Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-11 / 15. szám

12 1-984. április M. Döntő jelentőségű lépés a béke érdekében A Szovjelunióban ismét csökkentették az árakat A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága határozatot hozott az élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának 1954. április 1-től kezdődő leszállítását illetőleg A szovjet emberek na^y megelégedéssel fogadták ezt a határozatot. Az újabb árcsökkentés arról tanúskodik, hogy a szovjetország évről-évre gazdagabb, s a nép élete egyre szebb lesz. Ezek szerint a kenyér, liszt és az egyéb péksütemények 8 százalékkal, a gabona és takarmány 8 százalékkal, a gyarmatáruk 10—20 százalékig, a szö­vetek átlagban 20 százalékkal csökken­tek. A kész ruhák, a pamutszövetből készült konfekciós készítmények átlag­ban 15 százalékkal és a többi áruk 10—20 százalékig csökkentek. Ami a lábbelieket illeti 7—20 százalékig, a divatáruk viszont 10—20-ig. Az éksze­rek 10 százalékkal olcsóbbak. A szappan, illatszer, kozmetika* cik­kek 15—20 százalékkal, a papír, író­szer és játékáruknál a csökkenés 10 százalék, az irodaszerek 15, míg a fényképezőgépek 10, a rádiócsövek pedig 15 százalékkal csökkentek. A háztartási cikkek ugyancsak csökken­tek, ezek közül a mosógépek és a por­szívók 10, fűrészek, fúrók, kovács- és egyéb szerszámok átlagban 20, a többi fémtárgyak pedig 20 százalékkal csök­kentek. Jelentős százalékkal csökken­tek az építő-anyagok is. A gyufa és az ásványolaj termékek 20 százalékkal, a sportszerek és egyéb iparcikkek 10-20 százalékig csökkentek. Hasonlóképpen csökkentek az egészségügyi és a hi­giéniai készítmények is. Az új árcsökkentés a Szovjetunióban Ismét szemléltetően bizonyítja, hogyan válik valósággá a nép anyagi jólétének általános emeléséről szóló párt- és kor­mányhatározat. A Szovjetunió népe az új árcsökkentésnek felette örvend, mert ezzel is jobb, szebb és gazdagabb élete lesz. Mi, Csehszlovákia dolgozó népe őszinte örömmel köszöntjük a Szovjetunió népeinek igyekezetét, hogy példájuk nyomán mi is rátérhettünk a fogyasztási cikkek árának csökkenté­sére. Ez viszont hazánk dolgozóit is még nagyobb tettekre serkenti és irányt mutat a kapitalista országokban élő munkáspártjaink tagjainak, hogy következetesen harcoljanak életszínvo­naluk megjavításáért. Albániában véget értek a választások Véget értek az Albán Népköztánsa­­eág helyi népi tanácsainak választásai. Megválasztották a városi kerületek, já­rások, falusi körzetek és területek kül­dötteit. Nem teljes adatok szerint az 'ország különböző területein és körze­teiben, például Tirana körzeteiben március 28-ig a választók 99.6 száza­léka, Sztálin városban, Himaraben és Myzegeben a választók 10r százaléka vett részt a szavazásban. Fushe-Kruja körzetben a választók 99.4 százaléka, a Vlore területen lévő Kota körzetben p^lig a választók 99.98 százaléka sza­vazott a demokratikus arcvonal küldöt­teire. Egyes körzetekben és járásokban a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt elhalasztották áprilisra a választásokat. Mivel az Albán Népköztársaság nem­zetgyűlésének második törvényhozási időszaka május 28-án lejár, a nemzet­­gvűlés elnöki tanácsa törvényerejű rendeletet adott ki, amely szerint 1954 május 30-án új nemzetgyűlési válasz­tásokat tartanak, A köztársaságban 134 választókerület lesz. Az alkotmánynak megfelelően minden 10.000 lakos után egy képviselőt választanak. Üjabb nagyjelentőségű állomásához érkezett el az a következetes és fá­radhatatlan harc, amelyet a szovjet kormány a két rendszer államai kö­zötti kapcsolatok megjavításáért foly­tat. Az elmúlt héten a Szovjetunió jegyzéket nyújtott át a három nyugati hatalom képviselőinek, amiben közölte velük, hogy szükségesnek tartja az eu­rópai kollektív biztonságról szóló tár­gyalások folytatását. A jegyzék leszö­gezi, hogy a Szovjetunió a maga részé­ről nem látja akadályát, hogy az eu­rópai államok mellett az Egyesült Ál­lamokat is felvegyék az összeurópai kollektív biztonsági szerződés tagjai közé. A szovjet kormány ezenfelül ki­­nyüvánítja, hogy kész megtárgyalni az északatlanti szerződésben való saját részvételét. Ezzel mindkét érv, amelyet eddig nyugati részről az európai kollek­tív biztonság szovjet elgondolásával szemben emeltek, elesik. Az Atlanti Szövetség pedig ebben az esetben meg­szűnne néhány állam zárt katonai cso­portosulása lenni, megnyílna más euró­pai országok csatlakozása számára is, ami egy hatékony európai biztonsági rendszer megteremtése mellett nagyje­lentőségű volna az egyetemes béke megszilárdítása szempontjából. A szovjet kormánynak ez a jegyzéke szerves és nagyvonalú folytatását je­lenti annak a történelmi jelentőségű kezdemény zésnek, amellyel a Szov­jetunió Berlinben előlépett. A Szovjet­unió ugyanis a Berlinben benyújtott tervezeténél abból indult ki, hogy vé­get kell vetni Európa kettészakítottsá­gának, ч ami a béke ké>- lését illeti, egységes érdekelt tábornak kell tekin­teni az eu-ónei országokat. A nyugati hatalmak első reagálása e felmérhetet­lenül jelentős javaslatra az ideges és sebtiben kimondott ?m” volt. Ez azonban nem akadályozta meg a Szov­jetuniót aboen, hogy tovább ne halad­jon a korszakotnyitő eloondolás meg­valósítása útján. Hosszú idők óta szovjet jegyzék és b?jele,ités ilyen meglep, tésként nem hatott a nyugati fövi' oso’ ban. Tegyük hozzá, hogy ne ak a i glepetés, hanem az ijedtség is nagy. S ez ért­hető. Hiszen hosszú éveim át a nyu­gt talmek egész propa^andagépe­­zete art harsogta, hogy a Szovjetunió és a vele szöv sér,°s országok saját körükbe zárkóznak, „vasfüggönyt” épí­tenek meguk köré, elszigetelődési po-Hazánk dolgozó пере választásukra készül. Most választjuk sorainkból azokat a férfiakat és nőket, akik a következő időszakban nevünkben szol­nak. Kiválasztjuk őket és megadjuk utasításainkat: mit tegyenek majd falvaink, városaink, egész hazánk to­vábbi felvirágoztatása érdekében. De most vessünk egy pillantást и tőkés országokra, azokra az országok­ra, amelyeket a reakciós sajtó a „tisz­ta demokrácia” országainak nevez Ott is vannak választások. De ezek a választások azt a célt szolgálják, hogy minden körülmények között biztosítsák az elnyomók uralmát a dolgozók le­lett. Az imperialista rádió és sajtó na­ponta hajtogatja, hogy népi demokrá­ciánk a „törpe kisebbség terrorural­ma”. Ugyanakkor száz formában i> dicsérik saját demokráciájukat. Mos. érdemes közelebbről megnézni, ho­gyan történnek a választások a tőkés országokban. Megláthatjuk hogy ezek a választások a csalás, hamisítás, a vé­res terror jegyében folynak le. Nem nyithatunk ki egy tőkés lapot anél­kül, hogy ne olvasnánk arról: hányszor alkalmaznak tankot, кönnyeztető gázt gumibotot a nép ellen, hányszor vonultatják fel rendőrök és csendőrök ezreit, hogy „jobb belátásra” bírják a ..szabad” választókat. Vájjon a tőkés országokban a népet képviselik-e azok, akik a képviselői székekben ülnek? Erről egyébként tiszta képet nyerhetünk egy amerikai újságíró nyilatkozatából, aki az ame­rikai választásokat demokratikusnak nevezte el. Dehát hány ipari munkás van az Egyesült Államokban? Az új­ságíró azt mondja: körülbelül negyven millió. Ä következőkben arról vart szó. hogy a parasztság milyen arány­­számot képvisel. Most önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vájjon mennyi munkásképviselő van az amerikai sze­nátusban Egyetlen egy sem. — vála­szolta az újságíró. Parasztok ugyan­csak nincsenek képviselve. Hát kik vannak otť> Hankárnk Óvárosok é< litikát foktatnak és tartózkodnak at­tól, hogy a nyugati világ országaival szorosabb szerződésre lépjenek. Ezzel támasztották alá a „keleti agresszió” hazug meséjét, erre hivatkoztak, mi­dőn saját — valóban zártkörű, valóban mások ellen irányuló — katonai cso­portosulásaikat kiépítették. Ki merne ma mf ■ erre hivatkozni ? S mi több: kiderült az is, hogy a nyugati hatal­mak, nem pedig a béke országai azok, amelyek a közös szerződésrendszertől visszariadnak A nyugati propaganda ezt azzal az újabb hamis állítással próbálta elleplezni, hogy a Szovjetunió európai szerződésterveztével sz£t akar­ta romboln' a „nyugati védelmi rend­szert”, nevezetesen az Atlanti Szövet­séget. Most kiderült az is, hogy a Szovjetunió az Atlanti Szövetséget mint védelmi rendszert” egyáltalában nem fenyegeti, — ellenkezőleg: védel­mivé jkarje tenni ezt a jelenleg táma­dó célzatú szervezetet. Védelmivé a­­karja tenni azzal, hogy megszünteti egyoldalú, zártkörű, az európai államok egy meghatározott csoportja ellen irá­nyuló je legét, s azzal, hogy gátat rme! a támadó német militarizmusnak, e szervezet keretében történő felélesz­tése elé. És milyen szánalmasak azok az „érvek”, amelyeket első meg­lepetésükben dadognak. Egy amerikai szóvivő azt bizonygatja, hogy a Szov­jetunió valójában a „N -ugat biztonsá­gát” akarja aláásni. Érdekes volna tud­ni, hogy valójában miben is 1 útja meg a „Nyugatot” — az agresszión kívül — ha közös biztonsági szerv tét épít ki a Szovjetunióv 1 Nos, vádnak ez ugyancsak gyenge, sőt azt is mond­hatnánk. hogy különös, hiszen köztu­domású, hogy ez a hírhed* terv, nem­csak a „keleti országokat”, hanem Európa békeszerető embereinek túl­nyomó többségét aggasztja és elszán! ellenállásra sarkalja. Az a tény, hogy a Szovjetunió következetesen és eré­lyesen síkraszéü a német militarizmus felélesztése ellen, nem bizalmatlansá­got, hanem rokonszenvet, együttérzést és helyeslést vált ki ez európai köz­vélemény részéről. A gyakorlat azt mutatja, hogy egyes nyugati kommentátorok ellentmondást vélnek felfedezni abban, hogy a Szov­jetunió a múltban élesen ellenezte és megbélyegezte az Atlanti Szövetséget, ma pedig fontolóra veszi e szerződés­hez való csatlakozásának lehetőségeit. azoknak az ügyvédei. No és az ame­rikai munkások nem küldenének szí­vesebben bankárok helyett munkáso­kat a szenátusba? Az újságíró azt vá­laszolta: de igen, természetesen. Hát mi nem kérünk olyan demokratikus rendszerből, ahol negyven millió ipari munkás és paraszt egyetlen egy kép­viselőt sem tud bejuttatni a szená­tusba. Nem, mi nem kérünk a nyu­gati „demokráciából”. A tőkés országokban a háborút pén­zelő bankárok, a hadianyaggyárosok minden gyalázatos eszközt iqényb • vesznek, csakhogy megvédjék rend­szerüket saját népeik akarata ellen Mindnyájunk előtt világos az is. hogy a háborús gyújtogatok állandó féle­lemben élnek: attól rettegnek, hogy ha a választásokon megengednék népeik igazi akaratának érvényesülését, úgy a dolgozók haragja és felháborodása elsöpörné őket helyükről. Végső fo­kon tehát a tőkés országok választá­sain megnyilvánuló csalás és terror a tőkésrendszer gyengeségének jele. Nézzük először a kapitalizmus fel­legvárát, az Amerikai Egyesült Álla­mokat. Mint emlékezetes az USA-bon két évvel ezelőtt tartották meg az elnökválasztást, amelyen Eisenhower tábornok győzött. Az újságok mind azt kürtölték, hogy Eisenhowert az amerikai nép választotta elnökké, a valóság azonban az, hogy a táborno­kot a pénzmágnások ültették az elnöki palotába. Az amerikai „szabad” választások általában úgy folynak le, hogy a vá­lasztók fele egyáltalán nem szavaz. Ezúttal is így történt. A választók közül csupán 33 százalék szavazott Eisenhowerra, a többi 67 százalék vagy ellene szavazott, vaqy egyáltalán nem vett részt a szavazásokban. Az amerikai alkotmány elvben széleskörű szavazati ingni biztosít az állampolgá-Ezt azonban csak az értheti ellent­mondásnak, aki nem akarja megérteni, hogy egy olyan Atlanti Szövetség kö­zött, amely a Szovjetunió ellen irányul, s egy olyan Atlanti Szövetség között, amely lemondva támadó céljairól, helyet ad a Szovjetuniónak — ég és föld e kü­lönbség. Azt jelenti ez, hogy e Szov­jetunió, most elismeri az Északatlanti szerződés jogosultságát? Ellenkezőleg: azt jelenti, hogy a Szovjetunió szavu­kon fogta az Atlanti Szövetség mai tagállamait és kijelenti: nos, ha való­jában olyan békések e céljaitok, mint ezt hangoztatjátok, akkor le keil mon­danotok az elzárkózásról és helyt kell adnotok az európai biztonságban érde­kelt más országoknak is. Korántsem a Szovjetunió az, amelynek álláspontja itt próba elé kerül, hanem: a nyugati hatalmak. A szovjet lépés indokai a lehető legviláyosabbak és egyeneseb­bek. -Mindenki látja, hogy a helyzet to­vábbra is feszült, h' nv a mai nemzet­közi viszonyokban rejlő veszélyeket olyan tények fokozzák, mint az atom­fegyver pusztító erejének megnöveke­dése, vagy a német újra felfegyverzés. Sajnálatos, amerikai részről nem csök­kentették, hanem különféle kihívó be­szédekkel és intézkedésekké! csak éle­zik a nemzetközi feszültséget. A Szov­jetunió pedig abból indul ki, hogy minden eszközt meg kell ragadni a kapcsolatok javítására, a német kérdés megoldására. A Szovjetunió politikája nem e_ ellentétek, a visezás kérdések politikája, hanem azoknak a közös pontoknak e keresése, ahol megegye­zés, a nézetek összeegyeztetése érhető el. KeM-e mondani, hogy ez a politika fölényes erőről és az egész béketábor rendíthetetlen szilárdságáról tanúsko­dik? Nem. E nagyvonalú merész kez­deményezések, amelyek valóban iyö­­keresen ellentétesek mindenféle elzár­kózással — magukért beszélnek. Mind­ennek óriási visszhangja van, különbö­ző országok adnak véleményüknek ki­fejezést. Ér bár ez a visszhang még csak kezdetén űrt, népünket mégis megelégedéssel tölti el, hogy kormá­nyunk az elsők között csatlakozott az európai biztonság eszméjéhez. Ez az eszme diadalmas és ellenállhatatlan. Európa kettészakadásának és ellensé­ges tömbökre osztásnak lejáratott po­­!;fikáje aligha fogja tudni a helyét megállni vele szemben. roknak. A gyakorlatban azonban of­fen féle korlátozás fosztja meg a vá­lasztójogtól a dolgozókat. A választói korhatár például olyan magas, hogy még a tőkés országokban is párját rit­kítja: 30 év. Csak az szavazhat, aki tökéletesen ír és olvas angolul. Köz­tudomású, hogy az Egyesült Álla­mokban sokmillió bevándorolt él — főként munkás és szegény paraszt - aki még nem tanulta meg jól az an­gol nyelvet. Ezeknek nincs . választó­joguk. Van egy olyan rendelkezés i". amely szerint csak az szavazhat, aki huzamosabb ideig lakik egy helyen Miért hozták ezt a korlátozást? Azért mert sokmillió munkást vás-osról­­városra hajt a munkanélküliség és sok­­millió farmer vándorol az országuta­kon munkát keresve. A milliárdosok jónak látják ezeket is megfosztani a választójogtól. Az Egyesült Államok 49 állama közül huszonkilencben a ka­tonák és a tengerészek nem vehetnek részt a választáson. Ennyit magáról a választási rend­szerről. A leglényegesebb azonban a*, hogy a választók tulajdonképpen csak két jelölt között választhatnak, még­pedig olyan két jelölt között, akit nem a nép, hanem az amerikai nagytőke állított oda. Egyáltalán nem csodála­tos ilyen körülmények között, hogy az amerikai dolgozók tekintélyes ré­szét hidegen hagyja a választás és az­zal fejezi ki tiltakozását a választási komédia ellen, hogy távol marad a szavazóhelyiségtől. Meg kell emlékeznünk még a vá­lasztási propagandáról is. Ez a propa­ganda szerves része az amerikai vá­lasztási rendszernek, arra szolgál, hogy elkábítsa a választót, elterelje figyelmét a legfájóbb és leginkább életbevágó kérdésekről, amelyek a munkást, parasztot aggasztják. íme így fest nagy vonalakban a demokratikus”. „szabad” választás az Amerikai Egyesült Államokban, amely — a háborús gyújtogatók bérencei sze­rint a ..szabad világ” fellegvára ... Kémeket és diverzánsokat fogtak el a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban A délkoreai amerikai katonai ható­ságok és liszinman ta, valamint csang­­kaisekista cinkostársak az utóbbi idő­ben mind több kémet é« diverzánst küldenek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területére. A Koreai Közoonti Távirati Iroda je­lentése szerint nemrégen Hvanghe tar­tomány parasztjai segítettek a bel­ügyminisztérium szerveinek két ameri­kai kém letartóztatásában. A vizsgálat során kiderült, hogy a két kémet az amerikai hadsereg kém­szolgálata küdlte Észak-Koreába azzal a megbízással, hogy szerezzen értesü­léseket a köztársaság nyugati partvi­dékén. A Keszon közelében lévő Donzsomi falu önvédelmi osztagának tagjai el­fogták a Csang Kai-sek-féle kémszer­vezet által a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság területére küldött ké­meket. A Mincsu Csoszon című lap rámu­tat, hogy egy Vállalat munkásai lelep­leztek egy diverzánst, aki fel akarta gyújtani a vállalat egyik gyárát. Követelik az észak­­szumatrai olajlelőhelyek államosítását Indonézia népe elszánt harcot vív az északszumatrai olajlelőhelyek államosí­tásáért. Ezek az olajforrások a háború előtt a Bataafsohc Petroleum Company holland olajtársaság kezén voltak. A háború után az indonéziai munkások helyreállították az olajtelepeket és megszervezték az olajtermelést. Az említett olajtársaság azonban ismét igényt formált az észekszumatrai olaj­­lelőhelyekre. Lapjelentések szerint 35 politikai szervezet és szakszervezet azzal a követeléssel fordult a kormányhoz, hogy ha' déktalanul rendelje el az é­­szakszumetrei olajlelőhelyek államo­sítását. Az észekszumatrai olajlelőhe­lyek államosítására irányuló mozgalom fokozódásáról tanúskodik az a tömeg­gyűlés is, amelyet a napokban az egyik szumatrai nagy olajipari központban tartottak. A gyűlés részvevői az észekszumatrai olajlelőhelyek haladéktalan államosítá­sának követelésén kívül síkraszálltak minden külföldinek adott olajkoncesz­­szió visszavonása és az Indonézia terü­letén olajkitermeléssel, valamint olaj­­lelőhelyek felkutatásával foglalkozó külföld' cégek indonéziai képviselőinek az országból való kiutasítása mellett. A szóbanfotgó cégek ugyanis ez idő sze­rint összesen több mint hétmillió hek­tár területen végeznek olajkitermelést, vagy foglalkoznak olajlelőhelyek fel­kutatásával. Dulles tanácskozásai a dél­keletázsiai helyzetről Dulles amerikai külügyminiszter Washingtonban tanácskozást folytatott Radford tengernaggyal, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnö­kével és vezető kongresszusi képvise­lőkkel az indokínai és délkeletázsiai helyzetről. A megbeszélséről nem ad­tak k-i közleményt. Az AFP szerint „sok amerikai hír­magyarázó úgy véli, hogy az Egyesült Államok kormányának szándékában áll előkészíteni az amerikai kongresz­­szust és a közvéleményt arra a lehe­tőségre, hogy az Egyesült Államok ka­tonailag részt vesz valamilyen egysé­ges akcióban Délkelet-Ázsiában, ha ez szükségesnek mutatkozik.” William Knowland republikánus szenátor, aki szintén részt vett az ülé­sen, hasonló értelmű nyilatkozatot tett. Az indiai Léketanács elnöke felhívása Dr. Szafjuddm Kicslu, az Indiai Or­szágos Béketanácj elnöke nyilatkoza­tot tett közzé, amely felszólítja India népét a küszöbönálló genfi értekezlet támogatására. A nyilatkozat felhívja az indiai népet, hogy április 25-é) tartsa meg „Ázsia tápját”., tüntetéseken és felvonuláso­kon követelje az indokínai háború be­fejezését, szilárd és tartós béke létre­hozását Koreában, a Kínai Népköztár­saság elismerését és az imperialisták azon kísérleteinek megszüntetését, hogy Ázsia területén támaszpontokat létesítsenek. Az Indiai Országos Béketanács már régebben „Ázsia napjának” nyilvání­totta április 25-ét, a genfi értekezlet megnyitásának előestéjét. így választanak az USA-ban Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Bratislava Krfžková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség, Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő- Malőr Sándor. — Kiadja: az „štát pődnh<>sp lakladatefs'vn" n. p. «évnd Rratisüva Krížk'wá 7. — — Nyomja Merkantilre tlačiarne, n. p. zz., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41 — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. Évi előfizetés 20.80 Kčs. félévre 10 40 л Sr 'üm.náh-ié minden év végén okt. elsejéig. — Enö szám: PTO 566/52. IV. 2. d-50808.

Next

/
Thumbnails
Contents