Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
2 Лmbaa Földműves __________ 1954. január 5. A mezőgazdasági termékek begyűjtésének sikeres teljesítésére irányuló intézkedésekről Jozef Krosnár elvtárs beszámolója Elvtársak! Рапипк Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülésén, majd ezt követően a kormánynyilatkozatban különösen hangsúlyoztuk, milyen nagy jelentősége van a mezőgazdasági termelés fokozásának fogyasztópiacunk, valamint az élelmiszeres könnyűipar egyes ágazatainak nyersanyagellátása szempontjából. Ezzel kapcsolatban számos intézkedést hoztunk, amelyek célja a vá. ros és a falu közötti árucsere kifejlesztése annak érdekében, hogy dolgozóinkat minél bőségesebben lát. hassuk el jóminöségü termékekkel. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és az ipar közti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, a falu és a város közti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének egyik rendkívül fontos eszköze a kereskedelem és az állami gépállomások mellett a begyűjtési apparátus. Ezért rendkívül fontos, hogy a begyűjtési szervek jól dől. gozzanak, hogy a begyűjtés érdekében tett intézkedések célja a pártós kormányhatározatok teljesítése legyen és ezek az intézkedések népünk életszínvonalának emelésére irányuljanak. A begyűjtés megteremti a párt és kormány politikájának végrehajtásához nélkülözhetetlenül szükséges központi készlete, két, amelyek az árak állandó leszállítását szolgálják. A begyűjtés keretében a szövetkezetek tagjainak és a parasztoknak biztosítjuk, hogy mezőgazdasági termékeiket szilárd árakon adhassák el és a fölöslegek eladásánál nyújtott számos kedvezmény azt a célt szolgálja, hogy elősegítsük me. zőgazdasági termelésünk szüntelen fejlődését. Ezzel megteremtjük annak előfeltételeit, hogy a szövetkezeti tagok és parasztok jövedelme gyarapodjék, hogy a szövetkezeti tagok és a parasztok egyre több ipari közszükségleti cikket vásároljanak, hogy gazdagabban és kulturáltabban éljenek. A mezőgazdasági termékek be. gyűjtése tehát a munkásosztály, valamint a kis. és középparasztok közti szövetség szüntelen megszilárdítását szolgáló politika megvavalósításának egyik fontos eszköze, á város és falu közti piaci kap csolatok egyik fontos formája, amelyek tervszerű fejlesztése egy aránt a várost és falusj dolgozók érdekét szolgálja A pártnak és a kormánynak ezért szüntelenül igen gondosan ügyelnie kell a begyűjtés módszereire és formáira és gondoskodnia kell arról, hogy a begyűjtés tel jesitse nagyfontosságú politikai és gazdasági feladatát. A begyűjtés terén fontos és messzemenő jelentőségű intézkedés volt. amikor ez év elején a kor mány határozata alapján áttértünk arra a módszerre, hogy az alapvető mezőgazdasági termékek beadási kötelezettségét szilárd bea dási normák szerint állapítjuk meg a szántóföld vagy a termőterület nagysága alapján. A szövetkezeti tagok, a kis és középparasztok a kötelező beadá sok megállapításának e módszerét igazságos intézkedésként üdvözölték, mint olyan utat, amelyen kiküszöbölhetjük- a régebbi beadási előírások során felmerült hiányosságokat. A termelőterület nagysága szerin ti szilárd beadási normák beveze tése elsősorban véget vetett minden egyenlösdinek és teljesen lehetetlenné tette, hogy az egyes parasztoknak, vagy EFSz.eknek előirt kőtelező beadásokról Ismeretség vagy olyan körülmények alapján döntsenek, amelyeknek semmi kö zük a kötelező beadás megállapi tásánál döntő alapvető gazdasági tények megítéléséhez. Az a körülmény, hogy az állati termékek kötelező beadását is a földterület nagysága szerint állapítják meg. elősegíti, hogy a sertés és fejöítehénáUományt a nép gazdaságunk érdekei megkívánta szín vonalra emeljük, A szilárd beadási normák beve zetése begyűjtésünkben és mezőgazdasági termelésünkben további haladást jelentett. A szocialista, vagy a szocializmust építő államnak érdeke, hogy minden hektár földet minél gazdaságosabban ki használjanak, hogy minél több növényi és állati terméket termel jenek rajta. A szilárd beadási norma eszköze e fejlődés elősegítésének. Több fölösleget hagy meg a jó gazdáknak, akik azonos terme lesi feltételek mellett jobb termelési eredményeket érnek el és ez ze] elősegíti a mezőgazdaság piaci termelésének fokozását Biztonságot és szilárd távlatot nyújt, a gazdálkodókat arra ösztönzi, hogy kihasználják a befektetéseket, vala mint a termelés fokozását szolgáló összes termelési eszközöket. A beadásoknak szilárd normákon aiapulj megállapítása ugyanakkor nem gá tolja a mezőgazdasági termelés célszerű szakosítását, hanem ellenkezőleg, az előbbinél sokkal hatéko nyabban elősegíti az ipari növények és a zöldség termesztését. A szilárd beadási normák bevezetésével előtérbe került az egész mezőgaz dasági földterület megművelésének kérdése, mivel mindenkinek a kötelező beadását nem a bevetett földterület. hanem az általa használt egész földterület nagysága szerint szabják meg. A földtulajdonosok nak és a mezőgazdaság) termelés szervezőinek tudatában tehát megszilárdult a földterület mezmüve léséért való felelősségérzete. Ez arra vezetik őket, hogy megértik: a népi demokratikus államban, amelynek kormánya a nép életszínvonala emelésének messzemenő programmját valósítja meg. a földművelés termelékenységének kérdé se nem csupán az egyes polgárok személyes magánügye, hanem társadalmi szükséglet és szükségsze rüség. / Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a haladás, amelyet a földterület nagyságán alapulj szilárd beadási normák bevezetése jelent a mezőgazdasági termelésben és a begyüj tésben, nem tükröződött vissza tel jes mértékben a mezőgazdasági termelés növekedésében és az alap vető mezőgazdasági termékek begyűjtési tervének teljesítésében Csupán bizonyos részsikereket értünk el. Noha az egységes földművesszo vetkezetek országos méretben még mindezideig nem érték el a tervezett tehénállományt, az egyes sző vetkezetekben gyarapodott a tehénállomány. A gabonabegyüjtésben az egységes földmüvesszövetkezetek a tervet 109 százalékra teljesítették. Állati termékekben a kispa rasztok nagy része (5 hektáron aluli gazdaságok) a hús-, a tej. és a tojásbegyüjtési tervet száz s?’A zalékon felül teljesítik. Sikerült egyenletesebbé tennünk az állati termékek begyűjtését és csökkentettük a begyűjtési veszteségeket. Általában véve azonban a begyűjtés eredményei nem teljesen kielégítöek mivel már néhány éve tartósan nem teljesítjük né hány alapvető mezőgazdasági termék begyűjtésének tervét, amelyek lakosságunk ellátásában fontos sze repet játszanak. Ezek: sertéshús, tej, hüvelyesek, olajosmagvak és ipari növények Hol keressük a mezőgazdasági termékek begyűjtési terve teljesítésében tapasztalható hiányosságok okait ? A begyűjtés sikeres lefolyásának alapja a növekvő mezőgaz dasági termelés. A mezőgazdasági termelés szüntelen emelkedése, a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának növelése, az a feltétel, amely megszabja a vá-os és falu közti áruforgalom általános emelkedését az a feltétel, amelytől a mezőgazdasági termények kfite lező beadásának teljesítése függ. Amint már kormányunk ez év szeptember 15-i nyilatkozata megállapította. a mezőgazdasági terme lés fejlődésének üteme elmarad népgazdaságunk többi ágazatának fejlődése mögött. A termelés növekedésének lassú üteme, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanság érthetően hatással van a mezőgazdasági termények begyűjtésének eredményeire is Ezzel a megállapítással azonban nem térhetünk napirendre számos hiány fölött' amelyek a begyűjtés tervezésében és megszervezésében, valamint a begyűjtési szervek és szervezetek munkájában tapasztal hatók. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy a begyűjtés keretében foganatosított intézkedések nem keltették fel eléggé a szövetkezeti tagok és parasztok anyagi érdé kéltségét a kötelező állami beadások teljesítésében és túlteljesítésé ben, a termelési szerződések feladatainak teljesítésében. Igaz, prémiumokat és pótlékokat állapítottunk meg, amelyeket a begyűjtési ára kon felül fizetünk ki a kötelező beadás, illetve a beadási szerződés teljesítésén felül az államnak beadott mezőgazdasági terményekért. A valóság azonban úgy fest, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi helyzetében, a kötelező beadások nak és a termelési szerződések tervének eddigt nagyságát tekintve a prémiumokat csakis az élenjáró egységes földmüvesszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok egy Ids része szerezhették meg. A gyakorlatban ez különösen az ipari növények esetében mutatko zott meg: például 1952-ben az egész cukorrépatermésnek csu pán 1,2 százalékát vásárolták fel magasabb áron és fizettek ki érte prémiumot. Hyen körülmények között a pré miumrendszer elveszti gyakorlati hatását az EFSz-ek és a parasztok többségére, és nem ösztönzi őket eléggé az ipari növények termelésének fokozására. Az idei terv tapasztalatai továbbá azt mutatják, hogy az eddigi szervezési elv is, amely szerint a kormány a beadási normákat az egyes járásoknak központilag álla pitotta meg, bizonyos hiányokkal küzd. Noha a javaslat kidolgozásánál számos gazdasági adatot gyűjtöttünk össze és vettünk tekintetbe, nem kerülhettük el a já rások osztályozásánál a hibákat, nevezetesen pedig nem biztosíthattuk a termelési terv és az állami beadások közönt szükséges ossz hangot. A járások központilag történő osztályozása egyes begyűjtési övezetekbe továbbá oda vezetett, hogy a kerületi szervek nem vettek részt a járási normák megái lapitásában. Ezzel meggyöngítettük felelősségüket a kötelező beadások helyes megállapításáért és a begyűjtési terv teljesítéséért. Nem egyszer előfordult az is, hogy a j kerületi szervek magatartásukban odáig mentek, hogy a vezető gaz dasági dolgozókat, az EFSz ek el nőkéit és az egyes egyénileg gazdálkodó parasztokat egyenesen a mi nisztériumokba küldözgették, hogy ott emeljenek óvást a beadás) köl telezettség megszabása ellen. I A begyűjtési eredményt nem cse ! kél>’ mértékben befolyásolja a bej gyűjtési apparátusnak, a begyűjtő i vállalatok és szervezetek dolgozói nak, a nemzeti bizottságok funkcinoáriusainak és dolgozóinak munkája is. A begyűjtési dolgozók túl nyomó része becsületesen harcol a i terv teljesítéséért és nagy szemé- I ]yes igyekezetei fordít arra, hogy teljesítsék a begyűjtés feladatait j Különösen az idénytermékek be í gyűjtésénél támasztunk nagy követelményeket a begyűjtési apparátussal szemben, a nyilvántartást dolgozóktól, a raktámokoktől. gép kocsivezetőktől, raktári munkásoktól egészen a begyűjtési vállala tokban működő igazgatókig és meghatalmazottakig. Általában véve megállapíthatjuk, hogy a begyűjtési apparátus megszilárdult, dolgozói sok értékes ta pasztalatot gyűjtöttek, amelyeket felhasználnak munkájukban. Mégis a begyűjtési apparátus munkája mindez ideig nem érte ej a szüksé.-"I tő el. ges színvonalat. Különösen kevés munkájában a tervszerűség é3 elő relátás, amely a termelés és a begyűjtés helyzetének mélyreható ismeretén alapul. Sok dolgozó még mindig lebecsüli a számok jelentő ségét. nem képes felmérni az adaok fontosságát és levonni belőlük a munkájukhoz szükséges követ keztetéseket. így aztán előfordul, hogy a feladatokat egyik napról a másikra, dekádról dekádra biztosítják, anélkül, hogy egy hónapra vagy hosszabb időre előre lát nák a feladatokat és ugyanakkor gyakran munkájukban túlsúlyban vannak az adminisztratív módszerek. amelyekkel a begyűjtési dől gozók a szövetkezeti tagokkal és a falusi parasztokkal való közvet len kapcsolatot helyettesítik. A begyűjtési üzemek munkájában kedvezően értékelhetjük azt J tényt, hogy nagyobb gondot ford tanak a mezőgazdasági terménye jobb elraktározására és harcolna! a veszteségek ellen. A gabona tárolásánál alkalmazzék a szovjet tapasztalatokat, kihass nálják a Szovjetunióból érkezet gépeket és berendezéseket, m»t pl. szárítókat, nedvességmérők t, állandó szellőztető és fertőtleniő berendezéseket. A mezőgazdaság terménye^ átvételénél is bizony« javulás tapasztalható, mivel sá mos terménynél a becslésen al- Puló átvételt a termény minőségnek pontos megállapításával he’vttesítették. tudományos müszeek felhasználásával. Mindazonáltal a begyűjtő váalatok és szervezetek munkájáan aok a hiányosság, amelyeket ki ell küszöbölni. Elsősorban a begyűté sí vállalatok és szervezetek doíozóinak gondoskodását mindez ieig nem hatotta át eléggé az a tU*t. hogy felelősek a begyűjtési tér teljesítéséért A begyűjtés) vállalatok dolgozói nak nagy része, a vállalatvezető két is beleértve, hibákat követ nevezetesen a mezőgazdasági idény termékek begyűjtésénél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági idénvtermé tek begyűjtését mindig a betaka ntás első napjától kezdve kel! megszervezünk, mégpedig olyan gyors ütemben, hogy a legrövidebb időn belül befejezzük. Noha e tapaszta lat helyességét általában elismerik nem vonják le belőle a gyakorlati következtetéseket. Nem töreksze"?* elsősorban arra, hogy minél rövldebb ,dő alatt, a betakarítás ■de.,én teljesítsék a begyűjtési tér vet és e cél érdekében nem mozgósítják a dolgozókat, nem készítik e’ö a szükséges anyagi és mű ^zaki alapot és nem szervezik át az egész begyűjtési apparátust Hihelyett ellenkezőleg1 az történik hogy a begyűjtés ütemét ai elég. fdonii] előkészített anyagi és mü ■'Zaki alap, valamin^ a szervezet szabja meg, amely munkájában nem lépi túl úgynevezett normális életének kereteit. így aztán előfordul. hogy az idénytermékek (ga hona. burgonya, egyes zöldsésrfaj tá,k) begyűjtése a begyűjtés) üzemekben hivatalos órák alatt folyik csak, bizonyos napokra korlátozó dik, sőt az is előfordul, hogy a parasztok kénytelenek dolguk véletlenül visszaszállítani a be hozott mezőgazdasági terményeket Ennek a magatartásnak követ keztében a terv teljesítésében коmoly hiányosságok tapasztalhatók, amelyeket később igen nehéz hely rehozni, amint azt az idei burgonvabegyűjtés tapasztalatai mutat iák. A begyűjtési üzemek és szerve zetek egyes dolgozói a mezőgazdasági termények átvételekor is olyan túlkapásokat követnek el. amelyek semmivel sem menthetők. Különi sen gyakran előfordul, hogy heiytélén ül osztályozzák a beadott vágómarhát, gyapjút, sörárpát, búr gonyát, cukorrépát és zöldséget Állandóak a panaszok amiatt Is. hogy a tejüzemekben nem állapítják meg helyesen a tej zsirtartal mát és a beadott mezögaedasági termények árának kifizetése is néha igen hosszadalmas. A begyűjtési üzemek és szervezetek munkájának e fontos szakaszán továbbá meg kell javítanunk az állami minőségi felügyelőség munkáját is, amelynek az a feladata, hogy őrködjön a termények jó minősége fölött. Még nagyobb igyekezettel kell harcolnunk a mi nőségi feltételek pontos betartásáért. Habozás nélkül szigorú intézkedéseket kell foganatosítanunk az olyan dolgozók ellen, akik semmibeveszik a minőségi feltételeket ée helytelen eljárásukkal aláássák a parasztok bizalmát az államj felvásárló apparátus iránt. Végül a nemzeti bizottságok sem fordítanak egyes esetekben elég gondot a begyűjtési terv teljesité sére, noha az a feladatuk, hogy gondoskodjanak népgazdaságunk minden szakaszán a terv teljesítéséről. A nemzeti bizottságok funkcionáriusai és dolgozói gyakran nem érzik, hogy ók is felelősek a begyűjtési feladatok teljesítéséért. A begyűjtés eredményeire továbbá kedvezőtlen hatással van az együttműködés hiánya a nemzeti bízott ságok részéről, valamint az a kö rjlmény i«, hogy a nemzeti btaottsígok és a begyűjtési apparátus egyes dolgozói maguk sem teljeátik beadási kötelességeiket és ez aei rossz példát mutatnak a poifároknak. Mindezeket a hiányokat gyorsan ti kell küszöbölnünk, mivel akadályként állnak népgazdaságunk további fejlődése útján, gátolják azt, logy a mezőgazdaság; termények oegyüjtése teljesítse feladatát, hogy megszilárduljon és erősödjék a munkásosztály szövetsége a kis- és középparasztokkal, hogy gyarapodjék a mezőgazdasági termelés és így emelkedjék a városi és falusi dolgozó nép életszínvonala. híj éppen egy éve annak, hogy Kleient Cíottwald elvtárs pártunk orfágos konferenciáján a begyüj tésúj rendszeréről szólva, kijelen, tét: »A begyűjtés új rendszere a Sz-ietunió tapasztalataira és népgaaságunk szükségleteire támaszкос. Bevezetésével megváltozik a mígazdaságj terménybeadás tervedének, megállapításának és szer zťSí lekötésének eddigi módszeré« ezzel kiküszöböljük a múlt hjvait. Az eddiginél jobban biztcja az állam számára a lakos- S! élelmiszerellátásához és az ipar n-sanyagellátásához szükséges nőgazdasági terményeket, még pg úgy, hogy ezt a szükségleti minél nagyobb mértékben fe dük hazai forrásokból. begyűjtés új rendszere elöee$ a munkásosztály szövetségének rszüá-ditását a kis_ ée közép neztokkal. előmozdítja az egyes földmű vessző vetkezetek to bi feflődését. Megszünteti a beaok megállapításában még min- i tapasztalható egyenlöedit, még ékonvabb eszköze lesz a kuláíkok látozásának és kiszorításának és íos tényezővé válik egész mezödasági termelésünk fejlesztésé.lement Gottwald elvtárs e sza általános érvényűek, irányelvet ■ntenek számunkra, amelynek Óján szüntelenül felül kell vizstiunk a begyűjtés módszereit és máit. ĺ Központi Bizottság elnöksége fcnak a messzemenő jelentőségű tozásoknak az alapján, amelye. gazdasági életünkben a pénzorm végrehajtása és az egysépiac bevezetése jelentett, to. ibá tekintetbe véve a szilárd be.si normákon alapuló állami be,sok megszabásának egyéves taíztalatait, értékelve a begyűjtés ligi rendszerét, felülbírálta a köező beadások normáinak nagysá : és eleget téve a Központi Bitság 1953. szeptember 4 i teljes sén hozott és a kormánynak ez szeptember 15-i programmszerti ilatkozatában foglalt határozatnak, a Központi Bizottságnak javasolja, foganatosítson az
