Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-18 / 16. szám

e Földműves 1954. április 18. Még bátrabban alkalmazzák Nagyborsán az új termelési módszereket Tanulságos beszélgetés a Tátrában pihenő szovetkezetesekkel A nagyborsai főutca néptelen, csak az áprilisi hűs, északi szél száguld vé­gig rajta. Az idő már délfelé jár, de a levegő nem bír felmelegedni, mert a napocskát vastag felhőrétegek rejte­getik. A szövetkezet irodájában Tornyai Jenő könyvelő, Ivencsik János kertész­etei a zöldségbeadásró! készítenek ki­mutatást. Mi az agronómus és az el­nök után érdeklődünk. — Kint vannak az új istállónál, — mondja Tornyai elvtárs. Az istállót a te-vezett idő előtt befejeztük. Ott már jobt helyük van a tétleneknek, köny­­nyebb az állatgondozóknak. — Akkor biztosan több a tej is — jegyezzük meg. — A tej, hát az nem nagyon. A be­adással azonban jól állunk. Az első ne­gyedévre 10.283 liter helyett 15.016 li­ter tejet adtunk. — Ezek szerint a fejők túlteljesítik a tervezett mennyiséget ’ — Igen. túlteljesítik — válaszolja a könyvelő, —de -nemcsak a fejők, ha­nem a sertésetetők is. Ök tudják, hogy miért. A terven felül kitermelt termé­kek után pótjutelmet kapnak. Nézzük csak meg. tavaly mennyi pótjutalmat fizettünk ki 3 tagoknak Tornyai elvtárs egv-két perc alatt áttekintést nyer az elkönyvelt szám­oszlopok között és mári6 folytatja. — Gabonából 250 mázsát, állatte­nyésztésnél 22.090 a kertészetben pe­dig 17.376 koronát osztottunk szét pót­jutalomként. tvancsik János kertész fejbóloga­­t ássál igazolja, h gy érdemes volt jól dolgozni, mert a túltermelésből min­denki megkapta a maga részét. Am nt beszélgetünk, kinyílik az iro­da ajtaja és egy nénike lép be egy táska tojással megrakodva. Köszön, majd szól a könyvelőnek, hogy rakja ki 8 30 darab tojást a táskából. Kide­rül , hogy Ivancsik elvtárs felesége és a tojást azért hozta, hogy a szövetke­zet tyúkjai nem tojnak kielégítően s a tagok nem akarják, hogy a szövet­kezet lemaradjon a tojásbeadással, te­hát pótolják a sajátjukkal. — Nem e fél hektár föld után hoz­ta be ezt a tojást? — kérdezzük Ivan­­csiknétól. — Nem, nem feleli. — Ez nincs kiírva. Mi a tojást önként hozzuk. — Ven nrrir olyan tagunk is — mondja a könyvelő — hogy 300 da­rabbal elősegítette a szövetkezet bea­dását. Természet e, így teljesítettük a tojásbeadást is. Disznóhúsból is 9 má­zsával többet adtunk, marhahússal pedig már fél évre rendben vagyunk. Elszántabban harcoljanak az egyenlősdi ellen A kertész elkísér bennünket az új istállóhoz. Kint az utcán alig megyünk pár lépést, egy kerékpárossal találko­zunk, akit a kertész úgy mutat be, mint a legjobb fejőgulyást. Nagy Gyula mosolyogva fog velünk kezet. Többek között megkérdezzük tőle, honnan jön és merre tart. — Az építkezéstől jövök. — mondja — új házat építek. — Persze, van miből építeni? — Van — mondja. — Jól kerestem az elmúlt évben. Csak pótjutalomként felvettem 2400 koronát. Összesen 21.900 liter tejet fejtem ki az elmúlt évben. Ebből 5.011 litt terven felül volt. A terven felül kifejt tejből minden ötö­dik liter az envém, így 1.002 liternek az arát kaptam meg 2.40 koronás ár­ban. — És a többi fejő mennyit keresett? — Nagy elvtárs válaszából kiderült, hogy a kifejt tejet összeöntögetik és a fejők egyformán kapják mind a já­rulékot, mind e pótjutelmet. Ez pedig nem vezet többtermeléshez. Éppen itt rejlik az igazi oka annak, hogy az új stállóban sem emelkedik a napi tej­­hozam. Ügy látszik, meg vannak elé­gedve a napi 7 literes tejátlapoal, hol­ott minden terven felül kifejt liter tej 2.20 koronát j 'ént a szövetkezetnek. A fejők pedig minden 5. liter árát meg­kapják Azt hisszük, hogy akkor mey­­éri a fáradságot, ami a termelés fo­kozásával jár. — Én már ősz óta akarom, hogy kü­lön fejjünk, — mondja Nagy elvtárs, de a többiek nem egyeznek bele. Ez természetesen gyönge Srv. Ha Nagy elvtárs a gondjaira bízott 10 te­henet egy hónapig a szovjet tapaszta­latok alapján fopia etetni és fejni, minden 2—3 literrel ■ többet adna na­ponta. A tőgymasszázson kívül taná­csos, hogy bevezessék az egyedi ta­karmányozást, a napi háromszori fe­jest. És ha mindtn fejő külön kannába fogja majd и tejet öntögetni, úgy egyik sem akar lemaradni a másiktó!, ezáltal megszűnik a káros egyenlősdiség, ami hasznára válik a szövetkezetnek és ь fejőknek. Beszéd közben előkerül Klucsik Ist­ván agronómus is, aki azután velünk tartott, hogy megtekintsük az istállót. Az agronómus meggondolt, értelmes ember benyomását kelti. Ez kitűnik mindjárt, amint beszélgetünk a szö­vetkezet fejlődésé öl, a tavaszi mun­kákról. Elmondja, hogy kukoricán és burgonyán kívül már mindent elvetet­tek. Huszonöt hektár árpa közé herét vetettek, ami már szépen "kikelt. A herefélékre már ősszel egy és fél mázsa thomasz-salekot, most tavasszal pedig egy mázsa osztravai salétromot szór­nak. Amint megyünk és beszélgetünk, több asszonyra lettünk figyelmesek. Egy nagy burgonyarakás mellett ültek és válogatták a krumplit. — Sok bajunk van ezekkel az asz­­szonyokkal. — mondja a^ agronómus. — Jelenleg nem tudunk nekik állandó munkát biztosítani, de ők minden nap dolgozni akarnak. Szinte ég kezükben a munka. Igaz, kell nekik a pénz, mert most építkezési ’ z van a faluban, s nagyon sokan építkeznek. Nem kell félni az újításoktól Odaérünk az istállóhoz, amely a fa­lun kívül épült fel. Valahonnan előke­rült .Sztahel István, az állattenyésztési csoport vezetője is, s így hárman lép­tünk be a tágas, tiszta istállóba. Va­liban szemet gyönyörködtető teheneket látunk, csillogó szőrzetük, nagy tő­gyük elárulja, hogy bőven van takar­mány. Az agronómus eltalálta gondo­latunkat és megjegyzi: — Takarmány van bőven, el sem fogy­— Akkor miért nem vezetik be az egyedi takarmányozást, a napi három­szoros fejést ? Az agronómust meglepi a kérdés, ki­csit gondolkodik, aztán becsületesen, nyíltan megmondja az igazat. — Őszintén mondom, valahogy tar­tózkodom még az újításoktól. Féltem elépni a szövetveztbe is. Most pedig jól érzem magam és nem lennék töb­bé magángazda. Féltem a kereszt- és súrüsoros vetéstől, de mégis alkalmaz­tuk és jól bevált. Ezen a tavaszon meg úgy jártam, hogy nem volt súrüsoros vetőgépünk, mi nedig így akartunk vetni, mert в keresztsoros vetéssel a lágy földet nagyon meggyúrattuk vol­na. Ezért mondtam a brigád agronó­­musának, hogy akár a föld aló! is, ke­rítsen nekem sűrűsoros vetőgépet. Ezt meg is kaptuk é. így sűrűsorosan ve­tettünk el mindent. Ősszel a burgonya­szedőgéptől idegenkedtünk, mégis olyan szépen felkapálja a burgonyát, hogy azt mondták az asszonyok, öröm szed­ni. Most pedig a napi háromszori fe­jesről van szó. Biztos rövidesen ezt и módszert i.s bevezetjük. Meg kell mondénunk klucsik elv­társnak, hogy mi,,den újítást, különö­sen a Szovjetunióból ide került újítá­sokat bátran alkalmazhatják, mert ez­zel megkönnyítik saját munkájukat, olcsóbban, többet termelhetnek. Ezál­tal megszilárdul szövetkezetük és mind e szövetkezet, mind a tagok vagyona fokozottabban gyarapszik. Például, a­­mint a táblán is látjuk; az Aranka ne­vű tehén nem 13. hanem 16 litert, a Vilma pedig 11.50 liter helyett 14 li­tert adna naponta, he a haladó mód­szer minden pontját alkalmaznák az etetésnél, a fejesnél. Ezáltal a szövet­­kezet év végéig a tavalyi 37.000 liter tej helyett idén u-.OOO literrel adhat­na többet terven felül. Ezért pedig már több pénzt és több korpát kapnának. Vegye tekintetbe Klucsik elvtárs azt is. hogy a nép bizalommal van iránta, mert jelölték a nemzeti bizottságba, így az is eívá-ják tőié, hogy jobb éle­tük érdekében kövessen el mindent, ne féljen az újításoktól, sót minden újí­tásnak bátor kezd ményezöje legyen. SÁNDOR GÁBOR A Magas Tátra hósapká, ormai ezüs- 1 tösen csülogtak a tavaszi napfényben. Ebben a lenyűgöző szépségben gyönyör­ködtek a Tarpataki vízesés felé igyek­vő, Tátrafüreden üdülő szövetkezete­­sek is, akik gondtalan tere-fere közt élvezték az ózondús - tátrai levegőt. Bizony, valamikor régen nem volt ez így, mert itt csak nagy urak él­vezhették gondtalanul az életet. Ma ezt a „régi jó világot” nem kívánja­­vissza egy becsületes dolgozó sem. Ha­zánkban azt illeti a pihenés és üdülés, aki becsületes munkájával kiérdemelte azt. Tátrafüreden a „Polená’-ban üdülő szövetkezetesek, akik példásan telje­sítették kötelességüket s ezért kerül­tek ide, jól érzik magukat a kényel­mesen berendezett, komfortos villá­ban. Kitűnő ellátásban részesülnek, szórakozásukról és továbbképzésükről is gondoskodik a vezetőség. Ezek a haledószellemű szövetkezetesek jói túdják, hogy a gazdag élethez vezető szocialista nagytermelés útja csak úgy lesz eredményes, ha elhagyják az ela­vult munkamódszereket és azokat új. jól bevált módszerekkel cserélik ki. A tudomány és gyakorlat szoros együttműködésének fontosságát meg­értették и mi tudományos dolgozóink is s ezért gyakran ellátogatnak föld­műveseink közé. Most Tátrafüredre jöttek a pihenő szövetkezetesek közé é6 a beszélgetés tárgyául a takarmány­­alap megszervezését és a gazdasági ál­latok termelékeny ségének növelését választották. Machankov mérnök, a Tu­dományos Akadémia mezőgazdasági á­­gazatánek dolgozója és Plesník J. mér­nök a víglasi Mezőgazdasági Kutatóin­tézet tudományos dolgozója előadása keretében értékes tanácsokat adott a jelenlévő szövetkezeteseknek. Machankov mérnök előadása során a tekarmányelap helyes megszervezésé­ről beszélt Rámutatott arra a szomo­rú valóságra, hogy sok olyan szövet­kezet van, ahol március végén már nincs takarmány, az állatok lesoványod­nak 6 bizony semmi hasznot sem hoz­nak. ellenben vannak olyan szövetke­zetek is, ahol elégséges takarmányt biztosítottak, az állatok egész éven át megkapják a. szükséges adagokat s így aztán hasznosságuk is kimagasló. A si­ker vagy kudarc oka túlnyomórészt a tekarmányelap helyes, vagy helytelen megszervezése. Rendkívül fontos — mondta többek között Machankov elv­társ — a rétek és legelők rendben­­tartása, valamint az agyéves és évelő növények termesztése. Helyes agrotechnikával — folytatta Machankov mérnök — növelhetjük e takarmánynövények hektárhozemát Az állandó munkacsoportok megszervezése itt is rendkívül fontos. A mezőgazda­­sági munkát nyugodtan és rendszeresen kell végezni, mert a gyors hánya-veti munka mindig megbosszúlja magát. Mindenki hallott már az egész évi zöld futószalagról. Némelyik szövetkezetben ez már nem újság. Ilymódon ez álla­tok kora tavasztól késő őszig zamatos zöldtakermányhoz jutnak. Okosan kell ezzel is gazdálkodnunk, a fölösleget idejében silózással vagy szárítással tartósítjuk (konzerváljuk), hogy a éli hónapokban ne legyen hiány vitamin­­dús takarmányokban. A zöld futósza­lagokat mindig az állat-tenyésztési ter­melés közelében létesítsük, mert a ta­karmány hazaszállítása így sokkal ked­vezőbb. Nagyon fontos még a takar­mány-vetésforgó bevezetése is, amit helyesen és tervszerűen kell összeállí­tani, a helyi éghajlati és talajviszo­nyoknak megfelelően. A jól trágyázott területen termesztett, gondosan ápolt takarmánynövények olyan gazdag ter­méssel háláják meg fáradozásunkat, hogy nem ismerjük többé a takarmány­­ínség szomorú következményeit, álla­taink egészségesek, erősek, magas ter­­melékenységüek lesznek, szövetkeze­tünk pedig a jómód útjára tér. Machankov mérnök után Plesník J. vette át a szót és értékes, humorral átszőtt előadását mindenki nagy fi­gyelemmel hallgatta. Plesník elvtárs azokról a tapasztalatokról és ismere­tekről beszélt, amelyekkel a Szlovákia eredetű teheneknél évente átlag 5.205 liter tejet értek el tehenenként. Gaz­dáink még nem is oh i régen csak a külföldi eredetű, pl. в svájci teheneket tartották a legjobbaknak. Ma kísérle­tileg bebizonyítottuk, hogy a mi szlo­vákiai tenyészetünkből származó tehe­neink egyenértékűek a világ legjnbb­­fajtájú teheneivel. Mi szükséges ahhoz, hogy magas tejelékenységet érjünk e! teheneinknél? Elsősorban megfelelő ta­karmányalapot kell biztosítanunk s eh­hez járul a mindennapi gondos munka, a tisztaság, jó bánásmód és a jó mun­kaviszony. Mert nincs olyan kiváló módszer, amely be..süeltes, kitartó és odaadó munka nőikül csodákat művel­ne. Csak a jó emberi .unka teszi csodálatosakká ezeket e módszereket. Bebizonyított tény, hogy a tehén a leg­gazdaságosabb Háziállat. Az előadások után élénk vita fejlő­dött. A jelenlévők kérdéseikre tárgyi­lagos és értékes válaszokat kaptak. Sokan ismertették saját munkamód­szereiket és tanácsokat kértek ezek javítására, módosítására. Kívánatos, hogy a tudományos dolgozók mennél többet találkozzanak a gyakorlat em­bereivel, mert csak akkor lesz tökéle­tes mezőgazdasági termelésünk, ha a tudomány kéz a kézben bírtad a gya­korlattal. Ez alkalommal mezőgazdasági könyv­­kiállítást is rendeztek a társalgó egyik sarkában és a szövetkezetesek érdek­lődéssel lapozgattak a számukra írt értékes könyökben. Az arcokra meg­ce 'ttt mosoly te npedett. «'я/ ez érhető is, mert mindannyian újabb ta­pasztalatokkal és ismeretekkel gazda­godva térnek vissza szövetkezeteikbe, ahol ezentúl még lelkiismeretesebben építik a szocialista falut. U /Q szaló szaioct ciganysor jelöltje löllii Ha Szalócon jársz, s bárkit meg­kérdenél, hogy milyen embernek is­meri Gazsi Józsefet, akit most a nemzeti bizottságba jelöltek, a legna­gyobb megbecsülés hangján ilyenkép­pen válaszol: — Gazsi Józsi derék, becsületes, szorgalmas embér. Vájjon mi annak a titka, hogy Ga­zsi József ilyen nagy megbecsülésnek és népszerűségnek örvend? Erre mi is vagyon kiváncsiak voltunk. Hogy ki­derítsük, legelőször őt kerestük fel Amint a községet hosszában átszelő, sima betonúton haladunk kifelé a Cigány-sorra, egyszeriben lágycsen­­gésú népdal üti meg fülünket: „... Ja j de szép, jaj de szép a hajnali búza, Szegény nép ködmönét az ág már nem húzza. Munkás népnek nincsen gondja, E'lenségét össze zúzza, Jaj de szép, jaj de szép a hajnali búza .. Kutató tekintettel keressük a dalo­tokat a házak mögötti hegyoldalon, akik hangos nevetéssel váratlanul elő­bukkannak. Fiatal, hancúrozó 12-1.1 éves cigánylányok voltak. Az ösmert népdaltól kísérve jutunk a Cigány­soron a falu végére. Huszonhat ház húzódik meg itt szerényen a hegy lo­binál. köztük Gazsi József új háza is. Betérünk az egy szoba-konyhás, szé­pen berendezett lakásba. A barátsá­gos fogadtatás után a házigazda kí­nál hellyel, mivel felesége elutazott Rozsnyóra. A szívélyes, meghitt be­szélgetés közeoetjf megtudjuk, hogy közel jár az Ötvenhez és 8 tagú csa­ládja van. A legkisebb fia — mely <. hév erőn játszadozik, a 'nagyobb le­ányka felügyelete alatt — nincs több mint egy esztendős, a legnagyobb el­lenben már 21 éves és néphadsere­­aünk katonája. Két felnőtt lánya n helyi E FSz-ben dolgozik. Ö maga pe­dig az Útépítési Vállalatnál éjjeli-őri szolgálatot teljesít. Átlagos havi ke­resete 900—1000 korona. Emellett hu­nont a 530 korona családi pótlékot leap népi államunktól. Ha még ehhez hoz­zászámítjuk, amit a két lánya keres, kiderül, hogy havi jövedelmük elég nagy összeget tesz ki, amiből szépen megélnek, mert keresetükből mindarra jut, amire szükségük van. Amint beszélgetünk, sűrű idöfco­­zökben nyílik a konyhaajtó, hol egyik, hol másik fiú, vagy lány érkezik haza. Majd a lányok nekilátnak „grujót” hámozni, hogy valamilyen ebédet főz­zenek a népes családnak. — (így hív­ják népiesen a burgonyát ezen a kör­nyéken. ) De nem gondoljuk azt, hogy Gazsi József -- amellett, hogy éjjeliőr — más egyebet nem csinál. Immár több, mint egy évtizede önkéntes tűzoltó, s 3 éve tagja a Csehszlovák Vörös­­keresztnek, Még hozzá nem is akár­milyen tagja. Komoly, felelősségtel­jes funkciójából eredő feladatait pél­dásan végzi. Ugyanis egészségügyi in­struktor. Egész körzet van rábízva. Л, ő felügyelete kiterjed magára a köz­ségre, vagyis Szalócra, Gombaszögre és Vígtelkére. — Egyhónapos egészségügyi tan­­folyamot végeztem Rozsnyón — jegy­zi meg, majd folytatja: — Ezen a tan­folyamon 80-an vettünk részt. Tómű­nek doktortól nagyon sokat tanultunk. Ö vezette ezt a tanfolyamot. Majd örömmel és némi büszkeséggéi hozzáteszi: — A tanfolyamot sikeresen elvé­geztem. Ahogy fűzzük a beszédfonalat, r konyha lassan benépesedik. Alacsony termetű, csinosan kiöltözött fiatal asz szony lép be kislányával. — A menyem! — mutatja be Gazsi elvtárs. — Talán csak nem lagziba készül­nek — jegyezzük meg tréfásan. — 6, nem, — válaszolja az asszony — Ma már van miből öltözködnünk, nem úgy mint a múltban, amikor a világ csúfjára rongyos ruhában vol­tunk kénytelenek járni. — Az volt egy cudar, nyomorúságos élet — kapcsolódik be újra a beszél­getésbe a házigazda. — Többszáz kilo­métert kellett munka után kóborolni. Az országút vándorai, a kapitalista társadalom kitaszítottjai voltunk, min­den oldalról rúgtak minket, s a „bü­dös cigány” jelzőt akasztották a nya­kunkba. Azt tartották rólunk levitéz­­lett „uraink", hogy a cigány nem em­ber. — Mai életünk örömteli, s teljes egyenjogúságot élvezünk. Népidemok­ratikus rendszerünknek és pártunk­nak igen sokat köszönhetünk. Minden lehetőséget megad ahhoz, hogy em­berhez méltó módon élhessünk. Mi élünk is ezzel a kormányunk és pár­tunk nyújtotta lehetőségekkel. így például büszkék vagyunk arra, hogy a Ruszó-fiú odáig vitte, hogy ma nép­hadseregünk tisztje. De nem ez az egyedüli példa: mérnök, tanító, hiva­talnok nőtt már ki közölünk. Fényes bizonyítéka ez teljes egyenjogúsá­gunknak. Gazsi elvtárs szavai, viselkedése és egész magatartása, öntudatos, bátor, a társadalmi munkát rendkívül szerető emberre vallanak. Ebben a 'élteté­sünkben nem is csalatkoztunk. 7 o­­vábbi beszélgetésünk során elmon­dotta, hogy nagyon örül munkája kézzelfogható eredményeinek, s ez jóleső érzéssel tölti el. s még jobb munkára serkenti. Mik i; te1'át e kéz­zelfogható eredmények? Kezdjük az önkéntes tűzoltói működésén, őszintén megmondva meglepett bennünket, amikor a szépen bebútorozott szobá­ból egy bekeretezett díszoklevelet ho­zott ki a konyhába. Gazsi elvtárs tűz­oltóegyenruhában feszít a díszoklevé­len elhelyezett fényképen és a gallér sarkán 3 rangjel ékeskedik. — Ez aztán igen! — jegyezzük meg, amint a képet nézegetjük. Ezt példás szolgálatteljesitésért kap­ta ugye? — igen. — Válaszolja szerényen. Ami az egészségügyi téren való munkája eredményét illeti, tudtunkra adja, hogy eddig 13 baleset alkalmá­val nyújtott segítséget. A tél folyamán egyízben arról ér­tesült, hogy a helybeli iskolában a gyermekek Hitetlen tanteremben ta­nulnak fútőanyaghiány miatt. Nyomá­ban megtette a szükséges intézkedési és pár napon belül a tüzelőanyagot beszerezték. Egy ellenőrző körútja alkalmával meglátogatta a vígtelki iskolát-, ahol azt tapasztalta, hogy íz ivóvíz egész­ségtelen. A naftás-petróleumos .szivó­­gépből — amely a kútból sziimta a vizet —■ folyik a hajtóanyag és be­szennyezi, egészségtelenné teszi az ivó­vizet. Azonnal közbelépett. Jelentette az ügyet a járási főorvosnak. Az ered­mény az lett, hogy a szívógépet lesze­relték a kútról, eltávolították. — A házaink előtt — mondja Gazsi József — volt egy szennyvíz­­csatorna és az rettenetes bűzt árasz­tott. Alig lehetett megmaradni a lu­kasokban miatta, egyszóval megfer­tőzte még a levegőt is. Törtem a feje­met, hogyan lehetne ezen változtatni Elhatároztam, hogy összehívom a csa-. torna szomszédságában levő lakosok r, és gyűlés keretében megvitatjuk a­­egész ügyet, úgy is lett. A gyűlésen megmagyaráztam az embereknek, hogy az említett csatorna valósággal a tífusz és egyéb baktériumok meleg­ágya. Sok ember egészsége forog koc­kán, amin változtatnunk kell. Abban állapodtunk meg, hoa?/ új csdtornát ásunk. Közös erővel ezt végre is haj­tottuk s így megszabadultunk nemcsak a kellemetlen szagtól, hanem vesze­delmes nyavalyák fészkétől. így védte meg Gazsi József saját maga, családja és embertársai egész­ségét. Egészségügyi vonalon végzett példás munkája elismeréseképpen c.z Egészségügyi Megbízotti Hivatal 2 ér­tékes könyvvel ajándékozta meg. Gazsi József 8 gyermekes apa létére a Icultúrmunkából is tevékenyen kive­szi részét. Nagy elismerés illeti az e téren végzett munkájáért is. Meg Kell, hogy említsük, főként neki kö­szönhető, hogy Szalócon cigány-kul­­túrcsoport működik, amely első nyil­vános bemutatkozása alkalmával ma­gyar, szlovák és orosz nyelven ének­számokat adott elő, de nem feledkez­tek meg saját, cigány-nyelvű dalaikról sem. Nagyon ügyesen összekapcsolták a kellemeset a hasznossal Gazsi elv­társ egyszerű, keresetlen szavakkal ecsetelte választói előtt a múlt és a mai életük közötti óriási különbséget. Többek között ezeket mondotta: — A múltban, ha észrevették, hogy a szegényember gyereke jói tanul, hát elbuktatták az iskolában Mind­ezt azért tették, hogy ne váljék kul­túrált, felvilágosult ember belőlünk A kapitalisták nagyon ügyeltek arra, hogy a dolgozók gyermekei feljebb ne kerülhessenek. Ma ellenben min­den lehetőséget megadnak a tanulásra. Beszéde befejeztével a választók ha­talmas éljenzéssel üdvözölték Gazsi eh társat Azzal a kellemes benyomással és ér­zéssel távoztunk Szalócról. hogy Ga­zsi elvtárs már az eddig■ végzet ered­ményes és példás munkája során is bebizonyította hogy választói bátran belé helyezhetik bizalmukat. KOVÁCS ISTVÁN »►

Next

/
Thumbnails
Contents