Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-18 / 16. szám

Földműves 1954. április 18. Harcoljunk a mezőgazdasági termelés fokozásáért A kerületi nemzeti bizottságok el­nökeinek és a földművelésügyi ügyosz­tályok vezetőinek április 7-én tartott országos értekezletén beszédet mon­dott J. Uher, miniszterelnökhelyettes és földművelésügyi miniszter. * * * Uher elvtárs beszédében többek kö­zött foglalkozott a CsKP KB-nak és a kormánynak a közszükségleti cikkek állami kiskereskedelmi árának, a ia­­vitási munkák és szolgálatok díjazá­sának csökkentéséről szóló határoza­tával. Kiemelte, hogy a mészárszéki hús árának csökkentésére és az élelmi • szerek kiskereskedelmi árának lénye­gesebb csökkentésére azért nem ke­rülhetett sor, mert a mezőgazdasági termelés nem biztosította e cikkek kel­lő termelését és kijelentette: „Ha fo­kozottabban és erőteljesebben töreked­nénk a mezőgazdasági termelés fej­lesztésére vonatkozó párt és kormány­határozatok teljesítésére, sokkal mesz­­szebbmenően hozzájárulhatnánk dol­gozóink életszínvonalának még hatá­sosabb emeléséhez. Gyorsan meg kell szüntetnünk a mezőgazdasági termelésnek, az egész népgazdaság fejlődési ütemének foko­zódása mögötti lemaradását. Lényege sen fokoznunk kell a föld termésho­zamát és mindenképpen emelnünk kell a gazdasági állatok hasznosságát, hogy tovább folytathassuk az árleszállítás Dolitikáját. Idejében és lói műveltünk meg minden talpalatnyi földet Uher elvtárs részletesen elemezte, hogy az egyes járási és kerületi nem­zeti bizottságok hogyan biztosították a föld helyes megművelését. Ezzel kapcsolatban a következőket mon­dotta: Az egész földterület megművelését konkrét intézkedésekkel kell biztosíta­ni. Hogy ez így legyen, ahhoz min­denekelőtt pontosan ismernünk kell. hol van megműveletlen föld. Ez anv­­nyit jelent, hogy minden községben be kell járni a határt, és egyenesen kint megállapítani, hogy melyik föld nincs megművelve és hogy kié. Meg kell tárgyalni a földművesekkel az EFSz­­ekkel és az állami gazdaságokkal, hogy ki veszi át ezt a megműveletlen te­rületet és megállapodni az átvétel fel­tételeiben. A nemzeti bizottságok dol­gozóinak feladata, hogy biztosítsák a traktorállomáson, esetleg brigádokon keresztül e földek megművelését. 4 traktorállomások dolgozóinak az uga­ron heverő föld megművelésében el­sőrangú feladatukat kell látniok. A járási nemzeti bizottságok és a trak­torál lorhások agronómusainak tanács­osai kell szolgálniok abban, hogv mi lyen vetést alkalmazzanak, hogy ezzel elérjék a talaj minőségének gyors fel­javulását. 'Ezt azzal is biztosíthatják hogyha a föld átvevőit elsősorban lát­ják el vetőmaggal és műtrágyával Az eddig megműveletlen földeken állandóan figyelemmel kell kísérni a gazdálkodást. Ha a mezőgazdasági dől • gozók segítségével ezeknek a földek­nek a termékenységét sikerül felemel­ni, akkor megmunkálásuk kifizetődőbb lesz, vagyis emelkedni fog a jövedel­mük azoknak, akik majd rajta dolgoz­nak és ezzel arányosan emelkedni tr 2 azoknak a száma, akik ilyen földmun­kára jelentkeznek. Egyedül csak így lehet tartósan megoldani a megmüve­­letlen földek problémáját. Uher. földművelésügyi miniszter a továbbiak során rámutatott arra, ho­gyan kell. fokozni a megműveletlen föl­dek kihasználását a határmenti vidé­ken. Kihangsúlvözta, hogy minden já­rás és kerület dolgozójának egyik leg­szebb május 1-i kötelezettségvállalá­sa lenne, gondoskodni arról, hogy egy hektár föld se maradjon megművelot­­lenül. Rámutatott arra, hogy vidékün­kön bizony nem tartották ió gazdá­nak azt. aki nem művelte meg min­den talpalatnyi földiét. Ugyanezt el­mondhatjuk a funkcionáriusokról is. hogv nem jó funkcionárius, vagy nem jó nemzeti bizottsági elnök és mező­­gazdasági előadó az, akinek a hatás­körébe tartozó falvakban megműve­letlen föld van. Fontos, hogv tudato­sítsuk, miről van tulajdonképpen szó a tavaszi munkákban, mi az, ami a ta­vaszi munkák sikeres elvégzésében döntő jelentőséggel bír. mi most a nemzeti bizottságok és a mezőgazda­sági irányítás dolgozóinak feladatai, és tudnunk kell, hogv pártunk és kor­mányunk iránti felelősségünknek mi­vel tehetünk eleget. A tavaszi munkák időszaka sok irányban döntő jelentőségű a mező­­gazdasági termelés mindkét ágazatá­ban, vagyis a növényi termelés és ez állattenyésztési termelés szempontjá­ból az egész éven- át, vagy rendesen és ideiében teljesítjük a tavaszi mun­kák füfeladatait. vagyis az ősziek ápo­lását. a vetést, az összes tervezett te­rület beültetését, a rétek és legelők rendbehozását, a növényápolást — eb­ben az esetben biztosítottuk a magas termést és az állattenyésztési termelés fejlődését: vagv pedig nem törődünk azzal, hogv későn és hanyagul végez­zük a tavaszi munkákat, — ebben az esetben az egész évet elveszítjük. ~ Számunkra, mezőgazdasági dolgozók számára nem lehet mindez közömbös és nem csökkenhet felelősségérzetünk mindennapi törekvésünkben és napi szervezőmunkánkban. Ebben az időben dől el a tavaszi munkák eredményének sorsa, százezer hektárokon, állami gazdaságainkban és csaknem 2 millió hektár szövetkezeti földön és ugyancsak az egyéni gazdál­kodók többmillió hektárán. Elképzel­hetetlen, hogy ezekben a percekben a nemzeti bizottságok dolgozói és a me­zőgazdasági irányítás minden dolgo­zója a kerületekben és a járásokban ne tudatosítja felelősségét mindazért, ami most minden darab mezőgazda­­sági földön lejátszódik, felelősséget azért, hogyan töltik be küldetésüket a gép- és traktoráltomások és a többi egységek, melyek a kerületekben és a járásokban segíteni hivatottak a mező­­gazdasági termelés fellendítését. Melyek azok a legközelebbi felada­tok. amelyek előtt a nemzeti bizottsá­gok állanak az EFSz-ekről való gon­doskodás terén. Az alapvezérvonal ezen a téren megvan. Ez az alapvezérvonal kormányunk múlt év szeptemberi ha­tározata és azok a feladatok, amelye­ket a CsKP KB-а múlt év decemberi ülésén kitűzött. Arról van szó, hogy ezt a vezérvonalat mindennapi mun­­kánkben, a gyakorlatban megvalósít­suk és érvényesítsük. Mindenekelőtt tovább kell haladni az EFSz-ek szervezési és gazdasági megszilárdításában. Az EFSz-ek meg­szilárdításából való gondoskodás, a szö­vetkezeteknek nyújtott konkrét segít­ség és annak megszervezése, ezek olyan tényezők, amelyek szorosan es elválaszthatatlanul összefüggnek a ta vaszi munkákkal és a választások előtti kampánnyal. Fontos, hogy tanuljunk az élenjáró szövetkezetek tapasztalatai­ból és hogy azokat átvigvük a többi szövetkezetbe is. Ez annál is sürgő­sebb, mert az EFSz-ek gazdálkodásá­nak eredményeivel nem lehetünk meg­elégedve. Sok olyan szövetkezetünk van még, melyek nagyon lemaradtak a fejlődésben és amelyekben a helyzet pénzügyi támogatás után sem javult meg. Ez a pénzügyi támogatás egye­dül átmeneti lehet, nem pedig a prob­léma tartós megoldása. A lemaradt szövetkezeteknek állandóan segíte­nünk kell, főleg a tavaszi munkákban, gazdálkodásuk eredményének meg­javítása érdekében. Uher elvtárs ezzel kapcsolatban még kihangsúlyozta, hogy az EFSZ-sií­­ben biztosítani kell a fö'dek ió és 'de­lében való megművelését, az igazságos jutalmazás bevezetését, fejleszteni kell a X. kongresszus tiszteletére tett köte­lezettségvállalások mozgalmát, gyor san be kell fejezni és jóvá kell hagyni az egészévi termelési terveket és pon tos rendet kell tartani a könyvelés­ben. Ezután Uher elvtárs rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek a kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzésében mutatkoztak és konkret példákon megmutatta, hogy ez a hiá­nyosság miiven mértékben fékezi a szocialista munkaverseny teljes ki­bontakozását. Foglalkozott azokkal- a hibákkal is, amelyek a nemzeti bizott­ságok és a mezőgazdasági ellátás ke­rületi vállalatai közötti együttműkö­désben mutatkoznak, majd így foly­tatta-A nemzeti bizottságok és a mező­gazdasági szervek szervező feladatá­nak a tavaszi munkák biztosításánál főleg a következő irányokban kel! megmutatkoznia: 1. A traktorállomás agronómiái szol­gálatával karöltve törekedni kell a ta­vaszi munkák időtervében beállt ké­sések behozására olyan módon, hogy a tavasziak vetését, a cukorrépavetést és a burgonyaültetést az agrotechni­kai határidőben jóminőségűen, a gé­pesítési eszközök kihasználásával, jó munkaszervezéssel és az összes haladó agrotechnikai módszerek érvényesíté­sével elvégezzék. 2. Gondoskodni kell az összes növé­nyeknél, a tervezett vetésterületek betartásáról, főleg a cukorrépánál, Hü­velyeseknél, lennél, olajosmagvaknál és a t irmánvkeverékeknél. 3. Segíteni kell megfelelő agrotech­nikai intézkedésekkel az ősziek rendes és ideiében való ápolásában, a tarta­lék műtrágyák teljes kihasználásával, mert nem lehet számolni erre a célra külön műtrágya juttatással. 4. Rendkívüli figyelmet kell fordí­tani a takarmányalap megteremtésere minden mezőgazdasági üzemben. Min­denekelőtt a rétek és legelők rendes és idejében történő ápolásáról, minden szükséges agrotechnikai intézkedés megvalósításáról, az istállók és műtrá­gyák teljes kihasználásáról, a takar­mánykeverékek, a silótakarmányok és kapástakarmányok elvetéséről van szó. 5. Hatásosan segíteni kell a mag­termelési parcellák rendes kijelölésé­nél és bevetésénél az EFSz-ken és az állami gazdaságokon és fokozott fi­gyelmet kell szentelni a magtermelés’i parcellákon a takarmányfélék, min­denekelőtt a here- és fűmag terme­lésére. 6. Az eddiginél nagyobb méretben kell segíteni a mezőgazdasági növé­nyek betegségei és kártevői elleni har­cot vegyi és mechanikai eszközökkel. Bg kell fejezni a permetező gépek .13’ vitását. 7. Gondoskodni kell a munkaerők mozgósítását a növényápolás céljaira a cukorrépánál és a burgonyánál, még­pedig mindenekelőtt a helyi források­ból, hogy főleg agrotechnikai határidő ben elvégezzék a cukorrépa egyeléset 8. A komló-termelő vidékeken,gon­doskodni és hatásosan segíteni kell a komlótolepeken a tavaszi munkák ide­iében va’ó elvégzéséről, főleg ami a munkaerő toborzást illeti, hogy min­den munkát, úgy a. növényápolást és Fokozzuk az ; Áz állattenyésztés fokozására ma eddig nem látott lehetőségeink van­nak. Az állatok közös elhelyezése le­hetővé teszi, hogy gyorsabban és na­­tásosabban vezessük be a tudomány, új ismereteit és hogy következetesebben érvényesítsük az új módszereket,y-mtot ahogy az a szétdarabolt kistermelés­ben volt. Köztársaságunk a fejlett ál­lattenyésztés országa. A tenyészetben lévő gazdasági állatok száma szerint — átszámítva 100 hektár mezőgazda­­sági földre — azok közé az országos közé tartozunk, .ol a legintenzívebb állattenyésztés folyik. A háború elől ti évekhez, vagyis 1934-1938-ig tartó idő - szak átlagához viszonyítva, a gazda­sági állatok állományát 1954 január­jáig a sertéseknél 32.8, a juhosnál 122.1 százalékkal emeltük. Állattenyésztésünk hiánya azonban abban mutatkozik, hogy az állomány növekedésével nem emelkedik ara­nyosan az állatok hasznossága. Szá­mos EFSz, állami gazdaság és egyé­nileg gazdálkodó földműves jó ered­ményeket ér el a súlygyarapodásban, tej- és tojáshozam emelésében, de. az állattenyésztés eddig elért színvonala mégsem kielégítő. Ez a főoka annak, hogy állattenyésztésünk annak elle­nére. hogy az állomány emelkedik, nem képes kielégíteni az egyre foko­zódó hús, tej, tojás és rpás állatte­nyésztési eredetű nyersanyag szük­ségletet. ■ Az állattenyésztésben a legfonto­sabb feladatunk a jelenlegi időszak­ban az, hogy anyadisznóállományun­kát a tepv szerint kiegészítsük. Vz­­anyasertések beállítása térvének telje­sítése nem kielégítő és mindent el kell követnünk a helyzet megjavítása érdekében, mert mindenki számára világos kell, hogv legyen, hogyha nincs elég anyadisznónk, nem lehet elég malacunk, vagyis nem lehet elég sertéshúsunk.--Visszatérek ehhez még­­egyszer: nemcsak az szükséges, hogy elég anyadisznónk legyen, hanem az anyadisznókról való gondoskodás is épp olyan fontos. Dolgozó népünk életszínvbnala eme­lésének kulcsa tagadhatatianúl a ser­téshús-termelés fokozásában van. Ezt csak akkor érhetjük el, ha elég anya­disznónk lesz. s azokat rendszeresen pároztatjuk. Természetes, tovább keil gondoskodnunk és fokozott harcot kell folytatnunk a malacok aránytalanul magas elhullása ellen, amit részben a nem megfelelő környezet, a hiányos gondozás okoz. Ezt a hibát akkor kü­szöbölhetjük ki, ha rendszeresen el­távolítjuk az állatok elhelyezésében mutatkozó fogyatékosságokat, ha isko­láztatjuk a zootechnikusokat és állat­­gondozókat, mind az EFSz-ekben. mind az állami gazdaságokon. További fontos feladat, hogy emel­jük a borjak elválasztását és hogy túl­teljesítsük a vágóborjak begyűjtésé­nek tervét. Több bikaborjút kell elvá­lasztanunk és hizlalásra beállítanunk, mind az EFSz-ben, mind az egyénileg gazdálkodó földműveseknél. A maga­sabb1 súlyra kihízlalt vágószarvasmar­hákat nagyon előnyösen beszámítják az állami húsbeadásba, nagyon előnyös árat kapnak érte a tenyésztők, s ami a fontos, jóminöségú húst biztosítunk a piac számára. A fdművesekkel való mindennapi érintkezésben mutassuk meg nekik hogv pártunk és kormányunk miiven messzemenően törődik az állattenyész­tés fellendítésével. Oj bizonyítékát adjuk, ennek a jelenlegi időszakban, amikor 1954. április 1-től kezdődőleg felemelkedett a vágóborjak begyűjtési ára, éspedig kilogrammonként az I. minőségnél 3.80-ról 5 koronára, a II. minőségnél 3.20-ról 4.20 koronára a III. minőségnél pedig 2.60-ról 3.40 a betegségek, valamint a kártevők el­leni harcot idejében megvalósítsák. 9. Biztosítani kell a zöldségfélék ide­jében való kiültetését és rendes ápo­lását. 10. Sokkal nagyobb segítséget kell nyújtani a magas termésért és az egyes növé""ek jobb minőségéért fo­lyó műnk ;eny kiszélesítésében es támogatni a jó eredmények nép­szerűsítését es további uftatását a töb­bi kerület és járás munkahelyeire. 11. Hatásos segítséget kell nyújtani a szénakaszálás, valamint az aratási és cséplési munkák ió előkészítésének biztosításában, főleg ami a gépek elő­készítését, a munkaerők mozgósítását és az időtervek kidolgozását illeti. A növényi termelés egyik 'nagyon fontos feladata, hogy elégséges takar­mányt biztosítson, mert ez egyik leg­fontosabb előfeltétele az állatte­nyésztési termékek fokozásának. Az állattenyésztés fokozásáról való gon­doskodást a nemzeti bizottságok,1 párt­­szervezetek minden dolgozójának, minden szövetkezeti tagnak, az állami gazdaságok összes dolgozójának és minden egyénileg gazdálkodó földmű­vesnek főfeiadatkénf kell tekintenie. ílatlenyés/tést Kcs-rá. Egyidejűleg emeljük a vágó­szarvasmarhák begyűjtési árát, még­pedig az ökröknél, bikáknál, üszőknél és teheneknél, 20—80 fillérrel kilo­grammonként. Nem fér kétség ahhoz, hogy a vágóborjak és szarvasmarhák begyűjtési arának ezzel az emelésével megteremtjük a további előfeltétele­ket az állattenyésztési termelés fokozá­sára és az állami beadások teljesíté­sére. Szövetkezeti tagjaink és többi földműveseink évi átlagban több mint 100 millió Kčs-t nyernek. Figyelmü­ket tehát az eddiginél nagyobb mér tékben összpontosítsák az állattenyész­tés fejlesztésére, mert a mezőgazda­sági termelésnek ebben a szakaszában elért sikereik majd megmutatkoznak magas bevételeikben is. A jelenlegi időben szükséges, hogy a járási nemzeti bizottságok zootech­­nikai szolgálata kiválassza és megje­lölje a hizlalásra szánt szarvasmarhá­kat és eddigi súlyuk szerint beossza őket az 1954-es év III. és IV. negyed­évére. A tavaszi legeltetés idejében való megkezdésével takaríthatunk meg annyi takarmányt, amennyi szükséges a hizlalásra és feljavításra beállított állatok etetéséhez. Ezért, amint azt a 'talaj állapota és a növényzet fejlődése megengedi, gondoskodni kell arról, hogy az összes szarvasmarhát legelőre hajtsák, mert a napsugarak D-vita­­mint előállító képességükkel az állat testében segítik eltávolítani az áttele­­lés kedvezőtlen következményeit. Az állatok egészévi állapotának megjaví­tásával elősegítjük a hasznosság eme­lését, főleg pedig a tehenek tejhoza­mának fokozását. Ha azt akarjuk, hogy állattenyész­tésünk olyan magas színvonalat érjen el, hogv képes legyen kielégíteni az egyre fokozódó szükségletet, akkor ti kell távolítani minden hibát, amely gátolja a gazdasági állatok hasznossá­gának emelését. Az a feladatunk min­denekelőtt. hogy megjavítsuk az álla­tokról való gondoskodást és hogy mindén lehető módon biztosítsuk a. takarmánya!apót, hogy emeljük a faj­tenyészmunka színvonalát, amelynek az a célja, hogy biztosítsa a magas hasznosságot a gazdasági fajállatok­nál. A fajtenyészmunka a gazdasági állatok nevelésében nálunk már hosszú éves tradícióval rendelkezik. Gazdasági fajállataink legjobb tenyésztőink hosz­­szú éves munkája következtében szü­lettek. Hazánkban kitermesztett állat­fajták a magashasznosságú fajtákhoz tartoznak. A nemzeti bizottságok zootechnikai szolgálatának és az EFSz-ek, állami gazdaságok, kutató intézetek állatte­nyésztésében dolgozóknak, valamint az egyénileg gazdálkodó földműveseknek az a feladata, hogv tovább haladjanak a gazdasági állatok tenyésztésében, hogv rákapcsoljanak régi tenyészha gvománvainkra és az új ismeretek alapján ezt a munkát fellendítsék. A földművelésügyi minisztérium tö’'b intézkedést készít a fajállatok helyes sžéthelvezésére, amelyeket az egyes termelési vidékeken nevelni, vagy pedig tovább szaporítani fognak, mert mindebben jelentős tényezőt lát, aminek meg kdl mutatkoznia bizonvos fajta sikeres tenyésztésében. Uher elvtárs ezután tovább elemez­te a faitenvészmunkát és példákat so­rakoztatott fel, hogv milyen szarvas­­marha. sertés, juh. vagv baromfi ér­vényesül a legjobban egyes vidékeken A földművelésügyi minisztérium ugyancsak intézkedéseket tesz a ta­­karmánvkérdés megoldása érdekében A faiállatok magas nemzetgazdasági értéke és azok óriási jelentősége az állattenyésztés tokozása szempontjá­ból elkerülhetetlenül megköveteli, hogy a faj állatokat a legcélszerűbben és a legjobban kihasználjuk, főleg a szövetkezeti tenyésztésekben. Ezért szükséges, hogy a nemzeti bizottságok sokkal nagyobb gondot és gondossá­got fordítsanak végre a fa.jtenyész­­munkára, amely biztosítékot ad szá­munkra a hasznosság emelésében. Ha­zánk dolgozó népe életszínvonalának emelkedése hatást gyakorol és a jö­vőben .is hatást fog gyakorolni a hús, tej. tojás és más állattenyésztési ter­mékek szükségletének fokozására. Min­den erőnket latba kell vetni tehát ar­ra, hogv ezeknek a követelményeknek megfelelően fejlesszük állattenyészté­sünket, hogy sokkal többet tudjunk termelni az említett termékekből, még pedig a legrövidebb időn belül. Ezután Uher elvtárs tovább elemez­te az állattenyésztés feladatait. Ki­hangsúlyozta, mennyire szükséges ál­lataink állapotának feljavítása, az anyasertések állományának kiegészíté­se, a fiatal állatokról való gondosko­dás és a fajtenyészmunka. Ezzel kap­csolatban beszélt a befektetésekről és a nemzeti bizottságok feladatairól, amelyek ezen a téren előttük állnak. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazda­sági termelés lassú fejlődése és az, h'-'gy az utóbbi hónapokban nem értük el a kellő eredményeket, a földműve­lésügyi minisztérium és megbízotti hi­­hatal, valamint a kerületi és járási mezőgazdasági szervek gyenge irá­nyító munkájában gyökerezik. A föld­művelésügyi minisztérium és a meg­bízotti hivatal a kormány egyetérté­sével megtette a szükséges intézke­déseket az új munkaszervezésre, maid kitért a káderkérdés fontosságára'. — Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: Népi demokratikus államunk gon­doskodik arról, hogv a mezőgazdasági dolgozók, akik Számára a kapitalista rendszer nem tette lehetővé, hogy szakiskolákat látogassanak, most meg­­kaD.iák a szükséges műveltséget, a me­zőgazdasági mesteriskolák és a külön­böző szaktanfolyamok széles hálózatá­ban. Csak až egységes földmtívesszö • vetkezetektöl, až állami gaždaságoktól és a traktorállomásoktól függ, hogy kihasználják ezt a lehetőséget, és hogy elküldjék jól bevált dolgozóikat ezek­re az iskolákra és tanfolyamokra. — Sajnos azonban, több EFSz, traktor­állomás és állami gazdaság, sőt mi több, pár helyen a nemzeti bizottsá­gok dolgozói is, nem értékelik kellően äž iskolázás jelentőségét. Megfeled­keznek arról; hogy a feladataik telje­sítésére-jól felkészült káderek döntő szerepet játszanak a termelésben: — Hogy lehetne ez másképpen lehetsé­ges, hogy a mezőgazdasági mesteris­kolákban a hallgatók létszámának tervét csak 42 százalékra teljesítették. Az EFSz elnökök számára rendezett tanfolyamon 23, a kombájnos tanfo­lyamon 36 százalékos volt a részvétel. A mezőgazdasági termelésben mutat­kozó hiányosságoknak okai. több EFSz gyenge gazdasági eredménye és az a tény, hogy kormányunknak az elnru.lt évben több millió segítséget kellett nyújtania a szövetkezeteknek, mind­ezt vissza kell vezetni a mezőgazda­­sági káderek iskoláztatásának leérté­kelésére. Tudnunk kell már végre, hogy bárminemű pénzsegítség nem ie* lent megoldást, hanem az állandó segítség abban van, ha gondoskodunk arról, hogv az EFSz-ek élén iskolá­zott. a dolgokhoz, értő, jó szervező­­képességgel rendelkező elnökök áll­janak. Uher elvtárs ezzel kapcsolatban rá­mutatott egyes nemzeti bizottságok helytelen álláspontjára, amelyet a ki­derek különböző, iskolák és tanfolya­mokra való kiválasztásánál tanúsítot­tak. Kiemelte annak ielentdségét. hogy elég fiatal kádert nyerjünk a mező­­gazdaság számára most a tanév befe­jezésekor. Fontos, — folytatta Uher elvtárs, — hogv ezeknek a fiatalok­nak mindent megadjunk, mind anyagi, mind a további szak- és politikai ne • velés terén. Kiemelte, hogy az ifjúság megnyerése a mezőgazdaság számára, minden mezőgazdasági dolgozó fel­adata. Nagy felelőssége van a mezőgazda - sági iskolák irányításában éppen a ke­rületi nemzeti ^bizottságoknak, mert ezentúl a mezőgazdasági iskolák szer­vezetileg és gazdaságilag is tőlük kap­ják az irányítást. A ió mezőgazdasági iskolák elősegítik a mezőgazdaság fel­lendítését. s ezért a kerületi nemzeti bizottságok munkáját aszerint is ér­tékeljük, hogy milyen rendben van­nak mezőgazdasági iskoláik. Mindannyiunknak tehát határozott és bátor harcot kell folytatnunk, hogy földjeinken több teremjen, s hogy ál­lattatok nagyobb hasznosságot nyújt­sanak hogy dolgozó népünk asztala gazdagabb legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents