Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-08-23 / 34. szám
ю FňidmMi 1953. aiiqus7ti]s 23. fT A iubljwíj_í.j___.-Iľ^lii-a’Lí' A dohány bugázása és kacsozása—több termés, jobb minőség, gyorsabb beérés A bugázás és kacsozás, vcgyis a do- | hány virágzatának és hónaljhajtásának eltávolítása olyan intézkedés, amelynek tervszerű elvégzése a hozam és minőség szabályozását szolgálja, gyorsítja a magasabban fekvő levelek beérését. A lebugázott növény gyökér- j zete kiterebélyesedik és megerősödik, jobban meg tuo kapaszkodni a talajban és ezzel nine:, kitévé annak, hogy a szél kicsavarja a földből. A bugázás időpontja Aszerint, hogj a bugazást a fejlődés milyen időszakában végezzük el, korai, középkorai és kései bugázást különböztetünk meg A KORAI BUGÄZÄST a virágzás megindulása előtt, vagy a föbuga nyílása idejében végezzük. KÖZÉPKORAI BUGÄZÄST akkor végzünk, amikor a buga már javarészben virágzásban van. A KESE! BUGÄZÄST a virágzás végén, az első magtok kialakulása, sőt megbarnulása után végezzük el. A bugázás időpontja és mélysége attól függ, hogy erős, kevésbbé erős illetve könnyű dohányt akarunk-e termelni, valamink attól, milyen talajon termeljük a dohányt, milyen talajon termeljük a dohányt, milyen időjárás- ; ban és mennyire fejlett a dohány stb Bötermő talajokon korai és mély bugazással, nagylevelű, nehéz, vastag, j börszerű, sötét dohányt hapunk, amely- 1 nek nagy a nikotintartalma. Sovány talajok gyenge növényeit korán és mélyen bugázzuk, nehogy túlkönnyű leveleket kapjunk. Korán és mélyen bugázunk száraz években is, hogy ezáltal megakadályozzuk a levelek korai beérését és beszáradását. Hasonlóképpen végezzük el a bugázást a kései kiültetésű dohánynál is, hogy ezáltal elősegítsük a gyorsabb beérést, illetve elkerüljük a fagykárokat. Esős években, ha a levelek gyors fejlődésnek indultak, korai és magas bugázást hajtunk végre. A magas bugázás a rendesen kifejlett kúplevelek legnagyobbfokű beérését teszi lehetővé. A bugázás technikája A bugázás és kaesozás olyan műveletek, amelyeket nem lehet egyszerre elvegezni, éppen a nővénv egyetlen fejlődése miatt. Éppen ezért, э kacsozást és buoázást gyakorlatilag 'rétszerre, vagy három- sorra végezzük el. 8—111 napos időközökben Egyenletes minőség , síérése érdekéber. azonban ne balogas- I suk a bugázást hosszabb időt! át. A bugázás elvégzésére általában а I meleg, napos déli idés>ak a iegalkai- j masabb Ilyenkor a levelek részben * hervadtak s így legkisebb a veszély, j hogy azokat megsértjük. A bugáksl és kacsokat aránylag köirrven távolíthatjuk el puszta kézzel is. ha még az zsenge. Menné! öregebbek azonban, annál nehezebben törhet] jük le azokat, különösen akkar, ha J már elfásultak. így tehát inkább kés- I sei, vagy ollóval végezzük el a bugák es kacsok eltávolítását. Kézi bugázásnál és kaesolásná! könnyen megsérül: nek a kúplevelek, amelyek azután nehezen fejlődnek. A törést óvatosan kell végeznünk, mert a növények könnyen kihúzódnak a talajból s ezáltal gyökérzetük szenved károkat. A meghagyott levelek fölött nem hagyhatunk hosszú kúpcsonkot sem, mert ez könnyen megsértheti a leveleket. A bugát és egyes virágokat nem engedjük a levelekre esni, mert foltokat és egyéb károkat okozhatnak azon. Ezért azonnal el kell azokat távolítani a levelekről. Kacsozás, illetve hónaljazás A bugázás önmagában véve egyáltalán nem, vagy legalább is keveset hasz! nálna, ha vele egyidejűleg nem végez! nénk el a kacsok, hónaljhajtások eltávolítását. A növény a bugázás következtében fokozott mértékben hónaljhajtásokat. kacsokat termel. Л kacsok eltávolításának elmulasztása éppen ezért a hozam erős csökkenését vonná maga után, tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vís ;zaharyatlás hektáronként 7, sőt: több mázsát tesz ki Л kacsok különösen fejlődésük első szakában igen sok nitrogént vonnak el a levelekből, ami a cigaretíadohány minőségének rovására megy. Hogyan állapítjuk meg a dinnye < í érettségét ? A dinnyetermeflésre az idén az idő- I járás nem kedvezett. Tavasszá' a fagy j tette tönkre egy részét, később pedr? ! a sok zivatar és hideg esők akadaly >z- i ták a fiatal növényzetet fejlődésében, j Ezért van az, hogy a piacon még csak j kevés dinnye van. A sárga dinnyénél t a rendes érés július 15-töl augusztus j 30-ig, a görög-dinnye érése pedig au- j gusztus 1-től szeptember 30-:g tart : Mivel az időjárás nem kedvezett a tér- | mésre, fordítsunk különös gondot, a ! megmaradt dinnye kezelésére és sze- : désére. A sárga-dinnyét akkor szedjük, a- ; mikor a színe már elváltozott. No vár - ; juk meg azt, amíg a dinnye szép sár- ; gára megérik, mert így nagy része tönkremegy, megreped és ezáltal csők- ; keríti értékét. Van azután olyan fajta : dinnye is, amely még zöld este, reg- ; gelre pedig már megreped. Ilyenek a ! simahéjú, lisztes belsejú dinnyék. Az. érésben levő sárgadinnyét eső 1 utáni napos időben állandóan kell szed- j ni, mert ilyenkor gyorsan érik. A görög-dinnye most van legnagyobb fejlődésben. A korai fajták pedig már J szedhetők is. A futó dinnye szárát földeljük le, hogy az gyökeret eresztve több helyről szívhassa a nedvességet és a tápanyagokat. így a termés annál nagyobb lesz. Fejlődő dinnyéinket legalább egyszer forgassuk meg, mert így az a részük, mely a földet érte, szintén Ízes és egyforma színű lesz. így jobb minőségű termést érünk el, dinnyéink értékesebbek lesznek. A görögdinnye fejlődésére az időjárás nincs befolyással. Kifejlődése után érésnek indul. Szedése közben arra kell vigyáznunk, nehogy éretlenül vegyük le a termést, mert ezzel a vevőközönséget káf'vsnanénk meg. Mikor érett a görögdinnye? - Akkor, amikor a csutka tövében lévő összehúz ződotl fujaka egészen végig elszárad. Az érettség megállapításának ez a módja azonban száraz időjárás esetén nem eléggé biztos, mert még a beérés előtt a futóka elszáradhat. A 'egriztosabb módszer a tenyéütéssel való megállapítás. Tenyerünkkel a dinnyére espunk és ha olyan hangot ad, mint az üres hordó, akkor biztosan érett. Ehhez azonban gyakorlat kei’. Jói begyakorolt dinnyetermesztő már a színéről is megállapítja a dinynye érését. Helytelen egyes dinrvyetermesztők azon szokása, hogy a görögdinnye érését összenyomással, ropogtatással állapítják meg. A meg ropogtatott dinynye tovább nem fejlődik s így kényszerérés következik be. esetleg belseje beposhad és értéktelenné válik. A levágott dinnye érettségét ügy állapítjuk meg, hogy csutkáját kétfelé vágjuk Ős ha középén nagy fehér pont látható, akkor érett. Éretlen a dinnye akkoriba nem egy nagy, hanem sok apró fehér pont látható. Dinnyetermésünket szedjük nagy gondossággal és szakértelemmel, hogy minél nagyobb jövedelmet érhessünk el. Š. G. Velőszántásboz előhántós ekét! Legjobb minőségű vetőszántást elöhAutós ekével lehet végeeni. Az előhántás eke a szovjet mezőgazdasági tudománynak óriási jelentőségű vívmánya. Viljamsz a talajélet külső és belső megnyilvánulásainak kiváló 'ismerője így jellemezte ennek fontosságát: „Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az előhántós ekével végzett szántás bevezetése mezőgazdasagunk egyik legfontosabb feladata." A Szovjetunió kolhozaiban ma már kötelező az előhántós eke alkalmazása. Az előhántoló apró kis eke, az ekefej elé szerelik fel. Az előhántó szántás közben a talaj felső, elporosodott, az elhullajtott magvakkal, rovarokkal lárvákkal teli 10 centiméternyi rétegé! a barázda fenekére fordítja. Az előhántó után haladó ekefej erre nyomban rábuktatja a talaj alsó, jobb szerkezettel bíró rétegét. Az előhántó eke egyenletes, jó minőségű, tökéletes szántást végez: biztosan elpusztítja a gyomot, a rovarkártevőket, megjavítja a talaj szerkezetét s jóval nagyobb termést biztosít számunkra. . Helyes egyedi takarmányozással jelentősen növelhetjük a tehenek tejhozamát A tehenek tejtermelésének fokozásában döntő jelentősége van az egyedi takarmányozásnak. Ennek első feltétele az. hogy megfelelő egyedi etetést biztosító jászolberendezés legyen, (létraszerü-. vagy állórács. súber, állandó jászolelválasztó), mert ezek valamelyike nélkül az egyedi takarmányozás nem valósítható meg. Hiába adunk a teheneknek a napi tejelésük szerint takarmányt, ha egymás elöl el ehetik. Igv az egyedi takarmányozástól várt több tejtermelés még jobb tejelésű teheneknél sem következik be, mert nem kapják meg a nagyobb tejmennyiség termeléséhez szükséges takarmánymennyiséget. A következő feladat az, hogy naponként, de legalább 10 naponként végezzünk próbafejést, az eredményekből állapítsuk meg a tehenek napi tejtermelései, ennek alapján pedig mindAe tehen lakarniánvadagját. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy összeállítunk a tehenek részére „alaptakarmányt” és az alaptakarmányon kívül összeállítunk „tejelési pótaíirakkeveréket", melyből a teheneknek 33—33 deka abrakkeveréket adunk minden liter tej termeléséhez. Ezt a gyakorlatban legtöbb helyen minden tehénné! egyformán alkalmazzák, nem veszik figyelembe az egyes tehenek étvágyát és azt sem, hogy különösen a jobban tejelő tehenek milyen takarmányféleségböl fogyasztanának szívesebben még nagyobb mennyiséget. Mi tehát a teendő? — Az, hogy szakítsunk a minden tehénnél egyforma takarmányozással! Figyeljük meg alaposan teheneink tejelését, étvágyát és azt is, hogy milyen takarmányféleségból esznek meg szívesebben az átlagosnál nagyobb mennyiséget. Ezeknek a megfigyeléseknek a felhasználásával állítsuk öszsze az átlagosan felül tejelő tehenek takarmányát. Végezzünk a legjobban j tejelő teheneknél etetési kísérletet. Adjunk például a 15-literes teheneknek 10 kilóval több répát, vagy 5—10 kilóval több silózott takarmányt, nöj véljük 2 kilóval a szénaadagot. A 20- literes teheneknek a napi répaadagját emeljük fel 15 kilóval, a széna adagját 2—3 kilóval, a 25 literes tehenek répadagját 20 kilóval, a szénából válogassuk ki a legjavát és ebből is adjunk 2—3 kilóval többet, a buzapolyva helyett adjunk értékesebb borsó-, : bab-, zabpolyvát, vagy lucemalevél! törmeléket. Az így külön összeállított takarmányt külön mérjük le és pácoljuk, majd az etetés alkalmával külön kosárban viszszük a kijelölt tehén elé, ügyelve arra, hogy ezt a nagyobb és jobb takarmányadagot a szomszédtehenek el ne egyék. Helyesen járunk el, ha a kijelölt tehenek előtt a jászolt elrekesztjük, ha a létrarácsot az etetéskor leengedjük, vagy ha az ilyen tehenek részére házilag külön ládikát készítünk, hogy az egyedi etetést tökéletesen biztosítsuk. Az abrakot az előbbiek szerint módosított takarmányozáshoz szabjuk. így azt is tapasztalhatjuk, hogy az alaptakarmány célszerű módosításává! kevesebb abrakot kell etetni, mint a minden tehén részére egyformán összeállított alaptakarmány etetése esetén Ez két szempontból lesz fontos: először azért, mert a tejelésre előnyös nedvdüs takarmányokból és a jobb szénából többet kap a tehén, tehát több tejet ad. Másodszor azért, mert a tejtermelés szempontjából drágább abrakból kevesebbet kell etetni. A tehenek étvágyánál azt is figyeljük meg hogy az abrakot szárazon, vagy móslék alakjában eszik-e meg ®szivesebben és a megfigyelés eredményét в gyakorlatban alkalmazzuk. Ne féljünk a többletmunkától, mert a tejtermelés emelkedése több hasznot biztosít. Átlagosnál nagyobb tejhozamot csak apró! kos tenyésztői munkával: gondos takarmányozással, jó ápolással és bánásmóddal tudunk elérni Tanuljunk a szovjet fejönök gondoí és aprólékos munkájából, akik szintén alaposan megfigyelik teheneiket és ezeket a megfigyeléseket alkalmazzák a takarmányozásban és általában a tenyésztői munkában azért, hogy a tejtermelést minél jobban fokozhassák. Méhészolvasóink fig\eltnébe Szeptemberben a következő kérdésekkel fogunk foglalkozni: 1. Mit kell tudni a méhésznek a telelésről ? 2. A méhek téli élelme. 3. Hogyan telepítsünk kasból kaptárba? 4. A méhészeti szerszámok beszerzése. f Alanyás Méhészetünkben tavasszal, de főleg a rajzási idény után fordul elő, hogy munkásméhek kezdenek petézni, mert a család hosszabb _ ideig anyátlan és anyantveiésre alkalmas Hasítása nincs. A munKások Hasítása rendetlen, egy sejtben több pete is található. Megtörténhetik, hogy egy sejtben 15—20 pe- | tét is leraknak a sejt oldalára, fene- j kére vegyesen szétszórva. Viráyporon ! is lehetnek peték. ^ fiasítás nem zárt sorokban van a íépen, hanem itt-ott hézagosán, A méhek a sejteket rendesen púposán födik be. Az álanyák ivadéka here, mégpedig nagyon sokszor rendesnél kisebb termetű. Törpeherének szoktuk őket nevezni. Az álanyák petéiből fejlődő herék nagysága 5. Folytatás a vándorgyűlés tanulságaiból. 6. Vándorgyűlésen gyakorlatban bemutatott anyák festése, anyanevelés és karbolos rongy használta. 6. A méhészek leveleiből. Kérjük méhészolvasóinkat, szóljanak hozzá tervünkhöz, hogy ennek alapján a tervet kiegészíthessük. család változatos. Elsősorban tápláltságuktól, másodszor a sejt nagyságától függ. Az alanyaság kezdetén az álcák még bőséges táplálékot kapnak, tehát jól fejlődnek és elérik az anyától származó herék nagyságát. A munkássejtben fejlődő nagy here-álca eltorzítja, megtágítja bölcsőjét ,ha pedig kevés bábing béleli a sejtet, áttöri a falat és átnyujtózkodik a szomszéd sejtbe. Később, amikor már sok a petéző munkás és sok a fiasitás, az álcák kevés eleséget kapnak, íg.y rosszúl fejlődnek. Az ilyen .törpeherék akár heresejtből, akár munkássejtből keltek ki, néha a munkásoknál is kisebbek. Az álanva semmitsem különbözik a többi munkásméhtől. Alanyás családok rend behozása Álanyaság ritka az olyan méhészeknél. kik rendszeresen vizsgálják családjaikat. így észreveszik az anyátlanságot és az álanya fellépése előtt könynven segítenek a családon. Ha már régebben fennéd az áianyaság, ezen már csak nehezen tudunk segíteni. Egy kipróbált esetet leírok, amit a szomszéd méhészbarátomnál hajtottunk végre. Vett egy 4 kilogrammos rajt. A raj vásárlásánál az anya meg volt. Az anya biztosan a raj kaptárba való átütésekor pusztult el. Jó hordás volt és egész mülépeket berakva a betett raj pár náp alatt kiépített 7 darab keretet. Kilenc napra a rajt átvizsgálva a fennti módon leírt sok szétszórt fiasítást találtunk. Mivel az első pillanatban tudtuk, hogy a raj álanyás, estére a következő módon akartunk rajta segíteni: Elvittük a kaptárt körülbelül 50 méterre a helyitől. Ot az összes lépet kiszedtük, a kaptárból a még bennlévő méheket kisepertük. A kaptárt ré- | gi helyére visszaállítottuk és a szomszéd-családoktól elvettünk két mézes- j és két fiasításos lépet, me- ] lyekről lesöpörtük a méheket, ahol na- ] pos peték is voltak és elvettünk még , három üres lépet is. Ezeket a kaptárba visszaraktuk, máris jöttek a méhek | haza és ellepték vastagon a kijáró nyílást. Az álanyáktól bepetézett kereteket pedig lesepertük és szétosztottuk a többi család között kitisztítás miatt. Három nap múlva a családot ávizsgáltuk és úgy találtuk, ahogy volt. Az összes lép teletömve hézagos szétszórt Hasítással. Tehát Így nem sikerült, újra kellett az egészet kezdeni. Eddig a lépen 3 darab kezdetleges anyabölcsó volt, de ezzel nem értünk volna el semmit. Mivel a rajt elosztani nem akartuk, mert nagyon erős volt, üj módszerhez folyamodtunk. A fenntleírt dolgokon annyit változtattunk, hogy egy erős családtól elvetnünk egy darab mézes-, egy virágporos és 1 darab bepetézett keretet és a rajtalévő anyával együtt átettük a kisepert üres kaptárba. A kaptár kijáró nyilasát leszűkítettük, hogy a lesepert álanyás család csak lassan juthasson be a kaptárba. Három nap múlva a családot megvizsgáltuk és a legnagyobb rendet találtuk. őszre már a legerősebb családok közé tartozott. Az a család, amelytől az anyát elvettük, nevelt magának újat a bennmaradt friss petékből. Az álanyás család a beadott anyát csak ritkán fogadja el, zárka nélkül pedig leolt. Az elnéptelenedett családokat legjobb felosztani vagy gyöngébb rajokkal egyesíteni. Kedves méhész-olvasóink, írjátok meg, hogy szoktátok az álanyás családokat rendbehozni. Sándor Gábor \ ándorméhészet Hazánkban sok mézelő virág kinyi- . lik és elhervad anélkül, hogy nektá- ! rukból méhek gyűltöltek volna. Olyan j jó területeink is vannak, hogy 20—30 mázsa méz is megterem nagyhordás idején három kilométeres körzetben. Mindez kárba megy, mert nincsenek ott méhek. Ilyen helyeket foglalnak el vándorméhészeink egyszer jó, — rpáskor gyönge eredménnyel. Rozsnyói és rozsny ó-környéki méhészetek «0 százaléka vándorlásra rendezkedett he. Ezen az éven akácra elvitték méheiket a Szlovákia déli részén el terű Ő erdőkbe. Sok eső miatt azonban az akác nem mézelt. Onnan málnára, fenyőre vittek az uhomai hegyekbe. Ótt sem volt méz a sok eső miatt. Voltak évek, mikor ezekről a vidékekről hoztak 40—50 kilogram mézet is családonként. És most a rozsnyói területeken, ahonnan tavasszal elvándoroltak. nagy mennyiségű mézelő virág nyílik. Akik nem vándoroltak el méheikkel, bőven pergettek. Akik pedig elvándoroltak, a jó időt várják, pergetés helyett. Mivel az időjárás vándorméhészeinknek nem kedvezett, még nincs késő. térjenek haza, ahol vndtiszlesfü. vadlóhere, vadrepce, késői napraforgó várja méheiket és még begyűjtik téli élelmüket. Esős időben a meszes homokos talajban termő virágok. szárazság idején pedig a hegyi méhlegel ők adják a sok mézet. — Ed ők mentén, ahol napsütés és szélrend van, minden tavasz kedvez a ménekre Egymásután jön a tűz, mogyoró, omiirág, gyümölcsösök, őszibükköny. baliacim, akác, hars, szelíd- és i vadrepce, pillangós virágok, málna, í fenyő, vadlóhere, vadtiszte síit, stb. — i Ezek között van olyan, mely sok nedvet és van olyan, mely erős napsütést kíván. A méhésznek, aki vándorolni akar, a terü'etet jól ki kell választania. Rossz elhelyezés következtében sok kárunk lehet. Az egyik-mehásztárs méhei az akácerdötől egy és fél kilométerre voltak. Amikor az akác kinyílott, bevitte őket az erdőbe. Másnap a kijáró méhek 80—00 százaléka visszament a régi helyére. Mivel méhésztársam csak fele méhállományát vitte be az erdőbe, a visszajött méhek a többi ottmaradt méhekhez kérődzködtek be. A vándorlással tehát vigyázzunk, mert 2—3 kilométerről a méhek visszajönnek eredeti helyükre. Nagyüzemi gazdálkodásokban ahol a méhészkeclés célja a mézhordáson kívül a virágok beporzása is, a méheket salétromfüsttel megkábítjuk úgy. hogy a keretekből le ne peregjenek. Elég addig füstölni, amikor' már szállni r.em tudnak, de a kereteken még tétován járnak. Ezt a módszert olyan alkalommal haszn ’Hűk. ha méheinket a lerakott helyről közeire akarjuk szállítani. A sál ét rom füst öt a következőképen készítjük: 70 dekagram salétromot. egy liter vízben eláztatunk, amelyben tenyérnyi szőrzsák-darabokat helyezünk, majd kiszedve megszárítjuk őket. Ezekből a füstölőbe teszünk еду-két darabot meggyújtjuk s d füsttől elkábulnak a méhek. Csurilla József, Udvarnoki.
