nagyban folynak e nej okban a nemzeti bizottságok választásainak az előkészületei. Az előadások, néppel való beszélgetések napirenden vannak. A járás valamennyi községében nagybetűs plakátok hirdetik az agitközpontokat, ahol a lakosság nagy és komoly érdeklődése közepette vitatják meg azoknak a legkiválóbb dolgozóknak életét és munkáját, akiket a Nemzeti Arcvonal a nemzeti bizottságokba jelöl. Itt a határmentén azonban- a nemzeti bizottságoknak a választások sike,2S előkészítésén kívül még az a komoly feladatuk is van, hogy biztosítsák az ország minden részé ől ideérkező fiatalok eredményes munkáját. Biztosítsák azokat a feltételeket,’ hogy az ideérkező fiatalok, csehek, szlovákok és magyarok gyökeret verhessenek 's ?1- jesíthessék azokat a feladatokat, amelyeket a szeptember 15-i kormánynyilatkozat tűzött ki számukra, hogy a határmenti vidéken is, minden talpalatnyi földet meg kell művelni hazánk dolgozói életszínvonalának emelés« érdekében. Akik meghallották pártunk és kormányunk szavát A kartové-vary-i kerületben éppen ezért hatalmas munkák vannak folye-Ügy véljük, nem lesz érdektelen, ha más járásban is bemutatják a most folyó lázas munkálatokat. A teplai járásban ,ehol domb-dombot szül, a zöl* delő rét és legelő egyenesen arra való, hogy az állattenyésztést felvirágoztsssák és megteremtsék a hús, vaj, tej és valamennyi mezőgazdasági termék - árcsökkentésének előfeltételeit. Az éghajlat itt még hűvös és a legelők javításán kívül, csak most e ■ napokban 1 fognak hozzá a tavaszi munkálatokhoz.; Nem felejtik el a becsületes kombajnistákat — Bizony elkellene ide munkaerő — mondja Páty Oldrich, a teplai állami birtok igazgatója — szívesen gondo- j lünk a szlovák és magyar kombajno- j sokra, akik segíteni jöttek az aratási munkák elvégzésénél. Tudod, különösen a Kusira és igen ... a Nagra jól emlékszem. — így mondta Nág ... és mi tudjuk már, hogy Nagy kombejnistáról van sző. Nem tudjuk ugyan, hogy melyik Nagy, de az biztos, hogy nagy volt munkájában, ha ilyen szeretettel emlékeznek meg munkájáról. Ami pedig Kusit illeti, annak országos neve van nálunk és ma már azt is meg-J. Kattan oeeiád iával a ház előtt. amelyet я szerződés értelmében megjavítanak. matban. Az állami közigazgatás szervei, az egységes Idmüvesszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal karöltve odahatnak, hogy meggyorsított ütemben végezzék a családi házak javítását az ideköltözők részére. A poboranski járásban például már több házat megjavítottak, ahová a Prágából érkező munkások már be is költöztek. A gyors, eredményes munkát a járásban annak köszönhetik, hogy a helyi mezőgazdasági üzemek javítóin kívül a „Kaolin”-üzem és a „Rako”üzem munkásai brigádokat szerveztek, hogy így a javításokat mielőbb befejezhessék. E célból a brigádosok a JNB-el szerződést kötnek a munkák határidőre való elvégzése érdekében. A brigádosok példáját maguk a telepesek is követték. Velecsin községben például a harmadik típusú EFSz öt újonnan érkező tagot vett fel tagjai sorába, és ezek a podborani kőművesekkel nyomban hat ház javításához fogtak, amelyek beköltözésük után tulajdonukká válnak. A határmenti sürgős munkák iránt különösen nagv ez érdeklődés a CsISz-tagok között, akik hazafias lelkesedéssel küzdik le a felmerülő nehézségeket és odahatnak, hogy virágzóvá tegyék ezt a gyönyörű vidéket, amely még mindig magán viseli a háború nyomait. De a fiatalokon kívül egész családok is érkeznek az ország minden tájáról. mondhatjuk, hogy kiváló munkája révén jelöltje lett a bratislevai kerületi nemzeti bizottságnak. Jól esik természetesen hallani, amint dicsérik kombejnistáinkat. Ugyanakkor azonban nem maradunk adósai az igazgató elvtársnak, mert mi is felsorolhatjuk néhány cseh kombajnistának a nevét, többek között az államdíjes Loukote elvtársat és társaié , «kik tavaly júliusban nálunk dolgoztak a Csallóközben szövetkezeti tagjaink nagy örömére és megelégedésére. A barátságos ösmerkedés után az igazgató kísérőt ad mellénk, aki elvezet bennünket az „Ovőí-dvür”-ba, ahol e napokban várnak 30 fiatéi CsISz-tagot, akik aktívan be akarnak kapcsolódni a hetármenti mezőgazdasági munkába. Ezek a fiatalok, lányok és fiúk a nyitrai kerületből érkeznek. Két szép épület javító munkálatai most vannak folyamatban. Az egyiket már festik is, és az idekerülő ágyakba most hozatják a matracokat. A világos, levegős szobákban szekrények, asztalok fogják kiegészíteni a bútorzatot. Az egyik épület' a lányoké, a másik az ifjaké lesz. E két épület befejező javítómunkálataival párhuzamosan az utolsó simításokat végzik a harmadik épületben is, ahol korszerű üzemi konyhát rendeznek be. A hatalmas étkezde, amely teremnek is megfelel, égyúttal kultúrhelyiség lesz, ahol könyvtárat is beállítanak. — írd meg — mondja kísérőnk, Csapok elvtárs — hogy szeretettel várjuk és fogadjuk őket. írd meg, mindazt, amit itt láttál a valósághoz híven. Senkise higyje azt, hogy itt a sült galamb a szájába repül. Nem! Mi, pártunk és kormányunk utasításához híven megteremtjük azokat a feltételeket, hogy dolgozhassanak és az ő feladatuk az lesz, hogy becsületes munkájukkal eredményeket érjenek el. Mindazoknak, akik ide költöznek, akik valóban bekapcsolódnak a mezőgazdasági munkákba, komoly előnyöket biztosítunk. Többek között a fiatal házasoknak például 7.000 korona értékben konyha- és hálószobabútort biztosítunk, ezenkívül azok, akik bekapcsolódnak a szövetkezeti munkába, tehenet is kapnak, amely 3 év. ittartózkodás után tulajdonukba megy át. Szlovák dolgozók között Az „Ovóí-dvúr”-ból átmegyünk egy másik állami gazdaságra, amely ,Novy dvúr” nevet viseli. Itt az egész udvart J szlovák telepesek népesítik be. Vezetőjük Ján Kobelik, ugyancsak szlovák. Spišské Vlachy környékéről való. Kobelik elvtárs 8 éve tartózkodik itt, s azóta állandóan földműveléssel foglalkozik. Itt nősült, két lánykája és egy fia van, akik már itt a határvidéken születtek. Fivére František, ugyancsak itt nősült, cseh lányt vett feleségül. Itt tanulta meg a traktoros mesterséA szép ttuko-iung get is. Mindkét fivér megelégedett. Keresetük külön-külön megközelíti havonta az 1.400 koronát. Kosztrubanics Ján, ma 59 esztendős. Záhorról való, Szobránc, környékéről. Feleségével együtt 1.900 koronát keres havonta. A férfi kocsis, felesége pedig az állattenyésztésnél dolgozik. Keresetükből otthon Záhoron már házat építettek, ahol leányuk lakik. És örül az ember, ha beszél a Bilkócsaláddal. Itt él az anya 3 gyermekével. Fiával Janóval, aik ma 22 esztendős és 520 juhot gondoz. Már két éve nős. Felesége záhori lány, akivel itt munkája közepette ismerkedett meg. Amint a fiatal férj nézi az aszszonyát, aki már e napokban gyermeket vár, ragyooó szeme megtelik szeretettel és büszkeséggel. Jano készséggel visz bennünket a lakására, ahol két nagy szobában lakik az egész Bilkocsalád. Ő a feleségével az egyik szobában, a másikben pedig az anyja a húgával meg a legkisebb, 13 éves öcscsével, aki még i lólába jár. Jano havi keresete megközelíti a 2.000 koronát. Húga Alžbeta 19 éves, sudártermetű, rendkívül szép lány. Az anyjával együtt a hízóknál dolgozik. Keresetük együtt havonta meghaladja a 2.000 koronát. Rózsás mosoly vonja be a fiatal lány arcát, amikor azt kérdezzük, van-e már gavallérja. —Hogy neki még van ideje — válaszolja, ahogy ilyenkor szokás. E meghitt beszélgetés közepette, fürge, friss léptekkel belép az anyja. Moet már együtt van az egész család, a legkisebb kivételével, aki valahol kint játszik barátaival a tágas udvaron. Vidám pillantással öleli magához gyermekeit. Ruhaujja felgyűrt, most érkezett éppen a hizlaldából. De a munka nemcsak a könyökig meztelen karjain észlelhető, hanem egész magatartásán. Vidámsága is azt igazolja, hogy egész gondolat- és érzés világa elszakíthatatlan szálakkal a munkához köti. Ám munka és munka között óriási a különbség, ež mindjárt kiderül beszélgetésünk során. Arra a kérdésre ,nem vágyik-e haza Lőcse környékére, a következőket válaszolja : — Ha vágyom, akkor hazamehetek látogatóba. De nincs mit vágyakoznom, mert gyermekkoromban bizony robot volt ott az életem. Valaki csendesen megjegyzi, hogy bizony ö is gyerekkorában rongyos cipőben járt az iskolába és télen hólével volt tele a cipője. az özvegy erre rávágja: — Én ilyesmire nem emlékszem, mert soha iskolába nem jártam. A szobában hirtelen dermedt csönd támadt. Janó és Alžbeta arcáról hirtelen eltűnik a mosoly és mintha valami láthatatlan fagyos szél fagyasztotta volna meg szemükben a vidám fényt, tekintetük hirtelen komorrá válik. Így hatott ez egész családra anyjuk rövidre fogott kijelentése, amely tömören, a maga teljes sivárságában tárta fel gyermekei előtt a felszabadulás előtti múltat. Ez a hangulat azonban csak rövid ideig tart, mert amikor megjegyezzük, hogy most módjában lenne megtanulni írni-olvasni,-igen talpraesetten azt válaszolja, hogy most öreg korára már nem hajlandó iskolába járni. Különben az is elég, ha a felszabadulás után megtanult számolni. Jókedvvel mondja, hogy a múlt és a jelen között az a különbség, hogy régebben nerp kellett számolni, mert dolgozhatott, robotolhatott az ember, nem volt mit számolnia, most azonban van. Ha mégis akadt a múltban számolni való, akkor ez edósság volt. Tehát fordítva, visszafelé kelleti számolni. Ezt a műveletet azonb n boldoqult férje végezte helyette, neki csupán az a fe’adat jutott, hogy u”p rövldebbre fog.’« a pó-ázt, még röddebbre kurtíthassa a gyermekeinek szánt mindennapi falat kenyeret. Ehhez pedig értett, erre az urak megtanították. A számjegyek az írott betűnél többet mondanak Hogy a szám jég' ,k felszabadult életünkben minden írott betűnél többet fejeznek ki, azt a legszemléltetőbben a szokolovi járás, hrebenyi állami birtok krajkovoi udvarán dolgozó Kiss Dezső bizonyítja. Kiss Dezső, aki i' nesócsáról származik, a krajkovoi udvaron 1953. márciüs 20-tól dolgozik. Miután nem akarunk a- régi pénznemmel foglalkozni, tehát itt közöljük azt a számsort, amely Kiss Dezső havi bruttó jövedelmét fejezi ki a pénzváltás óta. A számsor a következő: 1953, június: 1084, július' 1920.—, augusztus 2.368.—, szeptember 2.174.—, okt. 1.529.—, nov. 1854.—, dec. 1.445.—, január 1.362.—, (ebben a hónapban szabadságon is volt) február 1037.—, márc. 1.840.—. Ehhez a jövedelemhez még minden hónapban 7 gyermeke után 950.— koronát kapott tisztán. Tehát tiszta havi jövedelme megközelíti átlagosan a 2.300.— koronát. Az itt felsorolt adatokat a hrebenyi állami birtok igazgatójától kapjuk, akitől megkérdjük, hogy Kiss Dezső milyen körülmények közt él. Az igazgató a következőket válaszolja: — A legjobb az lesz, ha magad látogatod meg Kiss elvtársat, aki kocsis nálunk. Munkájával meg vagyunk elégedve. Azok közé tartozik, akik minden munkaszakaszon példásan megállják a helyüket. Még nem fordult elő, hogy bármilyen munkából kivonta volna magát. Amellett nagyszerű szakember, mindenütt kiismeri magát. így az aratásnál és cséplésnél ő rakta a kazlakat, olyan szakértelemmel, hogy mindenki őszinte elismerését váltotta ki. Munkatársai szeretik és megbecsülik, nemcsak azért, mert jól dolgozik, hanem azért is, mert a 7 gyerek oly tisztán és rendesen jár öltözve, a legkisebbtől a legnagyobbig, hogy ez a magyar anyáknak és egyáltalában a magyar dolgozóknak csak jó hírnevét növeli. Hogy az állami birtok igazgató1 sága mennyire becsüli Kisséket, azt a legjobban azzal fejezi ki, hogy e napokban új, a hét gyerek számára megfelelő lakást kap a Kiss-család. A nemesócsai Kiss Dezső otthonában E jellemzés után meglátogatjuk Kiss elvtársat, még a régi egy szoba kanyhás lakásában. Két cseh elvtárs kísér bennünket oda és nyugodtan állíthatjuk, hogy nemcsak mi, hanem kísérőink is őszintén meghatódtak afctóf a látványtól, amiben részesültünk, amikor átléptük Kissék házaküszöbét. Oly tisztaság, rend uralkodott ebben a 6zűk kis lakásban, hogy szívünk csak úny emelkedett az örömtől. Ott ült Kissné a kanapén, a legkisebb 8 hónapos fiával a karján. A kis Károlykán habfehér kötött szvetter volt, s olyan boldogan mosolygott ránk. idegenekre, mintha már az anyatejjel tanították volna mosolyogni. Kitűnő iskolájuk van ezeknek a gyerekeknek. Kisséknek 5 fia és 2 lánya van. Valamennyi oly tiszte, mintha állandóan nevelőnő lenne mellettük. A legidősebb Jenő, 14 esztendős. A gyerekek, mihelyt meglátnak bennünket, hirtelen, elhatározással, mintha csak összebeszéltek volna a tükör elé lépnek és fésülik egymást, hogy még csinosabb külsőt kapjanak. A gyerekek mindezt anyjuktól és a rágyogó fehér tányérokkal, mind, mind egy becsületes munkáscsalád felbecsülhetetlen ismérvei, mind, mind olvan jelenségek, amelyek igazolják népi demokráciánk törekvéseinek megvalósítását, igazolják, hogy pártunk és kormányunk leveszi dolgozóink válláról a gondot, hogy egyre jobban és szebben élhessenek. Keserves élet volt az enyém Mert Kissék élete a felszabadulás előtt gondokkal volt terhelt. Apjának Nemesócsán 25 hold földje és 4 gyermeke volt. Tehát nyilvánvaló, hogy Kiss elvtárs nem származik egy szegény családból, mert középgazda fia volt. És mégis, apjától maradt örökségéhez nem fűződnek kellemes emlékei. Katasztrófájuk az 1931-es esztendőhöz fűződik, amikor megdöglött két lovuk és a banktól 10.000 korona kölcsönt kellett felvenniök. Ettől kezdve minden évben 1.000 korona kamatot kellett fizetni. Ha hozzászámítjuk még azt a pert is, ami a földek körüli marakodásnál játszódott le, akkor megé tjük, hogy az öreg Kiss vagyona a bank és az ügyvédek martaléka lett. Amikor apjuk meghalt és sor került a vagyon szétosztására, 65.000 korona adósságot osztottak fel egymásközt. így került sor a 25 hold eladására 38-ban, úgy hogy az örökségből egyetlen talpalatnyi föld sem maradt. — Keserves élet volt az enyém — mondja Kiss Dezső — nehezen szántam rá magam az örökrész eladására, mert hiszen gyerekkoromtól dolgoztam rajta és szerettem a földet, de a каr.átok fojtogattak és szabadulnom kellett a földtől, hogy megmentsem az életemet. Bilko Jano és felesége Az asszony még mindig a karján tartja a kis Károlyt. Tűnődve hallgatja a férje elbeszélését. Rossz rá gondolni — mondja az aszszony, ek: pontosan ismeri a részleteket, hisz alistáli lány volt akkor és együtt érzett férje családjának minden bújával-}» jável. Amikor Kiss elvtárssal közöljük, hogy mit mondott munkájáról az igazgató, fejebubját vakarja meg. — Nincs ezen mit csodálkozni. Munkámért jó fizetségben és jó bánásmódban részesülök, tehát jól is akarom végezni dolgomat. Nem mondom, néha elfőj a honvágy, de tudod elvtárs, ha az embernek módjában van disznót ölni, akkor megteremti itt is az otthon légkörét. Különben a mi otthonunk is ez a táj, mert itt is élvezzük az árcsökkentés előnyeit. Azt is meg kell mondanom, a cseh elvtársak gondoskodnak rólunk magyarokról is. A tanító például már gondoskodott arról is, hogy fiam 'internátusba kerüljön asztalos inasnak. Mert fiamnak kedve van ehhez a mesterséghez. Egyre inkább rájövök arra, hogy szocia-Kissrít emaaet мши apjuktól tanulták, akik szeretik a munkát és tisztaságot, s a maguk javára használják fel mindazokat a lehetőségeket, amit a felszabadulás nyújtott dolgozónknak. A tiszta, fehér függöny az ablakon, a virágzó muskátlik az ablak peremén, a gondosan I megágyazott ágyak, a terített asztal, 1 Kaftan Jaroslav CslSz-tag, aki a prágai ČKD üzeméből érkezett, a szer~ z&dés aláírása közben l'ista életünkben, a cseh dolgozók valóban igazi testvéreink. Hallom, hogy most több magyar érkezik ide. Ennek csak örülni tudok, de jó lenne, ha minél előbb jönnének, hogy idejekorán minden talpalatnyi földet bevethessünk. Szabó Béla
