Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-03-07 / 10. szám
1954. március 7. Adtoté \__ Földműves 5 M kszátli Kálmán : MILYENEK A VÁLASZTÓK? A választások előtt két nappal ti következő sürgönyt kaptam, mint jelölt a kerületbeli szabadelvű párt elnökétől „Induljon az esti vonattal, de okvetlenül hozzon dohány-engedélyt Gelencsér Mihály részére. Ettől függ minden" Elég baj az. Mikor a sürgönyt kaptam, két óra múlt délután. Ilyenkor már nincs a miniszteri bürókban senki. Ha minden ettől függ, hát minden elveszett. Legfeljebb azt tehetem még, írtam egy érzékeny levelet Wek ériének, hogyha az életem kedves nekik, hát adjanak sürgönyileg dohánvültetési engedélyt bizonyos Gelencsér Mihály részere. Ne menjek oda üres kézzel. Este felültem a vasútra, éjfélkor értem oda. lefeküdtem a vendéglőben és aludtam eqjet. Regt el nagy kopogtatás ébresztett fel ajtómon. — Ki az? 'Mi az? — Én vagyok — szólt egy kenetteljes hgng — Gelencsér Mihály. — Gelencsér Mihály? Aha, maga az? Beeresztettem. Egy köpcös, potrohos alak gurult be, kékpitykes dolmányban, bőrfoltokkal kitarkázott nadrágban, két kis gyereket tolva maga előtt. Nagy bajusza csurgóra állt, szemei, arca, még a tokája is ragyogott az örömtől. — Ezek az unokáim, nagyságos jelölt úr ... A legkisebb unokáim ... Csókoljatok kezet, gyerekek, a nagyságos úrnak, a mi legnagyobb jótevőnknek. Az .gyik egy mályva-rózsákból kötött bokrétát nyújtott át betanított susogással, amelyből persze egy szót sem lehetett érteni. — Hál megkapta ? — kérdem. — Megjött az éjjel, kezét csókolom, telegräfon. Bizony nagy isten áldása rajtam, nagy iót tett velem a nagyságos úr. Nem is felejtem el holtig, még az imádságomba is beleszövöm a becses úri pers/ónáját — Hát csak adjon aztán az Isten jó termést1 — íszen persze. Minden az istentől füag, meg a finánctól. Nagy hálálkodás mellett búcsúzott el. Nem is láttam többet 6 kegyelmét, csak a váli.6ztá6 után itt Pesten. A választáson tudniillik megbuktam és elszontyolodva jöttem haza a kerületből. A sok átvirrasztott éj és a tivornyák után egy mélyet, keserveset aludtam odahaza. Reggel kopogtatás ébresztett fel az ajtómon. Ki az? Mi az? Én vagyok — szólt egy kenetteljes hang — Gelencsér Mihály. Rossz, 1 esett most ez a név, de víg ábrázatot vágtam hozzá. Ejh. ne tud- , ják meg a kerületben, hogy nagyon le vagyok verve. — Hozta Isten, édes Gelencsér bácsi. No mi ® baj? — Neg\ baj van, kérem alásan. — Ugyan? — Elvették a dohányengedélyemet... Visszavették. Bántam is én már most, — de már csak szokásból tettettem a megütódést. — Ugyan? és miféle alapon? — Amiért a szélsőbalt jelöltre szavaztam. — Micsoda? Hát nem énrám szavazott kegyelmed ? — Nem, amoda szavaztam. Erre aztán rögtön elvették tőlem az engedélyt. Nagy bosszúsan megvakarta a fejét Gelencsér Mihály. — Hát már most mit csináljak? — gondoltam magamban — felülök a vasútra és felutazom az én kedves jótevőmhez. Itt is vagyok, kérem alásan, hogy hát ha már felkötöttük a kolompot. ne maradjon annyiba. Must már a nagyságos úr becsülete forog ám kockán ... Olyan bolond jó ember vagyok, hogy ezt is elismertem neki s -megígértem, hogy majd beszélek Wekerlével — mire megint nagy hálálkodások közt csoszogott ki Gelencsér Mihály uram. ... Hanem hát csak ezt várja Wekerle, hogy én beszéljek vele. Petőfi: „János vi(tV'-o újabb szlovák fordításban í ! f i í Csepeli Szabó Béla szövetkezeit kairól (Versrészlet) Kint bőq a szél az ég alól a kémeny-lyukba vág ... T öl qy hasrí hókat ostromol a bősz kemence-lánp ... Mosolygós arcú asszonyuk hordják a tálakat, civölük vígan zeng kopog, karjuk majd leszakad. ínycsiklandozó tyúklevest tálal húsz karcsú lány, — nem tudnád melyiket szeresd ... (Ne ábrándozz zsivány!) A krumpli és a rizshegyek gőztelhöt ontanak: — A paraszt földién termenek! — Elvtái s! Fogyassza csak! Az asztalon száz ropogós kövér kacsa ragyog — és hurka! kolbászés piros kis keiek malacok! S rá száz és száz öblös pohár koccint pecsét tüzet: — éljen az egybeforrd határ! — az EFSz becsület!-... Mik voltunk mi, pár éve még amikor ránktalált, s kinyúltotta felénk kezét a Szovjet és a Párt? Árvák voltunk elvtársaim, kis árokszéli ták ... Űri fejszék csapásain hullottunk cimborák! S mik vagyunk ma? Én, Bagi íját. Tóth és a többiek? Mienk a régi grófi vár! É a föld is: a mienk! Körül tekint két szeme: láng. Szikrát vet. felnevet: erdővé nőtt útszéli fák! Lám, gyümölcsöztetek! A hazáért vívott harcban a segesvári nsatamezőn 105 évvel ezelőtt esett el a magyarok egyik legnagyobb költője: Petőfi Sándor. Saját vérével pecsételte meg a szabadság, egyenlőség és a 'estvériséa elveit, melyeket verseiben is szenv°délyesen védelmezett. És éppen ezért költészete már több mint 10' éve, hogy a világ haladó népeit áthatotta, de különösen ma hatalmas fegyverré vált a béke és a népek boldogságáért vívott harcban. Az 1954-es év első napjai a Petőfi rajongók részére kedves meglepetést szerezték. Ján Smrek fordításában megjelent Petőfi verseskötete és röviddel előtte Iván Mojík és L. Andrássv tolmácsolásában adták ki Petőfi verses elbeszélő meséjét a „János vitézt” lo. Az 1844-es és 45-ös esztendő elején. valamely budapesti ház kis szobájában. ahová a napsugarak sohasem jutottak el. ült a költő és alkotta halhatatlan müveit. Itt született a „János vitéz” L. Két szerelmes árva meséje képekben: képek a magyar nép életéből. A verses elbeszélés még el sem készült máris lelkes buzdításban részesítették a költőt barátai. Amikor pedig nyomtatásban is megjelent a megvár nép is megszerette. A népnél lelkes viss/hengra talált, de ugyanilyen mértékben nőttek az ellenségei is. Ezek gyűlöletükben úgy akarták a költőt elhallgnltatni, hogy bolondnak nyilvánították ... Mi lehetett ebben az ártatlan mesében. hogy ennyire magára haragította a múlt század 40-es éveinek nyilvános kritikáját? Az. hogy Petőfi bátran rámutatott a magyar nép egészséges erejére bátorságára, tisztességére, de egyúttal szerénységére, önfeláldozására és hősiességére is. Petőfi elődeinek müveiben a hősök fenntartott helyeit r -dszeresen királyok, lovagok és urak foglalták el. Csak a népmesékben lesz a legszegénvebb népi gyermekből a mesék híwe, úgy hogy legyőzi a földi és a földöntúli Hatalmakat. És Petőfi, hogy megrajzolhassa a magyar ember nemes, egyszerű és szép .tulajdonságait, szintén a verses formát választotta Hősét egy pásztorfiú személyében, sói egy talált gyermekben személyesíti meg. Sok rosszal és igazságtalansággal állítja szembe, csak az.ért, hogy a végén mindig a pásztorfiú győzedelmeskedjen, hogy igy mutassa meg a jobbágyságnak ->z erejét, hogy felrázza őket a közönyükből, eltompultságukból, ahová a feudalizmus korbácsa hajszolta őket Az elbeszélés vége Petőfi álmát és erős hitét juttatja kifejezésre, a magyar nép boldogabb jövőjében. Petőfi tudja, hogy a nép legyőz minden rossz erőt. rendet teremt а Ы szorkányokkal és a vérszopókkal. melyek földbirtokosok és gazdag egyházi papok személyében szívják i nép vérét. Petőfi „János vitéz” fordítása történetének a szlovák irodalomban különböző hagyomány> van. mint általában i verseinek. Mojíka-Andrássy fordítása sorrendben uz ötödik. Először fordította és kiadta 1890-ben Karo! Hrdlicka' Petőfi Sándor írásai versben — cím alatt. Három esztendővel később Emil Podhradský fordításában és kiadásában jelent meg Petőfi válogatót.) verseskötete. 1902-ben USA-ban Pittsburgban jelent meg szlovák nyelven Petőfi ismeretlen fordítótól. Végül a negyedik fordítás Pozsonyban 1909- ben jelent meg. Az első két fordításról már írtak. A másik két kevésbbé ismert fordításról akarok most beszélni. A Pittsburgban mpgjelent verskötet fordítója csak röviden S. B. jelzéssel irta alá magát. A könyv „Az Amerikai Szlovákok Ujság”ja nyomdájában lett kiadva, 62 oldalon. Ami a fordítást illeti, bátran hasonlíthatjuk Hrdlička, vagy Podhradský müveihez. Csakhogy az ismeretlen fordítónak nem az volt a célja, hogy az Amerikában élő szlovákoknak Petőfi hű fordítását adja a kezébe. Petőfit 8 nemzetiségi harcok központjába akarta i állítani. Az elbeszélő költemény tartai- 1 ma arro» tanúskodik, hogy az eredet szlovák. A versek fordítója annyira ment, hogy önkényesen a „János" nevet „Hevran"-ra fordította, holott a „Kukorica” név ugyanúgy lehet szlovák név is Sót az összes „magyar"elöforduló szavakat „szlovák”-re fordította le. Érdekes Petőfi „János vitéz”-ének negyedik fordítása is. Ez szintén név- j télen munka Itt a fordító, mmt a „nép ! barátja- mutatkozik be Ez egy sza- I bad, rímek nélküli fordítás Nehéz ma > megállapítani, hogy# milyen célt köve- j tett ezzel a fordító A szöveg alján a I könyv végén Petőfi szobrának a re- j produkciója* hu/za Pozsonyból, melyre j ma már nem igen emlékszünk, mivel j a múlt rendszer urai azt eltávolították. I Még enné! a rövid értékelésnél is j azt a végeredményt szűrhetjük le, S hogy a Mojik és Andrássy fordítása j hasonlíthatatlanul jobb. mint az előző í három verses fordítás volt. Igaz. a for- í dításban vannak hibák, különösen, ami í a mű művészi oldalát illeti. Petőfi rí- í melése betartja az összes törvénysze- í rűséget, míg Mojiknál erőltetett és í helyen! ént teljesen kiesik. De mind- í ezek Lenére nem látszik, hogy Mojik í eltért volna a vers eredetétől és a í megemlített hibákat éppen ezért rész- í ben igazolni lehet. J Pavol Oehodnický í Megjelent a Kultúrny Život j 7. számában. 1 Meddig bírják az asztalok! Zúdul kalács, gyümölcs! # S a mámoritó jó boruld No! Elvtárs! Rajta! lölts! Öt bronz-csillárból dől a fény, a rőt vörös sugár: a ház ura, egy szürke vén talpig aranyban áll! A ház ura: se gróf. se úr. Oly ráncos, mint a fö'd. melyet könnyek eső/e dúlt, s a gond ekéje tort. S a többiek se püspökök: földműves mindahány! A n(lk szoknyája úgy pörög, mint sok-sok pávaszárny! , — A közösért — kiált a vén és Ielveti fejet, s a telt pohár úgy ég kezén, mint lángoló pecsét! Húzd rá cigány, az angyalát! Friss talpalávalót! — kacag — és elnyelik szavát a telbugó vonók ... S egy szőke lány, ring, mint a nád a tiszta tó fölött, koréie gyűl a nagy család s tapssal köszönti (Jt. Körbe — szőkéi s csalogató mosoly gyúl kék szemén, s melléie perdül kopogó csizmában egy legény! Melléje lejt és ránevet s már együtt ringanak mint ölelkező csermelyek ha rájuk süt a nap!... Káprázatos hullámverés: tengernyi szoknya száll! Hatalmas színes kört ver és mindent elönt a bál!... I Móra Ferenc: Földhözragadt János története (Elbeszélésrészlet) Igenis, egyszerűen csak Fö>dhözrugadt János. Ez nem olyan szép név ugyan mint Gomborrú Habók Fügedi. vagy L.askalicü Csonka Keserű, de azért őróla is igen szép történetet tudok. Érdemes azt teliegyezni a kéménybe korúmmal. Földhözragadt János nem volt mindig földhöz ragadt ember de mindig az szeretett volna lenni' Ez már vérében volt a hetedik öregapja óta akit talán Dózsa György ideiében vertek agyon, mint földígenyUJt. A mi Jánosunk nem csinál soha semmi ribilliót Azok közül a békesseges Jánosok közül való, aki. amikor elvittek embert ö'ni és a lengyel tenyéren hasrutekve várta a halált, a srapnellek csipogása közben belemar költ a földbe, scetmorzsolta. a szagét heszivta. a nyelve hegyére vette és hatraszólt a tisztiének: — Hadnagy úr ez ám a föld! Nem tette hozzá, hoqy .hej. ha nekem ilyen volna1" Pedig egy kis pálinka is tüzelt benne men “kellett о stu mhoz a szíverösitő. de még attól se gondolt olyan bolondságot, hogy őneki tulajdon földié legyen valaha Hanem aztán, amikor öt esztendő múlva, az ő (aluiukhan is kidoholták hogy földosztás lesz akkor d is felment a közséohrí'ríra az urakhoz, hogy neki is írjanak földet — Hát aztán mennyi földet igényel kend? — kérdezték tőle. Mikor János azt mondta, hogy két holdat, a jegyző úr rabólintott meg a városból való nagyságos bíró úr is De a környékbeli uraságnk is toporogtak s azok elkezdtek mozgolódni A többinek egy hold is elég volt, minek kellene neki kettő? János sokkal jobban megijedt, mint• mikor a gépfegyverek kotyogtak. Alig tudta elmotyogni, hogy hány szájat kell annak a két holdnak jóllakatni Ő meg az asszony kettő meg a négy gyerek, az hat, a tehetetlen apját anyját is ő tartja, az nyolc,- de kilencediknek még az öregszüle is ott van. a felesége naayanma. — Vén ebre már kár a korpa. - mondta egy különösen mérges urasáq ami olyan szép közmondás, hogy mindenkinek el kellett rá magát nevetni. János is mosolygott mint a dézsmahárány és szeretett volna azzal a közmondással válaszolni, hogy „ki pedig vem akar megrénülni akassza fel r agát" De a jegyző úr közbe szólt,, hogy János mindig derék ember volt. a kommunistákhoz se állt be. s erre a bíró úr az Isten áldja meg ^rte megítélte Jánosnak n két hold fqldet. Igy lett Földnélküli Jánosból Földbirtokos János az idei tavaszra. Igaz, hogy a földecskének egyik sarka tocsogós csincsés volt ahol csak pióca termett aztán egy kis vak-sziK is holttetemkedett rajta, amibe nem lehet mást vetni, csak bukfencet — de azért János soha olyan vidáman nem nézdegéh a világba mint az idei tavaszon. Hét nemzedék elténylelene dett szemének a ragyogása tért viszsza a tekintetébe, mikor körülhordozta a maga földjén. Ha János alanyi kö'tő lett volna, ódával szentelte volna meg ezt a pillanatot, igy azonban csak a Mitvisz kutyát rúgta Iá Qyékon mikor az előre akart szalad ni, hazatérőben a birtok föltekintéséből. — Hahó, azt hiszed, majd ezután is te mégy előref Majd csak utánam Mitvisz. utánam' Ezután így lesz Persze már akkor megkésett Já nos a szántással mikor így átveti» 12 imvériumot n két holdon és kii lönhen sem. se igám se vetőmag in se semmije az égvilágon De mosi már volt becsülete és arra kapott interes pénzt. Ebből ledugotl a folders kébe egy kis krumplit hahót pap rikát, paradicsomot. Csupa nem nagy munkájú palántát, amivel az asszony meg a gyerekek is eltudnak piszmogni. Ö maga. János ezután napszámba adja a maga ereiét, mint eddig, s olyankor megint előtte letleghet a Mitvisz. Csak eay-két esztendeig míg a gj/piekek ember-munkára serdülnek Akkor maid a gyerekek túrják a más földjét de ö már csak a magáét szántopot ja. Péter-Pálkor fopta is a kapát János es elindult részt keresni, más célszerű szegény ember módiára. Tíztizenkét nagy uradalom a környéken ötezer holdasuk, tízezer holdasok, - Jánost mindenütt kedvelték az ispán urak, mert tudták róla. hogy jó dolgos és az erkölcseiben sincs kivetni való. — Kell-e a munkás uram? — köszöntött be János az első majorba. Az volt a válasz, hogy igen dp aki maga is gazda az csak menjen a maga földjére Ez az uraság narancsa igy adta ki még az össze! a tokosztáskor És ahová beköszönt János. mindenütt azzal tagadták — Hja kend az a híres7 Kendnek kellett a két hold föld? No, hát menjen kend dolgára és ne vegye el a keresetet a szegény embertől. És így maradt János az idei nyáron rész nélkül és így nem kellett az idei őszön sehol se kukorica tőidnek, se cirnkvágónak. se répaszedőnek. Nem használt se imádkozás, se káromkodás, hiába kérdezte hogy mit eszik ő kilencedmaqával a télen, mindenütt azzal, fizették ki: — Egye meg kehd a földjét! Mire a földjén elharradt a varjúmák is akkorra János belátta, hogy nagyot vétett Nem tudni ugyan hogy mi ellen, mert törvény adta neki a fö'det. a nevét is tudja, birtokre'ormtörvény a neve. — dehát minek már ízt keresni? Jó keresztény létére szánia-bánia bűnét, jóvá is akarja tenni. _ A mull héten fölment a községházára és bejelentette a jegyző úrnak, hogy vissza akarja adni a kél hold földet. — Sok baj van kendtekkel. János, — tolta fel a jegyző a homlokára a pápaszemet. János megfogadta, hogy soha többet az éleiben nem lesz vele bay csak méo most az egyszer szabadítsák meg az urak a földtől De minden okvetetlen. me>1. Ő máskép kénytelen lesz apiinvrerni az egész családiát és kiipncpdmaqáral beletemetkezni a földbe, hogy egy kis hasznot lásson belőle.
