Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-18 / 16. szám
4 fíu/OVtf Földműves 1954. április 18. A KOMMUNIZMUS ÉPÍTŐINEK ORSZÁGÁBÓL A bőséges kukoricatermésért A mi kolhozunk dolgozói évek hoszszú során keresztül gazdag tapasztaltatokra tettek s-ert a magas kukoricahozam elérése terén. Minden évben 120—160 hektárny' területet vetünk b kukoricával. A kukoricát mindig olyan helyre vetjük, ahol előző évben őszi búzát termesztettünk. Amikor ez őszi búzát kombájnnal learatjuk, a tarlót ugyanakkor 5—6 centi mélyen hámjuk. Tarlóhántás utár. a talajt 27—30 cm mélyen előhántós ekével f Szántjuk, legkésőbb augusztus második feléten. He e felhántott tarlót idejében és mélyen alászántjuk, a talaj sokkal jobban megőrzi a nedvességet, nem nő annyi gyom és az üszög sem rtsz ennyi kárt a kukoricában. A felszántott föHet már kora tavasszal nehéz boronákkal keresztbe boronáljuk. így a porhanyított talaj jobban megőrzi az ősszel és télen felgyűlt nedvességet. A boronálás után, vagy azzal egyidejűleg kétszer kultivátorozunk. Először 10—12 cm mélyen, másodszor pedig 10 centiméter mélyen. vagyis vetőmélységben. Még a mi fekete földünkön is igen hasznos a trágyázás a kukorica számára. Az istáHótrágyával és műtrágyával történő trágyázást kolhozunkban a vetésforgó-trágyázás megszokott módszerével végezzük, amelyet az ukrajnai Gabona-kutató Intézet tudósaival együtt dolgoztunk ki. A trágyát úgy juttatjuk a talajba, hogy a növény egész fejlődési ideje alatt megkapja a növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges tápanyagot. Ezért a trágya nagyrészét ősszel, mélyszántás idején keverjük в földbe, a többit pedig tavasszal, az első tövénygondozáskor. Ősszel a felhántott tarló alászántásával egyidejűleg műtrágyázást is (hektáronként 1.5—2 mázsa szuperfoszfátot) alkalmazunk, tavasszal pe- I:'g a növények első gondozása alkalmával pótlólag még 1—1.5 mázsa szuperfoszfátot, C 8 mázse ammóniumniurátot és fél mázsa kálisót alkalmazunk. Egyes csoportok a tavaszi növénygondozás idején pótlólag még baromfitrágyát, portrágyát és hamut is alkalmaznak. Kolhozunkban csak a jólfejlett csövekről szedünk vetőmagot, hogy a kukorica szépen, egyenletesen keljen ki. Főleg e csövek közepéről szedjük le a vetésre alkalmas magvakat. Miután a csövekről lemorzsoltuk a vetőmagot, azt 3—4 napig napon szárítjuk. A vetőmagot vetés előtt csávázószerrel kezeljük. Egy mázsa kukoricához 100 gramm port használunk. Ez a készítmény gyökeresen kiírtja a betegségeket okozó gombacsírákat. A kukoricát fészekbevető géppel vetjük el. A fészek, illetve sortávolság 75x75 centiméter, ami lehetővé teszi, hogy a sorok között keresztben és hosszában gépi erővel kapálhassunk. . Amikor a talaj hőmérséklete elérte a pluoz 10—12 fokot, a kukoricát 10 cm mélyre vetjük. A nagy terméshozam elérése érdekében rendkívül fontos a növények kifogástalan gondozása. Mihelyt a növény kikelt, a földet egyetlen irányban megboronáljuk, miután pedig a növény 2-3 ig^zi levelet hajtott, ritkítunk. A ritkításnál minden fészekben esek a legjobban fejlett két szálat hagyjuk meg. Tavaly a sorok közötti kétirányú, 8—lu cm-nyi mély kapálást két nap alatt végeztük el. Ezzel egyidőben elvégeztük a fészkek kigyomlálását is. A második kapálást ugyancsak két irányban, 6—7 centiméter mélyen; a harmadik kapálást szintén két irányba 4—5 cm mélyen, a negyediket ellenben csak egy irányban végeztük. A kolhoz élenjáró csoportjai 4—5-ször kapálták a sonközöket és kigyomlálták a fészkeket. A qyomlálással együtt elvégezték a fattyazást is. Mihelyt a csövek kihajtanak, reggel a hűvösben végrehajtjuk a kuko ica mesterséges beporzását. Tavaly az öszszes kukoricánkon végeztünk mesterséges beporzást. Az élenjáró csoportok ezt e műveletet kétszer végezték el, a vetőmagtermesztő területen pedig háromszor. A fejlett agrotechnikai szabályok alkalmazása folytán az utóbbi 2—3 évben átlagosan 55 mázsás hektárhozamo‘ értünk el kukoricából az egész területen. Irta: A. Scserbina ,a „Cskalov”-kolhoz elnöke. PARASZTLÁNYBÓL - TUDÓS • • / \ t évvel ezelőtt történt... 0, mi" " lyen szép nap volt ez Hajri Radasabove, a fiatal tadzsik lány ott állt a moszkvai Vegyészeti Főiskola nagytermében, s a boldogságtól pirosabb volt az arca, mint az a virágcsokor, amelyet az »kole hallgatói nyújtottak át neki. A főiskola igazgatója most hirdette ki. hogy Hajri Radzsabova elnyerte a vegyészeti tudományok kandidátusának tudós fokozatát. Nagy utat járt be Hajri Radzsabova, amíg idáic jutott. A szovjet hatalom nyitotta meg előtte — és népe előtt — a felemelkedés útját. Hajri Radzsabova Hodzsent mellett egy kis faluban született. Még csecsemő volt, amikor elvesztette apját, anyja napszámba járt egy nagy gazdaságba, hogy két kicsiny gyermekét eltarthassa. És amikor a nagy forradalom elsöpörte a gazdagokat és földesurakat erről a tájról is, Hodzsentben ipari szövetkezetek, műhelyek nyíltak, az építkezés is megindult' iskolákat és kórházakat emeltek. Volt munka bőven. Az özvegyeszszony két gyermekéve! a városba költözött és egy szövetkezetben dolgozott. Jól keresett, de visszavágyott a faluba. Hiszen a faluban már nem voltak földesurak és kulákok — a kolhozokban kezdte meg a nép az új. gazdagodó éle. építését, Hajri anyja belépett a „Szocializmus” nevű kolhozba. Mikor iskoláit elvégezte, Hajri is helyet talált itt magának. Ott dolgozott a kolhoz földjén, de esténként tovább tanult. Vonzotta a betű, a könyv, a tudás birodalma. Boldogan éltek, de Hajri mégsem volt teljesen boldog. Az özvegyasszony még a régi szokások rabja volt, lányát úgy tartotta, ahogy a tadzsik nők éltek az elnyomás idején, szigorú magánosságban s arra kötelezte. hogy fátylat hordjon, mint ahogy anyja is fátyollal fedte be arcát a régi világban. Egy napon fiatalok érkeztek a faluba. Ezek a fiatalok Sztalinabádban. Leninabad ben jártak iskolába. Köztük voltak Hajri gyermekkori játszótársai is. Most együtt olvasták, együtt forgatták a könyveket. Hajri anyja, ahogy együtt átta a fiatalokat s hallgatta, hogy olvassák fel egymásnak a költők alkotásait, felsóhejtott: „0, ha én is tudnék olvasni, talán az éjszaka is nappallá változnék .. ." elán ez bátoritatta fel Hajrit... Egy nap aztán „elfelejtette” felvenni a múltat idéző fátyolt. Hajri anyja nem szólt semmit és amikor a leány elmondotta, hogy tovább szeretne tanulni, boldogan ölelte megához. Hajri Radzsabova aztán szorgalommal ; tanult esztendőkig. Kitartó munkájá; nak eredménye: a kis tadzsik peraszt- I lányból — tudós lett. így tért vissza j Moszkvából szülőhazájába, Tadzsikiszj tánbe. Falujában is mennyi minden I történt azóta, hogy a szovjet hatalom i megnyitotta ott az első elemi isko! lát!... Tádzsikisztán 3773 alsófokú j és középiskolájában most háromszázj ezer gyermek tanul. Ezenkívül 35 köj zépfokú szakiskola, tíz fő'skole s mü; ködik, s köztük egy egyetem. Megj nyílt « Tudományos Akadémia is. több kutatóintézettel. Az Akadémia egyik intézetében dolgozott Hajri is. Nemrég kinevezték a Pedagógiai Főiskola gazgetójává. Minden tadzsik ifjú és leány előtt nyitva áll a pálya, amelyen Hajri Radzsabova eljutott a kandidátusi címig. A. Budkevics A V. I. Lenin múzeum Uljanovszkban SZTYEPAN SCSIPACSOV: Ilyen tavaszon született Lenin Felsárgállott a pocsolyás hegyoldal, körötte duzzadt, áradó vizek, a várost így ölelte át a Volga, a hegy — úgylátszott — tengeren libeg. Lágy szellő kelt az almafán, a házon, folyókról jött, hol mállott már a jég. Csak víz csillámlott messze Iáhatáron. Szimbirszk felett széles-kék volt az ég. A tájra már új tavasz borult, és langyos pára szállott életosztón. Megtört a jég és felmagasztosult a Vplga s véle mind egész Oroszhon. Mint árnyék röppent át sok könnyű felleg a messzi falvak kéklő érdéin, sziirkellő kunyhóján. A Volga mellett ilyen tavasszal született Lenin. Korok jönnek, korok tűnnek tova, de azt a nappalt nem felejti senki, erős emléke nem fakul soba: örökre már a kék hajnalt jelenti. Radó György fordítása ★ ★ ★ Uljanovszk Ezt a volgaparti várost nemcsak a Szovjetunióban, de az országhatáron túl, a világ minden részén ismerik. Uljanovszk utcájának egyik főépületéhez a Szovjetunió minden részébél rengeteg ember zarándokol. Itt van Lenin korai gyermekéveinek színhelye, most múzeum. Valamivel távolabb van a középiskola épülete, jihol azelőtt gimnázium volt, s amelyben Vlagyimir Uljanov diákoskodott. Megilletúdéssel lépi át minden látogató a Lenin múzeum küszöbét, itt vannak Uljanovék szobái: a szülőké, a gyermek Leniné, az ebédlő. A bútor, a könyvek, minden tárgy a maga helyén, ugyanott, ahol Uljanovék életében. Lenin szobájában ott áll az ágy, ott a kis asztal, ahol a diák lljics feladatait dolgozta ki, ott vannak a könyvei Itt látni díszoklevelét, érettségi bizonyítványát, s a tükör alatt annak az aranyéremnek gipsz-mását, mellyel a gimnázium elvégzése alkalmával kitüntették. A Lenin-múzeumot 1929-ben alapították. Azóta csaknem két millió szovjet ember és külföldi vendég rótta le itt tiszteletét. Ha az Uljancvszki Volgaparton sétálsz, messziről eszreveszed Lenin hatalmas szobrát. A szobor 14 méter magas, itt, e körül a monumentális emlékmű körül találod nap-nap mellett a város apraját-nagyját. Messzire ellátni a Volga vizén, gyönyörű a ki látás a kanyargó Volga partjáról. Különös szeretettel látogatnak el a dolgozók Lenin szülővárosába. De nem csak szovjet embereket látni itten. — Megfordul Uljanovszkban koreai katona ugyanúgy, mint kínai paraszt, román bányász, cseh kohász, vagy francia dokkmunkás. A világ dolgozói soha le nem múló hálájának és szeretedének fénye ragyogja be Uljamvszkot, Vlagyimir lljics Lenin szü lömrosát. M. ..............................................................................................................................................................................................................................................................muhi.......................................................................................................................... mivel dicsekedni Avdotyának már régen megvan az a különös érzéke, amivel meg tudja különböztetni a bOtejű tehenet a rosszúl tejelőtől. A tanfolyam óta ez az érzéke konkrét ismeretekkel gazdagodott. Jól megnézte magának Dumkát: „Nem nagy, de erős. A pofája kicsi, száraz, de a keresztcsont ja hatalmas, hátsó lábát jól szétveti. Not meg a szőre! Sima, fényes, mintha i bőrére volna tapasztva! — Visszaemlékezett arra, hogy Dumka régebben soszor meglepte azzal, hogyha nem is huzamosabb ideig, de gyorsan felfokozta tejelöképességét. — Vájjon minő lehetőségek rejlenek ebben az állatban? — Avdotya tenyerét a tehén nedves orrára tette. — Ügye DumuskaJ Te fogsz kisegíteni! Akármi legyek' Most még egy arra való fejőnőt kell választani. Avdotyának eszébe jutott milyen hűségesen hallgatta őt Kszjusa Bolsakova, Talán ő volt az egyetlen, aki megértette mindazt, ami Avdotyát izgatta. S mintha csak a gondolatát leste volna el Kszjusa, most ott állt a küszöbön Dunyaskával és Katyusávai. — Anyu, anyuka, téged keresünk! A két kislány anyjához szaladt, ő pedig nem nézett rájuk, csak megölelte. magához vonta őket és így szólt Kszjusához: — Dumkát választottam ki mintának. Most közepesen tejel, de nagyon megfelel az ekszteriürje. — Élvezetté mondta ki ezt a szót. amelynek az ő fülében még mindig új és friss hangzása volt. — Ezt rádbízom Kszjusa. l e ez a dolog nemcsak terád tartozik. . . Mindenki számára ez lesz majd a bízó-Van nyíték. Érted Kszjusa? Fiatalka vagy még, az egész farmon a legfiatalabb, de én téged választottalak, mert megbízom benned. Kszjusa úgy nézett rá, mintha valami nagyon kalandos es kockázatos vállalkozásra küldené: — Mindent pontosan úgy csinálok, ahogy te mondod. Dunya néni! Kszjusa ettől fogva kora reggel hn-zálátot Dumka ápolásához. Nagyonnagyon igyekezett. Avdotya megmagyarázta neki, hogy a tisztogatás egyben könnyű masszázs is, ami megjavítja a vérkeringést és jó hatással var. a tejmirigyek működésére. A fejest Kszjusa már az új módszerrel, vagyis marokkal végezte, fejes előtt és után gondosan messzírozta a tőgyet. Л takarmányt jól fölaprózta és sósvízzel leforrázta. Naponta négyszer sétálni vitte Dumkát. Egész nap vele bajlódott. Viszont Kszjusát is figyelték a telepen. Különösen Katyusa és Dunyaszka nem tágított tőle. meri borzasztóan érdekelte őket ez a Dumka-ügy. . Estére, amikor összegezték az eredményt, kitűnt, hogy Dumka harminc dekával kevesebb tejet adott. — Ez így is van rendjén! — nyugtatta meg Valentyina Avdotyát meg Kszjusát. — A tehén még nem szokta meg az új életrendet. Kszjusa nem tanulta meg a marokkal fejest. Ne búsuljatok, holnap már minden job ban megy! Másnap Dumka még tíz dekával kevesebbet adott. Kszjusa bejött Avdotyához, nem szólt egy szót sem. csak leült és sírvafakadt. Avdotya es Valentyina odasiettek: — Kszjusa, mi van veled? A leány fekete kendőjének rojtos csücskével törölgette szemét és keserű megbántottsággal nézett Avdotyára — A fiúk kinevették . ■ ■ „Kincskeresőnek" csúfolnak — aszonygyik, hogy talán kincset ások abból az ,.arany trágyából.’’ — Ki mondja ezt? — Hát Petro... — No hiszen, jóra hallgatsz te is! .... szólt rá mérgesen Avdotya. — Úgylátszik, mégis csak felnőtt emberre kellett volna bíznom ezt a dolgot, én meg egy üyen csacsi 'ányban bizakodtam. Kszjusa nyomban abbahagyta a sírást. — De Dunya néni, hát hogyne legyek megsértve! Petro előtt nem sírtam süt letorkoltam, de mire ideértem. már nem tudtam tartani magam — Tenálad minden komszomolka ilyen bögőmasina? — szólt. Valentyina rosszalóan Aljósához. — Mondhatom rosszúl neveled a komszomolkáidat. — No. most nekem is kijutott temiattad! — fordult Alekszej nevetve Kszjusához — Ezt nem hittem volna ólad' No jól van már ülj csak az asztalhoz ha kibőgted magad, akkor majd komolyan beszélünk! De nemcsak Dumkának lett kevesebb a teje, hanem a többi tehén is kevesebbet adott. Ez a dolog már az egész kolhozt izgalomban tartotta. — Késő estig üldögéltek Vaszilissza konyhájában Valentyina, Aljósa, Léna. Vaszilissza, Lyubava, Tányána. Ott volt Avdotya helyettese is. Szerjózsa Szergejev. akit megkülönböztetésül Szerjózsa őrmesternek neveztek. Valamennyien Avdotyát meg Kszjusát igyekeztek vigasztalni. — Szbrjózsa suttyomban karonfogta Kszjusát és a fülébe súgta, hogy ő majd megtanítja Petrát keztyűbe dudálni. Kszjusa bánkódott is, de boldog is volt, hogy a közfigyelem így feléje fordult: — Egész vezérkar alakult ki minalunk, csak úgy magától — tréfált Valentyina. Reggel Avdotya találkozott a vezetőségnél Vaszilijjal. Gyakran találkozott, de mindig mások előtt és csak néhány szót váltottak, mindig csak a legszükségesebbet. — Mi van ott tenálad a farmon? miért csökken a tejhozam? — kérdezte fanyarul Vaszilij. / — A fejőlányok még nem tanultak meg új módszerrel fejni, meg a tehenek se szokták meg az új rendet - 'elelte Avdotya izgtottan. Vaszűij hallgatott és szemöldöke alól bizalmatlan pillantással mérte végig ,,Milyen jó, hogy ezekben a napúkban nem vele vagyok, hanem Valentyinával és Aljozsával’’ — öltött eszébe Avdotyának. Dumka teje másnap még húsz dekával csökkent. A következő napon Avdotyának hivatalosan Ugrenybe kellett utaznia és néhány nap múlva, amikor visszatért, Kszjusa már az úton meglátta és a gépkocsi mellett szaladt, a szél az arca elé fújta kendője csücskét. — Másfél liter! Másfél liter! — kiabált és igyekezett arcát kendőjéből kiszabadítani. — Mi az, csak nem lett annyival kevesebb? — kérdezte rémülten Avdotya, aki felkészült már minden rosszra- Szinte lógott a kocsi mellvédjéről, mintha csak mozgó kocsiról akarna legugrani, hogy farmba rohanjon. Kszjusa arcáról végre levált a rácsavarodott kendő az Avdotya meglátta a kislány örömtől ragyogó piros arcát. — Több, másfél literrel több! A következő napokban Dumka már két literrel adott többet és így is folytatta. Lassan, de biztosan elérte a iekordt. Dumka esete mély benyomást tett, nemcsak a „Május Elsejének", hanem a szomszédos kolhozoknak, tehenészeire is. Vendégjárás kezdődött a farmon: mindenki kiváncsi volt „Kszjusa titkára". Évek óta most érezték először a „Május Elseje" kolhoz tagjai, hogy van nekik mivel dicsekedni. >trdkolaáevgi Aratás című kolhcrregénrpm. / 9
