Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-08-30 / 35. szám
2 fkjrfhrtf Fôldmnws 1953. augusztus 30. Hódító útjára indult a televízió hazánkban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben ma az emberek ezrei ülnek esti óráikban televíziós készülékeiknél, hogy a legújabb híreket hallgathassák, s hogy gyönyörködhessenek és láthassák a legújabb színdarabokat és koncerteket. 1953. májusában a csehszlovák televíziós készülékek képei is megelevenedtek. Kultúránknak egy új fejezete kezdődött, — életbe lépett a csehszlovák televízió. Elmúlt három hónap. A rendszeres kísérleti adások valósággá lettek. A hazai készülék körül kiváncsiak lelkes csoportja ül és sóvárogva várja a programmot. A vetitö-lapooskán, — így nevezik ezt a 15—20 cm-es üveglapot, — hullám fut keresztül, majd fokozatosan élénkülni kezd, újabb körök rezegnek mindenféle vízszintes, majd átlagúé vonalakkal és körökké1 Fölöttük betűk fénylenek: Csehszlovák televízió. — Olyan ez. mint a szünetjel, mely adás előtt a kép kiélezésére szolgál. Ez a technikai vívmány nem lehetne ma valóság, ha a csehszlovák technikusok tudása és ügyessége nem teremtette volna meg ennek előfeltételeit. Büszkeség tölt el bennünket^ hogy amit itt látunk, az hazai gyártmány. A felvevő készüléktől a legkisebb gombig minden hazai anyagból készült. A kísérleti határidőt, mely a kapitalista államokban több évtizedig tart, technikusaink lerövidítették két évre. Csehszlovákia volt az első, a nepi "demokratikus országok közül, ahol elsőnek született meg a televízió, — abban az időben, amikor sok iechnikaiiag fejlett kapitalista országban még :iem is gondolhatnak annak előállítására. Céltudatosan valósították meg munkatervüket, s időelőtt teljesítették. II952. novemberében a rádió kísérleti állomás dolgozói a Postaügyi Minisztériumhoz a következő levelet írták: „Színházat építünk, melyben a színpad nincsen a nézőtértől függönnyel és zenekarral elválasztva, tehát mégsem színház, sem mozi, de még rádió sem, hanem összekötője, egyesítője a három modern technikai vívmánynak A csehszlovák televíziót építjük. Építésén nem dolgoznak nagy tudósok, híres nevű mérnökök, csak egy kis kollektívája a fiatal dolgozóknak,- akik kezdeti elméleti tudásuk hiányosságait, valamint gyakorlati tájékozatlanságukat, lelkesedéssel és találékonysággal pő, alják". Két rövid hónap elteltével technikusaink munkáját siker koronázta. De az ő tudásuk sem cseppent az égből és csupán a lelkesedés- sem használ* volna, ha sikereiket már előre nem biztosították volna a szovjet televíziónál elért gazdag tapasztalatokkal. A gyakorlati és elméleti szovjet tapasztalatok tették elsősorban lehetővé azt, hogy a laboraeftriumainkban a televíziós készülék elérhette mai fokát, amely magasan túlszárnyalja a kapitalista államokban gyártott készülékeket, és méltóan állja meg helyét a szovjet gépek mellett. Ma tehát büszkén állíthatjuk, hogy technikai téren televíziós készülékünk mór elkészült. Természetesen ezzel korántsem oldottuk meg a televízió" művészeti kérdését. Ez még gyerekcipőben jár nálunk, bátortalanul botorkál előre, de ezért nő, gyorsan nő és fejlődik. Üj hangon kezd beszélni a televízió. A prágai televízió stúdiójában kétszer hetente van. adás. Ahogy fokozatosan beletanul az első szak-generáció, ahogy kipróbálják a művészet legkülönbözőbb formáit, rövid időn belül az adás Kibő- I vítésére kerül sor. A televíziós adás megköveteli a tö- I kéletes művészi előadást, értékes és | gazdag szövegkönyvvel együtt. Ezért j a vezetők minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a legjobb művészi kádereket megnyerjék a televíziós adásokra. Számítanak az írók tevékeny együttműködésére, különösen a rövid prózák és szatírák, valamint drámák terén, a zeneszerzők, képzőművészek, énekesek és táncosok bekapcsolására. Ez volna a művészeti oldala a dolognak. De beláthatatlanok azok a perspektívák, melyeket a televíziós készülék a tudomány, a pedagógia és a termelés terén nyújthat. Vrabec elvtárs, a rádióváiasztmány helyettes elnöke a televízió ünnepélyes adásának megnyitásakor a következőket mondta: „A televízió használata az ipari termelésben alkalmat ad a munka biztonságának fokozottabb gondoskodására és a munkamenet irányítására. Lehetővé teszi a fontos munkahelyek állandó figyelését például a bányákban, — olyan helyről, ahonnan veszély esetén azonnal mentőakciókat lehet mozgósítani. A távióérés technikájában, hozzáférhetetlen és veszélyes helyekre olyan egyszerű televíziós kamrákat lehet felállítani, melyek pontosan követnék a helyi mérési adatokat. Ezeket az adatokat aztán rendszeresen bevinnék a dispecserközpontba. A televízió, segítségével például ellenőrző olvasztást lehet végeztetni a martinkemencékben, úgy, hogy nem kell majd abban az elviselhetetlen, izzó hőségben, embereknek végezniök ezt a nehéz munkát”. A televízió lehetővé- teszi továbbá sok nézőnek olyan tüneteket és jelenségeket megfigyelniök. melyeket azelőtt csak nagyon kevesen láhattak, ilyenek többek között komplikált sebészeti műtéteket, asztronómiai, vagy mikrobiológiai változásokat, melyeket eddig csak mikroszkóppal, vagy meszszelátővai lehetett figyelni. De ez még távolról sem minden. Óriásiak a lehetőségek a nézőt megismertetni a győzedelmes kommunizmust építő Szovjetunióval és újítói munkamódszereivel. Számtalan sikeres új munkamódszert lehet majd ezen az úton népszerűsíteni. Egy új művészet küszöbén vagyunk, melynek beláthatatlanok a távlatai. A szocializmus és a béke ügye új fegyvert, tevékeny fegyvert kapotf. Nagy mértékben kultúrmunkásaink, művészetünk nagyjain áll, hogy mielőbb megtanuljunk ezzel az áttörő fegyverrel bánni, hogy azt a szocializmus és a béke szolgálatába állítsuk. ICuIf úr It írek a iSzoo jelűn iából Filmfelvevőgéppel a Távol-Keleten. A Szovjetunió egyik legnagyobb dokumentumfilm-studiója dolgozik a Távol-Keleten. E stúdió operatőrjei hatalmas területet, rendkívül érdekes vidékeket járnak be gépükkel: a Csendes-óceán partvidékét, az amurmenti területeket, Szahalin szigetét. Behatolnak az óriási usszuri őserdőbe, elmennek Kamcsatka legtávolabbi halásztelepeihez is; lefényképezik Csukotka- és a Komandor-szigetek vadászainak és rénszarvas-tenyésztőinek életét. Az idén a stúdió 25 dokumentumfilmet készített „Szovjet Távol-Kelet" összefoglaló címmel. E filmek bemutatják a távolkeleti halászok, favágók, bányászok, építőmunkások, kolbozparsztok életét, s az északi Sarkövezet egykor rendkívül elmaradott és pusztulásra ítélt népeinek növekvő kultúráját és jólétét. ★ Munkás-festőművészek. A „Zujev” munkásklub festőművészcsoportjának tagjai — jórészt Moszkva közszolgáltatási üzemeinek dolgozói. A tehetséges munkások a szakszervezet költségén művészi tanulmányokat folytatnak. Négy évig tanulnak és a képzőművészeti kör a szükséges vásznat, ecsetet és festéket is a rendelkezésükre bocsátja. A képzőművészeti iskola hallgatói nemrégen kiállítást rendeztek. A kiállításon megmutatkozott, hogy milyen széles a munkás-festőművészek érdeklődési köre. Az ipari témákon kívül az élet legkülönbözőbb területeiről és irodalmi témákról szólnak amtmkás-festők képei. A kiállításon a többi közt sikert aratott Viktor Borzov „Termés” és Nyikolaj Antyipenko „Puskin a Néva partján” című műve. Indiai képzőművészek kiállítása Moszkvában. A Szovjetunió Művészeti Akadémiájának termeiben megnyílt az indiai képzőművészek alkotásainak kiállítása, melyet az Indiai Képzőművészeti Társaság, á Szovjetunió közművelődésügyi minisztériuma és Művészeti Akadémiája rendezett. A kiállítás megismerteti ^ szovjet látogatókat India népének sajátságos nemzeti művészetével: festészetével, szobrászatával, grafikai és építőművészetével. Az eredeti művekkel együtt nagyszámú fénykép- és reprodukció is szerepel, amely az ősrégi . hindu festőmüvészetet, építészeti remekműveket, szobrokat és más képzőművészeti kiállítási tárgyakat mutatja be. Moszkva népe melegen üdvözölte India népének tehetséges képviselőit. Alkotásukat megismerve, szívből kívánja, hogy további sikereket érjenek el és felvirágoztassák a gazdag és sajátos nemzeti kultúrájukat. O. Szolovjov: KO Í/V-CSUÍV — A Jangcekiang középső folyásának öntözőberendezéseinél dolgozó emberek között nincs olyan, aki ne ismerné Ко ln-csunt. Az idősebb parasztok egyszerűen így nevezik: a mi Ko-nk. Földijeivel együtt jött a nagy folyó partjára. Itt a Cincjanon — a kínai nép így nevezi a Jangcekiang Vhámtól északra folyó részét — Ко önfeláldozó munkával kiérdemelte munkatársai általános megbecsülését. Mindig élen járt a munkában és személyes példaadása magával ragadta az embereket. A .kínai ifjúság uj demokratikus szövetségének hatalmas gyűlésén Ко ln-csunt kitüntették, megkapta a kitűnő munkás címét. De a dolgozók ezrei sokkal többre tartották az ifjú hazafit számukra. Ко nem volt egyszerű ,,élmunkás’’. Az építők sokkal találóbb nevet adtak neki: „követen dő példa”, s a csatorna építésénél ez a név lett a legnépszerűbb. Az építők hadserege aetvenöt napon át dolgozott a kék folyó partján. Aránylag rövid idő alatt óriási munkát végeztek: befejezték a 135 kilométer hosszú töltés építését és a hatalmas, 920 négyzetkő ométerre kiterjedő víztároló munkálatait. A munka befejeztével, falubélijeivel együtt Ко In-csun is visszatért szülőfalujába. A népi kormány utasítására abban az időben kezdték meg a ljucjatavi építési munkálatokat Ко ezúttal is önként jelentkezett. Nincs mit tagadni, egyesek rá akarták venni, hogy mondjon le elhatározásáról. — Idehallgass Ко — szólott hozzá elutazása előtt az egyik paraszt — alig néhány napot tartózkodtál itthon. Becsületesen dolgoztál, megtetted a magadét. Most másokon a sor, neked még sok itthon a dolgod. — Mi jut eszedbe? Bizonyára szükség lesz ott rám — válaszolta komolyan. habozás nélkül az ifjú hazafi. L jucja-tó környékéről seregestől önkéntesen jelentkeztek a parasztok, a serdülő if jaktól, az öreg emberekig i minden korosztály képviselte magát. Számtalan faluból és kerületből jöttek hogy kive"yék részüket az országos jelentőségű munkából. Nehéz feladat előtt álltak. Helyre kellett állítani a I több kilométer hosszú, teljesen elhanyagolt és majdnem mindenütt beomlott ideiglenes zárógátat, s néhány száz kisebb-nagyobb öntözőcsatornát kellett építeni. Egy este, amikor az ideiglenes zárógát javítási munkálatait nagyjából befejezték, erős szél kerekedett. Percek alatt majdnem orkánszerüvé erősödött a vihar. A helyzet veszedelmessé vált. A gát csak három méterrel volt magasabb a tó vízszintjénél. Egy kis rés elegendő volt ahhoz, hogy több ezer paraszt szorgos munkájának gyümölcsét tönkretegye. Éjjel tizenegykor a munkástelepen futótűzként terjedt a vészhír: veszélyben a gát! Az építők gyorsan felöltöztek és kifutottak szobáikból, nyelőit még a sziréna éles bugása elhangzott volna. A pártbizottság Ко ln-csunt bízta meg a gátmentési A MUNKA HŐSE munkák vezetésével. Az építők csákányokkal, kapákkal és lapátokkal felfegyverezve rohantak a tóparthoz. Többen petróleum lámpákat vittek és vattázott kabátjuk sarkával védték, hogy a szél el ne fújja. A tomboló vizet időről időre megvilágította a felhők közül előbukkanó telihold, t mögötte húzódott a töltés fekete vonala. A felkavart hullámok nagy robajjal zuhantak a partmenti homokra. A parttól nem messze horgonyzott néhány nagyobb dzsonka (keletázsiai hajó), amelyeken a munka bevégzése előtt földet szállítottak a töltéshez. A vad hullámok könnyen elsodorhatták volna a hajókat. Ко parancsara tíz ember rohant a hajók félé. Partravontatásuk rendkívül nehéz megerőltetésbe került. A hullámok betakarták az embereket, a hideg csontig hatolt, ízületeik meggémberedtek és csak emberfeletti akanuereiük késztette őket a munka folytatására. Végül az összes hajókat megmentették. De ezzel még nem hárították el a veszélyt: Ко tanácskozásra hívta társait és elhatározták, hogy kövekkel megerősítik a gátat, nehogy a vihar és a hullámok áttörjék. Párokra oszoltak és a közeli kőtörőbői nehéz kődarabokat hordtak a gát széltől védett oldalára. Több órán át tartott az óriási erőfeszítés. nagy akaratéés bátorságot igénylő munka. De az emberek követték vezetőjük példáját és legyőztek minden megpróbáltatást. Ко ezekben a nehéz órákban is tréfálkozott. bátorította elvtársait. Voltak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy az emberek nem bírják tovább. Ez akkor volt. amikor egy dolgozó csoportra váratlanul hatalmas hullám csapott le és majdnem belesodorta őket a tóba. Zavar támadt. Néhányaú habozni kezdtek. — * Ebben a pillanatban elkiáltotta magát Ко ln-csun: — Elvtársak! Minden tőlünk függ. Tartsunk ki! Az emberek felélénkültek, tovább folyt a munka. Virradatra egy kilométer bosszúsában alaposan megerősítették a gátat. A szél nem csendesedett, a tó tovább háborgott.- De már elmúlt a veszély. A reggeli fény első s-garai mosolyra derítették a természet felett győzedelmeskedő építők fáradt, de vidám arca*... Amikor a Ljvcja-tó körüli munkák nagyrésze befejeződött és az építők egyrésze hazafelé indult, Ко Incsun brigádjával maradt. — Miért nem utazol haza? — kérdezték Kot. — Uj feladatot kapunk — válaszolt vidáman a fiatal paraszt. Itt még sok a tennivaló. ’ — Hát igazán nem szeretnél hazamenni családodhoz?— csodálkozott a kérdező. — Kedvem volna, természetes, hogy szeretnék hazamenni — válaszolta Ко — de Üt sok ezer család sorsa dől el. Ez pedig — az én házam, az én családom sorsa is. A ház előtt egy csomó apró gyerek álldogál. Ránk hamuinak s mint egy kis kölyökkutya-falka kísérnek be az üres udvarra Vékony kis asszonyka jön ki az üres tornácra. Vékony kis mesterasszmyka alig van teste de a szemei Vidáman moso\yr>gnak rank. — Itt lakik Rátkui. a kubikos? Igen én vaqyok a felesége. Tessék heiönm itthon var. Bemegyünk a tágas konyhába, olyan üres szinte kong. Semmi bútor sem asztal, se szekrény se semmi egyéb asztalos csinálta holmi A gyerekek csakúay özönlenek utánunk. — Ez mind a magáé? Hány gyerekük van7 — T izenegy. Az ember megáll meghökken. Tizenegy uiierpk. Szinte hitetlenül nézem a tesine'küH kis asszonykát. — Mind a magáé? — Mind — nevet és szemérmesen kanta az arca elé a kezét . • A szebábam három ágy. egy asztal és két szék. Az ablak alatt egy lócaláda Meg egy fiókos knrnótot látni — Első pillanatban csak azt látom hogy miritha burrelkodás lenne vagy mi: Vét ágyban semmi sincs A harmadikban van valami ágynemű, letakarva. M pgszédiPök. a gyerekek rajban vesznek körül és némán figyelnek rank A komát előtt egy férfi ül. hihetetlen ruhában. Mintha most bújt volna kt az anyaggödörből egész sarga és oly elnyűtt, amilyet még alig fótiam valásaagal egy összecsavart rongycsomó. — Tessék helyet foglalni. Az asztalon egy elég nagy lábas, félig paprikáskrumplival. Dél van, Ш Móricz Zsigmondi éppen ebédelni készülnek. Az egész szoba tele van a krumpliétel szagával A lábas, amiben főtt. csak úgy le van téve .az asztalra, se abrosz, se semmi evőeszköz, semmi terítés Az üres asztalon gőzölög a lepattant oldalú zománeedény. — Ebédelnek? — Igen. adok a gyerekeknek. — Mit ettél ma? — kérdem a szőke kislányt; az elhúzza a fejét. — Ma még igazán azt mondhatom, nem is ettek, — szerénykedik vidáman és szégyenkezve az asszony. — Nem vöt mit adni nekik. Megmondom, ahogy van. — Én csak azért jöttem — mondom. — hogy a kubikosok sorsáról beszéljek magával, mert azt mondták, maga csoportvezető és a legjobb felvilágosításokat adhatja. — iHát kérdem, arról nem érdemes beszelni, — szól a férfi nagyon intelligens. nyugodt és meggyőződéses hangon. — Ez ma már nem élet Nem kereset. Tessék megnézni, hogy vagyunk. Gondolkozva nézem őket. — Mi van az ágyban? Min alusznak? — Nincs abban már szalma sem. Ez megfoghatatlan. Ügy tűnik fel. mintha a jéa verte volna el ezt az egész' életet, mint a tavaszon a határt Szentes városa az egész hatvanezer holdas határban ilyen üres, még a fákgt is megölte a május 28-i jégverés De hogn az a lakásokba is 'gy belenyúlt ... — Ügy hallom, most van munkájuk. A KUBIKOS — Van. Még van. Éppen azért vagyok itthon, mert ötönket bekiildtek a főispán úrhoz, hogy a munkával végeztünk, nincs tovább pénzt, hát arra kértük, eszközöli" i ki még valamit és ő azzal bíztatott meg. hogy sikerült még húszezer pengőt kieszközölni a kormánynál az útépítés folytatására. Most vagy két hétre újra el vagyunk látva . .. Négyszázan dolgozunk azon a szakaszon., hát talán két hétre még lesz munka. — Mennyit dolgozott ebben az évben? — Február végén kezdtük, február, március, ávrilishan dolgoztunk nyolckilenc hetet, avval keresett egy-egy ember 76 tengőt. Akkor elmentem harmados fődet kapálni, azt is csak egyedül magam míveltem meg, a feleségemnek nincs idete segíteni a gyerekektől, — abból kerestem hat mázsa kukoricát és két mázsa 60 kiló búzát. Augusztus végén kezdtük az álmunkat, ott dolgoztunk öt hete, ez 40 pengő kereset ... mert. hetenként megkerestünk 7.,56-et 7.80-at. — Szóval maga ebben az évben keresett 116 pengőt’ — Még lesz két hét, ha a húszezer pengőt csakugyan kiutalják a munkára Még tizenöt ’pengőt megkereshetek ... De itt a tél és semmi sincs. Maid megbolondulok, hogy mi lesz velünk a télen Egy szem krumpli egy rántásnak való liszt, zsír, egy szál szalma fa ruha, egyszóval semmi, de semmi, sincs. . Egyszerűen nem értem a dolgot Elfogadom, hogy van szegénység. De avval jöttem ide, hogy a kubikosoknak egy vezetőemberével tárgyalok a helyzetről, és hogy még az is, ■ aki csoportvezető, vagy nem tudom mit jelent ez, bandavezér, tehát az, aki kiszámítja a kubikot, a munkamennyiséget és szervez és tárgyal a főispánnal, — hogy az, maga, ilyen állapotban van, felfoghatatlan. — Hányán vannak maguk itt Szentesen, kubikosok9 — Ezer, ezerötszázról beszélnek, de annyi nincs, mert aki csak tehette, vagy elszegődött tanyákra, vagy elment más iparra, de öt-hatszáz vállalkozó férfi ma is van még... 1880- ban kezdődött a kubikosmunka nálunk. az algyői munkákkal. Abban az időben a napi kereset két és fél forint volt. Azután nagy tömegek mentek Boszniába, Morvába. Ausztriába. Németországba, 1925-ben még 8—9 pengőre ment a napi kereset, 1928-ban már csak 5—6 pengő volt. 1930-ban 4 pengőre esett És most, 1935-ben 1.50 — 1 60 az egész. És az a baj kérem, hogy akkordba kell dolgozni, de rezsibe fizetnek. Tökéletes kifejezése a Bedeaux-rendszernek: a munkaadók rájöttek, hogy a munkavégző, ha akkordba, szakmányba. altaljában vállalja a munkát akkor aránytalanul többet tud dolgozni Ezt megfordították, s most a legmagasabb teljesítményt kell adniok, hogy a napszámot megkaphassák. A paprikáskrumpli azonban csak hűl az asztalon, bíztatom az asszonyt, hogy lássa el a gyerekeket. Megható volt nézni, ahogy elosztotta, két-két gyereknek egy tányérra. Így többnek látszott. — Az a baj, hogy nem elég, hogy az ember dolgozik: enni is kell. Ha nem eszik, akkor egyáltalján nem bírja húzni a taligát... Kiszámítottam, hogy négy pengő hatvan okvetlen kell egy hétre neki, úgy. hogy nem tud három, pengőnél többet adni a családnak háza. Ebből kell megélni az asszonynak a gyerekekkel. — Hol van itt tizenegy gyerek? — kérdem. — Hát egy az apjával dolgozik, egy ki van adva munkára. Ez a kicsi már három éve kenyérkereső, hatéves korában elment pásztornak, most kilenc éves, kap egv nyárra kosztot és tizenöt pengőt, három meg meghalt. Hat van idehaza velem, meg egy öregaszszony, aki nem rokon, csak szegény, jó asszony, annak is kell néha adni egy falatot, mert különben itt halna meg köztünk ... Nincs állat, amelyik ezt a nyomort elbírná, az emberen kívül. — Volt maga a harctéren? — Vótam bizony. — Milyen sarzsija volt? — Őrmester voltam, mint tiszthelyettes szereltem le. Az aranyon kívül minden megvan: van két nagyezüstöm, két kisezüstöre. három bronzom és Károly csapatkeresztem Mit kellett eoy Rátkai Sándor vevtl magyarnak végezni odakinn, hogy enynyi. kitüntetést kapjop az osztrák hadvezetőségtől’ És ez mind semmi ahhoz a hősi fronthoz képest, amit ma lcell tartania az üres ágyak és az éhes gyomrok tűzvonalában. Szentes, 1935 október.
