Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-04 / 14. szám

ftanttt Földműves 1954. április 4. ÖRÖK IDŐKRE A SZOVJETUNIÓVAL ünnep és Múlt hónap 14-én. vasárnap négy ünnep volt a Szovjetunióban. A moszk­vai magafiépületek homlokzatán éppen­­ügy. mint az Uzbek isztánben épülő vízierőművek acélvázam lobogó lengett Az ünnepélyesen kidíezitett utcákon ünneplőbe öltözött emberek csoportjai igyekeztek a válesztóhelyiségekbe. A vidéken teherautók. a havas Szibériá­ban szánok vitték az embereket. Szin­te az egész ország visszhangzott a daltól és a zeneszótól. A háziasszonyok e szokásos vasárnapi ebédnél bősége­sebb és Iz'etesebb ételeket főztek. 'dost is. mint korábban, ünnepi lég­körben választották meg a szovjet emberek a Legfelső Tanács képviselőit. A jelentések azt mondják, hogy lelkes hezefiság. mozge1 "asság és élénk ér­deklődés jellemezte a választásokat. A városokban már a korvidélután órák­ban leszavaztak az emberek. Aki ol­vasta az utóbbi hetekben, a választá­sok előkészületeinek dején megjelent szovjet újságokat, jól tudja, hogy a vasárnapi ünnep színes külsőségei hű­ségesen tükrözik a szovjet emberek érzéseit és gondolatait. S ha ezekkel meg akarunk ismerkedni, arra a kér­désre kell választ adnunk: mi jelle­mezte az ide: 'álasztási előkészülete­ket? Milyen célokra és milyen embe­rekre szavazott egységesen és biza­lommal a szovjet nép? A választási előkészületek a széles­körű felvilágosító munka napjai vol­tak. Feltárult a szovjet emberek előtt, az ország helyzete éppen úgy, mint saját városuk vagy falujuk élete, lát­ják egyéni életük problémáinak össze­függéseit ez ország nagy kérdéseivel. A helyzet világos feltárását, a nagy­szerű eredmények s a még itt-ott mu­tatkozó hibák megmutatását elősegí­tette az a rendkívüli közvetlenség és mélyrehatóié őszinteség, amely a vá­lasztási beszélgetéseket jellemezte Az ország helyzete egy mondattal meg­rajzolható: a Szovjetunió nagy lépé­sekkel halad előre a további felvirág­zás útján. Ezt mutatják a legutóbbi választások óta e’órt eredmények Ma­lenkov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke mondotta, hogy 1949-től számvetés 1953-ig 2.500 ipari vállalat épült, az ipari termelés majdnem kétszeresére emelkedett. Molotov mutatott rá arra, hogy csupán az elmúlt évben 300 olyan gyár épült, mely közszükségleti cikke­ket termel. Már az idén elérik a köz­szükségleti cikkek gyártásában azt a mennyiséget, amelyet az ötéves terv csak jövőre ir elő. Ugyanakkor az egész ország figyelme és erőfeszítései a mezőgazdaság továbbfejlesztésére irányulnak. A felvirágzó * segíti elő a hibák feltárása és kijavítása is, erre éppen a Szovjetunió vezetői mutattak példát. Malenkov arról is szólt, hogy a munka termelékenysén jóllehet 25 év alatt az iparba^ ’ ^szorosára növe­kedett. még nem kielégítő. A választási előkészületek nemcsak úgy zajlottak le, hogy a népnevelők vagy a képviselőjelöltek beszéltek a választók előtt. Nemcsak ügv, hogy ők szóltak a helyi vonatkozású kérdések­ről, eredményekről és hibákról Éppen a közvetlenség egyik megnyilvánulása volt is. hogy a választói körzetek helyisége ben beszélgetéseket tartot­tak Itt maguk a választók mondották el. minek örülnek, mit hiányolnak, mit várnak a képviselőktől Novocserkeszk például az utóbbi években nagy diák­városét. fejlődött ugyan, de a városi végrehajtóbízottsáanak felrótták, hogy az utóbb' években z előirányzatnak csupán 61 százalékát fordította lakás­építésre Igaz. a népnevelők beszámol­tak arról, hogy már. ebben az évben meggyorsítják a lakásépítést, új szín­házat, sporttelepet és fürdőt építenek Nagyszerűek az eredmények, de na­gyok a feladatok is. Bőven van tehát teendőjük a megválasztott szovjet kép­viselőknek. S ők vállalják ezt. Azok közül a szovjet emberek közül válasz­tották meg őket, akik szívükön vise­lik az ország sorsát éppen úgy, mint minden egyes szovjet ember örömét és gondján Sokattermő krumpliíajtákat vetnek Kazahsztánban A karagendai mezőgazdasági kísérle­ti állomás tudományos munkatársainak sikerült néhány nagytermelékenyséqü krumplifajtát kitermesztenie, A lega­szályosabb tavaszo: is a „792” számú fajta gumóiból erőteljes növények kel­nek ki, amelyek ellenállnak a beteg ségeknek és nagyon ízletesek. A Thael­­mann rajoni „Pobj -da"-kolhoz tagjai tavaly minden hektárról háromszor­­annvi ..792'-es faitájú gumót szedtek. mint más fajtákból. Az újfajta vető­krumpli termese -e Karaganda szov­­hozaiban átlag 5 tonna terméstöbbletet eredményezett hektáronként. A kísérleti állomáson kitermesztett fajták között nagyon kedvelik a „Ka­­ragandinszkij”-féle korai krumplifaj­tát, amely 2—3 héttel előbb beérik, mint a többi krumpli és 28 tonna ter­mést ad hektáronként. Kilenc eve Ezerkilencszáznegyvenöt április hó t első napjaiban a kelet felöl, Csalló- | közön át előretörő szovjet hadse- | reg, Malinovszky marsall harcosai és ? a délről közeledő Tolbuchin marsall ; • vitézei, már messziről maguk előtt f • látták bratislavai vár jellegzetes i alakját. Vájjon .ti adott erőt, mi ön- ! tött lelkesedést ezekbe a roppant | messzi tájakról jött katonákba, hogy j itt, idegen, soha nem látott földön j tovább harcoljanak és ha keleltt, éle- j tűkéi is feláldozzák énnél a számuk- ; ra idegen városnak felszabadításé- I ért. j A népek felszabadítása — ez «olt j az a gondolat, amely páratlan lendü- | lettel vitte előre a ' isaP'öldi táj kon ? is a szovjet hősöket Ez a magasztos | küldetés volt az, ami a Bratislava i ellen vezetett k-mbinált támadás fo- \ lyamán alig két nap leforgása alatt i áttörte a Kis-Kárpátok szülte ideális ? védővonalát, am' órák alatt kérész- i tül itte a Vörös Hadsereget a Duna ? hatalmas természeti akadályán i A hadműveletek igen gyorsan ját- ; szódtak le, a város nagyjából sér- ? tétlenül szabadult fel. De a Bratisla- j • va körüli harcok is megkövetelték a j maguk véradóját. A város legszebb i helyén, fenn. magasan a házak fe- | lett van az elesett szovjet hősök te- ? metőie, a Szlavín, ahol hatezer szov- * jet katona alussza virágok alatt örök j álmát. Ez a temető szimbólum. Jelképe a • népek roppant szolidaritásának, jel- | képe annak, hogy a felszabadult szov- j jet nép nem fásult el a Nagy T Honvédő Háború vérz'vataräban, ha- • nem igyekezett műiéi több népnek Ť megadni azt, ami a nemzetek életé- i ben a leglényegesebb: a szabadságot. ? A szabadság, amit a Vörös Rad- j sereg véráldozatai, a szovjet nép ? mérhetetlen szenvedése hozott ne- j künk, természetesen kötelez. A szov- ? jet nép példája megmutatta, hogy í az Liegen és belső elnyomás aló! fel- ? szabadult nép minden ellenséget ki i tud hazájából verni, ha helyesen | él a szabadságadt lehetőségekkel, . ha hazájában haladé -talanul, minden j . erejével s helysen építi a szocializ- j must. j A bratislavai Szlavín — s annyi i más Szlavín szerte a hazában — kö- j telez. Kötelez arra, hogy soha ei ne i felejtsük, kik h zták nekünk a sza- j badsagot. Arra kötelez bennünket i Gottwald elvtárs szava: szerint, hogy j mint a szemünk fényét, úgy kell vé- ; deni szövetségünket és barátságun- j kát a nagy Szovjetunióval. szabad Szlovákia fővárosa /Q szabadító „Milyen volt az arca — kérdem az anyát — annak, aki először állt eléd, mikor erős kézzel pincéd ajtaját felnyitotta, mint kriptád fedelét? Ott éltgl lenn. Körmöd a falat kaparta, hátha kenyérré változik a tégla. Karodban gyermeked didergett. Ajka kék volt Szeme vádolni nyílt fel néha.” „Én nem tudom, nem láttam azt az arcot, mert szememet akkor könny belepte. Csak azt láttam, amikor felém tartott s gyermekemet a magasba emelte.” Rózsa Imre. a m m m jry j Ami VANHAK KÖNNYEN HAJLÍTHA­TÓ kolhozelnökök• amit mondasz ne kik, ellenkezés nélkül végre is hajt­ják. Jevtyihij Andretev nem ilyen em bér. Ö csak azt cselekszi. aminek he­lyességéről maga is meggyőződött. De ha meggyőződött valamiről, akár a hegyeket is elhordia a helyükről, mé gis eléri a maga elé tűzött célt . Ezekkel a szavakkal ajánlották ne­kem a Csuvas Autonom Köztársaság mezőgazdasági minisztériumában, 'hogy látogassam meg Morgausiban a Sztá lin-kolhozt. ismeikedjem meg annak elnökével, Jevtyihij Andrejevvel. Megfogadtam a tanácsot. A Sztálin kolhoz igazgatósági épületében talál­tam meg Andrejevet. Szenvedélyesre vitatkozott Vladikin docenssel, a csu­vas mezőgazdasági főiskola zootech­­nikai tanszékének vezetőjével. Egykorúnk vagyunk. Iván Nyi­­kolajics — mosolygott az elnök a tu­dósra. — Ugyanabban az esztendőben születtünk és mindketten 1930-ban kezdtük meg a munkát. Maga a tu­domány területén, én meg a kolhoz­ban. De végeredményben azonos fron­ton harcoltunk. — Egykotúak vagyunk . . . egy­korúnk vagyunk. Rendben van. De ezzel nem vesz le a lábamról — dör­­gott a tudós. — Maga mindig mindent ellenez. Ellenzi a kukoricatermesztést, ellenzi a silót . . . — Ellenzi . . . Ellenzi . . . Maga az eaész köztársaságban a legvadabb konzervatívnak kiáltana ki engem. Dehogy ellenzem Értse meg, hogy i jelenleg a takarmánykrumpli haszno­sabb számunkra, mint a silózott ku­korica Jól tudja megpróbálkoztunk a silóval. Tíz hektáron 100 tonna I zöldtakarmányt értünk el. A krump- \ libái meg 167 tonnát. Értse meg. tu- 1 dós elvtárs nem lehet egész Orosz- I országot egy kalap alá venni! Ami jó I az egyik helyen, nem bizonyos, hogy beválik a másikon. Mert a cél nem a siló, hanem az, "hogy az állatok hízza­nak, több tejet, húst adjanak. Szótlanul. figyeltem a két ember csatáját. Vladikin, a tudós, nem hagy­ta magát. — Jól teszi, hogy krumplival eteti az állatokat. ■ ezért megdicsérem — mondta. — De azért a krumplinál is vannak bajok. Maga ellenzi a négy­zetes ültetést . . . — Már megint „ellenzi”! Hát nem ellenzem. Három éve négyzetesen ül tettünk, csak éppen nem pontosan a könyvek szerint, hanem úgy, ahogy a helyi körülmények megkövetelik. A VITA FOLYTATÓDOTT VOLNA ha az elnök nem hívja meg vendégét hogy látogassa meg a gazdaságot. Én is velük tartottam. Andrejev elnök előresietett, vezette a társaságot, én pedig a tudóssal beszélgettem az úton Mennyire másként beszélt a tudós erről a kolhozelnökről —. a háta mö­gött! , — Nagyon becsülöm és szeretem Andrejevet. Gondolkodó ember. Min­dig keresi a kolhoz felemelkedésének legrövidebb útját. Kedvenc mondása „A disznók segítségével építjük fel az állattenyésztőtelepet, a disznók adják nekünk a bikákat és — a tejet is . . És igaza van A kolhoz három év alatt meggazdagodott és ezt a ser­téstenyésztésnek köszönheti, 1951-ben 334 ezer rubel völ a kolhoz pénzjöve­delme. 1953-ban több mint eqymillió — Az elnök szakképzett állatte ny észtő? — kérdeztem. Dehogy . . . Csak általános iskolai képzettsége van. De áltandóan olvas Micsurint Liszenkót Pavlovot. Tymir jazevet tanulmányozza — válaszolt о kérdésemre Anna Grigojevna, a kol­hoz agrunómusnője. ^ Közben a tehénistáüóhoz értünk. Andrejev elnök elmondta, hogy kí­sérletet kezdenek, megfigyelik, hogyan reagálnak a tehenek a korszerű állat­­tenyésztési módszerekre. És hogy sem­mi baj ne történjék, a kísérleti öt te­henet öt napra az agronómusnő gonJ laira bízza, akinek személyesen keil gondoskodnia a tehenek etetéséről sőt a fejest is neki keli végeznie. — Vájjon ért-e mindehhez az agn nómusnö? — kérdezte Vladikin tudós Értenie kell! Főiskolai végzettségű A vezetőnek mindehhez értenie kell. Csak akkor szerzi meg a jogot ahhoz, hogy vezessen — mondta határozot­tan az elnök. A TUDÓS ÉRDEKLŐDNI KEZDETT aziránt, hogy a mezőgazdasági párt­­határozat, hogyan érezteti hatását а kolhoz munkájában. — Ma még nehéz erre a kérdésre felelnem — mondta csendesen az el­nök. — Tudja Iván Nyikolajics, egye­sek ma úgy gondolkodnak' megvan a határozat, tehát rrtinden meg is való sül. De hogyan valósul meg. ha nem küzdünk érte? Ma két-háromszor annyit kell dolgoznunk, ötszörannyit gondolkodnunk és tízszerannyit tud­nunk, mint azelőtt! Ezért iratkozom be levelezőhallgatónak az állatte nyésztő technikumba. Andrejev elnök egy kicsit elgondol­kodott. azután mintha fennhangon gonHolkodnék, csendesen mondta — A párthatározatban húsról tej­ről kenyérről van szó De hogyan formálja át ez a határozat az emb° ek Iplírét’ Ma már önmagunkra ■ •Qcszen másként nézünk Rff - 1 • gél és — gondolatokkal tele a lel­künk. Pontosabban: öregebbek, böl­­csebbek lettünk, és ugyanakkor meg­fiatalodtunk. Ügy akarunk élni, mint még soha ezelőtt . . . Ha az újságíró teljes képet akar kapni egy emberről, el kell látogatnia a pártbizottságba. Hiszen itt sok min­dent tudnak annak az embernek jó és rossz tulajdonságairól, aki iránt érdeklődik. Én is ellátogattam Ulja­­nov elvtárshoz, a kerületi pártbizott­sághoz. Sokat beszélgettünk itt And­rejev kolhozelnökről. Nyikityina. a klub kultúrmunkájának vezetője és Fjodorova, a kerületi könyvtáros di­csérte, de bírálta is a kolhozelnököt. — Szereti a filmet, gyakran jár moziba, sokat olvas, politikai és szép­­irodalmat egyaránt — mondta Nyiki­tyina. — De mégis van követelnivi­­lónk rajta. A kultúrkérdések vala­hogy a második vonalban állnak még nála. Lóistállót, tehénistállót építtet de az olvasóterem az még a jövő ze­néje. — Igaz. igaz — helyeselte a könyv­­tárosnő. — Pedig milyen szükségünk van az olvasóteremre. Mert a parasz­tok egyre jobban érdeklődnek a mé­hészet, szárnyastenyésztés és a szép­­irodalom iránt. Tudja Andrejev kol­hozelnök nagy kedvet csinált nekik az olvasáshoz. Azt mondhatnám, •’> nyitotta ki a könyvet a mi paraszt iáink előtt! MÄSNAP AZ ELNÖKKEL EGYÜTT utaztam el Mnrgausiból. A kolhoz au­tóján robogtunk Csebokszári felé Andrejev mosolyogva mondta, hallót ta hogy .eláztatták” előttem Maga Vuilntvina mondta el neki. — Nem haáynnk nyugton az olvo • itererrirpel Talán nincs igazuk? — kérdeztem. — Persze, igazuk udn. De az is igaz, hogy a terv törvény. A tervünk sze­rint 1954-ben véglegesen meg k?.ll erősítenünk a termelést. És arckor ■955-ben sor kerül a kultúrára és a kolhoz villamosítására! Először a föl­det kel! megfeketítenünk. Elszürkült a háború alatt . . . Most már söté­­tebb ugyan, de a feketétől még mész­­sze van. És ha végleg fekete lesz i földünk, akkor ömlik majd a búza és a tej. És a búzával meg a tejjel vil­lamosítjuk a kolhozt, felépítjük a böl­csődét, a napközit, a fürdőket és a klubokat. . . . MOST MEGISMÉTLŐDÖTT, amit előző nap többször tapasztaltam, hogy Andrejev hirtelen elnémult. Egy perc­nyi hallgatás után megszólalt, elmond­ta hangosan azt, amire az előbb gon­dolt. — Hiba az, hogy egyesek kezdik úgy tekinteni a határozatokat, mint valami ikont ... Nem a szellemét, hanem csak a betűjét látják. Pedig határozatot ésszel kell végrehajtani Itt is dialektikusán kell gondolkodni! Ugye, arról nem lehet vitatkozni, hogy a kombajn sokkal hasznosao, mint a kasza? De bizonyos körülmé­­mmk között a kombájn se pótolhatja a Kaszát. Ezért nem szabad teljesen a kaszát elvetnünk. Esőben például a kombájn hasznavehetetlen, ilyenkor elő kell venni a kaszát . . . Mondom ésszel kel' végrehajtani a határozatot A soff őr az eddigi lassú menetből nagyobb sebességre kapcsolt Az autó gyors iramban száguldott az ország­úton. Jevtyihij, Andrejev kolhozelnök élvezte a süvítő szelet a száguldást — Jól van. Grisa! Nem szeretem a lassú menetet Ma olyan időket élünk, hogy gyorsan iňharosan kell robog­nunk . N. CSETUNOVA riportjából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents