Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

1954. Janw8r S.

Földműves ~

n

Pártunk a dolgozók széles tömegeire támaszkodva . sikeresen irányítja épitömunkánkat

Baeílek elvtárs, az SzlKP ülésén elmondott beszédéből

Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1953. december 18—19-én megtárgyalta azokat a fontos kérdéseket, amelyekkel már korábban, december 3., 4. és 5-én a CsKP Központi Bizottsága is foglalkozott. A Központi Bizottság eme nagyjelentőségű ülésén Karol Baeílek elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártjának főtitkára értékes beszámolót tartott. Beszédében röviden méltatta a X. pártkongresszus összehívásának jelentőségét, majd leszögezte:

— Minden egyes pártkongresszust jelentős ideológiai és szervezési előkészület előzött meg, amely mindig megerősítette, ideológiailag egyesítette és szervezetileg megszilárdította a pártot.

Tehát a X. pártkongresszus főfeladata ezúttal is a párt egységének, tisztaságának megszilárdításán alapszik. Tagjai sorában ki kell irtaná a téves nézeteket, el kell érni — folytatta Bacílek elvtárs, — hogy a párt a szocializmus építésében reá váró további fontob feladatok elvégzésére politikailag egységes legyen, hogy megszilárduljon a munkások és parasztok szövetsége.

Baeílek elvtárs a következőkben rámutatott a párt történelmében folytatott küzdelmek tapasztalataira, melyekből a párt mindig szilárdabban, egyre egységesebben került ki, rnndezek a harcok azt jelentették, hogy közeledünk nagy mintaképünk — Lenin és Sztálin nagy pártja, a Szovjetunió Kommunista Pártja felé.

Csehszlovákia Kommunista Pártja 33 évvel ezelőtt ugyanilyen küzdelemből született a szociáldemokrata árulás elleni küzdelemben így természetes, hogy sok szociáldemokrata nézet hatolt be a pártba, melyeket csak hoszszú éveken át tartó küzdelemben küzdöttünk le és küszöböltünk ki. A párt kongresszusain 1924-ben, 1926-ban és 1929-ben következetes harcot folytattunk a trockisták és a likvidátorok ellen. Pártunk következetes harcot folytatott a szociáldemokrata nézetek ellen a megszállás idején is. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején és a felszabadulás után a lakosság különböző rétegeiből tömegesen léptek 1« a pártba, akiknek nem volt kellő ideológiai felkészültségük és a téves nézetek egész sorát vitték be a pártba. Hol vannak e téves nézetek gyökerei? Baeílek elvtárs erről a következőket mondotta:

— Ahogy a marxizmus-leninizmus tanítja, az opportunizmus gyökerei abban mutatkoznak meg és az ellenséges ideológia behatolását az okozza, hogy az ideológiai felépítmény elmarad a társadalom összetételében beállott változások mögött. A burzsoá-nacionalsta ideológia, vallási elmaradottság, végül a szociáldemokratizmus — ezek azok az előítéletek, amelyek ■ legtovább megmaradnak ez emberek gondolkozásában és a legnehezebben leküzdhetők,

Baeílek elvtárs ezután megemlítette, hogy a párt ideológiai egységéért és tisztaságáért folytatott harcunkat szétválaszthatetlanu! össze kell kötnünk a párt mindennapi politikájával. Majd így folytatta:

— Novotný elvtárs ideológiai vonalon a burzsoá-nacionalizmust, mesarykizmust, szociáldemokretizmuet jelölte meg a legfőbb veszélynek. Szlovákiában néha lebecsülik a szociáldemokratizmust. Az elvtársak úgy vélekednek, hogy miután a szociáldemokrata szervezetek általában gyöngék voltak a háború előtt és a szociáldemokrácia szoros kapcsolatban állott a csehszlovák centralizmussal, a cseh burzsoáz>a és a masarykizmus ideológiájával, a szociáldemokratizmusnak Szlovákiában nem volt olyan hatása, és ezért Szlovákia szempontjából nem olyan fontos a szociáldemokratizmus ellen folytatatott küzdelem. Elvtársak, ez tévedés.

Bár a szlovákiai szociáldemokrata és nemzeti-szoc’áliste szervezetek aránylag gyöngék voltak és a Hlinka-féle szlovák néppártnak volt a legtöbb híve, éppen ezért jelentette a legnagyobb veszélyt a munkásmozgalomra, mert pozíciói voftak a munkásosztály soraiban és a munkásosztály elmaradott rétegeinek nézeteire támaszkodott. Így árultak el a munkásosztályt és szakadásokat idéztek elő a munkások körében. Kétségkívül a szociáldemokrata irányzatok új álarc alatt és új formában még me is jelentős befolyást gyakorolnak a munkásosztály egyes soraiban. Természetesen a kommunisták igen jól ismerik a szociáldemokrácia egész

fejlődését az opportunizmustól a munkásosztály elárulásáig, a nemzetközi háborús gyujtogatók nyomorult ügynökeinek szerepéig, egészen a mai időkig, amikor a munkásosztály soraiban a legreakciósabb burzsoá ideológia ügynökeivé váltak .

A munkásegyeég reakciós megbontóin kívül voltak becsületes szociáldemokrata munkásak és értelmiségi kisemberek is, akiket egy ideig . félrevezettek. Mindezek azonban nap-nap után igyekeznek elsajátítani a mecxlenini elméletet és becsülettel teljesítik a párttag kötelességeit. Közülük sokan kiváló pártmunkásokká váltak. A volt szociáldemokrata pártnak ezeket a tagjait a kommunista párt egyenjogú tagjainak tekinti.

De közel sem jelenti azt, hogy a két párt egyesítésével és a szociáldemokratáknak a kommunista pártba való tömeges belépésével nem fokozódott volna a szociáldemokratizmus veszélye a párttagok körében is. Miben látjuk ma meg a szociáldemokratizmust?

Bacüek elvtárs erre a következő választ adja:

— Novotný elvtárs a szociáldemokratizmus egyik jellegzetes ismertető jeleként az elvégzett munkáért járó igazságos jutalmazás helytelen felfogását tükröző egyenlősd. irányzatokat hozta fel. Ez pedig ellentétben áll a munkásosztály igaz érdekeivel s nem segíti elő a munkatermelékenység növelésének állandó növelését. Azoknál a becsületes munkásoknál ilyen egyenlősdi irányzatok üthetik fel a fejüket, akik egyszerűen nem értik a párt politikáját. A szociáldemokratizmust az is jellemzi, amikor valaki tudatosan terjeszt külföld rádióból hallott irányzatokat. Sőt gyakran felüti fejét azokon a helyeken is, ahol mindennemű hanyagságot támogatnak, szembehlyezkednek a munka termelékenységének emelésével, sztrájkokat propagálnak és rendbontásokat szerveznek A kommunisták kötelessége az ilyen egyének leleplezése és az, hogy rájukbizonyítsa bűnös tevékenységüket a többi munkások széles rétegei előtt és jó politikai tömegmunkával ártalmatlanná tenni politikájukat. Novotný elvtárs egyebek között rámutatott a szociáldemokratizmusra, mint a parasztsághoz és a dolgozó értelmiséghez való helytelen viszony megtestesítőjére is. E tekntetben se mondhatjuk azt, hogy a csehországrészekhez viszonyítva, Szlovákiában ez a veszély kisebb lenne. Ellenkezőleg, a panasztok legszélesebb tömegeivel szemben hirdetett helytelen szektás, lényegében trockista nézetek Szlovák ában inkább elterjedtek. Mérhetetlen politikai és gazdasági károkat okoznak nekünk a parasztokhoz való viszonyban egész Szlovákiában, főleg keleten, különösen az eperjesi kerületben. A parasztokhoz vailó viszonyban ezek a téves szektás irányzatok együttjárnak a jobboldali elhajlással, amit a kulákokkal szemben való engedékenység jellemez, akiket Huszák „tekintélyes paraszt” kifejezésének értelmében felvettek az EFSz-ekbe.

Ha a masarykizmuenak Szlovákiában nincs olyan széles alapja, mint Csehországban, annál veszélyesebbek a ludák szeparatizmusban gyökerező burzsoá-nacionaliste irányzatok. Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusán elitélték a burzsoá-nacionalizmust és képviselőit Novomeskýt és Húszakat kizárták a pártból. Mindezzel azonban nem tűntek el a szeparatista irányzatok Sok helyen különböző formában nyilvánulnak meg és időnként párttagjaink soraiba is behatolnak. Minden kommunistának az a kötelessége, hogy tömegpolitikai munkával, tényekkel, az egész népnek be kell bizonyítani, hogy nemzetiségi problémáit igazságosan megoldották, fis ez az igazságos megoldás lehetőséget ad hazánk minden dolgozójának, hogy olyan fejlődésnek induljon, mely a tőkésrendszerben elképzelhetetlen volt.

Hazánkban sikeresen folytatódik a szocializmus építése. Szlovákia a felszabadulás óta rövid idő alatt a cseh nép segítségévei és a kommunista párt vezetésével hatalmas sikereket ért el. Szlovákia a múltban a kivándorlásról volt híres. A legutóbib ötven év alatt csak az eperjesi kerületből kb. 300.000 ember vándorolt ki. A ludákok áruiásáT és a szeparatista népámítók hazugságait legjobban az bizonyítja, hogy a megszállás idején 100.000 szlováknak kellett Németországban keresnie a megélhetést és Szlovákia üzemeit átadták a Göring-Werke német fasiszta társaságnak.

Baeílek elvtárs ezután elmondotta, hogy a felszabadulás után eltelt rövid

idő alatt mily hatalmas sikereket értünk ed Szlovákia iparosításában. Felsorolta az iskolák fejlődéséről szőlő adatokat is, melyek nagy lehetőséget nyújtottak kádereink képességeinek kifejtésére. Ezenkívül a művészet minden ágában is hatalmas fejlődést mutathatunk fel.

Szlovákia csak azért érhette el ezeket a gyönyörű eredményeket és sikereket, mert a Szovjet Hadsereg szabadította fel hazánkat és a cseh munkásosztály nagy segítséget nyújtott fejlódésünkhez.

Baeílek elvtárs rámutatott aura, hogy a Szlovákiában elért konkrét eredmények megcáfolhatatdenul igazolják Lenin és Sztálin tanításénak erejét, igazságát és helyességét a nemzeti kérdés megoldásáról a szocializmusban. Majd igy folytatta:

— Sajnos e fényes bizonyítékok ellenére egyes helyeken és egyes tényezőknél még mindig helytelen, lényegében szeparatista irányzatok mutatkoznak. Kiderült, hogy a szlovák értelmiség egyes rétegeinek, de a néprétegek gondolkodásából is még nem tűnt el az elmaradottság, nem küzdöttek le a burzsoá-nacionalizmus csökevényeit és a szlovák szeparatizmus hatása még sok helyen kísért. A reakció szándékosan igyekszik kicsinyes viszályokat kelteni. Milyen nyomorúságosak és kicsinyesek ezek az egyének a nagy tényékhez képest. Az elvtársak vitatkozni kezdenek az olyan „problémákról”, helyes-e Szlovákiában használni a „Csehszlovák vasutak” elnevezést. Egyesek felháborodnak, ha csehnyelvü levelet kapnak. Egyes elvtársak a csehszlovák állami és gazdasági apparátus központi szerveinek bürokratizmusát a csehek nemzeti jellegének vagy a cseh elvtársak szlovákokkal szemben táplált „bizalmatlanságának ” tulajdonítják. Iparunk építésében a burzsoá-nacionalizmus, néhány esetben a cseh munkásosztály Szlovákia iparosításában nyújtott segítsége lekicsinylésében, a cseh technikusokkal ezemben táplált bizalmatlanságban nyilvánul meg, mint például a Szövetségi Vasútvonalon, valamint saját sikereink túlértékelésében — („mi ezt jobban tudjuk. mint a csehek”).

Baeílek elvtárs ezután kitért azokra a kérdésekre, hogy a cseh főiskolák és tanárok mily nagy segítséget nyújtanak az új szlovák értelmiség felnevelésében. Továbbá rámutatott a cseh országrészekből érkező mérnökök, mesterek, munkások ezreire, akik segítenek iparunk építésében, tanítják népünket. Majd említést tett arról, hogy például Kassán előfordult, hogy néhány kereskedelmi . dolgozónk kelletlenül vagy egyáltalán nem akarja kiszolgálni hazánk csehül beszélő polgárait. És így folytatta:

— Saját nemzetünk iránti szeretettől vezérelve, betartva a marxizmusleninizmus alapelveit, a nemzetiségi problémák megoldásában nemcsak a cseh nemzet, hanem magyar és ukrán polgártársaink iránti helyes testvéri viszonyért is küzdünk. De ezen a téren is szembe találjuk magunkat a burzsoa-nacionaldzmus jelenségeivel. A- kadnak olyanok, akik felháborodnak afölött, miért kapnak magyar polgártársaink annyi iskolát és miért adnak ki magyar könyveket, stb. El kell ítélni az olyan jelenségeket, mint amilyenek az alsósejói bányákban fordultak elő, ahol a magyar munkásoknak nincs teljes lehetőségük az érvényesülésre és lehetetlenné teszik szakképzettségük fokozását. Ezzel nemcsak a magyar nemzetiségű elvtársaknek ártanak, hanem a szocializmus építésének is.

Baeílek elvtárs a következőkben megemlítette, hogy a Központi Bizottság elnöksége ennek kiküszöbölése érdekében számos határozatot hozott, melyeket következetesen teljesíteni a legfőbb kötelességünk. Viszonyunk a Szovjetunióhoz próbakő a nemzetiségi kérdés helyes szemléletében és a nemzetköziségre irányuló nevelésben. Mindnyájan tudjuk, hogy mivel tartozunk a Szovjetuniónak. A külföldi ügynökök azonban aljas rágalmakat terjesztenek barátainkról, szeretnék ‘nemzetünk és a nagy szovjet nép szívélyes viszonyát megzavarni. Nyilvánvaló, hogy minden egyes kommunistának, minden becsületes polgárnak őriznie kell ezt a barátságot és tudnia kell belefojtani a szót a háborús gyújtogatókat kiszolgáló reakciósokba. Nem lehet kétség afelől, hogy a párttagok soraiban nem tűrhetünk olyan embereket, akiknek nincs helyes viszonyuk a Szovjetunióhoz.

Baeílek elvtárs így folytatta tovább: — Szlovákiában a szlovák burzsoánacionalizmus mellett az ukrán és magyar burzsoá-nacionadizmus is megnyüvánul. Ez ellen is rendszeresen küzdenünk kell. Mi az ukrán burzsoánacionalizmus forrása Keletszlováikiában? Megcáfolhatatlan tény, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia összes nemzetiségei közül az ukrán népet nemzetileg erősebben elnyomták, mint a szlovák népet. Ez az elnyomás úgyszólván folytatódott a München-elötti Csehszlovák Köztársaságban, majd ismét az úgynevezett szlovák állam fasiszta diktatúrája alatt is. Ez a tény Keletszlovákia ukrán lakossága között nemzeti túlérzékenységet keltett, ami hazánk felszabadulása, valamint a népi demokratikus rendszer uralomrajutása után, amikor alapjában megváltozott a helyzet, sem szűnt meg. Ez a Keletszlovákia ukrán lakossága között megnyilvánuló burzsoá-nacionalizmus jelenségeinek egyik forrása. Az a nép, amely az összes előző rendszerek nemzeti elnyomása következtében annyit szenvedett, mindig kész túlérzékenyen reagálni a körülmények egész sorára. A felszabadulás utáni időben, ennek logikusan az elsőre támaszkodó második forrása az volt, hogy a szlovák burzsoá-necionalisták, akik teljes leleplezésükig kezükben tartották az egész iskolaügyet és az egész kultűrpolitikát, ezt a hatalmukat arra is felhasználták, hogy fokozatosan leépítsék az ukrán iskolákat Keletszlovákiában.

Az ukrán burzsoá-nacionalizmus harmadik forrása az a tény, hogy Kárpátukrajnának az anyaországgal — ez Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal — való egyesítése után különféle nacionalista elemek optáltek Csehszlovákiába. Ezek az elemek, akik a szovjet rendszer elől menekültek, abban reménykedtek, hogy a Csehszlovák Köztársaság fejlődése megakasztható, hogy a Csehszlovák Köztársaságban van még némi reménység a kapitalizmus felújítására. Ehhez az is hozzájárult, hogy a háborús események leginkább Szlovákia keleti járásait sújtották, hogy itt a falvaik lakossága vigasztalan viszonyok között élt.

Ezenkívül a burzsoá-nacionalista elhajlás képviselőd az Ukrán Nemzeti Tanácsban sokáig tagadták a burzsoánecionalista elemek létezését ez ukránok között. Azt állították, hogy az ukránok között nincs burzsoázia és ez lehetővé tette, hogy főleg a kulák elemek a falvakon kizsákmányolhassák a népet, a hiányosságokat kihasználják saját reakciós céljaik álcázására, aljas uszításokra a párt és a kormány ellen.

Az ukrán elvtársak kötelessége — mondotta Bacilek elvtárs — hogy az Ukrán Dolgozók Kultúregyesületének szélesen szétágazó tevékenységével, az ukrán népet kiemeljék abból az elmaradottságból és sötétségből, amelybe őt a letűnt rendszerek vetették, hogy nemzeti öntudatosságra neveljék az ukrán népet, hogy megismertessék az ukrán nemzet nagy alakjaival, hogy mindennapi munkájukban, közművelődési tevékenységükben, nemzeti formában ápolják szeretetüket a Csehszlovák Köztársaság iránt és ezeket 0 kérdéseket összekössék Szlovákia gazdasági gyarapításának és kulturális fellendülésének kérdéseivel, maid íqv folytatta:

— Hasonlóképpen magyar polgáraink is otthonra találtak a Csehszlovák Köztársaságban.

A cseh és szlovák reakció által támogatott magyar reakció, amely Szlovákia egyes részeinek Magyarországhoz való csatolását hirdette, hosszú éveken át fejtette ki irredentiste tevékenységét Szlovákia magyar lakosai között. A megszállás ideje és a szlovák burzsoá-naciogalizmus garázdálkodása nem maradhatott hatás nélkül a magyar népben. Ezért fontos, hogy a párt harca, a magyar burzsoá-nacionalizmus hatása ellen, e magyar lakosság körében a párt mindennapi munkájának elválaszthatatlan részét képezze Dél- Szlovákia összes járásaiban. Ugyanazokban a nemzetiségileg vegyes lakosságú városokban küzdenünk kell a szlovák burzsoá-nacionalizmus megnyilvánulásai ellen is.

A magyar nemzetiségű lakosság, amely a Csehszlovák Köztársaság lakosságának egy részét képezi, állandó otthonra talált Szlovákiában. Van kenyere, foglalkozása, lehetősége a teljes kulturális fejlődésre. A magyar ifjúság ez 1952—53-as tanévben 215 óvodában, 553 nemzeti és 119 középiskolában művelődött. Ebben a tanévben 8 tizenegyéves középiskola, hat szakiskola, három pedagógiai iskola létesült a magyar ifjúság számára. A magyar ifjúság ezenkívül pedagógiai főiskolán művelődik Bratdslavában, ahol magyarnyelvű tanszék létesült és az egyes tárgyakat magyar nyelven adják elő.

A magyar lakosság túlnyomó többsége bekapcsolódott a szocialista építésbe. A magyar bányászok, munkások és parasztok, többnyire öntudatosak mintaszerűen teljesítik kötelességüket az üzemekben, sokan élmunkások, szövetkezeti mintatagok Délnyugat- vagy Kelet-Szlovákiában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez ártalmas, burzsoénacionalista irányzatok nem bukkanak fel körükben és nem hatolnak be gyakran még a párttagok saraiba is.

A magyar burzsoá-nacionalizmus csokevényei ma főleg a népi igazgatás szerveivel ezemben táplált bizalmatlanságban és elkülönülésben nyilvánulnak meg. Példák: Annak ellenére, hogy népi demokratikus köztársaságunkban a magyar iskolák száma sokkal nagyobb, mint a burzsoá köztársaságban volt, eltekintve a magyar lakosság kisebb számától, ma még akadnak elégedetlen hangok, főleg a 11 éves iskolák létesítésével kapcsolatban. Különösen érezhetők ezek e jelenségek az Ipolysági, losonci és rimaszombati járásokban. Egyes nemzeti bizottságokkal szemben gyakran azért ütötte fel a bizalmatlanság a fejét, mert szlovák funkcionáriusok vannak bennük. így volt ez Gután, noha a magyar nemzetiségű polgárok közül senki sem akart vezető funkciót vállalni a helyi nemzeti bizottságban. Hasonló a helyzet az egyes EFSz-ekben is. A nagykapoei járásban magyar kulákokat is fölvettek ez EFSz-be, mert szerintük a magyarok összetartásában látták érdekeik megvédésének biztosítékát. Számtalan eset tanúskodik arról, hogy a magyar dolgozók ügyes-bajos dolgaikkal nem fordulnak az illetékes párt- és kormányszervekhez, hanem bizalmatlanságot táplálnak velük szemben é6 a Csemadok szervezetében látják érdekvédő szervezetüket.

Érsekúj várott a magyar parasztok arra hivatkoznak, hogy jobban ismerik a talajt, jobban tudnak gazdálkodni és a szövetkezetét nem akarták a szlovák dolgozóikkal együtt megalakítani, hanem a megalakult EFSz mellett — amelynek tagjai szlovák parasztok — „Magyar Egységes Földműves Szövetkezetei" létesítettek. Hasonló eset tordult elő Sáró községben is. A magyar burzsoa-nacionaliisták az EFSz belsejében a szlovák és a magyar dolgozók között túlbecsülik a magyarok munkaeredményeit, lekicsinylik a szlovák szövetkezeti tagok munkáját, igyekszenek a magyar dolgozókat elszigetelni a szlovákoktól, önálló magyar munkacsoportokat szervezni (például Negyed. Vezekény, Nagymácséd és más községekben).

Hasonló szeparatista jelenségek mutatkoznak néha az üzemekben is. Komáromban 1200 tagja van a Csemadoknak. Túlnyomó többségben a hajógyárban dolgoznak, ahol mintaszerűen berendezett üzemi klubjuk van.

Noha a Csemadoknak éveken át nem volt helyisége, nem használta az üzemi klubot, hanem különféle kisebb helyiségekben tartottak előadásokat. A helytelen irányzatok képviselői itt a volt szociáldemokrata párt tagjai. A Csemadokban dolgozó kommunisták a szervezet megalakulásának első pillanatától kezdve egyik legfontosabb feladatuknak tartották a magyar burzsoa-nacionalizmus maradványai allen folytatott küzdelmet. Meggyőző népnevelő munkával számos községben sikerült felszámolniok, vagy legalább enyhíteniök a nemzeti súrlódásokat Mind a szlovák, mind a magyar kommunistáknak a jövőben a pártszervek vezetésével, a nemzetiségi politika helyes megvalósításában az eddiginél szivósabban kell küztüniök a burzsoanacionalizmus össfces jelenségei ellen. Mind a magyar, mind e szlovák lakosság körében mindennapi politikai rémegmunkájukka! népezerüsíteniök xei üzemeink és mezőink élenjáró do. gőzéit nemzetiségre való tekintet nélkül, szeretetet kel! bennük kelteniük közös hazánk — a Csehszlovák Köztársaság, szövetségesünk, a nagy Szovjetunió iránt. A kommunisták szeme nemzeti-