Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-02-28 / 9. szám

нЦаЪен*

12 , Földműves 1954. febrtiär 2Я.

A berlini értekezlet után

A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja ülése

A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának országos tanácsa vasárnaD összeült, hogy állást foglaljon a berlini külügyminiszteri értekezlet eredményeivel kapcsolatban és megállapítsa a nemzeti front ezzel kapcso latos feladatait. A tanácskozás alapjául Molotov szovjet külügyminiszternek a berlini értekezleten mondott kö vetkező szavai szolgálnak: „A német kérdés megoldása elsősorban a néme tek ügve.”

A tanácskozáson résztvéttek Johan nes DiecKmann. a Német Demokrati kus Köztársaság népi kamarájának elnöke. Lothár Bolz és Hans Loch mim'szterelnökhelvettesek. Ernst Goldenbaum, a népi kamara alelnöke és a közéleti funkcionáriusok. A megnyitó beszédet Correns professzor, az országos tanács elnökségének elnöke mon dotta.

A beszámolót Johannes Dieckmann a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke tartotta.

A berl'ni érteltez*ef sajtóvisst hangja

A világsajtó továbbra is vezet'i helyen tárgyalja a berlini értekezlet közvetlen eredményeit, a nemzetközi feszültséget mérséklő hatását és arról ír, hogy mennyire foglalkoztatja az egyes országok közvéleményét és hi vatalos köreit a Kínai Népköztársaság részvétele az áprilisban tartandó Genfi értekezleten.

Az angol lapok megemlékezve a sorozatos szovjet javaslatokról nem tudják letagadni a javaslatok nagy nemzetközi hatását, s kelletlenül jegy zik meg. hogv „a Szovjetunió propaganda-győzelmet aratott" az értekez létén.

A francia lapok elsősorban az indo kínai kérdésnek a genfi értekezleten történő megvitatásáról írnak. Azzal kapcsolatban, hogv a berlini értekezlet eredménveképpen a Kínai Népköztársaság is résztvesz a nagyhata'mak genfi tanácskozásán, a „Le Monde" a következőképpen elemzi az indokínai kérdést:

„Indokínai illetően minden okunk meg van örülni annak, hogv ez a probléma is a genfi értekezlet tárgysorozatára kerül. Véleményünk szerint azonban Franciaország sokkal iobb helyzetben lenne Genfben. ha előzőleg sikerülne a talajt egyengetni — legalább is tapogatódzások útján, amelyek lehetővé tennék Ho-Si-Minh elgondolásainak megismerését."

A „Hindustan Standard" című indiai lap tudósítójának jelentése szerint „India kormánya üdvözli a.négyhatalom külügyminiszterei által Berlinben tett nyilatkozatot, amelv arról szól, hogy április 26-ra Genfbe őszszehíviák a Koreai kérdéssel kapcsolatos tanácskozást. Remélhető, hogy az emí’tett tanácskozáson folyó tárgyalások kölcsönösen kielégítő határozatokhoz és a koreai békéhez vezetnek.” _______________

Olvasni tudnak, de írni nem

A „Time” című amerikai burzsoa hetilap egvik rovatában részleteket idéz Oliver La Farge regényíró antropológus önéletrajzából. La Farge éveken át tanár volt az utahi és a newmexikói egyetemen, önéletrajzában saját tapasztalatai alapján jellemző képet ad az amerikai közoktatás alacsony színvonaláról.

„Csak nemrégiben vált nyilvánvalóvá előttem — írja La Farge — hogy igen sok iskola ... nem képes gondoskodni alapvető feladatáról: az oktatásról. „Franciaországban a második világháború idején” meglepetéssel tapasztaltam — folytatja — hogy a főiskolai végzettségű amerikaiak ezrei, a tisztek között ritka kivétel volt az, aki legalább egy keveset is tudott franciául... Sokukat megkérdeztem, hogyan lehet ez? A válasz mindig ugyanaz volt: „Három évig tanultam franciául a középiskolában ... azután elfelejtettem.” Az oktatás nélküli iskolázás legkirívóbb példája ez .. ..”

La Farge azután így folytatja: „Egy barmi cas létszámú osztályban legalább 15-en irtóznak attól, amit „esszé vizsgának” neveznek ... Félnek egy olyan vizsgáztatástól, ahol tiz kérdésre egyenként átlag ötven szóban kell válaszolni; egy-egy jelentősebb vizsgakérdéstől pedig, amelyet több oldalon kell megválaszolni, valósággal irtóznak, s ez világosan látszik arcukon, amikor hozzálátnak az íráshoz ... Bizonyos értelemben félig — írástudók ... tudnak olvasni, de nem tudnak írni. Nem ismerik a helyesírást, az írásjelek haszné'rtát egyáltalában nem érik fel észszel.

Csütörtökön végétért a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britarmia és Franciaország — külügyminisztereinek berlini értekezlete. Berlinben a nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit vitatták meg, s világszerte óriási érdeklő dée kisérte a csaknem egy hónapig tartó tanácskozást.

A külügyminiszterek tanácskozása

igen fontos eredményeket hozott. Mindenekelőtt: néhány lényeges kérdésben megegyezésre jutottak. Elhatározták, hoqy e koreai kérdés békés rendezésére 1954. április 26-ra Genfben értekezlete* hívnak öss-e a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Koreai Köztársaság és más, közvetlenül érdekelt országok képviselőinek részvételével. Megegyeztek abban is. hogy az értekezleten tárgyalni fognak Indokína békéjének helyreállításéról. A béke minden híve lelkesen, örömmel, a béke erőinek győzelmeként üdvözli e megállapodásokat, amelyeknek létrejötte az Egyesült Államok részéről tényleges elismerését jelenti annak, hogy a Kínai Népköztársaság nélkül nem lehet a Távol-Kelet problémáit rendezni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a legutóbbi hónapokban és hetekben az Egyesült Államok kormánya Koreában tárgyalások akadályozásának politikáját, Indokínában a fegyveres beavatkozás fokozásának politikáját folytatta, akkor különösen jól látszik, hogy a béke erői milyen jelentős skert arattak a genfi értekezlet elfogadtatásával, hiszen ennek az értekezletnek a célja éppen a távolkeleti háborús tűzfészkek megszüntetése.

Megállapodás született Berlinben

arról is, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya jnftézkedéseket tesz a leszerelés, vagy legalább is a fegyverzet lényeges csökkentésének előmozdítására, valamint az atomfegyverek kérdésének megvitatására. Jelentős a berlini értekezlet azért is. mert a közvetlen véleménycsere hozzájárult az álláspontok tisztázásához, ami viszont bizonyos lehetőségeket nyújt a nagyhatalmak nézeteinek öszszehangolására. Kétségtelen, hogy a berlini értekezlet hozzájárul a nemzetközi leszültség enyhítéséhez, hogy a berlini értekezlet igazolta azokat a kormányokat és azokat a békeszerető százmilliókat, akik megegyezést követelnek — tárgyalások útján.

Természetesn t berlini értekezlet még sokkal sikeresebb lehetett volna, ha a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok képviselői nem akadályozzák meg a német kérdés és az osztrák kérdés rendezését, nem utasítják vissza a Szovjetunió építő, a béke megszilárdítását szolgáló javaslatait.

Feltűnő azonban, hogy bizonyos

nyugati körök arról akarják meggyőzni a világ közvéleményét, hogy a berlini tárgyalások semmiféle eredményt šem hoztak, hogy az értekezlet teljes kudarobc fulladt.

Az amerikai sajtó rámutat arra, hogy az Egyesült Államok kormányköreiben nyugtalanság tapasztalható a francia expediciós csapatok indokínai vereségei miatt, valamint annak következtében, hogv Franciaországban egyre szélesebb méreteket ölt a Vietnami Demokratikus Köztársasággal való tárgyalásokat követelő mozgalom.

Mint az amerikai sajtóból kiderül, a szöbanforgó amerikai kormánykörök az indokínai háború kiterjesztését és az Egyesült Államok közvetlen beavatkozását ki* ok.

Több wa >gtoni lap azt írja, hogy „Az indokínai front helyzetéről közvet- | len értesülésekkel rendelkező washingtoni körök megerősítik, hogy az utóbbi hetekben a franciák helyzetének javulására semmi jel nem mutat, sőt ellenkezőleg, harci épességük szempontjából a franciák helyzete még roszszabbobott. Valóban, közvetlen bizo- I

Mi ennek a hamis hírverésnek a célja? A tárgyalások eszméjének a lejáratása. Emlékezetes, hogy ez Egyesült Államok háborús körei kezdettől fogva azt hirdették, hogy a berlini értekezlet semmiképpen sem vezethet eredményre, nem szabad hozzá várakozásokat fűzni, bukása biztos, „Az Eisenhower-kormány úgy tekinti a berlini értekezletet — írta a „The New Statesman and Nation” című angol tetilap — mint vak mit, amin sietve túl kell esni, gyorsan el kell hajtani, mini egy adag ricinusolajat”. Shackford, a Scripps-Howard sejtótröszt tudósítója már a tanácskozás kezdetén „megállapította", hogy „a berlini értekezlet napjai meg vannak ;zámlálva, ha a Nvuig..t megfelelő módot talál, hogy véget vessen ennek a haszontalan maratoni futásnak". Ezt a vonalat folytatók most azok, akik tagadni próbálják a ttnácskozás eredményeit, mert félnek a nemzetközi helyzet enyhülésétől ,a tárgyalások eszméinek diadalától.

De ezt a vonalat akarták folytatni — s részben folytatták is — a nyugati külügyminiszterek az értekezleten. Dulles többízben durva kirohanásokkal igyekezett véget vetni a tanácskozásoknak, magatartása gyakran e hírhedt. „erőpolitívka” szellemét idézte. Dulles legsürgősebb feladata — állapította meg a „The New Statesman and Nat-on’ — megrövidítem a>z értekezletet anélkül, hogy leszögezné a Nyugat hibás voltát annak szabotálásában”. Az amer.kai külügyminiszter észszerű, mindkét fél számára elfogadható javaslatok beterjesztése helyett makacsa kitartót olyan álláspontok mellett, arnelyek súlyosan sértik vagy veszélyeztetik a másik fél érdekeit és biztonságát, s nagyjában egészéber. D-I- les politikáját ’ támogatta Eden és Bidault is.

Szerencsére ,& tanácskozások sikere

vagy sikertelensége nem kizárólag bizonyos nyugati körök óhajain múlott. Az értekezletnek nem sikerült Kurtánfurcsán véget vetni, mert a Szovjetunió Idöttsége, s személy szennt Molotov elvtárs, több mint három héten át rendkívül fölényes, nyugodt, rendíthetetlen küzdelmet folytatott a német és az osztrák kérdés megoldásáért, a béke megszilárdításáért, Európa biztonságáért. Molotov elvtárs mindvégig a megegyezési készségtől áthatott .javaslatok egész sorát tette. E javaslatok — Németország egységének helyreállítására az osztrák kérdés megoldására, az európai kollektív biztonság megteremtésére, az öthaté Imi értekezlet összehívására — olyan észszerűek voltak, olyan hatást tettek a világ közvéleményére, annyira élvezték a békeszerető emberek támogatását, hogy nem volt könnyű „nem”-et mon-Az a jelentés, amely szerint két amerikai szenátor Angliába utazik, hogv tisztázza az angol repülöipari munkások politikai nézeteit, felháborodást keltett az angol szakszervezetek tagjai körében.

nyitékok vannak arra, hogy az indokínai francia parancsnokság parancsot kapott, hogy mindenáron kerülje a veszteségeket és egyszerűen várja meg, míg lehetővé válik a közvetlen tárgyal isgk megkezdése az ellenféllel.

Másfelől az ellenfél erői továbbszélesítik a befolyásuk alatt álló területeket, jóllehet jelenleg nem is törekednek nagyobb hadisikerre”.

„Ezzel kapcsolatban — folytatja a tudósító — a a washingtoni hatalmasságokat nem nyugtalanítja, hogy Franciaországban fokozódik a semlegességi hangúját és gyors ütemben erősöd’k a franciákrak az a kívánsága, hogy egyezzenek meg az indokínai kérdés ■endezéséről”.

Továbbá a tudósító megállapítja, hogy bár az expediciós hadsereg jól fel van szerelve, mégsem tud sikert elérni, mert a lakosság elszántan küzd a megszállók ellen és a vietnami népdalai rájuk. A nyugati külügyminiszterek kénytelenek voltak a Szovjetunió minden javaslatát megtárgyalni, s a már ismertetett pontokban megegyezés született.

De a nyugati külügyminiszterek

megakadályozták a megegyezést a német és az osztrák kérdésben, s megakadályozták az európai kollektív biztonsági egyezmény létrejöttét. A Szovjetunió javaslatai megmutatták a reális, járható utakat a német és az osztrák kérdés megoldásához, s ugyanakkor messzemenően figyelembe vették a német és az osztrák nép. s minden európai nép érdekeit, az egész világ békéjének érdekeit. A három nvugati külügyminiszter viszont egyetlen javaslatot tett az rtekezleten: benyújtotta a hírhedt Edén-féle tervet, amely arra irányul, hogy az amerikai és в német imperializmus kielégíthetetlen étvágyának szolgáltassa ki Európa népeit. A Szovjetunió a világ népeinek, s különösen Európa népeinek érdekében cselekedett, amikor ezt a tervet elutasította, mint a nemzetek függetlenségét, a világbékét veszélyeztető tervet, s szembeállította vele a maga építő javaslatait.

A berlini értekezlet véget ért

de a problémák nem kerülnek le a napirendről Molotov elvtárs a Berlinben meg nem oldott kérdésekkel kapcsolatban hangsúlyozta: „Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai meg tudtak egyezni egymás között a háború éveiben. Még inkább meg kell találniok cselekvésük összehangolásának útjait békés körülmények között, különösen, am'kot egy új háború veszélyének elhárításáról van szó". A német kérdést és az osztrák kérdést meg kell oldani. Európa békéjét és biztonságét biztosítani kell! Ez az európai népek határozót kívánsága, ez a Szovjetunió politikája. Az Európai népek azt akarják, hogy a berlini értekezlet előre vigye a neovhatalmak együttműködésének ügyét. Nekünk — és minden európai népnek — az az érdekünk, hogy létrejöjjö az egységes, békés, demokratikus Németország, elháruljon a német militarizmus feltámadásának és támadásának veszélye. Nekünk — és minden európai népnek, az az érdekünk, hogy létrejöjjön a független és demokreťkus Ausztria: a kollektív biztonság védelmét élvező Európa. Népünk tudja, hogy a szovjet küldöttség, amelv Berlinben e célokért küzdött, a mi békénk, t, biztonsgáunkért, nemzeti függetlenségünkért is harcolt. Hazánk dolgozó népe ,a békeszerető emberek százmiü óival együtt — lelkesen támogatja a Szovjetunió erőfeszítéseit, az európai béke kulcskérdéseinek rendezéséért.

A „Daily Worker” rámutat, hogv az amerikai szenátorok hasonló „tevékenységet" szándékoznak kifejtem Franciaországban, Nvugat- Németországban, Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban is.

hadsereget támogatja. Indokínában ugyanúgy, mint Kínában is a polgárháború idején, az ilyenfajta fölény jóformán semmit sem jelent.

*

Sydneyből érkezett jelentés szerint a „Tribune” című ausztráliai hetilap február 10-i számában ezeket írja: „A felszabadító mozgalom feltartózhatatlan előretörése Laoszban, Kambodzsában és Vietnamban, pánikot okoz a háborús tervek készítői között, Washingtonban. Az ausztráliai lap <*zu*án kijelentette- „Egyetlen embert, egyetlen hajót, egyetlen ágyút sem a vietnami nép elnyomására".

Az ausztráliai népnek ébren kell őrködnie és meg kell akadályoznia, hogy Menzies kormánya — jz Egyesült Államok p, ranosára belesodorja Ausztráliát a francia indokínai szennyes háborújába — hangoztatta a „Guardián"

A külpolitika hírei

— J. K. Príhodov, a Szovjetunió bulqáriai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Georgi Damjanovnak. a boigár nemzetgvűlés elnöksége elnökének.

*

— Tűzharc alakult ki az izmailiai pályaudvaron néhány egyiptomi es brit rmtorosjárőr között. Egv angol katona megsebesült.

* v

— Nagy-Britannia katonai költségvetése az 1954—1955-ös esztendőre eléri az 1 milliárd 640 millió fontsterlinget. Ez az összeg meghaladja az előzöévit.

♦

— Kasani, iráni politikai és vattád vezeti' az ENSz-hez intézett levelében vádat emel az iráni rendszer ellen, mert az „ellenkezik az emberi jogok elveivel” — jelenti az „AFP.”

*

— Az indokínai francia expediciós hadtest 35 katonája két teherautóval és teljes fegyverzettel átállt a vietnami néphadsereg oldalára.

*

— Miében körülbelül százezer dolgozó sztrájkol gazdasági követeléseinek és társadalmi jogainak véde’mében. A sztrájkban bányászok, kikötőmunkások. továbbá tanítók, közüzemi mun kások és alkalmazottak vesznek részt.

*

— Nyugat-Berlin öt körzetében csütörtökön este béketüntetés volt. — Többezer hazafi békejelszavakat hangoztatva és az úgynevezett európai védelmi közösség felszámolását követelve végigvonult a főútvonalakon. A kivezényelt rendőrség többízben eredménytelenül kísérelte meg a tüntető tömeg szétosztását.

♦Thorez e'vtárs nyilatkozata a francia külpolitikáról

Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott я „L'^vent-Gerde” című lapnak, a Francia Köztársasági Ifjúság Szövetség lapjának.

Nyilatkozatában határozottan elutasította a reakciós köröknek azt a rágalmazó és a francia népre sértő állítását, hogy Franciaország „az erkölcsi hanyatlás állapotában van” és „lefelé halad a lejtőn”.

Thorez hangsúlyozta, hogy az ilyen állításokkal „gyengíteni akarják a francia nép nemzeti érzését és büszkeségét”.

„Holott — mint Thorez hangoztatta — Franciaország erőforrásai. Ipara és mezőgazdasága által teremtett lehetőségei, a francia munkások hozzáértése, a francia parasztoknak a munka iránti szeretete, a francia értelmiség legjobbjainak általánosan elismert eredményei »lapján ma is abban a helyzetben van, hogy szuverén nagyhatalomként szerepelhess

Thorez hangsúlyozta a francia nép, s az ifjúság előtt álló feladatokat. „Ahhoz, hogy felemelhessük országunkat, ahhoz, hogy biztosítsuk gazda-ágának fejlődését, megadhassuk ifjúságának a fizikai és szellemi erőt és a jellembeli szilárdságot, ahhoz, hogy helyreállítsuk Franciaország tekintélyét és befolyását a világon, teljesen meg kell változtatni a francia politika irányát, miként ezt a nép követeli. Vissza keli térni a nemzeti függetlenség és a béke politikájához, vissza kell állítani a francia-szovjet szerződés hatályát, mert ez e szerződés visszedja országunknak teljes külpolitikai szabadságát.

Mindenekelőtt meg kell hiúsítani a végzetes bonni és párizsi szerződések ratifikálását, mert ezek törvénybeiktatnák a német militarizmus feltámasztását, a francia nemzeti hadsereg megsemmisítését, ami pedig újabb és igen komoly veszélyt jelentene a béke ügyér . Minden demokratikus és valóban nemzeti erő összefogása, elsősorban a dolgozó parasztokat és a középosztály képviselőit maga körül csoportosító munkásosztály egysége, az egész ifjúság egysége ártalmatlanná teheti és kell is. hogy tegye a reakciói és megnyithatja ez utat a demokratikus egység kormányához, amely megvalósítja ezt a nagv francia politikát”.

I ele Г * »n 243-46 — Povstania 41. D-50710.

Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal. Bratislava Krížková 7. — Гe , Főszerkesztő- Major Sándor. — Kiadja : зг „Štát. pôdohosp nakladateľstvo”. 10 Kčs A lap felmondható minden é ■— Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Előfizetés egy évre 20 Kčs, félévre n. p., závod Bratislava, Krížková 7. — v

ч ižková 7. —

Nvomja vte-kantilné tlačiarne, n. p it . Bratislava, Ul. Nár

Az Egyesüli Aľamok lerve:

Közvetlen beavatkozás az indokínai háborúba

Amerikai beavatkozás a nyugateurópaí országok belli gyeibe