Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-06 / 36. szám

1953. szeptember в.

з

Megkezdődött az új iskolaév

i

Szeptember elsején egész országunk tanulóifjúsága hatalmas ünnepi külsőségek között vonult fel az új iskolaév megkezdésére, mely nemcsak tanuló ifjúságunk, de egész dolgozó népünk nagyjelentőségű ünnepe volt. Mindezt híven visszatükrözi az a tény is, hogy az ú.i iskolatörvény

megjelenése óta eltelt négy hónap alatt népünk érdeklődése naprólnapra nőtt az új iskolarendszer iránt, mely egyben azt is jelenti, hogy országunk népe tisztán és helyesen látja ideológiai frontunk e hatalmas vívmányát, mely szakaszon a jövő építőit, hazánk bátor harcosait nevelik önzetlen hazaszeretetre és szocialista vívmányaink megvédésére.

Szocialista építésünk részvevőinek leghatalmasabb és legélesebb fegyvere a tudomány, melyet állandóan mélyíteni és tökéletesíteni kell. Éppen ezért nagy feladat vár tanítóinkra, akiknek hivatása nem csupán egy foglalkozási ágat jelent, hanem a mi rendszerünkben nagyon megbecsült és magasan elismert nevelő munkával egyenlő. Hangsúlyozni kell azt, hogy az eddigi iskolarendszer felváltása az új iskolarendszerrel rendkívül fontos feladatunk. Csak e feladat teljesítése biztosíthatja egyrészt azt, hogy iskoláink tartalma összhangban álljon fejlődésünkkel, másrészt pedig azt, hogy nagyobb figyelmet fordíthassunk a tanítók képzésére, új tanítókáderek nevelésére a marxista pedagógia elvei és a szovjet oktatási tapasztalatok alapján.

Az új iskolaév, mely a múltai szemben fejlettebb, magasabb fokon áll, annál is jelentősebb szerepet tölt be, mivel fokozatosan átveszi a szovjet iskolák bevált tapasztalatait a tanítás és a nevelés terén. Azokról az eredményekről, melyeket a tanítás és a nevelés terén már sikerült- elérnünk, legfényesebben beszélnek azok a tények, amelyeket pártunk és kormányunk határozatai alapján az új iskolarendszer életbeléptetésével eddig is láthatunk az iskolák felszerelésében és a tanítási eszközök tökéletesítésében. Ezek pedig nem mások, mint az új tankönyvek eddig soha j nem tapasztalt gondoskodás a tanulókról a további politikai és szaktu- I dásuk gyarapításában.

Iskolaügyünk ilyen sokoldalú és

örömteli lehetőséget azért nyújthat ifjúságunknak, mert pártunk és kormányunk elsőrendű ügyének tekinti a tanuló ifjúság nevelését. A múltban üyen gondoskodásról még álmodni sem lehetett. Hiszen milyen állapotok uralkodtak a múlt köztársaság idején? Ezt igen kézzelfoghatóan jellemezte Široký elvtárs az 1937 év májusában Besztercebányán elmondott beszédében, amikor kijelentette, hogy Szlovákia felemelkedésének kulturális tervéből ..iskolahiány miatt kifelejtették az új iskolák épitését”. így képzelték el tehát a múlt civilizáció emberei Szlovákia fellendítését. amikor csak minden 52 és fél gyermekre jutott egy osztály.

Ha mai viszonyainkat összehasonlítjuk a múlttal, akkor a következő adatok adnak erre feleletet: míg 1937-ben Szlovákiában csak 172 óvoda működött, addig ma 1.800 óvodát létesítettünk. A középiskolák száma az 1937-es évhez viszonyítva pontosan a négyszeresére emelkedett, míg az iskolába jelentkezők száma ugyancsak az 1937-es évet véve alapul, két és félszer magasabb, mint ezelőtt volt. Vagy vegyük az ipari iskolák tanulóit, az előbbi évekhez viszonyítva. 1.445 tanuló helyett ma már 11.681 tanulónk látogatja az iskolákat. Hasonlóképpen emelkedett a főiskolások száma is. Az 1937-es évhez viszonyítva az 1952/53-ik iskola évben négyszeresen emelkedett számuk.

A tanulási lehetőség ma már teljesen nyitva áll dolgozóink gyermekei előtt, akik képességeik arányában érvényesíthetik tudásukat, szak, ipari vagy főiskoláinkon egyaránt. Bz a

nagy lehetőség a múltban kizárólag csak a módosabb, burzsoá elemek kiváltsága volt.

Az új iskolaév kezdetén emlékeznünk kell azokra a hiányosságokra is, melyeket ezen a téren a múltban elkövettünk. Éppen ezért minden igyekezetünkkel törekednünk kell, hogy a nevelés módszerét megjavítsuk olyan értelemben, hogy maguk a szülők is tevékenyen vegyék ki részüket a szocialista nevelés nagy munkájából. Hiányosságokat láthatjuk még abban is, hogy tanítóságunk ideológiai-politikai színvonala, tekintettel a szocializmus építésének felemelkedett feladataira, még mindig nem kielégítő. Široký elvtárs a párt X. kongresszusán elmondott beszédében leszögezte: „Iskolapolitikánk

kulcskérdésé továbbra is az marad, hogy fokozzuk törekvéseinket az öszszes iskolákon működő tanítókáderek szocialista öntudatának elmélyítésére, marxista-leninista tudásának gyarapítására és szaktudásának fejlesztésére”. Ennek a követelménynek tanítóink csakis abban az esetben tesznek eleget, ha sokoldalúan fogják magukat képezni a magántanulás által is és ha még nagyobb mértékben és

bátrabban vezetik be a szovjet pedagógia és nevelőinek eddigi tapasztalatait, nem utolsósorban elmélyítik marxista-leninista tudásukat.

Az új iskolatörvényünk a szocialista tanítás alapjait jelenti, melyet az év kezdetén tanuló ifjúságunk tölt meg igazi tartalommal. Pártunk és kormányunk nagy segítsége ellenszolgáltatásául annyit kíván diákjainktól, hogy a haza, a szocializmus felépítése érdekében mindenekelőtt szorgalmasan tanuljanak s derék építőivé váljanak népi demokratikus rendszerünknek.

Tartsuk be a szövetkezeti szabályzatot minden EFSz-ben

(Befejezés az első oldalról.)

tagoknak mindig az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint kell kapniok. A megoldásra váró kérdések közé tartoznak továbbá a szövetkezeti munka megszervezése, a szövetkezeti tagság iskoláztatásának kérdése, a szocialista vagyon szétlopkodása elleni harc és a szövetkezeti gazdálkodás rendszeres ellenőrzésének kérdése. így aztán nem fordulhat elő olyan eset, mint amilyen a somorjai járásban levő Tonkaházán előfordult, ahol a csoportvezetők egyforma munkaegységet írnak be a munkakerülőknek és azoknak, akik lelkiismeretesen dolgoznak a szövetkezetben. Kendszeres ellenőrzés mellett nem történhetett volna meg az sem, ami megtörtént a szakolcai járásban lévő katovi EFSz-ben, ahol a szövetkezeti tagok közül egyesek az aratás folyamán minden este „csak” egy-egy kéve --ibonát vittek haza. Az sem fordulhatna elő kellő ellenőrzés esetén, hogy egyes szövetkezetek idejében ne készüljenek fel az őszi munkákra és ne vitassák meg a tagsággal az őszi munkák tervét stb.

Sokkal nagyobb gondot kell fordítani falvainkban az osztályharc kérdésére Hl. A szövetkezeti szabályzat 9-ik pontja világosan megmondja, hogy nem lehetnek a szövetkezet tagjai kulákok és a kizsákmányoló osztály más tagjai. Eddig azonban az a helyzet, hogy még számos szövetkezetben bent vannak a kulákok és bomlasztják a belső rendet. Csupán a kékkői járásban mintegy 50 kulák garázdálkodik a szövetkezetekben. A pozsonyi kerületben pedig néhány százra rúg a számuk. Kulákokat túrni a szövetkezetekben annyit jelént, mint túrni százezres, sőt sokszor milliós károkat, mint ahogyan arról nemrég meggyőződhettek a taszári szövetkezet tagjai és a korponai járásban lévő dvorníky szövetkezeti tagok. Ezért a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása feltétlenül megköveteli, hogy a szövetkezetekből eltávolítsuk a kulákokat. A taszári, a dunapüspöki s számos más szövetkezet példája világosan bizonyítja, hogy a szövetkezet kulákoktól való megtisztítása nagyon hatásos orvosság• a lemaradó szövetkezet talpraállítására és felvirágzására.

Sztálin elvtárs a kolhozok élmunkásainak első összszovetségi kongresszusán kijelölte a kolhozparasztság számára a feladatot, hogyan lehetséges vagyonossá tenni az egész kolhozparasztságot. Kijelentette, hogy ahhoz, hogy a kolhozparasztság vagyonossá váljon, csak egy szükséges — lelkiismeretesen dolgozni a kolhozban, tökéletesen kihasználni a traktorokat, gépeket, tökéletesen kihasználni az igavonó állatokat, rendesen megművelni a földet és védelmezni a kolhoztulajdont.

Ezt a célt követi a szövetkezeti szabályzat is.

Ezért minden mezőgazdasági dolgozó, valamint a védnökségi üzemek feladata, hogy erről meggyőzzék az elmaradozó szövetkezetek tagjait és erősítsék meg őket abban a tudatban, hogy a szövetkezeti szabályzat betartása minden szövetkezetünkben egyik alapvető feltétele a további fejlődésnek, az EFSz felvirágozásának és megszilárdításának, mert ez mutatja a szövetkezeti tagság számára az utat, hogyan kell gondozni a közös szövetkezeti gazdaságot úgy, hogy minden szövetkezetünk szocialista szövetkezetté, tagjai pedig vagyonosokká valjanak,

I

A Szlovák Nemzeti Felkelés kilencedik évforduló a

Az elmúlt hét végén, pénteken, a Szlovák Nemzeti Felkelés kilencedik évfordulójának előestéjén a pozsonyi Nemzeti Színházban a Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi ülésre gyűlt össze. Az ülésen, ahol megemlékeztek a szlovák nemzet történelmében előfordult legjelentősebb események egyikéről — a dicső Nemzeti Felkelésről — résztvettek: a kormányküldöttség tagjai, Karol Bacílek elvtárs, hadseregtábornok, miniszterelnökhelyettessel, nemzetbiztonsági miniszterrel az élen. Jelen voltak még Július Ďuriš erdő- és faiparügyi miniszter, Marek Smida, az állami birtokok minisztere, dr. h. c. Jozef Plojhár egészségügy' miniszter, Szlovákiai Kommunista Pártjának küldöttsége Pavel Dáviddal, az SzlKP titkárával az élen, a Megbízottak Testületének tagjai, Rudolf Strechaj vezetésével, a baráti és népi demokratikus országok konzuli testületének tagjai. I. F. Berjezinnel, a Szovjetunió pozsonyi főkonzuljával az élen.

A jelenlévők tüntetőén kifejezték népünknek szilárd és törhetetlen, a felszabadító harcban együttes vérontással megpecsételt barátságát és szeretetét nagy szövetségesünk és védelmezőnk — a testvéri Szovjetunió iránt.

A jelenlévők az egyetérzés spontán megnyilvánulásával fogadták el annak az üdvözlő táviratnak a szövegét, amelyet Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek küldöttek.

Az ünnepi ülésen Karol Bacílek elvtárs méltatta a Szlovák Nemzeti Felkelés kilencedik évfordulójának jelentőségét.

Kilenc évvel ezelőtt egész Európa és a világ többi részei is a német fasizmus által előidézett második világháború szenvedései között vergődtek.

A miniszterelnökhelyettes azután rámutatott arra, hogyan igyekezett ezelőtt kilenc évvel a német fasizmus kiirtani a világon mindent, ami demokratikus és haladó és hogyan szította fel a világon a középkori fajgyűlöletet. Ma is — mondotta — az amerikai imperializmus, amely kulturális téren való elmaradottságáról általánosan ismert, az Amerikai Egyesült Államokban és mindenütt, ahová karmait kiterjesztette, üldözi a négereket és más fajokat. Barbárságát az amerikai életmódról és az amerikai demokráciáról hangoztatott felfújt frázisokkal álcázza.

Az amerikaiak ezt a barbárságukat hazug propagandával igyekeznek álcázni. Visszaélnek olyan szavakkal, mint a szabadság és a demokrácia, úgy, ahogy az úgynevezett Szlovák Állam idején a szlovák urak nemzeti és keresztény ügynek nevezték a szlovák nemzet hóhérainak nyújtott szolgálataikat. A valóságban azonban Tiso kormánya júdáspénzért eladta Szlovákiát Hitlernek úgy. ahogyan ma az úgynevezett szlovákok külföldön eladják Szlovákiát az amerikai monopolistáknak. A szlovák nép elszegényítésébő! és kizsákmányolásából felépített szlovákiai gyárakat a Tiso-kormány segítségével átadták a német kapitalistáknak — a Hermann Göring-Werke-cégnek. A ludák Tiso-kormány parancsára a szlovák pénzintézeteket német bankoknak rendelték alá és a szlovák nép megtakarításait a testvér Szovjetunió elleni háború folytatására és más békeszerető nemzetek leigázására használták. Ennek a ludák fasiszta bandának parancsára űzték a szlovák fiúkat az arcvonalra, hogy a rabszolgatartó

német megszállók érdekeiért ontsák vérüket. A fasiszta kormány parancsára 100.000 szlovák munkást hajtottak ki Németországba, hogy ott a német kapitalisták érdekében, a német hadigépezet érdekében gürcöljenek.

Bacílek elvtárs ezután kiemelte a kommunista pár, vezetőszerepét a szlovák antifasiszta ellenállási harcában. Beszélt azokról a gaztettekről is. melyeket Urszinyi, Lettrich és társaik elkövettek a Felkelés meghiúsítására. Elgondolásukat azonban nem hajthatták végre, mert a nép 1948-as februári győzelme végleg elsöpörte őket a fejlődés útjából. A továbbiakban így folytatta:

A felszabadítás óta több, mint 100 új nagy üzemet építettünk, új vízierőműveket, új vasutakat és a szlovák magisztrálát. A Szövetségi Vasútvonal korszerűsítve van és kettősvágányú.

Az- ipar fejlődésével a lakosság szociális összetétele is változik. A háború előtt lakosságunk 56 8 százaléka a mezőgazdaságban volt alkalmazva és akkoriban 95.000 tulajdonosnak egy hektárnál kevesebb volt a birtoka, 40 százaléknak két hektárig terjedő birtoka volt, tehát a földműveseknek csaknem fele olyan földterületeken gazdálkodott, amelyeken csak nehezen lehetett megélni. Ma a mezőaazdaságban a lakosság 41.9 százal'ka van alkalmazva és ezen dolgozók jelentős része mezei munkájának elvégzése mellett az építészetben és az iparban is dolgozik.

A beszéd további részében Karol Bacílek hadseregtábomok, miniszterelnökhelyettes, nemzetbiztonsági miniszter mezőgazdaságunk sikereiről beszélt és rámutatott az EFSz-ek gazdasági és politikai megszilárdításának és a kis- és középparasztok megsegítésének fontosságára.

Bacílek elvtárs ezután a külpolitikai helyzetet említette meg, hogy a Szovjetunió és az összes népidemokratikus államok szilárdan a tartós béke megszilárdításáért küzdenek az amerikai imperialisták cselszövései ellen, akik mindent elkövetnek, csakhogy méyegyszer háborút szítsanak a népek ellen, saját hasznuk növelése céljából.

A Szovjetunió a német kérdés békés megoldását napról-napra sürgeti. Ezt hozták közelebb a közelmúltban lezajlott moszkvai tárgyalások is, ahol » Szovjetunió még fokozottabb támogatást nyújtott a Német Demokratikus Köztársaságnak, hogy ezzel elősegítse a németek egységesítését, a világbéke megszilárdítását. Befejezésképpen Bacílek elvtárs ezeket mondotta:

A Szlovák Nemzeti Felkelés óta eltelt 9 év a szlovák nemzet és a Csehszlovák Köztársaság javáért végzett sikeres építő munka jegyében telt el. Kilenc éven át megőriztük a békét.

Szilárd szövetségben a Szovjetunióval, a világ békés erőire támaszkodva, az amerikai imperializmusnak új világhá- I orú előidézésére irányuló terveit továbbra is meghiúsíthatjuk, népünk békéjét megvédelmezhetjük.

Szilárd szövetségben kis- és középparasztjainkkal a dolgozó értelmiséggel együtt az egységes Nemzeti Arcvonal útján dicsőséges Kommunista Pártunk vezetésével győzünk, jobb és örömtelibb életet építünk az egész szlovák nemzet számára.

Éljen népünk felszabadító harcának szervezője, a Szlovák Nemzeti Felkelés örökének hűséges őrzője, Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak harci osztaga, Szlovákia Kommunista Pártja!

Légierőnk hatalmas seregszemléfe a repülonapon

Még élénken emlékezetünkben élnek az elmúlt évi repülőnap hatalmas méretű ünnepségei, amikor Prágában, Pozsonyban és másutt csodálattal szemlélhettük légierőnk nagy felkészültségét. Büszke öröm töltött el bennünket, amikor láttuk dolgozó népünk fiait, akik a szovjet sólymok példája nyomán nagy haroikészségről rátermettségről tettek bizonyságot.

Az idén a repülőnap ünnepségei szeptember 5-én és 6-án csúcsosodnak ki, amelyeken dolgozóink százezrei vesznek részt Prágában, hogy ismét gyönyörködhessenek a legújabb típusú 'légifegyverek és a népből származó nagy harci készültséggel bíró pilóták mutatványaiban. Légierőnk ismét bebizonyítja, hogy egyik leghatalmasabb eszköze a béke megvédésének és hogy mindenkor képes arra, hogy megvédje dolgozóink vívmányait, a szocializmus békés építését hazánkban. Erről beszél és ezen az úton halad František Hanovec repülőtiszt is, aki részt vett a Nagy Honvédő Háborúban. František Hanovec a hős repülők példáit követi, akik vele együtt harcoltak a repülés mestereinek oldalán, a legjobb barátok és tanítók oldalán, a szovjet repülőkkel. Már 19 éves korától repül. Eddig

35-féle típusú repülőgéppel gyakorlatozott. A münchen előtti Csehszlovákiában meg ízlelte a munkanélküliek keserű kenyerét. A rendes katonai szolgálat után továbszolgálónak maradt benn. Abban az időben nem gondoskodtak a pilótákról és nem törődtek azzal, hogy biztosítsák életlehetőségüket. Most azonban a pilóták megkapnak mindent, amire csak szükségük van és ezért lelkesedéssel teljesítik feladatukat. A repülősök szeretik gépüket és büszkék arra. hogy repülők. František Hanovec repülőtiszt nemcsak, hogy saját magát állandóan tovább képezi a modern repülőgéptípusok vezetésében, de gazdag tapasztalatait átadja a repülőegységek fiatalabb tagjainak is.

„Azon tapasztalataim alapján tanítom a pilótákat, amelyeket nehéz harcokban és helyzetekben szereztem, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevője és az egyik légikötelék tagja”.

így mélyítik a harci légikötelék tagjainak felkészültségét a Nagy Honvédő Háború e kiváló résztvevői. Az ő légikötelékn az idei repülőnapon ott lesz a többi között, hogy megmutassa légierőnk magas képzettségi fokát éM harci készségét.