Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-18 / 16. szám

\ 1954. április 18. ikaooet 3 Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy jelöltek . a kerületi nemzeti bizottságba Itt ül előttünk Döme Erzsébet elv­­társnő Nemesócsáról. mint a bratis’.a­­vai kerületi nemzeti bizottság jelölt­je. Évven most érkezett a Nemzeti Arcvonal nagymegyeri járási gyűlésé­ről ahol megtárgyalták a legsürgősebb teendőket a választások előkészítései­vel kapcsolatosan. Döme elvtársnő eleinte bizonyos fajta zavartsággal küzd. amikor élete és munkája felől érdeklődünk, Egy diáklány fiatalos zavartsága ez, ami­kor az érettségi vizsgán felelnie kell a feltett döntően fontos érettségi té­telekre Kemény, határozott arca szin­te megfiatalodik, holott dús geszte­nyeszínű hajába már ősz hajszálak is vegyülnek. Ám épp úgy, mint a diák­lány. aki az első kérdések nehézségeit leküzdve, bátran összefoglalja a ta­nultakat, Döme elvtársnö is, miután az első kínos percekben agyongyűrö­­oette zsebkendőjét, amikor élete Ta­pasztalatairól és feladatairól kezd be­szélni, a hangja felszabadultan szar­nyal és a meggyőző erő hitelessége itatja át minden szavát. — Édesapám, Nagy István 72 évet élt és ebből 60 évet cselédeskedett — mondja röviden, de minden egyes sza­vában a cselédsors fájdalma lüktet és az egész mondat olyan, mint egy fo­nott korbács, amellyel arcul csapja a kizsákmányolókat. — Harminc évet Darányi pusztán, harmincat pedig Agyagos pusztán szolgált a papi bir­tokon. Nekem már 12 éves koromban segítenem kellett az apámnak fejni, hogy 7 testvérem egy liter tejet kap­jon naponta. Erről az időszakról nem akarok részletesen beszélni, mert a nyomorúság oly nagy volt. hogy sosem érnék a végére. Legyen elég annyi, hogy amikor 16 éves lettem, s a többi testvérem valahogy felcserepedett, el­mentem Komáromba szolgálni Német Ödön főszolgabíróhoz, aki vasárnap 5 koronát dobott felém azzal, hogy men­jek mulatni. Ez 34 — vagy a 35-ös esztendőben lehetett. Amikor a hóna.' régén fizetésemet kértem, a főszolga­bíró úr fel volt háborodva, büdös cse­lédnek és szemtelen, lázadó kommu­nistának nevezett, mert azt mondta, hocv’ ö már akkor kifizette a béremet, amikor vasárnaponként 5 koronát adott. Amikor más helyet akartam magamnak keresni, kiderült, hogy a főszolgabíró úr. úgy befeketített en­gem a cselédszerzőnél, hogy lehetet­len volt más helyet kapnom. — így szolgáltam le a főszolgabíró­nál 5 esztendőt, amíg férjhez nem mentem. De ее oz 5 esztendő megta­nított engem arm, hogy végérvénye­sen megqyúWjem a szolgabirókat. a kizsákmányolókat. Azért mondom, hogy megtanított, mert beléptem ak­koriban a pártba és a párt megtaní­tott arra, hogy tudjam, hol a helyem. Ez nagyon fontos és döntő lépés volt az életemben, mert az elvtársak meg­tanítottak arra, hogy gyűlöljem az árakat и kizsákmányolókat akkor is. ha azok történetesen magyarok és szeressem a dolgozó embert bármilyen nemzetiségű, légisén ne szlovák, vagy magyar. — Ez ae iskola aztán kihatott a fel­szabadulás utáni életemre is. Mint a nőbizottság elnöknője megtaláltam az utat. mind a szlovák, mind a magyar asszonyokhoz, eeért mozgósítani tud­tam a lányokot ée ал asszonyokat mindig, ha keltett. Mint a nőbizottság elnöknője eljártam a házakba és ér­deklődtem életük « munkájuk felől. Tudom, hogy élnek, ismerem örömei­ket és nanaszaikat, de ők is ismerik életem minden napját Tudják, hogy amióta a szövetkezet megalakult, dol­goztam, mint fejőnő és dolgoztam, mint ac asszonyok csoportvezetője is. Egyszóval mindenütt ott voltam, ahol kellett. Életem nyitott könyv minden asszoni/társam előtt. — Nem akarom és nem merem ál­lítani, — folytatta némi szünet után, — hogy népnevelő munkámat mindig jól. kifogástalanul végeztem. Be kell vallanom, hogy néha türelmetlenül léptem fel... erre az uram is figyel­meztetett .... de ez a türelmetlenség onnan ered, hogy szívből szeretném, ha községünk szövetkezete mielőbb példás lenne, ha maradéktalanul tel­jesítené minden beadását és ha min­den tagnak minél több jutna. Egyszó­val szeretném, ha községünkben min­denki jól élne, ahogy azt pártunk és kormányunk kimnja. — Nos mondom, — folytatta, — ie hét, hogy néha túlságosan erélyes vol­tam, de merem állítani, hogy nálunk az a: zonyok már tudják, hogy a seo­­cializmusban a sült galamb senkinek sem repül a szájába. Azt is tudják, hogy a békéért harcolni kell és hogy pártunk és kormányunk az árcsök­kentést, csak úgy hajthatja végre, ha mi asszonyok is hozzájárulunk a ter­méshozam emeléséhez. Állításomat az is igazolja, hogy községünkben ka a nemzeti bizottság gyűlést hirdet, a lakosság megtölti a mozitermet és a hallgatóság 40—50 százaléka lány és asszony. így volt ez a nemzeti bizott­ságok törvényeinek megvitatásánál, a nemzetközi nőnapon és most is, mikor Široký elvtárs beszédét az árcsökken­tésről megvitattuk. Döme elvtársnö most, mint akinek hirtelen eszébe jut valami, gyűrött zsebkendőjét, amit balkezében szoron­gat félreteszi és élénk mozdulatokkal aktatáskájához nyúl, onnan kivesz t Qy vőrösfedelü noteszt, amely kissé egy kopott imakönyvre hasonlít és miköz­ben lapozgat benne, a következőket mondja: — Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy jelöltek a kerületi nemzeti bi­zottságba. Vájjon megválasztanak-e, az majd kiderül. Kiderül az is, hogy váj­jon szeretnek-e engem úgy a dolgozó asszonyok, ahogy én szeretem őket-Ez a jelenet megindító, s a notesz tartalma mindennél ékesebben igazol­ja, hogy Döme elvtársnö minden sza­va igaz. A noteszben feltüntette azok­nak az asszonyoknak a nevét, akik az ö vezetése mellett resztvettek az ara­tási munkákban. A név mellett rtt van a ledolgozott munkaegységek szá­ma is. Szép, gondos, kerek betűkkel jegyezte fel mindezt. A notesz lapjai gondosan tiszták, látni, hogy mint va­lami felejthetetlen emléket úgy őrzi minden asszonynak a nevét, akit moz­gósítani tudott a közös munka elvég­zésére. De a noteszből, más is kiderül. Amint lapozgatunk benne, kihull on­nan egy négyszögletes papírdarab, amely fényes bizonyítéka annak, hogy Döme elvtársnőt szeretik és becsülik a nemesócsai asszonyok. Az egyszerű papírdarabra írt meghívó híven fejezi ki a nemesócsaiak szeretetét Döme elvtársnő és szolidaritását a vüág va­lamennyi dolgozó asszonya iránt. Ez a meghívó önmagáért beszél Nem kell hozzá magyarázat. Világosan igazolja, hogy Döme elvtársnö jó úton halad, világosan igazolja, hogy Nemes­­ócsán a nőbizottság nem tétlenkedik, hanem aktívan bekapcsolódik a köz­ség munkájába. A kis meghívó ga­­hambjai azonban azt is elárulják, hogy A szebeni 1. számú agitációs köz pontot megnyitása óta már több mint 2000 dolgozó látogatta meg. Gazdag dók ímentációs anyag található itt. A polgárok tudomást szereznek ЬеШг hogy 1931-től 37-ig folyó években 191 szebeni család volt munkanélküli. A volt munkanélküliekből ma többen funkciókat töltenek be. így példáid Tehelszki elvtárs, a helyi nemzeti bi­zottság elnöke. Szinte megrázó a do­kumentációs anyagnak az a részz, amely a 24 szebeni asszony kéréséről szól, akik arra kérték a városi taná­csot, hogy adjon férjeiknek munkát, gyermekeiknek pedig kenyeret. A i­a község asszonyai nemcsak szeretik a békét, hanem hazaszeretettel harcol­nak is érette. Döme elvtársnő nézi... nézi ezt a csinos, gonddal és szeretettel írt meg­hívót ... majd 'pár percnyi hallgatás után a meghatottságtól reszkető han­gon mondja: — Tudod nem könnyű dolog a szo­cializmust építeni, a meggyőző népne­velő munka, amit a párt minden tag­jától megkíván, türelmet és kitartást igényel. Ott abban a házban, ahol az ember egyszeri beszélgetés után nem talál megértésre, ott másodszor, har­madszor ... addig kell oda járnia, amíg meghallgatják és szeretettel fo­gadják. Nagy dolog ez és mondhatom érdemes harcolni a szerétéiért. Nekem nagy. felejthetetlen élményt jelentett az. amikor nálunk a nemzetközi nőna­pon 16 asszonyt tüntettek ki és első­nek nekem adták át azt az egyszerű cserépvirágot a nőbizottság vezetősé­gének nevében. Jó volt hallani, azo­kat a szavakat akkor ■. . azt mondták nekem: „Vedd tőlünk Döme elvtársnő ezt a szerény kis cserépvirágot aján­dékba, azért, mert meggyőzéssel és példás munkáddal bevontál bennün­ket hazánk szocialista építésébe”. Döme elvtársnö szeme könnyes, amint idézi ezeket a szavakat. E sm­­vak mögött tettek lüktetnek. A nem.c­­sócsai anyák nemcsak a szövetkezetre gondolnak, hanem hazaszeretettel a hazára is. 1951 őszén 5 asszony a 'iát bányásztanoncnak adta Hand!ová>a Az 5 asszony név szerint PaiAovics, Fekete, Redecki, Веке és Döme elv­társnő. Az anyák közösen megbeszél ■ ték, hogy a hazának szén kell, fény, világosság, tehát szükséges, hogy Hal kát bányászoknak adják. Döme elvtársnö sajnálatát fejezi ki. hogy egyetlen fia nem maradhatott Handlován. Kilenc hónapi ottartózko­­dás után abba kellett hagynia a bá­nyászatot, mert a szeme gyönge. — Már pedig — mondja — Hand­lován nagyon ügyelnek a tanoncok egészségi állapotára. Egyszer megláto­gattam a fiamat, hát bizony azt a ne­velést, jólétet, amiben ott a tanonco­­kat részesítik, bizony itthon nem tud­tam volna fiamnak biztosítani. Az a szép internátus, mint egy mese, olyan Az ellátás, a ruházat is fejedelmi. Hu a gyerekek hazajönnek szabadságra és végigmennek elegánsan, virulón a község utcáin, hát mindenki csak bá­mulja őket. Ezért örültem volna, ha az én fiam is köztük van. De nem baj, rendes szakember lesz a fiam. Gépla­­katosságot tanul Komáromban. Fejlő­dik, erősödik és a CsISz-ben is igen aktívan dolgozik. Őszintén mondom mindent elkövettem, hogy gyermeke­met abban a szellemben neveljem, hogy nemcsak én, hanem a nemesó­csai dolgozók is büszkék legyenek rá Amint elbúcsúzunk Döme elvtárs­­nőtől, az a határozott érzés alakul ki bennünk, hogy életét nem választhat­juk el a nemesócsai dolgozók életétől erős szálakkal van egybekötve minden lélekzetvétele a többi anyák életével és sorsával. SZABÓ BÉLA rosi tanács cinikus feleletet adott: az asszonyok díjtalan engedélyt kaptok az erdőben a málnaszedésre. Ez volt tehát „az a kenyér”, amivel a tisztek városi tanács be akarta tömni az éhe­ző gyermekek száját. A szebeni 1. számú agitációs köz­pont gazdag kultúrtevékenységet fejt ki. Csaknem minden nap kuliúrprog­­rammott szolgáltatnak a helyi iskolák, a különböző művészegyüttesek, a ke­rületi színház és az Ukrán Nemzeti Színház Eperjesről. Naponta találkoz­nak az agitátorok és itt beszélik meg eddigi tapasztalataikat, s itt készülnek fel további feladataik teljesítésére is • • Örömmel járnak a szebeni dolgozók az agitációs központban Ismerjük meg a választási törvényt A körzeti választási A szavazás lefolytatására minden község területét választási körzetekre osztják fel, amelyek közösek valameny­­nyi nemzeti bizottságba való válasz­tások számára. A választási körzet rendszerint 1000 választót foglal ma­gába. Megállapításuknál abból az elv­ből indultak ki, hogy a választóknak a lehető legjobban megkönnyítsék vá­lasztójoguk gyakorlását. Így például, ha valamely községtől távolabb egy helyen legalább 50 választó lakik, itt önálló választási körzet alakítható. A körzeti választási bizottság felügyel a szavazólapok szabályszerű leadására, ügyel a rend fenntartásárr a választó­helyiségekben, jegyzőkönyveket vesz fel a választás lefolyásáról, megszám­lálja a szavazatokat és a választási stoka* megőrzé* végett átadja a nemzet, bizottság tanácsának. A vá­lasztás előtti utolsó 15 napon rendsze­resen tájékoztatja a választókat a vá­lasztások időpontjáról és helyéről. Az Hogyan és hol Választási rend: e-ünk nagyon fon­tos elve az, hogy a szavazás titkos. Ezt azzal biztosítottuk, hogy a válasz­tók a szavazócédulákat elkülönített helyen rendezik, így senkisem tudhat­ja meg, kire szavaztak. A választó a szavazólapon rajta hagyja annak a nevét, akire szavazni akar a többiek nevét áthúzza. A mi választási rendszerünk alapján a választó személyesen szavaz. A he­lyettesítés nincs megengedve. Ebből az elvből egy kivétel van csak, azok a választó polgárok, akik testi fogyaté­kosságok folytán nem tudják a szava­zócédulákat kitölteni, például a vakok, azok a~ elkülönített helyiségbe kísérő­jüket magukkal vihetik, s ott elvégez­hetik a szükséges teendőket A vnlasztó polgárnak a szavazás so­rán be kell mutatnia igazoló lapját, amelyet a körzeti választó- bizottság-A választásnál az abszolút A választási eredményeket a válasz­tási körzetben, a körzeti, a választási kerületben a kerületi választási bizott­ságok állapítják meg és pedig az arra felhatalmazott képviselőknek, elsősor­ban a dolgozók szervezetei és a sajtó képviselőinek jelenlétében. A válasz­tásnál az abszolút többség elve érvé­nyesül. Azt tekintik megválasztottnak, aki megkapta a szavazatok több mint felét, a szavazásra jogosult polgárok legalább 50 százaléknyi részvétele mel­lett. A 400 lakoson aluli községekben a jelöltek közül az első kilencet vá­lasztják meg, akiknek a legtöbb sza­vazatuk van, s ugyanakkor elnyerték a szavazatok több mint felét. Ez az elv biztosítja, hogy a jelöltet valóban a választó polgárok többsége ajándé­kozza meg bizalmával, s hogy így a nemzeti bizottságokban a választók többségét fogja képviselni. Hogy job­ban megértsük ezt, vegyük például a Az agitációs kollektívák Falvainkban és városainkban alig van már család, ahová be nem kopogott volna az agitátor, vagy az agitkettős, hogy a választó polgárokat meghívja a választási törvény megvitatására, a jelöltekkel való ’ szélgetésre. A nép­nevelőknek bizony nagy feladat jut a választások előkészítési szakaszában. A népnevelők helyes széthelyezése, meghatározott szakaszokon nagymér­tékben befolyásolja a választó kerület­ben végzett agitációs munka sikerét. Az agitátornak módjában van megis­merni a gondjaira bízott választókat és hatékonyabb munkát fejthet ki. Ez lehetővé teszi az agitációs központok vezetőinek, hogy az agitációs kollek­tívák munkáját állandóan figyelemmel kisérhessék. Nem zabad lebecsülni az agitációs munkát. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ahol a népnevelők jól dolgoznak, ott a polgárok résztvesznek a választási előkészületben, s valóban arra törekednek, hogy a nemzeti Ы-bizottságok 1000-nél több választót számláló köz­ségekben a bizottság gondoskodik ar­ról, hogy minden választó számára igazoló lapot állítsanak ki, s azt ki­kézbesítsék. A választási bizottság el­lenőrzi a választások titkosságát. A körzeti választási bizottság intézi a szavazólapoknak az utólag jegyzékébe "ett jelöltekkel és a választási kerület számával való kiegészítését és ezeket az adatokat bejelenti az illetékes nem­zeti bizottság választási bizottságának, amely azután gondoskodik a szavazó­lapok kiegészítéséről. A választás so­rán a választó a körzeti választóbi­zottságnak leadja igazoló lapját és a választók névjegyzékében eszközölt be­jegyzés után megkapja a szavazólapo­kat: egyet a HNB-be, egyet a JNB-be és egyet pedig a KNB-be. A szavazás lefolyása után a körzeti választási bi­zottság számlálja ö.'sze az eredménye­ket, amit jegyzőkönyvbe vesz. fogunk szavazni? tói kapott, vágy ha ilyennel nem ren­delkezik és a körzeti választási bizott­ság nem ismeri, akkor más igazolvány­nyal kell igazolnia magát. Minden választó polgár abban a vá­lasztási körzetben szavaz, amelynek névjegyzékén szerepel. Egyes esetek­ben más választási körzetben is sza­vazhat, az úgynevezett választási iga­zolvány alapján. Ha ugyanis a választó polgár a választók névjegyzékének közszemlére tétele után elköltözködik a választási körzetből, ahol a névjegy­zéken szerepel, vagy ha komoly okból itt nem vehet részt a választásokon, a választási igazolvány alapján abban a körzetben szavazhat, ahol éppen tar­tózkodik. A választó polgárnak azon­ban előzetesen meg kell kérnie a nem­zeti bizottság tanácsát, bogy ilyen vá­lasztási igazolványt állítson ki számá­ra. többség elve érvényesül kapitalista államokat, ahol a fentiek­kel ellentétben érvényesül a viszony­lagos többség elve, amelynek alapján azt a jelöltet választják meg, aki a többi jelölthöz viszonyítva a legtöbb szavazatot kapta így megtörténhet az, hogy olyan jelöltet választanak, akire nem szavazott a többség, sőt, aki ellen ■ szavazó polgárok döntő többs'ge visszautasító magatartást tanúsít. így például előfordulhat olyan eset, hogy egy választási kerületben 1000 válasz­tásra jogosult közül 333-an az egyik jelöltre, 333-an a másik jelöltre és 334-en a harmadik jelöltre adják le szavazatukat. A relatív többség elve alapján az utóbbit választják meg an­nak ellenére, hogy 666 választópolgár, tehát a döntő többség nem ért vele egyet. Az ilyen választási mód bizony nem demokratikus, mivel a megválasz­tott nem képviseli a választók többsé­gét. s azok feladatai zottságokba a legjobb dolgozók kerül­jenek. A lakosság körében az agitációs munkát a palárikovói nemzeti bizott­ság a következőképpen szervezte meg: négy agitációs kollektívába osztották be a népnevelő testületet. Minden kol­lektíva élén jó tapasztalatokkal rendel­kező vezető áll. Egy-egy kollektívának 30—35 tagja van, akik hetente rend­szeresen oktatásra és tapasztalatcseré­re jönnek össze. Előzőleg azonban az agitációs kollektívák vezetői is kapnak oktatást. Főleg az a fontos, hogy min­den népnevelő pontosan ismerje a hoz­zá beosztott választókat. Ezt közvet­len személyi kapcsolattal érheti el, s azzal, ha segít ь polgárok ügyes-bajos gondjainak megoldásában, ellátja őket jó tanáccsal. így eléri célját, minde­nütt szívesen fogadják és meghívására örömest résztvesznek a választások előtti lépbeszélgetéseken. Megvitattuk a választási törvényt Községünkben, Csúzon 24 választó­­körzet működik. Minden egyes kör­zetben összejöttek a dolgozók, kogy megvitassák a választási törvényt és hogy odahassanak, hogy a jelölő lis­tákra a legjobb dolgozók kerüljenek. Én а XVI. körzet gyűléseire járok, mert odatartozom. Az utóbbi beszélge­tésen még az árcsökkentéssel is fog­lalkoztunk. A vita visszatükrözte, hogy dolgozóink értik választásaink demok­ratikus jellegét. Nálunk mindenki vá­laszthat és mindenki megválasztható, aki munkájával bizonyságát adja an­nak, hogy ezt az országot építi és hű a dolgozók érdekeihez. A vita folya­mán a nemzeti bizottságok munkájá­nak eddigi hiányosságairól is szó esett. Mi nem tagadjuk le a hibákat, hanem arra törekszünk, hogy azokat feltár­juk és kiküszöböljük. Említés történt arról, hogy a nemzeti bizottságok dol­gozóit a nép jelöli, ezért a népnek tar­toznak felelősséggel. A hozeászölások azt bizonyították, hogy a Nemzeti Arcvonal helyes javaslatot kozott e jelöltekkel kapcsolatban. Szó kerük még a régi választásokra is. Azelőtt a jelölt fűt-fát ígért, csakhogy megvá­lasszák, aztán pedig a választások után a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem, hogy a válasz­tóinak ügyeivel törődött volna. A mi kormányunk nem ígérget, hanem gon­dos gazdaként osztja be egész népünk termelő munkájának eredményeit. — Újjászülető nemzeti bizottságaink munkájával kapcsolatban nekem any­­nyi a megjegyzésem, hogy még a leg* jobb törvény sem ér semmit, ha oet végre nem hajtják, már pedig ahhoz, hogy a mi szép, magasztos törvényein­ket a nemzeti bizottságok végrehajt­hassák, nekünk és egész népünknek segítenie kell. Papp J&án, Beik *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents