Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-03-07 / 10. szám
4 Földműves _______ 1954. március 7. A SZOVJET NOK - ASSZONYAINK PÉLDAKÉPÉI! «lllflllllllllllllinilllllllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIHIIII 1Н11.||1И1Н11Ж11»Н111111НН11НЖ11111111111111И1И1111111И1111Ш11111111111Ж11111111Ш1111111111И1Н1Й1111МШ11ИНШ11И1ШШИ1111111111И1ШШ111ШШНШ1Ш1111М11Л 11111ИШ11111И1111111П1111111111111111111111111Н11111111111111111П11111111111111111Н111Н11ННН1тЖНМНИМ1111111 Sztálin elvtárs a nők egyenjogúságáért A Nemzetközi Nőnapra Forró üdvözlet a világ munkásnöinek és dolgozó nőinek, akik e szocialista proletariátus körül egy dolgozó családba tómörüjnek. Teljes sikert kívánok nekik munkájukban, amely arra irányul, hogy: 1. a világ munkásai közötti nemzetközi kötelékeket erősítsék és a proletárforradalom győzelmét biztosítsák. 2. a dolgozó nők elmaradt rétegeit, e burzsoázia szellemi és gazdasági rabsága adói felszabadítsák; 3. a pnrasztnőket, a proletariátus, a forradalom vezére és a szocialista építés vezetője körül tömöritsék. 4. az elnyomott tömegeknek — helyzeténél fogva még nem egyenlő — két részét olyan harcosok egységes hadseregévé kovácsolják, akik mindennemű jogegyenlőtlpnség, mindennemű elnyomás megszüntetéséért, a proletariátus győzelméért, országunk új, szocialista társadalmának felépítéséért küzdenek. Éljej a nemzetközi nőnap! (1926. március 7-én mondott beszédéből). A nő a holhozbiin - nagy erő Néhány szót a nőkről, a kolhozparaszt nőkről. A kolhozokban a nőkérdés — nagy kérdés, elvtársak. Tudom, hogy sokan lebecsülik a nőket, sőt tréfát űznek belőlük. Ez azonban hiba, elvtánsak, komoly hiba. Hiszen a lakosság fele nő. S ami különösen fontos, a kolhozmozgalom folyamán már számos kiváló és tehetséges nó vezetőállásba került. Nézzék ezt a kongresszust, annak összetételét, és megláthatják, hogy a nők az elmaradtak sorából már régen az élenjárók sorába emelkedtek. A nő a kolhozokban — nagyerő. Ezt az erőt háttérbe szorítani — bűn. A kolhozokban előtérbe kell állítani a nőket, ennek az erőnek teret keli engedni. Ez mindannydufik kötelessége. Ami magukét a kolhozparasztnőket illeti, nem szabad elíelejteniök, hogy a kolhozok milyen nagy jelentőségűek a nők szempontjából, tudmok kell, hogy a parasztnök csak a kolhozban válhatnak egyenlőkké a férfiakkal!. Ha nincs kolhoz — egyenlőtlenség van: a kolhozban — egyenjogúság iralkodik. Gondolják meg ezt elvtársnök és vigyázzanak a kolhozrendre, mint szemük fényére. (1953. február 19-én) A munkás- és paraszinőket be kell választani valamenuyi párt- és szovjet szervezetbe Már a kongresszusi előadói beszédemben mondottam, hogy ezzel a munkaterülettel nádunk nem igen törődnek, pedig ez a munka a párt szempontjából rendkívül fontos, sőt egyes esetekben — az új nemzedék szocialista szellemű nevelése szempontjából döntőjelenitöségü terület. Természetesen nem érdemes ismételnem, amit a kongresszuson már elmondottam. Csak arra szeretném felhívni « figyelmüket, hogy a kongresszus, bár sajnálatosan, nem volt módjában külön megtárgyalni a dolgozó nők közötti munkák kérdését, mégis külön határozatot hozott arról, hogy „felhívja az egész párt különös figyelmét arra, hogy a munkás-, és oerasztnök között fokozni kell t munkát és be kell őket választani valamennyi pá~t- és szovjet szervezetbe" ... Aat hiszem, a következő kongresszus befejezése után a Központi Bizottság plénuma a kongresszus határozata értelmében rögtön megbízta Központi Bizotságunik Szervező Irodáját, hogy külön intézkedjék a dolgozó nők közötti munkának kellő színvonalra emelése érdekében. (1924. június 17-i beszédéből) AZ ÚJ AGRON ÉRTEKEZLETET TART a Központi Fekete föld-övezet egyik távolesö kőzete. Eljöttek a kolhozok új agronómusai és állattenyésztő szakemberei, akik csak nemrég kérték beosztásukat a falura. Nagyrészt fiatal emberek, eg у esek egyenesen az iskolapadból, de eljöttek olyanok is, akik azelőtt évekig a körzeti központban dolgoztak. Ezek az .,öregek” most félrehúzódtak és vizsga szemmel mérték fel az „újoncokat”. Hollófekete, gyönyörű mén ügetett a ház elé, szőnyeggel borított szánkóval. A tornác előtt állt meg, patájával a havat kaparta. Villám volt, a Hajnal kolhoz szemefénye! A szánról egy alacsony termetű, sálkendőbe burkolódzott nő lépett le — Hát ez ki — kérdezték többen. Talán a Hajnal új agronóma sa? A nö ügyesen odakötötte a lovai egy cölöphöz, majd kivett a szánból egy kendővel átkötött csomagot és lelsietett a tornácra. A csomagból kis gyep téglák kerültek elő, ahogy ô mondotta: tözeglelevény. Az egyikből már kikelt a palánta. HAMAROSAN KIDERÜLT, hogy a fiatal teremtés csakugyan a Hajnal kolhoz új agronómusa: Alekszandra Petrovna Szolncéva. Szolnceva a háború után végezte el a mezőgazdasagi löiskolát. A háború alatt két esztendeig partizáncsapatban harcolt. A háború után lázas tanulásba kezdett, minden erejével pótolni akarta a háború alatt mulasztotta) Л. Kitüntetéssel végezte a főiskolát, s beosztották a terület mezőgazdasági központidba. Elfoglalta munkahelyét, s az volt a szakbeosztása hogy ásványi trágyák kai kísérletezzék, segítse a kolhozokat .a trágyázás körül felmerülő kérdésekben. . S ez a feladat érdekelte is öl. amíg hamarosan rá nem döbbent, hogy munkája kiméiül a trágyára adott utalványok kiállításában, statisztikában. Kérte, helyezzék át a termelésbe. — S ki végzi el ezt maga helyett7 — ez volt kérdésére a válasz. Zójával. hivatalvezető titkárnőjével, évfolyamtársak voltak. Zola a vállát vonoqatta. amikor Szolnceva elpanaszolta neki elégedetlenségét. — Nem értelek. Hiszen jobb a városban járhatsz színházba, hangversenyre. gyönyörűek a parkjaink . . . így ragadt ott Szolnceva. Amíg meg nem jelent a párt Központi Bizottságának a felhívása, hogy a szakemberek ne húzódozzanak a kolhozoktól gépállomásoktól, hanem bátran menjenek a falura. Szolncevát különösön az a rész ragadta meg Nyikita Szergeievisz Hruscsov beszédéből, amelyben a hivatott szakemberek kutató szenvedélyéről, a föd átalakításához vezető új utak fáradhatatlan, merész követeléséről beszélt. Hiszen benne is olih.itafnr. lánggal lobogott a vágy ho'.T újat alkosson Könnyek marták a torkát a lélekíd^i, hivatali munkásul kitöltött értendők miatt ..... Irta: P. BEUAVSZKIJ ★ KISSÉ RIADT FÉLELEMMEL utazott a kolhozba. Vájjon hogyan fogadják majd? Nem felejtett-e sokat, amióta elvégezte a főiskolát? De menten felvidult, amikor meglátta a végtelen, zöld mezőket, a selymes őszi ve tés alól kifeketélő földet, a folyó ezüstösen csillogó szalagját. Boldogság az. együtt dolgozni az ilyen gazdag föld gazdáival! Késő este érkezett, csak az öreg őr fogadta a kolhoziroda tornácán. — Már vártuk! — mondotta, a szunyókálásból felélénkülve az ö-eg. - Az elnök, Matvej Szergejevics meghagyta, vezessem a lakására. Neki dolga akadt valamerre. A kolhozelnökkel azonban másnap sem találkozott. Szolncevának úgy tűnt, mintha az elnök kissé húzódozna az ismerkedésüktől. És nem csalódott. Matvej Szergejevics Boriszov bizalmatlan volt az új emberekkel szemben, és ezen nem lehet csodálkozni. Megszokta, hogy az ugronómusok például egyik kolhozban sem maradnak hosszabb ideig. A munkájukat ugyan elvégzik, de valahogy semmi együtt érzésük nincs sem a földdel, sem az emberekkel. Hasznára vannak a kolhoznak, de — rendszertelenül. És nem szívvel-lélekkel. Ö viszont féltékenyen szerette a főidet, s az embereket is aszerint ítélte meg, mit éreznek a föld iránt. A közönyösöket egyenesen ellenségnek tartotta. Ha meg a központban íróasztal mellett görnyedő szakembereket látott, egyszeriben elöntötte a méreg, hogy tapasztalt, képzett emberek, hogy ülhetnek irodában! Bajlódnak, bíbelpdnek, kint a kolhozban pedig olyan ragyogó szép nyár és olyan csodálatosan szikrázó a tél! Ezért nem örült Szolncevának sem. Ez is „íróasztal-ember" — gondolta Először alaposan meg akart ismerkedni az „újonccal”. Hanem amikor a harmadik, vagy negyedik napon a szokásos körútját végezte, meglepődve hallotta itt is ott is, hogy amerre járt, már mindenütt ott volt előtte az „agronómusnő”■ a majorságban a tavalyi trágya felől érdeklődött és azt kérdezte, gyűjtik-c szorgalmasan az új trágyát? A brigádvezetők azt újságolták hogy eket a trágyahordás lassúsága miatt dcrrqálta meg Alekszandra Petrovna és lerajzolta, hogy kell a trágyának tárolóvermeket csinálni. A KONYHAKERTÉSZT az irodában találta Matvej Szergejevics amint éppen bosszúsan mesélt valamit, a többieket meg a kacagás rázta. — Ezt mondta! így: ..Haladéktalanul megcsinálják kérem mert semmi kifogást nem fogadok eV" Szňszeňn így mondta. És még hozzátette. „Ha a kő elállja az utat, megreked a patak!” Hát én holnapra szerzek gépet, mert még majd rámpirít, amilyen heves . . . — Minek a gép? Milyen gépet? — kérdezte az elnök. — A gyeptéglákhoz, Matvej Szergejevics — csendült fel az ajtóban egy női hang. Szolnceva lépett a szobába. — Itt az ideje, hogy megismerkedjünk! — mondotta és kezet nyújtott az elnöknek. — Tőzegtégla nélkül nem boldogulunk a palántázással, gép pedig bizonyosan akad a raktárunkban. — Olyan természetesen, olyan otthonosan beszélt, hogy az elnökiek ö öm bizsergette a szíve táját. — Úgylátszik Alekszandra Petrovna, már otthon érzi magát a kolhozunkban — mondotta és kutató tekintettel mérte végig az új agronómust — Itthon érzem magam Csjk aztán megférjünk egymással. — Megférjünk? — mondotta Boriszov kétkedő arcot vágva. — Tudja .. kissé rigolyás természetem van! MÁSNAP REGGEL Boriszov észrevette, hogy az iskolával szemben üresen álló csűrbe, színültig rakott kosarakat cipelnek a parasztok. Abbahagyta a reggelijét és h.sieteit az utcára. Szembejött vele i iczrtósz, mogorván és kelletlenül. — Mit hordotok Ide? — Mit! TŐzegtelevényt, qyeptéglának! — dörmögte a kertész. A csltr közepén állt Alekszandra Petrovna. Könyökig leltül te ruhája ujját és a tőzeget keverte tele vény - földdel, közben pedig magyarázta a parasztoknak: — Ez a tőzegtégla olyan a magnak, mint a melegház, megtalálja benne mindazt, amire szüksége van и táplálkozáshoz, fejlődéshez, növekedéshez . . . — Honnan hozzátok a tőzeget7 ■ - kérdezte halkan az elnök, az egyik leánytól. Halkan, hogy ne zavarja az agronómusnőt. — Egyenlőre a tüzelőnek hordott rakásokból, Matvej Szergejevics, ptóbára. Aztán majd gondoskodik a vezetőség, mondja Alekszandra Petrovna, hogy a melegágyakhoz bőségesen termeljünk ki, pár vagonra valót. SZOLNCEVA BESZÁMOLT a mai értekezleten a kolhozuk munkájáról: — Nincs különösebb okunk a dicsekvésre — mondotta. — .4 к ölh öz - elnökkel hamarosan megértettük egymást, a kolhozbeliek pedig érdeklődő munkaszerető, tanul nivágyó, kitűnő emberek. Naponta már másfélezer tőzegtéglát készítünk, hogy a magokat jókor elültethessük. Hadd győzzük meg róla az embereket, hogy ilyen ültetéssel gyorsan fejlődik a palunla. szívós és életképes lesz. Miközben beszélt, ujjahegyével gyengéden simogatta az üvegcsészében pompázó kis növény finom hajtásait. Olyan szeretettel pihentette meg rajta a szemét, mint anya a gyermekén , . , Képünkön (jobbról balra): Uljana Vis takova és Natalia Gaponyenkova szerencsekivánataikat fejezik ki a Szoc:a lista Munka Hőse kitüntetett Sztyepanida Vistakovának. MARGARITE ALIGER: v>ilág asszonyaihoz ! Suhanok a vihar hómezőin, átröpülve időt, tereket; szólítlak szelíden: „Barátnőim!” — s beszélgetni kezdek veletek. Semmi határ nem tart engem veszteg, farkasűvöltést túlharsogok. Mondják, a nők jobban emlékeznek, most hát emlékezzünk, asszonyok. Én például még emlékszem jól a napra — emésztett nyolc éven át! — gyermekeket vitt London hajója, bombák elől lelni jobb tanyát, s aknára futott. Angol anyák! Csöpp termetük partra nem vetette a zokogva ringató dagály. Ellenséges tankok fenyegettek át az öblön. Éj volt, vak homály. Nem, nem úsztak partra ők, az árvák. Nőtt a vihar orkán-ereje. És a füstölgő Európát! át tankok fordultak kelet fele. Már Minszk, Szmolenszk tájain cikkáznak. Negyvenegy bús éve fuldokol. Nyög Ukrajna, kínjában a láznak, Szevasztopol lángoló pokol ... Emlékek közt járok kíméletlen, de megőrzőm asszonyi szívemben hangotok, a vad anya-sikolyt. Emlékszem, mint vont alá a tenger éji-örvénybe annyi kisdedet — bár küszködve keserűségemmel nekem is volt árvám rengeteg. Különben hagyjuk, másról beszéljünk. Azt mutatják mind a nagy jelek, a háborúnak végéhez értünk. Honnan hát még a világ felett fegyvereknek ez a lomha füstje, mely alant e bolygón hömpölyög — csak iránya változott! — Távol ez mind? Egyre közelebb! Párizsban már jól szemünkbe tárul, folyik is a csöndes ütközet. Izzó szikrák szertesisteregnek, váltók összegyűrődnek, s rohadt bandái olcsó minisztereknek kótyavetyélnek országokat. Rozsdás fém dübörget újra hantot, s nő a bűn, a véres tébolyú s már közelben döcgölődzik undok, érdes bőrével a háború. Nők! Kérdezték-e, mit szóltok ehhez? Vagy a ti érc-a kara tötök nem járult hozz,á a győzelemhez? Vagy nőttek már új fiatalok behívásra ? Nincs már gyászban özvegy? Vagy úgy döntöttek, hogy nem baj az, ha sokmázsa keserűség is lész terhes sorsotok: örök panasz? S azt, mi szíveteknek szent aranyja, hadd pusztítsa végzet vihara ? Tiltakozz hát te, katona anyja, lány és húg és hitves és ara! Semmi könny! Ki békénk ellensége, női könnyel nem törődik az. Forradalom s harcok nemzedéke megtanult, tud lenni férfias. Nincs fogyatkozás szépségetekben, a ti hüségtek határtalan, az erőtök őserő, töretlen, harsanjon hát bátran, biztosan szándékotok a világba széjjel, férfias, bölcs, igaz, szigorú, becsületes, izzó szenvedéllyel: „Legyen átkozott a háború!” Férfi, aki haMia, ily szót mond jón: — Ha elő kell mégis újra vonnom, az ellen fordítom fegyverem, ki a háborút ujjongva várja — s ez lesz minden népeknek csatája, igazságos, végső küzdelem. JUHÄSZ GÉZA fordítása
